Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-07 / 81. szám

1994. április 7., csütörtök Szolnoki Extra „Minden szereplő nagyon fontos” A Globe Stúdió ötlete két évvel ezelőtt született meg Matuz János dramaturg fejében. A másodéves „hallgatókat” Székely István tanítja a színjátszás fortélyaira, hangképzést, éneket Ko­vács Kálmántól, a brüsszeli zeneakadémia hallgatójától, moz­gást Farkas Dórától, drámaismereteket pedig Matuz Jánostól tanulnak. Csonka Szilvia (ugye, ismerős a név? Ő volt a tavalyi diákpolgármester Szolnokon) és Farkasházy Réka az alakulás óta tagja a stúdiónak. A két lányt rendezőjük próbafelvételre javasolta - ahol ezek szerint jól szerepeltek, hiszen mind a ket­ten szerepet kaptak Elek Judit rendező filmjében. A Globe Stúdió tagjai az ápri­lis 15-én kezdődő fesztiválra készültek, amikor Szilviával beszélgetni tudtam. (Réka saj­nos beteg lett, így sem a próbán, sem a beszélgetésen nem lehe­tett ott.)- A rendezőnk, Székely Ist­ván ismeri Elek Juditot, így ajánlott minket próbafelvételre a rendezőnő készülő filmjébe - kezdte Szilvia. - Budapestre kellett utaznom, és nem volt va­lami könnyű dolog ... - neve­tett.- A filmről mondaná! néhány szót?- A címe Ébredés. A felnőtt­szerepekben Hernádi Juditot (ő lesz az anya) és Kern Andrást (ő lesz az apa) láthatják majd. A főszereplő egy tizenéves lány, aki édesanyja halála után keresi a helyét a világban ... Az az igazság, hogy csak nagy vona­lakban ismerem a történetet; a forgatókönyvet még nem láttam - tette hozzá.- Mi lesz a szereped?- A próbafelvételen a fősze­replő lányt játszottam, de végül a barátnője szerepét kaptam meg.- Hogyan látod most: milyen lesz a forgatás?- Azt gondolom, nagyon ke­mény munka vár rám. Megmé­rettetés lesz. Nagyon örülök, hogy bekerültem a stábba, hi­szen sok mindent lehet majd ta­nulni szakmailag, ráadásul, ren­geteg embert ismerek meg.- Nem bánod, hogy nem a tied a főszerep?- Ahogy Élek Judit mondta: „Nincs kis szerep - itt minden szereplő nagyon fontos.” Igaza van.- Ehhez a mesterséghez, munkához elengedhetetlen a sok olvasás. Mit szoktál olvasni?- Nagyon szeretem Shakes- peare-t, és mostanában Cseho- vot is sokat olvasok. Vannak dolgok, amiket nem lehet meg­magyarázni, így vagyok azzal is, hogy miért pont őket kedve­lem. Szeretem a stílusukat - azt hiszem, ennyi a magyarázat.- Ha éppen nem próbálsz, tanulsz vagy olvasol, mivel sze­retsz foglalkozni?- Nem nagyon jut időm másra, még a sportolásra sem, pedig az nagyon hiányzik az életemből.- Harmadikos vagy a Ruha­ipari Szakközépiskolában, for­gatásra készülsz, jársz a stúdi­óba. Hogyan tudod ezeket ösz- szeegyeztetni?- Égymás után végzem el a teendőket, s szerencsére nem „ütik egymást” a feladataim. Néha fáradtnak érzem magam, de meglehetősen temperamen­tumos vagyok. Van elég erőm és energiám. Szeretek egyedül is, és csoportban is dolgozni. A közös munka érdekes dolog, egymásra kell építeni és számí­tani, hogy legyen eredmény. Ráadásul elmondják a hibákat, és akkor oda kell rájuk fi­gyelni. Ez a tizenhét éves, harminc­hat kilós, szép lány nagyon erős, rengeteg energiája van. Nem is lehet mást mondani, csak ennyit: sok sikert és bol­dogságot, Szilvia! Cs. Cs. R. Itt vagyunk, énekelünk... A színpadon fiatalok. Alter­natívok, szelídek és dögösek egyszerre. Mint a hippik ... Most éppen a show-t ízlelgetik. Ének és tánc, amitől megrezdül a levegő. Tele lesz élettel, ener­giával, szerelemmel. Tombor Zoltánt a televízióból ismerhetjük, szerepelt az egri táricdalfesztiválon, a Ki mit tud? televíziós elődöntőjébe is bejutott. A szolnoki fiú régen az Exit, most a Crossroad együt­tessel dolgozik. A városban gyakran lépnek fel zenés klubokban, illetve rendezvényeken (a Tisza Szál­lóban is), sőt Budapesten, a Ba­latonnál és a megyében több he­lyen. Mostanában énekel vele egy belevaló lány, őt Kis Juditnak hívják. Öt éve tanulja az ének­lést, és egy együttessel is dol­gozik, ez a Red Bull. Judit: - Egy évvel ezelőtt in­dultam egy fesztiválon, és beju­tottam az első tízbe. Az elején még azt ígérték, aki bekerül, az szerepelhet egy ka­zettán, amit megjelentetnek róla. Ez nem valósult meg. Szó­val csak „etettek” minket. Gon­doltunk arra, hogy kellene va­lami komolyabb dolgot csi­nálni, de... Zoltán: - Régóta keresünk zeneszerzőket, mert ha lenné­nek jó számaink, beindulna egy gépezet, amivel egy lemeznyi anyagot el lehet készíteni, s el­juttatni olyan helyekre, ahonnét biztató választ is kaphatunk.- Valóban, nem saját szá­mokkal léptek fel. Zoltán: - A fő profil az, hogy más előadók számait adjuk elő, mások dalait formáljuk át saját szájízünk szerint, ezt a legtöb­ben így kezdik. Ötleteink van­nak, és ez még kidolgozásra vár, addig is számítunk a zene­szerzők érdeklődő leveleire!- Hogyan akadtatok egy­másra? - kérdezem, erre össze­néznek. Judit: - Hát... Zoli odajött hozzám ... odajöttél, nem ?... Megcsókolt... - nevet -, szó­val együtt járunk. Szilveszterkor egy bulin éne­keltünk először együtt, pont éj­félkor. Azóta vannak terveink, fel­léptünk a Vércse Úti Óvoda gá­láján. Tomboló sikerünk volt, néhány számot adtunk elő pró­baképpen, és a gyerekek jobban bevadultak, mint bármelyik bu­lin. Szétszedték a házat... Zoltán: - Ilyen dolgokat, te­hát gyerekeknek szóló zenés rhűsorokat is fogunk csinálni. Várjuk a kedves érdeklődők le­veleit.-Meg tudtok élni ebből a munkából?- Nem, nem - mondják egy­szerre. Zoltán: — Mást nem csiná­lunk, mert folyamatos, komoly munka előzi meg a fellépéseket. Judit: - Pénzkeresetre olyan munka kell emellett, amiben tel­jesen egyedül határozhatom meg az időbeosztásomat. Zoltán: - Nagy köszönet a szüléinknek, akik segítenek minket.. .- A műsort hogyan állítjátok össze? Zoltán: - Azt választjuk ki, ami a hangunkhoz jól áll, az első, hogy el tudjuk-e énekelni. Sok mindent előadunk a rock­zenétől kezdve a dzsesszen át a musicalig. Nincs kiemelkedő kedvencem, a színpadon is ön­magam akarok lenni. A zenei élményt összekötjük a színpadi képpel. Táncosokkal dolgozunk, hatalmas köszönet László Imolának a koreográfiá­kért. Szeretnénk ezt a fajta show jellegét megőrizni a műsornak. Több táncossal jobban menne a dolog, ezért várunk olyan fiúkat és lányokat, akik komolyan ve­szik a munkát. Előbb-utóbb megtaláljuk a kulcsembereket.- Mit szeretnétek elérni? Zoltán: - Soha nem volt az, hogy belemenjek a részletekbe. Énekelni szeretnék, amíg hang jön ki a torkomon. Judit: - Az biztos, hogy nem itt akarunk megöregedni. Ne­kem tizenhat évesen volt olyan vágyam, hogy jó lenne lemezt kiadni. Zoltán: - A lemezhez kellene egy jó zeneszerző, aki nagyon jó dalokat ír, kellene mene­dzser, producer, szponzor, kell reklám. S mindez csak akkor működik, ha van egy tuti ötlet, ami eladható. Ez kell hozzá, és persze nagyon sok munka. Judit: - Szeretnénk együtt dolgozni, megmutatni valamit az embereknek ... hát azt, hogy itt vagyunk, együtt énekelünk. Kedves Rajongók, Zeneszer­zők, Táncosok, Menedzserek, Producerek és Szponzorok! Úgy tűnik, Zoltán imád levelet kapni, ám a kalandorok kímél­jék! (Zoltán! Bocsáss meg, de mi is a levélcím?) A sivatag kontrasztjaként Szolnoki kiállítás Kuvaitban Városunk egyik legszebb része a Tisza-part, de tervezői biztosan nem így képzelték el a sétány esti megvilágítását. Abban már csak bízhatunk, hogy az új, fölfele álló(!) lámpákkal már nehezebb dolguk lesz a vandáloknak. (Fotó: Barna) Pataky Béla egyik Széchenyi-szobrának leleplezése Éli a művésztelepiek normál, mégis ezernyi széppel teli éle­tét. Nehéz lenne meghatározni, hogy a képzőművészet melyik ágába lehetne leginkább beso­rolni. Nem könnyen beskatu­lyázható típus. Széchenyiről készült portré­ján három helyen is felállíották: Budapesten, a Hitelbank épüle­ténél; Bécsben, a hajóállomáson s Nagykanizsán. Az energia születése című nagyméretű domborműve Lendván áll. Az utóbbi négy évben sok érem ke- rültki a kezei alól. Fémborításai, linómetszetei, rézkarcai mellett táblaképei utalnak Pataky Béla sokoldalúságára. Gyergyószentmikósról került Szolnokra. A Verseghy Ferenc Gimnázium elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Benedek Jenő tanítványa volt. Ezt az idősza­kot követték - s tartanak most is - a szolnoki munkás hétközna­pok, melyek eredményére utal a göteborgi, a tallinni. az egri, a budapesti, a keszthelyi, a sze­gedi. a nagykanizsai, a szolnoki és a kiskunhalasi kiállítás. Ta­valy augusztusban ötvenöt ké­pét állították ki Amerikában, s Monfodi­rendezvény Az 1991-ben alapított Mon- fodi Alapítvány szervezésében mozgáskorlátozottak fotókiállí­tása tekinthető meg április 9-től 24-ig a Szolnoki Galériában. A kiállítást a mozgáskorláto­zottak VII. nemzetközi fotó- és színesdia-pályázatának anyagá­ból rendezik meg. A vendégki­állító Hans Gustav Edőcs fotó­művész, a zsűri tagja. A ren­dezvény fővédnöke Göncz Ár­pád köztársasági elnök. A fotókiállítás ünnepélyes megnyitójára április 9-én kerül sor a galériában. A megnyitóbe­szédet Várhegyi Attila, Szolnok megyei jogú város polgármes­tere mondja. A kiállítás naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka azok mindegyikét megvették. A szolnoki olajbányászszékház­ban is látható egy feletébb nagy méretű - 26-szor 3,75 méteres - képe. A porcelánkészítés sem ide­gen tőle. Több mint tizenöt éve ezért Hollóházára ment. Szép­mívű serlegek, s főleg vázák al­kotóját is lehet benne tisztelni. Porcelánjait saját maga festi. Ars poeticája a következő: „Szép az ég, szépek a fák, szép a fény, az árnyék, az érzést su­gárzó tekintet, az emberi kéz; a bennünket körülvevő tárgyak­nak életük van. Szép a világ, gyönyörűséges törvények hordozója. Miért kell attól félni, hogy a látott világ szépségeit a képen felhasznál­juk? Azokat a világ is használja, hogy. legtitkosab tartalmait megmutassa az embernek, ha ezeket tisztelettel befogadni kész. Jól tudom: a műalkotás, a kép sajátos világ, sajátos törvé­nyekkel, de ez nem jelenti azt, hogy ellenségesen szembeszáll a világgal. A festő, még ha küz- dene is ellene, egyetlen vonást sem tud húzni, amiben önmaga és kora, melyben él és lélegzik, benne ne legyen. Erőltetni a korszerűséget fö­lösleges, mert ez a stílus a kor és a tehetség találkozása a mű­fajban. Az időt átlépni - sem előre, sem hátra - nem tudjuk. A képi pillanat mindig a jelen - s ha a kép jó: múlt, jelen és jövő egyszerre.” A magyar nagykövet meghí­vására most Kuvaitba készül. Májusban ott állítják ki mintegy ötven képét. Az ottani sivatagi táj kontrasztjaként lappföldi élményeit, a tél zordságát és ha­zánk élénk, vidám színeit veti Kuvaitba kerülő képei vásznára. Annak, a. rendkívül gazdag or­szágnak a polgárai átlag kétszáz négyzetméteres lakásokban él­nek. Feltehetőleg sokat díszíte­nek majd közülük Pataky Béla képei. Simon Béla Kérem, tessék vigyázni! J Tatalmas tömeg - szinte télen, nyáron. Az emberek egymás he- ll gyén-hátán alkudoznak, vásárolnak, vagy csak legyintenek az eladó tört magyarságára, miszerint: „Nem drága, madám!" Aztán megszólal a hangosbemondó: „Kérjük kedves vásárló­inkat, hogy táskáikra, pénztárcájukra vigyázzanak, hiszen a zse- besek ma sincsenek szabadságon.” Pillanatkép a lengyel piacról. * * * Tíuszpályaudvar - hasonló tumultus. Az emberek egymás he- IJ gyén-hátán - főleg mióta csak az első ajtónál lehet fel­szállni. A tömegben mindig ott van néhány alig-alig feltűnő egyén (hiszen mi feltűnő van sok alsószoknyás ruhájában, sza­kadt harisnyás lábán viselt szakadt strandpapucsban). Ők jóformán semmit sem csinálnak, csak állnak a tömegben. Várják, hogy kinyíljon az ajtó, s az utasok tülekedve rohamot indítsanak felé. Ki veszi észre vajon, hogy nem az utastársa lökte meg? * * * A tévében, moziban próbálják ugyan belénk sulykolni, hogy hátunkra, tarkónkra ügyeljünk, fogjuk szorosan a táskát. De az az érzésem, hogy a hangosbemondón is ki lehetne hir­detni, hogy: „Felhívjuk kedves embertársaink figyelmét, hogy jobbról, balról, elölről és hátidról nagy tömegű, sok darabból álló zsebesbanda közeledik. Kérjük kedves embertársainkat, hogy vigyázzanak kisnyugdíjukra, családi pótlékjukra, éle­tükre." Cs. Csáti Réka A Lappföld kapujánál készült festmény- em -

Next

/
Oldalképek
Tartalom