Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

1994. április 26., kedd Kultúra 5 Színház az egész világ Az önmagát kereső drámapedagógia Termékeny kihívás a szín­játszás számára ez a mostani, színház- és müvészetellenes kor. Mert a pénztelenség, a támogatás hiánya nem csupán művészeti problémákat, de egzisztenciális gondokat is fel­színre hoz. Ugyanakkor ked­vező helyzet alakult ki valós élethelyzetek művészi bemu­tatására, színházi kibontakoz­tatására, a sokféleséget szűkí­teni akaró közgondolkodással szemben. Különös hangsúlyt kap ebben a folyamatban a diákszínjátszás, a drámape­dagógia, mint a való élet ifjú­sági vetülete. Keserű Imre, a szentesi Horváth Mihály drámapedagógiai tanára, a színjátszó csoport vezetője a szolnoki Globe-fesztiválon járt csapatával.- Mit takar ez a komolyan hangzó fogalom? Színészkép­zést vagy játékos ismeretáta­dást? Mi is az a drámapedagó­gia?- Ez valójában egy játék, melynek során a színház- és drámatörténet műveltségi anya­gával, eszközrendszerével bon­takoztatjuk ki a gyerekek ké­pességeit. A tehetség csodálatos kincs, s gyakorta tapasztalhat­tuk, hogy más, nehezebb kö­rülmények közt élő, tanuló fia­talok elvesztik kitörési esélyei­ket. Mi ezt próbáljuk megaka­dályozni, lehetőséget biztosítva a nyitottabb, összetettebb sze­mélyiség kialakítása érdekében. A drámapedagógia, az osztály- keretekben zajló tanítás nem a színészképzés célját szolgálja. Feladata egy magabiztos, kommunikációképesebb, gon­dolatait tisztán, érthetően kife­jező személyiség megvalósí­tása. A világra érzékenyen rá­csodálkozó, konfliktusait ke­zelni tudó, a szerepjátékokban helytálló fiatal útja sokkal több­irányú lehet, mint a hagyomá­nyos oktatási keretek közt tanu­lóké. Ha színész lesz némelyi­kükből, az csak elképzeléseink igazolását jelentheti.- Milyen hagyományai van­nak ennek a képzésnek? Fel- nőtt-e már egy nemzedék?- Szentesen másfél évtized­del ezelőtt kezdődött ez a kísér­let, s azóta generációk nőttek fel Bácskai Mihály tanár úr foglal­kozásain. Azóta is a színházcsi- nálást mint eszközt használjuk fel a nevelésre. A kultúra, a művészet, a drámajáték olyan módot ad a meglévő tehetség kibontakoztatására, amely eset­leg másutt elsikkadna. Nem vé­letlen, hogy évente három-négy diákunk a színi pályát választja, nem egy közülük komoly sike­reket aratva. Ez a tizenöt év azt mutatja, nem kísérletként kel­lene kezelni, hanem kötelező­ként, valamennyi iskolában. A skandináv vagy angolszász or­szágokban ez a tanterv része, minden diák számára. Nálunk még csupán idea.- A tagozatra járó gyerekek nemcsak tanulni, de bizonyítani is szeretnének. Színjátszócso­portjuk milyen eredményekkel büszkélkedhet?- Miután már Szolnokon is jártunk tíz évvel ezelőtt a Ham­let produkciónkkal, művészi munkánk nem ismeretlen a vá­ros közönsége előtt. Mostani bemutatónkat is megtekinthet­ték, s remélem, máskor is lesz mód az eljövetelre. Évente öt-hat darabot tanulnak be a gyerekek, s rendszeresen szere­pelünk különféle fesztiválokon. Legutóbb a balassagyarmati ta­lálkozón különdíjasok lettünk. A csapatnak persze komoly tá­mogatást jelentenek ezek a sike­rek, ilyenkor újult erővel gya­korolnak, tanulnak tovább. Kol­légám, László Zoltán, összeállí­tott egy francia nyelvű műsort, mellyel megnyerték az országos versenyt és franciaországi be­mutatkozási lehetőséget kaptak.- A szolnoki bemutató igen különös összeállítás volt. A hat­vanas-hetvenes évek zenei anyagának feldolgozása, Illés-, Omega-, Fonográf-dalok. Mi kapcsolatuk van a mai tizenéve­seknek a mi ifjúságunkkal?- Való igaz, a „Nagy Generá­ció” utáni csapatunk kedvenc zenéje, első hallásra nem sok kapcsolatot jelenthet a mai fia­taloknak. Más a kor, más a mondandó és mások a körülmé­nyek. De ez csupán a látszat. Ha egy pedagógus osztálykirándu­lásra viszi diákjait, hallhatja, a buszon nem a mai „menő” slá­gereket éneklik a gyerekek, ha­nem a régi, nagy számokat. Koncz Zsuzsa, Bródy János és Cseh Tamás szól, nem pedig a mai, feledhető rágógumizene. A gyerekek pontosan látják, hol a hazugság, az ál- és hamis világ, és mi az, amiből a tiszta szó hal­latszik. Elfeledkezünk arról, mi is voltunk fiatalok, mi is láttuk a kettősséget, a hamisságot. Miért lennének ők rosszabbak?- A politikát, a művészetet ismerők számára Keserű Imre mindig is kemény, következete­sen radikális „fenegyerek” volt. Változott-e valamit?- Nem tudom. Remélem, nem. Én ma is az vagyok, aki voltam, baloldali elkötelezett­ségű ember, történelmet tanítok. Eddig is ezt tettem, most sem szándékozom másként csele­kedni. Ma igen népszerű az a já­ték, melyben az illető minden rosszat elmond a múltról, s hí­zeleg a mának. Elnyomták, ter­rorizálták, hazudnia kellett a ka­tedrán, de eljővén a szabadság, most minden másképp van. Ez egyszerűen nem igaz! Nekem akkor sem kellett mást taníta­nom, mert nem a felsőbbség el­várásának akartam megfelelni, ma sem muszáj. A diákok szi­gorú szemmel átlátnak a tanára­ikon. Nem lehet mellébeszélni. Tapasztalhattam, csak azt a ta­nárt fogadják el, aki hisz igazá­ban, és következetes. Nem min­denki megy át ezen a mércén, az vitathatatlan.- A bemutatott játék meglehe­tősen lendületes, szuggesztívnek és lázadónak tűnt. Nem nyomja rá a bélyegét a gyerekekre a ta­nár elkötelezettsége?- A személyiség valóban be­folyásolni tudja a közösséget, de itt nem erről volt szó. Mikor elkezdtük, de a befejezése előtt néhány héttel is, külön mond­tam, ezt csak az csinálja, aki vállalni is tudja. Ez a darab hit­vallás is egyben. Aki nem tud azonpsulni vele, békében kilép­het. Én így látom a világot. De aki másként érzi, ne adja fel el­veit. Néhány hét múlva válasz­tások lesznek, többen szavazni is fognak. Önmaguknak kell dönteniük, saját felelősségükre. Ha valaki úgy érzi, elfogad, tisztel, szeret, az nem jelentheti önazonossága feladását. A dön­tés felelősségét maguknak kell vállalniuk. Legyen az színját­szás, tanulás avagy politika. Ha ezt megtanulják, már nem volt haszontalan a négy esztendő.- A szolnoki Széchenyi István Gimnázium szeptemberben be­indítja saját drámatagozatát. Veszélyes konkurenciát lát eb­ben, vagy támogatásra méltó kezdeményezést?- Mindkettőt egyszerre. Még jobban össze kell szednünk ma­gunkat, pontosabb, lendülete­sebb munkát kell végeznünk, hiszen újabb csapat lehet ellen­felünk egy fesztiválon. Ugyan­akkor örülök annak, hogy minél több gyerek ismerkedhet meg a drámatanítással, a színházzal, a művészettel. Szolnokról sok te­hetséges gyerek jelentkezett hozzánk, és sajnos, helyhiány miatt többet el kellett utasíta­nunk. Most már lesz hova men­niük. Képzett, jó szakemberek vezetik majd a tagozatot, erről a mostani tanácskozáson is meg­győződhettem. Minden bizony­nyal nemcsak tőlünk tanulnak majd, de mi is számos új meg­oldással találkozhatunk. A gye­rekek pedig egyértelműen profi­tálhatnak ebből. És ez a lényeg. A gyerekek érdeke. Innen indul ki minden. Csilléi Béla Folytatódik találkozója Szent István bazilikájának feltárása Rákóczi Zsigmond születésé­nek 450. évfordulója alkalmából május 27-29. között országos tá- rogatóstalálkozót rendez a Sze­rencsi Kulturális Központ. A rendezvény házigazdája a Vajai Rákóczi Tárogató Egyesület. Erre az időpontra az ország szá­mos vidékéről várják a tárogatón játszók jelentkezését. A talál­kozó lehetőséget ad e hangsze­ren játszók számára közös zené­lésre és szakmai tapasztalatcse­rére. A programok vezetői a hangszer országosan és nemzet­közileg elismert művészei. A részvételi díj 1500 forint, amely magában foglalja a szállást és a teljes ellátást is. Jelentkezni má­jus 18-áig lehet Szerencs 3900, Rákóczi Vár címen levélben, vagy telefonon a 47-es körzet 362-121-es hívószámon. (MTI) Zalai Zorba a Nemzetiben A zalaegerszegi Hevesi Sán­dor Színház szombaton a Nem­zeti Színházban vendégszerepei. Stein-Kander-Ebb világhírű mu­sicaljét, a Zorbát láthatja a buda­pesti közönség, a „hagyomá­nyostól” némiképpen eltérő fel­fogásban. Az idei zalai színházi szezon nagy sikerrel játszott da­rabját Halasi Imre igazgató ren­dezte, Zorba szerepét Faraghó András, Nikót Szatmári György, Madame Hortense figuráját pe­dig Egervári Klára alakítja. Folytatódik a Szent István ál­tal alapított középkori királyi bazilika feltárása Székesfehér­várott. A munkálatokat - az ása­tást korábban három évtizeden keresztül irányító Kralovánszky Alán halálát követően - Biczó Piroska, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze folytatja, aki tavaly néhány hónapig már dol­gozott a feltáráson. Munkáját s a kutatások folyamatosságát a vezetett ásatási dokumentációk s a korábbi ásatásvezető mellett dolgozó épííész munkatárs biz­tosítja. A bazilika új kutatója az MTI tudósítójának érdeklődésére elmondta: az idén folytatják a déli oldalhajó feltárását. Várha­tóan mintegy 11-12 méter hosz- szúságban kutatnak, azzal a cél­lal, hogy elérjék a bazilika nyu­gati építményének zárófalát. Ez Eddig 220-an, közöttük tíz országból 30 külföldi részt­vevő jeletkezett a fogyatékkal élő emberek szeptember 5-9. között Budapesten megrende­zésre kerülő II. Nemzetközi Kulturális Fesztiváljára - tájé­koztatók az MTI-t a rendezők. A Mozgáskorlátozottak Egyesületinek Országos Szö­vetsége a társszövetségekkel és a HIT Alapítvánnyal egy lom előtt lehetett, s az ásatások tisztázzák, reprezentációs célo­kat szolgált, vagy pedig elő­csarnokként használták. A feltárást a műemlékvé­delmi hatóság, a Közoktatási és Művelődési Minisztérium, va­lamint a városi önkormányzat anyagi támogatásával végzik. Befejezésével várhatóan is­mertté válik majd minden olyan építészettörténeti, műszaki adat, amely lehetővé teszi a feltárt emlékek időtálló bemutatásá­nak a megtervezését, s egy a szükséges dokumentumokkal alátámasztott országos pályázat kiírását a Nemzeti Emlékhely megtervezésére. A bazilika egyébként kora Európájának legimpozánsabb építménye volt. A leírások és az eddigi feltárások bizonyítéka szerint 80 méter hosszú, 35 mé­ter széles és 55 méter magas, üttműködésben szerveződő fesztivál célja, hogy a külön­böző művészeti ágakban al­kotó és előadó, fogyatékkal élő embereknek lehetőséget adjon tehetségük bemutatására és fej­lesztésére. A fesztivált három művé­szeti ágban hirdetik meg; így irodalom (vers és novella), képzőművészet (festészet, gra­fika), valamint előadóművé­8000 ember befogadására al­kalmas épület volt. Falai között őrizték a hatalom jelképeit, a koronázási jelvényeket, a legér­tékesebb ereklyéket. Ott volt a helye a királyavató trónszék­nek, amelytől a város neve is származik. A hajdani krónikák­ban felmagasztalt épület feltá­rása a múlt század óta folyama­tosan tart. Felszínre hozott ma­radványait először 1938-ban mutatták be, majd 1972-ben újabb részletekkel egészítették ki a romkertnek nevezett terüle­tet. Végleges bemutatásához el­engedhetetlenül szükség van a déli oldalhajó s a még ismeret­len területek feltárásához. Az épületnek eddig mintegy öthatoda ismert, egyhatoda az egykori maradványok fölé épült barokk kori püspöki palota alatt gyakorlatilag hozzáférhetetlen. (MTI) szeti (versmondás, prózamon­dás, ének, zene és egyéb cso­portos előadás) kategóriákban. A fesztivál alkalmából Bu­dapesten is kiállítják a Moz­gáskorlátozottak Nemzetközi Fotó- és Színesdia- (Monfodi) pályázatának legszebb alkotá­sait. Ez utóbbit 1982 óta két­évenként rendezik meg, a nemzetközi zsűri által kivá­lasztott legjobb alkotásokból. A szeptemberi ART ’94 rendezvényei több helyszínen zajlanak majd: a fotókiállítás szeptember 6-ától a Széchényi Könyvtárban lesz látható, míg a képzőművészeti és iparmű­vészeti tárlatnak a Állatorvos­tudományi Egyetem díszterme ad otthont. Áz előadóművé­szek válogatóját a Petőfi Csar­nokban tartják szeptember 7- én és 8-án délelőtt. Az eredményhirdetés a rok­kantak napján, szeptember 8- án ünnepség és gálaest kere­tében lesz. Az ART ’94 Fesz­tivál legszebb képzőművészeti munkáit a nagyközönség ked­vezményes áron megvásárol­hatja. A fesztivált a MEOSZ saját erőből finaszírozza, ám a sike­res lebonyolítás érdekében a nyilvánosság segítségét kéri. Szükségük lenne ugyanis olyan támogatókra, akik a fesz­tivál céljaival szimpatizálva anyagi segítséget tudnak fel­ajánlani. (MTI) az építmény a hajó és a főtemp­Szeptemberben ART ’94 Kulturális fesztivál fogyatékosoknak A dokumentumok egyértelműek Őrnagy volt-e Petőfi? Bem tábornok kétszer is kinevezte Még ma is sokan vitatják Petőfi őrnaggyá történt előlép­tetését. Pedig erről több doku­mentum is van. A költő életvitelétől, egyé­niségétől nagyon messze állt a katonai pálya, a fegyveres szolgálat. S érdekes, hogy rö­vid, de rendkívül hányatott élete során több alkalommal is megpróbálkozott a katonai szolgálattal, a nemzetőr, illetve honvédtiszti teendők ellátásá­val. Költészetében is visz- sza-visszatérő téma a hon vé­delme, a haza szolgálata. Ő tol­lal s karddal is szolgálta hazá­ját. Kérésére - a hadügymi­niszter — 1848. október 15-én Petőfit kinevezte századossá a 28. honvédzászlóaljhoz, a 2. század parancsnokává. Később áthelyeztette magát Bem erdé­lyi hadseregéhez. Erről 1849. február 3-án így írt a Közlöny szerkesztőjének: „Bem táborában vagyok . . . nekem van a legkevesebb dol­gom, mégis annyira érek rá, hogy a történteket csak vázla­tosan közölhetem ...” 14-én így írt Aranynak: „ .. . Bem adjutánsává tett, s csak az tudja mi a csata, aki Bem oldalánál van, mint én voltam öt véres ütközetben . ..” Ezt követően Petőfi össze­különbözött két hadügyminisz­terrel is. Lemondott rangjáról. Majd március végén ismét Bemnél jelentkezett, aki újra segédtisztjévé tette. A költő a Közlönyben ezt is kibeszélte: „... visszatértem . . azon had­sereghez, melynek hogy tagja vagyok, büszkeségem, mert vezérem Bem ... A sors úgy akarta, hogy részt vegyek a hadsereg annyi fáradalmaiban, veszélyeiben ...” Igazán jól érzi magát a for­radalmár hadvezér mellett. Bem tábornok Petőfit eddigi érdemeiért, a hazának tett fá­radhatatlan szolgálataiért elő­léptette honvéd őrnaggyá. Az okirat hiteles szövege tintával van írva: „Az Erdélyi Magyar Hadse­reg Fővezérsége. Petőfi Sándor százados segédtisztnek! Tá­borhely: Freidorf, Temesvár mellett, Május hó 3-án 1849. Százados Úrnak jó szolgá­latáért, és az ellenség előtt ki­tüntetett bátorságáért kineve­zem ezennel őrnaggyá s ezen kineveztetését egyszersmind a Kormányhoz megerősítés vé­gett felterjesztem. - Rangja Május I -tői kezdődik s to­vábbra is segédtisztem leend.” A második bizonylat is is­mert. Lemondása után a had­ügyminisztérium a Közlöny­ben közzétette azt július 13-án: „Petőfi Sándor honvéd őrnagy, saját kívánatára a magyar had­seregből kilépvén, minden to­vábbi szolgálat alól ezennel felmentetik. Budapest, június 28. 1849. A hadügyminszter helyett: az államtitkár Szabó Imre ezre­des” De még mindig nincs vége! A költő harcolni akar, a ver­seiben megénekelt látnoki eseményeket nem lehet a sze­rető, aggódó család mellett megélni. 1849. július 18-án Erdélybe indul, és 25-én Bé­rcekén jelentkezik Bem altá- bomagynál. Bem közölte a segédtisztjé­nek: „Jelentse a hadügyminisz­tériumnak, de jól figyeljen, szó szerint jelentse: adjutánsom Pe­tőfi őrnagy, aki Klapka tábor­nok szégyenteljes eljárása miatt rangjáról leköszönt, ismét szol­gálatba lépett”. Július 29-én, 30-án több esetben együtt volt Bemmel, s néhány hozzá tar­tozó törzstiszttel. Petőfi részt vett a július 31-én lezajlott se­gesvári csatában. Az ütközet­ben Petőfi Sándor honvéd őr­Orlay Petrich Soma festmé­nye Petőfiről nagy - legnagyobb költőnk - örökre eltűnt. Ä tiszti szolgála­tot már nem tudta folytatni. A leírtakból jól kivehető, hogy Petőfit két alkalommal is kinevezte Bem József tábor­nok őrnaggyá. Az első előlép­tetést a minisztérium is elis­merte a lemondó nyilatkozat közzétételében. így ez a dokumentum is bi­zonyítja az őrnagyi rendfoko­zat viselésének jogosságát. Mint forradalmár, ő úgy kép­zelte, hogy a katonai regula, formaságok nélkül is lehet odaadóan szolgálni a haza vé­delmének szent ügyét. Kenyeres Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom