Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-10 / 109. szám
1994. május 10., kedd 7 Jászsági körkép Rómában volt 17 évig Szlávik Marcella nővér Már éppen el akarunk jönni Jászárokszállásról, amikor szokatlan öltözetű kerékpárost pillantunk meg. Utána eredünk, így sikerül szóba elegyednünk a kerékpár nyergéből fiatalosan lepattanó Szlávik Marcella nővérrel. A 70 éves hölgy az Isten megváltó nővérei elnevezésű rendbe tartozik. A rendház Budapesten található, és a városban is található egy házuk, ami még csak államosítva sem volt. Mindig is éltek benne nővérek, jelenleg is hárman ténykednek. Feladatuk sokrétű. Zongoraórát, nyelvleckét, énekórát tartottak a gyermekeknek, ezenkívül mindenben segítenek az embereknek, a szegénygondozástól a beteglátogatásig. - Ha meszelni kell, meszelünk, ha kapálni kell, kapálunk - mondja a nővér. Marcella nővér 1948 óta tagja a rendnek. 1965-től 1985-ig Rómában tartózkodott. Még olaszul sem tudott, amikor kiment. Mikor hazajött, az olaszon kívül németül, franciául és angolul is meg tudta már értetni magát.- Sajnos nem akar senki a rendbe belépni, mindenhol nagy a mód, nagyon jól megy mindenkinek. Szinte mindenhol csak egy gyerek van, és nem jut az Istennek. Addig, míg 8-10 volt, onnét még egy jutott. Mi is kilencen voltunk testvérek. És csak akkor léphettünk be a rendbe, amikor megvolt a stafírung - fejti ki Marcella néni. A szent ruhát nem engedték a kommunisták hordatni, civilben jártak azokban az időkben. Féltek. Nem ők, hanem „azok”. Pedig mit tudott volna ártani egy ilyen csepp nő? Igaz, a hite nagyon erős. Hát ettől féltek. Szebben könnyebb Mindig van vásárló a pavilonnál Tetszetős kis pavilonon akad meg az ember szeme Jászárokszálláson a Rákóczi utcában. Balogh Ferencné üzemelteti, újságot árul a faépítményben. Nemrég nyitott. Ezelőtt a mögöttes épületben árusított, de hogy ott az OTP terjeszkedik, ki kellett költöznie. Két és fél éve árulja az újságokat maszekban. Azelőtt ugyancsak maszek zöldség-gyümölcs kereskedő volt, de egészsége tönkrement, és leszázalékolták. A pavilont készíttették. Sok helyen megfordultak, hogy valami tetszetős mintára bukkanjanak, míg végül egy mátrai faluban megtalálták azt, ami alapján a helybeli Sallai Imre asztalosmester legyártotta. Az üzlet megyeget, úgy, mint minden általában. Most, hogy sokkal feltűnőbb helyen árulnak, talán jobb az üzletmenet. Várják a nyaralókat, mert az sokat lendít a forgalmon. Mindenféle újságot árulnak, még - és ezt talán kevesen tudják - dohányárut is, az elmaradhatatlan totón, lottón kívül. Az emberek szeretnek ide bekukkantani, sok a visszajáró vevő. Ez nem is csoda, hisz akár „gusztusosnak” is mondható a pavilon. Jászapátiban, a Jász bútorboltban nagy az ijedelem: meg akarják szüntetni a boltot. Az üzlet bérlemény,' Bagi Jenő és felesége üzemelteti. Az aszszonnyal beszélgetünk. Megtudjuk, két éve viszik a boltot. Azelőtt az áfész üzlete volt, de privatizálták. - Itt könyörögtek, hogy vegyük ki, és mi ezt meg is tettük. Most meg ki akarnak tenni minket innen - mondja Baginé. Felmondott nekik az áfész, mert a felettük levő emeletet már megkapta a szakmunkásképző, és most az alsó szintet is hozzá akarják csatolni. Bagiéknak pedig felmondtak azzal, hogy három hónapon belül, július 1-jével adják át a 200 négyzetméteres helyiséget. Az eredeti, két éve kötött szerződésben a felmondási határidő valóban három hónapra szól. Bagiék azonban birtokában vannak egy olyan kormányrendeletnek, miszerint egy határozatlan időre szóló szerződés - mint ebben az esetben is - felmondási határideje egy év! Ezt Megmarad-e a bútorüzlet? Ezt akarják megszüntetni - mutatja Baginé, a bérlő elküldték az áfésznek, ahonnan A szakmunkásképző iskolámég nem érkezett válaszlevél. ban már nagyon számítanak a területre, állítja Baginé, mert még a takarítókat sem engedték júliustól szabadságra. Rosszalja azt is a bérlő, hogy nem is beszéltek vele, csak leveleket küldözgetnek. Bezzeg két éve hogy könyörögtek nekik! Időközben még a telefonjukat is elvették, most pedig a helyiséggel is ezt tennék. Bagiék 900 ezer forint készlettel vették át a boltot. Akkor a hat hónap helyett négy alatt fizette vissza ezt az összeget a bérlő, mert nem volt pénze az áfésznek. - Most, hogy már nincs adóssága a szövetkezetnek,' nagy a mellük - fejti ki szomorúan Baginé. Természetesen megkérdeztük az áfészt is, de vezetőt éppen nem találtuk bent. Egy munkatárs azt nyilatkozta, hogy ők is megnézik, mit ír elő pontosan a jogszabály, és addig függőben marad az ügy. Jászapátiban nincs másik ilyen jellegű bútorbolt. Vagyis hogy megszűnik-e vagy sem, nem csak egy vállalkozót érint, hanem az egész várost. Munkát látott, és orvoshoz rohant Felszaladt a hegyoldalon Alattyán idei 57 millió forintos költségvetéséből 5.1 millió forint hiányzik. Hogy némiképpen enyhítsenek a pénzügyi szorításon, minden lehetőséget megvizsgálnak, hogyan lehet takarékosabban gazdálkodni. Mivel a faluban 56 embernek fizetnek jövedelempótló támogatást, ami nem kis terhet ró a költségvetésre, az egészségügyi és szociális bizottság felülvizsgálta az ebben a támogatási formában részesülő személyek helyzetét. Úgy találták, hogy 33 ember valamilyen oknál fogva nem jogosult a pénz felvételére. Huszonegyen annak a rendje-módja szerint fellebbeztek a bizottsági határozat ellen. A fellebbezések elbírálására rendkívüli testületi ülést tartottak, amelyen 11 férfinek közhasznú munkát ajánlottak fel, míg 10 nő a helyi varrodában nyerhet foglalkoztatást. A férfiak közül eddig ketten „kapva kaptak” a lehetőségen, de az egyik „önkéntes” máris elment a háziorvoshoz a nyavalyájával. A 10 nő munkába állásáról tárgyalások folynak a varrodával. Más hírek is vannak. A helyi sporthorgász egyesület 4 nap alatt feltöltette a kiserdei halastavat friss vízzel, és fél tonna pontyot telepíttetett bele. A halak kedvező árú beszerzéséhez a megyei horgászok szövetsége nagyban hozzájárult. Befejezéséhez közeledik az 1992-ben megkezdett vízhálózati rekonstrukció. A 27 milliós munka során új kutat fúrtak - ami termálvíz jellegű, 45 fokos vizet ad -, új gáztalanítót építettek, az új kút vezérlése is elkészült, 700 méter vezetéket is kellett húzni ahhoz, hogy bevezessék a határban levő kutat a központi egységhez, most pedig a 100 köbméteres víztározót építik. Ezzel együtt napjainkig 4 kilométeren kicserélték a csövet, és 21 ponton végtelenítették a vezetékeket. Az összes ezzel kapcsolatos munkával várhatóan augusztusban végeznek. Aztán jöhet egy újabb nagyobb falat megvalósítása, a meleg vízre épülő strand tervének valóra váltása. Készül a víztározó A 90 éves Fejes István 84 éves feleségével- Sokszor úgy vagyok, jobb vóna, ha már nem vónák - kezdi a beszélgetést Fejes István. A jászjákóhalmi férfi már nem fiatal ember, 90 éves. Sok minden baj van már ebben a korban, kevesebb öröm, több gond. Talán ezért is az őszinte szó. Pista bácsi vérbeli gazdálkodó volt, szüleitől tanulta a „mesterséget”. Jószággal, marhával, birkával, disznóval, tyúkkal, pulykával foglalkoztak. Húsz hold földjük is volt, amivel „beléptek” a téeszbe. Most már kivették, az unoka műveli. Hatvanhét éves házas Pista bácsi. Felesége Zsidó Erzsébet, már ő is 84 éves. Gyerekük egy született, már az is nyugdíjas, hiszen 64 éves. Unoka kettő, dédunoka három van. Katona - bár két világháborút is átélt - nem volt Pista bácsi. Még leventének sem kellett lennie. Sokat szenvedett ám ezért, hogy nem öltözött be a mundérba. Mások eleget szidták, „hogy az én fiam hogy meg mint, ez meg itthon van”. Erre ő azt mondta, bolond lenne csak úgy elmenni katonának, ha egyszer nem muszáj. Most már csak a rabságot töltöm - nevet fel. - El vagyok ítílve, közeleg az idő! Mer’ oda el kell menni mindenkinek. Onnan nem húzhatja ki magát senki! Hiába van akármennyi pénze, akkor se tudja magát megmenteni - fogalmaz velősen az idős ember. Pista bácsi a helyi honismereti szakkör legidősebb tagja. Mindig mentek kirándulni, a sok szépre még mindig jól emlékezik. Emlékezik arra is, amikor Krasznahorkán kirándultak. A csoport minden tagja izzadt, nyomták, húzták egymást a hegyoldalban körbe-körbe, hogy felérjenek a várba. Mikor felértek, Pista bácsi már fent szalonnázott. Ő ugyanis nyílegyenesen ment fel. Akkor volt 74 éves ... Szerencsétlen szerencsehozó A fogtechnikai laborban, hátul (állva) Kiss Tamás Nem mindennapi létesítményt teremtett Jászdózsán Kiss Tamás fogtechnikus mester: egy fogászati rendelőt és egy fogtechnikai műhelyt „hozott össze” egyetlenegy házban. Ez igen ritka teljesítmény a szakmában, hogy két lépés választ el egymástól fogászt és fogtechnikust. Régi vágya a mesternek hogy ez így legyen: mióta kitanulta a szakmát. Az pedig nem most volt, hanem majd’ húsz éve. Tamás a mesterséget egy aszódi mesternél kezdte 1974-ben, majd 10 évet dolgozott Jászberényben. Hat éve magánvállalkozó. A teljességre törekedett a „komplexummal". így teljes minden, mert az a jó, ha a pácienst a fogtechnikus is látja, és hát az sem mellékes, hogy a fogász is mindig „kéznél” van, mert bármikor megbeszélhetők a problémás esetek. Tamáséknak eddig máshol volt a laboratóriumuk. Azt kinőtték, ezért kellett váltani. Kinőtték, mert messze földön ismerik a nevét, és ezáltal sok munkájuk van. Még Veszprém megyéből is kap megrendelést. Elküldik postán a lenyomatot, és ő megcsinálja a fogpótlást. Négy megye társadalombiztosítójával van szerződése, löbb rendelővel van kapcsolata, és még SZTK-rendelésre is dolgoznak. A ház tavaly lett készen. Földszintjén van a műhely és a rendelő, az emeleti részen lakórész találtató. Ide a náluk gyakorlati idejüket töltő tanulókat helyezték el. A három tanonc közül egy jászberényi, egy szolnoki, egy ladányi. Az épület olyan szép és korszerű, hogy elmehetne egy városban is. Nem is csak a helyiek igényeinek kielégítésére teremtették, hanem máshonnan is várnak betegeket ide. Ezt nyugodt szívvel megtehetik, hiszen a fogorvos is abszolút helyben van. A szakember - aki bérli Tamáséktól a rendelőt - Jászárokszállásról jár majd át, heti három alkalmommal, hétfőn, szerdán és pénteken 2-től 7-ig. Dr. Czappán Andrea fogszakorvos szintén régen elképzelte már ezt az ideális állapotot, hogy együtt legyen a fogtechnikai laborral. Ez most sikerült. Már csak a végleges engedélyekre várnak, hogy június elején fogadhassák az első pácienst. Aki idejön, hamar láthatja a „fogát”: kiesik ugyanis a postai küldözgetés ideje. Már ez is mekkora öröm egy fogpótlás esetében! Amikor megpillantottuk Alattyánban a két kéményseprőt, ahogy az lenni szokott, mindjárt megtettük a szükséges és „jól bevált” ősi intézkedéseket ahhoz, hogy szerencsénk legyen. Kaptunk ide-oda, tekintettünk erre-arra, és közben mormogtunk néhány varázsszót. Időközben kézközeibe kerültünk a szerencsehozókkal. Egyikük most tanulja a szakmát, a „járőr” másik tagjával, Szabó Istvánnal már számtalanszor találkoztunk a Jászság több településén úgy, hogy azt meg is írtuk. Az újonc Horváth Elemér még csak 22 éves, de máris nagy vargabetűket írt le az életben. Nagykátán született, majd Kőteleken lakott 18 évig, most pedig házassága révén itt telepedett le. A másik kacskaringó szakmájához kötődik, mert ő bizony nem kötődött ahhoz. Bádogosnak tanult Szolnokon, mégis kéményseprő lett belőle. Mert - ahogy fogalmaz - sajnos munkát talált szakmájában, de a Szolnokra vagy a Budapestre való eljárás nem jövedelmezett volna többet, minthogy eljött kéményt seperni. Elemér eléggé szerencsétlen is, mert Kőteleken tekintélyes anyagi támogatást kapott volna egy házvásárláshoz, de inkább elköltözött ide, ahol aztán a földre huppant, mert itt meg nem tudják úgy támogatni. Most egy víz nélküli házban lakik családjá-Horváth Elemér val, ráadásul 4 hónapos fia beteg, kórházban van. Egy hónapja tevékenykedik új szakmájában. Nagy gondot okoz neki, hogy sokat kell vitatkozni a lakókkal. Azok nem akarnak fizetni, pedig kötelező, ha sepernek kéményt, ha nem. Erről nem Elemérék tehetnek. Ezenkívül négyévenként kötelező a kéményeket felülvizsgáltatni. Erről sem akarnak hallani a kéménytulajdonosok, hiszen fizetni kell érte. Úgyhogy nem könnyű az élete a párosnak. Meg kell küzdeniük nap mint nap egy jó kis kéménykotrásért. Dr. Czappán Andrea fogszakorvos a hamarosan nyíló rendelőben Az oldalt Tóth András írta. Fotó: Mészáros János
