Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-20 / 143. szám

1994. június 20., hétfő Hazai tükör 3 Díjátadás a tanévzáró ünnepélyen A jutalmazás új formája Zagyvarékason Az utóbbi években meglehe­tősen kevés lehetőség nyílt a pedagógusok munkájának elis­merésére. Ez adta az ötletet a zagyvarékasiaknak egy helyi jellegű jutalmazási forma meg­teremtésére. Az általános iskola tantestü­lete, az óvoda, valamint a két in­tézmény szülői munkaközös­sége és a Rékasi Kisdiákokért Alapítvány kuratóriuma a ne­velő-oktató munkában, az isko­lai és óvodai munka feltételei­nek javításában hosszabb távon kiemelkedő telejesítményt nyúj­tók részére két díjat létesített. A „Zagyvarékasi Kisdiákok Neveléséért-oktatásáért" díjban - tűzzománcplakett, Sisa József jászberényi iparművész alko­tása - az általános iskolánál legalább 15, illetve 25 évig fő­foglalkozású munkaviszonyban lévő, színvonalas munkát vég­zett közalkalmazott részesít­hető. A „Zagyvarékasi Damjanich János Iskoláért” díj azok tevé­kenységének elismerésére ala- píttatott, akik az iskolai ne­velő-oktató munka feltételeinek javításában kiemelkedő munkát végeztek, támogatást biztosítot­tak. E díjat elsősorban külső sze­mélyek számára létesítették, de kaphatja pedagógus is. A bronzból készült kisplasztika Szabó Béla képzőművész alko­tása. A díjak tanévzáró ünnepé­lyeken adhatók ki. Az odaíté­lésre a javaslatot a jutalmazási bizottság dolgozza ki, figye­lembe véve az iskolai és óvodai tantestület javaslatát. Vélemé­nyezi a Pedagógus Szakszerve­zet intézményi bizottsága, a Közalkalmazotti Tanács és a szülői munkaközösség. Odaíté­léséről az iskola igazgatója dönt. A díjakat első alkalommal az 1993/94-es tanév péntek dél­után megtartott évzáró ünnep­ségén osztották ki. A Zagyvarékasi Kisdiákok Neveléséért-oktatásáért díjban a következők részesültek: Garai Imréné tanítónő, Simonná Dora Magdolna tanárnő, Tóthné Kis- csatári Irén, Agócs Gyuláné és Szalay Mihályné tanárnő, to­vábbá Básti Béláné vezető óvónő. A rékasi pedagógusok mun­kája sem könnyű. A diákok idei tanévben elért sikerei ellenére olyan nehézségekkel is szembe kellett nézniük, mint például: minden harmadik gyerek hátrá­nyos helyzetű, minden tizedik veszélyeztetett. A tanulók 30 százaléka egy vagy több alka­lommal már évet ismételt, szor­galmuk kettes, de csak azért, mert - mint Mihályi István isko­laigazgató mondotta - egyes szorgalomjegy nem létezik. A gyerekek egynegyede kettes, hármas magatartású. Figye­lembe véve ezeket a tényeket, még dicséretesebb a pedagógu­sok évtizedes kitartása. A Zagyvarékasi Damjanich János Iskoláért plakettet Mihá­lyi István igazgató és Kurucz László^ az iskolai szülői mun­kaközösség elnöke kapta. Mihályi István, aki 1990 óta dolgozik a rékasi iskolában, ki­emelkedő munkát végzett az is­kolai nevelő-oktató munka fel­tételeinek javításában. Pályáza­taival sikerült több millió forint­tal gazdagítania az iskolát, így megvalósulhatott a Kisdiákok Rékasi Kulturális Találkozója és a Rékasi Sporttalálkozó. Fel­karolta a tehetséggondozást, nyelvi labort létesített, és beve­zette a számítógépes oktatást. Kurucz László hat éve tagja az iskolai szülői munkaközös­ségnek, egy éve pedig a szülői választmány elnöke. Iskolai rendezvényeken ő a legaktívabb szülő, s nemcsak erkölcsileg, anyagilag is támogatja a ren­dezvényeket. Alapító tagként részt vállalt a Rékasi Kisdiáko­kért Alapítvány létrehozásában. A két díj létesítésével feltehe­tően egy helyi jutalmazási ha­gyomány teremtődik. Kovács Berta Cifra dolgok történtek A padló alatt folyt a Tisza A szolnoki Mentetlenen, az üdülősor közepén van az egyes házszám. Kifejezi, hogy nincs másik lakóház a környéken, csak néhány üdülő. Kenyeres Jánosné otthona ez. Hetvenhét­ben költöztek oda. Akkor még nem tudták, milyen helyre tele­pedtek.