Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-17 / 115. szám
1994. május 17., kedd 5 Körkép Kéziratos térképek a megyei levéltárban Bedekovich Lőrinc: Jászkun kerület (1782) A nagyközönség keveset tud arról, hogy a megyei levéltár milyen értékeket, kuriózumokat őriz, ezért e rövid írással adunk most bepillantást térképgyűjteményünkbe. Természetesen a teljesség igénye nélkül, mindössze néhány jellemző sajátosság felvázolásával mutatjuk be több mint 300 darabból álló térképtárunkat. Az 1730 és 1867 között készült térképek városokat, településeket ábrázolnak, illetve vízrajzi térképek. A térképek igen aprólékos pontossággal készültek, és a címben általában feltüntették, hogy mit ábrázolnak. Hogy mi mindent rajzolt meg például a legrészletesebb jászberényi térkép készítője, érdemes teljes terjedelmében idézni. A felmérési térkép a város belsőségét az utcahálózattal, a templomokat, szobrokat, a földek osztályozását és területi adatait, a szántókat, kaszálókat, erdőket, káposzta- és kenderföldeket, szőlőket, a halmokat, tavakat, ereket, laposokat, zsombékos területeket, hidakat, utakat, malmokat, téglavetőket, a kocsmákat (Homoki, Kaptzaszárító), a Kisárkot, a határszélek régi elnevezését, valamint a Tama és a Zagyva folyókat is feltünteti. Térképek a legkülönfélébb célokból készültek, érdemes megemlíteni néhány jellegzetes esetet. Báró Orczy Lőrinc újszászi földbirtokos ellen, Jászalsószentgyörgy község által indított vízimalomperben készült vázlat. A vízimalmokat, halmokat, hidat, a mellette lévő Nepomuki-szoborral és a kutakat tünteti fel. A királyi helytartótanács 1822. évi rendeletére készült Bedekovich Lőrinc térképe: „Rajzolattya a jász megyebéli utaknak és folyóvizeknek” - amely a régi postautakat és postaállomásokat is ábrázolja. Szinte rejtvényként lehet megfejteni az egyik felmérési térkép kéziratát: - ,,Az nagy KVn KerVLetnek Igazi VI képe, kit Lelra kVMVrl beDekoVICh Lőrlntz IngenlVr” - a kiugró római számok összeadva a térkép készítésének időpontját adják (1795). Meglehetősen sok vízrajzi térkép található levéltárunkban, melyeknek egy része a folyószabályozásokhoz készült. Ilyen például a Tisza folyó térképe, mely a szabályozatlan Tisza folyó folyását ábrázolja. Többek között jelzi a Tisza kanyarulatain tervezett átvágások és az 1848. évi töltések helyét. A gyűjteményben található térképek túlnyomó része színes technikával, finom rajzolattal készült. A rajzolók törekedtek arra, hogy a térképek ne csak pontosak legyenek, hanem ugyanakkor díszesek és esztétikusak is. Példaként említsük meg itt a levéltár legrégebbi térképének (1730 körül) díszítő motívumait. A keretbe foglalt térkép címfelirata díszes és figurális: a rúdra függesztett címfeliratot kiterjesztett szárnyú sas karmaival tartja. A térkép jobb felső sarkában aranysárga napot, alsó sarkában két, mérnöki műszerekkel (körző, távcső, derékszög) játszó gyermeket ábrázol. A térképek - legtöbb esetben - tartalmazzák a készítő nevét és az évszámot, valamint szülés jelmagyarázatot is feltüntetnek. Feltétlenül meg kell említenünk azoknak a képzett földmérőknek és mérnököknek a nevét, akik a gyűjtemény legtöbb darabját rajzolták: Bedekovich Lőrinc, Kováts György, Toót Imre és Barócs János. Közülük is kiemelkedik több évtizedes munkásságával és szaktudásával Bedekovich Lőrinc, aki a kerületi mérnöki tisztséget 1779-től 1819 végéig töltötte be. Mérnöki hírnevére sokat adó, széles látókörű, humánus ember volt. Méltán tarthatjuk számon - négy évtizedes mérnöki munkássága alapján - a 18-19. század legkiválóbb mérnökei között. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a Bedekovich életére és munkásságára vonatkozó adatokat, forrásokat — többéves kutatómunkával - Nemes Gerzson tárta fel. Czégény Istvánná ELÉRHETŐ Budapest, Kecskemét és Debrecen után a Westel 900 szenzációs gyorsasággal megérkezett már Szolnokra is! Ezzel rövid időn belül háromra növelte vidéken az Eurofon szolgáltatásokkal ellátott városok számát - elsőként a magyarországi GSM szolgáltatók közül. A Westel 900 Ígéretéhez híven rendkívül gyors ütemben bővíti mind értékesítési hálózatát mind pedig a szolgáltatással ellátott területeket szerte az országban. Mostantól szinte hetenként kapcsolódnak be újabb és újabb területek a rendszerbe. Ha bármi kérdése van Eurofon szolgáltatásainkkal kapcsolatban, hívja, vagy keresse fel a Westel 900 szolnoki partnereit: Ofotért: Szolnok, Baross u. 2. Tel.: (56) 573-604 Westel Rádiótelefon Kft.: Szolnok, Baross u. 1. Tel.: (56) 571-511 Válassza Ön is a szabadságot, a biztonságot, a minőségi szolgáltatásokat! Válassza Ön is a Westel 900 GSM mobiltelefon rendszert, hogy még ma mindent elérjen! EUROFON Személyes szolgáltatás Önnek a Westel 900-tól Közeleg a nyár... Mi újság autóstopügyben Európában? A dolog úgy kezdődött, hogy bementem a Kunság Füszért szolnoki üzletházába, és hátizsákomat telitömtem minden szükséges élelmiszerrel, mert ugye itthon mégiscsak olcsóbb megvenni, ráadásul itt egy helyen megkaptam mindent. Aztán elindultam... bele a nagyvilága. Hogy hová...? Csak úgy, az orrom után. Hogy minek...? Számomra új, ismeretlen tájakat felfedezni, emberekkel ismerkedni. A rablást és gyilkolászást mellőzve ugyan, de szilaj őseim példáját követve, kalandozni. Mert ugye nem véletlen született a mondás: „de sagitis hungarorum libera nos domine”, és eleink vére nem tagadhatja meg önmagát bennem sem. Hogy mivel...? Jó adag elszántsággal, a papírvékonyságú pénztárcából adódóan, az előzőekben már emlegetett hatalmas hátizsákkal, autóstoppal, vagy ha úgy tetszik, gyalog. Furcsa életforma a stoposé. Ott áll, gyalogol az út szélén, szabad prédaként kiszolgáltatva a haramiáknak éppúgy, mint a hatóságok túlbuzgó képviselőinek, ugyanakkor tanúja lehet az emberi jó szándék, önzetlen segíteni akarás legszebb példáinak. És az a sok történet, sors, életszemlélet ami egy-egy rövidke utazás alkalmával szóba kerül az alkalmi útitársak között... De ne kanyarodjunk el a témától! Az első napomra igazán nem panaszkodhatom. Az időjárás pompás volt, és az éjszaka már Klagenfurtban ért. Bezzeg másnap zuhogó esőre ébredtem. Az előző évek tapasztalatán okulva igyekeztem elkerülni Svájcot, ahol az országutak gyalogos vándora térdig koptathatja a lábát, mire valaki nagy sokára továbbviszi egy darabon. Tehát utamat Olaszország felé vettem. Nem is csalódtam, mert délutánra már Milánó mellett koptattam az aszfaltot. Elgondolásom szerint Torinón át próbáltam elérni a Lyonból, Géniből délre hömpölygő forgalmat, de az ország északnyugati csücskéhez közeledve a svájcihoz hasonló mentalitással találkoztam, ezért délnek fordultam. Azt hiszem, ismét jól jártam, hogy így döntöttem, mert Genovához közeledve a rossz idő ellenére is pompás tájak tárultak föl előttem, és az éjszakát már a francia határ közelében tölthettem. Ekkor még nem sejtettem, hogy eddigi lendületem a határ túlsó oldalán alaposan meg fog csappanni. Hiába keltem föl hajnalok hajnalán, hiába próbálkoztam mindenféle rafinériával, a franciák csak nem akartak fölvenni sehogyan sem, pedig a forgalom igencsak nyüzsgőnek volt mondható. Nem csoda, hogy késő délutánig csak Marseille-ig jutottam, és ez is csak az itt külföldinek számító olaszoknak, belgáknak volt köszönhető jobbára. Ha a helybéliek számomra igencsak elítélendő hozzáállása nem csüggesztett volna el egyébként is, akkor itt most biztosan sikerült volna magamba roskadnom, mert Marseille-hoz közeledve észrevettem, hogy nincs meg az útlevelem. „Csak annak az olasz tengerésznek az autójában hagyhattam, aki áthozott az olasz-francia határon” - próbálom találgatni irataim sorsát. „Mit is mondott az olasz...? Monte Carlóban egy hajóra megy vissza dolgozni. Nosza, nyomás vissza Monacóba. Meg kell találnom az emberemet, mielőtt fölszedik a horgonyt és elhajóznak!” Az utazás a (most már tapasztalatból bátran állíthatom) a francia viszonyokra jellemzően nagyon keserves volt visszafelé is, de szándékomtól eltérően most végre itt vagyok Monte Carlóban. „Nézzük csak, milyenek az esélyeim útlevelem visszaszerzésére. Egy vöröses hajú, 35-40 éves olasz tengerészt keresek, aki egy magánhajón szolgál. Van neki egy barna vagy szürke Renault 4-e ami, ha nem a parkolóházak valamelyikében várja gazdáját, akkor valószínűleg a kikötőben található. De melyik kikötőben...? Mert hál’ isten van három is ebben a csöppnyi országban. A város méregdrága. Anyagi helyzetem a helyi viszonyokhoz képest szerénynek mondható, papírjaim nincsenek. Mit mondok majd a rendőrnek, ha kiszúrja magának ide nem illő, nem túl elegáns, hátizsákos alakomat?” Körülbelül eddig juthatok gondolataimban, amikor már int is magához, és öt perc múlva az őrszobán kuksolok. Kihallgatás, motozás... Fegyvert, kábítószert keresnek. Látszik a rendőrökön, hogy hiszik is, nem is amit mondok az elveszett útlevélről. „Uram, ön szabad, de haladéktalanul hagyja el az országot, és térjen vissza Franciaországba!” - bocsátanak utamra jó negyedóra múlva. Teljesen „ledöbbenek”. Nem csuknak le, nem telefonálgatnak a főparancsnokságra, minisztériumba, a legközelebbi konzulátusra, nem toloncolnak ki, egyáltalán nem úgy viselkednek, mint hasonló szituációban a tőlük jóval keletebbre lévő kollégáik. Egyszerűen úriemberek, akik feltételezik a másikról, hogy ő is gentleman. Sajnos nem voltam abban a helyzetben, hogy „ne éljek vissza fogvatartóim” bizalmával. Mivel az útlevelemet mindenképpen viszont szerettem volna látni, töredelmesen bevallom, ezért nem hagytam el „haladéktalanul” az országot, kimentem a kikötőbe, és hátizsákomat egy gyönyörű háromárbocos vitorlás legénységére bíztam, magam pedig nyakamba vettem a várost. Körbejártam a kikötőket, a mólókat, a kikötők körüli utcákat, még egy négyszintes parkolóházat is átbogarásztam. Több tucat matrózt, hajóácsot kikérdeztem az én tengerészem és autója felől érdeklődve. Beszéltem a Forma-1 lelátóit szerelő munkásokkal, a parkolóház biztonsági embereivel, de senki sem tudott semmi használhatót mondani. Fölkerestem a kikötőparancsnokságokat is, de kérdéseimre csak fejcsóválás volt a válasz. „Ha emberem el is hajózott már, az autónak csak itt kell lennie valahol.” Újból végigjártam a kikötők mólóit, amikor az egyik eldugott távoli sarokban egy kis szürke foltra lettem figyelmes. „Igen, igen, ez egy szürke Renault 4, de az útlevél nincsen benne” - állapítottam meg, amint a közelébe érek. „Emlékezzünk csak..., mi is volt a kesztyűtartóban, a szélvédő mögött...”- Szia, barátom! Az útleveledet épp az imént adtam le a kikötői rendőrségre! - csattan mögöttem az olasz hangja. Útlevelem birtokában „haladéktalanul visszatértem Franciaországba”, és folytattam utamat. Illetve csak megkíséreltem folytatni, mert egy nap alatt csak Nizzáig jutottam. Itt aztán önkritikát gyakoroltam, és beláttam, hogy a franciák „nem szeretnek engem”, ha sikerül is eljutnom Spanyolországba, ott köztudottan még nehezebb autót stoppolni. Hiába, úgy látszik, errefelé nem divatos ez a „közlekedési forma”, és különben is a mai, erőszakkal teli világunkban, támadástól tartva sokan nem szívesen fogadnak be idegent a saját autójukba. Az úton elszáguldó autó szélvédőjén keresztül pedig mi az esély egymás bizalmának megnyerésére, a kapcsolat felvételére? Mindezeket átgondolva kora hajnalban indultam el Nizzából, immár hazafelé. Ötvenöt órára volt szükség hazáig úgy, hogy autóstop híján vagy 35 kilométert gyalogoltam az olasz határig. Hiába, ez egy ilyen „sport”, egyszer hopp, máskor kopp, de azért ha valaki nem veszi véresen komolyan, akkor sok élményt nyújt számára. Remélem, sikerült a fönti sorokban néhány „hasznos” információval is szolgálni mindazoknak, akik előre megfontolt módon egy nyári autóstopos „kirándulás” gondolatával foglalkoznak. Akinek kedve van hozzá, próbálja ki maga is! Szekeres Ferenc Muzsika és dráma / Évadzáró a Szigligetiben A szolnoki Szigligeti Színház legnagyobb közönségsikere az idei évadban valószínűleg a XIV. René című operett volt, Bíró Krisztinával a főszerepben. Képűnk a darab egyik jelenetét idézi föl. Az 1993/94-es évad utolsó előadásaira június első napjaiban kerül sor, az év legsikeresebb darabjaival és új csemegékkel. Június 2-án délután fél háromkor és este fél nyolckor a legnagyobb közönségsikert aratott produkciót, a XIV. René című operettet mutatják be, Bíró Krisztinával a főszerepben, rendező Bor József, 3-án este hét órakor Foster amerikai író Tom Paine (filozófiai mozaik) című művét a marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia előadásában láthatják. Június negyedikén szombaton délután fél háromkor és este hét órakor operettparádé lesz Kalocsai Zsuzsával, Leblanc Győzővel, Oszvald Marikával, Szolnoki Tiborral, Réti Attilával, fellép a Pelikán táncegyüttes, a Honvéd együttes, Weiner Leó szimfonikus zenekara Rónai Pál vezényletével. Ötödikén este hét órakor Operagála címmel részleteket láthatnak az érdeklődők Bizet, Csajkovszkij, Gounod, Mascagni, Ponchelli, Puccini, Rossini és Verdi operáiból, Pánczél Éva, Skoff Zsuzsanna, Szilfai Márta, Anatolij Fokanov, Rácz István és Andrej Lancov előadásában. A Szolnoki Szimfonikus Zenekart Báli József vezényli, műsorvezető Baranyi Ferenc. Nyolcadikén este hét órakor ismét Erdélyből érkező vendégegyüttest láthat a közönség: ezúttal a temesvári Csíki Gergely Színház mutatja be a német drámaíró, Peter Weiss Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című játékát, tizenegy képben és egy felvonásban. Az évad utolsó előadásai bérletszünetesek, jegyek válthatók a színház jegyirodájában, ahol a Szegedi Szabadtéri Játékok programjaira, előadásaira is lehet jegyet váltani. (Műsoron lesz Erkel Bánk Bánja, Verdi Othellója, és Schönberg Miss Saigonja.)