Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
Szolnoki Extra 7 1994. május 12., csütörtök Család portrék - A fészek melege Szeretetben, megértésben - egyszerűen jól Jó pár esztendő eltelt már azóta, hogy Korom Mihály 18 évesen feleségül kérte a 17 éves Katalint, de még mindig őrzik szívükben a fiatalságot. Az a türelem, amivel a saját és a körülöttük lévő több mint ötszáz gyerekkel bánnak, azt mutatja, hogy nem felejtették el, hogy ők is (voltak) fiatalok - ha kicsit mások is, mint ezek a maiak ... Korom Mihály 35 éves karbantartó az egyik szolnoki iskolában, felesége, Katalin, ugyanitt gondnok. Három gyermekükkel jelenleg az iskola szolgálati lakásában laknak. Egyébként Tiszatenyőn éltek, ott van ma is a házuk, amit most otthagytak a biztosabb megélhetésért, a munkáért. Misi, a legidősebb gyerek 16 éves, kőművestanuló, a 10 éves Katica negyedikbe jár, a 6 éves Gábor pedig szeptembertől lesz iskolás. A szülők 1977. június 10-én kötöttek házasságot, tehát hamarosan a 17. évfordulót ünnepelhetik. Mindkettejük családja békességben, tisztességben nevelte a gyerekeket, s otthonról hozták a munka becsületét is. Az esküvő után vettek egy kis házat Tiszatenyőn, 10 éve bontották le, s kezdtek el újat építeni. Sokat dolgoztak vele, haladtak is, bár a mai napig sincs teljesen kész. Katika 9 éve dolgozik az iskolában, s amikor megüresedett a karbantartói állás, a férje is ott állt munkába. így költöztek Szolnokra majdnem egy éve. Amikor tudnak, hazajárnak a hétvégeken a testvérekhez, a szülőkhöz. A családban jó a hangulat, mindig történik valami, s a kis Gabi jól elszórakoztat mindenkit.- Két gyermeket terveztünk ugyan, de hál’ istennek Gabikám is megvan - mindenki nagyon szereti. Katica azért nem bánná, ha Gabi lány lenne - meséli Katika.- Mindig az történik, amit te akarsz? - kérdezem Gabitől.- Mindig - vágja rá.- Nagyon elkapattuk - állapítja meg Katika.- Nem inkább elkapkodtátok? - felesel Gabi, majd elmeséli, hogy az óvodában már majdnem beragasztották a száját, és hogy nagyon szeretne rendőr lenni, vagy tűzoltó, vagy üzletkötő. A szülők arra nevelik a gyerekeket, hogy jók legyenek, fogadjanak szót, hogy megtalálják helyüket a világban. Fontosnak tartják az egészséget, a munkát, hogy szépen fel tudják nevelni a három gyereket, s hogy meglegyen a biztos megélhetésük. Nem lottóznak, de ha úgy lenne és nyernének, egyből kifizetnék az OTP-tartozást, mert szeretnék a házat a magukénak tudni. - Nem is kellene sok pénz, csak ennyi - mondják. A gyerekek születésnapját mindig megünneplik, ilyenkor torta is van. Ha kedveskedni akar a családnak, Katika palacsintát süt, mákos nudlit, gombócot főz. Bár néha „csörren a kanál”, nem bántják egymást mégsem - véletlenül sem melegszenek bele a vitába. Közeledik a hétvége: Mihály az autót szerelgeti, hogy útra készen álljon, mire indulni kell. Koromék nem élnek fényűzően, nincsenek elérhetetlen vágyaik, mégis jól élnek. Szeretetben, megértésben. Egyszerűen jól.-em-A Bori Viktor Group bemutatója Szolnokon „Jobb idők” - zenében elmesélve meg kellene nevezni, meditatívnak mondanám, mivel az a célunk, hogy a zenénk hallatán a hallgatóság elgondolkodjon és fedezze fel a benne lévő üzeneteket. Hogy az emberekhez közelebb hozzuk a dzsesszt, próbálunk zenénkbe becsempészni rockzenei elemeket és a funky-Peter Massink (Hollandia) lelő „Jobb idők” ritmusvilágát tükrözi. A szokatlan összeállítású együttes - ez alatt értem nemzetiségi összetételét - virtuóz játékával, csodálatos témakibontásával és rendkívül érzékeny zenei világával kápráztatta el a szomorúan szerény számú közönséget.- Hogyan kezdődött pályafutása? - kérdeztem Bori Viktort, a Group billentyűsét.- 1980-ban kerültem ceglédi előtanulmányok után a dzsessz Enrique Firpi (Uruguay) - dobok Bori Viktor - billentyűsök Lattmann Béla - basszusgitár tói, sőt a raptől sem riadunk meg, ha az az elgondolásainkba belefér. Turnénk következő állomása Budapest, és azt követően rendkívüli energiával készülünk a közeljövőben megrendezésre kerülő ceglédi nemzetközi dobfesztiválra.-barna-Kellemes ritmusok szűrődtek ki a múlt héten a Szolnoki Városi Művelődési Központ előcsarnokából. Elő „CD-bemutató” volt a rendhagyó környezetben. Peter Massink és a Bori Viktor Group mutatta be a „Better Times” című, most megjelentetett dzsesszanyagát, ami zenéjében is a címének megfetanszakra és sikeresen végeztem is. Mestereim, Gonda János és Szakcsi Lakatos Béla voltak. Ezt követően kikerültem Hollandiába; ott ismerkedtem meg jelenlegi zenésztársaimmal, ezért lett a csapat ilyen nemzetközi összetételű. A szakszofont Peter Massink holland barátom uralja, a dobnál Enrique Firpi Uruguayból, a basszusgitárt Lattmann Béla kezeli magas színvonalon. Ebben a formációban másfél éve dolgozunk. Ahhoz, hogy a koncertsorozat létrejöhetett, nagy segítséget kaptunk a Holland Királyság nagykövetségétől, az Amsterdam Nyelviskolától és még sokaktól, akik támogatják zenei utunkat. Irányzatunk - úgy gondolom, sajátosan egyéni. Ha Szolnok egyik büszkesége lehetne a Tisza és annak holtága. Mondom lehetne, ha a karbantartása, tisztítása és az élővilág védelme megoldott lenne. Mivelhogy nem az. Minden évben jelentős gondot okoz az alcsíszigeti Holt-Tisza halpusztulása. így van az idén is. Nem feszegetem, hogy a parton sétálókra milyen fertőzésveszélyt jelentenek a jókorára fejlődött kullancsok és szúnyogok. De a partot körüllengő szinte kibírhatatlan bűz már elviselhetetlen. Az ok: jelentős halpusztulás a víz oxigénhiánya miatt - mondták a szakértők az előző években. Nem értem: ha a víz védelmével nem lehet, vagy nem tudják megelőzni a nagy testű halak pusztulását, akkor miért nem vállalkozik senki legalább a tetemek eltakarítására ? -Barna-A jótékonykodás is járhat veszélyekkel Segítség a (valóban) rászorulóknak A szolnoki központtal működő Karitász Szeretetszolgálat segítő tevékenységéről bizonyára sokan hallottak. Egyre többen akadnak olyanok is, akik a szervezet szolgáltatásaival is megismerkedtek már. Mint ahogyan azt a szolgálat helyi vezetőjétől, Csömöz Mihályné nyugdíjas pedagógustól megtudtuk, a múlt évben közel ezer családról tudtak gondoskodni. A segítségre szorulók támogatására természetesen csak szerény keretek állnak rendelkezésre. Mások által felajánlott használt ruhát, időnként élelmiszercsomagot, még kivételesebb esetben pénzbeli segélyt nyújt a szervezet. Van, aki pénzzel támogatja a jótkony szolgálat működését, de a bevételek nagy része a ruhaadományok értékesítéséből származik. Ez utóbbival kapcsolatban sajnos, már nemegyszer voltak komoly problémák. A Templom úti - az önkormányzattól egyházi tulajdonba visszajuttatott - épületük csendjét már jó néhányszor váltotta fel a helyhez méltatlan, követelőző acsarkodás. Az is előfordult, hogy - egyfajta támogatásként, csak úgy szívességből - a Sec-Tor Kft. kutyás biztonsági őre vigyázott a nyugalomra. Minthogy a ruhákért - még ha csak nagyon jelképes árat is, de - fizetni kell, van, aki egy nadrágért vagy éppen egy más ruhadarabért kért 20-30 forintot is sokallja. Nem titok, hogy ezek az emberek nem a legrászorultabb rétegből valók, mert ők ugyanis a világért sem vetemednének arra, hogy éppen az embertársaikért áldozatot vállaló idős hölgyeket illessék keresetlen szavakkal. „Kikaparom a szemed!” - hangzik harsányan, ha a cigányasszony véletlenül nem a legjobb portékát kapja meg, vagy ha éppen „méltánytalanul” drágának tartja a holmit. Volt már, aki attól sem riadt vissza, hogy egy nyaláb ruhával a hóna alatt fizetés nélkül távozzon. Természetesen nem sajnálja tőlük senki sem azt, amit magukkal vittek. Ha annyira megtetszett nekik, hát vigyék! Az viszont szinte biztos, hogy arra nem gondolnak, hogy másoknak esetleg sokkal nagyobb szükségük lett volna talán épp azokra a ruhákra. H. Gy. A sportos, mai divatot szereti Vígh Bernadett tizenhat múlt, és Szolnokon a ruhaipari szakközépiskola egyik második osztályának oszlopos tagja. Oszlopos, ez enyhe túlzás, hiszen 165 meglévő centijéhez mindössze ötvenegy kiló társul. A tanulás ment már jobban is, és mellesleg négy évig különtornára járt, két évig művészi tornázott, és öt-hat éve táncol. Különös ismertetőjele, hogy a Metropolitan Center stúdiójában elvégezte a manökeniskolát. A bizonyítványa felettébb egyhangú; kitűnő. Már nagyon sok divatbemutatón, műsoros délutánon, esten lépett fel, és különösen a sportos, mai divatot kedveli. Meg elsősorban azt az ételt, amelyiket az anyukája készít. Hogy ebből kifolyólag ne érje szó, és a kilói se gyarapodjanak: napi öt kilométer futás is hozzátartozik az életéhez. Még egy változás, decemberben Robin Hood, a bűvész kereste meg azzal a céllal, hogy együtt lépjenek fel. Igent mondott, és azóta az érdekesen szép arcú, zöldesbama szemű hölgy napjai Detti Liza Minelli-stílusú frizurával még feszesebbek. Ami az elképzeléseit illeti: szeretne leérettségizni, és még sokáig a manökenszakmában maradni. Ha ez nem sikerül, érdekli a belsőépítészet is. Nyáron pedig kajaktúra várja, meg néhány hold meggy Tiszajenőn. Ez a családjuké, és ha itt lesz az ideje, bizony szedni kell, mivel az ő keze munkájára is számítanak. Szóval mozgalmas hetek elé néz, nem beszélve arról, hogy a suliban is hajtani illik, elvégre mint fentebb említettem: még lehet javítani, mivel a tanulás ment már jobban is... D. Sz. M. (Fotó: Bakos Judit) Biogyógyszalon A múlt héten, csütörtökön megjelent „Álmom: biogyógyszalon Szolnokon” című újságcikk miatt rengetegen keresték meg szerkesztőségünket személyesen és telefonon is. Mindannyian E. Monica Benescu orvos-természetgyógyász rendelőjének címére voltak kíváncsiak. Nekik szeretnénk elmondani, hogy a természetgyógyásznő a közeljövőben szeretné megnyitni rendelőjét, amelynek címét és a rendelési időt közölni fogjuk lapunkban. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka „Idehozom, hadd egyen.. A napokban történt, hogy - az autóvezetést gyakorolva - egy földúton haladva egy távolabbi szeméttelephez értünk. Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de nekem mindig világvége-hangulatom támad, ha meglátom az emberi tevékenységeknek ezt az összevissza, kaotikus és mocskos eredményét. A telepen először a kutyát vettük észre - orrát a földre szorítva bóklászott. Csak ezután láttuk meg a fiatalembert, aki rövid magában beszélés után megszólított minket: „A honvédség ideszállítja egész héten a szemetet, hát kihozom a kutyát, egyen valamit. A segélyemből nem futja, hogy a kutyát is kosztolt ássam - hát idehozom, hadd egyen." Ránézett a kutyára: „Te, Kicsi! Nekem is tanálhatnál valamit!” Aztán a férfi kért egy szál cigarettát. Adtam neki. „Gyújtó csak a páromnál van" - mondtam. Rám nézett, összehúzta a szemöldökét: „Azt mondta, hogy párom? Milyen szép szó . .. Nem férjem vagy uram, hanem párom. Párom" - mormogta az orra alatt, majd elköszönt és elment. Cs. Cs. R. -
