Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-18 / 116. szám
1994. május 18., szerda Kitekintő 9 Évszázados falakat nehéz lerombolni : Szövetség a csángó magyarokért Negyedik éve működik a sepsiszentgyörgyi központú Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége. Az évszázadokon át anyanyelvűktől eltiltott, beolvadásra kényszerített moldvai magyarok zöme bár elfelejtette ősei nyelvét, megőrizte sajátos csángó identitását, katolikus vallását, szokásait. A napjainkban Moldvában élő kétszázezernél több katolikus személy között tízezren is akadnak olyanok, akik csángó magyaroknak tartják magukat. E csoport magyarságtudatának megtartására jött létre a csángó szövetség, amelynek elnöke, Erős J. Péter számolt be a tevékenységükről:- Mikor és milyen célból kezdte el működését a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége?- Szórványbizottságként indultunk a Háromszéki RMDSZ mellett, majd 1990 októberében a többségi óhajnak megfelelően önálló szervezetté alakultunk. Alapító tagjaink olyan moldvai csángó magyarok, akárcsak jómagam, akik munkalehetőséget keresve évekkel ezelőtt elhagytuk szülőföldünket, átjöttünk Erdélybe, de azért nem feledkeztünk meg otthon hagyott rokonaink sorsáról. Később az otthoniak közül is csatlakoztak hozzánk, beléptek a szervezetbe. Igaz, nagy a tartózkodás részükről, hiszen az évszázadokon át vérünkbe itatott félelmek nem oldódhatnak fel egykönynyen. Alapvető célunk, a moldvai csángók magyarságtudatának fokozatos „visszaszerzése”, nem könnyű feladat.- Segítség ehhez az 1990 óta havonta megjelenő Csángó Újság. Mit jelent az olvasók számára ez a kétnyelvű lap?- A moldvai csángó magyarok nemigen tudnak ími-olvasni magyarul, hiszen az 1947 utáni néhány év, amíg magyar iskolák működhettek Moldvában, nem volt elég a nyelv elsajátításához és gyakorlásához. Köztudott, hogy a múlt században kibontakozó nacionalizmus kitiltotta a magyar nyelvet templomainkból is, azt az ördög nyelvének tartotta. Ilyen körülmények között nem az a fontos, hogy csak magyarul írjunk. A lényeges, hogy megértessük mindazt, amit mondani akarunk. A magyar betű olvasására fokozatosan ösztönözzük magyarul beszélni tudó moldvai olvasóinkat. Legnagyobb gondunk az újság eljuttatása a falvakba. A nehézségek miatt tízezerről ötezer példányra estünk vissza.- Folytassuk a csángó szövetség tevékenységével. Mi bizonyult még fontosnak és eredményesnek?- Több esetben hozzájárultunk csángó magyar gyerekek hazai vagy magyarországi táboroztatásához, és igyekeztünk a szülőket arra biztatni, hogy engedjék el gyerekeiket székelyföldi magyar iskolákba. Kovásznán létrejött a Körösi Csorna Sándor Iskolaközpont hatvan csángó magyar gyerekkel, ugyanakkor Csíkszeredán is szép számban tanulnak gyermekeink.- Budapesten, a Nemzetközi Előkészítő Intézetben sok csángó fiatal tanul, sőt középiskolában, általános iskolában is találni elvétve odacsángált gyermeket. Mi a véleménye erről a szövetségnek?- Amint az eddigi tapasztalatok mutatják, nem feltétlen kell Magyarország felé irányítani fiataljainkat. Nagyon válságos a beilleszkedésük, másrészt valószínűleg többen maradnak külhonban közülük, mint ha valahol a Székelyföldön tanulnának. Mi azt tartjuk, hogy aki középiskoláját erdélyi magyar iskolában végzi, versenyképes lesz a hazai egyetemeken, és ebben a fizikai-lelki közelségben mégis többet segíthet az otthon hagyottakon.- Vajon nem lenne-e még jobb odahaza, a magyarságukat még őrző csángó falvakban kivívni a magyar nyelvű oktatást?- Feltétlenül ez lenne a legjobb, de még nagyon távol állunk ettől. Lészpeden a szülők kérték, hogy heti két-három órában tanítsák gyerekeik számára a magyart mint idegen nyelvet. A megfélemlítések hatására azonban nagy részük elállt a szándékától.- Mekkora a taglétszáma a Moldvai Csángó Magyarok Szövetségének, és kik alkotják a szervezetet?- Túlságosan nem dicsekedhetünk azzal a néhány száz taggal, aki kitöltötte a belépési nyilatkozatot. Még mindig félnek az emberek, nem mernek nyíltan mellénk állni. Együttérzésük viszont nyilvánvaló. Találkozóinkra is szívesen eljönnek, érdeklődnek tevékenységünk iránt. Főleg Bákó megyei helységekből, de Neamtból és Vrancea megyei falvakból is akad bejegyzett vagy be nem jegyzett tagunk.- Gondoltak-e arra, hogy hasznosabb lenne csángó központtal működtetni a csángó magyar szervezetet?- Nem lenne életképes a már említett nyílt kiállás hiánya miatt. Sőt, könnyen átalakulna csángó magyar szövetségből egyszerűen csángó szövetséggé.- Maradt-e ki valami a tevékenységük ismertetéséből?- Közreműködtünk a moldvai csángók pusztinai fesztiváljának megtartásában, segélyeket juttattunk el az árvízkárosult falvakba, de a legfontosabb: lépten-nyomon igyekeztünk hangot adni a csángó magyarok életéről. Tisztában vagyunk azzal, hogy az évszázados falakat nehéz lerombolni. Nekünk most minél több magyar szóra van szükségünk, megértésre és bátorításra. Ábrám ............ . . . V* .- I Közösségfejlesztők társasága alakult Egy új szövetség létrejöttéről határoztak Kolozsváron az ország különböző pontjairól összegyűlt közösségszervezők. Az EMKE égisze alatt második éve működő népfőiskolái csoport kezdeményezői alapító közgyűlésre hívták össze a művelődési egyesületek, működő népfőiskolák, szabadegyetemek, társaságok képviselőit. Olyanokat, akik szívügyüknek tekintik a felnőttképzést, akik kovászai a különböző tevékenységeknek. Az új testület neve: Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társasága. Egyéni és kollektív tagokból áll, és egy sajátos pászmát igyekszik átfogni az oktatás és a közművelődés határterületéről. A társaság elsődleges célja azon társadalmi szervezetek tevékenységeinek összehangolása, amelyek a hivatalos oktatáson kívüli képzéssel (is), valamint a közösségszervezői munkát vállaló személyek felkutatásával, kiképzésével foglalkoznak. Az 1835-ben alapított makfalvi Wesselényi Kollégium, az 1940-es évek rendkívül gazdag egyházi irányítású népfőiskolái szerveződése. Az erdélyi népfőiskolái gyökerek a hagyományok folytatására kötelezik a mai nemzedékeket. Az új társaság elnökévé dr. Egyed Ákos történészprofesszort választották, míg titkárává Dáné Tibor Kálmánt. Á. Z. Veszélyben kincses Kolozsvár Történelmi emlékművek a politikai sakktáblán Király-hágó, Békás-szoros, a Maros partja és a Székelyföld, megannyi csodálatos helyszíne a magyarság életének. Rokonlátogatás és turistaút, kapcsolattartás az ott élőkkel, melyet a diktatúra, a sötét kor sem tudott megtörni. A változások reménye azonban hamar semmivé foszlott. Menekülők, áttelepülők, összecsapások és nacionalista megmozdulások tarkítják a képet. Kincses Kolozsvár, Erdély fővárosa veszélybe került. A híradások tragikus eseményekről, elnyomó intézkedésekről szólnak. Páll Zoltán, a Magyar Pedagógiai Szövetség, a romániai magyar pedagógustársadalmat összefogó szakmai szervezet alelnöke számolt be minderről:- A hivatalos adatok szerint is több mint egymillió magyar él ebben az országban, legnagyobb kisebbségként. Helyenként még szinte érintetlen tömbökben, ahol csupán a rendőr vagy a közhivatalnok román. Másutt azonban a szélsőséges betelepítési politika nyomán ez az arány jelentősen módosult. Hallatszik még magyar szó, de kevésbé nyíltan. Fogynak az emberek, aki tehette áttelepült, aki maradt, beletörődött. Teret nyertek az ultranacionalista román pártok, csoportosulások, melyek nem ismernek megbékélést. így lett városunk, a népek békés együttélésének történelmi települése a legszélsőségesebb mozgalom, a Vatra fellegvára. Georghe Funar polgármesterré választása utáni első tette ennek törvényesítése volt. Ma Kolozsvár a félelem és a feszültség városa.- Teljesen tehetetlenek az ellenvéleményen lévők? Mit tehet a magyarság ennek megfékezésére?- Funar egy báb. Idegenek mozgatják, profi ideológusok, messziről. 0 csak végrehajt. Igaz, azt következetes kitartással. A Mátyás-szobor elleni hadjárat, a román nyelvű feliratok, a nemzeti lobogó állandó kihelyezése ennek a politikának a gyakorlati megvalósítása. A Romulus és Rémus szobor áthelyezési terve szintén megzavarta az embereket. Ezt a legrománabb városok kaphatták meg, s most ez is útban van. Helyére egy másik gigantomán emlékművet kíván állíttatni. A műemlék-felügyelőség tehetetlen, az emberek félnek, a hatóság nem segít. Tombol a diktatúra, ellenőrizetlenül.- Az értelmiség, a civil szervezetek tehetetlenül nézik ezt?- A megfélemlítés tetőzött. Hiába szervezünk akciókat, akikre számíthatnánk, otthon maradnak. Félnek vagy közömbösek? Nem tudni. Nagyvárad, Arad, Temesvár még tartja magát, de nálunk már nagyon rossz a helyzet. Az asszimiláció megdöbbentő méreteket öltött, érthető az elkeseredettség.- Jelentkeznek-e még gyerekek magyar iskolába? Merik-e vállalni?- Négy középiskola működik még magyar tannyelven. Helyzetük azonban a tanfelügyelőség akciói következtében is egyre jobban ellehetetlenül. A Báthory István Líceum, ahol én is tanítok, még indít magyar osztályokat, de sajnos egyre kevesebb a jelentkező. 1200 tanulónk van, és folyamatosan csökken a számuk. A szülők félnek, karriervágyból román tannyelvű iskolába viszik a gyereküket. A továbbtanulás magyarul nem lehetséges, így nem sok választás marad. Mi pedig hiába harcolunk, lehetőségeink meglehetősen korlátozottak.- Miben segíthet az anyaország? Van megoldás?- Elsősorban erkölcsi támogatásra van szükségünk, hogy ne érezzük, magunkra hagytak. Anyagi eszközökre, tankönyvese, tanszerekre és minden használható segítségre, ami anyanyelven szól. Tudjuk, bizonyított tény, tanulni igazán csak így tud az ember. Az válik valós, elmélyült tudássá. Ezért is elengedhetetlen az anyaország segítsége. Cs. B. Városközi kapcsolatok u A Aomo historicus. - Ez a kifejezés azért kedves, mert mindenki beleköthet. Amikor a tudós egy tanácskozáson kiejtette e két szót, akkor arra utalt, hogy az óceántól messzebb élők - többek között Kelet-Európa és Közép-Európa is ilyen övezetnek minősíthető - előszeretettel hivatkoznak sumér, római és az idők kezdetétől induló múltjukra. Emiatt, és szorító szűkösségükben ferde szemmel néznek a szomszédra. Ennek nyilván oka van. A páradúsabb területeken tengődök ehhez képest racionálisabb magatartást tanúsítanak - jegyezte meg a kandidátus. Példájában egy német-francia határ közeli nagyvárost említett, ahol nem igazán érdekli a boltba betévedőt vagy az üzletembert, kitől próbál pénzt nyerni. A határokat nem ismerő kapcsolatok ledöntik az akadályokat, indulatokat semlegesítenek. Még akkor is, ha a tapasztalatok szerint az említett két nagy nép meglehetősen eltérően ítél magáról és szomszédjáról. Ilyen a parttalan liberalizmus. Úgy néz ki, hogy megtörténhet a Kárpát medence környékén is, hogy a múltidézés és az egymás mellett élés nem ellentétei egymásnak. Nagybányán, Szolnok testvérvárosában a közelmúltban sűrűn találkoztak magyarok és románok. Egészen pontosan szolnokiak és nagybányaiak. A sportkapcsolatból személyes ismeretségek is születtek. A kinti rendező cég vezetője magyar ajkú volt, a szállásadó, a hotel tulajdonosa magyarul is beszélő román ember. Ahogy teltek-múltak a napok, a gyerekek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a tulajt nem Sándornak, hanem Alexandrának hívják. Egyik este elmondta, őt nem érdekli, hogy kik szállnak meg a hotelben. Fizetnek, ez a lényeg. Több százezer, talán néhány millió forintot is keresett az üzleten. Pedig ez csak egyfajta bemutatkozás volt. Jól járhatott ő is, és a vendégek is. Nem merült bele a történelembe, amikor minket fogadott. Tény, hogy jókora gombóc szorítja a torkot, amikor egyik-másik határátkelőn kíván „átférni” az óvatlan utazó. Olyan kérdéseket tesznek fel néha az útlevelet lapozgató egyenruhások, melyekre a választ a történelem zivataros századaiban alkalmazott módszerekkel sem lehetne kihúzni az emberből. Az ilyen apró afférok kedvét szegik az embernek. Szerencse, hogy van, ami ellensúlyozza mindezt. A vendéglátók érdekeltsége erősebb a nacionalizmusnál. Széttárt kézzel beszélnek azokról, akik képtelenek levetkőzni előítéleteiket. Másfelől nem jut szóhoz a vendég, amikor az agyondicsért középfokú oktatási intézmény diákjai minősíthetetlen stílusban beszélnek a magyarul értő pincémővel. A lényeg mégis az, hogy van még néhány szeglete a világnak, ahol nem az a legfontosabb, hogy ki, milyen nyelven szólal meg. Ahol a homo historicus a mában él. Szurmay Meddig jótékony a nyomor? Diákok fél téglával Már régóta rebesgetik, nem csak Szabadkán, hogy a magyar gyerekeket verik a szerb társaik az iskolákban. A témát azonban csak nemrégiben szellőztette meg a Magyar Szó című, Vajdaságban megjelenő napilap. Az illetékesek körében hatalmas felháborodást váltott ki a cikk, amely csak a szabadkai eseteket dolgozta fel. Az iskolákba főleg a már korábban végzett suhancok járnak viszsza. Provokálják a kisebbeket, sőt a zsebpénzt is elveszik tőlük. Az sem mendemonda, hogy az egyik középiskolában kapupénzt szednek szünetben az utcára menőktől. Legutóbb az egyik ellenszegülőt fél téglával célozták meg, amely azonban egy másik diákot talált el, akit azonnal kórházba kellett szállítani. A tanfelügyelő és az igazgatók óva intenek mindenkit, nehogy eltúlozzák és főleg elpolitizálják az ügyet. A magyar pedagógusok közérzetén aligha javít az az értesülés, amely most már nyílt titoknak számít, hogy a következő tanévben a szakképesítés nélküliek nem juthatnak álláshoz. A minisztériumból szivárogtatták ki a hírt, hogy amennyiben a meghirdetett tanári helyekre nem jelentkezik diplomával rendelkező kisebbségi pedagógus, akkor ezeket szerb tanárokkal töltik fel. Magyarul tudó és szakképzett: ezen áll vagy bukik egész anyanyelvű képzésünk, hiszen a hatalom a legújabb törvényben a „papírnak” adott előnyt a tanítási nyelvvel szemben. Sehol sem mondják ki, hogy az iskola köteles olyan tanárt alkalmazni, aki ismeri a diákok nyelvét. A törvény értelmében minden gyereknek joga van az anyanyelvű képzésre, az iskoláknak viszont - szintén a törvény szellemében — semmit sem kell tenniük, hogy e jog érvényesíthető is legyen. A korábbi gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy ahol csak tehetik, nem találnak majd megfelelő képesítésű, magyarul is beszélő tanerőt. Ezért számít szinte pótolhatatlan veszteségnek, ha egy-egy pedagógus hátat fordít a pályának, sőt, ami nem ritka, az országnak is. Az illetékesek szerint bizonyára ezt sem kellene elpolitizálni. T. L. Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József Szabadka város területén 1990 végén 1925 halálesetet jegyeztek be, míg tavaly drasztikusan csökkent az elhalálozás. „Mindössze” 1775-en távoztak az élők világából. Manapság kevesebb veszélynek van kitéve a polgár, és egészségesebb életmódot folytat. Csökkent például a környezetszennyezés. A nemzetközi blokád ideje alatt nem dolgozik a Zorka Vegyiüzem, nem mérgezi a város levegőjét. Az egyéb erőszakos ráhatások is csökkentek. Az üzemanyaghiány miatt gyérebb a közlekedés, és kevesebb a baleset, másrészt a polgárok egészségesebben közlekednek, négy helyett például két keréken vagy gyalog is megteszik azt az utat, amit eddig is megtehettek volna. A lakosság elleni külső-belső szankciók miatt egészségesebb a táplálkozás, kevesebb húst fogyaszt a polgár. Jótékony hatása van a gyógyszerhiánynak, illetve a magas gyógyszeráraknak. Csak az fogyaszt orvosságot, akinek nagyon muszáj! Persze nem csak jótékony hatása van a nyomorúságnak. Félő, hogy előbb-utóbb kiüt a vitaminhiány, az egyoldalú táplálkozás, a sok idegeskedés és depresszió hatása. Ezért nem lehet örülni igazán az „egészségesebb” életmód áldásainak. Tóth Lívia Nem elcsábulva, csak művészként, vendégségben Két vajdasági művész - Kovács Frigyes színész és Bakos Árpád népzenész - a Garabonciás Pódium keretében megyénkben járt. Karinthy Tanár úr kérem-jével és Arany Toldijával mutatkoztak be nagy sikerrel öt előadáson. Az előadómuvész-duó egyik tagjával, Bakos Árpád népzenésszel beszélgettünk.- Hol végezte tanulmányait?- A magyar tanszéken végeztem Újvidéken, diploma nélküli magyartanár lennék, de a zene áll hozzám közelebb. Nagy gyengéim a hangszerek, gyűjtöm is őket. A Toldiban kobzon, dorombon, furulyákon játszom, de számtalan más hangszerem van otthon. Két évig feljártam Budapestre a zuglói népzeneiskolába. Nehéz megnyílnom, gyakorolnom, egyáltalán nehéz fellépéseket találnom otthon.- Tervezik, hogy újabb pódiumműsorokkal lepik meg akár a szolnokiakat is a közeli jövőben. Ilyen lenne a Menni, maradni? című a hazakeresésről.- Ez a műsor az elvágyódás-otthon maradás kettősségéről szól majd. Frigyes verseket mond, míg én dalokat gyűjtök hozzá. Több műsortervünk van. A népzenei estet, hangszerbemutatót valószínű egyedül csinálom. Az elvándorlások miatt nagyon kevés zenész maradt otthon. Talán lesz néhány ember még a Vajdaságban, akiket be tudunk kapcsolni a Garabonciás Pódium munkájába. A tragikus sorsú Sziveri János költő tiszteletére rendezett emlékest jelenti majd kezdeti munkánk koronáját. Verseit elolvasva, megdöbbentő, mennyire előre látta vízióiban ezt a mostani helyzetet. Sziveri Jánost elüldözték otthonából. Utolsó két kötete már Budapesten jelent meg. Az ő sorsa a mi sorsunk is.- Napjaink Vajdasága és a versek. Odahaza van-e igény, érdeklődés irántuk?- Az utóbbi két évben nem tudtunk fellépni otthon. Ez anyagi, objektív okok miatt alakult így. Például egyszerűen nem tudjuk beszerezni a benzint, nem tudunk pénzhez jutni.-Ez a magyarországi átjárás nem jelent majd elcsábulást?- Nem, nem... Ott születtem, ott van a házam, nekem az a haza. Tartozhat az Kis-Jugoszláviához vagy bárminek nevezzék. Ha idejövök, itt is csak idegen vagyok, hiába értem a nyelvet. Ott meg azért számítunk idegennek, mert magyarul beszélünk. A gyökereink azonban ott vannak, az a hazánk. S. Cs. J. Gumibottal mért biztonság Szerbiában A szerbiai köztársasági képviselőházban több napig zajlott a költségvetésről folytatott vita. Leginkább egy tétel borzolta fel az ellenzéki tábor kedélyeit: a rendőrség idei kiadásaira tervezett öszszeg nagysága. Erre ugyanis a költségvetés 17 százalékát hagyták jóvá. Az egyik képviselő meg is jegyezte, hogy Szerbiában sohasem volt ilyen nagy a rendőrapparátus s ilyen kicsi a polgárok személyi biztonsága. Azt sem tartották helyénvalónak, hogy többet akarnak költeni a rendőrségre, mint az egészségügyre. Sokan a tavaly alakult rendőr-akadémiát tartották feleslegesnek, mások a rendőrség túlméretezett létszámát rótták fel. Erről ugyan senkinek sincs pontos adata, de a becslések 80 ezertől 100 ezerig terjednek. Az újságírók nem kis cinizmussal jegyezték meg, hogy lassan-lassan minden adófizető polgár fejére jut egy gumibot. Állítólag azért van szükség töméntelen rendőrre, mert burjánzik a bűnözés. De milyen rendszer az, ahol az egyre több rendőr jelenlétére is egyre nagyobb a bűnözés? A bűnözés, amely ellen a szerbiai uralkodó párt nemrégiben kíméletlen harcot hirdetett. Szélmalomharcot. T. L.
