Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-18 / 142. szám

1994. június 18., szombat

Álláspontok

5

Szombati jegyzet fo

A színház egy zárt világ

„Istenem, a színház egy zárt világ, I Te ülsz, s az életed kék virág, / S azt mondod, hát persze, hogy így kell legyen, / Egy székben üljek s nézzem, mit játszanak nekem." Bereményi Géza megírta, Cseh Tamás elénekelte. Hivatkozom e dalra.

Ideillősége indokait sorolván vissza kell pergetnem emlékezetem, legalább egy évre. Ami akkor botrány, ma már egy szélhámos hőstörténete. Kellő tájékozottság hiányában az akkori helyi sajtó majd' mind vállvetve ünnepelte Váry Károly színészt, ilyen és olyan fesztivál győztesét, a színigazgató hallgatón, Ő tudta, hogy Váry Károly nem nyert semmit, csak hős- ködött. Csak akkor szólalt meg, amikor a Magyar Hírlap foglalkozott e témával. Spiró szemüvegét biztosan tartva orrán, elnézett a megye feje fölött. Gőgje arra késztetett akkor, csodáljam, legyek kíváncsi Váryra, hogy ilyet mert. Ma azonban a racionális megközelítés csak ennyit enged mondani: a Váry-ügy.

Néhány napja az évadot záró társulati ülésre a színigazgató nem látta szívesen a helyi nyilvánosságot. A hagyományokkal ellentétben egyszerűen nem hívta meg a sajtót. Méltatlankodhatunk. Nyelhetünk. Udvarolhatunk a kultúra szentélyének direktoránál.

Spiró György megteheti, joga van hozzá, ne kérje a helyi nyilvánosságot, hogy elmondja a közös közönségnek, hogyan állnak a színház pénzügyei, miért döntöttek úgy, hogy a bérlete- zést előrehozzák az őszről a tavaszra, a direktornak miféle elképzelései vannak a színházcsi- nálásról, s egyáltalán, hogyan értékli a színház vezetése a lefutott évadot? Megteheti, ám e lépés méltánytalan a közönséggel szemben.

Miért a hivatkozás, s miért az apelláta?

Mert szeretem a színházat. Az ünnep előtti hangulatot, a várakozást. Csengő. A jegyszedők az ismerős arcoknak már mutatják az üresen maradt székeket. Zizegés, csacsogás. Soha fegyelmezettebb, tiszteletteljesebb csend nincs, mint a függönyfel vonás előtti pillanatokban egy színházban.

Egy vidéki színház közönsége bizony konzervatív. Nem túlzottan esik jól neki, ha drasztikusan mindenféle dolgokat próbálnak ki rajta. Nem szereti, ha eltűnnek a megkedvelt arcok. Ahogy rendesen, mindig felnő egy új generáció, akinek új kell, de idős barátai által előadott anekdoták miatt elvágyódást érez.

A színigazgató úr, úgy hiszem, nem egy álruhás Mátyás király, hogy forogván a nép között, megtudja annak bajait. Persze, nem is ez a dolga. De a tereken, iskolákban, kocsmákban, munkahelyeken folyik a locsi-fecsi. Ami,

minthogy színházról van szó: természetes. A szóbeszéden túl tény, hogy a szín- igazgató úr exp- ressz-ajánlott tévéiben közölte sok színésszel, dramaturggal, díszlettervezővel, hogy a következő évadban nem számít a munkájukra. A levelet választotta, mert nem ér rá. A levelet választotta, mert talán már nem is kommunikálnak egymással. Beszélik, a színigazgató úr magányosan üldögélt a klubban. Szomorú kép. És kár.

Miért magányos a színigazgató úr ebben a városban? Nem tudhatom, hogy neki a folyó melletti palota mit jelent. De valószínűleg mindent, mint színház.

Szorongás fog el, ha az összefirkált plafonra, az összetört cserepekre gondolok. Helyesen fogalmazott a színigazgató úr, akik ezt tették, idióták. De vajon hogyan jutottak el idáig, erre a primitív szintre? A kultúra képes arra, hogy kulturált legyen. S kulturáltsága nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy egyesek összetapossák a drága cserepeket. Jelképesen, tökrészegen.

Pesze, a következmények, amit a színháznak és Spiró Györgynek ezek után viselnie kell, nem könnyű teher. A tízéves garancia, amelyet a jugoszláv építő vállalt, nem szól szándékos rongálásra. Meg kell várni, amíg a cég ráér arra, hogy a szolnoki színház épületét rendbe hozza, sok-sok dollárért, de az esőt ez nem zavarja. Esik, beesik a színházba.

