Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-18 / 116. szám
1994. május 18., szerda Lehel Vezér Gimnázium 11 Jászberény Már egyetemisták A 227 éves örökifjú Akad két srác a 4. c-ben, akik merő formalitásból járnak iskolába, hiszen már egyetemisták. Igaz, ahhoz először le kell érettségizniük, amelyről azt gondolom, simán veszik. Gergi Miklós szemüveges, majdnem szakállas végzős. O fizikából jeleskedett. Hogy génjeiben melyik ősétől hozta ez irányú jártasságát, ezt nem tudja. Talán anyukájától, aki matematikusnak készült, végül óvónő lett. Nyolcadikos korában fizikából már megyei második, elsős gimis korában országos 31., harmadikban 21., most a negyedikben 11. És jelenleg a műegyetem elsőéves fizikusa. Hogy ismereteit kik pallérozták? Dr. Boross Dezső, Oltvölgyi Béla és Magyar Géza tanár urak. Tordai István néhány esztendeje messziről érkezett, az erdélyi Székelykeresztúrról. Mind a négy évben megyei első matematikából, sőt tavaly fizikából megyei harmadik és az idén negyedik. Ez még semmi! Elsőben kémiából is országos döntős, másodikban pedig fizikából országos finalista. Több tanár csiszolta elméjét, de talán a legtöbbet Magyar Gézának köszönheti. Ugye, ezek után nem véletlen, hogy simán bekerült a műegyetem villamosmérnöki karára? Az ő, hiszen mindig tizenévesek népesítik be a termeit. Talán kevesen tudják, hogy ez a mpssze környéken nevezetes intézmény osztrák mintára létesült: de nem Berényben, hanem 1767. május 27-én Jászapátin. Egy osztállyal, majd esztendő teltével kettővel. Aki rakoncátlankodott, bezárták, de suhogott a pálca is, és ha ez sem használt, kizárták az illetőt. Tizenkét évig volt az iskola Apátin, mivel azonban fejlesztésére nem volt pénz, lemondtak róla Jászberény javára. így helyezték át 1779-ben. Kisgimnázium lett, ahol a latin nyelv számított a legfontosabb tárgynak. Akadtak diákok a Jászságból, a Kunságból, sőt sok szlovák diák is tanult itt. Felügyelet szempontjából a kassai tankerülethez tartoztak. 1784-ben kötelezték a tanárokat, hogy a német nyelvet három év alatt sajátítsák el. Volt, aki inkább elhagyta az állását, így állt ellen a németesítő szellemnek. 1789-ben már ötosztályú gimnáziumnak számított ez a katolikus intézmény. Végre 1791-től a földrajzot, a honi történelmet, a természetrajzot és a számtant magyar nyelven tanulhatták. Az iskola léte többször végveszélybe került, de a jászok, a kerület, a herényiek mindig megmentették, áldozatokat hoztak érte. A mostani főépületben 1888/89-ben kezdődött az oktatás, és az építkezés 110 ezer forintba került, beleértve a tornatermet is. Az első világháború idején a tanítást megzavarta, hogy katonaságot szállásoltak el, sok tanárt behívtak, szénhiány miatt is hónapokig szünetelt az oktatás. 1924/25-ben megreformálták a gimnáziumi anyagot, a görögpótló órákat megszüntették, és franciát tanítottak helyette. Ebben az évben alakult át az intézet reálgimnáziummá. A második világháború idején is jó néhányszor, több hónapra bezárták a létesítmény kapuit. Diákjai közül sokan a frontra kerültek, életüket veszítették. A létesítményt 1922-től 1946-ig József Nádor Gimnáziumnak hívták, ekkor vette fel a Lehel Vezér nevet. Már az ötvenes esztendőkben meginduló tanulmányi versenyeken szépen szerepeltek a diákok, sokszor nyertek, nem kevés értékes helyezést értek el. 1959/60-ban megkezdődött az 5+1-es oktatás, így az iskola neve Lehel Vezér Gimnázium és Ipari Szakközépiskola. A lakatosszakmát tanították, és két év múlva a 4+2-es képzés, is megindult, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezért a szakközépiskolás oktatás fokozatosan sorvadt, és 1972-ben itt megszűnt. Attól kezdve ismét Lehel Vezér Gimnázium a létesítmény. 1967-től matematika, fizika, kémia, orosz, angol szakosított osztályok létesültek, és ennek is köszönhető, hogy a végzettek felvételi aránya országosan kiemelkedő. 1980 óta pedig az úgynevezett fakultációs rendszer a divat, abban a diák maga választja, mely tárgyat akarja hetente magasabb óraszámban tanulni. 1991/92-ben elkezdődött a nyolcosztályos gimnáziumi oktatás is: ekkor 32 tízéves nebuló kezdte tanulmányait a felvételi vizsgák alapján. Hogy napjainkról is essék szó: jelenleg 20 osztályban 620 diák ismereteit bővíti, gyarapítja 52 pedagógus. Az ide járó tizenévesek negyede az erősebbik nemhez tartozik, tehát itt is felfedezhető a hölgytöbbség. Általában az induló A, B, C és D első osztályokba másfél száz gyerek jelentkezik. Közülük százhúszat vesznek fel. Az igények szerint humán-reál képzés folyik, de van számítógép-kezelői, gépírói fakultáció is. Azután akadnak speciális német, angol nyelvű osztályok, de található itt matek tagozat emelt óraszámban és idegen nyelvű gépíróosztály is. A gyerekek zöme berényi és környékbeli, de tanulnak itt Nagykátáról, Szentlőrinckátáról, Szentmártonkátáról, Törökszentmiklósról is. Az iskolaátlag 4,2 körüli, és a végzettek 55-60 százalékát felveszik valamilyen felsőfokú oktatási intézménybe. Lehetne még írni temérdek dologról: a szép könyvtárról, a híres énekkarról, a sportsikerekről vagy éppen németországi kapcsolataikról, de úgy gondolom, helyettük beszéljenek a fotókkal ellátott apró portrék a 227 éves, de valahol mégis örökifjú létesítmény jelenlegi napjairól, diákjairól, nevelőiről. Az NB I-es csapat fele Balról jobbra a hét vidám röpis hölgy: Postás Judit 3. a, Tóth Andrea 3. a, Legény Katalin 2. a, Szórád Lívia 3. a, Kolozsvári Szilvia 3. d, Gugi Alexa 1. b és Nagy Zsófia 1. a Jászberény hosszú idő óta a vidéki női röplabdaélet egyik fellegvára. Ez igaz akkor is, ha a közelmúltban radikális fiatalítás történt, és az együttes most a 12. helyen fejezte be a bajnoki küzdelmeket. Némi túlzással találó az állítás: a cserékkel együtt majdnem a csapat fele a Lehel Vezér Gimnáziumban tölti napjait. Egyébként országos harmadik helyezettek, és a juniorok között is bejutottak a legjobb négy közé. Heti öt edzéssel készülnek az újabb megmérettetésekre, és azt is megtudtam tőlük: naponta általában fél órától két óráig görnyednek a tankönyvek fölött. Arról is tájékoztattak, hogy Tóth Andrea ifiválogatott feladó, a képen láthatók közül pedig szerintük Szórád Lívia a legjobb játékos. Aranyosak, kedvesek, nem nézik le a világot, holott a legalacsonyabb is 170 centire nőtt, a magasabbja meg ennél tizenkettővel többre. A felvétel után - amelyik tízpercben készült - iparkodtak gyorsan vissza a termekbe, hiszen NB I ide, válogatottság oda - ez feleléskor vajmi keveset számít. Cseh Zsuzsanna és volt táncpartnere, Zsoldos Csaba alkalmi kettőse a gimi folyosóján A legjobb táncos Az intézménynek talán a legjobb táncosa Cseh Zsuzsanna, a 4. a diákja. Könnyű neki, öt éve ropja a Lehel Társastáncklubban Molnár Anna és Molnár József irányításával. B kategóriás versenytáncos, országos második helyezett. Sajnos pár hete orvosi tanácsra abba kellett hagynia a táncot. Egyébként is készül az érettségire, általában négyes, ötös, és a helybeli tanítóképzőbe felvételizik. A táncon kívül egy hobbija akad: a barátja, aki nála jóval magasabb, hiszen 180 centi. Úgy tűnik azonban, ez a különbség nem jelent leküzdhetetlen akadályt__ Arabul anyanyelvi szinten Úgy is írhattam volna, hogy apanyelvi szinten, mert a képen látható ifjú hölgyeknek - akik ketten együtt már elérték a krisztusi kort - az édesapjuk arab, de hát efféle meghatározás a magyar nyelvben nincsen. Szóval, tavaly október közepe óta két érdekes diáklánnyal gyarapodott a suli létszáma. A csíkos inget viselő 17 éves Remini Samirával és esztendővel fiatalabb húgával, a mellette ülő Remini Sofiával. Algírból érkeztek: az édesapjuk odavalósi, az édesanyjuk magyar. Eddig ott éltek, ott jártak gimnáziumba, csak nyaranta látogattak haza a fővárostól harminc kilométerre fekvő Árba városából. Igen ám, de ott most olyan véres események zajlanak, hogy nem egy iskolatársukat agyonlőtték. Az egyiket azért, mert nem viselte az arcot eltakaró csádort, a másikat, mert viselte. Féltek, így hazaköltöztek. Itt nyugodtabb a helyzet, de hiányzik a hagyományos, nagy arab család. Igaz, kinn jóval szigorúbb a nőknek az élet, mert például tornászni is csak melegítőben lehet, azután a kávézókba csak a férfiak mehetnek, barátkozni fiúkkal jószerével lehetetlen, de sok mindenért kárpótolja őket a kiterjedt rokonság. Akiket általában hetente illik felkeresni, beszélgetni, véleményt cserélni velük. Samira végzős: tud arabul, magyarul, franciául, de még nem döntött, mit kezd magával. A húga pedig elsős, neki még lesz ideje gondolkozni. Vissza egyelőre nem szándékoznak menni, hiszen odakinn változatlanul dörögnek a fegyverek ... Például a 4. a Például a 4. a-ba is bekopogtunk, és elmondhatjuk, nagyon kedvesen fogadott bennünket a huszonnyolc tini. Hogy ebben mennyire játszott közre az a cetliírás vagy példamegoldás, ^nelyet látogatásunk idejére felfüggesztett a tanár úr, azt csak sejtjük. Jó kis társaság, és szavaikkal élve legjobb tanuló meg legroszszabb itt nincs. A Jászberényből, Jászboldogházáról, Pusztamonostorról, Jásztelekről, Jászjákóhalmáról, Jászdózsáról verbuválódott közösség mindegyik tagja tovább szeretne tanulni, így Kiss Gábor már felvétetett. Kívüle öten készülnek a tanítóképzőbe, egy ember a közgázra, többen a bölcsészkarra Pestre, Debrecenbe, képző- és iparművészeti főiskolára, orvostudományira, sőt még misszionáriusnak is. Talán a változékony, sokszor hűvös időnek tudható, hogy mindössze négy szerelmes, de hát ugye ami késik, az nem múlik. Akad közöttük néhány jó eredményt elért diák is. így Ézsiás Anikó a Puskin Nyelvi Intézet pályázatán meg a versmondó versenyen országos első. Kardos Orsolya, Kókai Ibolya és Hidas Katalin pedig környezetvédelmi munkájukért lettek országos dobogósok. A szép elismeréseken kívül természetesen valamennyien tantestületi dicséretben is részesültek. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós. Fotók: Mészáros János Miért jó iskola ez? A kérdezett Oltvölgyi Béla tanár úr, aki 48 éves, matematika-fizika szakos, és esztendeje érkezett Balassagyarmatról. Mivel másik megyében dolgozott, másik középiskolában oktatott, rendelkezik némi öszszehasonlítási alappal. Szerinte ez a gimnázium azért jó, mert hallomása szerint az volt tíz, húsz, harminc éve is. Nem kevés azon diákok száma, akiknek Ahogy hallottam, a sikerszéria nem most kezdődött - mondta Oltvölgyi tanár úr az édesapja vagy az édesanyja is itt érettségizett. A gyerekek szorgalmasak, igyekvők, általában a szó jó értelmében törekvők. Ide bejutni önmagában is egyfajta rangot jelent. Hogy a másik oldalról, a nevelőkről is essék szó, szerinte az a nagyszerű a testületben, hogy sokkal több a jó tanár, mint akit húzni kell. Ami szintén kedvező: minden tantárgynál, jobban mondva tantárgycsoportnál akad vagy két olyan pedagógus, aki az átlaghoz viszonyítva tanáregyéniség. Viszi a többieket, és nem csak a diákok, de a társai előtt is tekintélynek számít, állítja. Hogy sok minden igaz lehet a mondataiban, mi sem bizonyítja jobban, mint a főiskolákra, egyetemekre felvettek magas aránya. Elvégre minden tanulmányi, kulturális, sportsiker két tényezőtől függ: egy jó tanártól meg egy jó tanulótól. És ha ez a kettő összejön, akkor az eredmény sem maradhat el. Többször fotózták Vári Orsolya Judit a 4. a egyik nem éppen oszlopos tagja. Nem is lehetne, hiszen 165 meglévő centijéhez, összesen 48 kiló társul. Esetleg néhány kiadós vacsora után - mert imád enni - ötven, de ennél több egy dekával sem. Nagyváradi, családostul együtt onnan érkeztek öt éve. A fiúk szerint jó a lába, ami egy fotómodelljelöltnél nem kimondottan hátrány. Egyébként azt vallja, a szépség akkor ér valamint, ha belülről jön. Kitűnő tanuló, és ha minden sikerül: jogtudományi egyetemen szeretné folytatni a tanulmányait. Tetszik még neki az agrárszakma is, így a második helyen Gödöllőt jelölte meg. Ha netalántán továbbtanulási elképzelései nem sikerülnek, akkor idegenvezetőként szeretne dolgozni, esetleg bébiszitterként külföldön. Mellesleg kedveli a nyelveket: angolból középfokúja van, de gyűri a németet meg a franciát is. Portréfotója jelent már meg az Ifjúsági Magazinban, és ez a sor a mi újságunkkal folytatódik.
