Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
Mondja hát el mindenkinek... / En életben maradtam Szabálytalan portré Tizennyolc éves lesz, és négy nyelvből van vizsgája Majd a békák Az én gyermekkorom idején a falvakban sok helyütt villany helyett még petróleumlámpa világított. Nagyra nőttek a hófehér falakon az árnyak, amikor estelente fellobbant a láng. Nyáridon ilyenkor poroszkáltak hazafelé a legelőről a teffenek, csoda volt nézni, ahogy a főutcáról melyik-melyik csak letért, s komótosan a gazdája háza felé vette az irányt. Fejével belökte a kiskaput, és beballagott az istállóba. A gyerekek csapatokba verődve kint játszottak az utcán, mezítláb taposva az út hűvös porát. A felnőttek az árokszélre telepedtek, az idősebbek kiültek a ház eleji kispadra, és beszélgettek. Békesség volt, valamiféle együvé tartozás, csönd és nyugalom. Hogy miről folyt akkor ott az eszmecsere? Nem tudom. Én, mint az aprónép egyik gézengúza a fal mellett ugrándozó békákat hajkurásztam, versenyre kelve a többiekkel, vajon ki gyűjti tele hamarabb a kis- vödröt. Visszapillantva értelmetlen játék ez, de minket akkor igazi vadászszenvedély hajtott, hisz bizony nem kis ügyességünkbe tellett egy-egy ugróbajnok foglyu- lejtése. Régen volt. De szép volt! Ma már a nagyváros sokablakos fölémmagasodó háztömbjei között a szürke járdán élesen koppanó lépteim hangját hallgatva, csak ritkán jutnak eszembe ezek az esték. Leginkább akkor, amikor a perzselő nyári nap után az esti enyhületben szinte felsóhajtanak az épületek, forróságot lehel az aszfalt, és az emberek a folyópartokon keresnek menedéket. Sétálnak, fagylaltot nyalogatnak, szemlélik a gátoldalakon nyüzsgő kutyahadat, sörözgetnek az éttermek dús lombú fái alatt. Békés, idilli a kép. Mégis .. . Mégis olyan más minden. Más ez a csönd, ez a nyugalom, mint akkor ott, a vályogfalú apró kis házak tövében. Mások az arcok, a hangok, a hangsúlyok, a mozdulatok, a pillantások . . . Az emberek együtt vannak, mégis, mintha mindenki egyedül lenne. Elsiklanak a szavak egymás mellett, mindenki a maga monológját hajtogatja. Nem kapcsolódnak össze a szemek, és zártak a gesztusok. Mi hiányzik vajon? Miért nem járja át a levegőt itt is valami megfoghatatlan ösz- szetartozás? Mi a titka a régi falusi esték meghittségének? Talán a petróleumlámpák fénye? A hazatérő gulya felcsendülő kolompszava? Az árokszéli zöld fű, a durván ácsolt kispadok? ... Nem. Gyanítom, a békák. Ha most a folyók brekkencsei elözön- lenének minden utcát, s az emberek korra, nemre, pártra való tekintet nélkül önfeledten hajkurásznák őket, megoldódna minden. Egymásra találna ember és ember. Bár ... ha szkeptikus vagyok, nem hiszek ebben. Valószínűleg inkább ádáz küzdelem lenne belőle. Ember ember ellen. Egyesek az ön- kormányzatot emlegetnék, mások a közterület-felügyelőket, megint mások a köz- tisztasági hivatalt. Csináljon már végre valaki valamit! Az emberek fecsegnének - a békák brekegnének. Angéla, a 28 éves fiatalasz- szony életében közeleg egy évforduló. így nyár elején úrrá lesz rajta egy különös érzés, nem találja a helyét. Gyakran áll a tükör elé, és hosszú ideig csak néz szembe önmagával. Kicsit szomorúan, kicsit értetlenül. Angéla, évtizedes barátnőm az év egyéb napjain ezernyi más aprósággal és jelentős dologgal van elfoglalva. De így nyár elején ... emlékezik. Tizenhat év telt el azóta, és ő még mindig ezen gondolkodik. Ő itt van, ez biztos, de az a másik ...? * * *- Úgy érzem, így nyár elején, visszatér hozzám a nővérem - mondja Angéla. - Ekkor arra kérem, bocsássa meg, hogy én életben maradtam. Es ő nem tesz szemrehányást. Szeme könnyes lesz, amikor halott nővéréről kezd beszélni. Más napokon is eszébe jut, de már régóta nem sír.- Közöttünk alig volt különbség, csak pár centi és egy év - meséli. - Az édesanyánk egyforma ruhában járatott, a szemüvegünk is azonos oldalon volt letakarva, és ugyanolyan vastag volt. Sovány, csúnya kislányok voltunk, és folyton betegek. Bár én talán még betegesebb voltam- néz rám.- Az okát nem tudom, azt beszélték - gyerekfejjel szörnyű volt hallanunk - azért, mert lányok lettünk. Lányt nem lett volna szabad szülnie anyánknak- valami öröklődő baj vagy ösz- szeférhetetlenség miatt. Az öcsémnek nem is lett semmi baja, de mi, lányok kórházból Valljuk be: már kevesebben szeretünk a „másik oldalon” állni. Vitán felül, kényelmesebb a vendégnek, de a vendéglátásnak, a házigazdái, háziasszonyi szerepkörnek is megvan a varázsa. Éz pedig az alkotás öröme, az elismerés, amelyet egy-egy jól sikerült étel- vagy süteménykreációval arathatunk. Akik csinálták, tudják, hogy percek alatt tűnnek el az asztalról a sok munkával, aprólékosan eltervezett, „művészi” tálalással megkomponált ételköltemények, vendégeink bókkal felérő pillantásai között. A „te, ezt hogyan csináltad?! - felkiáltások máris elfeledtetik az addigi fáradtságot, talán még a mosogatás réme sem riogat annyira. Ilyenkor szívesen élünk egy rövid kis „előadással”, esetleg rögtönzött bemutatóval, a recept leírásával, amivel már fel is tettük az „i”-re a pontot. Szakácskönyvek, receptgyűjtemények tömege árasztotta el mindennapjainkat az elmúlt években, s úgy tűnik, ez az áradat, ha lassabban is, de folytatódik. Igaz, hogy csak könyvből igazán jól sütni-főzni megtanulni nem lehet, de ötletet, hasznos tanácsot, útmutatást adhatnak a kiadványok. Némi vállalkozószellemmel, kis gyakorlattal, s nem utolsósorban némi anyagi ráfordításkórházba jártunk. Hasunkon egyforma műtéti heg húzódott végig - most is látni még - kicsi korunkban kivették a lépünket. A sok hiányzás ellenére azért haladtunk az iskolában, a nővérem jobban tanult, kicsit szebb is volt, mint én. Emlékszem, azt is mondták rólunk, mi nem fogunk rendesen fejlődni, nem fogunk felserdülni sem. Tizenegy éves voltam, akkor már kevesebbet jártunk kórházba. Sokat játszottunk, babáztunk. A nővérem azon a nyáron tanult meg kézen állni. De még ugyanazon az őszön egyszercsak egy púp nőtt az egyik térdén. Anyuék orvoshoz vitték, nemigen tudtuk, mi lehet az, vizsgálgatták. S mivel valahogy nem akart megszűnni, megműtötték. A nővéremet már haza sem engedték a kórházból. Elvégezték a szövettani vizsgálatot, amely kimutatta a csontdaganatot. Egy tizenkét éves gyerek lábán. Hihetetlennek tűnik, de sajnos van ilyen. Nagyon-na- gyon ritkán ... Már nem tudták eltávolítani másképp, csak a lábával együtt. Az emberek a faluban ekkor sem kíméltek minket. Azt beszélték, meg fog halni. Egy évet jósoltak még neki. Közben némileg jobban lett, hazajöhetett. Iskolába is járhatott, de a műlábbal, mankóval, a kihullott hajával feltűnően más volt, gond és nyífe. Ehhez nem is lehetett hozzászokni, mert valahol mind azt kérdezték: meddig még? Pedig ő nagyon akart. Tervei voltak, keményen tanult, és kínsal minden feltétel adott a jó otthoni vendéglátáshoz. Szokásos a megérkezőknek valamilyen röviditalt felszolgálni - konyak, pálinka - hölgyeknek esetleg likőr- vagy vermut-féleség. Az étkezés során bor, sör. Kész. Sokan szeretnének azonban a szokásos menetrendbe valami teljesen újat meghonosítani. Úgy tűnik, ennek leghathatósabb módja az italkínálat bővítésében van. Erre a megoldás - amely talán most még a legtöbb Olvasótól minden bizonnyal távol áll - az italkeverés! Természetesen az italfogyasztásban figyelembe kell vennünk a vendég igényeit. Mégis lényegesen színesebbé válhat vendéglátásunk, ha megpróbálkozunk az italok keverésével. Ma ez még igazán nem elterjedt a hivatásos vendéglátásban sem, nemhogy otthon. Okait most nem érdemes mélyen elemezni, de minden bizonnyal az italkeverésről meglévő igen minimális ismeretünk az egyik ok, hogy nem is igényeljük és nem is „gyakoroljuk” a vendéglátás e műfaját. Természetesen a mixer, mint a szakember, egy más és magasabb kategória, de az otthoni kevergetéshez kevesebb tudás is elegendő. Következő sorozatunkban ehhez kívánunk kedvet csinálni. Sonyák Béla lódva, de járkált. Mi akkor próbálgattuk az első diszkótánc-lé- péseket... Néhány rövid hónapon belül olyan rosszul lett, olyan fájdalmai voltak, hogy naponta jött az orvos a morfiummal. Ez pedig már azt jelentette: nincs remény. Még alig múlt tizenhárom ... Engem elvittek a faluból a nagyszüleimhez. Hogy ne lássam. Ez épp az iskolaév vége felé volt. Egyik este aztán csör- rent a telefon ... a nagymamám zokogott... én megértettem. A fal felé fordulva szűköltem, mint egy kutya. Anyám hosszú évekig csak feketében járt, még akkor is, amikor az öcsémet szülte. Helyette . .. Azóta valahogy megértettem: megtörténhetett, igen, meghalhat egy gyerek is. Bármilyen fájdalmas, el tudom fogadni. Csak azt kérdezem azóta is: hogy lehet, hogy én megmaradtam? Jósolták nekem is, hogy úgy lesz. Pár évig készültem, kerestem, vártam a jeleket. De nem történt semmi. Csak felserdültem. Beteg azóta egyszer voltam - azt mondták, pszichoszomatikus - ez már elmúlt. Férjnél vagyok, gyerekem is lett. Boldog is lehetnék, de valami mindig hiányzik az életemből. A gyerekkorom olyan volt, mint egy lázálom. Mióta megszületett a gyermekem, és ő is egészséges, kezdem magam jobban érezni. Kezdem elhinni, hogy megmaradtam. De így nyár elején mindig álmodom Vele is. - em Mint lapunk arról már tudósított, az elmúlt hét szombatján átadták a Tisza-tó legnagyobb szállodáját, a tiszaörvényi Hableány Hotelt. A nyitás utáni első napokban nagy volt a „nyüzsgés”. A kíváncsi vendégeken kívül lépten-nyomon talpig ünneplőbe öltözött fiatalembereket láthatott az ide betérő. Ők a Munkaügyi Központ Tiszafüredi Irodája és az Egri Idegen- forgalmi Továbbképző Intézet egyéves szakács- és felszolgálói kurzus hallgatói, most vizsgáztak. Oktatójuk, Görgényi László elégedett volt munkájukkal. Leendő kollegái jól sajátították el a szakmai ismereteket, a tanulók által készített ételek valóban kapósak voltak, állták a próbát. Igaz, nem sokáig, mert a minősítő kóstolók hamar az elmúlásra kárhoztatták őket. A mester látható örömmel nyugtázta ezt. Kihasználva az alkalmat, megkértem, hogy az egyik legkedveltebb étel receptjét írja le lapunknak. Kérésemet teljesítve a mesterszakács maga állt a gázAmikor azt hallottam, hogy Szolnokon, a Varga Katalin Gimnáziumban, a 4.c-ben akad egy diák, aki még csak a jövő hónapban tölti a tizennyolcat, és eddig máris négy sikeres középfokú nyelvvizsgával rendelkezik: elképzeltem a hölgyet. Gondoltam, van vagy húszdi- optriás szemüvege, afféle nagymama típus, aki a könyvvel kel és azzal fekszik, ezért a tudományokon kívül az égvilágon semmi nem érdekli. És akkor tessék! Berobban a szerkesztőségbe egy kék szemű, szőke hajú, szép arcú tini, aki mellesleg kerékpározásban Ivánfy Brigittával csapatban országos bajnok, de országos dobogós is többször volt. A neve Kiss Anett Julianna.- Már elnézést, Anett vagy Julianna, de téged zseninek vagy lököttnek tartanak a társaid?- Zseninek még véletlenül sem, mert a matek, fizika kiesik. Matekból például az érettségire közepest írtam. Van aki szerint ez már születési hiba, mások csodálkoznak, és akad aki kissé őrültnek gondol. Holott alapvetően vidám vagyok, és olykor néha tényleg őrült.- Az utóbbi állítás miben nyilvánul meg?- Márciusban például Olaszországban megfürödtem a tengerben. Mit mondjak? Megúsztam, túléltem.- Vallják: a nyelvekhez fenék kell, meg idő. tűzhely mellé, hozzátéve, hogy tanítványai is el tudják készíteni ezt az ételt. „Legalább olyan ízletesen, mint én” - kommentálta mosolyogva. Finom szűzpecsenye A szűzpecsenyét vagy sertéscomb részéből vágott hosz- szúkás darabokat füstölt szalonnával tűzdeljük, borsoz- zuk, rövid ideig forró zsírban elősütjük. Zsírjában karikára vágott vegyes zöldséget pirítunk, húsleveskockával készült alappal fölengedjük, egész borssal, kevés babérlevéllel ízesítjük, és ebben az alapban pároljuk meg a húst puhára. A húst kivesszük a léből, a visszamaradt alapot tejfölös habarással besűrítjük, mustárral, sóval, kevés cukorral ízesítjük. A húst fölszeleteljük, és a mártással leöntve tálaljuk. Köretnek burgonyafánkot, ropogóst, zsemlegombócot vagy csőtésztát ajánlok hozzá. - percze - Az én hátsómra ez nem vonatkozhat, hiszen állva tanulok.- Milyen idegen nyelveket beszélsz? Melyekből van nyelvvizsgád?- Angolból, németből, olaszból és franciából.- Vegyük sorba. Melyik megy legjobban?- Most talán az angol, mivel kéttannyelvű osztályba járok. Ha az érettségim négyes-ötös, megkapom a felsőfokút. A németben is otthon vagyok, mert anyukám német. Ezeket követi az olasz, és érzésem szerint a sort a francia zárja.- Hová készülsz?- Az érettségi után a szegedi egyetemre, olasz szakra.- Olaszra? Amikor az angol, meg a német megy legjobban?- Megy az is.- Talán fiú van a dologban?- Igen, a barátom olasz.- így már érthető. Ha nem sikerül bejutnod?- Beadtam Pécsre is, erre a szakra. Elutasítás esetén megyek a külker nulladik évfolyamára.- Milyen környezetben tanulod a nyelveket?- Nem tanfolyamokon. Ott lehet, másra ragad, de rám nem. Segítenek viszont az utazások. Voltam az USA-ban, Franciaországban, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Angliában, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában. A volt Jugoszláviában például megismerkedtünk egy olasz családdal. Utána következett egy tanfolyam, de minek. Végül magánórákat vettem, és úgy tanultam meg a nyelvet.- Van-e kedvenc fiútípusod?- Mivel én szőke, kék szemű vagyok, a sötét hajú, fekete szemű déliek tetszenek. Olyan a barátom is.- Kedvenc ételed?- A pizza.- Italod?- A gyümölcslé. De én is kérdezhetek?- Tessék!- Mikor jelenik meg a cikk?- Sietek, nehogy letedd közben az ötödik nyelvből is a középfokút! D. Szabó Miklós Fotó: K.É. Jogi jo-jó Happy end nincs! Május 21-i lapszámunkban Károly történetét mondtuk el, aki kizárólagos tulajdonosa egy családi háznak, édesapja holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Andornak, az édesapának van saját lakása, de Károlynál szállásolta el magát, ha külföldről - ahol dolgozott -, hazajött látogatóba. Jól működött ez a rendszer, míg Károly megismerkedve Évával, hozzá költözött, s a házat bérbe adta havi 15.000 forintért egy házaspárnak. Andor leközelebbi hazalátogatásakor döbbenten tapasztalta jelenlétüket a lakásban, és kiutasította őket. Ők erre nem voltak hajlandók, azzal érveltek, hogy érvényes bérleti szerződésük van, s az abban vállalt kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek. Olvasóinktól azt kérdeztük, vajon ér- vényes-e a lakók Károllyal kötött bérleti szerződése? Lássuk, mi a jog döntése ebben az esetben! A haszonélvező hozzájárulása nélkül a tulajdonos nem adhatta volna bérbe a jogesetbeli ingatlant. A tulajdonos és a bérlők között létrejött bérleti szerződés a haszonélvező hozzájárulása, aláírása nélkül érvénytelen. A holtig tartó haj- szonélvezőt a Polgári Tör\ vénykönyv 157. paragrafus (1.) és (2.) bekezdése védi, miszerint a haszonélvező más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. Ugyanakkor ugyanezen törvényhely szerint a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. A haszonélvezetijog tehát a birtoklás és a használat terén erősebb jogosítvány, mint a tulajdonosi jog. Dr. Mosonyi Csaba Koncentrálás a serpenyő mellett Bizonyára nagyon sokan szeretünk vendégek lenni, gondtalanul élvezni, hogy a házigazdák miképp igyekeznek ellátni, kiszolgálni minket, minél teljesebb megelégedésünkre. Tepsilesen Vizsga a Hableányban