* * *

A gyűlölet odáig fokozódott 1812 októberében Párizsban, a Comédie Francaise társulatában, hogy azok egymást verték. Az Oroszországban, Moszkvában állomásozó Napóleon, a leégett város romjai között a derengő, hűvös őszi napsütésben egy futárt fogadott, aki a Párizsban történtekről tájékoztatta. A császárnak volt ideje összeállítani egy színházi rendelkezést, amelyet ma is többé-kevésbé betartanak, és amelyet az olykor általa szerkesztett Moniteur lelkesen üdvözölt. Talán a Comédie Francaise nem rosszabb, mint a Szigligeti. Talán a Moniteur nem rosszabb, mint a helyi sajtó. A szöveg talán valahol a könyvtárban fellelhető...

í&ÓOLykJ

Balettvizsga

tizenhatodszor

Rohan az idő: ezt nem csak az egykori sláger állítja, de mindazok, akik tudják, hogy a Mester, Mozso- nyi Albert tanítványai tegnap és ma immáron tizenhatodszor adnak számot táncbeli ismereteikről Szolnokon, a Városi Művelődési Központ színháztermében. Mondanunk sem kell, hogy a négyszázhúsz fős nagyterem péntek este zsúfolásig megtelt, és a kétórás műsort jó néhány vastaps módosította, nyújtotta. A kétszáz balettnövendék ma este hétkor ismét a világot jelentő deszkákra áll, hogy rokonaik, családtagjaik, ismerőseik, a balettet kedvelők előtt ismételten bizonyítsa táncbeli ügyességét, hajlékonyságát, bájosságát. Felvételünk az utolsó, nyilvános főpróbán készült.

D. Sz. M.

Fotó: Korényi

Takaréklángon a házépítés?

Riasztó hírek érkeznek manapság arról, hogy a házépítés hovatovábh kisebbfajta vagyonba kerül annak, aki ilyesmire adja a fejét. Olyannyira, hogy egy új lakás létesítése jószerével átszabja az építkezők, építtetők mindennapjait. Magyarul ez olyan életformát jelent, amely tartós pénztelenségre, iszonyatos spórolásra kötelezi az érintetteket. Vajon így igaz, avagy némi túlzás is adódik az állításban? - ez a cél vezérelt megyei kőrútunk során.

Először is néhány kft.-t kerestünk fel, mondván: mennyiért építik ma a lakások négyzetméterét? Természetesen ők adják az anyagot, s kulcsra kész állapotban varázsolják a hőn áhított lakást, lakásokat a portára. Nos, kiderült, ma az építkezés általában - ha kft.-k csinálják - négyzetméterenként 30-35 ezerbe kerül, és ha ehhez hozzátesszük az áfát, 40 ezer körüli az összeg.

Negy>$enezer is lehet

Sőt, több helyen közölték: ez nem afféle luxuskivitel, hanem átlagos. így azután nem csoda, hogy a vidéki káefték év, évek óta alig építenek magánlakást, hanem helyette kisebb-nagyobb felújításokkal, tatarozással kötik le a kapacitásukat. Ha lekötik. így azután nem túlzás az állítás: haldoklik az építőipar. Igen ám, de valahol lakni kell: még akkor is, ha az átlagember átlagkeresetéhez már évek óta nem illik az építkezés. Akkor mi a megoldás? Az egyik például az, amit Kiss Gézáék csináltak Kisújszálláson. Kiss úr negyedszázada dolgozik az építőiparban, technikusi minősítése mellett épületgépész is. Azóta annyit ellesett, tanult a szakiktól, hogy házépítésnél jószerével semmi nem fog ki rajta.- Három éve ment férjhez a lányunk, és mivel ugye lakni kell valahol, vettünk nekik a Munkácsi utcában 600 ezerért egy portát, rajta egy olyan házzal, amelyet évek óta nem laknak. Természetesen kölcsönökből teremtettük elő a pénz jó részét. Az épület állapota olyan, hogy lebontani kár lett volna, de ahhoz, hogy lakni lehessen benne, újabb százezrek kellettek. A vő vei, a nászurammal nekiláttunk: aláfalaztuk becsületesen, a tetőt is helyrepofoztuk meg jószerével mindent rajta. így telt el két évnél is több.- Viszont kész a lakás.- Ugyan, hová gondol? Ahhoz, szerény számítások szerint is, még további két év szükséges. Eddig elkészült egy szoba meg egy másik fél. Az se népte- len, mert megszülettek, sőt azóta egyévesek is elmúltak az ikerunokáim. A másik fél szoba jelenleg konyha. Szó szerint in- günk-gatyánk rámegy, mert újabb 4-500 ezerbe került eddig a helyrepofozás. Ráadásul a kerítés is szellős, most meg azt kell csinálnunk, hogy ki ne szökjenek a gyerekek.- Azért úgy-ahogy sínre kerültek a fiatalok.- Kisebb döccenőkkel. A lányunk gyesen van, ez ugye nem sok pénz. A vejünk munkanélküli, reméljük, nem sokáig. Igaz, mindez az OTP-t nem érdekli, hiszen a törlesztőrészek esedékesek. Segítünk mi is, de az efféle, helyrehozott házaknál akad egy bökkenő.- Mi az?- Efféle háznál soha nem tudható, hogy tíz-tizenöt év múlva újra lehet kezdeni az egészet. Sőt, valószínű kell is, hiszen egy vidéki kertes lakásban jószerével mindig akadnak apróbb javítanivalók. Akár lakják az épületet, akár nem.

Menjünk egy házzal, akarom mondani egy várossal tovább, Karcagra. Antalné Balogh Anna a városházán a településnek olyan főelőadója, aki az építkezésekkel foglalkozik.- Tíz-egynéhány éve kísérem figyelemmel a helyi építéseket, igaz, kétszer két évig a lányaink születése miatt hiányoztam.- Gondolom, nem annyit, hogy szaknyelven szólva ne lenne képben.- Azt tapasztalom, hat-nyolc éve gyorsabban haladt az otthonteremtés. Sokan az alapásás

után, egy, de legföljebb két évre már költözhetek. Mintegy négy éve alapjaiban változott a helyzet. Az embereknek jóval kevesebb a pénzük, az építőanyagok, a szakipari munkák pedig egyre drágábbak.- Mondana rá példákat?- Itt az iktatókönyv, mutatja az fehéren-feketén. Az idén eddig 59 építési engedélyt adtunk ki, de ennek csak egy szerény része lakóépület. Mindössze tizenhat. De hogy ezeket mikorra fejezik be, azt csak a jó isten tudja. A többi kérelem mellék- épületek felhúzására, üzletek kialakítására, ritkán bővítésre érkezett. Valaha évente száz-száztíz építkezés volt itt, most tíz-egynéhány.- Milyen típusú házakat emelnek?- Általában tetőtér-beépíté- sűeket.- Mit mondanak, mennyibe kerül egy szolid két-, két és fél, esetleg háromszobás? *- Attól függ, mennyi benne a családi munka. Haveri, rokoni alapon megy az egész, vagy külső szakembert fogadnak, fizetnek. Azt mondják, ma egy efféle építkezés Karcagon két és fél milliónál kezdődik vagy akörüli.

Hát bizony, ennyi pénze a vitrinben vagy betétkönyvben nem sok embernek van. Ezért irány az OTP. Mi is elmentünk a városi fiókba, ahol kiderült: január elseje óta újak a hitelfeltételek. Például adnak kölcsönt, a legtöbbet, másfél milliót is 25 évre. Igen ám, de a jelenlegi kamat 28 százalék, és az illető negyedszázad után több milliót fizet vissza. így azután ottjár- tamkor afféle kölcsönt meg nem is adtak építkezésre a nagykun városban. Sőt, egyébre sem sokat, valahogy megcsappantak az ilyen hitelkérelmek. Olyany- nyira, hogy az idén eddig két építkezőnek kölcsönzött a fiók: háromszázezer-ötszázezer között, és még akad néhány beadvány. Szóval látszik: ha lehet, kikerüli'a*-adóSséget az építkező, hiszen nem olcsó dolog ez.

Nem eladósodni

Hogyan? Mondjuk úgy, ahogyan Bencsik János igyekszik csinálni Kunhegyesen. János 26 éves, műszaki tanár a gimnáziumban. Már öt éve megvettek neki a szülei egy 120 négyszög- öles 13x44 méteres telket. Eddig az ifjúsági takarékbetétjében volt 300 ezer, meg összeraktak nagy nehezen négyszáz- ezret. Ez összesen hétszázezer. Megvették a betonelemeket, a pincéhez a téglát, az ajtókat, ablakokat, tetőgerendákat, és oda is van 650 ezer belőle. A sógora asztalos, sok mindent megcsinál. Ugyanakkor falazótégla, tetőfedő cserép, pala, cement, sóder egy deka sincs. Erre is kell még négy-ötszázezer. Ez már

1,2 millió, és ez csak az anyag.- Az idei év szolid: családi alapon a pincét alapozzuk, és rákerül a födém. Hogy jövőre mi lesz, elválik.- Mitől függ?- Mennyit tudunk félretenni, honnan lesz rá pénz. Mert a kölcsön nagyon drága az én havi 15 ezres tiszta keresetemhez.- De a kaláka is pénzbe kerül!- Még mindig sokkal olcsóbb, mint a kft. Van három malac, hízó lesz belőlük, mert ha 6-8 ember forgatja a lapátokat, azoknak nem adhatunk köménymagos levest és grízes tésztát.- Mi kell még az építkezéshez, János?- Pár láda sör meg rugós alátét.- Az mi?- Pálinka, de nem bolti. Kisüsti, saját.- Mikor lesz ebből ház?- Talán négy-öt év múlva, hiszen apu meg anyu is nyugdíj előtt áll. És ma az építkezés egy átlagembernek szülők nélkül nem megy.- Mennyibe kerül az egész?- Ha tető alatt lesz, 1,1-1,2 millió. És a szakemberek azt mondják, ez a költség 40 százaléka. A többi hatvan a belső szereléseké meg a tatarozásé, kőporozásé. Úgyhogy az egész benne lesz vagy két és fél millióban.

Nézzük tovább, ugorjunk át a Jászságba! Jákóhalmán valamivel több mint háromezer lélek lakik. A falu szélén maszek telep: Lendvai Miklósék családi alapon működtetik. Hogy mi kell ma egy építkezés kezdetéhez, Miklós kissé tréfásan ezt mondja: *- Uram, az induláshoz egymillió, meg öt élő gyerek, hogy a szoc. pol. segély is érvényesüljön.- Jelenleg ki építkezik Jász- jákóhalmán?- Az utóbbi három évben két há^ „nőtt ki”. Tőlem leginkább a környékbeliek vásárolnak.- Miképpen oldják meg a lakáshelyzetüket?- Ismét összekerülnek a nemzedékek. Úgy kezdik, hogy a Szülőkhöz húzódnak. Ha van egy kis pénzük, az esetleg házvásárlására elég. Sok az üres épület, amelyeknek kihaltak a tulajdonosai. Itt lehet venni házat félmillióért, nyolcszázezerért, millióért is - én legalább így tudom.- Ön szakember. Mennyibe kerül ma itt egy új ház teljes felépítése?- Ha rengeteg a családi munka, akkor is két-két és fél millióba.

Új lakásprogram kellene- A vályog nem lett népszerű? Olcsóbb és jó szigetelő.- Egy ház épült vályogból az utóbbi időben. Az a baj, uram, sok a munkanélküli, bár aki dolgozik, az sem keres valami fényesen. A banki kamatok magasak, ezért bedugult az építés. Valami új lakásprogram kellene.

Igaza van. Az is, meg sok minden ennek a nem kimondottan jó passzban lévő országnak, népnek.

Azért még benéztünk Boldogházára is, amelyről köztudomású: szorgos, dolgos népek lakját. Vajon ki építkezik? Láttunk néhány félig kész otthont, van, amelyikhez öt éve fogtak, és koránt1 sincs befejezve. Szől- lősi Mátyásék leendő házának a helyén rendhagyó módon még nem falak állnak.- A vasút mellett van a portánk, és jelenleg bab, fokhagyma, dinnye díszük benne. Várjuk, kitermelje a ház árát, jobban mondva annak egy töredékét. Jövőre elkezdjük az építkezést - mondja a fiatalasszony.- Ahhoz ez kevés lesz.- Tudjuk, de van három hold mákunk, egy hold csemegekukorica, fél hold cukorrépa, ezeknek a haszna is odamegy. Azzal a kis tartalékkal együtt, amellyel rendelkezünk.- Ahogy látom, közben várható egy trónörökös is.- Hogy az lesz vagy lány, egyre megy, csak egészségesen érkezzen.- Maguk építik az otthonukat?- Akad a rokonságban kőműves, a polgármesteri hivatal is rendelkezik építőbrigáddal. Szóval még nem döntöttünk.- Hány szobásra ten’ezik?- Kettőre, de padlásteres lesz, meg pincét is építünk hozzá. Addig meg itt lakunk anyunál. Férünk, mivel háromszobás a ház.

Azt még elfelejtettem mondani, hogy további két bika ára is az építkezésbe „megy”, és a segítők ne éhezzenek, a hízóvágást sem nélkülözik. Mert bizony manapság így megy az építkezés a végeken.

Arrafelé így, de hát kimaradt belőle a megyeszékhely, ahol a központban legújabban a társasházak divatját éljük. Igaz, nem sok porta kell hozzá, azután a szintekre két vagy négy lakás is elfér. Ez sem olcsó dolog, mert akik építkeznek, szerintük negyvenezer körüli az ár négyzetméterenként. Vásárolni is lehet efféle otthonokat, van, aki ötvenezerre mondja négyzetméterét. Tessék beszorozni hetvenöttel vagy kilencvennel, esetleg százötvennel, és máris kész az ár. Ennyibe kerülnének az otthonok Szolnok szívében? Ez engem is annyira meglepett: ígérem utánanézünk, mi az igaz ebből. Természetesen egy másik riportban, hiszen a megye kisebb-nagyobb településeiről a cím kérőjel nélkül is nyugodtan leírható. Akkor is, ha Szolnok bizonyos részeit kivételt erősítő szabályként tartjuk számon.

D. Szabó Miklós