Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-20 / 118. szám
8 Gazdaság 1994. május 20., péntek Világkiállítási ankét az Új Néplappal A cél közös, a megvalósításra törekedni kell, bár a vélemények eltérnek • Mi lesz megyénkben 1996-ban? Hogyan áll a megyei rendezvények megvalósulása? Elegendő idő áll-e rendelkezésre ahhoz, hogy a különböző programokat értékesíteni lehessen? S egyáltalán mit várhatunk az 1996-os „Magyarország fesztiváltól”, mi, Szolnok megyeiek? Ezekre, illetve hasonló kérdésekre kaphatnak választ az alábbi összeállításból olvasóink. S megtudhatják azt is, hogy Abádszalók és környéke vezet a megyei rangsorban, hiszen jetski-világbajnoki futamtól kezdve európai babamúzeumig számos rendezvény várja majd a látogatókat. Ugyanakkor számos gond is felvetődött, melyet közösen kell megoldanunk két év alatt. Nem mindennapi szakmai találkozó zajlott nemrégiben a szerkesztőségünkben. Ugyanis a közelgő világkiállítást reflektorfénybe helyezve megyénk kapcsolódási lehetőségeiről, az erre történt felkészülés állásáról, továbbá a buktatókról is szó esett. Minden témában számos érdekesség került felszínre, hiszen a különböző szakterületek ismert képviselői szólaltak meg. így Eszenyi Irén, a megyei expobizottság titkára, Tóth László, az IBUSZ-iroda vezetője, Vass Lajos, az Ars-in-kom Művészeti és Kommunikációs Kft. ügyvezető igazgatója és egyben az expo megyei kulturális menedzsere, Báli István, a megyei önkormányzat nemzetközi referense, Kiss András, az abádszalóki Eldorado Holding cégvezetője, valamint Péter István főiskolai adjunktus. A Magyar Iparművészeti Főiskola expo- és kulturális rendezvényszervezői másoddiplomás képzésében részt vevő Rónai Editnek nyújtottunk segítséget ezen beszélgetés részbeni bonyolításával. Eszenyi Irén: A lehetőségek - ezt a szót kell használnunk - korlátlanok. Maga a regisztrációs rendszer és a pályázat csak az irányítottságot és a korlátokat adja, a külföldre kijutó információknál egy szűrő, de ez egyáltalán nem akadálya annak, hogy bárki bármilyen programot megvalósítson. Egy-egy vállalkozó pénztárcáján múlik, hogy hogyan akar kapcsolódni az expóhoz. Ki lehet lógni a sorból, nem feltétlenül csak azt lehet megvalósítani, amit Budapesten kitalálnak. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy egy ilyen rendezvénysorozatot nem lehet kizárólag vállalkozási alapon irányítani. Azonban mi - mint szer-Eszenyi Irén: „Mindent nem lehet egyszerre, de én optimista vagyok.” vezéssel megbízottak - nem kívánunk mindenáron beleszólni, hiszen arról szól az egész, hogy Magyarországnak kell egy nagy-nagy rendezvény. Nem szabad leragadnunk a regisztrációnál és a pályázatnál, hiszen a pénzeszközök igen korlátozottak. Háromszázmillió forint lesz összesen a vidéki rendezvények támogatására, ami csak egy hitelgarancia, nem pedig csengő forint. Ráadásul ez a pénz igen kevés, ha megpróbáljuk egyenlően elosztani. Nem vagyunk késésben, hiszen a döntések elsődlegesen pénzügyi döntések, melyeket - önkormányzati szempontból - testületek hoznak. Márpedig ezt egy évre előre határozzák meg. Még bőven benne vagyunk az időben, hiszen minimum egy évvel korábban kell elhatározni, hogy egy-egy település mit kíván megvalósítani. Ehhez tartozik az is, hogy akikkel majd szerződést fog kötni a programiroda, azok részben már eddig is működő rendezvényekkel voltak jelen. Megyénkből említhetem a konok kunokat, a jász világtalálkozót - mely például előrendezvényként jövőre lesz -, de a rendőrexpót is. Tóth László: Mint utazási iroda, mi a világkiállítástól sokat várunk, s szeretnénk ebből üzleti tortaszeleteket is lecsipegetni. Ugyanakkor az egyéni véleményemben fenntartásokkal fogadom az expót. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mint vidéki, attól félek, hogy az összes jó pályázat ellenére kevés vendéget sikerül majd megyénkbe csalogatni azért, mert Magyarországot a világon igen kevesen ismerik, s ha mégis, akkor az szinte csak Budapestre korlátozódik. A külföldi propagandához a magyar idegenforgalomnak nemhogy bővült volna a nemzetközi kapcsolata, hanem szűkült az elmúlt években. S ráadásul tovább kívánják szűkíteni a külképviseleti hálózatokat. Ennek következménye, hogy nincs nemzeti propagandánk, s így félő, hogy ha nem tudjuk időben kijuttatni a rendezvénylehetőségeket, akkor nagyon nagy veszteség érhet bennünket. Ugyanis az idegenforgalomnak nagyon hosszú az átfutási ideje, általában egy ismeretlen terület bevezetése két-három-négy évet vesz igénybe. Most pedig már 1994. májust írunk. Nagyon örülnék, ha ez jobban felpörögne. Ettől függetlenül reménykedünk, s szeretnénk ebből úgy profitálni, hogy az több évre szóljon. Egy-egy jó program megalapozhatja a magyar idegenforgalom jövőjét. Vass Lajos: Elvileg bármely kiállításban nagy a lehetőség minden szempontból, így van ez a ’96-os expóval is. Gyakorlatilag azonban már más a helyzet. Szerintem, ahogy indult s ahol most tart, nem az fog megvalósulni, mint ami az elképzelésekben szerepel. Véleményem szerint egy összefogottab, kisebb méretű, kevesebb költségű világkiállítás lesz 1996-ban. Mindezt persze sok tényező befolyásolja, így például a választások eredménye is, hiszen a különböző pártoknak más-más az álláspontja a világkiállítással kapcsolatban. Valószínűnek tűnik az is, hogy számos vidéki pályázat nem fog megvalósulni, hiszen a második forduló az igazi szűrő. Persze expótól függetlenül sok ötletből lehet rendezvény, legfeljebb nem ország-világra szóló. Viszont a 120 éves a megye rendezvénysorozata megvalósul. Báli István: A világkiállítással hiteles képet kaphatnak a látogatók Magyarországról, s megismerhetik hazánkat, me-Vass Lajos: „A nagyobb rendezvényeknél a problémák a várostérképtől az étkezésen át a szállásig terjedhetnek.” gyénket. Hiszen akár a tengerentúlról, akár az Elbán túlról lehet példákat hozni arról, hogy hányán ismernek bennünket, s egyáltalán tudják-e, hogy létezik Magyarország. Nagyon fontos szerep hárul a megyei önkormányzatra a nemzetközi kapcsolataiból adódóan. Minden egyes alkalommal - akár ide látogatnak vendégek, akár mi járunk külföldön - elmondjuk, hogy Magyarországon 1996-ban világkiállítás lesz, nem csak a fővárosban. Kérjük, s megpróbáljuk elérni, hogy a külföldi megyei kapcsolatainkon keresztül csoportok érkezzenek hozzánk. Egyben a megye bemutatkozását is szervezzük különböző helyeken. A létrejövő együttműködési megállapodások propagandalehetőséget biztosítanak, melyhez most készül videoanyag. A megye tagja az európai régiók két bizottságának, ahol különböző rendezvényekkel próbáljuk eladni a megyét. Ilyen például a jászberényi csángófesztivál az idén, mely az európai régiók kisebbségi fesztiválja lesz, s 1996-ra folklórfesztivállá válik. Ezek mellett az egyik legnagyobb kulturális rendezvénysorozat az abádszalóki. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, Péter István: „A kommunikáció egyenlő értékesítés, mely egyben bizalomkeltés is. S erre hosszú idő kell.” hogy már 1992-ben készítettünk egy olyan projektet, mely tartalmazza, hogy 1996-ig milyen évben milyen rendezvény lesz. Ennek alapján csalogatjuk a látogatókat a „játék összeköt” szlogennel megrendezett népi játékok fesztiváljára, mely ’96-ban már világfesztiválként működik majd. Jövőre pedig a népi gyermekjátékok olimpiája lesz, és ez már párosul tudományos konferenciákkal is. Kiss Pál András: Abádszalók alapvetően jó helyzetben van, hiszen az idegenforgalmi fejlesztése kiemelt feladat, e terület még kihasználható lehetőségeit kutajuk, illetve próbáljuk kihasználni. Erre készülünk is, hiszen ilyen rendezvénysorozat például a „szalóki nyár”. A Báli úr által említett rendezvényeket még külön-külön szervezzük az idén és jövőre is, azonban 1996-ra ez már egy csokorrá fejlődik. Abádszalókon már tavaly volt vízi karnevál, jet ski országos futamokat is szervezünk, melyből az idén kettőre kerül sor a nyáron. Ezt továbbfejlesztve két év múlva egy világbajnoki futam megrendezését készítjük most elő. Péter István: Csatlakozom az előttem elhangzottakhoz, illetve néhány dologgal kiegészítem. Szerintem nagy lehetőség a figyelem és az érdeklődés felkeltése hazánk iránt külföldön. Belföldön pedig a kommunikáció felértékelődése. így bármely rendezvény esetében a kommunikáció egyenlő az értékesítéssel. S maga a kommunikáció egyfajta bizalomkeltés, hiszen az idegenforgalmi szakma is egyfajta bizalomra épül, s ezt lehet a leglassabban kialakítani. Ezért a legnagyobb haszna az expónak az lesz, hogy azon külföldi látogatók, akik 1996-ban hozzánk jönnek, pozitív élményekkel távoznak. Viszont ezt forintban nem lehet kifejezni. Ha viszont minden rendezvény esetében meg kellene határozni: mit hozott és mit vitt, ekkor lehetnek problémák, viszont ezt a hozadékát, ezt a pozitív képet sehol nem tartják annyira nyilván. A „kommunikáció egy jobb világért” szlogenhez kapcsolódik a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskola a falusi turizmusról szóló távoktatási programjával. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az MTV-n sugárzott műsor 24 fejezetéből közel húszat itt, Szolnokon írtak meg. Szeptemberben marketingoktatók konferenciáját rendezzük meg a főiskolán, s a téma maga az expo, a világkiállítás lesz. A csapat a magyar reklámszövetséggel és a magyar PR (Public Relation) -szövetséggel járja körül e témát, melyhez segítséget is igényelnénk. Tóth László: Én egy kicsit egy oldalról nézem ez expót, hiszen nem fogok beruházni, azonban a meglévő vagy megépítendő javakat lehetőségeink szerint megpróbáljuk értékesíteni. Azonban nem győzöm hangsúlyozni, hogy a propanyek természetszerűleg kapcsolódnak, hiszen maga a művészet is egyfajta kommunkikáció. A pályázatok második fordulós beadási határideje 1994. szeptember 30. Akik nem nyerik el az „expo kísérő rendezvénye címet”, de megvalósítják ötleteiket, termé-Tóth László: „A programok propagandaanyagának időben kész kell lenniük.” egyedülálló, babamúzeum nyílik, melyben nemcsak a Kárpát-medence és a környező országok régióiból, hanem egész Európából érkeznek majd kiállítási tárgyak. Egyben remélem, működik majd egy kis csoport, amely a rendezvényeket, a „120 éves” megyét el tudja adni. A megye lakossága felé is kell irányulnia reklámnak, hiszen lehet, hogy inkább Pestre mennének a nagy expót megnézni. Eszenyi Irén: A bizottság feladata, hogy az egyes rendezvények alapján kialakítsunk egy rendezvénynaptárt, ne elszigetelten valósuljanak meg. A bizottság javaslatot tehet a megyei önkormányzatnak, a szervezést viszont profi cégekre kell bízni. Megjegyzem, két év óta kínlódunk azzal, hogy egy hárommegyés idegenforgalmi kiadvány elkészüljön, mivel nem rendelkezünk megfelelő pénzügyi eszközökkel. 1996-ra készülne majd egy kiadvány, mely a megye ren-Gond lehet az értékesítéssel és az infrastruktúrával A beszélgetés folyamán számos problémának is hangot adtak a jelenlévők, melyek elsődlegesen az értékesítés és a vendégfogadás területét érintették. Tóth László ezek körébe sorolta, hogy a vidéki infrastrukturális beruházások nem a vártnak megfelelően alakulnak. Az úthálózatot, a telefont, a szolgáltatást említette, „s ahogy közeleg az expo, annál inkább az az érzésem, hogy ebből a fejlesztésből kimaradunk”. Egyben kérdés az is, hogy két év alatt létrejön-e egy olyan vállalkozói réteg, mely képes lesz megvalósítani az ötleteket. Emellett az értékesítés kilátásai sem felhőtlenek, ugyanis a kész programoknak és programcsomagoknak legalább egy évvel korábban kint kellene lenniük külföldön. Vass Lajos a nagy vidéki rendezvények körét érintette, melyek több ezres látogatottsággal működhetnek. Itt a várostérképtől az étkezésen át a szálláslehetőségekig minden szóba jöhet. Ugyanis Szolnok nem rendelkezik ezekkel az infrastrukturális alapokkal. Ezért egy rendezvény szorosan összefügg azzal, hogy a hiányok pótlására vállalkozókat vonjunk be, viszont ehhez az is kell, hogy folyamatos legyen a vendégszám. Mert egy vállalkozó addig nem épít új szállodát, míg nem látja a megtérülés lehetőségét. Kiss Pál András az előbbi aggodalmat támasztotta alá, amikor elmondta, hogy fokozatosan bővül a szálláshelyek száma, illetve a jövőben még bővülni fog Abádszalókon, ugyanis korábban az augusztusi csúcsidőben komoly feladat volt a több százas vendégsereg elhelyezése. Péter István megjegyezte: „Nem tartom reális elképzelésnek a vidéki rendezvények között azokat, melyek egy hétre négyszázezer látogatót terveznek.” gandának időben el kell készülnie. Ugyanis az elmúlt harmincnégy évben Magyarországot úgy reklámozták külföldön, hogy: Budapest, Dunántúl, Balaton - kicsi Hortobágy, kicsi cigányzene stb., s ebből eddig sem tudtunk kilépni. Ezért mindegy az, hogy a világkiállítás kis vagy nagy rendezvény lesz, szükséges számtalan egyéb csalogató is. A reklám vezérfonalának a népművészetet,' a folklórt, a zenei művészetünket kell tenni. Erre fogékonyak a külföldiek, ezt ismerik már. Erre alapozva kell megindítani a világkiállítási reklámot. Sajnos ez az idegenforgalom bűne, hogy nem ismernek többet az országunkból. Viszont most már késő ahhoz, hogy az alapokból induljunk. Véleményem szerint a propagandát így kell végezni, mert nagyon félek attól, hogy menynyire nem ismernek bennünket. Kiss Pál András: „1996-ra egy csokorrá fejlődik az abádszalóki rendezvénysorozat.” Eszenyi Irén: Én sokkal optimistább vagyok. Tóth László: Az expótól függetlenül az IBUSZ elkövet majd mindent annak érdekében, hogy eladja 1996-ot, a világkiállítást, a kapcsolódó rendezvényeket. Vass Lajos: A kommunikációhoz a kulturális rendezvészetesen ők is csatlakozhatnak hozzánk, hiszen arra törekszünk, hogy sokrétű programcsomagokat állítsunk össze a látogatók számára - időben és térben. Az ötletekből pedig nem lehet hiány, mert például már majd minden településnek van testvérvárosa, ahonnan meg lehet hívni látogatókat. Előtte mondjuk lesz polgármesterek találkozója. Meg lehet szervezni egy testvérvárosok találkozóját - s ez eleve biztosítja a sikeres programot. Ráadásul íze, zamata lesz a rendezvénynek, melynek, ha van gazdája, meg lehet csinálni jól. Az más kérdés, hogy az összefogást, az összerendezést mi végezzük el. Báli István: A játék összeköt, a játék egy nagyon jó kommunikáció, mert összehoza az embereket. A megyei rendezvényeknek egyik legfőbb látogatói vonzásköre a testvértelepülések lakossága. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy elsődlegesen - nyugatról - éppen innen várhatóak vendégek. Ez egyébként számunkra elegendő is lehet, ezzel meg is kell elégednünk. A világkiállításra Abádszalókon, talán Európában Báli István: „Meg kell elégednünk a testvértelepülésekről várható vendégekkel.” dezvényeit tartalmazza - akár lesz expo akár nem, bár kellene hozzá vállalkozói támogatás is. Az idén elkezdjük egy megyei képeskönyv szerkesztését, ugyanis ez hiányzik, bár jó lett volna, ha már van. Bár minden lassan halad, nem annyira rossz itt a helyzet. Báli István: A megye ismertségét az oktatásban is el kellene kezdeni, a gyerekek között. Eszenyi Irén: Nem megy minden egyszerre. Kell egy ugrás T)ár számos problémát vetettek fel a szakemberek, az álláspon- D tok ütköztetése során is kiderült: a cél közös, a megvalósításért mindenki maximálisan tenni kíván a maga területén. Hiszen maguk a rendezvények, még ha nem is özönlenek majd a nyugati turisták, a megye ismertségét növelik, s végeredményben mindenki profitálhat majd 1996-ból. Ha lesz expo, ha nem. Ugyanakkor a megye lakossága is megismerheti saját lakóhelyét, a kulturális értékeket, s végeredményben a rendezvénycsokor bizonyos mértékű fejlődést indukálhat a régióban. Mozgósíthatják mind a bel-, mind a külföldi a tőkét, ezáltal munkahelyet teremthetnek, az itt élők jól érezhetik végre magukat, s összességében egy jó évet tudhatunk majd magunk mögött, melyre talán büszkék lehetünk gyermekeink és unokáink előtt: tettünk valamit, ami nem múlt el nyomtalanul. Az oldalt készítette: Vági E. Zoltán. Fotó: Korényi Éva
