Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-30 / 125. szám
4 1994. május 30., hétfő s A szerkesztőség postájából s Búcsúkoncerten köszöntek el az iskolától Kodály eszmei örökének hordozói A megyében jelentős hagyománya van a művészetnek. Például Kodály Zoltán zeneszerző, zenepedagógus és népzenegyűjtő örökségét büszkén ápolja, fejleszti tovább a megyeszékhely zenepedagógiai intézete, a Kodály Iskola. A közelmúlt napokban több művészjelölt adott az intézmény falai között diploma-hangversenyt. Köztük Szabó Viktor Gábor negyedéves orgonaszakos növendék diplomakoncertezett, melyen szívet szorongató, lelket melengető orgonahangverseny hallgatói lehettünk. A díszterem pompáját felülmúlta a fiatal, tehetséges orgonista káprázatosán szép, művészien megformált előadása. Az intézmény szép hagyománya már, hogy a végzős hallgatók - szüleik, hozzátartozóik, s az érdeklődő közönség előtt - minden évben búcsúkoncerten köszönnek, búcsúznak el az iskolától. Az említett eseményen Lübeck, Bach, Frank, Sulyok Imre, valamint Liszt Ferenc egy-egy műve szólalt meg orgonán - Szabó Viktor Gábor csodálatosan szép játékában. Tanára, aki egyben az est konferansz szerepét is betöltötte, Révész László orgonaművész joggal büszkélkedhet tanítványával, aki az érettségi után a Zeneakadémia orgona tanszakán szeretné folytatni tanulmányait. Mi, szolnokiak reménykedve, büszkén drukkolunk a fiatal művészjelöltnek, városunk szülöttének. A kultúrát nem lehet örökölni - írja Kodály. „Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a mienk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.” Őszintén szólva mondhatjuk: a zeneiskolában végzett hallgatók élete mindenképp örömtelibb, és a világról alkotott képük teljesebb lesz. Hogy miért? Mert a zenét, mint „lelki táplálékot” elsajátíthatták. Mindezt bizonyítja az a tény, hogy nyaranta sok száz külföldről érkező zenész ismerkedik meg a zenei nevelés irányelveivel, a „Kodály-módszerrel”, legátfogóbb alapeszméjével, mely így hangzik: a zene legyen mindenkié! Nagy Imréné Szolnok „Senki ne várja, hogy örömkönnyel mondjunk köszönetét az önállóságért” Egy mondat a faluért A Kossuth rádió 168 óra című, május 21-i műsorában a bérlakásokról vitatkoztak. A szereplők egyike kijelentette, hogy sérelmesnek tartja azt az állapotot, hogy a bérlakások nagy része a fővárosban, kisebb része a vidéki városokban épült, és most a városok önkormányzatának tulajdonába került. A falvaknak pedig szinte semmi sem jutott belőle. Meg kell mondanom, hogy amióta a 168 óra című műsor vezetőjének személyében változás történt, ilyen kedves mondat még nem hangzott el. Ennek igazságát mi, berekfürdői lakosok, akik az Európa-hírű gyógyvizünk feltörésének hetedik évtizedében, 1992-ben váltunk ki anyavárosunkból, a tőlünk 12 kilométerre lévő Karcagtól, a saját bőrünkön érezzük. Kényszeregyezség következtében a még meglévő 531 bérlakás - a korábbi több tucat eladásán felül - a karcagiaké lett, mely után szedhetik be havonta a lakbért, adhatják el milliárdnyi forintokért. Nekünk, berekfürdőieknek pedig egyetlen bérlakásunk sincs. A tizennégy pedagógusunk közül hétnek évtizedek óta naponta Karcagról kell ingáznia. És mégis: csodát művelnek, az országos tanulmányi, kulturális, művelődési, közéleti versenyen gyerekeink nemrég a második díjat nyerték! Középületeink annyira nincsenek, hogy például az önkormányzat dolgozóinak csak egy része fér el a volt kirendeltség - valamikor államosított és felújított - vályogépületében, a többieknek a gyógyfürdő pihenőszobájába kellett hurcolkodniuk. A nyolc négyzetméternyi alapterületű könyvtárunkban helyet kell adnunk a szaktanácsadónak, a falugazdásznak, valamint a Parasztszövetség ügyintézőinek. Mi mégsem panaszkodunk, nem követelődzőnk. A békés egymás mellett élés gyakorlatát szeretnénk alkalmazni. Azt azonban senki se várja el tőlünk, hogy ezen állapotunkban örömkönynyeket csordogáltatva mondjunk köszönetét az önállóságunkért. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A kisgyerekek környezetét varázsolták szebbé Köszönet a segítségért A szolnoki 5. sz. Óvodai Intézmény óvodáinak fejlesztése, esztétikusabbá tétele folyamatosan zajlik, azonban a nagyobb karbantartási feladatok elvégzése költségvetésünk dologi előirányzatának jelentős tétele. Szűkös anyagi helyzetünkben így — az állagmegóváson túl - jó szándékú segítőink nélkül technikai fejlesztésre, a bútorok pótlására sokkal kevesebbet fordíthatnánk. Hogy mégis sikerült esztétikus. látványos berendezési tárgyakra szert tennünk, ebben igen nagy része van a szolnoki Petőfi Sándor Szakközép- és Szakképző Iskola vezetésének, oktatóinak, diákjainak. Most örömmel számolhatunk be arról, hogy a tanintézet III. T. osztálya - szakoktatójuk vezetésével - az elmúlt napokban magas fokú igényességgel galériát épített be az egyik csoportszobánkba. Intézményünk nevelőtestülete, óvodásaink és szüleik nevében az Új Néplap nyilvánossága előtt is köszönetét mondok Hegedűs Jánosnak, az iskola igazgatójának, helyettesének, Kővágó Györgynének és munkatársaiknak: Sütő Gyula gyakorlati oktatásvezetőnek, Pálkovács László szakoktatónak, valamint a III. T. faipari szakközépiskolai osztály diákjainak, hogy óvodánk szebbé tételén fáradoztak, és munkájukkal a kisgyermekek számára oly fontos környezeti nevelés feltételeinek megteremtéséhez segítséget nyújtottak. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kívánok. Tótáné Tóth Éva az 5. sz. Óvodai Intézmény vezetője A környezetvédelmi hetet divatbemutatóval zárták A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában véget ért a környezetvédelmi hetek programsorozata. Arról számolhatunk be, hogy a gyerekek körében igen kedvelt volt a virágvásár, a bábműsor, a teaház, valamint a természetes anyagokból készült játszóház. A nagyobbak orvosi előadáson, fodrászbemutatón vehettek részt, a szülőknek pedig természetgyógyász adott tanácsot. Az eseménysorozat ideje alatt tanulóink rajzban, versben is kifejezték a természetvédelemmel kapcsolatos érzésüket, tenniakarásukat, aztán a gyakorlati munka a NEFAG Művelődési Ház erdei iskolájában folytatódott, melyen minden alsó tagozatos tanulónk részt vett. A környezetvédelmi rendezvénysorozatot Tátika-show és divatbemutató zárta. (A képen a győztes manöken: Gyulai Adrienn, aki a IV. á-ba jár.) A nagy sikert aratott divatbemutatóhoz a ruhákat a Centrum Áruháztól kaptuk, amiért ezúton is köszönetét mondunk. A szervezők nevében: Tarjányi Györgyné és Bodnár Andrea Küldjön egy képet! Az első világháborúban szolgáltak Postai levelezőlapként Balázs Lajos úrnak küldték Krakkóból ezt a képet - 1914. december 15-i keltezéssel - azok a szolnoki katonák, akik hentes és mészárosként szolgáltak az első világháborúban. Valószínűleg lesznek, akik felismernek még rajta egy-egy elődöt. A címzett és a kép küldői sajnos már nem élnek. Ezt a képes levelezőlapot dédapám hagyatékából őriztem meg - érdekességként. Molnár L.-né - Szolnok Térdig járnak a nagy gazban Kaszával a temetőbe? A szolnoki Körösi úti köztemetőről szeretnénk néhány sort ejteni. Azok, akik temetésre vagy a hozzátartozóik sírjához látogatnak, tudják, új ravatalozóval lett teljesebb a temetői szolgáltatás; hogy sok szép ápolt sírra, a rendre, nyugalomra már őrző-védő szolgálat vigyáz. Mindennek nagyon örülünk, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy zárva tartják a 3-as számú kaput, hogy a távolabbi sírokhoz vezető úton már térdig járunk a nagy gazban. Eddig elég volt, ha csak egy kis kapát vittünk magunkkal, amivel eltüntettem a sír körüli gyomot, de már ott tartunk, kaszával ajánlatos menni. Ehhez azonban előbb venni kellene - ha egyáltalán lehet kapni -, aztán meg kellene tanulni a kaszálást ... Közben azon gondolkodunk, miért nem akad erre egy vállalkozó? Csak nem szűnt meg a munkanélküliség!? S míg ezen tűnődünk, a gaz csak egyre nő! Bízom benne, hogy rövidesen a temető gyomtalanítására is találnak valami megoldást. Bozóki Sándorné Szolnok Expressz - ajánlva Kedvezményes gépvásárlás?! A törökszentmiklósi Papp Gábor olvasónk levelével tökéletesen egyetértünk, s mivel a kedvezményes gépvásárlással kapcsolatban nem egyedi esetről ír, a gond másokat is érint, ezért a téma boncolgatása mellett döntöttünk. Mint az már köztudott, a kormányzat döntése alapján a mezőgazdasági fejlesztési alapot megnyitja a fejlesztési intézet olyan formában, hogy a vásárolt berendezés 30 százalékáig, de legfeljebb 500 ezer forintig vissza nem térítendő támogatást nyújt azoknak, akik gépeket vásárolnak. Levélírónk is élt a kedvező lehetőséggel, pályázatát a szolnoki Agroker Vállalattal el is készíttette. Ez húszezer forintjába került, amit a cég mintegy foglalót kért az ügyféltől - annak reményében, hogy ha megnyeri a pályázatot, az Agrokemél vásárolja meg a gépeket. Amennyiben a pályázatát elutasítják, illetve nem olvasónk hibájából hiúsul meg a vásárlás, akkor az Agroker a 20 ezer forintot visszafizeti - tudtuk meg dr. Stiegler Károlytól, az Agroker igazgatójától. Papp úr pályázatát el is fogadták, azonban eddig még nem látott pénz, csupán ígéreteket kapott, hogy dolgai rövidesen rendeződnek. Olvasónk nudlinak és kampányfogásnak titulálta a támogatási rendszer Ígérvényét. Felháborodása érthető, hiszen a támogatást kérőt nem nagyon érdekli, hogy az MFA kimerült, és joggal lesz ideges akkor is, ha azt hallja, hogy mások hibájából az ő érdeke sérül. A jogalkotó akarata ugyanis rosszul érvényesült. A törvény végrehajtási része hiányos volt, félreérthető és azok is pályázatot nyújthattak be, akik nem szorosan a mezőgazdasági termeléshez szükséges gépek, berendezések vásárlásához kértek pézt. így fordulhatott elő például az, hogy számítógépekhez, Toyota haszonjárművekhez kértek támogatást, főleg Budapest környékén. A pesti „zsiványok” halászatának kárvallottjai a vidéki termelők?- tehetné fel a kérdést olvasónk, azonban nem csak erről Van szó. A kérdést Papp úr is felteszi levelében: „Ebben az MDF által megénekelt nyugodt, higgadt világban miért nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal?” Továbbá kérdezi: „Miért nincs az illetékesnek, aki ezt kiötlötte, annyi sütnivalója, hogy a pénzt nem a pénzjegynyomdába adja, tehát valami határt kellett volna szabni, ha már a keret az keret.” Korábban már telefonon beszéltem Medgyasszay- László államtitkárral, aki elmondta, hogy nem számítottak ennyi pályázatra, és elismerte, hogy a kiírás nem volt elég konkrét. Ezért született később a döntés, hogy csak saját földdel rendelkezők kaphatják meg a támogatást, és ők is csak akkor, ha legalább 15 hektáron gazdálkodnak. Hogy ilyen megszorításokkal elegendő-e a pénz, még nem tudni, de a feltételekkel már valószínűsíthető, hogy azok jutnak pénzhez, akiknek eredetileg a törvényalkotó szánta. Hogy mikor, ez talány. A tervek szerint mindenki részesül majd a támogatásban - sorban állás után -, de mint ahogy Ön is említi levelében, kérdéses, hogy az engedélyezési okirat érvényes lesz-e még? '' Az azonban tény, hogy körülbelül 20 ezer pályázat vár elbírálásra, ehhez viszont idő kell. Hangsúlyozva, hogy a törvényelőkészítők nem voltak a helyzet magaslatán, amikor ezt a törvényt bevitték a parlament elé, mi sem tudunk mást tenni, mint az illetékesek: türelmet kérünk Öntől, és mindazoktól, akik a gépvásárlási támogatások kavalkádjába belekeveredtek. Egyébként a szolnoki Agroker igazgatójától azt is megtudtuk, hogy eddig a cég mintegy 100 millió forint értékben szolgálta ki a pályázókat. Napi kapcsolatban vannak a fejlesztési intézettel, és mindent megtesznek a bonyolítás gyorsítására, mert mint ahogy az igazgató megjegyezte, nekik is ugyanolyan érdekük, mint a pályázóknak, hiszen az Agroker a kereskedelemből él. Tisztelettel: f. ——-ve&cfcssv" Gyorsan dolgoznak, de ... Olvasóink észrevétele nyomán örökítettük meg a szolnoki Szapáry úton zajló munkálatokat, ahol a - telefonkábelhez szükséges műanyagcsövek lefektetése után - a helyreállításnál tartanak. Szóvá tették, hogy az emberek gyorsan dolgoznak ugyan, de azt látják, hogy a korábbi 10 cm-es betonnal szemben egyes helyeken csupán földdel, máshol egy ujjnyi betonréteggel borítják a kiásott árkot. Attól tartanak, hogy az egyébként is forgalmas út, ahol állandó a kocsik parkolása, majd könnyen besüllyed, s a csapadékvíz a közeli házak pincéjébe folyik. Az a kérésük: ha már nem tudnak jobb utat csinálni annál, mint amilyen a régi volt. legalább a korábbi állapotának megfelelően állítsák helyre - szakember módjára. (Fotó: Barna Sándor) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
