Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-05 / 105. szám
4 1994. május 5., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából Jó lenne tisztázni: a megyeszékhelyen most mi a legfontosabb... Az apparátus székháza vagy a betegek gyógyítása? Az Új Néplapban arról olvastam nemrég, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tisztiorvosi Szolgálat 60 millió forintot kap a kormánytól arra, hogy új székházat vásárolhasson, ahol kényelmesen elfér az apparátus. A napokban pedig - a „Növekszik a Hetényi-deficit” cím alatt - arról értesülhettünk, hogy „bonckés alatt” a kórház; az intézmény adóssága meghaladja a 270 millió forintot; a további üzemeltetése veszélybe került, emiatt válságstábot hívnak össze. E bizottság dönt arról, hogy a megyei kórháznak mennyi gyorssegélyre van szüksége, majd a további működésére, gazdálkodására féléves válságkezelő programot dolgoznak ki. Ezek után felmerült bennem néhány kérdés. A nap mint nap hozott, különböző döntések alapján ítélve, most ennyire gazdagok vagy ennyire szegények vagyunk?! Ami előttem világos, az az, hogy a közpénz körültekintő, megfontolt elosztásával baj van. Sok esetben nem oda kerül, ahol a legjobban kellene. Igaz, azok, akik könynyedén ide-oda osztogatnak az államkasszából, maguk is onnan kapják a fizetésüket. És őket nem fenyegeti az a veszély, ami az apparátust eltartó vállalkozókat. gazdasági szervezeteket, munkavállalókat, akik nap mint nap mérhetetlen erőfeszítéssel küzdenek a fennmaradásért, További kérdés, hogy most mi a fontosabb: az államapparátus bővítése, új székház létesítése vagy a beteg emberek gyógyítása? Mint szolnoki lakos, a tisztiovosi szolgálatról annyit tudok, hogy háromszintes irodaépületük van az Ady Endre úton, szép, gondozott telephelyük a Tófenék utcában, vezetőik pedig a megyei önkormányzat épületében dolgoznak. És az sem titok, hogy 50 millió forintért kb. 40 vállalkozó pár száz alkalmazottja alól akarják most megvásárolni azt az épületet, amit hasonló összegért - elővásárlási jogukkal élve, a bérlők is szerettek volna megvenni. Ám részükre az ajánlati ár mindvégig 80 millió forint volt, és az értékesítéssel megbízott a bérlőkkel nem volt hajlandó alkuba bocsátkozni! Hangsúlyozni szeretném, hogy tisztában vagyok a megyei tisztiorvosi szolgálat fontos munkájával, azt nem kívánom lebecsülni. Nem veszek részt a kórházi válságstáb munkájában, de ha meghallgatnak, lenne néhány javaslatom: 1. Azt a 60 millió forintot, amit a tisztiorvosi szolgálat új székházára fordítanának, kapja meg a megyei kórház. Talán javítana valamit a betegek helyzetén, a tisztiorvosi szolgálat további működésében meg bizonyára nem lesz túl nagy zavar, ha egyelőre még nem költözhetnek új székházba. _ 2. Az Ady Endre úti, volt ÁÉV-székházat ugynannyiért kínálják fel a jelenlegi bérlőknek, így továbbra is lesz munkája a benne lévő kb. 40 vállalkozónak, s a velük együtt dolgozó több száz alkalmazottnak. Amennyiben ezért a javaslatért (ötletért) - a megtakarításból - valaki jutalékot kívánna nekem fizetni, pontos nevem, címem a szerkesztőségben. K. B.-né Küldjön egy képet! Testvéreimmel - 1921-ben Kedvelem az Új Néplap „Küldjön egy képet!” című sorozatát, s örömmel tölt el, ha olykor ismerőst találok köztük, olvashatok róluk. Tavaly küldtünk a szerkesztőséghez képet, és most is eljuttatok egyet, ami a napokban került a kezembe, s rajta a négy Zilahy testvér: jobbról Kálmán öcsém (aki jóval később Szarvason járásbíró, majd több „állomás” után Siófokon telepedett le, s nyugdíjba vonulásáig ott volt közjegyző), mellette Sári húgom (tanárnő, ma ő is Siófokon él), mögöttük Ilona (lei húgom, aki a békésszentandrási postahivatal vezetője volt - sajnos tavaly meghalt), jómagam pedig 18 évesen a bal szélen. Akkor a szegedi felsőipari szakiskolában tanultam. Ma a 92. évemet taposom - ki-be járkálva a kórházból -, ami ugye azt jelenti, hogy sajnos nem a legjobb egészségi állapotban vagyok. Zilahy Gyula - Szolnok Jászjákóhalmiak Gödöllőn A csodálatos kastélykertben A gödöllői országos hírű Tájak-Korok-Múzeumok Egyesülete rendszeresen szervez városnéző és turisztikai programot. Április végén mintegy hetven érdeklődő - köztük a jászjákóhalmi TKM-csoport kilenc tagja - a belváros látnivalóival ismerkedett. A képen a helyreállítás alatt álló Grassalkovich-kastély látható, mely a barokk e jellegzetes stílusában a világ legnagyobb épülete. Angolparkja olyan ritkaságokkal is büszkélhedhet, mint pl. egy sokméteres mamutfenyő-csemete. (Az épület- és parkegyüttes rekonstrukciója a világkiállításra elkészül.) A város érdekes színfoltjai között: az Erzsébet-park, a kastélykápolna, a református templom, a galéria s természetesen a múzeum. (Kép és szöveg: Fodor István) Inkább a „tsz-lovagok”, mint a járatlan Don Quijoték A köz akarata emelte a székbe, bízzák a tagságra , A kár, ami a szörnyű szárazság miatt ért, a sajátunk” cím alatt - az Új Néplap április 21-i számában - olvastam a szolnoki dr. Mizsei Béláné levelét, melyben a jászladányi Jászföld Szövetkezet elnökével készített, április 12-i riporthoz szólt hozzá. Tette ezt személyes megtámadtatás címén - mint kívülálló. Ezért úgy gondoltam, hogy az észrevételét - mint kívülálló - több okból nem hagyhatom szó nélkül. Bár az én családom, Tisztelt Asszonyom, nem dicsekedhet olyan hősi múlttal, mint az Ön becses családja, de a mezőgazdaság szakismeretében mindenképpen vagyok annyira „laikus”, mint Ön. Megvallom őszintén, én a közvetlen családtagom által vagyok érdekelve abban, hogy az eddig még szét nem rombolt szövetkezetben keményen dolgozó több mint háromszáz ember ne keseredjen el, ne veszítse el a munkakedvét, és a hosszú évek óta folytatott, fáradságos munkája után értelmét lássa annak, hogy nem hagyta ott a közös gazdaságot. Mert ebben a szövetkezetben bizony becsülettel, felelősségteljesen dolgoznak, helytállnak az emberek - annak ellenére, hogy honatyáink - közte az Ön tisztelt „hős” múltú férje is - oly nagy tudással kezelték a dolgozó parasztok ügyét, hogy az agrártársadalom ott van, ahol. Sorai bizony sértették az embert, és a gondolatmenetéből egyet kifelejtett: a Jászföld Szövetkezet nem csak Dankó Istvánból, hanem az ott dolgozó egyszerű agrár emberekből áll, akik esetleg fellelhető hibájukkal még nem jutottak odáig, mint azok az újkori színre lépő pártvezérek és tagjaik, akik az ország színe előtt szedik le egymásról a „keresztvizet”. Tehetik, mert nem csak a mezőgazdaságban, az iparban még dolgozó állomány - akár vért izzadva, a napi megélhetésért küszködve és a jó ég tudja, hányszoros adóztatás, közteherviseléssel is - előteremti a rávalót. Ennek ellenére a Jászföld Szövetkezet földjein vetés van, ott az aszálykár valóban aszálykár, és hogy ebből milyen módon vágja ki magát a vezetés, az viszont a tagság ügye. Mert ami igaz, az igaz, az Önök jogosan visszakapott földje tavaly mégiscsak parlagnak tűnt - bizonyítva a Tisztelt Család földszeretetét, szakértelmét. Tisztelt Asszonyom! Ön bántani akart valakit, de ez a gőgtől és elbizakodottságtól olyan ferdére sikeredett, hogy a mindennapi küszködőket is megbántotta. Olyan kérdésekben próbált szakvéleményt adni, amelyben valószínűleg nem elég járatos. S még annyit: százszor inkább a sok-sok tsz-lovag - ha nem is Dankó István, hiszen ilyenre nem pályázik - legyen a parlamentben, mint hősi glóriával tetszelgő, a szélmalomharcban is járatlan Don Quijoték. A Jászföld közössége még egyben van, nem dőlt be a torgyánizmus vadságainak. A tagságot pedig nem kell félteni. Bízza rájuk: amennyiben nem lesznek megelégedve a szövetkezet elnökével, majd döntenek a sorsáról - ha már egyszer a közakarat emelte abba a székbe és nem a káderpolitika! Somogyvári Miklós Jászladány A találkozóra 15 megyéből érkeztek a látássérült vendégek Köszönet a támogatóknak A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Szervezete a közelmúltban háromnapos szakmai programon látta vendégül a tizenöt megyéből érkező mintegy száz látássérült résztvevőt. A módszertani klubtalálkozó sikeréhez nagyban hozzájárultak támogatóink, akik között a Jász-Nagykun-Szolnok megyei és a városi önkormányzat, a Henkel Magyarország Kft. Szolnoki Gyára, a Galéria Baráti Kör, a Tiszainform, az Agrya Egyesület, a Jászkun Volán Részvénytársaság, valamint a Magyar Rádió szolnoki körzeti szerkesztősége. Segítségükért a szervezők nevében ezúton is köszönetemet fejezem ki: Dr. Baranyiné Miks Mária a szervezet titkára Szolnok A szívet-lelket gyönyörködtető rendezvényeinkből Az idős emberek örömére Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül szeretnék beszámolni arról, hogy az április 10-én szolnoki székhellyel megalakult Országos Művészeti és Művelődési Szövetség két tartalmas és szórakoztató programmal örvendeztette meg a kisújszállási idősek klubját, illetve a szociális otthon idős lakóit. Április 26-án dr. Fazekas Mihály, a karcagi múzeum igazgatója tartott érdekes előadást a „Bűnök és büntetések a XVIII-XIX. században” címmel. A tájunkra, Nagykunságra jellemző ízes nyelvezettel beszélt arról a világról, erkölcsről, ami ma is példa értékű. Aztán a barátivá oldódott beszélgetést jóízű nótázás zárta, amit Mihály bácsi muzeális értékű citerájával maga kísért. A másik rendezvény az anyák napja jegyében fogant. Május elsején délután a helyi szociális otthon nemrég átadott új, „Makovecz”-stílusú épületében nyílt tárlaton T. Varga Ilona festőművész és Z. Tóth Kálmán fafaragó alkotásait tekinthettük meg. A kiállítás megnyitását követően Ressinka Imre harmonikakíséretével Móri Jutka, Köszeginé Rózsika, Deme Mihály, Lukács Pál s végül, de nem utolsósorban a „nyílik a rózsás”, mezőtúri Szilágyi Lajos énekesek kedves magyar nótával és népdallal szórakoztatták a szép számban megjelent közönséget. A felcsendülő dallamok szívet-lelket öleltek át, valamennyi jelenlévőt, hallgatót megérintett, de főképp az idős emberekben ébresztett kedves emlékeket. A derűs órákat jóízű vacsora követte, és azok az idős emberek is élménnyel feltöltődve térhettek nyugovóra, akiket ezen a napon nem látogattak meg a hozzátartozók. Az idős emberek nevében ezúton is köszönetét mondok a szövetségnek (vezetőik: Lukács Pál és Németh Flórián), akik színvonalas műsorral ajándékoztak meg bennünket. További rendezvényeiket szeretettel várjuk. Száz Ferencné klubvezető Kisújszállás „Kell ez Neked, Miska?" Őszinte baráti szó Kedves Lázár Mihály! Olvastam az Új Néplapban, hogy a hatodik számú választókerület képviselőjelöltje lettél. Ha valaki, én aztán elég jól ismerem az életutadat, és nem igazán tudlak ebben megérteni. Nem sok embert láttam még a kétkezi munkában annyit küszködni, mint Téged, bár megvallom, sokszor megirigyeltem azt a makacs elszántságot, amivel rendelkezel. Igaz, Zana nagyapád sem volt különb, aki 80 éves lehetett, amikor kizavart benneteket a vagonból. Persze akkoriban ezt zokon is vetted. De azt már látni is borzasztó volt, ahogyan munkátok közben szállt körülöttetek a fűrészpor! Mintha csövön nyomatták volna, pedig csak egy motollakezű, szikár vénember tanította az unokáit lapátolni. Vagy az életre? Ki tudja már azt? Isten nyugtassa Zana Mihály bácsit. Ennek az esetnek bizony már több mint negyedszázada, azóta komoly mennyiségű víz lecsorgott a Zagyván, a Tiszán, de Jászladányban még mindig emlegetik az öreget. Lassan eljár fölöttünk az idő, és rajtad - már meg ne haragudj, Miska - tán egy kicsit jobban is fogott, merthogy igen önpusztító életmódot választottál. 1983-ban is konok gyerek voltál, amikor a fő-állattenyésztőség helyett a nehéz fizikai munkát választottad, és magángazdálkodó lettél. Akkor igen sokan megpróbáltak Neked keresztbe tenni. Láttam, amint összeszorítottad a fogad, hordtad a tápot a hátadon, és ha napszámost fogadtál, vele a zsákolásban is előtte jártál. Igaz, bírtad a „kiképzést”, de volt is mit megharcolni. Ezek a harcok faragták ki a marcona ábrázatodat, no meg azok a megpróbáltatások, amit mégiscsak túléltél. Hanem ami sok, az sok! Kell ez Neked, Miska? Még azt is megérheted, hogy utóbb egy kalap alá találnak venni azokkal a hajlékony urakkal, akik csak hébe-hóba látogatják az országházi üléseket (egy kis bóbiskolásra), mert nem érnek rá a töméntelen igazgatótanácsi feladataiktól, miegymástól. Ha rám hallgatsz, nagyon meggondolod ezt a jelöltséget. De ismerem azt a konok szittya fajtátokat. Nem fogadjátok meg az intő szót... Azért arra kérlek: ha netán mégis Téged választanának, a legfőbb hibádat, a konokságot őrizd meg. Baráti üdvözlettel: Trási Lajos Mezőtúr Jászalsószentgyörgyi olvasóink észrevétele nyomán Pillanatkép a temetőből A felvétel anyák napja előtt készült a jászalsószentgyörgyi temetőben. Olvasóink nem először tették szóvá, fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy a nyilvánosság előtt is felhívják a figyelmet arra az áldatlan állapotra, ami a község temetőjében fogadja a sírhoz látogatókat. A kép magáért beszél, és elszomorító, hogy időről időre visszatérő helyzettel állunk szemben! , Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