- Nyár volt, szépen díszlett a környék, a Tiszán szinte át lehe­tett lábolni. A tulajdonos meg csupa jót mondott az itteni élet­ről - emlékezik Kenyeresné. - Számomra idegen volt ez a rész, nem ismertem, hiszen messzi­ről, Mezőhegyesről kerültünk ide. A férjem ott volt agronó- mus. Mivel leszázalékolták, úgy gondoltuk, Szolnokon jobban tudjuk iskoláztatni a fiainkat, s közelebb leszünk a kunhegyesi és a kunmadarasi rokonokhoz is. Ezért telepedtünk meg itt. A lakóhely változása miatti öröm nem tartott sokáig. Ke­nyeresné azt mondja erről:- Gyorsan megkaptuk az is­mereteket arról, hogy milyen itt a világ. Már a következő évben feljött a Tisza. Akkor még nem voltam egyedül, mégis nehéz volt. Először gumicsizmában gázoltunk a gidres-gödrös úton. Hetvenkilencben azonban már nagy víz volt, kilencméteres. Akkor a csónakázó tóról kap­tunk egy csónakot, azon jártunk dolgozni. Házunk szuterén ré­szén átfolyt a Tisza. Mi meg ott éltünk a fenti részen, Csak a fö­dém választott el a víztől. Ret­tenetes érzés volt. Alattunk és körös-körül, ameddig csak ellát­tunk, hömpölygött a temérdek víz. A fiaim talán nem féltek. Ők akkor is csónakáztak, ha nem kellett. A férjem sem mondta, hogy fél, nem ijesztgetett, de azért nekem végképp nem tet­szett ez a helyzet. Aludni tud­tam, mert arra gondoltam, hogy csupa kő ez a ház, de azért ré- mületes volt. Az ár levonulása nem hozott hosszú nyugalmat.- Azt hiszem, a következő évben megint nagyon korán jött a víz - folytatja Kenyeresné. - Hideg volt, nagyon hideg. Az eső mindig esett. A tüzelőnk el­fogyott, hiszen erre a kis er­kélyre nem sokat pakolhattunk. A katonaság mentett ki bennün­ket. Kétéltű járművel odaálltak az erkélyhez, s úgy pakoltunk, hogy mégis vigyünk magunkkal valamit. A gátőrházig vittek bennünket, onnan meg teherau­tóval a piactér sarkán lévő há­zig. Ott volt egy üres lakás, öreg gazdája akkoriban halt meg. Márciustól augusztusig voltunk ott. Nem győztünk tü­zelni, hogy száradjon ki a há­zunk. Kenyeresék életében is bei­gazolódott, hogy egyik baj hozza a másikat.- A férjem akkor, november végén kórházba került. A Men­tetlenen megint cifra dolog kez­dődött. Decemberben ismét ki­öntött a Tisza. Azt mondják, hogy téli árvíz száz évben csak egyszer van. Mi azt is kifogtuk. Januárban mínusz huszonvala- hány fokot mértek, mikor a fér­jem meghalt. Akkor nem tar­tózkodtam a házunkban, mert az egyik fiam Baján volt főisko­lás, a másik meg a katonaidejét töltötte, én meg nem tudok evezni. A Víz- és Csatornamű Vállalat - ahol dolgoztam, s amely a csónakot is adta - biz­tosított számomra egy szolgálati helyiséget. A karácsonyt már ott töltöttem. Januárban befa­gyott a kilencméteres víz. Az üdülőtulajdonosok a jég tetején jártak ki széjjelnézni. Valami­kor április körül kerültem haza, amikor már a sártól-víztől va­lamennyire mentes lett a ház. Kenyeresné lakóházától alig néhány méterre tégladarabok őrzik egy szép épület emlékét.- Hetvenkilencben vagy nyolcvanban a nagy árvíz miatt olyan szakadás lett a bíróságnak ezen az emeletes épületén, hogy messziről be lehetett látni rajta. Nem csak a tavasz és a tél, néha a nyár is árvizet hozott:- Nem is tudom, melyik év­ben, augusztusban is jött a víz. Hogy mitől lehetett az? Alig öt centi híja volt a kilencméteres árnak. Szinte minden megte­remve, de nem betakarítva állt. Gyorsan szedtük fel azt, amit lehetett. Sok vetemény kidőlt, úgy úszott el. Úsztak a káposz­tafejek is - tövestől vitte őket az ár. Kálnoki Lacinak a fürdőkád­ját a rámpáig sodorta. Másoktól ládák, hordók keltek így útra. Azt mondják; ilyen eset is csak százévenként fordul elő. Hát mi kifogtuk ezt is. Mostanában nem voltak ilyen nagy árvizek. De ha lennének, Kenyeresnének biztos háttér­ként a városban vannak a gye­rekei. Ha fenyegetne a víz, mennék hozzájuk. De attól füg­getlenül is szívesen elköltöznék innen. Nyáron még csak van élet itt, sokan járnak ki a ker­tekbe, de ha beköszönt a tél, ak­kor itt a magány az úr. Simon Béla Az ablak előtti bokor a Tiszát takarja Járomi Barnabás alezredes, megbízott dandárparancsnok mondott ünnepi beszédet Katonai eskü- Apu is ott menetel... Minden katonai ünnepség fénypontja: a díszmenet Adóellenőrzések korszerűsödő eszközökkel áía-viszaígénylés teljesítését Éremmüvészek kiállítása A IX. Országos Érembien- nálé díjazottjainak kiállítása tegnap nyílt meg a soproni Lábasházban. A IX. biennálét tavaly rendezték meg, s a kö­vetkező megméretés 1995- ben lesz. A mostani tárlattal az a szándéka a múzeumnak, hogy a folyamatosságot fenn­tartsa a kétévenkénti sereg­szemlék láncolatában. Az au­gusztus 31-éig látható kiállí­táson 10 alkotó tárja munkáit az érdeklődők elé. Közülük Meszes Tóth Gyula, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat nagydíjának nyertese kisplasztikákat, Kalmár János, a művelődési tárca díjazottja érmeket vo­nultat fel. Sz. Egyed Emma - aki a soproni önkormányzat díját kapta - ugyancsak ér­meket mutat be. A Tisza-Coop-nál Megduplázzák a forgalmat Az év első öt hónapjában 151 ezer ellenőrzést folytatott le az adóhatóság, ennek révén 14,8 milliárd forintnyi adóhiányt álla­pított meg a hivatal. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalban készült összesítés szerint a leg­több feltárt adóhiány az általános forgalmi adó befizetések ellenőr­zésének eredményeként került napvilágra. A revizorok 6,2 mil­liárd forintnyi adóhiányt tártak fel az áfa-fizetések ellenőrzése­kor Ebben a körben is működik a visszaigénylések jogosságának előzetes vizsgálata. Az APEH-nél elindult egy számító- gépes áfa-kiválasztási rendszer, amely 40 ismérv összevetésével jelöli ki vizsgálatra az adóala­nyokat. Az előzetes ellenőrzések révén az év első öt hónapjában a megállapított adóhiánynál több, 6,7 milliárd forint jogtalan akadályoztak meg, az APEH munkatársai. Ez a szám emelke­dést mutat, hiszen 1993-ban a tel­jes év alatt előzetesen feltárt jog­talan visszaigénylések összege 8,4 milliárd forint volt. Az áfá-t a megállapított adóhiány tekinte­tében a fogyasztási adó követi: 3,9 milliárd forintnyi befizetés elmaradását állapították meg az ellenőrzés során miközben a tár­sasági adó területén ez az összeg 1,8 milliárd forint, az SZJA-elle- nőrzések pedig 916 millió forint adóhiányt tártak fel. Az ellenőr­zések következményeként kisza­bott szankciók összege az 5 hó­nap alatt eléri a 10 milliárd forin­tot, s ebből 5,3 millió forint az adóbírság, 4,4 milliárd forint a késedelmi pótlék és 0,3 milliárd forint a mulasztási bírság ösz- szege.(MTI) Otven éve kapta diplomáját Az áfészek közös beszerzési cégénél, a Tisza-Coop-nál az 1992-es megalakulás óta a tava­lyi volt az első teljes év, mely­ben összesen 1,4 milliárd forint forgalmat bonyolítottak. A négy megyére kiterjedő áruellátás idei terveiben ezen forgalomnak majdnem a duplája - 2,5 milli­árd forint - szerepel, tudtuk meg Dósáné Mikes Edit keres­kedelmi vezetőtől. A fejlődést jól jelzi, hogy míg alakuláskor 14 áfész volt tagja a közös beszerző-elosztó cégnek, addig mára ezek száma harmincra növekedett, az ellá­tott boltok száma pedig 560-ra. Lapunk érdeklődésére a ke­reskedelmi vezető elmondta, hogy tapasztalataik alapján a közepesnek tekinthető fogyasz­tói réteg eltűnt, s elsődlegesen az alacsonyabb árszínvonalú termékek iránt mutatkozik ke­reslet. A közepes árkategóriájú termékek iránt alig mutatkozik igény, míg a luxuscikkek eseté­ben bizonyos mértékű stagnálás tapasztalható. Az elsősorban tömegigényt kielégítő termékek beszerzésé­vel és elosztásával foglalkozó cégnél az áruforgási sebesség 18-20 nap, ami jelzi: nem rak­tárra vásárolnak. Egyébként partnereik esetében fizetési gond nincs, a követelések idő­ben befolynak. - ein ­A törökszentmiklósi Dam­janich Úti Óvodában benső­séges ünnepségen köszöntöt­ték pénteken délután Stéh Ilona Klára irgalmas nővért, aki ötven évvel ezelőtt kapta meg kisdedóvónői oklevelét Budapesten, a Szent Lujza In­tézetben. Megyénkben először Fegyverneken és Túrkevén, majd 1962-78 között Török- szentmiklóson dolgozott nyugdíjazásáig. Nyugdíjas­ként sem tétlenkedik, jelenleg Tapolcán egy egyházi óvoda vezetője. Mindig szívesen látogat haza az egykori kollegák közé. Örömmel nézte az egy­kori fényképeket az ünnep­ségre összeállított tablón. Könnyeket csalt szemébe az apróságok műsora és a ve­zető óvónő, Boda Maiéit megemlékezése. Stéh Ilona Klára meghatottan vette át az aranyoklevelet és a vi­rágcsokrot Szegő Jánostól, a város polgármesterétől. (Fotó: Korényi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom