Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

1994. május 21., szombat 5 Nézőpontok Tóth József tanító naplója 1865-ből I. Július. 21. Péntek. 4. órakor felkelés. A szérűt nyestem 1/2 6-ig - ekkor hazamentem regge­lizni, - répa-magot szedtem. Napló írás, sertések aklát kisöp­­röttem és a szemetet belőle ki­toltam d. u. 3 óráig fekvés, az­után ismét a kertbe mentem, őzné a répás kertet kapálta, én pedig leveleztem tányérvirágot és teheneknek haza vitettem. Este 9. órakor lefekvés. Julius. 22. Szombat. 4 óra­kor felkeltem, és Kálmánkával kimentem a kertbe, egy tyúkkal 10. csirkét vittek oda tegnap előtt, és most Kálmán haza vitte, mivel már három híja lett. Én azután Őznével kapáltam a répás kertben, d.e. 10 óráig, ek­kor megérkezett Pista bátyám Örzsike leányával, és hazamen­tem. Ő mostan a községgeli számadásait akarja tisztába hozni, mert a Szentlászlai birto­kát eladta. Csak ebéd alatt és ebéd után egy keveset beszél­hettem vele, d. u. 5. órakor be­ment Jászberénybe, én pedig kimentem a kertbe, a faiskolá­mat felnyesegettem, és a gyom­tól megtisztogattam, és kinthál­tam a kertben. Este 9-10 óra kö­zött 2. szilva tolvaj suhancz megugrott előlem, nem vehet­tem ki, hogy kik voltak. Julius. 23. Vasárnap. 1/2 4.kor felkeltem és haza men­tem. Voltam a kismisén. - Meg­ígértem ugyan tegnap Pista bá­tyámnak, hogy én ma reggel be­sétálok Berénybe, és a napot eggyütt töltendjük el, de biz én rest voltam, mert nagyon meleg volt, hanem aludtam délig, és ebéd után szinte 3. óráig. Ez­után kimentem a kertbe, és Kálmánka, ki d.e. is és d.u. is őrizte a szilvát panaszkodott, hogy a szilva tolvajok erővel is berontottak a kertbe, és őtet mégis hajigálták. Én azt mond­tam Kálmánnak, hogy csak le­gyen egy kis türelemmel, majd kimegyek a szőllőbe, de az utamban Farkas Jóska felszólí­tott, hogy menjek vele a ta­nyára, és minthogy magamnak kocsim-lovam nincsen, meg kell ragadnom az alkalmat, hogy kijuthatsak, így hát kimen­tem Farkas Jóskával, és Király Balázszsal a tanyára. Andrást nem találtam otthon, hanem a neje monta, hogy kedden, az az 25.én jönnek be nyomtatni. A kukoricza ebben a roppant forró szárasságban még jól tartja ma­gát, csak megáztatná a Jézus. - Visszajövet a csárdába betér­tünk, ahol Király B. bort fize­tett, kevéssel azután Dobai is jött Facskóval, és D. is fizetett bort, - Király és farkas én tőlem elszöktek kocsin, én pedig a többiektől szöktem el gyalog 8 után, 9 kor otthon lefeküdtem. Julius. 24. Hétfő, reggel répa magot szedtem. Pista bátyán 9. órakor megérkezett Berényből és a szám adást ki községházá­nál véglegesen rendbehozta, minek következtében az áldo­mást meg is ittuk a nagy kocs­mában. Ebéd után eljött hozzám Facskó és Király Balázs, Facskó megnyílta Pistát és en­­gemet is, d. u. 4. órakor kimen­tünk a Pista bátyám kocsiján a Csőke József úr tanyájára. Én, Pista, és Darázs Pál - igen szí­vesen látott vendégek lettünk, mert éppen akkor kezdett a szép ejső megeredni, mikor megér­keztünk - ott ozsonnáztunk, és borozgatás közben beszélget­tünk, úgy hogy mindjárt 8. óra lett, amire Pista bátyám Darázs Pál úrral Jászberénybe elindult, és még azután főbíró előadását egész 9. óráig halgattam a köz­ségháza szögletén a Dobai csa­ládról. Julius. 25. Kedd. reggel ko­rán ki küldöttem Kálmánt a kertbe, hogy nézze meg, meg­érkeztek e már Andrásék az ár­pával, azután előbb reggelizvén, magam is kimentem, - árpa nyomtatás és szórás volt. 1. kö­böl vetésről lett 4. köböl. - ti­zenhármadén van a nyomtatás egyremásra minden. Tóth Pali felbiztatta Andrást, hogy eljön nyomtatni, azonban nem jött, és minthogy András csak holnap után délig akart nyomtatni, ak­kor pedig zabot aratni, és a bú­csúra készülni, tehát magam montam neki, hogy bele ne fog­jon a búza nyomtatásba, nehogy félen maradjon. Haza vittük az árpát, én azután kötöztem 8. óráig és 9.kor lefeküdtem. Julius. 28. Péntek, reggel 4. órakor kimentem a szőllőbe és kapáltam az uj ültetést. 16. és Körülbelül húsz évvel ezelőtt F. J. monogrammal megjelent egy részlet a Nők Lapjában egy régi jákó­­halmi tanító naplójából. Ismerőseim rám is gya­nakodtak, mivel hasonló a monogramom, én viszont elkezdtem nyomozni - mint honismereti szakkörvezető. Megtudtam hogy az F. J. Fenákel Judit írónőt ta­karja, aki elmondta, hogy egy Lövölde téri idős hölgynél látta a naplót. Irány az idős hölgy, kinek dédnagyapja volt Tóth Jó­zsef jákóhalmi tanító, aki a naplót írta. A benne lévő utalásokból kiderült, hogy 1865-ből való - sajnos csak egy rövid rész (július-november kö­zött), mert hiányzott az eleje és a vége. A hölgy ak­kor egy hónapra ideadta a naplót. Sajnos a fénymáso­lás még nem volt minden­napi dolog, így csak gépelt változat készült róla. Tóth Józsefről annyit tudunk, hogy jászapáti származású volt. A naplóból is kiderült, hogy élénk kapcsolat volt még ekkor Kunszentmár­­tonnal, melynek lakosai Apátiból települtek át. Kunszentmártonban élt az édesanyja, ahol meg is lá­togatta. Ketten voltak, Facskló Antallal tanítók a faluban. Később Jászapá­tira került, hivatalnokként ment nyugdíjba, ott is halt meg. Érdekes ma olvasni a közel 130 éves választási küzdelmet, mely azt is mu­tatja, hogy a politikai kul­túra sem változott látvá­nyosan; nekem is dobtak be kötelet polgármester­ként, ahogy az akkori főbí­rónak (mely ugyanezt a rangot jelentette). F. J. * A következő napokban részleteket közlünk a napló lepérdekesebb bejegyzései­ből. A szöveget az eredeti helyesírás szerint adjuk közre. (A szerkesztőség) 1/2 utat kapáltam kitisztítottam vasgereblyével - az ebédet is kihozattam magamnak 8. órák­kor mentem haza. Julius. 29. Szombat, sokáig feküttem, azután egy kis répa magot szettem. Elmentem And­ráshoz pénzt kértem tőle a le­gelő árába, de azt monta, hogy nincs neki, a bárányt se hozta haza a tanyáról, mert üzenetet várt. (Nagyon haragudtam.) A főbírótól is kértem pénzt, de biztatásnál egyebet nem kap­tam. D.u. eső esvén, Király Ba­lázs befogatott Horvátt Matyi­­val, és kimentem vele a tanyára megnézni, ha esett-e ott eső, - igen is esett nagy esső, de ám sürü jég is, mely sok károkat okozott. Egy bárányt hoztam haza az Andráséból melyet ne­kem a legelőért a 25 forinton felül tartozott ami, - Szilágyi Miskától 1 pár görög dinnyét. Királyéknél kalácsot ettünk és bort ittunk. Este Facskóval Csohány 2.ik bíróhoz mentünk tőle pénzt kérni. Én nekem nagy nehezen adott is 5. forintpt, de Facskó hamarább eljött. Én 10 órákkor jöttem haza. Julius. 30. Vasárnap. Búcsú napja. A kismisére elmentem, azután a Község háza előtt a lóczán üldögélvén, vártam a vendégeket délig, de nem jött senki. D. u. elmentem egy kicsit Andrásékhoz, onnan 1/2 óra múlva visszajöttem, és Facskó behitt a községházához, a Kapi­tány ur ott volt a 2.ik bírót szá­moltatta és Dobayt izzasztotta, mi ott várakoztunk rája sokáig, végre miránk is reánk került a sor, és azt mondotta a Kapitány ur a 2-ik biró urnák mi előttünk és Dobay előtt, hogy mivelünk tanítókkal computisáljon, és a mi fizetéseinket a lejárt félévre (levonván a tartozásokat) fi­zesse ki. Midőn a Kapitány ur elment, Király Balázs ellent mondott, és azt mondta a 2-ik bírónak, hogy szamár és ha­szontalan ember fog lenni, ha Kapitány szavára hajt, és ben­nünket kifizet. Esteledvén pedig az idő, én, Dobay és Facskó, le­sétáltunk Kertész Károlyhoz a csarnokba, és ott nagyon fenn­­szóval mulattak zene mellett a Lajos mizsei és időszerinti ko­­misszárius Bató Jancsi a fülébe huzattá magának, a herényi czi­­gányokkal. Odajöttek Darázsék­­tól is a herényi vendégek, és Bató Jancsit elvitték, mi 10. óra után jöttünk el és haza tértünk, útközben Facskó azt monta, hogy reggel bemén a Kapitány urnák jelentést tenni. Julius. 31. Hétfő, reggel ki­mentem a dinnye földet meg­nézni, miután tegnap előtt oly­­lyan szél dühöngött ott, hogy Horváth Palinak minden épüle­tén megbontotta a tetőt, és min­den takarmányát, kit derékon, kit tetőn elszakított, hogy a dinnyémet nem vitte-e el, - de csodálatosan nem tett benne semmi kárt, holott a mellette levő zab csomókat és árpa bog­lyákat mind szerte szórta. És oly szerencsém volt most, hogy kifelé menet ugyan a csárdánál felültem egy Jákóhalmi kocsira, haza felé jövet pedig egy Apáti kocsi elhozott a csárdáig, onnan által mentem a szőllőbe és ott reggeliztünk Kálmán fiammal, ők a szolgálóval babot szettek, én pedig a szőllőt kocsoltam dé­lig, ebédre haza mentem és egy éltes Gömörmegyei Nadabula helységbeli világtalan tanító ne­jével jött be hozzám és a nőm ebédet adott nekik és kalácsot, én pedig 10 krajzczárt, és azt mondotta a neje, hogy a főpap­ság sem adott többet 3-4 krajc­­zárnál. - Schrőgnar Vincze ur Pestre utazott a szemorvosok­hoz, de nem lehet operálni, mert belső hályog van a szemén, most vissza-térőben van és a legnagyobb nyomorúság vár re­­ája. Ebéd ideje alatt oly bor­zasztó szélvihar jött délfelől, hogy nagyon féltem, nehogy a háztetőt elvigye felőlünk amit azután zápor esső követett d. u. 5. órákkor kimentem a szőllőbe, és ámbár vizes volt, még is az útról a szélső tőkéket kocs­­csolgattam estig és 9.kor lefek­vés. Augusztus. 2. Szerda. Jelen­tést tettem a községházánál minthogy holnapra az az 3.ikára van kitűzve a tárgyallás a Tóth Pali és Árnál hagyatéki ügyökben, tehát halasztassék 5.ikére, hogy Csőke ur is jelen lehessen ki most Egerbe ment Teréki Ferenczet papnak bevé­­tetni. - A luczernát a szolgáló­val villahegyekbe raktam, délig tartott, d.u. 5. órákkor a gyere­kekkel a szellőben a lehullott szilvákat szedtük fel és haza­hozták a malaczoknak. én estig a szőllőben dolgoztam 9. után lef. Augusztus. 3. Csütörtök. Reggel a dinnyeföldre mentem és a sárgadinnyét megkapáltam a szolgáló segítségével, széjjel rakván a folyásait, onnan be­mentem Horvátékhoz, hol friss vizet és jó hives dinnyét kap­tam, Palinál megrendeltem 10. kéve zsufot, megígérte, d.u. 1. óra volt, hogy onnan haza ér­tem roppant melegem lévén. - d.u. 4. órákkor a kertben a lu­­czemát rudasokba (petrenc­­zékbe raktuk, 13. lett.) - két fiút a Vaskó János és András puk­­kancsait elhittam és össze is rakattam a boglyát, az árpa szalmácskát közéje rakatván, 8. órára lett vége. - 9. után lefek. Ausztus. 4. Péntek. Reg. 5. órákkor elindultam a tanyára, Szilágyinak megadtam a 8. ga­rast a búcsúi két dinnyéért. Átí­rással megnéztük a dohányát, és megértettem tőle, hogy a Borics Gyura fiait rendelte már hozzám nyomtatókul Aug.7.ikére, de már akárki, csak legyen, mert nagyon meguntam az őrzést, illetőleg őrzetést, a tyúkok és verebek kiszemelik már jóformán, a megvan most ázva a tanyaföld nagyon, - az Isten majd ád már kukoriczácskát, csak tolvajok­tól, kutyáktól, és varjaktól még nagyon sok elpusztittatik be­lőle, arra meg nem vagyok ké­pes, hogy csőszt állítsak mel­léje. Haza felé jövet és kifelé menet a kis katekizmust átreci­táltam. Az András bácsi szőllő­­jéből egy zsebkendővel bódi­­szilvát hoztam, mer úgy is más hordja el, ő maga pedig a fös­vénysége miatt szabadságot nem ád, hogy vagy egy kosár­ral is szedhetnének. D.u. 4.ig alvás, aztán 8-ig a szőllőben kocs-csolás. 9. után lefekvés. (Folytatjuk) Szombati jegyzet ^ Stílusváltás A múlt hónapban az egyik ismerősöm fülön csípte tt.- Hallod, eljöhettél volna az MDF-es rendez­vényünkre! Remek volt a hangulat, összegyűl­tünk vagy kilencvenen.- Bocsásd meg, de mindenhová képtelenek vagyunk eljutni. Egyébként mennyi a község lakossága?- Nem tudom pontosan, de lehet két és fél, háromezer.- Vajot mit gondolsz: a másik kétezer-egy­­néhányszáznak mi a véleménye az ott elhang­zottakról?- Nyitva volt az ajtó, bárki bejöhetett volna. Bár vannak, akik a kisgazdák, mások az MSZP vagy a Munkáspárt rendezvényeire járnak. így nem tudom, mi a véleményük.- Igen ám, de az MDF vezette kormány irá­nyítja a tíz és fél millió magyart. Honnan sejted, mi a többiek véleménye arról, amiben ti közel százan egyetértetek? Látszott, váratlanul érte a kérdés, majd kis idő teltével így válaszolt:- Mindenki úgysem férne a klubkönyvtárba. De majd kiderül május 8-án. Kiderült. Azt is írhatnám, részben ismétlő­dött a történelem, csak más előjellel. 1990-ben az volt az általános nézet: bárkire, csak ne az MSZMP-félékre. Most a voksok arról tanúskod­tak, hogy a fekete bárány szerepét a Magyar Demokrata Fórum töltötte be. Nem csak a keleti vagy az ország középső megyéiben, de Vasban, Zalában, meg Győr-Sopronban is. Mindezek ismeretében időszerű a kérdés: hátranézett a kormánykoalíció, miközben menetelt? Meg­kérdezte a négy évvel ezelőtt reá voksolókat, de a többieket is: velem vagyok még? Emberek, ti­teket is az foglalkoztat, mint minket a rádióban, a televízióban, a sajtóban? Együtt néztünk meg egy utcát a Kunságban az egyik képviselőjelölttel. Telefont kapott a körzet, burkolt úttal gyarapodott, és a kísérőm ragyogott a boldogságtól. Mekkora a fejlődés, a modernizáció, a városiasodás, mondotta. Tény­leg az. Kijöttek hozzánk az emberek, de ők egé­szen másról beszéltek. Egy öreg nyugdíjas azt sorolta: bevezettette a telefont, így a lánya min­den szerdán és szombaton hívhatja. Más nem, ő fel se veszi a készüléket, mert így is sokba kerül a havi 9 ezer 200 forintos nyugdíjhoz képest. Ellenben ami baj: oda az összes, megtakarított pénze. Azt pedig az utolsó útra szánta, de ha hir­telen meghalna, szégyenszemre a „tanács” te­­mettethetné el. A másik kölcsönt vett fel a gázra, és 66 évesen arra kéri a jó istent, addig ne szólítsa magához, amíg az utolsó részlet le nem telik. Mert ebben a korban öt-tíz év már duplán számít. A harmadik elsírta magát: a testvére fia Szombathelyen ballag a főiskolán, de oda el­menni harmadmagukkal a mai vonatárak mel­lett a Kunságból kisebb vagyon. Ráadásul a férje munkanélküli, ő is az, a gyerek harmadi­kos Törökszentmiklóson. Lódítottak egyet: be­tegek lettünk, kedves húgom, majd felkeresünk benneteket, ha kilábaltunk a bajból. Szóval másról beszélt a jelölt,,és megint másról szóltak az utca lakói. A nép. És ez bizony így megy jó ideje a nagypolitikában is. A kormány keresztyén értékrendet, Magyar­­országot akart. Az emberek viszont munkát, mert nem bírnak elhelyezkedni a gyerekek, hi­ába tanultak. Akkor minek az iskola, a szakma, ha végzés után már rögtön az átképzés követke­zik? Vezéreink nemzeti összefogást sürgettek, miközben a falvak, a községek lakóit az foglal­koztatta: nem éri meg a tehéntartás, drága a ta­karmány, így csak a családnak hizlalnak. Egyre-másra hallhatták a rádióban, a televízió­ban: valami elmozdulás már tapasztalható, megkezdődött a kibontakozás, javult az ipari termelés. Erre káromkodtak egy nagyot: lehet, nektek már eljött Amerika, de mi itt Kuncsor­bán, Tomajmonostorán, Zagyvarékason, Öcsö­dön - és még hosszasan lehetne sorolni a neve­ket - arról gondolkozunk, hol vehetnénk olcsó cipőt a gyereknek, mert nekünk ebben a hónap­ban ez a legnagyobb gondunk. Igen nehéz meg­értetni a máról holnapra élő emberekkel, a csa­ládokkal a nemes, fennkölt eszméket, mikor őket napi megélhetési gondok feszítik. Felfog­hatatlan, miképpen kaphatnak végelszámolás­ként milliókat futottak még kategóriájú, színvo­nalú vezetők, félmil­liót volt képviselők, miközben jó részük­ről kiderült: merő tévedésből, ideigle­nesen ülnek a tor­nyos házban. Ezek szerint gazdag ez az ország vagy sze­gény? Vagy gazdag néhány ezernek, tízezernek, de szegény a több milliónak? Kérdések, amelyek lógnak a levegő­ben, ezekre válaszok takaréklángon érkeztek. Ha egyáltalán érkeztek. Pedig ezekről akár vi­tákat is lehetett volna folytatni a TV-Híradó után. Kiderült az is, hogy az írott sajtó, a rádió, a televízió nagyhatalom, de önmagában nem minden. Ha az lett volna, a piros szekfűsök ez­relékeket kaptak volna, hiszen egy jó szó alig hallatszott róluk. És tessék: visszájára fordult a kampány! Mert az ember 1990-ben sem arra szavazott, amit a televízió, a rádió ismételt, és most is így történt. Hogy a fülkében a betérő ki­nek adja a voksát, ebben aligha az írott vagy íratlan sajtó vezérli, hanem az elmúlt évek ta­pasztalata. Az, hogy ő, mint a demokatikus választók közül egy, számított-e valakinek. Érdekes volt-e a véleménye valahol, valamilyen szinten. Mert ha nem, máris büntet. Négy éve, most is, meg gondolom, négy év múlva is így tesz. El­végre