Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-13 / 137. szám
4 1994. június 13., hétfő E>*3 A szerkesztőség postájából ES Ha Szapárfaluról Szolnokra megyünk A tisztánlátás végett Június 7-én Szapárfaluból 8.20 órakor utaztam Szolnokra, mint már annyiszor, mert sajnos rendszeres egészségügyi vizsgálatra járok. Tudtam, hogy ahol Szapárfalun buszra szállók, onnan a jegy ára 108 forintba kerül. A buszvezető azonban 124 forintot kért, s miután mondtam neki, hogy szerintem 108 forintot kell fizetnem, megnézte az ártáblázatot, majd igazat adott. Maradt a 108 forint, és tévedéséért még elnézést is kért tőlem. Ugyanezen a napon, visszafelé jövet, amikor a szolnoki buszpályaudvaron a 12.05 órakor induló fegyvemeki járatra szálltam, és 108 forintos jegyet kértem Szapárfalu első megállójáig, a gépkocsivezető kijelentette: Szapárfaluig csak 124 forintos jegyet adhat. Kénytelen voltam kifizetni, de kikötöttem, hogy a fegyvemeki Volán-irodában megkérdezem, tulajdonképpen mennyibe kerül az útiköltség. Egy kis pótutazással sajnos rajta vesztettem, mert az iroda zárva volt. Onnan vissza 4 kilométer az út, ami plusz 28 forintomba került. Tehát nem sikerült megtudnom: engem akartak becsapni, vagy a Jászkun Volán Rt. néhány óra leforgása alatt újabb áremelést hajtott végre? A történtekhez hozzá kell tennem, hogy Szapárfaluban három megálló van, s ebből kettőnél valóban 124 forintba kerül az út Szolnokig. Csupán attól az egy megállótól, amelyik közelebb esik'Törökszentmiklóshoz kevesebb a kilométer, ennél fogva a viteldíj is. Ezt tudom! És azt is tudom, hogy az idő nagy úr, mégis most azon gondolkodom: hogy a fenébe kerülhet ugyanaz az út reggel 108-ba, ami délben 124 forint? (A két buszjegyet mellékelem.) Niszper László Fegyvernek * Olvasónk kérdésére dr. Márton Ágoston, a Jászkun Volán Rt. üzletág-igazgatójának válaszát kértük: - Az utasnak igaza van. A szapárfalui, ún. Mányai dűlőtől Szolnokig 108 forint a viteldíj. Tehát az a gépkocsivezetőnk, aki a déli visszautazásnál 124 forintot kért, helytelenül járt el. Tévedéséért felelősségre vonjuk, a kedves utastól pedig ezúton is elnézést kérünk. A különbözetet, s a pluszköltségét kifizetjük. Az önállóság önmagában sehol nem csodaszer „Még mindig nem hiszik el, hogy mi a senki földjén élünk?!” címmel adtuk közre a tiszavárkony-szőlői ifj. Szendi Lajosné levelét (június 6.), melyre az alábbi választ kaptuk: Megdöbbenve olvastam a Ti- szavárkony-szőlőről szóló sorokat. Döbbenetemet az okozta: a helyhatósági választások közeledtével hogyan aktivizálódnak azok az ún. politikai erők, akik program helyett pogromokkal próbálnak teret nyerni. A történelem már többször igazolta, hogy a demagógia hatásos, ám annál veszélyesebb fegyver. Az elhangzottakra nem is reagáltam volna, ha nem ezt a szándékot vélem felfedezni a szerző/k/ írásában. A „slágergyanús” Magnezit Művek körüli tanyák vízellátása nemrég megoldódott, néhány vízminőségi vizsgálaton kívül így a hír már nem hír. Az „át- kos” eredményeiből a piacgazdaság mára csak emléket hagyott, hiszen - mint ez az áfész kimutatásából kitűnik - valamennyi tevékenység veszteségessé vált. A pb-gázcsere lehetőségét pedig a sorozatos lopások tették kevésbé vonzóvá. Véleményem szerint a mai Magyarországon igen sok helyen található „kemény próbatételnek kitett lakosság”. Bár elvá- lási lehetősége kevesebbnek adatott meg, az önállóság önmagában sehol nem csodaszer. Ugyanis csak a van osztható - ezt Ön is jól tudja, mint vállalkozó - a semmivel szemben! A „gondoskodás” mértékét célszerű ily módon megközelíteni. A tiszavárkony-szőlői lakosság érdekeit egyébként két választott képviselő jeleníti meg - igaz, pallérozottabb módon - a testület munkájában. Az „elvtársi” többesben megfogalmazott elválásnak azonban számos feltétele van - csakúgy, mint a településrészi önkormányzat alakításának. (Figyelmükbe ajánlom az Ökt.-t, illetve a szak- irodalmat.) Szent meggyőződésem, hogy tartalmas, körültekintő program kidolgozására fordítva az időt - és nem elvtársi többesben fogalmazott tüskékkel - a közelgő helyhatósági választásokon eredményesebb lehet. S remélem, hogy a gyakorlati tapasztalatokból merített tanácsaimat nem érté- keli/k/ „lekezelően”, hanem a sikeres jövőbe vetett hitem zálogaként. Tisztelettel: Bognár Ferenc a valakik földjéről Küldjön egy képet! Kis brigádunk - 1958 áprilisában A Bánhalmi Állami Gazdaságban örökített meg bennünket ez a kép 1958-ban, amikor a közelgő április 4-i ünnepségre készültünk. Balról az első sorban jómagam, Kerék Eszter, mellettem Mária húgom, majd Kota Anna, Farkas Rozália, az ablak alatti sarokban pedig Ökrös Piroska. Zabolai Károlyné - Bánhalma „A magyarok nyilaitól ments meg uram minket!” Reflexíj volt a főnyeremény Jászdózsán június 4-én rendeztük meg - immár harmadik alkalommal - a Jászíjász amatőr lövészversenyt. Az iskola vezetése és diáksport egyesületünk az idén kiemelt figyelmet fordított az esemény megszervezésére, s hogy a versenyzők harci kedvét növeljük, a vendégeket is ide csalogassuk, változatos programot állítottunk össze. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadott minket, s az erős szél ellenére ragyogó napsütésben versenyezhettünk. Érdekességként említem, hogy a játék kezdésekor egy speciális italt, Jász-kumiszt kellett fogyasztania annak, aki első ízben vett részt a vetélkedőn. Dobos László, a Jászok Egyesülete elnökének megnyitó szavai után állt rajthoz, azaz céltábla elé az a tizenhat gyerek és tizenegy felnőtt, akik próbára kívánták tenni ügyességüket, felkészültségüket. A mintegy 4 órás verseny sok izgalmat tartogatott, s a gyerekek becsületére legyen mondva: 70 m-es távnál - ahonnan már a céltáblát is csak alig lehetett látni -, még ketten voltak az élen csakúgy, mint a felnőtteknél. A véghajrá - melyben Jászberényből és Nagykátáról is részt vettek - szép hazai sikert hozott. A felnőtteknél a helybeli Béres Gábor és Darázs Attila mögött a jászberényi Molnár János végzett a harmadik helyen. Az első helyezettnek járó főnyeremény egy 8000 forint értékű Kassai-féle reflexíj volt. A gyerekek küzdelmében Nemoda Zsolt, Kascsák Tibor és Somodi Tibor került az 1-3. helyre. A lányok közül igen szép teljesítményt nyújtott és különdíjat nyert Béres Beatrix, aki 40 m-ig a fiúk között is előkelő helyen állt. A verseny izgalmainak levezetéséről a 7-8. osztályos lányok mazsorettcsoportja gondoskodott, akik táncukkal szórakoztatták a szépszámú közönséget, majd a Jász Lovas Bandérium tagjai mutattak be egy lovas karusszelt. Mindkét csoport hatalmas tapsot kapott a hálás közönségtől. Úgy éreztük, s reméljük, hogy mindenki jól szórakozott, s ezen felbuzdulva, a jövőben szeretnénk még színesebbé, hangulatosabbá tenni ezt a napot. Köszönetét mondunk azoknak, akik segítettek a szervezésben, akik vállalták a szereplést és fellépést, s végül azoknak, akik anyagilag is támogatták a rendezvényünket. Befejezésül néhány szót az idei és távolabbi terveinkről: diáksport egyesületünk a nyáron elkezdi az országos kék-túra mintegy 1100 km-es távjának teljesítését, és az idén a Zempléni-hegység mintegy 150 km-es szakaszára szándékozunk eljutni. A túra teljes szakaszának bejárása több évet vesz igénybe, s e célkitűzésünk megvalósításához az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is szponzorokat, támogatókat szeretnénk találni. Kérjük, áld tud, segítsen. Kosa Ferenc, a DSE elnöke A nemzetközi családév jegyében Majális volt Tiszajenőn A Nagycsaládosok Tiszaje- női Egyesülete az idei nemzetközi családév jegyében rendezte meg nemrég a már minden évben hagyománnyá vált majálist, melyen gazdag programmal vártuk a családokat. A rövid ünnepi megnyitó után az édesanyáknak tombolajeggyel kedveskedtünk, majd egyszerre több helyszínen is kezdetét vette a színes, változatos program. Valamennyi korosztály számára sportjátékot, skanderver- senyt szerveztünk, a szünetekben szólt a kellemes zene, dél körül pedig - Kiss Árpád vállalkozó felkérésére - a FIDESZ ingyenes nótaműsorral kedveskedett. A frissítőről Kiss Árpád és az „Erzsiké” ABC tulajdonosa, Tugyi József gondoskodott. S míg a vetélkedők zajlottak, a szabadban főtt a finom ebéd. Az egésznapos program késő estébe nyúló utcabállal fejeződött be. Az egyesület vezetése ezúton is köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik bármivel az esemény sikeres megrendezésében a segítségünkre voltak. A szervezésben, lebonyolításban a vállalkozóknak, a sport és játékeszközökért a helyi általános iskolának, az anyagi támogatásért pedig a helyi polgármesteri hivatalnak mondunk köszönetét. Csikós Tibor az egyesület vezetőségi tagja A szajoli mozgássérültek további támogatókat várnak Köszönet a segítségért A mozgássérültek megyei szervezetének szajoli csoportja június 4-én a helyi művelődési házban - immár harmadik alkalommal - tartotta összejövetelét, melyen közérdekű témában meghívott vendégek tájékoztatták a résztvevőket, s válaszoltak a feltett kérdésekre. Vendégeink között volt Szabó Rudolfné dr, a szolnoki Humán Szolgáltató Központ vezetője és Wesniczky Antal, a szajoli önkormányzat szociális és egészségügyi bizottságának elnöke, akik a mozgássérülteket, mozgáskorlátozottakat megillető kedvezményekről, a járandóságok feltételeiről, valamint aktuális szociális kérdésekről, jogszabályokról tájékoztatták az érintetteket. A rendezvényeinkhez nyújtott eddigi segítséget ezúton is hálás szívvel köszönjük. Támogatóink: a szegedi Pick Szalámi Rt., a fővárosi Cluile- ver Kft., a kecskeméti Coca-Cola, a Kőbányai Sört Értékesítő Kft., a Szolnok Pékség, a Solami Rt., a Szolnoktej Rt., a Kiskegyed, a Harlequin Magyarország Kft., a MÓL Rt. és a Szajoli GEV Kft. A továbbiakban is számítunk rájuk és szeretnénk, ha az idei programjaink megvalósításához másoktól is segítséget kapnánk. Fejes Károlyné, a szajoli csoport vezetője Expressz, ajánlva Amikor az olcsóbb a drágább Az ügy egyéni sérelem része tulajdonképpen már megoldódott. Olvasóink - két szolnoki családot is érintett - megoldották. Ezért levelemet nem címzem konkrétan, személyre szólóan, ám minden külföldre utazni szerető (adott esetben kényszerülő) honfitársnak tanulságul szolgálhat az alábbi eset. A családok felnőtt hölgytagjai huzamosabb tartózkodásra Angliába utaztak. Repülő helyett költségkímélés céljából - a sok-sok utazási iroda közül - a budapesti Great Tours Idegen- forgalmi Kft. autóbuszjáratát választották. Mint később kiderült, akaratukon kívül Jól beválasztottak”. Borsos ezreket kívántak megspórolni, ezért hat hónapig érvényes, kétirányú retúrjegyet váltottak 16.500 forintért a Budapest-London-Buda- pest viszonylatban. Ők elutaztak a retúrjeggyel, ám nem sokkal ezt követően, a szolnoki (!) lakcímükre - még szerencse, hogy nem egyedülállók voltak, mert akkor a Londonból történő hazautazás napján toporognak tehetetlenül, hisz mit sem tudnak az itthoni postaládában szunnyadó levélről - az alábbi, meglehetősen furcsa szövegű levél érkezett: Tisztelt Utasunk! Az Anglia és Magyarország közötti nemzetközi utasforgalmi egyezmény hiányában a meglévő nemzetközi engedélyünket a magyar Közlekedésügyi Minisztérium nem hosszabbítja meg. Kérjük hazautazását London-Budapest viszonylatban önállóan szíveskedjen megoldani. Az egyirányú és kétirányú jegy közötti árkülönbözetet Önnek záros határidőn belül postán visszatérítjük. Érthető módon kíváncsian hívtam fel telefonon e meglepő üzletpolitikai fordulattal élő londoni cég budapesti képviseletét, a Great Toursot. Türelmesen végighallgattam munkatársuk hosszas magyarázkodását, aki kifejtette: „A magyar minisztérium tavaly július 1-jén adott ki egy koncessziós törvényt, amely szerint ilyen utaztatási engedéllyel csak koncessziós társaság rendelkezhet. Ilyen a VOLÁN, akik ott verik a balhét Angliában, hogy ők kapják meg az engedélyt. Az angolok ezt nem értik, ők angol cégnek akarják adni. Jól elvitatkozik a két minisztérium, másfél éve van bent az engedélyünk, azt várjuk, hogy ezt valaki aláírni méltóztassék." Kedves Nagy Sándor! Mindebben Önnek igaza lehet, csak hogy a nagy várakozás közben elkezdtek utaztatni, bár tudták, az engedélyük időközben lejár. Ilyen körülmények között ez olyasféle felelőtlenség, mintha én - szakmámnál maradva - tutira ígérném valakinek, hogy megírok egy témát, s a következő percben már azt is elfelejteném, hogy kivel beszéltem. Ha pedig összevetem az Önök körlevelének fentebb idézett tartalmát, s a telefonon nekem adott válaszát, a különbség önmagáért beszél, amit nem kívánok minősíteni. „Kiírtunk egy körlevelet, hogy vagy visszafizetjük a pénzt, vagy segítjük megoldani busszal a hazautazást. Aki a pénzt kérte, annak a pénzt adtuk vissza, aki a segítséget, annak megoldottuk a hazautazást. Másfél milliót buktunk ezen. A bosszantó, hogy az emberek egy része önhatalmúlag oldotta meg a hazautazást, s utána verte a mellét, hogy fizessük ki. Sokba került ez nekünk. Nagy úr! A körlevélben semmiféle vagy-vagy nem volt, sőt, a hazautazás önálló megoldását hangsúlyozza. A záros határidőn belüli pénzvisszafizetésről pedig annyit: ez köztudottan, pontosan megszabott határidőt jelent, amit Önök nem is pontosítottak a levélben. Ez a 200 póruljárt utasuknál nem tudom hogyan működött, mindenesetre az egyik szolnoki ügyfelük, miután „záros határidőn belül” megunta a várakozást, telefonos sürgetést követően kapta vissza a pénzét, a másik károsultnak pedig repülőgéppel történő hazautazása után személyesen kellett Önöknél eljárnia, hogy visszakaphassa a retúr autóbuszjegy felét. A károsultak tehát, ha úgy tetszik, korrekt módon kártala- níttattak, ám eljárásuk összességére nem mondhatjuk ugyanezt. ______^<2^2 N agymama korúak az iskolában Találkoztak - 35 év után A szolnoki Újvárosi Általános Iskolában néhány héttel ezelőtt Kurdics Ilona tanárnő - ünnepélyes keretek között - rendhagyó osztályfőnöki órát tartott, s az iskolapadban nagymama korú lányok, asszonyok foglaltak helyet. Azok, akik 35 évvel ezelőtt ebben az iskolában tanultak, fejezték be a nyolc általánost. A találkozás örömében könnyekkel küszködve köszöntöttük egymást, majd valamennyien életutunkról, pályafutásunkról, s természetesen a szőkébb és tágabb családunkról meséltünk. Azok a volt osztálytársaink is szóba kerültek, akik valami oknál fogva nem lehettek jelen, de tudtunk róluk. Az iskolában tartott rövid ünnepség után igen jó hangulatban ebédeltünk meg a közeli Fenyő étteremben, ahol az ünnepség csúcspontaja, a hatalmas torta - rajta 35 szál égő gyertya - elfogyasztása várt ránk - pezsgő kíséretében. Azzal az ígérettel búcsúztunk el egymástól, hogy 5 év múlva, a 40 éves osztálytalálkozón újra együtt ünnepelünk. Nagyon szeretnénk, ha azon az eseményen már teljes létszámmal lehetnénk jelen. Ezért az Új Néplap nyilvánosságán keresztül kérem a hiányzókat, akik most valami oknál fogva nem tudtak eljönni, írjanak, hogy levélben felvehessük a kapcsolatot. Dávidovics Józsefné Bíró Magdi - Nagykanizsa, Csányi L. u.21. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
