Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-12 / 111. szám
4 1994. május 12., csütörtök „A Kábelkom erőltette rám magát” Milyen spárga tűnik elő a méz alól? ^ A szerkesztőség postájából „Hogy mit éltünk át akkor, azokban a borzalmas időkben?” Ötven évvel ezelőtt történt — Szolnokon A szövetséges légierő hadászati támadásának célpontjai közé - az 1943. évi casablancai megállapodás alapján - országunk létesítményei is felkerültek. Csapásmérő akció megindítását három tényező sürgette: hazánk 1944. március 19-i német megszállása, a vidéki zsidóság deportálásának előkészítése és a Kállai-kormány 1943. novemberi cselekedete. Barcsnál akkor magyar tábori csendőrök keltek át a Dráván, és a jugoszláviai népfelszabadító hadsereg egységei ellen folytatott tisztogtóakciókban aktív szerepet vállaltak. Az országunk elleni nagykötelékes - alkalmanként 500-700 harci géppel indított - légi háború ötven évvel ezelőtt, 1944. április 3-án kezdődött. Honi légvédelmünk korszerűtlen repülőivel, gyengén kiképzett állományával, hézagosán telepített ütegeivel a szövetségesek elgondolását nem tudta megakadályozni. Az angol-amerikai repülők kezdettől a magyar légtér korlátlan urai voltak. Pusztították a repülőgépgyártáshoz, a kőolajtermeléshez és -feldolgozáshoz, valamint a hadviseléshez szükséges ipari üzemek sorát. Az április 3-i és 13-i légicsapással a szigethalmi Dunai Repülőgépgyárat a földdel tették egyenlővé, és a tököli repülőtéren is helyrehozhatatlanul pusztítotak. A normandiai partraszállás nyitányaként, (1944 júniusában) szovjet-amerikai összehangolt légi hadművelet, a „Frentic Joe” néven ismert ingabombázás vette kezdetét. A cél az amerikai B-17-es repülőerődök maximális kihasználása volt. Az olasz város, Bari térségéből felszálló kötelékek országunk katonailag fontos létesítményeit pusztították. A szövetségesek nagy tűzerejű, gyors vadászgépei, a P-51-es Mustangok és a bombázók a célra repüléseket minimális veszteséggel hajtották végre. A Elképzelhetik, mennyire érdekelt az április 23-án közölt, Ihatnánk olcsóbb tejet is című cikkük tartalma. Bizony, ránk férne, ha negyedével csökkenhetne a tej és tejtermékek ára. Sokan még akkor sem vehetnénk magunknak annyit, amennyit szeretnénk. Mit lehet a vezérigazgató úr terveire mondani? Úgy legyen, ahogyan ő elképzelte! Legyen bolthálózatuk, s árusítsanak mindent olcsóbban az eddiginél. Epedve várjuk hát vele együtt a „riadóztatott” érdekeltek döntését. így volt: néhány nappal ezelőttig... Ám hiába váhazánkon átvezető kelet-nyugati irányú vasúti forgalomban meghatározó szolnoki, debreceni, miskolci csomópontok június 2-i megsemmisítése kizárta a lehetőséget, hogy a Wehrmacht a szovjet frontról elvont, gyors csapatátcsoportosítást végezzen. A légicsapások polgári áldozatait a magyar királyi hadvezetés barbár cselekedeteivel növelte; az időzített hatástalanításnál általában zsidókból és baloldali nézeteik miatt internáltakból álló munkásszázadokat vetett be. A legelső brit légitámadás 1944. június elsején érte városunkat. Ezen a napon Szolnok lakott területére 27 rombolóbombát dobtak le, ami hat ember életébe került. A legszörnyűbb és a legtöbb emberi áldozattal járó bombázás június 2-án volt. Ezt a napot a ma is élő emberek soha el nem felejtik: a MÁV-pályaudvarra és a környék lakott területére 870 bombát dobtak. A pusztításnak 1272-en, gyermekek és felnőttek estek áldozatául. A városban élőknek tudniuk kell, hogy mit éltünk át azokban az időkben: 1944. június elsejétől szeptember 19-ig összesen 10.726 romboló-, repesz- és légiaknát dobtak le városunk különböző pontjaira. A halottak száma ezemégyszáznégy, s romba dőlt 521 ház, súlyosan megrongálódott 1168, a vasút 67 épülete, felrobbantották a hidakat, közte a Tiszán átívelő hidat is, a Gulyás- és Neugebauer-malmot, súlyosan megrongálódott a cukorgyár, a papírgyár, a téglagyár, a vattagyár és több iskola. Akik elhunytak e nagy tragédiában, nyugodjanak békességben. Mi pedig közös erővel küzdjünk azért, hogy ilyen szörnyűség többet ne forduljon elő. Az emberiség számára legyen béke és kiszámítható jövő! Bánvölgyi Tibor Szolnok runk. S miután felmondtak a Szolnoktej Rt. vezérigazgatójának (erről a május 6-i, a fejleményektől a 10-i lapjukból „Politikai csapda a gazdaságnak” cím alatt értesültünk), nem tudhatjuk, van-e helyette más, aki ezután is amellett kardoskodik: saját bolthálózatukban csökkentsék az árakat. Persze óhatatlanul is felmerül(het) az olvasóban: lehetséges, hogy a vezérigazgatót éppen emberbarát elképzelése miatt menesztették? Ki érti ezt? Mindenesetre figyeljük a fejleményeket, hátha nem a saját bolthálózat-tervezet volt a „bűne”! Cs. Pálné A Rövid „beetetés” után . . .- A méz elfogy, a spárga megmarad című írásomban (április 14.) a Kábelkom stílusára, beosztottjai magatartására, hangnemére, a monopolhelyzet tudatában lévő vállalkozások bürokratikus, diktatórikus hozzáállására hívtam fel a figyelmet. Nos, a választ - e lap hasábjain- meg is kaptam a Kábelkomtól, de az észrevételemre alig volt konkrét reakció, tartalma alig kapcsolódott az írásomban felvetett problémához. És a válaszadó igazán meggyőző módon a beosztottjait sem védte meg. Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, mellébeszélt, mert továbbra is rejtély maradt számomra, hogy miért a szerződéskötés és miért nem a fizetés (illetve nem fizetés) ténye az említett kft. „szolgáltatta” alap a televíziós programcsomag szolgáltatásának feltétele, valamint miért a fizető félnek (és nem a szolgáltatónak) kellene a partner kedvébe járnia, kiszolgálnia azzal, hogy adott esetben szerződéskötésre befárad az irodába! Annál is inkább, mert én soha senkit nem kerestem meg, hogy piszkáljon hozzá (esetleg bővítse) az egyébként jól működő központi antennámhoz, tehát ha úgy tetszik, a Kábelkom erőltette rám magát. Visszakanyarodva egy kicsit az előző gondolathoz, ennyi erővel a kábelezés munkáit is a lakókra háríthatták volna - mondván, ha tévét akarnak nézni, csinálják meg a vezetékezést saját kezűleg. A közelmúltban a Kunmadarasi Általános Iskolában is méltóképp megünnepeltük a magyar nyelv hetét és a költészet napját. Ebből az alkalomból tanulóinknak egyhetes rendezvénysorozatot szerveztünk, ahol játékos módszerekkel ismerkedhettek a magyar nyelv szépségével. Az ünnepélyes megnyitó után a hatodikosok színvonalas irodalmi műsorral, szép versekkel mutatták be a magyar nyelv gazdagságát, ezután az 5-6. osztályosok számára Kazinczy-versenyt rendeztünk, melyen a szép kiejtés, értelmes, kifejező olvasás volt a cél. Nyerteseink: Sári Mária és Rozgonyi János. Az egyhetes program második napján a költészet napjának adtuk át a helyet, és megtartottuk a 7-8. osztályosok szavalóversenyét. Igazán nagy élmény volt a 8. osztályosok érett, kiforrott előadását hallani, akik József Attila és Radnóti Miklós verseit mondták. Nyerteseink: Az említett hiányosság ellenére azonban a válasz szolgált számomra némi meglepetéssel is. Most tudtam meg ugyanis, hogy 5 éve nincs „saját tulaj-' donú” központi antennám. Lehet, hogy az én gondolatvilágom beteges, de úgy gondolom, amit egyszer megvásároltam, az csak úgy „idegenedik” el tőlem, ha azt eladom vagy (szépen fogalmazva) eltulajdonítják. Tudomásom szerint senki sem fizette ki számomra az antennám árát, ezért annak elvben még mindig a házban kell lennie, tehát mindenféle procedúra nélkül jogom van az eredeti színvonalú szolgáltatásra - akár az eredeti antenna üzemel, akár valami más, aminek az üzemeltetője nyilván tudatában van az előzményeknek. (Természetesen az antenna karbantartása kiadásokkal jár, és ehhez nekem is kötelességem hozzájárulni, bár nem tudom elképzelni, a karbantartásra miért szükséges évi 6 millió forint + áfa.) A „válasz” elolvasásakor még sok egyéb gondolat is fölmerült bennem a Kábelkommal és „szolgáltatásával” kapcsolatban, de nem akarok a válaszadó hibájába esve, az eredeti témától elkanyarodva írni. Részemről ez a téma lezáródott, a továbbiakban sem pró, sem kontra nem kívánok vele foglalkozni. És hogy mi lesz az egyéb gondolataimmal? Talán egyszer (ha kedvem lesz hozzá, és időm engedi) papírra vetem azokat is. Szekeres Ferenc Szolnok Urbán János és Szalai Tímea. Ezen a délutánon a nyelvi játékoknak is helyet adtunk, s a megmérettetésben a 6. c osztály lett az első. Másnap az angol és német nyelvet tanuló diákjaink versenyeztek - jókedvűen. Angolból a hatodikosok vittél el a „pálmát”, a németben az 5. b volt a legjobb. A fordítási verseny győztesei: németből Dobó Katalin, angolból Bata Eszter. A nyelvi játékokban a 7-8. osztályosok is részt vettek. A szavalóversenyen az 5-6-os tanulóinktól - az életkoruknak megfelelően - kedves, vidám verseket hallhattunk. Az első Labanc Attila lett. A díjkiosztó ünnepségen 43 jutalomkönyvet osztottunk ki, melyen a győztesek léptek színre, s tették még emlékezetesebbé a napot. A lelkes, kitartó munkáért az eseménysorozat minden résztvevőjének ezúton is köszönetét mondok. Fodor Judit a munkaközösség vezetője Dajkaképzésen A megyei pedagógiai intézet immár harmadik alkalommal indított dajkaképzést. Az idén huszonötén jártunk a „C” csoportba, ahol dr. Barna Bálintné vezetett be a pedagógia, pszichológia rejtelmeibe s a gyermekek belső világába ... Freytág Béláné óvodapedagógus többek között hangsúlyozta, hogy a nevelési folyamatban mennyire fontos szerepe van a játéknak; dr. Galsy Mária nyugdíjas gyermekorvostól megtanultuk, az óvodában előforduló baleseteknél hogyan segíthetünk gyorsan, szakszerűen. Nemrég mindannyian sikeres vizsgát tettünk, s a megszerzett elméleti ismereteinkkel a további munkánkat igyekszünk színvonalasabbá, eredményesebbé tenni. A tanfolyam szervezőjének, Nagy Jenönének, valamint az intézet munkatársainak és felkészítőinknek ezúton is köszönetét mondunk. És köszönet a vezető óvónőnknek, munkai társainknak, akik a tanfolyam ideje alaíj helyettünk is dolgoztak. Pál Imréné Kunhegyes, Zádor Úti Óvoda Küldjön egy képet! 1957-ben Tomajmonostorán, az iskolaudvaron Mindig szívesen nézegetem az Új Néplapban közreadott emlékképeket. Úgy gondoltam, biztatásukra én is küldök egyet. Igaz, amit kiválasztottam, egy kicsit sérült, de talán még közölhető. A felvétel 1957-ben készült Tomajmonostorán, az általános iskola udvarán. Odajártam iskolába, és a képen az első négy osztály tanulói láthatók. Középen Nagy Zoltán igazgatónk, mellette a felesége, aki ugyancsak tanított (ölében a legkisebb gyermekük). Volt osztálytársaimat már nem tudom név szerint felsorolni, de balról a második Rézsó Margitka, akivel nemrég Kunhegyesen találkoztam. Én közvetlenül az igazgató mögött állok. Somodi Zoltán - Szolnok Ihatnánk olcsóbb tejet is... Ha minden „összejönne” A magyar nyelv szépségével ismerkedtek Kunmadarason Az egyhetes rendezvényből i^i Ez a kép olvasóink észrevétele nyomán született, akik a szolnoki Skála Áruház előtt álló, a teret csúfító pavilont szembeállították az áruház földszintjén május 5-én nyílt, modern, hűtőberendezéssel ellátott zöldség-gyümölcs árusítóval. Természetesen ezután is a kedves vásárló dönti el, hogy kívül vagy belül válogat a portékából. (Fotó: N. Zs.) Kézi- és útipoggyász a buszon Nem a gépkocsivezető jóindulatán múlik! „Ha elvágja a nyakát? - Csirkét - buszon!” című, a rákóczifalvai Cs. J.-né panaszával kapcsolatban adott válaszunkat (május 9.) az alábbiakkal egészítjük ki: Tekintettel arra, hogy a tisztelt levélíró megkeresése alkalmával az autóbuszok rendszámát, típusát, színét illetően nem tudott pontos információval szolgálni, előfordulhatott, hogy az említett időpontban más Volán, illetve közületi szerv állományába tartozó autóbusz is közelekedett e vonalon, akikért mi nem vállalhatunk felelősséget. S mint kiderült, az utas több élő baromfit kívánt az autóbuszon elszállítani annál, mint amennyire a jelenlegi normáink szerint vállalkozhatunk. Ugyanis kézipoggyászként minden utas 10 kg-ig egy pár élő baromfit szállíthat - megfelelő csomagolásban -, ha az a többi utas kényelmét nem zavarja, ruházatát, egyéb felszerelését nem rongálja, piszkítja be. Ezen túlmenően az útipoggyász két, egyenként 20 kg-os 150x50x50 cm-es lehet, ha annak a csomagolása ugyancsak megfelel az előírásoknak, s ha a tervezett utazási távolságra szólóan csomagjegyet váltott. Mindebből kitűnik, hogy a kézipoggyász, útipoggyász elszállítása nem a gépkocsivezetőink jóindulatán múlik! A tisztelt utasunktól ezúton is kérjük, hogy útipoggyászait szállítás előtt szíveskedjék a normáinknak megfelelően előkészíteni. A kellemetlenségért szíves elnézését kérjük. Szabó István, a Jászkun Volán Rt. vezérigazgatója Lenyűgöző kínálat Mesebőrönd! Amikor tudom, megnézem a tévében a Mindent vagy semmit! című műveltségi vetélkedőt. Rá kell döbbennem, hogy mennyi mindent nem tudok, mennyi mindenről még nem is hallottam, ami ott szóba kerül. Nos, ezért a nagy ragaszkodás, szimpátia. Nem nagy öröm a felismerés, de hát - ez van! A „vigaszom” csupán az, hogy amit akarok, megnézhetek valamilyen lexikonban, böngészgethetek benne akár rejtvényfejtés közben is. A műsor előtt-alatt-után arra is gondolok: rengeteg tudást lehet felhalmozni agytekervényeinkben, s lám, hányán vannak, akik mindezek helyett csak a rombolásra, gorombaságra, trágárságra koncentrálnak... Komolyan mondom, a játékosoktól nem irigylem az ajándékokat, legyen az bármily értékes. Akik megkapják, tettek is érte valamit. Megérdemlik! A minap azonban a megvásárolható (nyerhető) holmik között megláttam egy mesebőröndöt. Tisztára „beleestem”! Ekkora badarságot! De nem tehetek róla, hogy a kissé elnyűtt s nem is mutatós bőröndöm mellett arról álmodozom, amit a Mindent vagy semmit!-ben láttam. Az ára „mindössze” 15.400 forint. Nos, le kell mondanom róla, mert ennyit egy hónapra sem hoz a postás - nyugdíjként. Azzal nyugtatom magam, hogy a régi-régi, retves bőrönddel azért el-elutazgattam olykor, ha nem is luxusüdülésre. Megtette! Most meg? Hiába lenne mesebőröndöm, ahhoz, hogy használhassam, szükség lenne egy mesebeli tündérre is, aki befizetne helyettem mondjuk egy kéthetes balatoni nyaralásra. Amiről viszont egy ideje már nem is álmodhatom. Pedig imádom a magyar tengert! Sz. E.-né Martfű A jászsági mozgássérültek legutóbbi összejöveteléről Köszönet a segítőknek A jászsági mozgássérültek április végén Jászberényben tartották összejövetelüket, melyen meghívásukra a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságtól Oskó Imréné, a nyugdíjosztály helyettes vezetője is részt vett. Az egybegyűlteket a mozgássérülteket érintő kedvezményekről, az öregségi, az özvegyi nyugdíjjal, a családi pótlékkal stb. kapcsolatos kérdésekről tájékoztatta. Közreműködését, szíves fáradozását ezúton is köszönjük. Társainkkal legközelebb gyógytermék-bemutatóval egybekötött tájékoztatón találkozunk, mégpedig május 27-én (pénteken 15 órakor) Jászapátiban, a Thököly út 17. szám alatt. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét mondok azoknak, akik a közelmúltban tartott összejöveteleinket, rendezvényeinket bármivel is támogatták. Köztük a jászberényi Szekuritas Kft., a Mézes-Krémes süteménybolt, a Szatmári vaskereskedés, a Táncsics M. úti virágbolt, valamint a jászapáti Kossuth úti élelmiszerbolt tulajdonosának, Tóth Miklósnénak, és nem utolsósorban Détár Enikő, Rékasi Károly művész házaspárnak, akik felejthetetlen műsorral kedveskedtek. Geröcs József (kultúros) Jászapáti Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