az áldozatot, a legnagyobb áldozatot ő hozta: az elmúlt negyven évért, meg a mostani néhányért is. Hiszen ha őt kiebrudalják, neki nem jár félmillió, legtöbbször egy peták sem. Csak annyi: eredj, pajtás, amerre látsz! Vállal­kozz! Vállalkozik is az ártatlan, csekély sikerrel. Mert mit ér a bolt vevők nélkül? És a még megmaradt vevő is egyre kevesebbet vásárol. Szóval megértek én mindent, az emberek is megértették volna, ha szépen, rendesen elma­gyarázzák neki. Ha látják, érzik, valahol az or­szág urai, mindenkori irányítói rájuk is számí­tanak, ők is fontosak. Nem csak ilyentájt, sza­vazások idején. Ha azt éreznék: az átlagember­nek is érdemes dolgozni, mert ez a gyarapodás útja. Tessék megnézni, kik gazdagodtak meg és mikor? Hány dolgozott azok közül éjt nappallá téve? Bizonyára voltak sokan olyanok is. Meg olyanok, akik máról holnapra lettek milliomo­sok. Az emberek meg egy illúzióval szegé­nyebbek: megint rossz lóra tettünk. Pedig sza­bad az ország, a nép, szabad véleményt alkotni. De minek? Ki hallgatja meg a falvak, községek, városok, az ott élők szavát? Buffon francia természettudós vallotta: a stí­lus maga az ember. Stílusváltás, írtam a címben, bár azt is állíthattam volna: emberváltás. Más emberek kellenek, akik másképpen beszélnek a néppel. Olyan emberek, akik meghallgatják a mások véleményét, sőt vitatkozni, beszélgetni is lehet velük. Tudom, tele van az ország padlása bajjal. Annyira, hogy a pitvarba, előszobába is jut be­lőle. Néhány hete mutattuk be a megye képvise­lőjelöltjeit, száz-egynéhány személyt. Egy ré­szükről én írtam, és feltűnt, jószerével mindenki azt tartotta legmeghökkentőbbnek, hogy meny­nyire szegények a családok. Újszentgyörgytől Alattyánig, Tiszaigartól Kétpóig. Pedig ez nem meghökkentő, hiszen mi ezt nem most, április­ban tapasztaltuk először. Éppen ezért kérek minden főnököt, leendő honatyát, többször ki kell menni a végekre. Vagy ha ez nem megy, sűríteni a választásokat. Mondjuk kétévenként, elvégre a korteskedés heteiben azért a jelöltek felkeresnek minden, kerületükhöz tartozó falut. Olykor többször is. Beszélgetni ezekkel a jobb sorsra érdemes emberekkel, ők miképpen érté­kelik helyzetüket, az országét. Mert a stílusvál­tás szerintem valahol itt kezdődik: ki a szava­zókhoz, és komolyan venni őket! Intő jel ez minden győztesnek, és remény a vesztesnek is, hiszen négy év múlva újabb választások követ­keznek. Az érintettek az urnáknál jutalmazni és büntetni is tudnak. Ez május 8-nak üzenete, és bizonyára ez lesz 29-é is. & SaM kUJt A LEHEL HŰTŐGÉPGYÁR KFT. Kompresszor és Kondenzátor Gyára Törökszentmiklóson munkatársat keres raktárvezetői munkakörbe, kb. 50 millió forint értékű raktárkészlet kezelésére. Felvételi követelmény:- középfokú műszaki végzettség- számítógépkezelői ismeretek. A felvételnél előny:- raktárgazdálkodói végzettség, gyakorlat- gépipari, hűtőgépipari anyagismeret- angol- vagy németnyelv-ismeret Fizetés: megegyezés szerint Az állás azonnal betölthető. Jelentkezés: Törökszentmiklós, Kossuth Lajos út 263. szám alatt, a hirdetést követő héten Varga Miklós úrnál. Telefon: 56/340-400, vagy 253. Előzetes időpont egyeztetés szükséges. -nm/ur

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom