Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-02 / 102. szám
4 1994. május 2., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® Köszönet a Jaszkun Volán Rt. jóindulatú, diákbarát dolgozóinak Pillanatok alatt busszal álltak a verseny színhelyére Nem mindennapi kérést teljesített a Jászkun Volán Részvénytársaság két alkalmazottja azon a játékos vetélkedőn, ami- iskolánkba szolnoki Jendrasik György Gépipari Műszaki Szakközépiskola szervezésében- április 22-23-án zajlott a Tiszaligetben. Az iskola évfolyamtársai mérték össze tudásukat, képességüket, és a különböző feladatok megoldását a zsűri pontozással jutalmazta. Közöttük a legnehezebbnek tartottuk, hogy egy buszt kellett a sportcsarnok elé állítanunk (ami egyébként a verseny színhelye volt). Ezzel a reménytelennek tűnő kéréssel léptünk be a Jászkun Volán Rt. forgalmi irodájába. Az ott dolgozók igencsak meglepődtek a szokatlan, furcsa kívánságunkon, de egy pillanatig sem voltak ellenségesek, elutasítóak. Rövid rábeszélés után a forgalomirányító Majercsik Nándor - ellenszolgáltatás nélkül - a rendelkezésünkre bocsátott egy buszt, amivel egy szimpatikus és kedves buszsofőr, Pápai Gábor vitt bennünket a Tiszaligetbe. Hozzá kell tennünk, hogy a buszvezető a két járat közötti kis pihenőjét, az egyébként is rövid szabadidejét áldozta fel a csapatunk sikeréért. Majercsik Nándor és Pápai Gábor segítségükkel jóindulatukról, diákbarátságukról tettek tanúbizonyságot, amiért az évfolyam minden hallgatója az Új Néplap nyilvánossága előtt is háláját, köszönetét fejezi ki. További munkájukhoz sok sikert, és jó egészséget kíván: a gépipari szki. III/A osztálya Pironkodva, megértéssel olvasta a sáros utcában lakók gondját Nyílt levelekre válaszol a megyeszékhely polgármestere Tisztelt Szücs-telepi lakosok! Tisztelt Hegedüsék! Alázattal és kissé pironkodva olvastam az Önök problémáit taglaló sorokat az Új Néplap április 18-i és 28-i számaiban, hiszen minden kétséget kizáróan jogos problémáikról és panaszaikról írnak a sajtó nyilvánosságán keresztül. Néhány gondolatot engedjenek meg nekem is, hogy talán a megoldást is előrevetítve válaszolhassak. Pironkodást írok, mert a mi vállunkra nehezedik most rengeteg probléma, amit „elődeink” elmulasztottak, holott - s ezt Önök is tudják - alig több mint három évünk volt „rendezni közös dolgainkat”, s lehetőségeinket igyekeztünk úgy kihasználni, hogy az látszódjon a városon, a környezeten, pl. az utakon, de azért ne éljük fel a jövőt. Magam is találkoztam olyan tilalmakkal, melyek velem egyidősek, vagy még korábban születtek, merthogy a hatóság minden ilyet büntetlenül megtehetett. Nekünk az elmúlt évek állandó szorításában kellett megterveznünk a közterületek fenntartását, az iskolák működtetését, s ez idő alatt kellett biztosítani pl. az egészségügyi alapellátást is, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Kérem, ne tekintsék panasznak, hiszen a munkát mi magunk vállaltuk, s Önök megtiszteltek bennünket a bizalommal. Ezt pedig illik megbecsülni, ezért illik dolgozni. Viszont már elkezdődött valami. Tudom, sok olyan környék van, amelyen a lakók - jövedelmüknél, koruknál fogva - nem tudják vállalni az építkezéshez szükséges önerőt, így e helyeken a városnak kell vállalnia a terheket. Tervünk az, hogy az elkövetkezendő években - Szolnok belső részétől indulva, körkörösen haladva kifelé - minden utat előbb alappal lássunk el, azt követően pedig szilárd burkolattal. Magam - ha majd kapok ismételt felhatalmazást - szeretném elérni, hogy az évtized végére egyetlen burkolatlan út se legyen Szolnokon, mert a víz, a villany és az út együttesen adják a városlakó minimális életfeltételeit! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném ismételni: az Önök igényei jogosak, s igyekszünk teljesíteni, ahogyan azt pénztárcánk megengedi. Türelmüket kérni - úgy érzem - nem tehetem. Megértésüket kérem csupán, mert hiszem: a mi cipőnk ugyanúgy sáros, mert egy utcán lépkedünk! Tisztelettel: Várhegyi Attila Küldjön egy képet! Nemrég olvastam az Új Néplapban, hogy a megyében az idén ismét megrendezik a nyugdíjasok „Ki mit tud?”-ját, szórakoztató versenyét. Ennek igazán örülünk, és az emlékképeim között mindjárt kerestem is egy közlésre adható felvételt, ami az 1990-es „Ki mit tud?”-on készült. Ezen az eseményen mi, kengyeliek is részt vettünk, mégpedig egy kedves, meghitt pásztorjátékkal léptünk a közönség elé. A képen szereplők bizonyára szívesen emlékeznek vissza a lázas készülődéseinkre, az együtt töltött időkre, próbákra, no és a fellépés előtti mérhetetlen izgalmunkra... B. J. - Kengyel Kengyeliek a színpadon ’90-ben Oda vagyok a bánattól (de) Vigasz ez az új műsor! Amióta nem közvetít a tévé rendszeresen a Parlamentből, valahogy nem találom a helyem. Jó, megértem én, vége a dalnak, akarom mondani lejárt honanyáink és honatyáink „ideje”, régen nem is azon jár már az eszük, hogy a mi piszlicsáré ügyeinkkel bíbelődjenek, mint munkanélküliség, egészségügy, béka-életszínvonal, közbiztonság, meg ilyen „apróságok”. Mély tisztelet a kivételeknek! Most már mindenki azon van, hogy új vagy régi pártjában oroszlánmód kiharcolja a kiharcolnivalót. Ki törődik már velem és sorstársaimmal, akik órákat bámultuk a képernyőt, és olyan, de olyan jókat bóbiskoltunk közben, ha nem akartuk, hogy a vérnyomásunk az égig szökkenjen. Na, ennek a „szórakozásnak” vége - gondoltam lelombozódva. S akkor jött a „Választási vitaműsor”! De gyönyörű! Először is, a második adást Knézy Jenő vezette, akit imádok, de mivel nem vagyok sportrajongó, ritkán látom a képernyőn. (A fenét, az elsőt valahogy elmulasztottam.) Es amiket megtudok a kerékasztal körül ülőktől! Nem győzöm kapkodni a fejem. Olyan bánatos voltam a minap is, mert az egyik résztvevő azt mondta, így, egymás után: se a gondot, se a problémát nem tudják megoldani. Hát nem szomorú? őszintén szólva egy kicsit meg is zavartak. Egyik úr ugyanis azt állította, hogy tavaly sok terület maradt parlagon, amely már-már környezetszennyezéshez vezetett. Egy másik úr úgy vélte: a korábbi évekhez képest az elmúlt esztendőben kevés föld maradt bevetetlenül. Egész éjjel nem aludtam, annyira bántott, hogy nem tudtam kiigazodni az elhangzottakon. Akkor most mi az igazság? Remélem, megtudom, mert biztosan megjelentetik a vitaműsorban elhangzottakat könyvalakban. Talán abból kihagyják a sok vonatkozásában és kerül sor szavakat, s ami még nem oda illő... A legeslegjobb persze az lenne, ha majdan megismételnék az egész műsort - lassítva. Januártól úgyis megemelték az előfizetési díjat! Annyi pénzből már „kijár” nekünk az „élvezetekből”!... K. Andrásné, Szolnok Aki nem tudná: Európa legnagyobb madara - szoborba öntve Felejthetetlen élményeikből — képekben A jászjákóhalmi honismereti szakkör kis csoportja a közelmúltban a határunkon túlra látogatott. Háromnapos kirándulásunkon felkerestük Burgenlandot, a magyarság legnyugatibb - ma Ausztriához tartozó - területét, és a felejthetetlen élményeinket megörökítő felvételekből kettőt az Új Néplap olvasóival is szeretnénk megismertetni. Az első képen a részben restaurálás alatt álló kismartoni Eszterházy-kastély meglátogatásához készülődünk, a második felvétel pedig hazatérőban készült, amikor Európa legnagyobb madarát, a Tatabánya fölött 1907-ben emelt (15 méter fesztávolságú, szárnyú), szoborba öntött turulmadarat csodáltuk. (Kép és szöveg: Fodor István) Expressz - ajánlva Nem a kamat, a levél veszett el Kedves B. L.-né, Jászapátiban! Ismeri ugye a közmondást? Veszett fejsze nyele: amit arra fel mondunk, ha valami kevés, de megtérül a kárunkból. Nos, Önnek nem csak a nyél, de bizonyos feltételek teljesítése esetén a fejsze is megmaradt, akarom mondani az elveszettnek hitt kamata, amit valljuk be egymás között, akár el is veszthetett volna figyelmetlensége miatt. Ami végképp elveszett - igaz, Bermuda-módon -, az nem más, mint a postára adott, legfontosabb hivatalos iratokat (igazolásokat) tartalmazó, sorrendben harmadik levele. Ám, hál’Istennek van egy rendszerváltozást is túlélő hivatali joggyakorlat, a méltányosság esetének alkalmazása, amiben Ön is részesülhet, ha él a lehetőséggel. De a nyilvánosság előtt adott eddigi válaszom rébuszoknak tűnhet az olvasóknak, ezért lássuk a tényeket: Ön a múlt év május 3-án három havi kamatozású takarékbanki takarékszelvényt váltott a Jászapáti Takarékszövetkezetnél, ám mint levelében is írja, figyelmetlen volt: „Nem olvastam el a szelvény hátulján azt az egy mondatot, hogy lejárat után nem kamatozik.” November 18-án tudta ezt meg - „teljesen lesújtott, amikor mondták” -.ekkor ment be a takarékszövetkezetbe, hogy az összegyűlt kamatot kivegye karácsonyra. A takarékszelvény megújítását ott helyben, pótlólagosan megtette, illetve az ügyintéző kérésére levelet írt a takarékbank vezetőjének, aki válaszában hivatalos orvosi igazolást kért Öntől, amennyiben betegség miatt akadályoztatva volt ügyének intézésében. Ez azért kellett, hogy visszamenőleg is kifizethessék a kamatot. Ezt a küldeményt már a szolnoki kirendeltséghez kérték címezni. Küldte is a levelet december 20-án, igazolások nélkül, jelezve benne, hogy később tudja küldeni azokat. Arra a sérelmére, hogy nem kapott rá választ, Csíki Zoltán, a Takarékbank Rt. megyei szervezetének igazgató helyettese megkeresésünkre annyit mondott: Természetesen vártuk az ügyféltől az iratokat, hogy intézkedni tudjunk az utólagos kamatkérelme ügyében. Nem válaszoltunk, mert érdemben b sem járult hozzá az ügy előreviteléhez. Időközben visszajött B.L.-né körzeti orvosa a szabadságról, kiadta a szükséges igazolásokat, amiket egy újabb, harmadik levél kíséretében január 20-án elpostázott. Ez a fontos levél tűnt el szőrén-szálán - a lapunknak adott tájékoztatás szerint a takarékbank nem kapta meg -, így történt, hogy olvasónk hiába várja január vége óta ügyének elintézését. „Megszűnt a bizalmam a takarékbankkal szemben, ezért már kivettem a pénzem" -írja a nevemre címzett levélben, megtoldva azzal: „Ha tud, adjon nekem tanácsot, mit tegyek?". Kedves Asszonyom! Tolmácsolom a takarékbank megyei szervezete vezető helyettesének ajánlatát. Az ismételten beszerzett igazolásokkal szíveskedjék lakóhelye takarékszövetkezetéhez befáradni, ahonnan a szolnoki takarékbankhoz továbbítják azokat, hogy méltányossági alapon kifizethessék Önnek a volt takarékszelvénye után járó kamatokat. Ezt pedig már én üzenem: saját ügyeinek intézése során legközelebb figyelmesebb legyen. A fontos iratokat pedig célszerű tértivevényes postai küldeményként továbbítani, ez esetben ugyanis visszaküldik Önnek azt az okmányt, amelyen a címzett kézjegyével hitelesíti az átvétel tényét. Erre is igaz a mondás. Nincs olyan fejszenyél, aminek fogása ne lenne, vagyis: nincs olyan nehézség, amit nem lehet legyűrni. ü“ Az ország útjait járó autósok új típusú világító-szerkezettel kísérleteznek A kerékpárosok és vállalkozók figyelmébe „A denevérek talán észlelhetnék, de az autósok erre képtelenek ...” cím alatt - a kivilágítatlan kerékpárosokról és védelmükben - jelent meg (április 21-én) az az olvasói levél, melyhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Mint az ország útjait járó autósok, kollégámmal mi is naponta találkozunk a sötétben botorkáló kerékpárosokkal. Ezért kitaláltunk egy új, biztonságos kerékpárvilágítási rendszert, és már el is készítettük a prototípusát. Miből indultunk ki? Kritikusan elemeztük a jelenleg forgalomban lévő világítási felszereléseket, és arra a megállapításra jutottunk, a hagyományos kerékpárgenerátorok nagy hátránya, hogy a gumiabroncs dörzshajtásából nyert, ténylegesen hasznosított energia többszörösét igényli. Nehezíti a kerékpározást, így azok sem kapcsolják be szívesen, akik felszereltették, de a drága, kimerülő áramforrással működő világítást takarékosságból is sokan mellőzik. Az általunk megvalósított szerkezet a szokványostól kissé eltérő generátorral működik. Az energiafaló dörzshajtást kiiktattuk, így az energiaigény olyan minimálisra csökkent, hogy gyakorlatilag kerékpározás közben nem érzékelhető. A generátor meghajtása a mi rendszerünkben kikapcsolhatatlan, a lámpák a mozgó kerékpáron éjjel-nappal világítanak. A generátort a hátsó keréknél szereljük fel (zavartalanul egybeépíthető a hátsó lámpatesttel), így elkerülhető a vezetékszakadásból, kontaktushibából adódó esetleges probléma. Ezzel a megoldással - ha az első fel is mondaná a szolgálatot - legalább a hátsó világítás mindig működik. Gyorsabb kerékpározás esetén a beépített túlfeszültségvédelem megakadályozza az izzók kiégését. Az új szerkezet előnye, hogy bármilyen típusú, gyártmányú kerékpárra utólag is egyszerűen, házilag felszerelhető. A további fejlesztési munkákhoz, a gyártás megindításához próbáltuk fölvenni a kapcsolatot azokkal a hazai (részben külföldi érdekeltségű) cégekkel, akik jelenleg is ilyen termékek gyártásával foglalkoznak, de sajnos nem sok sikerrel jártunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy egy új termék tovább fejlesztése, a gyártás beindítása, a piaci reklám több millió forintot igényel, ezért mi erre - anyagi helyzetünkben - nem is vállalkozhatunk. Amennyiben akad olyan cég vagy vállalkozó, akinek az érdeklődését ez a rövid ismertető felkeltette, és szívesen kapcsolatba lépne velünk, címünk, telefonszámunk a szerkesztőségben. Karcagi Pál Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné I >
