Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

Szerenád Orgonaillatú szép május van. A külváros fák szegé­lyezte utcáiban az esti lámpa­fényben itt-ott halványan felderengenek a gesztenye­­fák fehér virággyertyái. Állok az erkélyen, és hall­gatom a dalokat. Elmegyek - elmegyek .. . Most búcsú­zunk . . . Ha én zászló len­nék . .. Hosszan, csengőn száll az ének a hallgatag házsorok között, föl-föl egészen a csil­lagos égig. Eszembe jut a régi május, amikor én fújtam társaimmal tanáraim ablaka alatt a nótát. Kezünkben lobogó gyertyák, szívünkben zsongó várako­zás, vágyakozás, öröm és egy ici-pici sajgó fájdalom, a va­lami befejeződik most - az elmúlás hűvös lehellete -, és a kezdődik valami új, más - felnőtt életünk izgató kihívá­sokkal teli ígérete. Lestük az ablakokat, vár­tuk, mikor gyulladnak fel a lámpák, s mikor invitálnak bennünket egy kis vendéges­kedésre. Az asztalok mellett- miközben faltuk a sütemé­nyeket, és ittuk a kólát -, el­mondtuk, hogy köszönjük, hogy szép volt, kár hogy vége, de mégis .. . Pityeregtünk egy kicsit, aztán hazaballagtunk, és tud­tuk, azt az éjszakát soha-soha nem felejtjük el.- Még most is szívmelen­gető emlékezni rá, pedig hány éve már? Hány éve már- gondolom magamban, s dúdolgatni kezdem a dalla­mokat. Visszarepülök a múltba, az én virágillatos ta­vaszomba, megszűnik körü­löttem a világ, próbálom megtalálni, kézen fogni ak­kori önmagam. Éles kiáltásra riadok:- Ne ordítozzatok már! Lánycsapat vonul az ut­cán. Lehetnek vagy húszán. Szakadozott sorokban men­nek, hárman-négyen össze­kapaszkodva, egyikük, aki elöl halad, hangosan mesél valamit. Nem nagyon értem, amit mond, de humoros le­het, mert a többiek nevetnek rajta. Fülsértőén, sikítás-sze­­rűen, bántón. Hátulról idő­ről-időre elhangzik a figyel­meztetés:- Ne ordítozzatok már! - ami ha lehet, még hangosabb és még bántóbb, mint a rö­­higcsélés. Egyszer csak a középen menetelők közül kibukik va­laki, és elterül a földön. Kö­­résereglenek, próbálják fel­rángatni, káromkodnak.- Minek iszik, aki nem bírja? - sommázza a tanulsá­got egyikük, aztán felharsan a praktikus kérdés:- Hogy vigyük haza?- Hagyjuk itt! - javasolja valaki, de a többiek lehurrog­ják:- Hülye vagy! Oltári nagy balhé lenne! Nagy nehezen feltámogat­­ják, közrefogják, s szinte húzzák magukkal az úton. Csak állok, és nézek utá­nuk, és egyre azt motyogom értelmetlenül:- Lányok, lányok, lá­nyok... A jelenet még másnap reggel is eszembe jutott. Fá­jón visszasajgott bennem az érzés: miért?, miért csináljá­tok ezt magatokkal? Ha már most nem vágytok az életnek e csodálatosan szép hangula­tai, örömteli pillanatai után, ha már most hódítjátok ma­gatokat, mi lesz, amikor tény­leg szomorúságot, nehézsé­get hoz az élet? Hogyan fog­tok józanul, kitartással meg­birkózni vele? És ki a hibás? A csonka családok? Az apák, akik a kocsmában intézik el a kéthe­­tentei láthatást gyermekük­kel? Az anyák? Akik nem pa­rancsolják otthon maradásra a szórakozóhelyre induló serdülőt? A társadalom? A kiábrándult, agyonhajszolt felnőttek? És ti? Nektek nem kell tenni önmagátokért semmit? Nincs jussotok saját jövőtök­höz? Azt a fejetek fölött ad­­ják-veszik? Hogyan nyújtsuk majd át nektek a stafétabotot, ha meg sem látjátok, nem tu­datosul bennetek, hogy eljött a ti időtök, kezetekben a je­len, és a jövő, mert szemetek a semmibe réved? Higgyétek el, az élet egyik nagy leckéje az, hogy bármi történjék, menekülés csak előre van. S ezt már korán el kell kezdeni evakorolni. l/U< & Tepsilesen Újra együtt... Szabálytalan portré Meglátni és megszeretni... a nagy csapat. Csüllög Gábor és Győré István ismét egy konyhán kavargatja az ételt.- Hogy is indult ez a sikeres páros? - kérdezem a velem szemben ülő két mosolygós fia­talembert.- Még a szakmunkásképző­ben kezdődött - válaszol Csül­lög Gábor. - Már ott is jó have­rok voltunk, a nyári gyakorlato­kat is általában egy helyen töl­töttük. Amikor felszabadultunk, elváltak útjaink.- Teljesen elszakadtak?- Inkább úgy mondanám, kergettük egymást - veszi át a szót Győré István. Csak egy példa: előbb Gábor dolgozott a Nemzeti étteremben, s amikor eljött, én kerültem a helyére.- Itt a Kaán Károly úti Szoci­ális Otthonban találkoztak újra?- Itt bizony - nevet Csüllög Gábor. - Az volt aztán a megle­petés! Dr. Szabó Julianna főor­vosasszony Istvánt hamarabb felvette, mint engem, aztán vitt bemutatni neki, mint új kolle­gát. Mit mondjak?! Örültünk egymásnak. Szeretünk együtt dolgozni, és mindketten szíve­sen vagyunk itt. Nagyon jó a hangulat az intézményben. Mindenki átérzi annak a fe­lelősségét, amit az idős embe­rekkel való foglalkozás jelent. Senki nem nézi a munkaidő vé­gét. Ha a helyzet úgy kívánja, zokszó nélkül tovább maradnak a dolgozók. Ezt a munkát nem lehet csak pénzért csinálni, a szívet is bele kell tenni.- Van-e különbség az éttermi és egy egészségügyi létesítmény főzési technikája között?- Természetesen van - vála­szol ismét Csüllög Gábor. - Egy étteremben magyaros ízesí­téssel, jó fűszeresen kell az ételt elkészíteni. Egy egészségügyi létesítményben, a könnyen emészthetőség, a vitaminokban gazdag ételkínálat a fontos. Gondozottjaink folyamatosan kapnak almát, narancsot, banánt és primőröket. Mi már kará­csonykor paradicsomot, papri­kát adtunk a reggelihez.- Van, amire szintén nagyon büszkék lehetnek. Amikor Göncz Árpád úr Szolnokon járt, Önök és stábjuk készítette el a hidegtálakat, salátákat az álló­fogadáshoz. Gyönyörű volt a te­rítés, és fantasztikusak az étel­kompozíciók.- Örültünk a sikernek - mondja Győré István. - Jó volt bemutatkozni erről az oldalunk­ról is, de ...- nekünk legfontosabb az it­teni munkánk - fejezi be a mondatot Csüllög Gábor. Az az igazi elismerés számunkra, amikor egy néni vagy egy bácsi megállít a folyosón és azt mondja: „Köszönjük az ebécjet. Nagyon finom volt,” ' ' Mit is mondhatna erre egy rí- ■ porter?- Köszönöm a beszélgetést. Nagyon kellemes volt. Most már csak a recept van hátra. Összevillan a szemük, és szinte egyszerre mondják.- A ház kedvence: Rizshabos tekercs Hozzávalók: 4 tojás, 4 ek. cukor, 4 ek. rétesliszt, só. A töltelékhez: 15 dkg rizs, 4 dl tej, 3 dkg Liga margarin, 2 to­jás, 1 ek. finomliszt, 10 dkg cukor, 1 vaníliáscukor, 2 dl tejszín, 1 csapott ek. zselatin, 5 dkg mazsola, 5 dkg cukro­zott gyümölcs, 1 citrom re­szelt héja. A tojások sárgáját a cukorral, a liszttel kikever­jük, a fehérjét habbá verjük és óvatosan hozzáadjuk. Pa­pírral bélelt tepsibe öntjük, megsütjük. A rizst a marga­rinnal és a tejjel felfőzzük, hozzáadjuk a cukrot. A ma­radék tejet 2 tojással, a liszttel és a vaníliáscukorral simára keverve gőzön sűrű krémmé főzzük. A zselatint 1/2 dl víz­ben feloldjuk, 1 percig főzzük és langyosan a krémbe tesz­­szük. A cukrozott gyümölcsöt, a mazsolát, citrom héját bele­keverjük, és óvatosan a habbá vert tejszínt is - megtöltjük vele a tésztát, feltekerjük. Porcukorral vagy csokoládé­reszelékkel díszítjük. Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet. Elmondta, hogy az egyik nap egy pótkocsis Ifa kanyarodott be kocsija mellé, még meg is jegyezte magában, milyen szakszerűen, szépívűen fordult a hatalmas jármű. Ami­kor a sofőrülésből előbukkant a vezető, ismerősömnek leesett az álla: egy kis filigrán nő volt. A történet felkeltette az ér­deklődésemet. Elhatároztam, megkeresem az illetőt. Most itt ül előttem Varga Bé­­láné Piroska és csöndesen mo­solyog a kérdésemen.- Nem furcsállta a környezete a foglalkozását ? Nem éppen el­terjedt a gyengébb nem köré­ben.- Amikor meglátnak az em­berek, meghökkennek. Különö­sen míg kisteherrel jártam, pél­dául költöztetni. Csak néztek rám .. .no, és ki rakodik? Azon aztán még jobban elcso­dálkoztak, hogy ez a munka sem fogott ki rajtam. Megkap­tam a hűtő egyik végét, s már vittük is a tulajjal az emeletre. Ő aztán félúton mondta, tegyük le, mert nem bírja tovább, én még kitartottam volna. Erős vagyok és szívós.- Hogy került erre a pá­lyára?- Az általános iskola után a Közgazdasági Technikumba jártam, de egy év után el kellett jönnöm. Heten voltunk testvé­rek, én voltam a legidősebb, kellett otthon a segítség. Ahogy mód nyílt rá, dolgozni kezdtem, előbb a kórházban diétás nővér­ként, majd a MÁV-nál konyha­lányként. Innen mentem el gyesre kisfiámmal, s amíg vele otthon voltam, letettem a hiva­tásos A-B-C-E-kategóriás Aliz öt éve vesebeteg, van­nak állandóan és csak alkal­manként szedett gyógyszerei. Férje, Zoltán csak időnként szed nyugtatót. Gyermeket eddig nem mertek vállalni, „féltek attól, hogy nem lesz egészséges, károsíthatják fej­lődését a szülők által szedett gyógyszerek.” Helytelenül értelmezett óva­tosságból az elmúlt években eléggé általános lett az a gya­korlat, hogy a terhesség alatt mindenfajta gyógyszerszedést igyekeznek mellőzni. A gyógy­szerszedés vagy vegyi anyagok várható károsító hatását kizáró­lag a genetikai tanácsadások il­letékesek megítélni. A terhesség alatt az anya négy okból kerülhet kémiai anyaggal kapcsolatba, mely ká­ros hatással lehet a méhen belüli fejlődésre. Az egyik a környe­zeti kemikáliák, a másik az él­vezeti szerek, a harmadik a nem orvos által felírt, és a ne­gyedik az orvos tanácsára sze­dett gyógyszerek. Melyek azok a szerek, melyre egy családtervező pár­vizsgákat. Amikor letelt a gyes, már mint gépkocsivezető he­lyezkedtem el a vasútnál.- Ha jól tudom, most már sa­ját vállalkozásuk van.- Igen. 1985-ben mindketten eljöttünk a MÁV-tól, és magán­­fuvarozók lettünk. Én voltam az első női taxis a városban. Később aztán, ahogy vettük a járműveket, mindegyiken dol­goztam. Bármelyiket elveze­tem, de a kedvencem egy bil­lenős AYA-s rendszámú. Ahogy mondani szokták: meg­látni és megszeretni.. . A férjemnek is megvan a maga favoritja, úgyhogy nem veszünk össze.- Apropó, összeveszés! Fog­lalkozása révén sűrűn forgoló­dik férfiak között. Nem ébreszt ez féltékenységet a férjében? Nem adódnak ebből nézetelté­rések?- Nem adok rá okot. Az a ki­csi féltés, ami van benne, kell is. Aki szeret, az félt is. Az én párom nagyon jó em­ber. Nyugodt, türelmes, sokat köszönhetek neki. Bár együtt dolgozunk, egyféle munkát végzünk, ő mindig a nehezebb­jét választja. Ha látja, hogy fá­radt vagyok, még a háztartásba is besegít.- Lesz-e utánpótlása a vál­lalkozásnak?- Feltétlenül. 13 éves Piroska lányunk már kijelentette, hogy semmi más, csak gépkocsive­zető lesz. 17 éves Béla fiunk még nem nyilatkozott, de szíve­sen ügyködik az autók körül. Látjuk, a szíve őt is ide húzza. Milyen szép is belegondolni: két Béla és két Piroska a volán­nál. Úgy legyen! nak egy anyaságra készülő nő­nek figyelnie kell? Környezeti vegyi anyagok: ipari szennyeződés, növény­védő szerek. Magzati alkohol-synd­­roma: Krónikus alkoholista nők gyermekeiben többnyire jellegzetes klinikai kép jön létre: arcelváltozások, kisfejű­­ség, farkastorok, szívfejlődési rendellenességek, növekedési és szellemi retardáció (visz­­szamaradtság). Dohányzás: Dózistól füg­gően növekedési retardáció. Fejlődési rendellenességet nem okoz. De! Az alkohollal együtt erre is lehet számítani. Élvezeti szerek: A koffein­nek bizonyítható károsító hatása nincs. Gyógyszerek: Olyan szerte­ágazóak, olyan speciális hatá­súak, hogy ezen az íráson belüli megtárgyalásuk lehetetlen. Csak néhány példa: Nyugta­tok, antiepilepticumok (Pri­mal, Diphedan), anticoagu­­lansok (véralvadásgátlók: Syncumar, Warfarin), nemi hormonok (férfi-női gyógysze-Jogi jo-jó Egy korábbi lapszá­munkban beszámoltunk Sára szomorú történetéről, aki CSÉB 150-es biztosítást kötött a biztosítóval 1993. január 10-én, és még az év augusztus 25-én elhalálo­zott. Férje, mint kedvezmé­nyezett azonban hiába kérte az őt megillető 120 ezer fo­rintot, a biztosító megta­gadta a kifizetést arra hivat­kozva, hogy Sára analfabéta volt, így nem köthetett volna szerződést, csak köz­okiratba foglalással. Sára férje nem nyugodott bele a döntésbe, ügyével bí­rósághoz fordult. Lássuk, mi a jog álláspontja ebben az esetben. * * * Sára által a biztosítóval megkötött CSÉB 150 bizto­sítási szerződése alaki hiba miatt valóban érvénytelen. Azonban a CSÉB 150 biz­tosítás speciális Szerződés­­kötési feltételek miatt csak a munkáltatónál köthető meg. A munkáltatónál a biz­tosító megbízottjaként el­járó személy kellően nem vizsgálta a szerződéskötés feltételeinek a meglétét, - nevezetesen azt, hogy Sára analfabéta - ezért a szerző­dés, a megbízott mulasztása miatt vált érvénytelenné. Tekintettel arra, hogy Sárát nem tájékoztatták alaposan a szerződési feltételekről, a mulasztás kártérítési lehető­séget biztosít Sára férje ré­szére. A Polgári Törvénykönyv 537. paragrafusa (2) bekez­dése alapján a szerződés lét­rejön, ha a biztosító a bizto­sítási ajánlatra 15 napon be­lül nem nyilatkozik. A biz­tosító az előbb említett ha­táridőn belül nem nyilatko­zott, és azzal, hogy az alaki hibát nem észlelte, elzárta Sárát attól, hogy érvényes szerződést köthessen. Sára szándéka a szerződés meg­kötésére irányult, haláláig ugyanis rendszeresen fizette a biztosítási díjat. Összes­ségében a biztosító megbí­zottjának mulasztása miatt kártérítésként köteles a biz­tosítási szolgáltatást nyúj­tani és kifizetni Sára férjé­nek a 120 ezer forintot. Dr. Mosonyi Csaba rés készítmények), citosztati­­kumok, (daganatos betegségek gyógyszerei) és még jó néhány készítményről bizonyított, még legalábbis kétszer ennyiről fel­tételezhető a közvetett károsító hatás. Összefoglalva: a terhesek számára hangsúlyoznunk kell, hogy a terhesség alatt csak a fel­tétlenül indokolt esetekben és csakis orvosi ellenőrzés mellett szabad gyógyszert szedni. Az anya megbetegedéseit termé­szetesen gyógyítani kell, de igen megfontoltan kell a gyógy­szereket megválasztani. Mindig össze kell vetni azt az anyai kockázatot, amelyet kivédeni akarunk azzal a magzati koc­kázattal, amelyet okozhatunk. Alizt a terhesség kiviselé­sére biztattuk, mert az általa szedett gyógyszerek terhes­sége alatt is folytathatóak magzata veszélyeztetése nél­kül. Ezúton is kérem a család­tervezőket, kétségek, gyötrő­dés helyett keressék fel ilyen esetekben a genetikai tanács­adást. Dr. Mosonyi Attila Csüllög Gábor és Győré István kavargatás közben (Fotó: B.S.) Indulásra készen (Fotó: M.J.) OrvOsszemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom