Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-20 / 118. szám

1994. május 20., péntek Hazai tükör 3 A múlt év novemberében százéves belső rendszer átalakí­tása kezdődött meg a Magyar Postánál. Ennek befejezésével és mintegy 40 ezer postai dol­gozó üzletemberré formálásával a cég korszerű pénzintézetté vá­lik - mondta Doros Béla sajtótá­jékoztatóján. A Magyar Posta Rt. el­nök-vezérigazgatója kifejtette: a havi pénztárszámadás 100 éves gyakorlatáról áttértek a napi pénzfeldolgozásra, ami forradalmi változást jelent. Doros Béla bejelentette: tíz napon belül 600 millió forintos beruházásról szóló szerződést írnak alá úgynevezett központi bizonylatleolvasó rendszer te­lepítéséről, mellyel a pénz átfu­tási ideje a mostani 5-7 napról 24-48 órára csökken. Az elnök-vezérigazgató el­mondta, hogy több megyei lap kiadója áttért a saját terjesz­tésre, ami 600 millió forint be­vételkiesést jelentett a postának. BŐVÜLŐ KERESLET. A jászboldogházi Radiátor Kft., mely tavaly december óta önálló vállalat, az idén növelni tudja termelését radiátorokból. Ugyanis az elmúlt évi 475 ezer négyzetméterrel szemben ez évben 600 ezer négyzetméternyi fűtőfelületü radiátortes­tet állítanak össze. Képünkön a radiátorváz hegesztése látható. -Mészáros-Újabb megyei kandidátus: Kisbán Eszter, a tudományok doktora elnökletével a múzeumi világnapon ült össze a Magyar Tudományos Akadémia nép­rajzi tudományos minősítő bi­zottsága, hogy megvitassa T. Bereczki Ibolya Népr táplálko­zás a Közép-Tisza-vidéken című kandidátusi értekezését. A Damjanich Múzeum munkatár­sának, a néprajzi osztály vezető­jének dolgozatát Bődi Erzsébet, a Karcagról elszármazott, ma a debreceni egyetemen dolgozó kutató és Knézy Judit, a Mező­­gazdasági Múzeum tudomá­nyos munkatársa bírálta. Mind­ketten kandidátusok. Egyikük az Alföld és a Felvidék, mási­kuk a Dunántúl szakavatott ku­tatója e témakörben. A jelölt hasonló témában megjelent dolgozatáért korábban a Nép­rajzi Társaság Jankó János-díját nyerte el, s most, érettebb fővel, kiérleltebb formában ezt dol­gozta át kandidátusi érteke­zéssé, számos új adattal s mély­fúrásokkal kiegészítve. Az op­ponensek további munkára ser­kentették a jelöltet, s nem mos­tani disszertációja bírálatával foglalkoztak. Kiderült a válasz­ból, hogy a jelölt már ilyen irányba is jócskán előrelépett, s részkutatásokat folytatott, de nem tartotta még annyira kifor­rottnak eredményeit, hogy be­vonhassa ebbe az összegzésbe. Élénk vita bontakozott ki, amelyből a jelölt került ki úgy, hogy dolgozatát megvédte. Miről is szól a dolgozat? Az egyik legfontosabb kér­désről, a táplálkozásról, annak is ünnepi rendjéről, hétközna­poktól eltérő vonatkozásairól. Jeles napok ünnepi táplálkozása éppúgy helyet kap benne, mint a hétköznapokból kiemelkedő vasárnap, az ünnepnek számító lakodalom vagy disznóölés, kü­lönleges munkaalkalmak ételei (szüret, házépítési kaláka, ke­nyérsütés), s a böjti táplálkozási rend. A szerző új szempontot visz a táplálkozás kutatásába: társadalmi közegbe ágyazza be az étkezést, az étkezési rendet. Tehát nem az ételeket, azok re­ceptjeit, hanem azt a rendszert vizsgálja, amely a paraszti vi­lágban kialakult e tájon, s ezen belül a kistájakon (például Ti­szazug, Nagykunság, Jászság, Tápió mente, Tiszafüred kör­nyéke). Mindezt beállítja egy tágabb alföldi, olykor országos képbe, a szokások, étkezési rendek, az etikett, a megválasz­tott ételek milyensége, készíthe­­tősége (rendelkezésre álló nyersanyag) s más szempontok alapján. Ézzel a megye, a Közép-Ti­­sza-vidék egész kultúrájának, népesedési viszonyainak meg­értéséhez járul hozzá egy sajá­tos nézőpontból. Gazdag szo­kás- és hiedelemanyagot kap­csol be munkájába. Ézek sokkal helyibbé teszik az adatokat, s egyben emberibbé is, miközben magyarázzák, hogy miért éppen ilyen rend, struktúra alakult ki e tájon. A korábbi, más jellegű néprajzi publikációk eredmé­nyeit most egy alaposan meg­vizsgált terület egészíti ki: a népi táplálkozás. A szerző korábbi munkás­sága, muzeológusi tevékeny­sége, s az, hogy dolgozata euró­pai színvonalú módszerekkel felvértezett és értékelhető eredményt hozott, újabb bizo­nyítéka annak, hogy a vidéki múzeumok egyben tudományos műhelyek is, s a fővárostól tá­volabb, mostoha körülmények között is lehet magasabb szín­vonalon dolgozni. A szerző, aki egyben a megyei Honismereti Egyesület titkára, s ma elnöke is, külön kiemelte, hogy a hon­ismereti pályázatok, a néprajzi gyűjtők dolgozatai milyen mér­tékben segítették munkáját. Azt a munkát - s mi nevében ne le­gyünk szerények -, amely vég­eredményében csak az övé. Gratulálunk új kandidátusunk­nak! Szabó László Ideiglenes határátkelők pünkösdre Nyolc ideiglenes határátkelőt nyitnak meg a pünkösdi ünne­pekre - közölte a határőrség il­letékese csütörtökön az MTI-vel. Csiszár Tamás őrnagy elmondta, hogy ily módon sze­retnék segíteni a szomszédolást a határ közelében lakók szá­mára. A magyar-osztrák határ­szakaszon Rajka-Németjárfalu­­nál, Albertkázmérpusztánál, Já­nossomorjánál, Ágfalvánál és Pinkamindszentnél teszik lehe­tővé a forgalmat. Valamennyi átkelő személygépkocsival is át­járható lesz. A magyar-szlovén határon Nemesnépnél, a szlo­vák szakaszon pedig Cerednél és Ipolytamócnál nyitnak átke­lőt a gyalogosok, kerékpárosok és a személyautóval közlekedők számára. (MTI) Jól haladnak Tiszafüreden a csipkeverők Sikeres első vizsgák A művelődési központ kez­deményezésével, a megyei munkaügyi központ támogatá­sával egyéves, csipkeké­­szítő-szakmunkás képesítést adó tanfolyam kezdődött el Ti­szafüreden, tavaly december 1-jén. Akkor a 26 jelentkező közül húszán töltötték ki jól a feívétéli tesztet, így heti 5x6 órában, hétfőtől péntekig fo­lyamatosan elkezdhették a tanu­lást. A részletekről Nagy Ti­­borné tanfolyamvezető tájékoz­tatta lapunkat.- Amellett, hogy a megyei munkaügyi központ átképzési osztálya biztosítja számunkra a tanfolyam anyagi fedezetét, a Csipkeverők Országos Egyesü­lete is jelentős támogatást nyújt. Ok javasolták Kiszely Orsolyát is a tanfolyam szakelőadójának, aki a Budapesti Művelődési Központ Speciális Szakiskolá­jának a képviseletében látja el ezt a feladatot. Jól, mindenki legnagyobb megelégedésére! A hallgatók egy év alatt 900 órában gyakorlati, 300 órában pedig elméleti, anyagismeret, szakismeret, szakrajz, néprajzi és népművészeti alapismeretek, vállalkozási ismeretek és mun­kavédelem oktatáson vesznek részt. Az első vizsga eredményei nagyon biztatóak. A Csipkeve­rők Országos Egyesületének el­nök asszonya, Mátray Mag­dolna szerint - aki nálunk járt a vizsgák idején is - még a buda­pesti szakiskola hallgatói sem értek el olyan eredményt, mint a tiszafürediek. A füredi és Füred környéki lányok-asszonyok tehát nagyon szorgalmasak. Ä szervezők ügyelnek azonban arra is, hog\ ne legyen számukra egyhangú, monoton az együtt eltöltendő év: április közepén a Néprajzi és Iparművészeti Múzeumban jártak Budapesten, ahol megte­kintették a viselet- és csipkétől téneti kiállítást. Június végén a tatai nemzetközi csipkeverő tá-/ bor vendégei lesznek. Mind­emellett azonban biztos vagyok abban, hogy legtöbbjük szá­mára a „munka lehetősége” adta a legnagyobb inspirációt, ami­kor belekezdtek a tanulásba. Nagy Tibomé, tanfolyamvezelő erről is beszélt:- Úgy néz ki, hogy a Karcagi Háziipari Szövetkezet és Mát­ray Ház Kft. ha csak bedolgozói szinten is, de munkát tud majd biztosítani a jelenlévőknek. Persze ennek feltétele, hogy október közepén sikeres szak­munkásvizsgát tegyenek. Látva mostani hozzáállásukat, ez nem lehet majd az akadálya a mun­kának. P. M. Munkában a füredi csipkeverő lányok és asszonyok Látlelet Tényleg, mi történt? Megértő együttérzés láthatóan nem kíséri a bukott politikusokat, s ebben meglepően sokféle ok és indíték játszhat szerepet. Akár még káröröm is, hiszen akik négy esztendő szívós munkájával vív­ták ki népszerűtlenségüket (elhessegetve a gondolatot, hogy szá­mot kell adniuk hősies erőfeszítéseikről), legfeljebb némi szánal­mat ébreszthetnek maguk iránt. Ám ez az állapot egyszerre kínos és kényelmetlen. S utólag - mintha mindnyájan egy hazugságépít­mény kiagyalói lettek volna - szinte valamennyi kijelentésük hitel­telenné válik. Az önfelmentő magyarázatokra figyelve csakhamar kiderül, hogy elsősorban nem az unos-untalan emlegetett érvekkel van a baj, hanem fel-feltörő sanda oldalazásokkal, a kudarc beis­merésének hiányával. Igazából persze nem is várhatunk mást, mi­vel éveken keresztül elhitetett politikai magabiztosságuk csupán megejtő látszat volt. S ezért sem csodálkozhatunk most az önérté­kelés hiányán, amely - ha bevalljuk, ha nem - tevékenység értel­mének és eredményének meggyőződésén alapul. így az elhallgatá­sok és csúsztatások - ahogyan korábban megszoktuk - torz vi­szonyrendszere újabb torzulásokhoz vezet. Letagadhatatlanul, szinte tapinthatóan érződik mindez azokban a nyilatkozatokban, melyek kísértetiesen hasonlítanak az első választási fordulót meg­előző kampányhoz. Holott már visszavonhatatlanul beigazolódott: a riogatásoknak nincs sok foganatja. Még annyi sem, hogy a győz­tes párt főszereplői akárcsak valamelyest is megijednének a túlha­­talom veszélyeitől. Az áhított remények - legalábbis a választóké - amúgy is ahhoz a várakozáshoz kapcsolódnak, milyen változások lesznek a köznapi életben. Könnyebben boldogulnak-e, mint ed­dig? Ugyanakkor az újraépítkezést el kell kezdeni, s be kell fe­jezni, ami nyilvánvalóan nem lesz könnyű. Kivált nem akkor, ha a gazdasági-politikai változások alakulnak, mintsem alakítják azo­kat, és ha valami sikerül, az csodaszámba megy. Esetleg nem a megjósolt politikai feltételek következtében, hanem azok ellenére. De a reményeket az is táplálhatja, ha a tettek és a szavak végre egybeesnek, s valóban a tisztességgel szövetkezett szaktudás válik példa értékűvé. Az érzelmi-indulati reagálások helyett igencsak elkelne a higgadt mérlegelés, az értő elemzés. Nem csupán vigasz­talanul támadni kellene, hanem megpróbálni megnézni: tényleg, mi történt? Merő hiábavalóság ugyanis arra gondolni, hogy a má­sodik forduló jelentősen átalakítja az erőviszonyokat. Jóllehet két­ségtelen tény: bármely párt túlhatalma magában hordja az önkényt, a látszatdemokrácia veszélyét, a jogállamiság keretei között vi­szont lehetőség nyílik a korrekcióra. Épeszű ember egyszerűen nem gondolhat arra, hogy az állampolgárok többsége újra a dikta­túrára vágyakozna. Még akkor sem, ha sokak számára a kenyér fontosabb, mint a szabadság. Kerékgyártó T. István ESÉLYEK A SZOCIALISTA PAKTUMRA Háromoldalú békepipa ^ ^ I. • MSZP-SZDSZ: mi a különbség? • Veszélyes-e a szuperkamat? • Eladó az igazságügy? • Inkább kullancs mint oltás? ...egyszerűen minden Ne feledje! Május 29-én nem pártokra, hanem személyre kell szavazni! Támogassa jelöltünket Petronyák Lászlót (MDF), aki eddigi munkájával bizonyította rátermettségét! 0 J J 0 (Politikai hirdetés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom