Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-15 / 139. szám

1 ÁLLAMI VAGYOMtGYNÖKSÉG Francia többségi tulajdonban termel a Szolnoki Cukorgyár A Szolnoki Cukorgyár az önprivatizációs utat választotta, mely folyamat még 1989-ben kezdődött. A magánosítás „i”-jére a pontot már az ÁVÜ tette fel, melynek eredményeként a fran­cia Begin Say szerzett tulajdoni részesedést. Ma már többségi tulajdonnal rendelkezik a francia vállalatcsoport, ugyanis ez év márciusában 750 millió forintos tőkemelést hajtott végre. A Szolnoki Cukorgyár priva­tizációs története 1989-ben kezdődött, illetve ekkor kezdett gondolkodni a cégvezetés a pri­vatizáció indításáról. A vállalat az önprivatizációs utat válasz­totta. A számtalan szakmai be­fektetővel történő tárgyalásso­rozat folyamán olyan nyugati partnert kerestek, aki a magyar cukoriparból több feldolgozó- üzemet kíván megvásárolni, azaz csoportbefektetést tervez. A tárgyalások alapján kialakult tapasztalatok szerint a csoport gondolkodásban legerősebb a francia Begin Say volt. A külföldi cégnek végered­ményben sikerült megvásárlo- nia. négy cukorgyárat,, melyek három céget takarnak. A szol­nokit, a szerencsit és a mátravi- dékit - mely két gyárból áll: a hatvaniból és a selypiből. Ez a három cég, illetve négy cukor­gyár egy csoportként dolgozik 1991. július 1. óta. Bár a magá- nosítási folyamat az önprivati­zációval indult, azonban az új kormány megalakulása után lét­rehozott ÁVÜ vezényelte le a végső megállapodást. Az akkori egyezség és a tőke megoszlás szerint mindegyik cégben mintegy 40 százalékos tulajdont szerzett a francia be­fektető. További 5-6 százalék helyhatósági tulajdont képezett. A Szolnoki Cukorgyár dolgo­zói, a korábbi vagyonjegyeket részvényre konvertálva, 5 szá­zaléknyi tulajdon részhez jutot­tak. A fennmaradj - mintegy 50 százalék - az ÁVÜ tulajdo­nában maradt. Az ÁVÜ nagyon gyorsan döntött, s a részvények egy ré­szét különböző cégek tulajdo­nába helyezte. így a Magyar Befektetési Bank Rt. 15, míg 4 százalékot a Magyar Hitelbank szerzett meg. Bár a tulajdonosi összetétel megváltozott, a ma­gyar tulajdoni hányad nem vál­tozott. Ezt követően az 1994. március 3-ai rendkívüli közgyű­lésen alaptőke-emelés történt zárt körben, melyet kizárólag a Begin Say valósított meg. Ezzel a Szolnoki Cukorgyár Rész­vénytársaságban 51 százalékos tulajdoni részesedést szerzett, míg a többi tulajdonos rész­vényhányada lecsökkent - mi­vel az alaptőke-emelésben nem vett részt. A Begin Say egyéb­ként 750 millió forinttal emelte meg az alaptőkét - mondotta Veres Sándor, a társaság vezér- igazgatója. A privatizációt követő szer­vezeti átalakulást még a korábbi vállalat vezetés kezdeményezte, szakcég bevonásával. Ez egy karcsúsítási folyamatot jelen­tett, melynek lényege, hogy szorosan a cukoriparhoz nem kapcsolódó tevékenységeket a gyárról leválasztották. A meg­kezdett program végrehajtását az új tulajdonos jóváhagyta. A szervezeti program végle­ges eredményeként - melybe a foglalkoztatási racionalizálás is tartozott - a korábbi 900 fő he­lyett 351 alkalmazott tartozik ma a gyárhoz, akik kizárólag a cukorgyártással foglalkoznak. A karcsúsítási folyamat során létrehoztak két szolgáltató kft.-t, melyből egyik szállítással foglalkozik. A másik cég építő­ipari és egyéb TMK-tevékeny- ségeket végez. Emelett volt egy olyan szervezeti átalakulás is, melyben a felesleges részlege­ket megszüntették, összevon­ták. A vezetési szinteket le­csökkentették a korábbi 5 he­lyett háromra. A jelentős létszámcsökkentés három év alatt történt, mely bár nem kellemes folyamat, „azon­ban minden nagyobb konfliktus nélkül valósíttuk meg” - mon­dotta a vezérigazgató. Ez rész­ben azért alakult így, mert a Be­gin Say-nek rendkívül pozitív volt a hozzáállása. így példáiul előnyben részesítették az elő­nyugdíjazást, valamint a belső erőforrások kihasználását. A privatizáció után az üzlet- politika is változott, így például fokozatosan új termékekkel je­lennek meg a piacon. Bár ez a Szolnoki Cukorgyár esetében nem jelentős, ugyanis hagyo­mányosan az 50 kilogrammos ipari cukorgyártással foglal­koznak, s termékeiket ipari to- vábbfelhasználóknak értékesí­tik. Jelentősebb változás a ter­meltetésben történt, számtalan módon segítik - gazdálkodási formától függetlenül - a velük szerződött répatermelőket. Az Á VÜ válaszol A felfüggesztés miatt fél évet is késhet a pratikaprivatizáció Óriási földzúdulást váltott ki a gyógyszerészek körében az Ál­lami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának május 25-i döntése, mely szerint felfüggesztik a patikaprivatizációt. Mint köztudott, három évi gondos előkészítő munka után, május 5-én eladásra meghirdettek a lapokban (öt megyében és a főváros­ban) 61 gyógyszertárat. A pályázati kiírást a hónap végén visz- szavonták. Az okokról most Lascsik Attila, az ÁVÜ Ipar IV. Privatizációs Igazgatóság vezetője beszél.- Az igazgatótanács május 4-én határozta el a gyógyszertá­rak magánkézbe adásának meg­kezdését. A privatizáció gondo­san elő volt készítve, és a leg-' apróbb részletekig egyeztettük az érdekeltekkel. Azért nem hir­dettük meg mind a 19 megyében a gyógyszertárakat, mert a me­gyei gyógyszertári központok tu­lajdonjogát jó néhány önkor­mányzat vitatta. Több megye is pereskedett közvetlenül a Bel­ügyminisztériummal, közvetve pedig az ÁVÜ-vel. Ezen ügyek egy része jogerős, a Vagyonügy­nökség számára kedvező ítélettel zárult, más megyék önkormány­zatával pedig peren kívül sikerült megállapodnunk. A „bomba” május 3-án robbant, amikor a Legfelsőbb Bíróság a Békés me­gyei önkormányzat előterjeszté­sére elvi határozatot hozott. Eszerint a gyógyszertári közpon­tok tanácsi alapítású, közüzemi vállalatok, amelyekre nem vo­natkozik a privatizációs törvény. Május 4-én, amikor az igazgató- tanács elhatározta a patikák meghirdetését, hivatalosan még nem volt tudomása a Legfelsőbb Bíróság döntéséről, amely ugyan nem vette ki az ÁVÜ kezéből a tulajdonjogot, de olyan helyzetet teremtett, ami elbizonytalanítja a potenciális vevőjelölteket. Ezért május 25-én felfüggesztették a pályáztatást, és az igazgatótanács az ügyvezetést az önkormányza­tokkal való újabb tárgyalások megkezdésére utasította. Megfeszített munkával- A patikaprivatizáció közvet­len előkészítésén egy négytagú csoport három hónapig dolgo­zott megfeszített munkával, mégsem tartjuk presztízsveszte­ségnek a privatizáció felfüggesz­tését. Csak azért aggódunk, hogy emiatt hosszú hónapokat, akár fél évet is késlekedhet a tulaj­donváltás. Márpedig enélkül is mi vagyunk a hajdani szocialista országok közül az utolsók, ahol még mindig a régi, szovjet tí­pusú elosztási rendszer működik a patikaszerek értékesítésében. Az 1350 állami patika kizárólag saját megyéje gyógyszertári központjától rendelhet gyógy­szert, kötszert stb., míg a ma­gánpatikák 42 nagykereskedőtől vásárolhatnak. Nem véletlen te­hát, hogy kínálatuk színesebb, bővebb, tehát idővel „lekörözik” a versenyben a mind nagyobb áruhiánnyal küszködő államia­kat. Számuk egyébként is gyor­san nő, ma már 450 magán­gyógyszertár működik. Beleszólásuk lett volna...- Sajnálatos lenne, ha az álta­lunk kidolgozott, világos, az érintettekkel egyeztetett, mű­ködőképes privatizációs meg­oldás meghiúsulna, hiszen az önkormányzatoknál nincsenek felkészült privatizációs szak­emberek, s nincs egységes pri­vatizációs stratégia, ráadásul a magántulajdonbva adás költsé­gekkel jár. Az önkormányzatok - a közösen kialakított szabá­lyok értelmében - mind a pati­kák, mind pedig a gyógyszer­tári központok eladásából be­folyt pénz felét megkapták volna az ÁVÜ-től, amely le­vette volna a vállukról a priva­tizáció gondját. Beleszólásuk abba, hogy ki legyen a tulajdonos, lett volna az önkormányzatoknak, mert már alakulóban voltak a me­gyei bírálóbizottságok, ame­lyekben a megyei főgyógysze­részen, a Magyar Gyógyszer­kamara megyei képviselőjén kívül az önkormányzat is kép­viseltette volna magát. Az ÁVÜ segít- Az igazgatótanács nem le­állította, csak ideiglenesen fel­függesztette a privatizációt ad­dig, amíg állást foglal az ügy­ben az Alkotmánybíróság is. Addig sem ülünk karba tett ke­zekkel: ha megkeres és tanácsot kér valamelyik önkormányzat a patikaprivatizáció előkészítésé­hez, nem tagadjuk meg a segít­séget. Furcsa, és nem a legsze­rencsésebb megoldás lenne, de nagy esély van arra, hogy amennyiben önkormányzatok értékesítik a patikát, nem lesz egységes magántulajdonba adás.- A privatizáció szünetelte­tése elsősorban a gyógyszeré­szek számára nagy csapás, hi­szen nem volt módjuk arra az elmúlt évtizedekben, hogy va­gyonokat gyűjtsenek maguk­nak. Az állami tulajdon meg­szerzésénél nyilván szükségük lett volna E-hitelre, de fizethet­tek volna kárpótlási jeggyel is. Egyik kedvezményes vásárlásra sincs mód azonban abban az esetben, ha a patikákat az ön- kormányzatok adják el. Év végéig befejeződött volna...- Terveink szerint az év vé­géig befejeződött volna a pati­kák magánkézbe adása és a gyógyszertári központok átala­kítása. Sőt, néhány vállalat pri­vatizálása is. Úgy gondolom előbb-utóbb az önkormányza­tok is belátják: a lakosságnak az az érdeke, hogy jól karbantar­tott, bőségesen ellátott, tiszta gyógyszertárakban udvariasan szolgálják ki. Ehhez pedig mi­előbbi tulajdonosváltásra van szükség. Tallózó Minilapszemle a magánosításról Szolgáló államra van szükség. Interjú Sárközy Tamással, a Budapesti Köz­gazdaság-tudományi Egyetem Gazdaságjogi Tanszékének vezetőjével, aki a Magyar Köz- gazdasági Társaság gazdaságpolitikai és gazda­ságelméleti szakosztályának rendezvényén ki­fejtette: a magyar GDP nem tud eltartani egy­millió állami közalkalmazottat, egy részüket át kell irányítani az önkormányzatokhoz. Leszö­gezte: mindenáron és nagyon gyorsan folytatni kell a privatizációt. (Napi Gazdaság VI. 2.) Bizonytalanság a KRP körül. Bár az ÁVŰ-nél még nem született meg a döntés, jelentősen lassult a Global és a Pannó­nia Hotels részvényének kibocsátása. Az általá­nos vélemények szerint meg kell tartani a priva­tizáció eszköztárában a tőzsdeit akkor is, ha az új kormány a KRP leállítása mellett dönt. (Népszabadság VI. 3.) Ki fogja kártalanítani az erdőtulajdonosokat? November 30-ig kapott határidőt az Or­szággyűlés, hogy kiküszöbölje a szövetkezeti törvény azon rendelkezéseit, amelyek lehetővé tették a természtvédelem alá eső területek ma­gánkézbe adását is. A kárpótlási földkijelölé­sek, árverések során több százezerre tehető azoknak a száma, akik ilyen területen szereztek földtulajdont; őket azonnal és teljes mértékben kell kártalanítani. Ez az összeg 11 milliárd fo­rint, de a privatizációs bevételek még a 10 mil- liárdot sem érik el. (Magyar Hírlap VI. 6.) Az MSZP felfüggeszti az erdők eladását? Egy lakossági fórumot tartottak az őszi árve­résre kijelölt erdőterület védelmében. Ezzel kapcsolatos hír, amit Orosz Sándor, az MSZP agrárügyvivője közölt. Ideiglenesen felfüg­geszti a párt kormányzati pozícióban az erdők magántulajdonba adását.(Magyar Hírlap VI. 6.) < >

Next

/
Oldalképek
Tartalom