Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-30 / 125. szám

4 1994. május 30., hétfő s A szerkesztőség postájából s Búcsúkoncerten köszöntek el az iskolától Kodály eszmei örökének hordozói A megyében jelentős hagyo­mánya van a művészetnek. Pél­dául Kodály Zoltán zeneszerző, zenepedagógus és népzene­­gyűjtő örökségét büszkén ápolja, fejleszti tovább a me­gyeszékhely zenepedagógiai in­tézete, a Kodály Iskola. A közelmúlt napokban több művészjelölt adott az intézmény falai között diploma-hangver­senyt. Köztük Szabó Viktor Gábor negyedéves orgonasza­kos növendék diplomakoncer­tezett, melyen szívet szoron­gató, lelket melengető orgona­hangverseny hallgatói lehet­tünk. A díszterem pompáját felül­múlta a fiatal, tehetséges orgo­nista káprázatosán szép, művé­szien megformált előadása. Az intézmény szép hagyo­mánya már, hogy a végzős hall­gatók - szüleik, hozzátartozóik, s az érdeklődő közönség előtt - minden évben búcsúkoncerten köszönnek, búcsúznak el az is­kolától. Az említett eseményen Lü­beck, Bach, Frank, Sulyok Imre, valamint Liszt Ferenc egy-egy műve szólalt meg or­gonán - Szabó Viktor Gábor csodálatosan szép játékában. Tanára, aki egyben az est konfe­­ransz szerepét is betöltötte, Ré­vész László orgonaművész jog­gal büszkélkedhet tanítványá­val, aki az érettségi után a Ze­neakadémia orgona tanszakán szeretné folytatni tanulmányait. Mi, szolnokiak remény­kedve, büszkén drukkolunk a fiatal művészjelöltnek, váro­sunk szülöttének. A kultúrát nem lehet örökölni - írja Kodály. „Az elődök kul­túrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán, amiért meg­dolgoztunk, esetleg megszen­vedtünk.” Őszintén szólva mondhatjuk: a zeneiskolában végzett hallga­tók élete mindenképp örömte­libb, és a világról alkotott képük teljesebb lesz. Hogy miért? Mert a zenét, mint „lelki táplá­lékot” elsajátíthatták. Mindezt bizonyítja az a tény, hogy nya­ranta sok száz külföldről érkező zenész ismerkedik meg a zenei nevelés irányelveivel, a „Ko­­dály-módszerrel”, legátfogóbb alapeszméjével, mely így hang­zik: a zene legyen mindenkié! Nagy Imréné Szolnok „Senki ne várja, hogy örömkönnyel mondjunk köszönetét az önállóságért” Egy mondat a faluért A Kossuth rádió 168 óra című, május 21-i műsorában a bérlakásokról vitatkoztak. A szereplők egyike kijelentette, hogy sérelmesnek tartja azt az állapotot, hogy a bérlakások nagy része a fővárosban, kisebb része a vidéki városokban épült, és most a városok önkormány­zatának tulajdonába került. A falvaknak pedig szinte semmi sem jutott belőle. Meg kell mondanom, hogy amióta a 168 óra című műsor vezetőjének személyében vál­tozás történt, ilyen kedves mondat még nem hangzott el. Ennek igazságát mi, berekfür­dői lakosok, akik az Eu­­rópa-hírű gyógyvizünk feltöré­sének hetedik évtizedében, 1992-ben váltunk ki anyaváro­sunkból, a tőlünk 12 kilomé­terre lévő Karcagtól, a saját bő­rünkön érezzük. Kényszeregye­zség következtében a még meg­lévő 531 bérlakás - a korábbi több tucat eladásán felül - a karcagiaké lett, mely után szed­hetik be havonta a lakbért, ad­hatják el milliárdnyi forintokért. Nekünk, berekfürdőieknek pe­dig egyetlen bérlakásunk sincs. A tizennégy pedagógusunk kö­zül hétnek évtizedek óta na­ponta Karcagról kell ingáznia. És mégis: csodát művelnek, az országos tanulmányi, kulturális, művelődési, közéleti versenyen gyerekeink nemrég a második díjat nyerték! Középületeink annyira nincsenek, hogy pél­dául az önkormányzat dolgozó­inak csak egy része fér el a volt kirendeltség - valamikor álla­mosított és felújított - vályogé­pületében, a többieknek a gyógyfürdő pihenőszobájába kellett hurcolkodniuk. A nyolc négyzetméternyi alapterületű könyvtárunkban helyet kell adnunk a szaktanácsadónak, a falugaz­dásznak, valamint a Parasztszö­vetség ügyintézőinek. Mi még­sem panaszkodunk, nem köve­telődzőnk. A békés egymás mellett élés gyakorlatát szeret­nénk alkalmazni. Azt azonban senki se várja el tőlünk, hogy ezen állapotunkban örömköny­­nyeket csordogáltatva mond­junk köszönetét az önállósá­gunkért. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A kisgyerekek környezetét varázsolták szebbé Köszönet a segítségért A szolnoki 5. sz. Óvodai In­tézmény óvodáinak fejlesztése, esztétikusabbá tétele folyama­tosan zajlik, azonban a nagyobb karbantartási feladatok elvég­zése költségvetésünk dologi előirányzatának jelentős tétele. Szűkös anyagi helyzetünkben így — az állagmegóváson túl - jó szándékú segítőink nélkül technikai fejlesztésre, a bútorok pótlására sokkal kevesebbet fordíthatnánk. Hogy mégis sikerült esztéti­kus. látványos berendezési tár­gyakra szert tennünk, ebben igen nagy része van a szolnoki Petőfi Sándor Szakközép- és Szakképző Iskola vezetésének, oktatóinak, diákjainak. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy a tanintézet III. T. osztálya - szakoktatójuk veze­tésével - az elmúlt napokban magas fokú igényességgel galé­riát épített be az egyik csoport­­szobánkba. Intézményünk nevelőtestü­lete, óvodásaink és szüleik ne­vében az Új Néplap nyilvános­sága előtt is köszönetét mondok Hegedűs Jánosnak, az iskola igazgatójának, helyettesének, Kővágó Györgynének és mun­katársaiknak: Sütő Gyula gya­korlati oktatásvezetőnek, Pál­­kovács László szakoktatónak, valamint a III. T. faipari szak­középiskolai osztály diákjainak, hogy óvodánk szebbé tételén fá­radoztak, és munkájukkal a kis­gyermekek számára oly fontos környezeti nevelés feltételeinek megteremtéséhez segítséget nyújtottak. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kívánok. Tótáné Tóth Éva az 5. sz. Óvodai Intézmény vezetője A környezetvédelmi hetet divatbemutatóval zárták A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában véget ért a környe­zetvédelmi hetek programsorozata. Arról számolhatunk be, hogy a gyerekek körében igen kedvelt volt a virágvásár, a bábműsor, a tea­ház, valamint a természetes anyagokból készült játszóház. A na­gyobbak orvosi előadáson, fodrászbemutatón vehettek részt, a szü­lőknek pedig természetgyógyász adott tanácsot. Az eseménysorozat ideje alatt tanulóink rajzban, versben is kife­jezték a természetvédelemmel kapcsolatos érzésüket, tenniakarásu­­kat, aztán a gyakorlati munka a NEFAG Művelődési Ház erdei is­kolájában folytatódott, melyen minden alsó tagozatos tanulónk részt vett. A környezetvédelmi rendezvénysorozatot Tátika-show és divat­­bemutató zárta. (A képen a győztes manöken: Gyulai Adrienn, aki a IV. á-ba jár.) A nagy sikert aratott divatbemutatóhoz a ruhákat a Centrum Áruháztól kaptuk, amiért ezúton is köszönetét mondunk. A szervezők nevében: Tarjányi Györgyné és Bodnár Andrea Küldjön egy képet! Az első világháborúban szolgáltak Postai levelezőlapként Balázs Lajos úrnak küldték Krakkóból ezt a képet - 1914. december 15-i keltezéssel - azok a szolnoki katonák, akik hentes és mészárosként szolgáltak az első világháború­ban. Valószínűleg lesznek, akik felismernek még rajta egy-egy elődöt. A címzett és a kép küldői sajnos már nem élnek. Ezt a képes levelezőlapot dédapám hagyatékából őriztem meg - érdekesség­ként. Molnár L.-né - Szolnok Térdig járnak a nagy gazban Kaszával a temetőbe? A szolnoki Körösi úti közte­metőről szeretnénk néhány sort ejteni. Azok, akik temetésre vagy a hozzátartozóik sírjához látogatnak, tudják, új ravatalo­zóval lett teljesebb a temetői szolgáltatás; hogy sok szép ápolt sírra, a rendre, nyuga­lomra már őrző-védő szolgálat vigyáz. Mindennek nagyon örü­lünk, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy zárva tartják a 3-as számú kaput, hogy a távolabbi sírokhoz vezető úton már térdig járunk a nagy gazban. Eddig elég volt, ha csak egy kis kapát vittünk magunkkal, amivel eltüntettem a sír körüli gyomot, de már ott tartunk, ka­szával ajánlatos menni. Ehhez azonban előbb venni kellene - ha egyáltalán lehet kapni -, az­tán meg kellene tanulni a kaszá­lást ... Közben azon gondolko­dunk, miért nem akad erre egy vállalkozó? Csak nem szűnt meg a munkanélküliség!? S míg ezen tűnődünk, a gaz csak egyre nő! Bízom benne, hogy rövide­sen a temető gyomtalanítására is találnak valami megoldást. Bozóki Sándorné Szolnok Expressz - ajánlva Kedvezményes gépvásárlás?! A törökszentmiklósi Papp Gábor olvasónk levelével tökéletesen egyetértünk, s mivel a kedvezmé­nyes gépvásárlással kapcsolatban nem egyedi esetről ír, a gond máso­kat is érint, ezért a téma boncolga­tása mellett döntöttünk. Mint az már köztudott, a kormányzat döntése alapján a me­zőgazdasági fejlesztési alapot megnyitja a fejlesztési intézet olyan formában, hogy a vásárolt berendezés 30 százalékáig, de legfeljebb 500 ezer forintig vissza nem térítendő támogatást nyújt azoknak, akik gépeket vásárolnak. Levélírónk is élt a kedvező lehetőséggel, pályázatát a szolnoki Agroker Vállalattal el is készíttette. Ez húszezer forintjába került, amit a cég mint­egy foglalót kért az ügyféltől - annak reményében, hogy ha megnyeri a pályázatot, az Agrokemél vásárolja meg a gépeket. Amennyiben a pályázatát elutasítják, illetve nem olvasónk hibá­jából hiúsul meg a vásárlás, akkor az Agroker a 20 ezer forintot visszafizeti - tudtuk meg dr. Stiegler Károlytól, az Agroker igazgatójától. Papp úr pályázatát el is fogadták, azonban eddig még nem lá­tott pénz, csupán ígéreteket kapott, hogy dolgai rövidesen ren­deződnek. Olvasónk nudlinak és kampányfogásnak titulálta a támoga­tási rendszer Ígérvényét. Felháborodása érthető, hiszen a támo­gatást kérőt nem nagyon érdekli, hogy az MFA kimerült, és joggal lesz ideges akkor is, ha azt hallja, hogy mások hibájából az ő érdeke sérül. A jogalkotó akarata ugyanis rosszul érvényesült. A törvény végrehajtási része hiányos volt, félreérthető és azok is pályáza­tot nyújthattak be, akik nem szorosan a mezőgazdasági terme­léshez szükséges gépek, berendezések vásárlásához kértek pézt. így fordulhatott elő például az, hogy számítógépekhez, Toyota haszonjárművekhez kértek támogatást, főleg Budapest környé­kén. A pesti „zsiványok” halászatának kárvallottjai a vidéki ter­melők?- tehetné fel a kérdést olvasónk, azonban nem csak erről Van szó. A kérdést Papp úr is felteszi levelében: „Ebben az MDF ál­tal megénekelt nyugodt, higgadt világban miért nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal?” Továbbá kérdezi: „Miért nincs az illetékesnek, aki ezt kiötlötte, annyi sütnivalója, hogy a pénzt nem a pénzjegynyomdába adja, tehát valami határt kellett volna szabni, ha már a keret az keret.” Korábban már telefonon beszéltem Medgyasszay- László ál­lamtitkárral, aki elmondta, hogy nem számítottak ennyi pályá­zatra, és elismerte, hogy a kiírás nem volt elég konkrét. Ezért született később a döntés, hogy csak saját földdel rendelkezők kaphatják meg a támogatást, és ők is csak akkor, ha legalább 15 hektáron gazdálkodnak. Hogy ilyen megszorításokkal ele­gendő-e a pénz, még nem tudni, de a feltételekkel már valószí­nűsíthető, hogy azok jutnak pénzhez, akiknek eredetileg a tör­vényalkotó szánta. Hogy mikor, ez talány. A tervek szerint mindenki részesül majd a támogatásban - sorban állás után -, de mint ahogy Ön is említi levelében, kérdéses, hogy az engedélyezési okirat érvé­nyes lesz-e még? '' Az azonban tény, hogy körülbelül 20 ezer pályázat vár elbírá­lásra, ehhez viszont idő kell. Hangsúlyozva, hogy a törvényelőkészítők nem voltak a hely­zet magaslatán, amikor ezt a törvényt bevitték a parlament elé, mi sem tudunk mást tenni, mint az illetékesek: türelmet kérünk Öntől, és mindazoktól, akik a gépvásárlási támogatások kaval­­kádjába belekeveredtek. Egyébként a szolnoki Agroker igazgatójától azt is megtud­tuk, hogy eddig a cég mintegy 100 millió forint értékben szol­gálta ki a pályázókat. Napi kapcsolatban vannak a fejlesztési in­tézettel, és mindent megtesznek a bonyolítás gyorsítására, mert mint ahogy az igazgató megjegyezte, nekik is ugyanolyan érde­kük, mint a pályázóknak, hiszen az Agroker a kereskedelemből él. Tisztelettel: f. ——-ve&­­cfcssv" Gyorsan dolgoznak, de ... Olvasóink észrevétele nyomán örökítettük meg a szolnoki Sza­­páry úton zajló munkálatokat, ahol a - telefonkábelhez szükséges műanyagcsövek lefektetése után - a helyreállításnál tartanak. Szóvá tették, hogy az emberek gyorsan dolgoznak ugyan, de azt látják, hogy a korábbi 10 cm-es betonnal szemben egyes helyeken csupán földdel, máshol egy ujjnyi betonréteggel borítják a kiásott árkot. Attól tartanak, hogy az egyébként is forgalmas út, ahol állandó a kocsik parkolása, majd könnyen besüllyed, s a csapadékvíz a közeli házak pincéjébe folyik. Az a kérésük: ha már nem tudnak jobb utat csinálni annál, mint amilyen a régi volt. legalább a korábbi állapotának megfelelően ál­lítsák helyre - szakember módjára. (Fotó: Barna Sándor) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom