Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-05 / 105. szám

1994. május 5., csütörtök Szolnoki Extra 9 Tangóharmonikás kollégista 'í; ü Pf&föföi ü 'i imisil 5 !ü Takarodó zeneszóval Csak az első kilenc év nehéz, vallják a gyermeküket hege­dülni tanító szülök. Aztán bele­törődnek a fűrészelésbe. A hangosabb harmonikaszót vi­szont már csak az viseli el, ki egyszer, annak idején, maga is ezt választotta volna hangsze­réül. Még fiatalkorában. Csak hát a körülmények ... A drága zeneszerszám meg csak ott he­ver a kamrában, dolgavégezet­­lenül. Míg egyszer a serdülő fel nem kapja, s belezendő a csen­des éjszakába. Innentől nincs menekvés. Kivéve persze, ha az ifjú muzsikus tehetséges. Mint például Molnár József, a szol­noki Baross Gábor Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola másodéves esztergályostanu­lója. Akkor alapjaiban változik meg a helyzet. Nyárestéken, egy-egy kivilágí­tott utcai lámpa körül gyűlnek oly nagy számban a bogarak, mint fent nevezett fiatalember kollégiumi szobája körül diáktár­sai. Napvége közeledtével már ott csoszognak rajongói, papucs­ban, törülközővel a vállukon, ál­cázva magukat, mint aki csak úgy, arra járt. Bekukkantanak, majd zavartan továbbállnak. Míg végül a legbátrabbja bezör­get, muzsikát, harmonikaszót, műsoros estet reklamálva. Szo­batársak, barátok, tisztelők könnyedén elheverednek az ágyakon, kezükben álcázásként tankönyv, füzet. Szemük cimbo­rájuk Weltmeister 120-as tangó­harmonikáján, fülük fókuszban összpontosít. Jóska pedig ké­nyelmesen elhelyezkedik ked­venc székén, s felcsendülnek a várva várt dallamok. Mikor mi­hez van kedve a művésznek, mi­kor mit kíván a nagytiszteletű közönség. Kiss Tibor nevelőta­nár elégedetten mosolyog. Aki itt van - vélekedik -, az nem töri rosszban a fejét. Ki a muzsikát szereti, jó ember lehet csak. Jóska pedig jól tanul. - Eredeti­leg klarinétosnak készültem - tűnődik firtatásomra a leendő szakmunkás -, de ötévi tanulás után rájöttem, nem nekem való. Ahhoz stabil zenekar kell, én pe­dig egyedül szeretek zenélni. Szeghalmon, ahol lakunk, apám tanított, gyakoroltatott. Magának vette a hangszereket, de soha nem volt rá annyi ideje, hogy komolyan foglalkozzon is vele. Nekem pedig, látván a világ­márka Scandalli Super 6-ost és a többieket, nagy kedvem volt mindehhez. Bazsányi György, családunk barátja, szolnoki zene­tanár foglalkozik velem. Biztat, tanuljak, gyakoroljak, készüljek. Hetente járok hozzá, tanulom a szebbnél szebb nótákat. Gyakran szoktam fellépni különféle ren­dezvényeken. Legnagyobb sike­rem a „Tinisztár kerestetik” te­levíziós vetélkedőben volt. Egyéniben a második lettem. Hobbim a zene meg a 250-es Jáwa motorom. Suli után való­színűleg továbblépek. Rajongó­imnak üzenem, tartsanak ki! Jö­vök! A hallgatóságon lassan érző­dik a feszültség. Feltartom a mes­tert, hallgat a tangóharmonika. A „fordított napi” hangverseny óta érezhetően megnőtt a népszerű­ség. Csókán Attila, a jó barát int, kezdődhet a koncert. Molnár Jó­zsef, másodéves tanuló felveszi a Weltmeister 120-as tangóhar­monikát. A többi a képzelet dolga. Cs. B. Szolnoki Müvésztelep Alapítvány A város közgyűlése és a Mól Rt. közösen alapítványt hozott létre a művésztelepért, illetve az ott élő művészek számára. Egy korábbi tanácskozáson utaltak arra, hogy az ott élő kilenc mű­vész közül sokan anyagi gon­dokkal küzdenek, elkészült al­kotásaikat egyre nehezebben tudják eladni, kevés az állami, váltakozói megrendelés. Bár ki­alakulóban van a műalkotásokat igénylő és vásárló, támogatói réteg, de ennek gyakorlati meg­valósulása az alkotók életében csak alkalmanként és esetlege­sen jelentkezik. Mivel már többször fordultak a Mól Rt.-hez, kezdeményezték 500 ezer forintos felajánlással olyan alapítvány létrehozását, amely a művésztelepieket támogatja. Az alapítvány induló va­gyona 1 millió forint. Az alapítvány a város kultu­rális céljaival összhangban tá­mogatást nyújt a művészi alko­tómunka feltételeinek javítá­sára, kiállítások szervezésére, az egzisztenciális biztonsághoz évi kétszeri pályázati lehető­séggel. A beérkezett pályázatokról a háromtagú kuratórium dönt, melynek elnöke a mindenkori, kulturális ügyekért felelős al­polgármester, a Mól Rt. képvi­selője és a művésztelep munká­ját ismerő, az önkormányzat ál­tal felkért személy. Csak lafatyolunk a világban? Elég ritkán szól a fáma - és a sajtó is - arról, hogyan beszé­lünk, kommunikálunk egymással a mindennapokban. Szeretünk idegen szavakkal tetszelegni, és nem ritkán fel­nőttkori zavartság is látszik mondókánkban, sőt, néha bizony csak lafatyolunk a világban, aminek az az oka, hogy gyer­mekkorunkban fogalmi szinten nem kaptunk kérdéseinkre megfelelő magyarázatokat. Gergely János, a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola magyar-francia szakos főigazga­tója „A nyilvános megszólalás felelősségéről” tartott előadást a szolnoki kereskedelmi szakközépiskolában. Az előadó szé­pen megfogalmazta a rideg kommunikáció — közlés — szó je­lentését: egy gondolat, érzelem, ismeret megosztása, közössé tétele embertársaink felé. Dadogva mondom - ismételgette többször, ami jelzés értékű volt a szép beszéd, a helyes ejtés iránti feltétlen tisztelet irányába, hiszen az emberek ér­telmi-érzelmi érintkezéseinek nagyon fontos közlekedési útja a beszéd. A személyes közlés legegyszerűbb esete az emberi párbe­széd. Kulturális közösséget, biztonságot jelent. Meg tudjuk magunkat értetni a családban, a munkahelyen, a hivatalok­ban. Önjellemzési szándékot hordoz, ítéletünket fejezhetjük ki általa. A párbeszéd feltételezi és elvárja a választ. Ugyanakkor bizonyos esetekben hallgatni arany - tűnőd­tem el magamban a bölcs mondásra gondolva. Elkerülhetjük ezáltal, hogy a lafatyolás hibájába essünk, de megfigyelhetjük beszélgetőpartnerünk velünk szembeni hangulatát, mondani­valója indítékait, s mivel ítéletet fejez ki beszédével, egy-egy kifakadása, minősítő jelző elejtése máris szövetségesünkké lesz a tekintetben, hogy most már mi tudjuk továbbvinni ér­telmes irányba a beszéd fonalát. Békebírók léhetünk, felénk irányuló ellenszenvet szimpátiává változtathatunk. Kinek gyakrabban, kinek ritkábban, nem keveseknek - ilyenek a tanárok, politikusok - hivatásszerűen kell a nyilvá­nosság előtt megszólalniuk. A beszédünket, retorikánkat tu­datosan is javíthatjuk annak a gazdag szakkönyvállománynak a böngészésével, amit - ha otthonunkban nincs is - a könyv­tárakban megtalálunk. így még nagyobb harmóniába kerülhe­tünk magunkkal és környezetünkkel. Hiszen a mondás is azt tartja: embert beszédéről, ebet szőréről - lehet megismerni. S. Cs. J. Az oldalt szerkesztette: Szurmay Zoltán A héten nyitotta meg kapuit a nagybani zöldség- és gyümölcspiac. A Holt-Tisza partján lévő Vízpart körúti telepre hétfőn, szerdán, pénteken reggel öttől kilenc óráig jöhetnek vásárlók. (Foto: Barna Sándor) Az Ifjúsági Iroda ajánlatai Olvasótábor ’94. Pilismaró­­tón, középiskolásoknak, au­gusztus 3—10-ig. Témák: van-e jellemük a nemzeteknek? A nemzetiségi probléma Ke­­let-Közép-Európában, Életünk és a giccs, Szappanmitológiák (a film és az amerikai álom), A világfejlődés globális kérdései. Kiscsoportos foglalkozások, kézműhely. Filmek: Kabaré, Európa, Twin Peaks, Brazil. Nagyobb esély. Ma már a hazai munkaerőpiacon is elen­gedhetetlen egy-egy világnyelv ismerete. Emiatt fontos, hogy a megfelelő képesítés, szakisme­ret mellett rendelkezzünk azokkal az önmenedzselési technikákkal, amelyek segítsé­gével bizonyítani tudjuk, hogy MI vagyunk a legalkalmasab­bak az álláshely betöltésére. Ebben kíván segíteni az II programja. Mindkét témában érdeklődni és jelentkezni az Ifjúsági Iro­dában lehet (Szolnok, Somogyi Béla utca 1., 56/422-429). A kábítószerezés velejárói A veszély mindenkit fenyeget A kábítószerek terjedése nem újszerű jelenség. Az ókorban éppúgy alkalmazták, mint a vietnami háború idején sok ameri­kai katona. Magyarországon, így a megyében is növekvő ten­denciát mutat a drogfogyasztás. Elsősorban a fiatalokat érinti, de potenciálisan mindenkire veszélyt jelent. A diszkók és egyéb éjszakai szórakozóhelyek lá­togatói különösen ki vannak téve ennek. Felvetődhet a kérdés: vajon mik motiválják az egyes embereket, amikor a narkotiku­mokhoz nyúlnak? A pszichológusok tapasztalatai szerint az odafigyelés, a megértés hiányára vagy valamilyen igényre ve­zethető vissza. Ez egyfajta kiútkeresés. Sze­repet játszanak a stresszhelyze­tek is. A félelmet nem lehet kondicionálni, a szorongás hát­rányosan befolyásolja az im­munrendszer működését. Bár nem szerencsés az általánosítás, ám a kábítószeresek legtöbbje a bukdácsolós, rosszul tanuló fia­talok közül kerül ki, akiknek nincsenek határozott céljaik. Tehát a veszélyeztetettség ösz­­szefügghet az iskolázottsággal. Ráadásul a kezdeti stádiumban a környezetük sem figyel a gya­nús jelekre. Amikor viszont mégis, rendszerint már késő. Ezért fokozott szerep hárul az iskolákra, a pedagógusokra. Nagy körültekintést igényel részükről, mivel a diákok meg­szokták az oktatók szankcióit, és nem veszik túl komolyan. Szinte hihetetlen, de a bűn­ügyi filmekből oly jól ismert drogok nálunk is elérhetők. Aki rendelkezik megfelelő kapcso­latokkal, könnyen az árusok nyomára juthat... Az első adag még ingyen van. A többiért már fizetni kell. Más kérdés, hogy miből? A fiataloknak nincs pénzük a „méregdrága” sze­rekre, ezért lopni is képesek. A rendőrség néha előbb szerez tu­domást a nakósokról, mint a kórházak és rendelők. A probléma nagyon összetett. A kábítószer-fogyasztás össze­kapcsolódik a bűnözéssel, a prostitúcióval, az alkoholiz­mussal. Ez viszont már figyel­meztetés a társadalom számára. Hiányzik az emberekből a tole­rancia, sokan elfordulnak a baj­bajutottaktól. Az emberi élet támogatását kellene előtérbe he­lyezni, elsősorban intézménye­sítéssel. Mostanában a gyer­meknevelési tanácsadók is fel­készültebbek. Hiszen az áldoza­tok közül sokat az utca nevelt. (Elgondolkodtató: miért men­nek az utcára?) Ráadásul tartja magát az a nézet, miszerint ez keveseket érint - akkor nem le­het olyan veszélyes. A drogo­sok további hátrányokat szen­vednek. Akadnak, akik ala­mizsnáért foglalkoztatják őket, mondván: örüljenek, hogy pénzhez jutnak, amiből telik a narkóra. A város pszichológusai és a kórházak minden tőlük telhetőt elkövetnek. Vannak olyanok, akik csak velük foglalkoznak. Ennek ellenére számuk egyre növekszik. A jelenség oka lehet, hogy itt az új veszedelem, az AIDS, amely ugyanúgy tragi­kus méreteket ölthet. A szak­emberek szorgalmazzák a szű­rések bevezetését, ami azonban a tetemes költségek miatt egy­előre nem megvalósítható. Az utóbbi időkben divat lett a kábítószeresekről beszélni. Az örökös, gyakran kilátásta­lan küzdelmet folytató orvosok szerint mindig érdemes ezek­ről a dolgokról beszélni. Megmutatni a gyógyulás útjait. Molnár G. Attila Szakértelemmel bérlők, tulajdonosok édekében Kedvezően fogadták a programot A korábbinál rugalmasabb és emberközelibb az a gyakorlat, melyet százhetvenegy bérlemény, ebből százötvennyolc lakás karbantartása és üzemeltetése során megvalósított a Tiszaber Bt. Beruházó-Tervező és Szolgáltató Iroda. Az 1992-ben meg­tervezett és 1993-ban elindított kísérleti program tapasztalatait vitatták meg kedden a szolnoki városházán. olvasóinkat arról, hogy a közel­jövőben milyen jelentős válto­zás várható az ingatlanpiacon. A jelzések szerint több mint ezer bérlő kívánja megvásárolni lakását. Legyen magán- vagy MEGSEM ZÁR BE! Manapság egyre többen hódolnak az egészséges életmódnak, a gyógy­szerek helyett inkább gyógynövényekkel s a belőlük előállított készítményekkel kúrálják ma­gukat. Sok törzsvásárló csalódottan, üres kézzel távozott az utóbbi időben a Ságvári körúti Fi­­totéka szaküzletből, ahol üres kirakat és üresedő polcok fogadták a betérőket. Elterjedt a hír, hogy privatizáció miatt bezárják az üzletet. Érdeklődésünkre az üzletvezető elmondta - bár biztosat még ők sem tudnak -, egyelőre mégsem zárnak be, amint azt felvételünk is bizonyítja. Az áru utánpótlásáról már gondoskodtak. (Korényi) Tegnapelőtt az önkormány­zat, a Városkutató Kft., az USAID, a Vagyonkezelő Szer­vezet, a Szollak Kft., valamint a Tiszaber Bt. képviselői és veze­tői vitatták meg a program ta­pasztalatait. Egy évvel ezelőtt tizennyolcán indultak azon a pá­lyázaton, melynek célja az volt, hogy az önkormányzat világos képet nyerjen arról, miként le­het piaci szemlélettel gazdasá­gosan működtetni a bérlemé­nyeket. A tizennyolc benyújtott pá­lyázat közül hat volt értékel­hető, a Tiszaber Bt. lett a nyer­tes. A lakások a Széchenyi-la­­kótelepen vannak, a betéti tár­saság az Orosz Gy. 9-11. és a Győrfi I. út 3-5-7. szám alatti önkormányzati lakásoknak a kezelője. A pályázat célja az volt, hogy pontosan megtudják, épületenként, lépcsőházanként mennyi az üzemeltetés költ­sége. Az ingatlanpiacon a Ti­szaber Bt. volt az első, amely vállalkozói alapon üzemeltet. Az IKV-nál nem lehetett megál­lapítani a tényleges ráfordításo­kat. Az értékelésből három lé­nyeges dolog derült ki. Az érin­tett bérlők kedvezően fogadták a programot, jó tapasztalataik A cégvezető bízik abban, hogy a leendő tulajdonosok bizalmát is elnyeri vannak — derült ki a Városku­tató Kft. és az amerikai szak­emberek kérdőíveiből. A priva­tizációban érintett lakásoknál nincs kellő információjuk az ál­lampolgároknak, a lakások el­adása, magánosítása során hi­ányzik az üzemeltetéshez a szakmai hozzáértés, a tapaszta­lat. Az is nyilvánvaló, hogy minden lakásvásárlónak szá­molnia kell azzal, kiadásai a je­lenlegi lakbérhez képest jelen­tősen megnőnek. Közös költsé­get, kötelező felújítási költséget kell fizetniük a törlesztőrészlet és a rezsi mellett. Nemrégiben tájékoztattuk önkormányzati tulajdonban a lakás, a a szakszerű kezelés nél­külözhetetlen - jegyzi meg Csata Lajos, a Tiszaber Bt. cégvezetője. A szolnoki ingat­lanpiacon működő cége - a megszokott egyszemélyes kép­viselet helyett - komplex szol­gáltatást nyújt. Magukra vállal­ják a társasház könyvelését, a számlavezetését, az épület fel­újítását, képviseletét és sok egyéb feladatot is. S jó, ha tud­juk: ahol 51 százalékot eléri a tulajdonosok aránya, ott az in­gatlanok birtokosai dönthetik el, ki legyen az épület, a lépcső­ház kezelője. Szurmay Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom