Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11 / 136. szám

1994. június 11., szombat Szabadidőben családi körben 11 Beszéljük meg együtt! Divatmustra Ismerd meg önmagad Elérkeztünk a nyolcadik meditációs gyakorlathoz. Témája: von­zódás-taszítás, öröm-szomorúság, szeretet-gyűlölet. Ezek a gondo­latok forogjanak fejünkben a lazítás után. Akik végigcsinálták a gyakorlatokat és be is tudták tartani útmutatásaimat, már rájöttek, mi is az igazi filozófiája ennek a fajta jógának. Megismerni a külvi­lágot és ezen keresztül saját belső világunkat. Amikor önmagunkat ismerjük, fedezhetjük fel a külvilágot igazi valóságában, mert már meg is tudjuk érteni. Tekintsük át röviden az előző meditációk lé­nyegét, és látni fogjuk, hogy követtük ezt a vonalat. Az I. meditációnál figyelmünket a külvilágra irányítottuk. Erez­tük nagyságát, felismertük a törvényszerűségeket, amelyek egyen­súlyt biztosítanak az egész univerzumban. Ez a világegyetem, ame­lyik állandó mozgásban és változásban van, egy biztos pontot jelent nekünk, itt vannak a gyökereink. A II. gyakorlatnál elindultunk befelé, saját belső világunkat fi­gyeltük. Megismertük vágyainkat, óhajainkat. Felismertük azt a va­lóságot, hogy az öt érzékszervünk gyűjtötte fontos információkat a külvilágról az elménk feldolgozza, elemzi, csoportosítja, majd el­raktározza a memóriába. Ezek az információk bennünk vannak, és bármikor előhívhatók. A memóriában nemcsak azok az informá­ciók vannak, amelyeket mi meg akarunk tartani, hanem sok olyan, amiről nem is tudunk. A III. gyakorlatnál tudatosítottuk magunkban, hogy tevékenysé­günk egy részét környezetünk határozza meg. Nem minden tőlünk származik, ami bennünk van, sok mindent átvettünk másoktól. Megtanulhattuk, hogyan fogadjuk el és tegyünk eleget kötelessége­inknek anélkül, hogy ezt tehernek éreznénk és megtagadnánk saját igényeinket. A IV. alkalommal - az előzőekre támaszkodva - megvizsgáltuk tetteinket és ezek eredményeit. Láthattuk, bármit teszünk, ered­ményt nyerünk, negatívat vagy pozitívat. Az V. meditációnál figyeltük azokat az érzéseinket, amelyeket akkor érzünk, amikor másokért teszünk valamit. Érezhettük a lelki gazdagság és siker élményét, látva mások örömét. A VI. gyakorlatnál láttuk, hogy nem vagyunk teljesen függő helyzetben, van függetlenségünk is, és minden, ami körülvesz és megalkotott minket, biztonságot és védelmet nyújt. A VII. gyakorlatnál elkezdtük megtanulni, hogy boldogok és tel­jesen egészségesek is lehetünk. A testi egészség érzése elvezetett a lelki egészséghez, megteremtve így azt a harmóniát, amit annyian keresünk. Ha elolvassuk újra a VIII. meditáció témáját, az lehet a vélemé­nyünk, hogy ezek az érzések megvannak bennünk, minek még me­ditálni róluk. Ez igaz, nem is keresni kell, hanem megtartani közöt­tük egy összhangot, uralni minden érzést, nem hagyni elhatalma­sodni egyiket sem. Az elménk képes megérteni a világegyetem tör­vényeit, képesek vagyunk harmóniában tartani létezésünket, de nem vagyunk képesek elkerülni a hullámvölgyeket, amelyeket ezeknek az érzéseknek a gyors változása okoz. Ez a mi problémánk. Hol vonzódunk valakihez, hol minden komoly ok nélkül elutasít­juk, örömeink olyan rövidek, és majdnem mindig szomorúság kö­veti őket, hogy alig merünk örülni, a szeretet és a gyűlölet egyfoly­tában őröli életünket az elejétől a végéig. Úgy érezzük, hogy a sze­retet, boldogság valahol fent létezik, egy magas hegy csúcsán, amit állandóan felhő borít. Néha eloszlik a felhő, de csak rövid időre. És mégis az a hegycsúcs létezik, ott mindig süt a nap. Nem az a kérdés, hogy létezik-e, hanem az, hogy hogyan jutunk el oda. Visszatekintve életünkre, láthatjuk a változásokat, amiken ke­resztülmentünk. 40 éves korban nem vagyunk ugyanazok, akik vol­tunk 20, 30 évesen. De létezik egy folytonosság, amit a mély öntu­dat biztosít. Ráismerünk magunkra, ha eszünkbe jutnak régi dolgok, események, de mintha kívülről néznénk, mintha moziba volnánk. Mi állandóan változunk, de van bennünk a saját mély „Én”-ünk, aki objektiven figyeli az eseményeket és rögzíti őket. Úgy kell elkép­zelni, mintha mindig filmezne engem valaki, de mindkettő én va­gyok. Az egyik cselekszik, gondolkodik, kapcsoltokat teremt, a má­sik belülről figyel, vizsgálódik. Az egyik rész tanul a másik tapasz­talataiból, pozitívakból, negatívakból egyaránt. Ez osztályozza az információkat attól függően, hogy az elsőre milyen hatásai van. így léteznek a szeretet, gyűlölet, öröm, szomorúság, vonzódás, eltaszí- tás érzéseink. Ha befordulunk gondolatban egészen önmgunkba és hallgatjuk az objektív Én hangját, akkor megtaláljuk az oki össze­függéseket is. Tanulunk ezekből, bölcsebbek leszünk, megszabadu­lunk negatív érzéseinktől, és nem mindent szenvedéseink árán kell megtanulnunk. Milyen bölcsek a sokat szenvedett emberek, milyen sokat tanultak, de soknak ráment az élete is. Ezt a tanulást tudjuk le­rövidíteni, hogy minél többször láthassuk a napfényes hegycsúcsot. Dr. Cherechianu Aurel Az új módi jegyében Az idei tavaszi-nyári kollek­ciók meglehetősen sok újdon­ságot hoznak - nemcsak az ala­pöltözékeket, hanem a kiegészí­tőket tekintve is. A CIPŐDIVAT nagyot vál­tozik (1. rajz), s a sztár a magas szárú, fűzős lábbeli, amelyet a külföldi nagy bemutatókon még alkalmi ruhákhoz is viseltek a manökenek. Szabadidőruhához bakancsszerű cipő a módi. Új­donság - bár felújított ötlet - a félmagas sarkú úgynevezett pömszcipő, kérek orral. Vissza­tért sokak egykori kedvence, a „spanglis” topán is. Nyárra a tomacipőfazon lesz divat, to­vábbá a lapos saru, sok keskeny pánttal a bokára erősítve. A TÁSKADIVAT újdonsága a hátizsák formájú, de nem fel­tétlenül háton viselt, erős vá­szonból vagy a szabadidőruha anyagából készült táska. Az al­kalmi retikülök megmaradtak finom lapos formájúnak. BIZSUFRONTON jellemző a különböző anyagok együttes alkalmazása: teklagyöngy, ko­rai és fém, de lehet kavics, fa­gyöngy, apró csigaház vagy kagyló is. Mindez többsorosan lóg le a nyakból - egészen a de­rékig. Fénykorukat élik a túlmé­retezett fülönfüggők. A FRIZURÁK sokféleségé­ben az elsőség a következő hó­napokban alighanem a bubié. A KALAPOK között a zsi- raldi a „kedvezményezett”, de nem a megszokott klasszikus formában, hanem megnöveke­dett tetővel és karimával. Puha férfikalapot ajánlanak a terve­zők a nadrágos öltözékekhez; világos színben, sötét szalag­gal. A DIVATSZÍNEK skálája:- tavaszra a romantikus azúr­kék - kísérőszínként a zöld -, a dohánybama, a paradicsompi­ros, a pink, a napsárga;- nyárra még strandra, fürdő­ruhának is a fekete a favorit, de a fehéret is minden formában és alkalomra ajánlják a divatterve­zők. Záhonyi Lujza (Ferenczy Europress) Ne üssük bele az orrát... A szobatiszta kutya - nem az idomítás csodája Sok gazda fölöttébb büszke szobatiszta kutyusára, ponto­sabban saját idomári teljesítmé­nyére. Anélkül, hogy babérjai­kat tépázni akarnánk, jegyezzük meg: az ebek többsége köny- nyen, gyorsan szobatisztává vá­lik. Egyszerűen azért, mert szí­vesebben végzi dolgait a sza­badban, ahol más kutyák szag­nyomait szimatolhatja és ahol ő is otthagyhatja jelzéseit a fák, oszlopok, bokrok tövében... Persze ha kölyökkutya kerül a házhoz, az első időben sok bosszúságot okozhat, mert sej­tése sincs arról, hol illik elvé­geznie dolgát, hol nem. Zömük addigi életében csupán kennelt látott - így a lakást is egy ké­nyelmes, nagy kennelnek véli. A zárt falak között tartott köly- köt tehát naponta többször - eleinte legalább hatszor-nyolc- szor - ki kell vinni a szabadba. Méghozzá lehetőleg akkor, ha kiadós alvás után fölébredt, vagy ha jót evett, játszott. Ha pedig a szabadban elvégezte dolgát, meg kell dicsérni. Ha viszont a lakásba piszkít, a „tett” elkövetésekor - de csak akkor! - büntessük meg. Sem­miképp ne veréssel, hanem fe­nyítéssel; például egy összecsa­vart újságpapírral üssünk a fe­nekére, és szigorú hangon szid­juk meg... Eleinte még jó darabig elő­fordulhatnak holmi balesetek, de csak akkor rójuk meg a kis négylábút, ha tetten érjük. Kü­lönben nem tudja mire vélni a büntetést, és csak összezavarjuk ismereti és érzelmi világát. Azt a sajnos elterjedt, rossz gyakor­latot ne kövessük, hogy belever­jük az orrát a „névjegyébe”. A kutya ösztönösen tiszta, le­nyalja magát - de máskor eset­leg belenyal mindenféle sze­métbe, ürülékbe. Idővel egyébként maga az ál­lat jelzi, hogy sürgős dolga lenne kinn: szaglássza a padlót, az ajtót, izgatottan forgolódik, mintha le akarna guggolni, nyü­szít, nyugtalankodik. Ha ezekre a jelekre figyelünk és kienged­jük a szabadba, a szobatisztaság berögződik és természetessé vá­lik. Annál is inkább, mert például a kutyák esetében a vizelet „el­helyezése” nemcsak egyszerűen fiziológiai szükséglet, hanem ösztönös kommunikációs mű­velet. Jelzés, amellyel mintegy értesíti környékbeli társait ön­maga létéről. Ugyanakkor kí­váncsi a többi kutyatárs hasonló üzenetére, ezért szimatol végig a területen minden helyet, s en­nek révén tudja meg, hogy rajta kívül milyen más ebek vannak a szűkebb-tágabb szomszédság­ban. Veress István (Ferenczy) Kézimunkasarok V-bordás kötött pulóver A pulóvert 90 centiméteres mellbőségre terveztük. Hozzávalók: 10 dkg Róma, 10 dkg azonos színárnyalatú gyöngyfonal (a két különböző minőségű fonal összefogásával dolgozunk), 3-a kötőtű, 2,5-es körkötőtű, 3-as horgolótű. Alapminta: 3-as kötőtűvel. 1-8. sor: a munka színén sima, a bal oldalon fordított szemeket kötünk. 9-10. sor: sima. 11-16. sor: a munka színén fordított, a bal oldalon sima szemeket kötünk. Az 1-16. sor ismétlődik. Szempróba: 22 szem x 36 sor = 10 cm. Patentminta: 2,5-es kötőtű­vel, 2 sima 2 fordított váltako­zásával, körbehaladó sorokkal dolgozunk. Munkamenet: az eleje-háta munkadarabok, azonos szem- és sorszámmal, mintával ké­szülnek. A munkát a nyakkivá­gás szélrészén 3-as kötőtűvel 115 szemre kezdjük, alapmin­tával kötjük. A 3. sorban, a munkadarab középső szemét megjelöljük, majd e szem felett, minden 2. sorban szaporítunk 2 szemet (1 szemet simán lekötünk, 1 ráhaj- tás, majd az előzőleg lekötött szemet ismét simán lekötjük), 34x2 szemet (185) szaporítunk. Kezdéstől számított 20 cm = 72 sor elérése után, a középrészen 1 16 \ * t A >i 26 I 17 4­+-f-20-f 13-f 3 szemet lefogyasztunk, majd az oldalrészeket azonos szem- és sorszámmal, de külön mun­kadarabban folytatjuk. Az oldalrészen meglévő 91 szemmel folytatjuk a munkada­rabot, az ujja szélrészen lefo­gyasztunk 34 szemet, majd minden 2. sorban 22x1 szemet. Az alsó (derék) szélrészen minden 2. sorban 2x1, 1x2 sze­met fogyasztunk, még 7-szer megismételjük. Végül a kötőtűn megmaradó 3 szemet egybeölt- jük, az oldalrészt befejeztük. Összeállítás: a szabásminta a-b távolságát, sortalálkozás szerint összevarrjuk (vállrész), majd az alsó szélrészt az x jel­zésig, sortalálkozás szerint la­zán összevarrjuk. Az alsó (derék) szélrészen, 2,5-es körkötőtűvel felszedünk 114 szemet, patentmintával 12 cm magas .derékpántot kötünk. Végül a szemeket az alap­szemnek megfelelően lefo­gyasztjuk. Az összeállított pulóvert fel­próbáljuk, és a szükségnek megfelelően az ujjarészek szé­lére, majd a nyakszélre 3-as horgolótűvel 1 rövidpálcasor, 1 visszafelé öltött rövidpálcasort horgolunk. P. V. Nem mellékes helyiségek A konyha szerepe a lakás használatában Sok szó esik a korszerű lakásberendezésről, ezen belül talán a legtöbbet emlegetett téma a konyha. És ez nem véletlen, hiszen mai életformánk mellett a konyha a városi lakásokban az eddi­ginél sokkal fontosabb, összetettebb szerepet tölt be. Ésszerű, célszerű berendezése kihat az egész lakás használatára, a család otthoni életritmusának kialakítására. Építészek és bútorterve­zők szerte a világon sokat kísérleteztek, míg létrejöttek a mai ember megváltozott életformájának, étkezési szokásainak, igé­nyének megfelelő konyhatípusok és berendezések. Az újonnan épülő lakóházak beépített konyhái már a kísérletek során ki­alakult elvek alapján készülnek. A konyha - amellett, hogy a lakás legfontosabb üzemi helyi­sége maradt - sokszor az étkező - lakótér szerepét is betölti. Az építészeti megoldás olykor, a kettős feladathoz alkalmaz­kodva, területét két részre ta­golja: főző- és étkezőhelyi­ségre. Egyik fajta megoldás szerint térelválasztó fal hatá­rolja el egymástól a két részt, másikban a főzőkonyhához kü­lön étkezőhelyiség (fél szoba) tartozik. A korszerű konyhai munkahely és az étkező azon­ban mindig közvetlen kapcso­latban van egymással. Ha külön helyiségbe került, akkor ajtó köti össze, és sok esetben tála­lóablak könnyíti meg a tálalást. Az üzemi rész a mai konyhá­ban általában kicsi. Területe a legtöbb esetben nem haladja meg a 4 m2-t. A berendezés da­rabjai a munkamenethez alkal­mazkodva helyezkednek el egymás mellett és kerülnek kapcsolatba egymással, a kö­vetkező sorrendben: tűzhely, szekrény, mosogató, hűtőgép. S mivel a szekrények alacsonyak, tetejük munkalap is, így a ki­alakult sorrend munkafolya­matok sorrendjét szolgálja: elő­készítés, elkészítés, mosogatás, szárítás. A bútorok és a felszerelési tárgyak, a konyha formájától függően, lényegében háromféle alaprajzi elrendezést követhet­nek: hosszú, keskeny főzőrész­ben az egyik fal hosszában kap helyet a berendezés: négyzetes formánál két szemközti fallal párhuzamosan áll a bútor, tégla­lap alakú adottság esetén két szomszédos fal mentén L alakót képeznek a tárgyak. A beépített vagy beépített jel­legű, elemekből összeállítható konyhaberendezés 55 és 110 cm széles, 55 cm mély és 90 cm magas asztalszekrényekből áll, amelyek egyikében a tetőtalpba süllyeszthető mosogató van. A berendezéshez ugyanilyen ma­gasságú tűzhely és hűtőszek­rény tartozik. Az asztalszekré­nyek felett 30 cm mély faliszek­rények sorakoznak. Az alsó szekrények teteje munkahely­ként szolgál, belsejükben kap­nak helyet a főzőedények, a ki­húzható gyúrótábla, a konyhai gépek. A felső szekrényekben jut hely a tálalóedényeknek, ét­készleteknek, fűszerféléknek s mindannak, ami jó, ha kéznél van. Az ilyen korszerű ésszerűsí­tett konyhaberendezés rendkí­vüli mértékben csökkenti a fő­zéssel járó munkát azáltal, hogy az összes teendők egy helyre összpontosulnak. Minden kar­távolságra van. A háziasszony akár egy helyben állva vagy forgatható széken ülve végez­heti munkáját. Nem kell ide-oda gyalogolnia, és ezzel sok ener­giát és időt takarít meg. A korszerűen berendezett konyha kényelmét élvezhetik azok is, akik régi építésű laká­sokban, családi házakban lak­nak, s ez nem is jár mindig anyagi áldozattal. A konyha be­rendezése az alaprajz tanulmá­nyozásával kezdődik. A búto­rok elrendezésével meghatá­rozható, hogy a konyhának me­lyik része milyen feladatot tölt­sön be. A berendezési tárgyak elhelyezését a használat, a cél és a munkafolyamatok sorrendje diktálja, s némileg meghatá­rozza az elrendezést a vízveze­ték és a helyhez kötött tűzhely. Felhasználhatók - átrendezve és kiegészítve - a régi bútorok is, de vannak új típusúak, ame­lyek a beépített bútorokhoz ha­sonló elvek alapján készültek. A mosogatást megkönnyíti a meleg folyóvíz. Ehhez elegendő a kis gáz- vagy villanymelegítő, amely percenként 5 liter meleg vizet ad. Ha a konyha és a fürdőszoba fala határos (egy vizesblokkban vannak), melegvíz-leágazás lé­tesíthető a fürdőszobai nagyobb vízmelegítőről is. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom