Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-10 / 135. szám

1994. június 10., péntek Hazai tükör 5 „Ha a sokaság érdekeit ez a kormány sem szolgálja, ugyanúgy elverem rajta a port, mint az előzőeken” Szolnokon járt a húszkötetes költő igyekezett favorizálni, inkább a polgári humanistáknak vagy az ellenzéknek hízelgett. Minket, a Soós Zoltán, Ladányi Mihály, Baranyi Ferenc triászt hivatalos körökben kicsit anarchistáknak tartottak. Fenegyerekek vol­tunk, nem mintha ilyenre vettük volna a figurát, csak úgy értel­meztük, hogy a szocialista költő nem lakáj, aki odavetett konco­kért zengi az éppen adott appa­rátus dicséretét, hanem ha kell, nagyon kényelmetlen perceket okoz mind a felső, mind az alsó régióban. A költő dolga, hogy lelkiismerete legyen a nemzeté­nek, s ez a fajta perlekedés még inkább jellemző volt az elmúlt öt évben. Nagyon nem szeret­tem ezt a kurzust, amelyik nem a sokaságnak kedvezett. Az új kormányzattól azt várom, hogy normálisabb lesz a légkör, meg­szűnik a sárdobálás, a gyűlölet szítása, ez a Horthy-idők szel­lemét visszaerőltetni próbáló igyekezet. Ha a sokaság érde­keit ez a kormány sem szol­gálja, akkor ugyanúgy elverem rajta a port, mint az előzőeken.- Hiszem és érzékelem az emberek között járva, de úgy is mint olvasó, hogy a vers nem hal meg. A költő Baranyi Fe­renc milyen jeleket érzékel?- Ilyen álmosító, meleg, hét­köznapi kora délután megtisz­telő létszámban gyűltek össze itt a versbarátok. Meghatódtam ettől. Volt egy nagyon nagy mélypont, amikor szinte ki is halt ez a műfaj, nem voltak ilyen találkozók, könyvesbol­tokból lettek kultúrszalonok. Talán egy kicsit javult a hely­zet. A hatvanas évek elején még egy népgyűléssel ért fel egy irodalmi est, amikor a lírában az emberek visszahallották saját legbelsőbb gondjaikat, a társa­dalom legégetőbb problémáit. Történelmi oka volt annak, hogy akkor olyan népszerű volt a líra, és a versbarátkörök gomba módra szaporodtak or­szágszerte. Most a világ elüzle- tiesedett, háttérbe szorult ez a fajta érdeklődés, de ki nem ik­tathatja az ember a művészete­ket az életéből, mert igaz, hogy: ehetsz, ihatsz, ölelhetsz, alhatsz versek meg zenék, képek nél­kül, csak kulturáltabban eszel, szebb álmokkal alszol, s eman- cipáltabban ölelsz, ha a művé­szet is helyet kap az életedben. Simon Cs. József (Fotó: Korányi Éva) Figyelsz ?! Szombaton ismét gyerekoldal! A tartalomból: $ Ballagásodra Itt a VAKÁCIÓ ! § "Csupa- játék" rejtvényjáték $ Az aprócska Góliát & Jordi $ Verset küldtek Jászberényből & Nevető lexikon & Figyelsz ?! Baranyi Ferenc, József Attila-díjas költő Dénes Pál nép­művelő meghívására látogatott Szolnokra. A Helyőrségi Művelődési Otthonban találkozott az irodalom- és versbará­tok kis csoportjával. A meghitt légkör, a baráti beszélgetés az egykori népes író-olvasó találkozók hangulatát idézte. A költő a rendezvényt követően készséggel adott interjút la­punk munkatársának.- Van-e valami, ami Önt Szolnokhoz köti?- Két okból is vonz engem ez a város. Része tágabban vett szűkebb pátriámnak. Pilisen születtem, Cegléden jártam is­kolába, vagyis ez a környék, az Alföldnek ez a küszöbe a ha­zám. Orvos unokabátyám lakik itt. Azért is kedves város nekem Szolnok, mert hivatalosan író­ként itt szerepeltem először nyilvánosan, még 1962-ben, bölcsészhallgató koromban. Első kötetem akkor jelent meg, s az írószövetség ide delegált a könyvhétre Bóka Lászlóval, Mocsár Gáborral és Bede An­nával együtt, amire nagyon büszke voltam.- Budapesten él és dolgozik, de köztudomású: oly mértékben kötődik Olaszországhoz, hogy könyve is napvilágot látott kint, olaszra fordítva. Honnan ez a kötődés?- Két éve jelent meg olaszra fordított verseim gyűjteménye kiváló olasz költők munkája nyomán. Olasz-francia szakos tanár voltam, egyetemista ösz­töndíjas korom óta szinte inga­jártam a „csizmára” s az alatta lévő szigetre. Amikor megjelent ez a könyvem, annyira tetszett az ottaniaknak, hogy tavaly megkaptam rá az egyik rangos olasz irodalmi díjat, a Premio Brianzát.- Hogyan töltötte az idei ün­nepi könyvhetet?- Műfordítóként, mert hivata­los könyvheti könyv volt a XVIII. századvég legkiválóbb francia költőjének, André Ché- niemek a válogatott verseit tar­talmazó kötet. Én szerkesztet­tem és írtam hozzá az előszót, illetve a jegyzeteket, valamint a versek egy részét fordítottam. Nagyszerű magyar költők - Ba­bits Mihály, Radnóti Miklós - fordították korábban, de önálló kötet még nem jelent meg tőle. Örültem neki, mert Chénier sorsa kicsit analóg volt az enyémmel. Mindig az elvtársai­val perlekedett a legtöbbet, és végül a saját elvbarátai vették a fejét két nappal Robespierre bukása előtt. Én ugyan nem ju­tottam el a nyaktilóig, de sok­szor nekem is a velem egy ideo­lógiai platformon lévőkkel kel­lett birkóznom.- Januárban m&gjelent kötete hányadik is sorrendben?- Vizafogó címmel, ez már kereken a huszadik verseskötet. Volt regényem is, amelyik ál­néven jelent meg, tanulmányom Dantéról, rengeteg tévéjátékot - főleg dokumentumjátékokat - írtam zeneszerzőkről, fordítot­tam költőket, operalibrettókat, de fő tevékenységem a líra.- Az utóbbi négy-öt évben sok minden megváltozott ebben az „A költő dolga, hogy lelkiis­merete legyen nemzetének” országban. Költőként hogyan élte meg, az ars poeticáját érin- tette-e? I- Az ars poeticámon mit sem változtatott, mert én már borzas •egyetemista koromban elhatá­roztam, hogy a sokaság oldalán fogok állni. Az elnyomottak, a kiszolgáltatottak mellett a he­lyem, az ő szemszögükből ítél­kezem a társadalom különböző jelenségei felett, az ő hangjukat igyekszem felerősíteni. Ez ér­vényes volt az elmúlt rendszer­ben, most meg még érvénye­sebb. Furcsán hangzik, de a pe­riférián való létet nem ebben az új rendszerben kezdtem meg­szokni, hanem már 20-30 évvel ezelőtt. Az Aczél-féle kultúrpo­litika sem a baloldali írókat „Holnap majd jobb lesz” Tizenkét év után váltott Kenderesen a főtéri üzletso­ron van Szpisják Imréné zöld­ség-gyümölcs boltja. A tulajdo­nos már három éve magánvál­lalkozóként üzemelteti a boltot. Korábban tizenkét éven át volt gondozó a helyi bölcsődében, mikor megfogalmazódott benne a váltás gondolta. Akkor még csak két hasonló bolt volt a te­lepülésen, most öt. Kezdetben nehéz volt az átállás, mára bele­tanult a kereskedői szakmába is. Az árut is ő szerzi be, általában Szolnokról, Debrecenből, Sze­gedről, Budapestről. Van, hogy a primőrök miatt több piacot is fel kell keresni, amíg megfelelő minőségű és árú zöldséget, gyümölcsöt talál. Azt tartja, hogy az emberek a kevesebb pénzükért is szép árut akarnak kapni. így csak néhány forintos árréssel dolgozik. Élmondta, hogy sok a nyugdíjas vásárlója, akik néha csak két-három szem krumplit tudnak megvenni. An­nak ellenére, hogy sok a ter­melő a községben, sokan vásá­rolnak itt, hiszen a zöldséget nem mindenki tudja megter­melni. Megtudtuk, hogy két nagy fia közül az idősebb autószerelő­ként szabadult, most munkanél­küli. Augusztusban viszik majd katonának, kisebbik most ké­szül szakmunkásvizsgára. Nem sok esély van arra, hogy el tud helyezkedni, mint könnyű­fém-szerkezeti lakatos. A kis­lány még általános iskolába jár. Szpisjákné azt tervezi, ha le­szerel a fia, maga mellé veszi a vállalkozásába. Vannak csendes napok, ami­kor el van keseredve, de ilyen­kor biztatja magát, hogy majd holnap több lesz a vásárló, job­ban lesz pénzük az embereknek. Főszezon előtt a füredi szabad strandon Kinek mi a feladata? Az elmúlt években vált kedvelt pihenőhelyévé a füre­dieknek és a városba látogató turistáknak a Holt-Tisza part­ján kiépített szabad strand. A vendégszám növekedésével egyenes arányban, gomba módra nőttek ki itt az új pavi­lonok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy itt mindig felhőtle­nül kék lenne az ég. A vállal­kozók gondjait az alábbiak szerint „ecsetelte” Berta Kálmán tiszafüredi lakos, aki hét évvel ezelőtt vállalta a kockázatot, hogy az idegen- forgalomból kíván megélni.- 1987 óta vagyok a szabad strandon - mondja Berta Kál­mán. - Az akkori tanácsi veze­tők azt mondták, hogy ezt a te­rületet, tájba illően megtervezik és kiépítik úgy, hogy az refe­renciaterület lesz a Tisza-tónál. A terveket a Keletterv Tervező Iroda készítette el. Ezek alapján kellett építeni a pavilonokat. Ezek az épületek 1-1,5 milliós értéket képviselnek. A lényeg azonban az, hogy a vezetők azt mondták, hogy kiépítik az úthá­lózatot, a parkolókat, megoldják a tereprendezést, parkokat hoz­nak létre, és biztosítják a közvi­lágítást.- A mai napig tíz pavilon el is készült, de többen építkeznek még. Ez a dolog egyik oldala. Gondolom, az említett ígéretek­ből hibádzik egy s más.- így van! Az elmúlt évben a polgármester személyesen láto­gatta meg az itt dolgozó vállal­kozókat. Neki is elmondtuk ezeket a kifogásokat. Ezek után rendezték is a partszakasz egy részét, kiépítették az úthálóza­tot, s elkészültek a parkolók. Nem valósult azonban meg a te­rület rendszeres karbantartása, a parkosítás és a füvesítés. A leg­nagyobb gond mégis az, hogy nincs közvilágítás. Arról nem is beszélek, hogy nincs telefon sem. Az én büfém a strand ke­leti részén van, nekem gond az áruellátás is, ide csak egy széles járdát tudnak használni az áru­szállító autók.- Azt szokták mondani, hogy akinek panasza van, az adjon javaslatot a megoldásra is.- Én rendszeresen fizetem a közterület-használati díjat. Ed­dig tíz pavilon volt itt, idén már többen leszünk. Ha ezekhez a pénzekhez, melyet társaimmal fizetünk a városnak, hozzáve­szem a parkolási díjakból be­folyt összeget, akkor meggyő­ződésem, ha azt a városi vezetés erre a területre forgatja vissza, az általam megemlített problé­mák nagy része orvosolható. Vannak olyan dolgok is, me­lyek pénzbe se kerülnének. Sürgősen szabályozni kellene az üdülőkörzetben az autók mozgását. Az is tűrhetetlen, hogy a kutyák nincsenek ki­tiltva a strand területéről.- Ez idáig rendben is lenne, de eléggé köztudott tény, hogy az önkormányzat is jelentős anyagi gondokkal küszködik.- Megértem az önkormány­zatot, de az mégsem tartható sokáig, hogy csak a vállalko­zók fejlesszenek itt. Az tisztá­zott nagyjából, hogy kinek mi a feladata. Én magam, hitelek­Június 3-tól 5-ig rendezték meg Pakson a III. Weöres Sándor gyermekszínjátszó fesztivál országos bemutató­ját. A megyei és területi válo­gatókról a zsűri által legjobb­nak ítélt 19 csoport találko­zott az „atomvárosban”. A rendezők figyelmességé­nek köszönhetően a fesztivál nemzetközi keretet kapott, hi­szen határainkon túli gyermek- csoportok is bemutatkoztak. A vajdasági és a kárpátaljai cso­port mellett külön ki kell emelni a Szlovákiából érkezett Csil­lag-Szóró társulatot, amely ma­gas színvonalú műsorral lepte meg a seregszemle résztvevőit, és végül a fesztivál nagydíját is elnyerte. Örvendetes tény, hogy me­gyénkből két csoport is részt vehetett ezen a kiemelkedő ren­dezvényen. Hagyományaihoz méltóan, igényes előadást muta­tott be a jászfényszarui Napsu­ből, nehéz anyagi körülmé­nyek között vállaltam a kocká­zatot, amikor megépíttették ve­lem ezt a pavilont. Azt hiszem, én is elvárhatom ezután, hogy az önkormányzat is váltsa va­lóra az ígéreteit. Már azokat, amit még nem teljesített.-P. M.­gár színjátszó csoport Kovács Ándrásné rendezésében, aki év­tizedes, kiemelkedő munkájáért a Drámapedagógiai Társaság „Életműdíját” vehette át a fesz­tiválon. Sikerrel mutatta be mű­sorát a kunhegyesi Kuncogó színjátszó csoport is. Előadásuk azért is volt érdekes színfolt, mert a Berki László által rende­zett mozgásszínházi produkció még újszerű a gyermekszínját­szás sokszínű palettáján. Mun­kájuk elismeréseként több helyre is meghívást kaptak. A sok színvonalas bemutató mellett a fesztivál rendezői a gyerekek igényes szórakoztatá­sáról is gondoskodtak. Volt tré­fás ki mit tud? sok dallal, tábor­tűz a Holló együttes kíséretével, játékvásár és kürtőskalácsok széles választéka. A rendezők, a Magyar Drámapedagógiai Tár­saság és a paksi művelődési ház munkatársai jelesre vizsgáztak. B. L. Vannak olyanok is, akik azért építkeznek. Baráth Sándor ét­terme két hét múlva nyit. Országos nyilvánosságot kapott a mozgásszínház Megyénk gyermekszínjátszói az „atomvárosban”

Next

/
Oldalképek
Tartalom