Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

1994. május 21., szombat Szabadidőben----családi körben 11 Beszéljük meg együtt! Ismerd meg önmagad A nyolcadik relaxációs gyakorlat témája: teljes egészség és har­mónia érzete. Mivel nagyon sokaknak az a véleménye, hogy ilyen nem is létezik, mindenkinek van valami problémája, egy kicsit na­gyobb odafigyeléssel kell elvégezni ezt a gyakorlatot, úgy, hogy jobban odafigyeljünk, mit érzünk. Éppen ezért én is kezdem az elején. Helyezkedjünk el kényelme­sen, fekvő vagy ülő helyzetben. Ha ülünk, hátunkat támasszuk neki a karosszék támlájának, tartsuk hátunkat egyenesen, ha lehetséges, legyünk arccal kelet felé. Szabályozzuk a légzést úgy, hogy ritkán mélyeket lélegezzünk, de ez ne legyen fáradságos. Percenként tíz légzésnél ne legyen több. Egy kevés ideig figyeljük csak a légzést. Ezzel sikerült is gondolatainkat kikapcsolni, nem gondolni sem­mire. Most figyeljük, hogyan lazul el testünk. Kezdjünk gondolni a lábainkra, kezeinkre, a hasi részre, törzsünkre, majd a gerincosz­lopra, nyakra és az arc izmaira. Amikor érezzük testünk ellazulását és nincsenek zavaró gondolataink, képzeljünk el egy kellemes me­legséget, amelyik lentről felfelé halad, és mindent áthat. Először a lábujjaink melegednek, ez lassan terjed felfelé a boka, lábszár, térd, comb, medence, törzs, felső végtagjaink, nyak felé egészen az ar­cig. Élvezzük ezt a melegséget egy ideig, majd ezzel a kellemes ér­zéssel képzeljük el, hogy enyhe szellő simogatja homlokunkat. Most a testünk kellemesen meleg, homlokunk hűvös, az elménk nyugodt és tiszta. Figyeljük még egy ideig az enyhe fuvallatot, ame­lyik elménket mind nyugodtabbá és világosabbá teszi. Élvezzük ezt a kellemes érzést 1-3 percig. Most képzeljük el, hogy teljesen egészségesek vagyunk, testünkben és lelkűnkben harmónia van. Ha van valamilyen diagnosztizált betegségünk, most gondolatban is­mételgessük: „én is lehetek egészséges, én is lehetek egészséges”. Ha úgy érezzük, hogy nincs semmilyen egészségi problémánk, ak­kor azt gondoljuk: „köszönöm, hogy egészséges vagyok”. Most kezdjük majd látni egyre világosabban, milyen nagy dolog, ha van egészség és harmónia. Ugyanakkor azt is beismerjük, hogy nagyon kevésre értékeltük eddig ezt, nem tettünk meg mindent testi-lelki harmóniánk megőr­zéséért, pedig volt rá lehetőség. A hanyagság, negatív gondolatok, autoagresszivitásunk néha annyira befolyásoltak, hogy megzavar­ták egészségünket és testi-lelki békénket. Olyan esetek is eszünkbe jutnak, amikor még büszkék is voltunk nemtörődömségünkre, úgy­nevezett bátorságunkra. Most viszont érezzük értékét, a pillanatok harmóniájának fontosságát. Nagyon rövid időn belül aktívak aka­runk lenni, akarunk csinálni valamit, terveket szőni, célokat kitűzni vagy megjavítani valamit, amit elhanyagoltunk eddig. Ez a lendület átcsap lelkiállapotunkra is. Szeretnénk boldogok lenni és érezzük, hogy ez most megvalósítható. Rájövünk, hogy ez eddig is lehetsé­ges lett volna, ha nem akadunk fel a sikertelenség, harag, csalódás, gyűlölet hálójában. Hányszor mondtuk el: „én ilyen vagyok, nekem nincs szerencsém”. Éppen ezekkel a gondolatokkal, amelyeket hagytunk elhatalmasodni felettünk, eldobtuk a lehetőségét annak, hogy megváltozzon valami. Most, amikor az ellazító kellemes melegség átjárja testünket, a homlokunkat simogató hűvös szellő nyugtatja és világosítja elmén­ket, érezzük, megéljük a teljes harmóniát, testi-lelki egészségünket. A szemeink mintha többet látnának, füleink jobban hallanának és az elménk jobban megértené az élet üzeneteit, értelmét annak, hogy alkotó módon éljünk. Az elme most képes lesz megérezni és megér­teni a létezés általánosan érvényed törvényeit, és világosabb lesz a következő lépés, amit meg kell tépni. M.ost megtalálhatjuk, helyün­ket az életnek abban a nagy zenekarában, amelyik a harmónia és egészség zenéjét játssza. Majdnem akaratunk nélkül gondolunk to­vábbra is arra: „akarom, hogy mostantól fogva egészséges legyek”. Elménkben most öz forog mind lassabban, mind elmélyültebben. Most lassan kinyitjuk szemeinket, és érezzük az elhatározást, hogy visszanyerjük vagy megőrizzük egészségünket és a teljes harmó­niát, amelyik egyben megbékéltet minket a múltunkkal és a külvi­lággal. Dr. Cherechianu Aurel pszichiáter Hat lábbal a kilók ellen Sokan szenvednek fölösleges kilóiktól s a csalódástól, ame­lyek a különféle diéták sikerte­lensége miatt érik őket. Ha már semmilyen csodadié­tában nem reménykedhetünk, a kilókkal folytatott szakadatlan küzdelemben, segítségünkre le­het két dolog: a tudatosan sza­bályozott kalóriaszegény étrend és a mozgás. Keserű tapasztala­tok bizonyítják azonban, milyen nehéz a megszokott, hibás életmódon változtatni. Hiányzik a rendszeres késztetés és a kitar­tás. Szerencsés azonban az, aki­nek kutyája van. A négylábú edzőpartner segítségével két­szer könnyebbé válik, majd megszokássá a rendszeres test­mozgás. Tudatos táplálkozás A megfelelő összetételű táp­lálék nemcsak egészséges, de sikert hoz a mérlegen is. A he­lyes táplálkozás módszerei a táplálkozástudományi köny­vekben ugyan megtalálhatók, mégsem könnyű annak egyénre szabott összeállítása. A kutyák számára ez sokkal egyszerűbb: a különféle fajtájú és nagyságú ebek számára a gyárilag készült teljes tápokban minden szüksé­ges tápanyag együtt megtalál­ható, azaz a kutya szervezeté­nek elsősorban fontos szénhid­rátok, zsírfélék, fehérje, rost­anyagok és a vitaminok. Ez a táplálék megvédi őket az elhí­zástól. Azonban az, aki sikeres fogyókúrát akar, kénytelen be­tartani a diétás előírásokat, a ka­lóriabevitel fokozatos csökken­tését, amíg az napi 1500 kcal-nál nem nagyobb. Táplálé­kában elsősorban zöldségfélé­ket, gyümölcsöket kell fogyasz­tania. Négylábú edzőtárssal A sikeres fogyókúra másik fontos összetevője a rendszeres testmozgás. Ez a kutyatulajdo­nos számára lényegesen köny­­nyebb feladat. A kutyával na­ponta többször is sétára kell in­dulni, így magától adódik a leg­egyszerűbb testmozgás, a séta. Ezt lehet komoly erőkifejtésig fokozni, amíg a séta végére lé­legzet után kapkodunk, vagyis a pulzusszám 120-ra emelkedik. Az állat felveszi a tempót, lépe­­getésből lassan ügetésbe vált át, ezzel hozzásegíti gazdáját a testmozgás fokozásához. A ku­tyák szívesen vesznek részt a gazdi torna- vagy futóedzései­ben is, mintegy négylábú edző­­partnernek ajánlkozva, s ebben nagy örömüket lelik. Az edzé­sek megkezdésénél tartsuk be a fokozatosság elvét, a'szokatla­nul nagy és hirtelen megterhelés baleseteket és egészségkároso­dást is okozhat. A kívánatos testsúlycsökkentést, a fölös zsí­rok elégetését a rendszeres, edzésről edzésre növelt erőki­fejtéssel érhetjük el. Azonos időközökben mérjük a pulzus­számot, amely akkor helyes, ha a szívverés 10 mp alatt 20, ami megfelel a 120-as érverés­nek. A futóedzések alatt ez a pulzusszám természetesen magasabb értéket mutat. Aki egészségi állapotánál fogva nem tartha futó- vagy tomaedzéseket, annak a sétán kívül a testmozgás egyik köny­­nyebb változata is rendelkezé­sére áll, melyet a kutyatermé­szet szinte tálcán kínál. A ku­tyák imádnak valami után lo­holni, elfogni, megragadni, visszahozni. Maradéktalanul boldoggá tesszük az ebet, ha séta, kirándulás közben fadara­bot, labdát dobálunk neki, ame­lyet újból és újból elfoghat, a lábunk elé helyezhet, ezzel a mozgás- és játékigényét is ki­elégítjük. Ahhoz, hogy a kívánt test­súlycsökkenést és jó erőnlétet elérjük, az egészséges táplálko­zás mellett hetente legalább há­rom alkalommal tartsunk séta-, torna-, futóedzéseket. Téli idő­szakban se mondjunk le a rend­szeres testmozgásról, hiszen négylábú partnerünket nem be­folyásolhatja a hideg idő, sőt megfigyelhetjük, hogy a kutyák kifejezetten kedvelik az esőt, a hóesést. S minthogy a természet megfelelő „védőöltözettel” látta el őket, ezért szinte sohasem fáznak; ez alól kivételt csak a lázas, beteg állatok jelentenek. Ebünkkel mindenképpen szük­séges naponta a szabadba menni, egyúttal a saját testmoz­gásunkról is gondoskodhatunk. A kitűnő, segítőkész torna­­partner, hazatérés után - de edzés közben is - megérdemli a gyöngéd simogatást, szeretge­­tést, amely tudományos megfi­gyelések szerint embernél és ál­latnál egyaránt gyorsabban nyugalmi állapotba hozza az edzés hevétől felgyorsult szív­verést. (Fotó: Böhm Zsuzsa) Receptötletek Paraj leves Hozzávalók 4 személynek: 75 dekagramm friss paraj, fél kilo­gramm burgonya, 13 deka­­ramm darált marhahús, 13 de­kagramm darált sertéshús, pó­réhagyma, 1 zsemle, 1 tojás, só, bors, 1 kávéskanál mustár, re­szelt citromhéj, 1 evőkanál margarin, 1 liter húsleves (le­veskockából), 10 dekagramm juhsajt. A parajt megtisztítjuk, meg­mossuk, lecsöpögtetjük. A bur­gonyát meghámozzuk, a hagy­mát megtisztítjuk. A darált húst, a beáztatott és jól kinyomott zsemlét, tojást, sót, mustárt, cit­romhéjat jól összekeverjük, és sima masszát készítünk. Kis gombócokat formázunk belőle. Forrásban lévő sós vízbe tesz­­szük, és addig főzzük, amíg fel­jön a víz tetejére. A hagymát és a burgonyát megpároljuk mar­garinban, majd hozzáöntjük a húslét, és kis lángon 10 percig főzzük. Végül beletesszük a pa­rajt, lefedjük, és körülbelül 5 percig pároljuk. Sóval és bors­sal ízesítjük. Beletesszük a megfőtt húsgombócokat. Tála­láskor kevés reszelt juhsajtot te­szünk a leves tetejére. Sült parajos tészta Hozzávalók 4 személynek: I csomag mélyhűtött leveles tészta, fél kilogramm friss paraj, 15 dkg juhtúró, 1 tojás, só, bors, 3 evőkanál tejfel, 1 tojás sárgája és fehérje, reszelt sajt. A tésztát hagyjuk kiengedni. A parajt megtisztítjuk, meg­mossuk, és erős lángon, kevés vízben megfonnyasztjuk. Le­öntjük hideg vízzel, lecsepegtet­jük, és kinyomjuk belőle a ned­vességet. A túrót villával összetörjük, és tojásai, sóval, borssal, tejfel­lel összekverjük, és a parajhoz adjuk. A tésztát kinyújtjuk, a parajtölteléket rákenjük. A tészta szélét bekenjük tojásfe­hérjével, és összehajtjuk. Szélét összenyomjuk. A tojás sárgáját 2 evőkanál vízzel elkeverjük, és a tésztát megkenjük vele. Tetejét meg­szórjuk reszelt sajttal, és előme­legített sütőben, közepes lángon körülbelül 20 percig sütjük. Forrón tálaljuk. Durumliszt helyett megteszi a búzaliszt is Pasta a konyhában - főve, sülve Hatvanon felül: negyedével kevesebb is elég • • Öregedés ellen - „öreges” táplálkozás A tészta - olaszul pasta, az olaszok fő tápláléka, és sokkal jobban kedvelik, mint a kenye­ret, a polentát vagy a rizst. A tésztát - hivatalos neve: pasta alimentari - két csoportba oszt­ják: gyárilag előállított, lisztből és vízből álló pasta secca, szá­raz tészta, amely csomagolva kapható és a házilag, frissen ké­szült, tojást is tartalmazó pasta all’ uovo vagy pasta fatta in casa (házitészta). A pasta secca rugalmas lisz­tet, vizet és sót tartalmaz. Kü­lönböző méretűre és alakúra vágják, préselik vagy formáz­zák: cső, szalag, spirál, kagyló, fül, és még számtalan más for­mára. Néha még magukat az olaszokat is zavarba hozza a pasták sokasága, mivel nevük és alakjuk hazájukban is tarto­mányról tartományra változik. A pastákhoz általában a ke­mény, áttetsző triticum durum lisztjét használják, bár egyes tí­pusok hajdinalisztből készül­nek. A durumbúzából finom­­szemcsés, sárga liszt készül. Vízzel összegyúrva tápláló tész­tát kapunk, mely megszárítva korlátlan ideig eltartható; uj­junkkal végigsimítjuk a jó mi­nőségű pastát, az tökéletesen sima és rugalmas. Szigorúan véve az otthon ké­szített pasta all-uovóhoz is du­­rumlisztet kellene használni, de a búzaliszt is megteszi. Tojás, só és esetleg egy kevés víz vagy olaj hozzáadásával (hogy lá­­gyabb legyen), jó minőségű sfogliát kapunk - így hívják a kinyújtott tésztát. Égyes pastakészítők - főleg Emilia-Romagna vidékén - spenóttal színezik a tésztát - ilyen pl. a lasagne verdi vagy a tagliatelle verdi. Zöld tészta ké­szülhet teljes lisztből is. A pasta eredete és kialakulása A történészek vitatkoznak a pasta származásáról. Valószínű­leg Itáliában született, az et­ruszkok fejlesztették ki egy gö­rög recept alapján, és a csíkokra vágott tésztát elnevezték laga­­nonnak - innen ered a lassagne szó. A tri azonban - az egyik legrégibb pastát jelölő szó - az arab itriyahból (zsinór) szár­mazhat, amely a spagetti (szó szerint: vékony cérna) arab ere­detére utal. A XV. században a pastát vermicellinek (kukac), Szicíliá­ban pedig maccheroninak (vita­tott eredetű szó) nevezték. A makaróni ma a sok különböző pasta secca összefoglaló neve. A konyhaművész olaszok... ...rájöttek, hogy bizonyos szószokhoz bizonyos alakok il­lenek: a húsos bolognai raguhoz a nápolyi spagetti; a tejszínhez és a gombaszószhoz az apró fetteunegaluskák; a bazsaliko­­mos-fenyőmandulás liguriai pesto szószhoz a trenette nevű szálas tészta. A legtöbb pasta azonban sikeresen társítható a számtalan szósz mindegyiké­vel: a fusilli vagy az archimede nevű csigatészta ugyanolyan jó a vongoléhoz (ehető kagyló), mint a hagyományos spagettim. Egyes formák különösen al­kalmasak sütőben sütésre vagy töltésre. A cannelloni és a riga­­toni csöveit hússal vagy vegyes zöldségekkel töltik meg, sajtos besamelmártással öntik le, és al fomo (sütőben) megsütik. A széles lassagnét darált hússal és besemellel lerakják, és az előb­biek szerint megsütik. A kiseb­beket, pl. a raviolit, cappelletit (kalapok) vagy tortellinit (fél­holdak) megtöltik, és vízben vagy in brodo (húslében) kifő­zik. A fő - szárított vagy friss - pastatípusok, felhasználásuktól függően további két csoportra oszthatók: pasta asciutta és pasta in brodo vagy pastina. A pasta asciutta a kifőtt tészta: fő­ételként, szósszal fogyasztjuk, mint pl. a közismert makarónit vagy spagettit; ide tartozik a hússal, sajttal vagy zöldségpü­­rével töltött ravioli vagy canel­­loni (pasta ripieni: töltött tészta); és a sütőben — al forno­­sütött tésztás ételek, pl. a las­sagne. A második típus, a pasta in brodo: levestészta. Apró tész­ták (pastina), lételémük a leves. Lehetnek kerekek (ruote), kagy­lók (conchiglie), lepkék (far­­falle) és még számtalan más alakúak. A takarékos szakácsok a megmaradt törött pasta sec­­cából készítik sajttal és paradi­csommal a tuoni e lampo (dör­gés és villámlás) nevű rusztikus ételt. Bár a vélemények eltérnek arról, hogy melyik szószhoz melyik pasta illik a leginkább, a pastafőzés mikéntjében min­denki egyetért. A pasta asciut­­tát bő, forró sós vízben kell főzni: 1/2 kg tésztához 4,5 1 vi­zet és 3 dkg sót számítsunk, kü­lönben a pasta ragadós lesz, mert a vízmennyiség nem oldja ki a felesleges keményítőt. Egyes szakértők szerint a sót csak a tészta után szabad a vízbe dobni, különben enyhén fenolszagú lesz, de ezzel már csak kevesen törődnek. Ahhoz viszont mindenki ragaszkodik, hogy a pastát pontosan megha­tározott ideig kell főzni - a fő­zési időtől csak egy-két másod­perccel térhetünk el. Különböző pastafajtáknak el­térő a főzési idejük, de végül va­lamennyi al dente kell, hogy le­gyen - nem egészen puha, ha­nem annyira szilárd, hogy ha­rapni kelljen. Vannak, akik még ennél is keményebben szeretik: - fii de ferro (drót) módon. A vizet nem szabad túlzottan le­csorgatni, mert összeragad, fő­leg a lassagne. Ezt megelő­zendő, egyesek már főzés köz­ben egy teáskanálnyi olajat tesznek a tésztavízbe. Mind általánosabban elfoga­dott a felismerés, hogy az étke­zési szokásoknak meghatározó a szerepük az élettartam, a szer­vezet egészségi állapotának alakulásában.- A fizikai, szellemi kopás természetes folyamatának üteme lassítható - állítja dr. Varga Gyula belgyógyász. - Legközvetlenebbül talán a he­lyes táplálkozással. Az örege­dés periódusában például azzal, hogy gátat vetünk a könnyen bekövetkező súlygyarapodás­nak.- Az egészségrongálás egyik legelterjettebb válfaja, hogy a hatodik, hetedik X-en túl járók ugyanannyit esznek, mint aktív korukban. Holott ekkor az anyagcsere már lelassul, s a 60-asoknak 25, a 70-eseknek 30 százalékkal kevesebb az ener­gia- és tápanyagszükségletük, mint a fiatalabbaknak. Más szóval: aki késleltetni akarja a testi-szellemi elöregedést, mér­sékelje korábbi önmagához mért étvágyát, s negyedével, harmadával csökkentse a táplá­lékfelvételt. Fogadja meg az egészséges táplálkozásnak azt a szabályát, hogy napjában több­ször, de összességében keve­sebbet kell enni. A fölöslges ki­lók túlmunkára késztetik a szí­vet, túlterhelik az izmokat, az ízületeket és a csontokat, növeli a hajlamot a magas vérnyo­másra - azaz rontják az egész­séges, hosszú élettartam esélyét.- Lassítható a szervezet ko­pása, ha a csökkentett mennyi­ségen belülis biztosítjuk szá­mára a legfontosabb tápanya­gokat, első helyen a fehérjéket, amelyekhez legkönnyebben a tejjel, a tejtermékekkel és a ba­romfihússal juthatunk hozzá.- A tojással csínján bánjunk. Sárgájának magas a koleszterin­­tartalma - ezért naponta egynél több fogyasztása nem ajánlatos. A tojásfehérjére ez az intelem nem vonatkozik: ebből ki-ki kedve szerinti mennyiséget ehet.- A szervezet jó karban tartá­sához nélkülözhetetlenek az élettanilag fontos ásványi sók, mint a főzelék- és gyümölcsfé­lékben megtalálható mész, magnézium, kálium. Ezek rendben tartják a vitaminháztar­tást is. Időseknek külön ajánl­ható, hogy - akár hetente két­szer is - egyenek májat; ez az egyik leggazdagabb vitaminfor­rás.- Segíti a kondíció megőrzé­sét, ha a zsírt, sőt az olajat mel­lőzve, alufóliába csavarva - sü­tőben, grillsütőben -, fólia nél­kül pedig cserépedényben ké­szítünk pl. hús- vagy májszele­teket. A fő gamírung a burgonya legyen: magas a kálium és a magnéziumtartalma (utóbbi az agysejtekre jó hatású), és gaz­dag C-vitaminban. Ha héjával főzzük vagy sütjük, értékes táp­anyagait nagyrészt megőrizhet­jük. Ha pedig héjával alufóliába csomagolva sütjük meg, a szer­vezetünknek fontos tápanya­gokból szinte semmi nem megy veszendőbe.-szó-ma-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom