Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-06 / 80. szám
1994. április 6., szerda Riport — Nyílt tér 9 Szemétügy Felsőszentgyörgyön Valamire mindig várni kell? Amikor végére értem az alábbi történet anyaggyűjtésének, egy fontos dologra jöttem rá. Ha nem írom ki a helység nevét, ahol a riport játszódik, akkor sok falu lakói mondhatják: a történet róluk szól. Sajnos szerte az országban nyűg a szilárd szemét kezelése, elhelyezése. A szeméttelepek rosszul „építettek”, nem felelnek meg az előírásoknak, közegészségügyi szempontból veszélyeket jelentenek, s a környezetet szennyezik. A hatóságok előírásait nem tartják be, azok pedig - megfelelő eszközök híján - gyakori ellenőrzésre s szankcionálásra képtelenek. Sajnos mindez igaz riportom helyszínére, Jászfelsőszentgyörgyre, ahová kétségbeesett s a tehetetlenségtől dühös emberek hívtak. Keserves az élete a szeméttelep környékén élőknek (Fotó: N. Zs.) A falu szélén, egy régi ku- bikgödör szolgál most itt szeméttelepül, ami hivatalos lerakónak minősül. A gödörben alig-alig van valami, annál inkább a falu szélén, a közeli erdősávban, a temető sírjai között, a kerítés tövénél. Mindez a házsoroktól alig 50-100 méterre. A legszélén álló, vakolatra váró szép házból Radics László jön ki. Fertőzésveszély- 1990-ben építkeztünk, akkor még nem volt itt szemét. Mára viszont tarthatatlan a helyzet - meséli. - Szétdobálják a szemetet, a szél meg viszi. A guberálók meggyújtják, ég néha napokig. Volt, hogy a tűzoltókat hívtuk. A füsttől, pernyétől nem lehet megmaradni a környéken, a lakásban is érezni a bűzt, szellőztetni sem lehet. Felesége meg a kisebbik lánya is megérkezik. Radics Lászlóné szívfájdító hitelességgel meséli, mennyire beteg lett a pici lány. A döglegyek nyáron ellepik a környéket, akármit tesznek ellene. A szeméttelepen állati tetemek is vannak gyakran. Dögkút nincs a faluban. A legyek pedig nem válogatósak. A fertőzésveszély állandó a környéken. Ahogy körbenézem a helyszínt, autóroncstól akkumulátorig, konyhai hulladéktól széttépett madármaradványig, műanyag fóliák millió darabjától kukoricaszárig mindent látok. Megtudom, szerencsém van, mert most csak egy helyen ég a szemét. Amikor gumi ég, az sokkal rosszabb, a nyári bűzről nem is beszélve. Bálint János is szenved a szeméttelep „szolgáltatásától”.- Önkormányzati képviselő vagyok. Négy éve szorgalmazom, hogy rendeződjön a szeméttelep ügye. Sajnos semmit sem értem el. Hiába kértem a polgármestert, hiába szóltam a hivatalban most is, hetek óta nem történt semmi. A környék lakói bennem bíznak, nekem szólnak. Már szégyellem magam előttük. Vagy 150 ember életét keseríti ez a helyzet. A temetőbe is behordja a szél a szemetet. A sírokon műanyag fólia leng. Borzasztó! Készült egy terv, hogy új szeméttelepet létesítünk. Ez a volt iskolakert helyén lenne, de terv maradt mind ez ideig. A polgármesteri hivatalban megtudtam, hogy szervezett szemétszállítás nincs a faluban. Mindenki a kijelölt helyre vagy mellé viszi a feleslegessé váló hulladékot. Kiderült, egyetlen bejelentés sem érkezett, hogy ki, mikor rakott le „illegálisan”, azaz nem a kijelölt területre, hanem mellé szemetet. Mert az szabálysértés lenne. Konkrét bejelentés kell hozzá, névvel, címmel, két tanúval. Ilyen Felsőszentgyörgyön nem történt.- Most jelentsem fel a hivatali dolgozó férjét? Tegnap pont őt láttam, amikor hozta a szemetet - mondja Bálint János. Radics László pillanatnyilag munkanélküli. Panaszt tett már ő is a hivatalban. Most viszont lehet, a szeméttelep ad megélhetést neki. - A polgár- mester azt mondta, legyek szemétőr. Közhasznú munkásként 9 ezret hoznék haza havonta. De hát hogy legyek én szemétőr? A terület nincs bekerítve. A túlsó vége jó 400 méterre van. Aki arról jön, utol se érem. Főleg előbb le kellene tolólapozni, földdel beteríteni a mostani telepet. Meg kerítés kellene, különben nem lesz rend. Igaz, lopnak is, a kerítés se megoldás valószínűleg. A kerítést ellopják Ménkű Miklós polgármester szerint a kerítés kidobott pénz lenne, mert úgyis ellopják. A tolólapot már másfél hónapja megrendelték, de még nem ért Felsőszentgyörgyre. Jászberényből, a Zagyvamenti Té- eszből várják a lánctalpas járművet. Az új szeméttelep tervével is gond van.- Sajnos a kárpótlással rosz- szul jártunk. A földalapok kijelölésekor a szeméttelepnek kinézett terület nem lett kárpótlási tábla. A földhivatal nyilvántartása szerint az a 1,5 hektáros terület állami tulajdon. így az önkormányzat nem rendelkezik vele. Most nagyon várom, hogy lezáruljon a kárpótlás. Utána ugyanis tisztázódik az önkormányzat földtulajdona, akkor már lehet cserélni, s miénk lehet a kívánt terület. Sajnos május 31-ig vámunk kell - állítja Ménkű Miklós.- A jelenlegi lerakó környékén viszont tarthatatlan a helyzet. Valamit ott is tenni kellene.- Várjuk a lánctalpas járművet, hogy ideérjen. A cigányok felgyújtják, ez ellen nem tudunk tenni. Radics Lászlót már alkalmazzuk is,szemétőrnek. Sőt, négy közhasznú munkást is felvettünk, a közterületeken dolgoznak. Az új telepen egyébként dögkút is lenne, s a szippantott szennyvíz elhelyezését megoldanánk ott. Mindenféle hatósági engedélyünk is megvan hozzá.- Milyen gyakran szokták földdel betakarni a mostani lerakót?- Évente 2-3 alkalommal elegendő. Sokba kerül a jármű, 2500 forint óránként, s kétnapos munka egy híváskor. A falunak kevés a pénze. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál előttem fekszik az 1993 első negyedévében történt ellenőrzéskor hozott határozat. A terület földtakarásáról és kezeléséről a polgármesteri hivatalnak gondoskodnia kell. Határidő: azonnal és folyamatosan. Ezt a határozatot be kellene tartani. Különben büntetést lehet kiszabni a hivatal vezetőjére (a jegyzőre) vagy a polgármesterre. Ám praxisukban ilyesmi nem történt még. Felsőszentgyörgyön egyébként jegyző sincs. Nincs kin számon kérni az ügyet. Sőt, keserűséggel tapasztalják, hogy határozataikat nem tartják be. Felsőszentgyörgyre most újra kimennek, mivel lakossági bejelentés érkezett. Megvizsgálják a mostani állapotot. A másfél hónapja megrendelt lánctalpas járművet azonban az ÁNTSZ sem tudja oda irányítani. Hol égetnek? Bár ki tudja, megrendelték-e egyáltalán. Az információ útja is kacskaringós e faluban. Bálint János önkormányzati képviselőként nem tud az új telep tulajdonlási akadályáról. Nem tudom, hogy szemétteleptől alig 200 méterre, hogy adhattak ki építési engedélyt, mikor az előírt védőtávolság 1000 méter. Ezt Radics Lász- lóék se tudják. A frissen kinevezett szemétőr azon gondolkodik, hogy a gáz bevezetése után - ami nagy ütemben halad a faluban - hol égetik el az emberek a háztartási hulladékot? Kiss Erika Vallás (és) szabadság Lehet-e istenfélő valaki, aki liberális demokrata, aki a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja? A válaszom: igen. Miért lenne nem természetes az, hogy valaki szabadon gyakorolja a vallását? Az elmúlt négy esztendőben új helyzet jött létre. Mindenki az új kihívásokra próbál válaszokat fogalmazni. A parlament, a politikai pártok, az érdekvédelmi szervezetek és maguk az egyházak is. Az új konfliktusok új megoldásokat igényelnek. A problémák jórészt a közelmúltban gyökereznek. A rendszerváltás előtti években, ahol elsősorban vallási élet és az egyházak erőszakos gettóba szorítása folyt. Pedig a keresztény egyházak évszázadokon át őrködtek a társadalom rendjének erkölcsi alapjai felett. Ä kereszténység vallási tartalmat és jelentést adott az emberi élet minden fontos eseményének. De tisztán keresztény eszméket elismerő egységes társadalom ma már nem létezik. A XX. századi Európa világnézetileg is sokszínű. Az emberek tudatában egyszerre vannak jelen a keresztény-zsidó kultúra elemei és a nem vallásos értékek. Az elmúlt négy esztendőben örvendetesen egyre elfogadottabbá vált az a meggyőződés, hogy az egyház és a felekezetek nem tekinthetők csupán a számos civil szervezet egyikének. Más társadalmi szervezetektől nem csupán több ezer vagy több száz éves történelmi múltjuk alapján térnek el, hanem azért is, mert a vallásszabadság feltételezi a közösségi vallásgyakorlás lehetőségét és intézményes védelmét. így a vallást csak annyiban tekintjük magánügynek, hogy az egyúttal az egyik legszemélyesebb közösségi ügy. Ezért állítjuk, hogy az államhatalom egyik legelső feladata a vallásszabadság biztosítása. Olyan helyzet megteremtése, ahol a közösségi vallásgyakorlás intézményei védelmet és támogatást élveznek. Ez azonban csak akkor éri el a célját, ha nem kerül szembe a nem vallásosok, a más vallásúak és meggyőződésüket kinyilvánítani nem kívánók lelkiismereti szabadságával. Sokan azt mondják, hogy a „vallás magánügy”, és az „egyházak lelki szolgáltató intézmények”. Nem osztjuk ezt a véleményt, hiszen az egyházaknak missziós küldetésük is van. Egyházi közösség üzenete és szolgálata mindig kifelé, a világ felé irányul és ez a kifelé irányultság még nem jelent illetéktelen beavatkozást. Azt állítjuk, hogy az egyházak és felekezetek nélkül nincs modem Magyarország. Nemcsak tudomásul vesszük, hanem értéknek tartjuk azt a tényt, hogy ma hazánkban sokféle egyház él egymás mellett. A katolikus, protestáns és izraelita felekezet együtt gazdagítják a magyar kultúrát. Társadalmunkban évszázadok óta adott a felekezeti sokszínűség. A különböző egyházak eltérő álláspontjai olyan fontos kérdésekben, mint a hittan, az abortusz, a válás, világossá teszik, hogy nem a hívő álláspont áll szemben a nem hívővel. Egyetértünk a II. Vatikáni Zsinat Pasztorális Konstitúció- jával, amely szerint az egyház „mindig és mindenütt éljen a jogával, hogy valódi szabadság van, hirdesse hitét, terjeszthesse szociális tanításait, akadálytalanul végezhesse szolgálatait az emberek között, és a politika ügyeit is alávethesse az erkölcsi megítélésének, ha ezt az emberi személy alapvető jogai vagy a lélek üdvössége megkívánja”. A modem magyar társadalom átalakulása, válságjelensége az egyházakra is nagy szerepet ró. Talán sohasem volt ilyen nagy hiány a türelem, a megbékélés, a mértéktartás és a szolgálat példáiból. Nagy szükség van ezen értékek és erények felmutatására, amikor egyre erősebben jelentkezik az idegengyűlölet, amikor rohamosan terjed az erőszak. A gazdaság átalakulása, a munkanélkülivé válás emberi gondja, a kábítószer-fogyasztás terjedése új és újabb problémákat vet fel. Az egyház egyik autonóm közösség, ahol otthonra lehet találni, ahol újra meg újra meg lehet erősödni. Szükség van tehát az eleven hitéletre, a színvonalas egyházi iskolákra és kórházakra, a karitatív, szociális tevékenységre. De ebben is a sokszínűséget pártoljuk. Legyenek állami, egyházi, alapítványi intézmények, mindenkire egyaránt érvényesjogokkal. Lehet-e hívő valaki, aki liberális demokrata, a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja? Válaszom: igen. Ez a néhány, közel sem teljes gondolatsor talán bizonyítja ezt. M. Román Béla Fidesz Visszaélés Választások ’94-re 1989-90-re a kommunizmus tébolyult kísértete, miután bejárta a fél világot, hosszan agonizálva kimúlt. A 70 éves nagy álom véget ért. Eddig lehetett tankokkal és a nyugati tőkés világ pénzével fenntartani. Némi reformálgatási tétovaság után (több mézet a madzagra) így járt a kádári „gulyáskommunizmus” is. Kész. Vége! A nagy mesemondók unokái vették a kalapjukat, és itt se voltak... Egy részük elment tőkésnek, mások „szakembernek”. Itthagyva a kismbereket az álomból épphogy ébredve, a rájuk omlott rendszer roncsai közé szorulva. Pedig milyen szépeket ígértek: „...semmik vagyunk s minden leszünk...” stb. Miután a diktatórikus állami tulajdonra alapozott „létező szocializmus” magától öszeom- lott, és az angolosan távozott „elvtársak” a hatalmat átadták, mit tehettünk mi: négy év alatt óriási erőfeszítések árán létre kellett hozni a magántulajdonra épülő piacgazdaság alapjait és a demokráciát. (Mert más választás nincs.) A vállalkozás sikerült. Az új gazdaság és társadalom - sok problémával, de - működik. Olyannyira, hogy a régi „tudományos szocialis- ták”-ból, zsebleninekből átved- lett „reálpoltikusok” és „szakemberek” ma úgy gondolják, ha már a szocializmust, nem sikerült, felépítik a kapitalizmust (mindenhez „értenek”), és ők, az évtizedekig keleti irányba menetelük fogják az országot a legnagyobb biztonsággal nyugatra vinni (vagy a jégre). Miközben a pufajka mögül a tétova nosztalgiázónak a „kádári aranykor” viszszahozatalát sugallják. Vagy vállaljuk önerőből a ’90-ben elkezdett és sikeresen megalapozott, organikus működésű gazdaság és társadalom továbbépítését a magyar valóságnak megfelelően, vagy tíz örökké hataloméhes kommunisták eddigi gyakorlatának megfelelően egy újabb baloldali idea árnyékában az ország a káosz irányába megy. Ez a választások tétje és semmi más, a többi a korteskedés csillogó sallangja. Hát „itt az idő, válasszatok!” MDF megyei elnöksége Az 1994. március 29-én az Új Néplapban megjelent cikkére válaszomat az alábbiakban adom meg: Anyagi és büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy én a hivatalhoz kárpótlási ügyben semmiféle levelet nem küldtem. Nevemet illetéktelenül valaki felhasználta, mely számomra nagy lelki vívódást idézett elő. A levél tartalma annál is inkább számomra megalázó, mert én egyetlen aranykoronára sem nyújtottam be kárpótlási igényt, a Kunmadarason zajló földárverésekről egyáltalán éppen emiatt tudomásom sem volt. Nagyon sajnálom és egyben hiányolom, hogy engem a mai napig ebben az ügyben személyesen senki fel nem keresett, arról, hogy a velem közös háztartásban élő lányom a március 10-én érkezett levelet átvette - mivel a név és a cím egyezett -, nem tehetek. Más kérdés, hogy nevemet az alábbiak szerint viselem és névaláírásom az alábbiak szerint történik mindig: Pál Lajosné Kunmadaras Homár Rossini-mártással Kedves Képviselő úr! köszönöm, hogy megint meg tetszett köszönni a levelemet, na látod, Mari, mondom az asszonynak, nem haragszik a képviselő úr, hanem direkt örül, ha írok, hát most tanácsot kérnék a képviselő úrtól, kihez forduljon az ember ugye bizalmasan, szóval, olvasom az újságban, hogy képviselőjelöltet és polgármesterjelöltet keres a Zöld Párt, telefon, telex itt meg itt, te Mari, nem kellene nekem ezeknek telexezni, merthogy a kert is fel van ásva, a borsó elvetve, ráérek, meg a fizetés is csak jobb lenne, mint ez a munkanélküli-segély, megvehetnénk azt a két választási malacot meg nadrágot a gyereknek, na erre az asszony, inkább várjál még egy kicsit, hátha egy Kék Párt még majd miniszterelnököt keres, neked inkább ahhoz lenne tehetséged, elgondolkodtam, igaza lehet, kezdtem figyelni a miniszterelnök urat, borzasztóan bánt, hogy mióta a liberálisok kiszorították a tévéből, ritkán látni, hát menjünk sorjában, először a finom kifejezéseket tanulom meg, ki is próbáltam, a múltkor a Jóskával bekaptunk három felest, hazamegyek, látom, az asszonynak már sötétbordó a feje, te hol a rossebbe csavarogtál, mondom neki, szakasztott úgy, mint a miniszterelnök úr, nálad a probléma túl van dimenzionálva, az ám, a te anyád, ezt már kiabálja az asz- szony, még nem értékeli a disz- tingvált fogalmazást, de majd beletanul, most az étkezési szokásokat tanulom, tetszik látni, már nem is evést mondok, hanem étkezést, e nélkül az ember miniszterelnök nemigen lehet, díszebéd, állófogadás meg minden, meséli bratyóm, Dunántúlon lakik és nagyon okos, benne van mit tudom én valami takarékszövetkezeti elnökségben, meghívták őket közgyűlésre egy bankba Pestre, előadja a főbankos, hogy ennyi meg ennyi, negyvenkétmillió a nyereség, négymillió prémium a bankelnökségnek, kérem szavazni, köszönöm, de már mindenki villog kifelé, egy még nagyobb teremben megterítve, húsz pincér piros kabátban, te, te olyat még nem láttál, mondja a bratyóm, rohannak, mint a malacok, úgy tömi magát mindenki, hogy gúvad a szeme, jön a főbankos, pohárköszöntőt mond, jó étvágyat kívánok, ajánlom figyelmükbe a libamájjal töltött homárt, kiegészíteném néhány aprósággal az iménti beszámolót, nem negyvenkétmillió, hanem negyvennégy és nem nyereség, hanem veszteség, így az elnökség prémiumát felemeljük ötmillióra, további jó étvágyat kívánok, mondom a múltkor az asszonynak, te Mari, egyik nap grízes tészta, a másik nap krumplis tészta, nem létezik, hogy így fel lehessen készülni a miniszterelnökségre, a büdös életbe, holnap libamájjal töltött homár legyen, te tudod legjobban, mennyire oda vagyok érte, a nagyanyám is mondta mindig kukoricamorzso- láskor, hogy ez a gyerek menynyire odavan a libamájjal töltött homárért Rossini-mártással, ennek a gyereknek valami baja lehet, szóval, holnap ez legyen, hozzá kell szoknom a rendes étkezéshez, e nélkül még külpolitikai szakértő se lehetek, nemhogy miniszterelnök, hát most tessék megmondani képviselő úr, teljes őszintén, nincs igazam? kefe A Nyílt térben megjelent írások tartalmáért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.