Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-07 / 81. szám
1994. április 7., csütörtök Szolnoki Extra „Minden szereplő nagyon fontos” A Globe Stúdió ötlete két évvel ezelőtt született meg Matuz János dramaturg fejében. A másodéves „hallgatókat” Székely István tanítja a színjátszás fortélyaira, hangképzést, éneket Kovács Kálmántól, a brüsszeli zeneakadémia hallgatójától, mozgást Farkas Dórától, drámaismereteket pedig Matuz Jánostól tanulnak. Csonka Szilvia (ugye, ismerős a név? Ő volt a tavalyi diákpolgármester Szolnokon) és Farkasházy Réka az alakulás óta tagja a stúdiónak. A két lányt rendezőjük próbafelvételre javasolta - ahol ezek szerint jól szerepeltek, hiszen mind a ketten szerepet kaptak Elek Judit rendező filmjében. A Globe Stúdió tagjai az április 15-én kezdődő fesztiválra készültek, amikor Szilviával beszélgetni tudtam. (Réka sajnos beteg lett, így sem a próbán, sem a beszélgetésen nem lehetett ott.)- A rendezőnk, Székely István ismeri Elek Juditot, így ajánlott minket próbafelvételre a rendezőnő készülő filmjébe - kezdte Szilvia. - Budapestre kellett utaznom, és nem volt valami könnyű dolog ... - nevetett.- A filmről mondaná! néhány szót?- A címe Ébredés. A felnőttszerepekben Hernádi Juditot (ő lesz az anya) és Kern Andrást (ő lesz az apa) láthatják majd. A főszereplő egy tizenéves lány, aki édesanyja halála után keresi a helyét a világban ... Az az igazság, hogy csak nagy vonalakban ismerem a történetet; a forgatókönyvet még nem láttam - tette hozzá.- Mi lesz a szereped?- A próbafelvételen a főszereplő lányt játszottam, de végül a barátnője szerepét kaptam meg.- Hogyan látod most: milyen lesz a forgatás?- Azt gondolom, nagyon kemény munka vár rám. Megmérettetés lesz. Nagyon örülök, hogy bekerültem a stábba, hiszen sok mindent lehet majd tanulni szakmailag, ráadásul, rengeteg embert ismerek meg.- Nem bánod, hogy nem a tied a főszerep?- Ahogy Élek Judit mondta: „Nincs kis szerep - itt minden szereplő nagyon fontos.” Igaza van.- Ehhez a mesterséghez, munkához elengedhetetlen a sok olvasás. Mit szoktál olvasni?- Nagyon szeretem Shakes- peare-t, és mostanában Cseho- vot is sokat olvasok. Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni, így vagyok azzal is, hogy miért pont őket kedvelem. Szeretem a stílusukat - azt hiszem, ennyi a magyarázat.- Ha éppen nem próbálsz, tanulsz vagy olvasol, mivel szeretsz foglalkozni?- Nem nagyon jut időm másra, még a sportolásra sem, pedig az nagyon hiányzik az életemből.- Harmadikos vagy a Ruhaipari Szakközépiskolában, forgatásra készülsz, jársz a stúdióba. Hogyan tudod ezeket ösz- szeegyeztetni?- Égymás után végzem el a teendőket, s szerencsére nem „ütik egymást” a feladataim. Néha fáradtnak érzem magam, de meglehetősen temperamentumos vagyok. Van elég erőm és energiám. Szeretek egyedül is, és csoportban is dolgozni. A közös munka érdekes dolog, egymásra kell építeni és számítani, hogy legyen eredmény. Ráadásul elmondják a hibákat, és akkor oda kell rájuk figyelni. Ez a tizenhét éves, harminchat kilós, szép lány nagyon erős, rengeteg energiája van. Nem is lehet mást mondani, csak ennyit: sok sikert és boldogságot, Szilvia! Cs. Cs. R. Itt vagyunk, énekelünk... A színpadon fiatalok. Alternatívok, szelídek és dögösek egyszerre. Mint a hippik ... Most éppen a show-t ízlelgetik. Ének és tánc, amitől megrezdül a levegő. Tele lesz élettel, energiával, szerelemmel. Tombor Zoltánt a televízióból ismerhetjük, szerepelt az egri táricdalfesztiválon, a Ki mit tud? televíziós elődöntőjébe is bejutott. A szolnoki fiú régen az Exit, most a Crossroad együttessel dolgozik. A városban gyakran lépnek fel zenés klubokban, illetve rendezvényeken (a Tisza Szállóban is), sőt Budapesten, a Balatonnál és a megyében több helyen. Mostanában énekel vele egy belevaló lány, őt Kis Juditnak hívják. Öt éve tanulja az éneklést, és egy együttessel is dolgozik, ez a Red Bull. Judit: - Egy évvel ezelőtt indultam egy fesztiválon, és bejutottam az első tízbe. Az elején még azt ígérték, aki bekerül, az szerepelhet egy kazettán, amit megjelentetnek róla. Ez nem valósult meg. Szóval csak „etettek” minket. Gondoltunk arra, hogy kellene valami komolyabb dolgot csinálni, de... Zoltán: - Régóta keresünk zeneszerzőket, mert ha lennének jó számaink, beindulna egy gépezet, amivel egy lemeznyi anyagot el lehet készíteni, s eljuttatni olyan helyekre, ahonnét biztató választ is kaphatunk.- Valóban, nem saját számokkal léptek fel. Zoltán: - A fő profil az, hogy más előadók számait adjuk elő, mások dalait formáljuk át saját szájízünk szerint, ezt a legtöbben így kezdik. Ötleteink vannak, és ez még kidolgozásra vár, addig is számítunk a zeneszerzők érdeklődő leveleire!- Hogyan akadtatok egymásra? - kérdezem, erre összenéznek. Judit: - Hát... Zoli odajött hozzám ... odajöttél, nem ?... Megcsókolt... - nevet -, szóval együtt járunk. Szilveszterkor egy bulin énekeltünk először együtt, pont éjfélkor. Azóta vannak terveink, felléptünk a Vércse Úti Óvoda gáláján. Tomboló sikerünk volt, néhány számot adtunk elő próbaképpen, és a gyerekek jobban bevadultak, mint bármelyik bulin. Szétszedték a házat... Zoltán: - Ilyen dolgokat, tehát gyerekeknek szóló zenés rhűsorokat is fogunk csinálni. Várjuk a kedves érdeklődők leveleit.-Meg tudtok élni ebből a munkából?- Nem, nem - mondják egyszerre. Zoltán: — Mást nem csinálunk, mert folyamatos, komoly munka előzi meg a fellépéseket. Judit: - Pénzkeresetre olyan munka kell emellett, amiben teljesen egyedül határozhatom meg az időbeosztásomat. Zoltán: - Nagy köszönet a szüléinknek, akik segítenek minket.. .- A műsort hogyan állítjátok össze? Zoltán: - Azt választjuk ki, ami a hangunkhoz jól áll, az első, hogy el tudjuk-e énekelni. Sok mindent előadunk a rockzenétől kezdve a dzsesszen át a musicalig. Nincs kiemelkedő kedvencem, a színpadon is önmagam akarok lenni. A zenei élményt összekötjük a színpadi képpel. Táncosokkal dolgozunk, hatalmas köszönet László Imolának a koreográfiákért. Szeretnénk ezt a fajta show jellegét megőrizni a műsornak. Több táncossal jobban menne a dolog, ezért várunk olyan fiúkat és lányokat, akik komolyan veszik a munkát. Előbb-utóbb megtaláljuk a kulcsembereket.- Mit szeretnétek elérni? Zoltán: - Soha nem volt az, hogy belemenjek a részletekbe. Énekelni szeretnék, amíg hang jön ki a torkomon. Judit: - Az biztos, hogy nem itt akarunk megöregedni. Nekem tizenhat évesen volt olyan vágyam, hogy jó lenne lemezt kiadni. Zoltán: - A lemezhez kellene egy jó zeneszerző, aki nagyon jó dalokat ír, kellene menedzser, producer, szponzor, kell reklám. S mindez csak akkor működik, ha van egy tuti ötlet, ami eladható. Ez kell hozzá, és persze nagyon sok munka. Judit: - Szeretnénk együtt dolgozni, megmutatni valamit az embereknek ... hát azt, hogy itt vagyunk, együtt énekelünk. Kedves Rajongók, Zeneszerzők, Táncosok, Menedzserek, Producerek és Szponzorok! Úgy tűnik, Zoltán imád levelet kapni, ám a kalandorok kíméljék! (Zoltán! Bocsáss meg, de mi is a levélcím?) A sivatag kontrasztjaként Szolnoki kiállítás Kuvaitban Városunk egyik legszebb része a Tisza-part, de tervezői biztosan nem így képzelték el a sétány esti megvilágítását. Abban már csak bízhatunk, hogy az új, fölfele álló(!) lámpákkal már nehezebb dolguk lesz a vandáloknak. (Fotó: Barna) Pataky Béla egyik Széchenyi-szobrának leleplezése Éli a művésztelepiek normál, mégis ezernyi széppel teli életét. Nehéz lenne meghatározni, hogy a képzőművészet melyik ágába lehetne leginkább besorolni. Nem könnyen beskatulyázható típus. Széchenyiről készült portréján három helyen is felállíották: Budapesten, a Hitelbank épületénél; Bécsben, a hajóállomáson s Nagykanizsán. Az energia születése című nagyméretű domborműve Lendván áll. Az utóbbi négy évben sok érem ke- rültki a kezei alól. Fémborításai, linómetszetei, rézkarcai mellett táblaképei utalnak Pataky Béla sokoldalúságára. Gyergyószentmikósról került Szolnokra. A Verseghy Ferenc Gimnázium elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Benedek Jenő tanítványa volt. Ezt az időszakot követték - s tartanak most is - a szolnoki munkás hétköznapok, melyek eredményére utal a göteborgi, a tallinni. az egri, a budapesti, a keszthelyi, a szegedi. a nagykanizsai, a szolnoki és a kiskunhalasi kiállítás. Tavaly augusztusban ötvenöt képét állították ki Amerikában, s Monfodirendezvény Az 1991-ben alapított Mon- fodi Alapítvány szervezésében mozgáskorlátozottak fotókiállítása tekinthető meg április 9-től 24-ig a Szolnoki Galériában. A kiállítást a mozgáskorlátozottak VII. nemzetközi fotó- és színesdia-pályázatának anyagából rendezik meg. A vendégkiállító Hans Gustav Edőcs fotóművész, a zsűri tagja. A rendezvény fővédnöke Göncz Árpád köztársasági elnök. A fotókiállítás ünnepélyes megnyitójára április 9-én kerül sor a galériában. A megnyitóbeszédet Várhegyi Attila, Szolnok megyei jogú város polgármestere mondja. A kiállítás naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka azok mindegyikét megvették. A szolnoki olajbányászszékházban is látható egy feletébb nagy méretű - 26-szor 3,75 méteres - képe. A porcelánkészítés sem idegen tőle. Több mint tizenöt éve ezért Hollóházára ment. Szépmívű serlegek, s főleg vázák alkotóját is lehet benne tisztelni. Porcelánjait saját maga festi. Ars poeticája a következő: „Szép az ég, szépek a fák, szép a fény, az árnyék, az érzést sugárzó tekintet, az emberi kéz; a bennünket körülvevő tárgyaknak életük van. Szép a világ, gyönyörűséges törvények hordozója. Miért kell attól félni, hogy a látott világ szépségeit a képen felhasználjuk? Azokat a világ is használja, hogy. legtitkosab tartalmait megmutassa az embernek, ha ezeket tisztelettel befogadni kész. Jól tudom: a műalkotás, a kép sajátos világ, sajátos törvényekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ellenségesen szembeszáll a világgal. A festő, még ha küz- dene is ellene, egyetlen vonást sem tud húzni, amiben önmaga és kora, melyben él és lélegzik, benne ne legyen. Erőltetni a korszerűséget fölösleges, mert ez a stílus a kor és a tehetség találkozása a műfajban. Az időt átlépni - sem előre, sem hátra - nem tudjuk. A képi pillanat mindig a jelen - s ha a kép jó: múlt, jelen és jövő egyszerre.” A magyar nagykövet meghívására most Kuvaitba készül. Májusban ott állítják ki mintegy ötven képét. Az ottani sivatagi táj kontrasztjaként lappföldi élményeit, a tél zordságát és hazánk élénk, vidám színeit veti Kuvaitba kerülő képei vásznára. Annak, a. rendkívül gazdag országnak a polgárai átlag kétszáz négyzetméteres lakásokban élnek. Feltehetőleg sokat díszítenek majd közülük Pataky Béla képei. Simon Béla Kérem, tessék vigyázni! J Tatalmas tömeg - szinte télen, nyáron. Az emberek egymás he- ll gyén-hátán alkudoznak, vásárolnak, vagy csak legyintenek az eladó tört magyarságára, miszerint: „Nem drága, madám!" Aztán megszólal a hangosbemondó: „Kérjük kedves vásárlóinkat, hogy táskáikra, pénztárcájukra vigyázzanak, hiszen a zse- besek ma sincsenek szabadságon.” Pillanatkép a lengyel piacról. * * * Tíuszpályaudvar - hasonló tumultus. Az emberek egymás he- IJ gyén-hátán - főleg mióta csak az első ajtónál lehet felszállni. A tömegben mindig ott van néhány alig-alig feltűnő egyén (hiszen mi feltűnő van sok alsószoknyás ruhájában, szakadt harisnyás lábán viselt szakadt strandpapucsban). Ők jóformán semmit sem csinálnak, csak állnak a tömegben. Várják, hogy kinyíljon az ajtó, s az utasok tülekedve rohamot indítsanak felé. Ki veszi észre vajon, hogy nem az utastársa lökte meg? * * * A tévében, moziban próbálják ugyan belénk sulykolni, hogy hátunkra, tarkónkra ügyeljünk, fogjuk szorosan a táskát. De az az érzésem, hogy a hangosbemondón is ki lehetne hirdetni, hogy: „Felhívjuk kedves embertársaink figyelmét, hogy jobbról, balról, elölről és hátidról nagy tömegű, sok darabból álló zsebesbanda közeledik. Kérjük kedves embertársainkat, hogy vigyázzanak kisnyugdíjukra, családi pótlékjukra, életükre." Cs. Csáti Réka A Lappföld kapujánál készült festmény- em -
