Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-19 / 117. szám
4 1994. május 19., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® Küldjön egy képet! A kicsik Jászberénybe látogattak A szolnoki Csallóköz Úti Óvoda hatvannyolc gyermeke május 3-án a jászberényi állatkertbe látogatott. Csodálatos élmény volt számukra, hiszen a kicsik többsége most „találkozott” először élő vadállattal. A kirándulás teljes költségét az óvoda vállalta magára, melyet a műsoros farsangi délután bevételéből fizettünk ki. (Beküldött kép.) Martosiné Bállá Éva - részlegvezető óvónő A napközi nyitásakor - az első ebédelők között A nyolcvanas évek közepén öregek napközije (akkor még így hívták) nyílt Szolnokon, a mai Tószegi úton, a víztorony tövében. Az első ebédelők között én is ott voltam, s a kis csoportunkról készült felvételt azóta is az emlékképeim között őrzöm. S. F.-né, Szolnok A nagyobb fehér busa íváskor nem bírja a Tisza-holtágat A víz minőségét folyamatosan ellenőrzik A május 12-i számunkban képpel illusztrálva arról írtunk, hogy minden évben jelentős gondot okoz az alcsiszigeti Holt-Tisza halpusztulása, így az idei is. Végezetül megjegyeztük: ha már a víz védelmével nem tudják megelőzni a halpusztulást, legalább a döglötteket eltakaríthatnák! Ezzel kapcsolatban a Közép-Tisza Vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség - hozzászólásában - többek között az alábbiakról tájékoztat: Felügyelőségünk az alcsiszigeti Holt-Tiszán április 27-én észlelte a busatetemeket, és első fokú kárelhárítási készültséget rendeltünk el a pusztulás okainak kivizsgálására, valamint a környezeti kár felszámolására. Az esetről tájékoztattuk az Állat-egészségügyi _ és Élelmiszer-ellenőrző Állomást, az ÁNTSZ Jász-Nagykun Szolnok Megyei Intézetét, a Kötiviziget, valamint a Kömyzetvédelmi Felügyelőséget. A tetemek elszállítására felszólítottuk a holtágat kezelő Mohoszt, hiszen a feladataik közé tartozik. Ennek nyomán, április 30-ig 77 (17-20 kg-os) busát ártalmatlanítottak. Ezt követően újabb halpusztulást nem észleltünk, így május 2-án a kárelhárítási készültséget megszüntettük. A vízisport-telepnél április 5-én és május 2-án sok komponensre kiterjedően mintáztuk a holtág vizét, s a vizsgálati eredmény halélettani szempontból mindkét alkalommal igen jó vízminőséget tükrözött, melyhez hozzájárult az is, hogy a holtágat a Tiszából frissítettük. Az általában évente, májusban ismétlődő halpusztulás oka a tájidegen hal évekkel ezelőtti betelepítésében keresendő. A fehér busa egyébként Ázsiából származik, ahol mély, hideg, oxigénben dús vízben élt, és Magyarországra az . amurral együtt, a hetvenes években telepítették. (Szovjet példára a rizsföldeken, a pihentetés éveiben tenyésztették.) Növényevő hal, és csak évek múltán derült ki, hogy az éghajlatunk számára nem megfelelő, s az is, hogy mindig májusban, az ívás idején pusztulnak, de csak az 5 kg felettiek. E nagyra nőtt példányok a meleg és oxigénben szegényebb vízben (11,2-16,9 fokos) nem tudják kifejteni azt a fizikai erőt, ami az íváshoz szükséges lenne, így belepusztulnak. Az alcsiszigeti Holt-Tiszán a vízcsere lehetősége kiépült, és további vízminőség-javulást jelentene a mederkotrás. (A hatásvizsgálatot a 86/1993. VI. 4. Korm. sz. rendelet írja elő.) A kotrást végző szervezetnek környezeti hatástanulmányt kell készítenie, amely részletezi a várható pozitív és esetleges negatív hatásokat. Amennyiben elfogadhatónak minősítik a felügyelőség szakemberei és az eljárásban közreműködő szakhatóság (Kötivizig, ÁNTSZ, polgármesteri hivatal, Magyar Geológiai Szolgálat stb.), felügyelőségünk kiadja a tevékenység végzéséhez szükséges környezetvédelmi engedélyt. Talán egyetlen megoldásnak látszik a fehérbusa-állomány jobb lehalászása, s ez a holtágat kezelő Mohosznak tagságára várna. A továbbiakban is rendszeresen ellenőrizzük a víz minőségét, és szükség szerint intézkedünk. Horváthné Kukucska Mária vízminőségvéd. osztályvez. Az Új Néplap nyertesei között Sétarepülésen a család A „Köszönjük, jól vagyunk!” című pályázaton a mi családunk nyerte el a Szolnoki Repülőegyesület felajánlását, a sétarepülést. Az eseményre nem is találhattak volna szebb napot, mint a május első vasárnapját, amikor a 9 éves Csaba, a 6 éves Gábor fiunkkal szálltunk a magasba, és a város, a Tisza fölött gyönyörködhettünk a csodálatos tájban. A 4 éves Andrea kislányunk félt a nagy szárnyastól, így ő a földön várt ránk, a szemével kísért bennünket. A kedves ajándékért, a felejthetetlen élményért ezúton is köszönetét mondunk Hajnal Sándornak, a repülőegyesület vezetőjének és Stifter Andrásnak, a PZL 104-es kismotoros repülőgép pilótájának, akivel mintegy tíz percig a felhők közelében voltunk. Sellei László Szandaszőlős Gerincferdüléssel műtét előtt a 12 éves kislány, Dominika Kérjük, segítsenek A kisújszállási 12 éves Katonka Dominika a helyi Arany János Általános Iskola jó tanulója, aki sajnos súlyos gerincferdülésben szenved. Többszörös műtéttel Németországban, a karlsbadi rehabilitációs kórházban tudnak rajta segíteni. A gyógyíttatás költségei azonban meghaladják a család anyagi lehetőségeit, ezért a családsegítő szolgálat a nyilvánosságon keresztül elsősorban városunk lakóihoz fordul: aki tud, lehetőségeihez mérten segítsen, járuljon hozzá a kislány külföldi gyógykezelésének költségéhez. Dominika iskolájának diákjai, nevelői már több tízezer forintot adtak a műtéthez, és a hulladékgyűjtés teljes bevételét is erre a célra utalták. A helyi római katolikus templomban rendezett hangverseny résztvevői ugyancsak jelentős összeggel segítettek. Úgy érezzük, emberi kötelességünk, hogy az Új Néplap nyilvánosságán keresztül megyénk segítőkész állampolgáraihoz, a munkahelyekhez, közösségekhez is forduljunk - anyagi támogatásukat kérve. Pénzadományaikat a Takarékszövetkezet fegyvemek-kisújszállási fiókja 459-98915-11029-307 sz. számlájára lehet befizetni vagy átutalni. A Katonka család nevében ezúton is köszönjük a segítséget. Nagy Lajosné Kisújszállás Az Orbán-szobornak 50 éve nincs fejel Szandaszőlős védőszentje A szandaszőlősi 69 éves Bozsó Jánosné (Buczkó Rozália) emlékezete szerint az Orbán-szobrot 1902-ben Török György és felesége állíttatta fel kertjükben - emlékeztetésül arra a májusi fagyra, ami az utolsó szemig elvitte a szandai szőlőt. § a szobor történetéhez tartozik, hogy 1902. május 25-én, „Szent Urbán” napján nagy búcsút tartottak Szandán, és a résztvevők először a templomba mentek, majd az Orbán-szoborhoz vonultak. Akkor még a beépítetlen területen, a kukoricaföld szélén állt. E telek tulajdonosa most Fehér Miklós, aki szerint a szobor 1944-ben, a háború alatt „vesztette el” a fejét. Orbán 92 éve tartja kezében a szőlőstálat. Az 1972-ben kiadott városi térképen sajnos helytelenül, Napomuki Szent János-szobornak tüntették fel, az 1992-esen már nem is szerepel. Pedig lassan eltűnnek a régi kis házak, beépülnek a telkek, de ez a szobor a település történetéhez tartozik! Jó lenne, ha valaki felbecsülné, mennyiért lehetne rendbe hozni. A helyreállítására adakoznának az emberek, hiszen 1902 óta nem emlékeznek olyan hideg tavaszra, mint amilyen akkor volt, így tehát „Szent Urbán” kiérdemelte már a helyreállítást! Matyók Istvánná - Szandaszőlős Felelősségünk Örülük, hogy a fiatalok is helyet kapnak az Új Néplapban, de úgy látom, mintha nem élnének igazán ezzel a lehetőséggel. Valójában sok tehetséges, kiemelkedő képességű fiatallal találkozhatunk ma, akik nyitottak, érzékenyek az őket ért környezeti hatásokra. A szülőkön, pedagógusokon, a baráti körön nagyon sok múlik, hogy majd merre indulnak az életben. Felmerül a kérdés: vajon kihozzuk-e belőlük azt, amire képesek, hagyjuk-e, hogy értékeiket kibontakoztassák? Van-e elég figyelmünk, türelmünk ahhoz, hogy örömeiket, gondjaikat megbeszéljük velük? Kapnak-e elég dicsérő, bátorító szót? Sok jó képességű gyerek tanulna tovább, de sajnos nem bővítették oly mértékben a lehetőséget, mint amire most szükségük lenne. Aggódunk értük, és a mi felelősségünk, feladatunk, hogy komoly, értelmes, értékes embereket neveljünk. Olyan embereket, akikben az értelem mellett gazdag érzelem, szeretet is van. D.-né F. Aranka Köszönet „Úgy szeretném meghálálni” Olvastuk az Új Néplap május 9-i számában „Áz egész város kárát látná... - Vigyék máshová a diszkóhajót” című tiltakozást, melyben Lipóczki János, a Tisza Szálló Részvénytársaság ügyvezető igazgatója fejtette ki álláspontját. Lipóczki úrral teljes mértékben egyetértünk, felsorakoztatott érvei helytállóak, és ezúton mi is tiltakozunk, ellene vagyunk, hogy a csendes Tisza-parton (a sétány mellett) diszkóhajót, rajta éjszakai bárt nyissanak. Egyébként megdöbbenéssel olvastuk a korábbi, május 5-i számban erről szóló híradást is, de hihetetlennek tartottuk, hogy a gyönyörűen rendbe szedett, felújított park közvetlen közelében, a megyeszékhely egyetlen csendes sétánya és a szálló szomszédságában zajos szórakozóhelyet nyissanak - ráadásul a vízen. Nem tudjuk, kinek az agyában született meg az az elképzelés, terv, hogy nyaranta ott álljon egy diszkóhajó, ahol a Tisza Szálló fagylaltjával, halk, lágy zenéjével sétára invitálja a város csendre, nyugalomra vágyó lakosságát; ahol a kerthelyiségben - olykor neves vendégművészek előadásában is gyönyörködve - kellemesen szórakozhatna, kikapcsolódhatna az ember. Ha beindul a diszkóhajó, bizton állíthatjuk, hogy nemcsak a szálloda pihenni vágyó vendégei menekülnek el, de a közelben lakók éjszakai nyugalmának is vége. A hangos szórakozásra legalkalmasabb a Tiszaliget, ahol tudomásunk szerint - főképp a nyári estéken - a fiatalok kedvenc együttesei rendszeresen fellépnek, koncerteznek. Felmerül bennünk is a kérdés: nem számoltak volna azzal, hogy a víz mennyire felerősíti a zajt, a zenebonát?! Nem beszélve a buli, a záróra utáni hangoskodásról, a magukról olykor megfeledkező fiatalokról, akik az elfogyasztott ital hatása alatt - erejüket fitogtatva - ismét romba dönthetik, szétverhetik a sétány gyönyörű kandelábereit, a virágtartókat, mint már annyiszor! Nagyon reméljük, hogy a diszkóhajó végül is nem a Tisza Szálló szomszédságában vet horgonyt. „A csendre, nyugalomra vágyó olvasók” Kisújszálláson, a Kossuth Lajos Általános Iskola 2. a osztályosai május 7-én köszöntötték az édesanyákat, nagymamákat. A gyerekek szívvel-lélekkel készültek erre a szép napra, és tartalmas, színvonalas műsorral leptek meg bennünket, ünnepeiteket. A felejthetetlen délutánért • elsősorban gyermekeink osztályfőnökének, Homonnainé Püspöki Juliannának mondunk köszönetét, aki két éve tanítja, neveli fáradhatatlanul gyermekeinket. Valamennyien úgy érezzük, hogy ezen az eseményen, kis ünnepségen sikerült még közelebb kerülnünk gyermekeinkhez, akik oly kedvesen, őszintén szóltak hozzánk - a verseken keresztül. A gyerekek műsora, előadása után a magnóról felcsendült a jól ismert i,Úgy szeretném meghálálni...” című dal, amit Kovács Katival együtt a gyerekek is énekeltek. Olyan megható volt, hogy az édesanyák, nagymamák szeme nem maradt szárazon. Ezen az emlékezetes napon mi, édesanyák, nagymamák süteménnyel, üdítővel kedveskedtünk gyermekeinknek. A 2. a osztályos szülők nevében: Szilágyiné Kozák Katalin „Reméljük, még jól meggondolják, hogy hol és mire adnak engedélyt” Diszkóhajó - éjszakai bárral a csendes Tisza-parton? Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
