Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-11 / 136. szám

1994. június 11., szombat

Jegyzet — riport

5

Szombati jegyzet fa

Nem csak Budapestből áll az ország

Néhány hírlapíró, újságíró, televíziós a mai napig sem képes napirendre térni afölött: mi lehetett az oka annak, hogy a piros szegfűsök megszerezték- a mandátumoknak több mint a felét. Kapja is a tudatlanja a minősítést a képébe: buta, ostoba, értetlen a nép, visszasírja a csajkát, a pufajkát, a besúgórendszert. Ezek a magukat tájékozottnak hitt urak, hölgyek egyetlenegyet felejtenek el: kimenni az emberekhez Tolnától Baranyáig, a kis falutól a városig - ön miért szavazott1 úgy, ahogyan tette? Ugyanis nem csak Budapestből áll az ország, és már csak a nyolc és félmilló lélek miatt is illene érdeklődni azok között, akik kiszorultak kies székesfővárosunkból, és a tizenkilenc megye valamelyikében morzsolgatják napjaikat.

Lepergett a választás, csitultak a szenvedélyek, a történtekre aludtunk párat, de még afféle tárgyilagos elemzést alig olvastam: mi is az igazi oka a pálfordulásnak? Annak, hogy négy éve „bármelyikre, csak ne az MSZMP-re” hangulat miképpen váltott át „csak ne a Magyar Demokrata Fórumra”-szerűvé? Ez elkerülhetetlen volt, hangoztatták sokan. Meglehet, de eny- nyire? Beszéltem több száz emberrel, és a meg- kérdeaettek az elmúlt éveket úgy minősítették: köszönik, de nekik elég volt abból, hogy a rendszerváltozást a családjukban leginkább az bizonyítja: hónapról hónapra szegényednek, napi gondokkal küszködnek. Kevés a fizetés, a kereset, sok az állástalan: és a rokonság, az ismerőseik is hasonló bajokkal küszködnek. Már a takarékból is kivették az utolsó tételeket, de nem haladnak ötről a hatra. Pedig nem isznak, kártyáznak, lóversenyeznek, mégis érzik: csúszik a lábuk alatt a talaj, fogalmuk sincs, mit hoz a jövő. Miközben néhány tízezer - közöttük nagyon sok gátlástalan szerencselovag - úgy meggazdagodott, hogy jószerével azt sem tudja, mennyi a pénze. Vajon mivel érdemelték ki ezek az emberek a mérhetetlen vagyont, és a milliók azt, hogy a korábbi biztonság helyett bizonytalanná váltak a mindennapjaik. Ez az egyik alapkérdés, amelyhez további megválaszolatlanok tartoznak.

Mondok néhányat: nem én találtam ki, az emberektől hallottam. Nagy volt a kormányban a vezetők között az önteltség, a történelmi küldetéstudat, az, hogy micsoda korszakos, nagyszerű munkát végeztek, végeznek az ország nagyjai. Tényleg remek volt annak, azoknak, akik a tűzhöz közel ültek, de a nagy átlagnak? Ugyan kérem! Tessenek számbavenni ki szavazott az egyéni választókerületekben az MDF-re. Aligha a. vidéki Magyarország, mert az ily módon bejutott négy demokratafórumos képviselő a budai dúsgazdagokat képviseli. Nekik úgy tűnik, paradicsomnak bizonyult az elmúlt pár év. Ez akkor is igaz, ha lehet, időközben kiderül, vidékről is lesz egy újabb MDF-es képviselő, mert rosszul számolták ki, a voksokat. így azután nem tehetek mást, csak ismétlem magam: bizony, az ország nem csak Budapestből áll, és vidéken a szegfűsök arattak Hajdú-Bihartól Csongrádig, Vastól Sopronig, Pécsig bezárólag. Elgondolkoztató ugye? Ennyi elvakult ember él ezen a kis 93 ezer négyzetkilométeren, vagy nagyon is jó szemű, aki köszöni, de nem kér a vadkapitalizmusból. Abból, amelyből a nyugdíjasok, öregek, nagycsaládosok kiszorulnak, abból, amikor megveszik a tőkések a gyárakat, hogy utána szépen lakatot tetessenek a bejáratra. Utcára kerülnek a munkások, a boltok meg nyugati árukkal telnek meg. Mert azért erre is adódik nem egy példa. Úgy tűnik, a parlament sem nyerte meg a tetszését a népnek, mert az egyéni választókerületek 176 képviselője közül mindössze 13-at juttattak be másodjára is. A többieknek maradt: a mehettek, elég volt belőletek egy ciklus is, jöjjön most már más. Ez még akkor is igaz, ha akad néhány, újólag meg nem választott honatya - ebben a megyében is - , aki megérdemelte volna másodjára is a mandátumot. Dehát istenem, nem én, nem a kedves olvasó határozott, hanem a választókerületek

voksolói. És ők ezen a két napon így látták. Meg gondolom: döntésüket segítették a sokszor üres padsorok, a süket viták, övön aluli ütések, illetve azok a hírek, amelyek tudósítottak: melyik honatya hány helyről is húzza a fizetést. Miközben éppen ezért arra az egyre nem ért rá, amiért és akik küldték: a pártszólamok helyett képviselni az emberek érdekeit. Mert ez valahogyan nagyon elfelejtődött. A nép mondta a magáét, mi is leírtuk. Én is ezért olykor kaptam a fejemre: ne csak a kritikát, a rosszat hozzuk le, a jót is nézzük! Mit csináljon a tollforgató, ha az emberek nem ezt mondták, érezték? Sőt, a szavazataikkal nyomatékosan megerősítették: mást, valami mást várnak. Új kormányt, parlamentet, amellyel beszélgetni is lehet, és olyan vezetőket, akik meghallgatják őket. Legyen bármilyen méltóságuk, hiszen állítólag ők vannak a nemzetért, és nem fordítva.

Ugyanis szép, szép a keresztény szellemiség, a nép-nemzeti elv, de a rangsorban előtte van néhány dolog. Az elvont, nemes eszmék helyett a földi valóság: a ma, és leginkább a holnap értelme. Az, hogy legyen munka, aki dolgozni szeret, akar - tehesse. Legyen állása a frissen végzett szakmunkásnak, a fiatal diplomásnak, és legyen tisztességes megélhetése. Éz alapvető fontosságú, ezt nem lehet eszmékkel helyettesíteni, legyenek azok bármilyen nemesek. És mivel a leköszönő kormány főleg eszmékkel törődött, az újtól valami egészen mást várnak. Például: tettekben legyen erős.

Az ország néhány évre választott irányítóinak szíves figyelmébe ajánlom: mi lehet az oka annak, hogy a magyar a világ minden részén megél, feltalálja magát. A minap számoltuk össze: nekem és a feleségemnek huszonöt egykori tanítványunk távozott, disszidált nyugatra. Belőlük huszonnégy boldogult, azóta is boldogul, megállja a helyét. Egy nem. Bizonyára azért, mert itthon is úgy állt a dologhoz: más is odaférjen. Nem beszélve arról: a torka állandóan szárazv ezért öntözte is derekasan borral, pálinkával. És ez ugye ott nem sikk. Pedig a többiek sem milliomosok, vezetők: de óvónőként, tanítóként, asztalosként, festőként, kőművesként jól megélnek. Nálunk pedig az átalakulásba - már elnézést a kifejezésért — belepusztul, elszegényedik az ország fele? Mi ennek az oka? Az emberek? Esetleg a vezetők? Vagy az eszmék?

Tudom, nem lesz sétagalopp a jövő, és az 54 százalék önmagában mit sem ér. Kell hozzá segítség a többiektől is. Jó lenne, ha a választott tisztségviselők a pártharcok, adok-kapok helyett nagyobb bölcsességről tennének tanulságot. Mondjuk oly módon, hogy ne a torzsalkodást, hanem a kilábalás lehetőségeit keressék. Azt, hogy miképpen lehetne lelkileg, anyagilag, emberileg kikászálódni abból, ahová jutottunk. Ha nem is azért, hogy már holnap, vagy holnapután, de belátható időn belül jobb legyen. Ez kellene már az országnak. Igaz a megvalósításhoz egy párt kevés, de még kettő sem elég. Ehhez az összefogáshoz kívánok mindenféle ködös ígéretek, eszmék helyett töretlen akaratot, elérhető célokat, egészséget, terveket. A megalakuló kormánynak, parlamentnek, meg azoknak is akik 1998-ban majd odakerülnek. Mert a bizalom soha nincs egy életre - olykor négy évre sem - bebetonozva! Ez az egyik tanulsága a két, májusi választásnak. A másik az, hogy nem csak milliomosokból, gazdagokból és Budapestből áll a világ. Akarom mondani az ország. Ugye egyetértünk?

Júliusban indul az üzemszerű termelés

Új munkahelyek Tiszafüreden

Már 1993-ban felvetődött a gondolat, hogy a tiszafüredi Agrár Kft. zöldség-gyümölcsfeldolgozó és tartósító üzemet létesít a városban. Az azóta eltelt időben a beruházás pénzügyi forrásait biztosította a kft. Ez részben az Országos Foglalkoztatási Alap (OFA) és a Mezőgazdasági Fejlesztési Alap támogatásából, valamint hosszú távú beruházási és forgóeszközhitelből tevődik össze.

A beruházás költsége 23,8 millió forint. Jelenleg a fejlesztés a befejezéséhez közeledik. Arról, hogy mi fog történni a következő hetekben, Oláh István, a kft. ügyvezető igazgatója nyilatkozott lapunknak.- A beruházás befejezését június végére, legkésőbb július 15-re prognosztizáljuk. Ezt követően a próbagyártás mintegy kéthetes időtartamot vesz igénybe. Várhatóan még júliusban elindítjuk az üzemszerű termelést.- Mire alapozták az üzem létrehozását?- Az üzem alapanyag-ellátását már ebben az évben beépítettük a vetésszerkezetünkbe. Az uborkát, a paprika- és káposztaféléket, tehát a feldolgozásra kerülő alapanyag döntő hányadát előállítjuk.- Kik dolgoznak majd az új üzemben?- Az üzem leendő munkaerőszükségletét a tartós munkanélküliek közül biztosítjuk. Olyan kötelezettséget vállaltunk, hogy 23 tartós munkanélkülit veszünk fel. Mivel ezek az asszonyok eddig nem végeztek ilyen tevékenységet, szükségesnek láttuk, hogy gyorsított képzés keretében megszerezzék a legfontosabb szakmai ismereteket. A füredi munkaerőszolgálati iroda segítségével találtunk is egy jó partnert, az egri Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Intézetet. Ők biztosítják a szaktanárokat, de a 120 órás elméleti képzésben és a 280 órás gyakorlati oktatásban az üzem leendő vezetői is segítenek. A leendő tananyag: 20 óra üzemi higiénia, 20 óra munkavédelem és 80 óra speciális szakmai technológia. A konkrét gyakorlati képzést már az új üzemben, az említett próbagyártással szeretnénk megvalósítani.

*

Tiszafüreden tehát újra dolgozhat huszonhárom korábban tartós munkanélküli. Nem kellett hozzá más csak egy hosszú távon is gondolkodni tudó Agrár Kft., mely elhatározta, hogy saját termékeit saját üzemében dolgozza fel, még piacképesebbé téve így azokat.

A Debrecen felé .vezető út külső szakaszán épülő zöldség-gyümölcsfeldolgozó és tartósító üzem átadására még pár hetet várni kell, ám leendő munkásai, főleg lányok és asz- szonyok, 1994. június 1. óta már tanulnak, hogy hamarosan megkezdődhessen ott a próbaüzem.

P.M.

Az 1800-as években még „szabad puszta” hetven éve kapott iskolát

Viruló park, ünnepi tanév Tiszajenőn

Bár a tornacsarnok mögötti régi kerekeskút megállt, az idő kereke előre forog az iskolában- Erre haragszom, erre a betonra itt középen, mert sérülést okozhat, ha elesnek a gyerekek, de hát ez már adott az iskolaudvaron - mondja dr. Doboss Istvánná, a Tiszajenői Általános Iskola igazgatónője, aki ’86 óta áll a tizenöt pedagógus alkotta tantestület élén. Maga az épületkomplexum - mert hogy a három épület, mint három stáció, ahogy bővült az iskola, háromféle korstílus jegyeit hordozza - barátságos összbenyomást tesz a látogatóra. A legújabb az ebédlő, modem melegítőkonyhával, ezt megelőzően, a 70-es években épült a tornaterem, öltözővel, míg 1923-24-ben, ha nem is alapkő- letétellel, de egy márványtáblát falba foglalva adták át azt a ma már öreg épületet, amely azóta is állja az idők viharát az egy„Büszke vagyok a versenyeken elért helyezéseinkre”

kori Vezsenyi Szőlők külterületre építve. A történelmi idők, politikai rendszerek illékonysá- gát Tiszajenőn is jól szemlélteti az élemedett korú épület „örökkévalósága”, amelynek tantermei mióta csak tető került föléjük, töretlenül adnak helyet az embernevelés minden korban nehéz mesterségének.

A folyosói márványtábla a közelmúltban bukkant elő a vakolat alól, így derült fény az iskola hetvenéves múltjának a kezdetére, s hogy a szellemi hajlék, amint a tábla hirdeti: „ Vezseny község áldozatkészségéből a magyar nép kulturális fejlesztésére” építtetett. Az akkori országvezetők neve mellett a táblába vésték a kivitelezőket: „Építési vállalkozó Perei Sándor, asztalosmunkát készítette Wágner Imre.”

A Simon Béla szerkesztette Szülőföldem, a Jászkunság című kötetben olvasható, hogy az 1954-ben alakult Tiszajenőt, noha korábban már lakott hely, az 1800-as években „szabad puszta” néven jegyezték, s 1850 tájékán is csupán néhány család élt ott. Az 1923-ban épített iskolában 1965-ben hat tanteremben tanított 241 gyermeket 13 pedagógus. Napjainkban a tantermek száma kilenc és 169-en tanulnak - közülük 22 felső tagozatos iskolabusszal jár át Ve- zsenyről - a nyolc évfolyamos iskolában. A hatodikosak vannak legtöbben, ebből az évfolyamból van csupán két osztály.- Az idei tanévet teljes egészében a jubileumnak szenteltük - mondja Doboss Istvánné központi ünnepséget nem tartottunk, de egymást követve zajlanak a rendezvények.

A programok anyagi alapját a tantestület egy jól sikerült, 26 ezer forint tiszta bevételt hozó születésnapi bállal vetette meg tavaly októberben, ahol szülők, nevelők, volt tanítványok szórakoztak együtt. A jászkaraje- női iskolával közösen megrendezett őszi sportvetélkedőt követően születésnapi hangverseny Terétében Taftottak hangszeres bemutatót volt diákjaik. Fenyőünnep következett a sorban, majd farsangkor az iskolai majorettcsoportnak tapsolhattak a nézők. Még év elején meghirdették azt a tanulmányi versenyt, amelyre házi selejtezők után márciusban három megye iskolái küldték el legjobbjaikat. Méltán büszke a szereplésre az igazgatónő, hiszen 128-an versengtek különböző tématerületeken a dobogóra kerülésért, s a 41 helyezés majdnem felét az iskola tanulói szerezték meg. A pártatlanságot szavatolta, hogy a versenyfeladatokat a megyei pedagógiai intézet állította ösz- sze. Rutinos versenyzők már az iskola diákjai - különösen a TIT feladatmegoldó tesztjeivel jeleskednek -, szinte alig van év, hogy országos versenyen ne érnének el helyezést.- Iskolánkból száz százalékos a továbbtanulási arány - mondja az igazgatónő zömében szakközépiskolákba és gimnáziumokba nyernek felvételt végzőseink, idén mindössze hárman mentek szakmunkás- képzőbe. A kollégáim lelkiismeretes, folyamatos felzárkóztató munkát végeznek délutánonként, ennek is köszönhető, hogy tanítványaink megállják a helyüket a középiskolában olyan szakon is, mint a marketing, a szolnoki közgazdaságiban.

S hogy mire futotta még energiájukból az idei ünnepi tanévben?

A teljesség igénye nélkül: pedagógiai napot tartottak, meghívott előadó Baranyi Károly, minisztériumi főosztály- vezető volt. A hetvenhat pedagógus hallgatóságból 55-en szomszédos oktatási intézményekből érkeztek. Második alkalommal jelentették meg a „Kukkantó” elnevezésű iskolaújságot. Dobogón végeztek a polgári védelmi megyei vetélkedőn, a tiszavárkonyi gyerekekkel pedig háromtusában mérkőztek meg tavaszi sportvetélkedő keretében. Iskolatörténeti kiállítást rendeztek, nyílt tanítási napok voltak novemberben és áprilisban. Működik a számítógépes szakkör, zajlik az úszásoktatás a kerekdombi' strandon, s az iskolai úttörőcsapat két autóbusszal kirándult legutóbb a csillebérci országos gyermeknapra.

Említést érdemel az iskolai kiscsoportos németnyelv-okta- tás, a minden évben sikeres tavaszi hulladékgyűjtés, s a szépen fejlődő iskolapark a facsemetékkel és növényritkaságokkal.

A jubileumi tanévet június

10-én, tegnap zárták egy év végi sportbemutatóval. Igazi meglepetést okozott az iskola fölé ereszkedő katonai helikopter.

Simon Cs. József (Fotók: Bakos Judit;

S. Cs. J.)

A hetvenéves intézmény múltat idéző iskolatörténeti kiállításának egyik részlete - a relikviák vonzották a tanulókat

A három megyében meghirdetett tanulmányi verseny az ünnepi tanév egyik rendezvénye volt