Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-12 / 111. szám

4 1994. május 12., csütörtök „A Kábelkom erőltette rám magát” Milyen spárga tűnik elő a méz alól? ^ A szerkesztőség postájából „Hogy mit éltünk át akkor, azokban a borzalmas időkben?” Ötven évvel ezelőtt történt — Szolnokon A szövetséges légierő hadá­szati támadásának célpontjai közé - az 1943. évi casablancai megállapodás alapján - orszá­gunk létesítményei is felkerül­tek. Csapásmérő akció megindí­tását három tényező sürgette: hazánk 1944. március 19-i né­met megszállása, a vidéki zsi­dóság deportálásának előkészí­tése és a Kállai-kormány 1943. novemberi cselekedete. Barcs­nál akkor magyar tábori csend­őrök keltek át a Dráván, és a jugoszláviai népfelszabadító hadsereg egységei ellen folyta­tott tisztogtóakciókban aktív szerepet vállaltak. Az országunk elleni nagykö­­telékes - alkalmanként 500-700 harci géppel indított - légi há­ború ötven évvel ezelőtt, 1944. április 3-án kezdődött. Honi légvédelmünk korszerűtlen re­pülőivel, gyengén kiképzett ál­lományával, hézagosán telepí­tett ütegeivel a szövetségesek elgondolását nem tudta meg­akadályozni. Az angol-amerikai repülők kezdettől a magyar lég­tér korlátlan urai voltak. Pusztították a repülőgépgyár­táshoz, a kőolajtermeléshez és -feldolgozáshoz, valamint a hadviseléshez szükséges ipari üzemek sorát. Az április 3-i és 13-i légicsapással a szigethalmi Dunai Repülőgépgyárat a föl­ddel tették egyenlővé, és a tö­köli repülőtéren is helyrehozha­tatlanul pusztítotak. A norman­diai partraszállás nyitányaként, (1944 júniusában) szovjet-ame­rikai összehangolt légi hadmű­velet, a „Frentic Joe” néven is­mert ingabombázás vette kezde­tét. A cél az amerikai B-17-es repülőerődök maximális ki­használása volt. Az olasz város, Bari térségéből felszálló kötelé­kek országunk katonailag fon­tos létesítményeit pusztították. A szövetségesek nagy tűzerejű, gyors vadászgépei, a P-51-es Mustangok és a bombázók a célra repüléseket minimális veszteséggel hajtották végre. A Elképzelhetik, mennyire ér­dekelt az április 23-án közölt, Ihatnánk olcsóbb tejet is című cikkük tartalma. Bizony, ránk férne, ha negyedével csökken­hetne a tej és tejtermékek ára. Sokan még akkor sem vehet­nénk magunknak annyit, amennyit szeretnénk. Mit lehet a vezérigazgató úr terveire mondani? Úgy legyen, ahogyan ő elképzelte! Legyen bolthálózatuk, s árusítsanak mindent olcsóbban az eddigi­nél. Epedve várjuk hát vele együtt a „riadóztatott” érdekel­tek döntését. így volt: néhány nappal ezelőttig... Ám hiába vá­hazánkon átvezető kelet-nyu­gati irányú vasúti forgalomban meghatározó szolnoki, debre­ceni, miskolci csomópontok jú­nius 2-i megsemmisítése kizárta a lehetőséget, hogy a Wehr­macht a szovjet frontról elvont, gyors csapatátcsoportosítást végezzen. A légicsapások pol­gári áldozatait a magyar királyi hadvezetés barbár cselekedetei­vel növelte; az időzített hatásta­lanításnál általában zsidókból és baloldali nézeteik miatt inter­náltakból álló munkásszázado­kat vetett be. A legelső brit légitámadás 1944. június elsején érte váro­sunkat. Ezen a napon Szolnok lakott területére 27 romboló­bombát dobtak le, ami hat em­ber életébe került. A legször­nyűbb és a legtöbb emberi áldo­zattal járó bombázás június 2-án volt. Ezt a napot a ma is élő em­berek soha el nem felejtik: a MÁV-pályaudvarra és a kör­nyék lakott területére 870 bom­bát dobtak. A pusztításnak 1272-en, gyermekek és felnőt­tek estek áldozatául. A városban élőknek tudniuk kell, hogy mit éltünk át azokban az időkben: 1944. június elsejé­től szeptember 19-ig összesen 10.726 romboló-, repesz- és lé­giaknát dobtak le városunk kü­lönböző pontjaira. A halottak száma ezemégyszáznégy, s romba dőlt 521 ház, súlyosan megrongálódott 1168, a vasút 67 épülete, felrobbantották a hidakat, közte a Tiszán átívelő hidat is, a Gulyás- és Neugebauer-malmot, súlyosan megrongálódott a cukorgyár, a papírgyár, a téglagyár, a vatta­gyár és több iskola. Akik elhunytak e nagy tragé­diában, nyugodjanak békesség­ben. Mi pedig közös erővel küzdjünk azért, hogy ilyen szörnyűség többet ne forduljon elő. Az emberiség számára le­gyen béke és kiszámítható jövő! Bánvölgyi Tibor Szolnok runk. S miután felmondtak a Szolnoktej Rt. vezérigazgatójá­nak (erről a május 6-i, a fejle­ményektől a 10-i lapjukból „Po­litikai csapda a gazdaságnak” cím alatt értesültünk), nem tud­hatjuk, van-e helyette más, aki ezután is amellett kardoskodik: saját bolthálózatukban csök­kentsék az árakat. Persze óha­tatlanul is felmerül(het) az olva­sóban: lehetséges, hogy a ve­zérigazgatót éppen emberbarát elképzelése miatt menesztették? Ki érti ezt? Mindenesetre fi­gyeljük a fejleményeket, hátha nem a saját bolthálózat-tervezet volt a „bűne”! Cs. Pálné A Rövid „beetetés” után . . .- A méz elfogy, a spárga meg­marad című írásomban (április 14.) a Kábelkom stílusára, be­osztottjai magatartására, hang­nemére, a monopolhelyzet tuda­tában lévő vállalkozások bürok­ratikus, diktatórikus hozzáállá­sára hívtam fel a figyelmet. Nos, a választ - e lap hasábjain- meg is kaptam a Kábelkom­tól, de az észrevételemre alig volt konkrét reakció, tartalma alig kapcsolódott az írásomban felvetett problémához. És a vá­laszadó igazán meggyőző mó­don a beosztottjait sem védte meg. Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, mellébeszélt, mert továbbra is rejtély maradt szá­momra, hogy miért a szerző­déskötés és miért nem a fizetés (illetve nem fizetés) ténye az említett kft. „szolgáltatta” alap a televíziós programcsomag szolgáltatásának feltétele, va­lamint miért a fizető félnek (és nem a szolgáltatónak) kellene a partner kedvébe járnia, kiszol­gálnia azzal, hogy adott esetben szerződéskötésre befárad az irodába! Annál is inkább, mert én soha senkit nem kerestem meg, hogy piszkáljon hozzá (esetleg bővítse) az egyébként jól működő központi anten­námhoz, tehát ha úgy tetszik, a Kábelkom erőltette rám magát. Visszakanyarodva egy kicsit az előző gondolathoz, ennyi erővel a kábelezés munkáit is a lakókra háríthatták volna - mondván, ha tévét akarnak nézni, csinálják meg a vezeté­kezést saját kezűleg. A közelmúltban a Kunmada­­rasi Általános Iskolában is mél­tóképp megünnepeltük a ma­gyar nyelv hetét és a költészet napját. Ebből az alkalomból ta­nulóinknak egyhetes rendez­vénysorozatot szerveztünk, ahol játékos módszerekkel ismer­kedhettek a magyar nyelv szép­ségével. Az ünnepélyes megnyitó után a hatodikosok színvonalas iro­dalmi műsorral, szép versekkel mutatták be a magyar nyelv gazdagságát, ezután az 5-6. osztályosok számára Ka­­zinczy-versenyt rendeztünk, melyen a szép kiejtés, értelmes, kifejező olvasás volt a cél. Nyerteseink: Sári Mária és Rozgonyi János. Az egyhetes program máso­dik napján a költészet napjának adtuk át a helyet, és megtartot­tuk a 7-8. osztályosok szavaló­versenyét. Igazán nagy élmény volt a 8. osztályosok érett, ki­forrott előadását hallani, akik József Attila és Radnóti Miklós verseit mondták. Nyerteseink: Az említett hiányosság elle­nére azonban a válasz szolgált számomra némi meglepetéssel is. Most tudtam meg ugyanis, hogy 5 éve nincs „saját tulaj-' donú” központi antennám. Le­het, hogy az én gondolatvilá­gom beteges, de úgy gondolom, amit egyszer megvásároltam, az csak úgy „idegenedik” el tőlem, ha azt eladom vagy (szépen fo­galmazva) eltulajdonítják. Tudomásom szerint senki sem fizette ki számomra az an­tennám árát, ezért annak elvben még mindig a házban kell len­nie, tehát mindenféle procedúra nélkül jogom van az eredeti színvonalú szolgáltatásra - akár az eredeti antenna üzemel, akár valami más, aminek az üzemel­tetője nyilván tudatában van az előzményeknek. (Természete­sen az antenna karbantartása ki­adásokkal jár, és ehhez nekem is kötelességem hozzájárulni, bár nem tudom elképzelni, a karbantartásra miért szükséges évi 6 millió forint + áfa.) A „válasz” elolvasásakor még sok egyéb gondolat is föl­merült bennem a Kábelkommal és „szolgáltatásával” kapcsolat­ban, de nem akarok a válaszadó hibájába esve, az eredeti témá­tól elkanyarodva írni. Részem­ről ez a téma lezáródott, a to­vábbiakban sem pró, sem kontra nem kívánok vele fog­lalkozni. És hogy mi lesz az egyéb gondolataimmal? Talán egyszer (ha kedvem lesz hozzá, és időm engedi) papírra vetem azokat is. Szekeres Ferenc Szolnok Urbán János és Szalai Tímea. Ezen a délutánon a nyelvi játé­koknak is helyet adtunk, s a megmérettetésben a 6. c osztály lett az első. Másnap az angol és német nyelvet tanuló diákjaink versenyeztek - jókedvűen. An­golból a hatodikosok vittél el a „pálmát”, a németben az 5. b volt a legjobb. A fordítási ver­seny győztesei: németből Dobó Katalin, angolból Bata Eszter. A nyelvi játékokban a 7-8. osz­tályosok is részt vettek. A sza­valóversenyen az 5-6-os tanuló­inktól - az életkoruknak megfe­lelően - kedves, vidám verseket hallhattunk. Az első Labanc Attila lett. A díjkiosztó ünnepségen 43 jutalomkönyvet osztottunk ki, melyen a győztesek léptek színre, s tették még emlékezete­sebbé a napot. A lelkes, kitartó munkáért az eseménysorozat minden részt­vevőjének ezúton is köszönetét mondok. Fodor Judit a munkaközösség vezetője Dajkaképzésen A megyei pedagógiai inté­zet immár harmadik alka­lommal indított dajkaképzést. Az idén huszonötén jártunk a „C” csoportba, ahol dr. Barna Bálintné vezetett be a pedagógia, pszichológia rej­telmeibe s a gyermekek belső világába ... Freytág Béláné óvodapedagógus többek kö­zött hangsúlyozta, hogy a ne­velési folyamatban mennyire fontos szerepe van a játéknak; dr. Galsy Mária nyugdíjas gyermekorvostól megtanul­tuk, az óvodában előforduló baleseteknél hogyan segíthe­tünk gyorsan, szakszerűen. Nemrég mindannyian sike­res vizsgát tettünk, s a meg­szerzett elméleti ismereteink­kel a további munkánkat igyekszünk színvonalasabbá, eredményesebbé tenni. A tan­folyam szervezőjének, Nagy Jenönének, valamint az inté­zet munkatársainak és felké­szítőinknek ezúton is köszö­netét mondunk. És köszönet a vezető óvónőnknek, munkai társainknak, akik a tanfolyam ideje alaíj helyettünk is dol­goztak. Pál Imréné Kunhegyes, Zádor Úti Óvoda Küldjön egy képet! 1957-ben Tomajmonostorán, az iskolaudvaron Mindig szívesen nézegetem az Új Néplapban közreadott emlékképeket. Úgy gondoltam, biztatá­sukra én is küldök egyet. Igaz, amit kiválasztottam, egy kicsit sérült, de talán még közölhető. A felvétel 1957-ben készült Tomajmonostorán, az általános iskola udvarán. Odajártam iskolába, és a képen az első négy osztály tanulói láthatók. Középen Nagy Zoltán igazgatónk, mellette a fe­lesége, aki ugyancsak tanított (ölében a legkisebb gyermekük). Volt osztálytársaimat már nem tu­dom név szerint felsorolni, de balról a második Rézsó Margitka, akivel nemrég Kunhegyesen ta­lálkoztam. Én közvetlenül az igazgató mögött állok. Somodi Zoltán - Szolnok Ihatnánk olcsóbb tejet is... Ha minden „összejönne” A magyar nyelv szépségével ismerkedtek Kunmadarason Az egyhetes rendezvényből i^i Ez a kép olvasóink észrevétele nyomán született, akik a szolnoki Skála Áruház előtt álló, a teret csúfító pavilont szembeállították az áruház földszintjén május 5-én nyílt, modern, hűtőberendezéssel ellátott zöldség-gyümölcs áru­sítóval. Természetesen ezután is a kedves vásárló dönti el, hogy kívül vagy belül válogat a portékából. (Fotó: N. Zs.) Kézi- és útipoggyász a buszon Nem a gépkocsivezető jóindulatán múlik! „Ha elvágja a nyakát? - Csirkét - buszon!” című, a rákóczifalvai Cs. J.-né panaszával kapcsolatban adott válaszunkat (május 9.) az alábbiakkal egészítjük ki: Tekintettel arra, hogy a tisztelt levélíró megkeresése alkalmával az autóbuszok rendszámát, típusát, színét illetően nem tudott pontos információval szolgálni, előfordulhatott, hogy az említett időpont­ban más Volán, illetve közületi szerv állományába tartozó autóbusz is közelekedett e vonalon, akikért mi nem vállalhatunk felelősséget. S mint kiderült, az utas több élő baromfit kívánt az autóbuszon el­szállítani annál, mint amennyire a jelenlegi normáink szerint vállal­kozhatunk. Ugyanis kézipoggyászként minden utas 10 kg-ig egy pár élő baromfit szállíthat - megfelelő csomagolásban -, ha az a többi utas kényelmét nem zavarja, ruházatát, egyéb felszerelését nem rongálja, piszkítja be. Ezen túlmenően az útipoggyász két, egyenként 20 kg-os 150x50x50 cm-es lehet, ha annak a csomago­lása ugyancsak megfelel az előírásoknak, s ha a tervezett utazási tá­volságra szólóan csomagjegyet váltott. Mindebből kitűnik, hogy a kézipoggyász, útipoggyász elszállí­tása nem a gépkocsivezetőink jóindulatán múlik! A tisztelt utasunk­tól ezúton is kérjük, hogy útipoggyászait szállítás előtt szíveskedjék a normáinknak megfelelően előkészíteni. A kellemetlenségért szíves elnézését kérjük. Szabó István, a Jászkun Volán Rt. vezérigazgatója Lenyűgöző kínálat Mesebőrönd! Amikor tudom, megnézem a tévében a Mindent vagy sem­mit! című műveltségi vetélke­dőt. Rá kell döbbennem, hogy mennyi mindent nem tudok, mennyi mindenről még nem is hallottam, ami ott szóba kerül. Nos, ezért a nagy ragaszkodás, szimpátia. Nem nagy öröm a felismerés, de hát - ez van! A „vigaszom” csupán az, hogy amit akarok, megnézhetek valamilyen lexikonban, bön­gészgethetek benne akár rejt­vényfejtés közben is. A műsor előtt-alatt-után arra is gondolok: rengeteg tudást lehet felhal­mozni agytekervényeinkben, s lám, hányán vannak, akik mindezek helyett csak a rombo­lásra, gorombaságra, trágár­ságra koncentrálnak... Komolyan mondom, a játé­kosoktól nem irigylem az aján­dékokat, legyen az bármily ér­tékes. Akik megkapják, tettek is érte valamit. Megérdemlik! A minap azonban a megvásá­rolható (nyerhető) holmik kö­zött megláttam egy mesebőrön­döt. Tisztára „beleestem”! Ek­kora badarságot! De nem tehe­tek róla, hogy a kissé elnyűtt s nem is mutatós bőröndöm mel­lett arról álmodozom, amit a Mindent vagy semmit!-ben lát­tam. Az ára „mindössze” 15.400 forint. Nos, le kell mon­danom róla, mert ennyit egy hónapra sem hoz a postás - nyugdíjként. Azzal nyugtatom magam, hogy a régi-régi, retves bőrönd­del azért el-elutazgattam oly­kor, ha nem is luxusüdülésre. Megtette! Most meg? Hiába lenne mesebőröndöm, ahhoz, hogy használhassam, szükség lenne egy mesebeli tündérre is, aki befizetne helyettem mond­juk egy kéthetes balatoni nyara­lásra. Amiről viszont egy ideje már nem is álmodhatom. Pedig imádom a magyar tengert! Sz. E.-né Martfű A jászsági mozgássérültek legutóbbi összejöveteléről Köszönet a segítőknek A jászsági mozgássérültek április végén Jászberényben tar­tották összejövetelüket, melyen meghívásukra a Jász-Nagy­­kun-Szolnok Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóságtól Oskó Imréné, a nyugdíjosztály helyettes vezetője is részt vett. Az egybegyűlteket a mozgássé­rülteket érintő kedvezmények­ről, az öregségi, az özvegyi nyugdíjjal, a családi pótlékkal stb. kapcsolatos kérdésekről tá­jékoztatta. Közreműködését, szíves fáradozását ezúton is kö­szönjük. Társainkkal legközelebb gyógytermék-bemutatóval egy­bekötött tájékoztatón találko­zunk, mégpedig május 27-én (pénteken 15 órakor) Jászapáti­ban, a Thököly út 17. szám alatt. Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül is köszönetét mondok azoknak, akik a kö­zelmúltban tartott összejövete­leinket, rendezvényeinket bár­mivel is támogatták. Köztük a jászberényi Szekuritas Kft., a Mézes-Krémes süteménybolt, a Szatmári vaskereskedés, a Tán­csics M. úti virágbolt, valamint a jászapáti Kossuth úti élelmi­szerbolt tulajdonosának, Tóth Miklósnénak, és nem utolsó­sorban Détár Enikő, Rékasi Károly művész házaspárnak, akik felejthetetlen műsorral kedveskedtek. Geröcs József (kultúros) Jászapáti Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Oldalképek
Tartalom