Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

1994. április 6., szerda Riport — Nyílt tér 9 Szemétügy Felsőszentgyörgyön Valamire mindig várni kell? Amikor végére értem az alábbi történet anyaggyűjtésének, egy fontos dologra jöttem rá. Ha nem írom ki a helység nevét, ahol a riport játszódik, akkor sok falu lakói mondhatják: a történet róluk szól. Sajnos szerte az országban nyűg a szilárd szemét kezelése, elhelyezése. A szeméttelepek rosszul „építettek”, nem felelnek meg az előírásoknak, közegészségügyi szempontból veszélyeket jelentenek, s a környezetet szennyezik. A hatósá­gok előírásait nem tartják be, azok pedig - megfelelő eszközök híján - gya­kori ellenőrzésre s szankcionálásra képtelenek. Sajnos mindez igaz ripor­tom helyszínére, Jászfelsőszentgyörgyre, ahová kétségbeesett s a tehetet­lenségtől dühös emberek hívtak. Keserves az élete a szeméttelep környékén élőknek (Fotó: N. Zs.) A falu szélén, egy régi ku- bikgödör szolgál most itt sze­méttelepül, ami hivatalos lera­kónak minősül. A gödörben alig-alig van valami, annál in­kább a falu szélén, a közeli er­dősávban, a temető sírjai kö­zött, a kerítés tövénél. Mindez a házsoroktól alig 50-100 mé­terre. A legszélén álló, vako­latra váró szép házból Radics László jön ki. Fertőzésveszély- 1990-ben építkeztünk, ak­kor még nem volt itt szemét. Mára viszont tarthatatlan a helyzet - meséli. - Szétdobál­ják a szemetet, a szél meg vi­szi. A guberálók meggyújtják, ég néha napokig. Volt, hogy a tűzoltókat hívtuk. A füsttől, pernyétől nem lehet megma­radni a környéken, a lakásban is érezni a bűzt, szellőztetni sem lehet. Felesége meg a kisebbik lá­nya is megérkezik. Radics Lászlóné szívfájdító hiteles­séggel meséli, mennyire beteg lett a pici lány. A döglegyek nyáron ellepik a környéket, akármit tesznek ellene. A szeméttelepen állati tetemek is vannak gyakran. Dögkút nincs a faluban. A legyek pedig nem válogatósak. A fertőzésve­szély állandó a környéken. Ahogy körbenézem a hely­színt, autóroncstól akkumulá­torig, konyhai hulladéktól széttépett madármaradványig, műanyag fóliák millió darabjá­tól kukoricaszárig mindent lá­tok. Megtudom, szerencsém van, mert most csak egy he­lyen ég a szemét. Amikor gumi ég, az sokkal rosszabb, a nyári bűzről nem is beszélve. Bálint János is szenved a sze­méttelep „szolgáltatásától”.- Önkormányzati képviselő vagyok. Négy éve szorgalma­zom, hogy rendeződjön a szeméttelep ügye. Sajnos semmit sem értem el. Hiába kértem a polgármestert, hiába szóltam a hivatalban most is, hetek óta nem történt semmi. A környék lakói bennem bíz­nak, nekem szólnak. Már szé­gyellem magam előttük. Vagy 150 ember életét keseríti ez a helyzet. A temetőbe is be­hordja a szél a szemetet. A sí­rokon műanyag fólia leng. Borzasztó! Készült egy terv, hogy új szeméttelepet létesí­tünk. Ez a volt iskolakert he­lyén lenne, de terv maradt mind ez ideig. A polgármes­teri hivatalban megtudtam, hogy szervezett szemétszállí­tás nincs a faluban. Mindenki a kijelölt helyre vagy mellé vi­szi a feleslegessé váló hulla­dékot. Kiderült, egyetlen beje­lentés sem érkezett, hogy ki, mikor rakott le „illegálisan”, azaz nem a kijelölt területre, hanem mellé szemetet. Mert az szabálysértés lenne. Konk­rét bejelentés kell hozzá, név­vel, címmel, két tanúval. Ilyen Felsőszentgyörgyön nem tör­tént.- Most jelentsem fel a hiva­tali dolgozó férjét? Tegnap pont őt láttam, amikor hozta a szemetet - mondja Bálint Já­nos. Radics László pillanatnyi­lag munkanélküli. Panaszt tett már ő is a hivatalban. Most vi­szont lehet, a szeméttelep ad megélhetést neki. - A polgár- mester azt mondta, legyek szemétőr. Közhasznú mun­kásként 9 ezret hoznék haza havonta. De hát hogy legyek én szemétőr? A terület nincs bekerítve. A túlsó vége jó 400 méterre van. Aki arról jön, utol se érem. Főleg előbb le kellene tolólapozni, földdel beteríteni a mostani telepet. Meg kerítés kellene, különben nem lesz rend. Igaz, lopnak is, a kerítés se megoldás valószí­nűleg. A kerítést ellopják Ménkű Miklós polgármester szerint a kerítés kidobott pénz lenne, mert úgyis ellopják. A tolólapot már másfél hónapja megrendelték, de még nem ért Felsőszentgyörgyre. Jászbe­rényből, a Zagyvamenti Té- eszből várják a lánctalpas jár­művet. Az új szeméttelep ter­vével is gond van.- Sajnos a kárpótlással rosz- szul jártunk. A földalapok ki­jelölésekor a szeméttelepnek kinézett terület nem lett kár­pótlási tábla. A földhivatal nyilvántartása szerint az a 1,5 hektáros terület állami tulaj­don. így az önkormányzat nem rendelkezik vele. Most nagyon várom, hogy lezárul­jon a kárpótlás. Utána ugyanis tisztázódik az önkormányzat földtulajdona, akkor már lehet cserélni, s miénk lehet a kívánt terület. Sajnos május 31-ig vámunk kell - állítja Ménkű Miklós.- A jelenlegi lerakó kör­nyékén viszont tarthatatlan a helyzet. Valamit ott is tenni kellene.- Várjuk a lánctalpas jármű­vet, hogy ideérjen. A cigányok felgyújtják, ez ellen nem tu­dunk tenni. Radics Lászlót már alkalmazzuk is,szemétőr­nek. Sőt, négy közhasznú munkást is felvettünk, a közte­rületeken dolgoznak. Az új te­lepen egyébként dögkút is lenne, s a szippantott szenny­víz elhelyezését megoldanánk ott. Mindenféle hatósági en­gedélyünk is megvan hozzá.- Milyen gyakran szokták földdel betakarni a mostani lerakót?- Évente 2-3 alkalommal elegendő. Sokba kerül a jármű, 2500 forint óránként, s kétnapos munka egy híváskor. A falunak kevés a pénze. Az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgá­latnál előttem fekszik az 1993 első negyedévében történt el­lenőrzéskor hozott határozat. A terület földtakarásáról és kezeléséről a polgármesteri hivatalnak gondoskodnia kell. Határidő: azonnal és folyama­tosan. Ezt a határozatot be kel­lene tartani. Különben bünte­tést lehet kiszabni a hivatal vezetőjére (a jegyzőre) vagy a polgármesterre. Ám praxisuk­ban ilyesmi nem történt még. Felsőszentgyörgyön egyéb­ként jegyző sincs. Nincs kin számon kérni az ügyet. Sőt, keserűséggel tapasztalják, hogy határozataikat nem tart­ják be. Felsőszentgyörgyre most újra kimennek, mivel la­kossági bejelentés érkezett. Megvizsgálják a mostani álla­potot. A másfél hónapja meg­rendelt lánctalpas járművet azonban az ÁNTSZ sem tudja oda irányítani. Hol égetnek? Bár ki tudja, megrendel­ték-e egyáltalán. Az informá­ció útja is kacskaringós e falu­ban. Bálint János önkormány­zati képviselőként nem tud az új telep tulajdonlási akadályá­ról. Nem tudom, hogy szemét­teleptől alig 200 méterre, hogy adhattak ki építési engedélyt, mikor az előírt védőtávolság 1000 méter. Ezt Radics Lász- lóék se tudják. A frissen kine­vezett szemétőr azon gondol­kodik, hogy a gáz bevezetése után - ami nagy ütemben halad a faluban - hol égetik el az emberek a háztartási hulladé­kot? Kiss Erika Vallás (és) szabadság Lehet-e istenfélő valaki, aki liberális demokrata, aki a Fiatal Demokraták Szövetségének tagja? A válaszom: igen. Miért lenne nem természetes az, hogy valaki szabadon gyakorolja a vallását? Az elmúlt négy esztendőben új helyzet jött létre. Mindenki az új kihívásokra próbál vála­szokat fogalmazni. A parla­ment, a politikai pártok, az ér­dekvédelmi szervezetek és ma­guk az egyházak is. Az új konf­liktusok új megoldásokat igé­nyelnek. A problémák jórészt a közelmúltban gyökereznek. A rendszerváltás előtti években, ahol elsősorban vallási élet és az egyházak erőszakos gettóba szorítása folyt. Pedig a keresztény egyházak évszázadokon át őrködtek a tár­sadalom rendjének erkölcsi alapjai felett. Ä kereszténység vallási tartalmat és jelentést adott az emberi élet minden fon­tos eseményének. De tisztán ke­resztény eszméket elismerő egységes társadalom ma már nem létezik. A XX. századi Eu­rópa világnézetileg is sokszínű. Az emberek tudatában egy­szerre vannak jelen a keresz­tény-zsidó kultúra elemei és a nem vallásos értékek. Az elmúlt négy esztendőben örvendetesen egyre elfogadot­tabbá vált az a meggyőződés, hogy az egyház és a felekezetek nem tekinthetők csupán a szá­mos civil szervezet egyikének. Más társadalmi szervezetektől nem csupán több ezer vagy több száz éves történelmi múltjuk alapján térnek el, hanem azért is, mert a vallásszabadság felté­telezi a közösségi vallásgyakor­lás lehetőségét és intézményes védelmét. így a vallást csak annyiban tekintjük magánügy­nek, hogy az egyúttal az egyik legszemélyesebb közösségi ügy. Ezért állítjuk, hogy az ál­lamhatalom egyik legelső fel­adata a vallásszabadság biztosí­tása. Olyan helyzet megterem­tése, ahol a közösségi vallás­gyakorlás intézményei védel­met és támogatást élveznek. Ez azonban csak akkor éri el a cél­ját, ha nem kerül szembe a nem vallásosok, a más vallásúak és meggyőződésüket kinyilvání­tani nem kívánók lelkiismereti szabadságával. Sokan azt mondják, hogy a „vallás magánügy”, és az „egy­házak lelki szolgáltató intézmé­nyek”. Nem osztjuk ezt a véle­ményt, hiszen az egyházaknak missziós küldetésük is van. Egyházi közösség üzenete és szolgálata mindig kifelé, a világ felé irányul és ez a kifelé irá­nyultság még nem jelent illeték­telen beavatkozást. Azt állítjuk, hogy az egyhá­zak és felekezetek nélkül nincs modem Magyarország. Nem­csak tudomásul vesszük, hanem értéknek tartjuk azt a tényt, hogy ma hazánkban sokféle egyház él egymás mellett. A katolikus, protestáns és iz­raelita felekezet együtt gazda­gítják a magyar kultúrát. Társa­dalmunkban évszázadok óta adott a felekezeti sokszínűség. A különböző egyházak eltérő álláspontjai olyan fontos kérdé­sekben, mint a hittan, az abor­tusz, a válás, világossá teszik, hogy nem a hívő álláspont áll szemben a nem hívővel. Egyetértünk a II. Vatikáni Zsinat Pasztorális Konstitúció- jával, amely szerint az egyház „mindig és mindenütt éljen a jogával, hogy valódi szabadság van, hirdesse hitét, terjeszthesse szociális tanításait, akadálytala­nul végezhesse szolgálatait az emberek között, és a politika ügyeit is alávethesse az erkölcsi megítélésének, ha ezt az emberi személy alapvető jogai vagy a lélek üdvössége megkívánja”. A modem magyar társadalom átalakulása, válságjelensége az egyházakra is nagy szerepet ró. Talán sohasem volt ilyen nagy hiány a türelem, a megbékélés, a mértéktartás és a szolgálat példáiból. Nagy szükség van ezen értékek és erények felmu­tatására, amikor egyre erőseb­ben jelentkezik az idegengyűlö­let, amikor rohamosan terjed az erőszak. A gazdaság átalaku­lása, a munkanélkülivé válás emberi gondja, a kábítószer-fo­gyasztás terjedése új és újabb problémákat vet fel. Az egyház egyik autonóm közösség, ahol otthonra lehet találni, ahol újra meg újra meg lehet erősödni. Szükség van tehát az eleven hitéletre, a színvonalas egyházi iskolákra és kórházakra, a kari­tatív, szociális tevékenységre. De ebben is a sokszínűséget pártoljuk. Legyenek állami, egyházi, alapítványi intézmé­nyek, mindenkire egyaránt ér­vényesjogokkal. Lehet-e hívő valaki, aki libe­rális demokrata, a Fiatal De­mokraták Szövetségének tagja? Válaszom: igen. Ez a néhány, közel sem teljes gondolatsor ta­lán bizonyítja ezt. M. Román Béla Fidesz Visszaélés Választások ’94-re 1989-90-re a kommunizmus tébolyult kísértete, miután be­járta a fél világot, hosszan ago­nizálva kimúlt. A 70 éves nagy álom véget ért. Eddig lehetett tankokkal és a nyugati tőkés vi­lág pénzével fenntartani. Némi reformálgatási tétovaság után (több mézet a madzagra) így járt a kádári „gulyáskommu­nizmus” is. Kész. Vége! A nagy mesemondók unokái vették a kalapjukat, és itt se voltak... Egy részük elment tőkésnek, mások „szakembernek”. Itt­hagyva a kismbereket az álom­ból épphogy ébredve, a rájuk omlott rendszer roncsai közé szorulva. Pedig milyen szépeket ígértek: „...semmik vagyunk s minden leszünk...” stb. Miután a diktatórikus állami tulajdonra alapozott „létező szocializmus” magától öszeom- lott, és az angolosan távozott „elvtársak” a hatalmat átadták, mit tehettünk mi: négy év alatt óriási erőfeszítések árán létre kellett hozni a magántulajdonra épülő piacgazdaság alapjait és a demokráciát. (Mert más válasz­tás nincs.) A vállalkozás sike­rült. Az új gazdaság és társada­lom - sok problémával, de - működik. Olyannyira, hogy a régi „tudományos szocialis- ták”-ból, zsebleninekből átved- lett „reálpoltikusok” és „szak­emberek” ma úgy gondolják, ha már a szocializmust, nem sike­rült, felépítik a kapitalizmust (mindenhez „értenek”), és ők, az évtizedekig keleti irányba menetelük fogják az országot a legnagyobb biztonsággal nyu­gatra vinni (vagy a jégre). Mi­közben a pufajka mögül a té­tova nosztalgiázónak a „kádári aranykor” viszszahozatalát su­gallják. Vagy vállaljuk önerőből a ’90-ben elkezdett és sikeresen megalapozott, organikus műkö­désű gazdaság és társadalom továbbépítését a magyar való­ságnak megfelelően, vagy tíz örökké hataloméhes kommunis­ták eddigi gyakorlatának megfe­lelően egy újabb baloldali idea árnyékában az ország a káosz irányába megy. Ez a választások tétje és semmi más, a többi a korteske­dés csillogó sallangja. Hát „itt az idő, válasszatok!” MDF megyei elnöksége Az 1994. március 29-én az Új Néplapban megjelent cik­kére válaszomat az alábbiakban adom meg: Anyagi és büntetőjogi fe­lelősségem tudatában kijelen­tem, hogy én a hivatalhoz kár­pótlási ügyben semmiféle leve­let nem küldtem. Nevemet ille­téktelenül valaki felhasználta, mely számomra nagy lelki ví­vódást idézett elő. A levél tar­talma annál is inkább számomra megalázó, mert én egyetlen aranykoronára sem nyújtottam be kárpótlási igényt, a Kunma­darason zajló földárverésekről egyáltalán éppen emiatt tudo­másom sem volt. Nagyon sajnálom és egyben hiányolom, hogy engem a mai napig ebben az ügyben szemé­lyesen senki fel nem keresett, arról, hogy a velem közös ház­tartásban élő lányom a március 10-én érkezett levelet átvette - mivel a név és a cím egyezett -, nem tehetek. Más kérdés, hogy nevemet az alábbiak szerint viselem és név­aláírásom az alábbiak szerint történik mindig: Pál Lajosné Kunmadaras Homár Rossini-mártással Kedves Képviselő úr! köszö­nöm, hogy megint meg tetszett köszönni a levelemet, na látod, Mari, mondom az asszonynak, nem haragszik a képviselő úr, hanem direkt örül, ha írok, hát most tanácsot kérnék a képviselő úrtól, kihez forduljon az ember ugye bizalmasan, szóval, olva­som az újságban, hogy képvise­lőjelöltet és polgármesterjelöltet keres a Zöld Párt, telefon, telex itt meg itt, te Mari, nem kellene nekem ezeknek telexezni, mert­hogy a kert is fel van ásva, a borsó elvetve, ráérek, meg a fi­zetés is csak jobb lenne, mint ez a munkanélküli-segély, megve­hetnénk azt a két választási ma­lacot meg nadrágot a gyereknek, na erre az asszony, inkább várjál még egy kicsit, hátha egy Kék Párt még majd miniszterelnököt keres, neked inkább ahhoz lenne tehetséged, elgondolkodtam, igaza lehet, kezdtem figyelni a miniszterelnök urat, borzasztóan bánt, hogy mióta a liberálisok kiszorították a tévéből, ritkán látni, hát menjünk sorjában, elő­ször a finom kifejezéseket tanu­lom meg, ki is próbáltam, a múltkor a Jóskával bekaptunk három felest, hazamegyek, lá­tom, az asszonynak már sötét­bordó a feje, te hol a rossebbe csavarogtál, mondom neki, sza­kasztott úgy, mint a miniszterel­nök úr, nálad a probléma túl van dimenzionálva, az ám, a te anyád, ezt már kiabálja az asz- szony, még nem értékeli a disz- tingvált fogalmazást, de majd beletanul, most az étkezési szo­kásokat tanulom, tetszik látni, már nem is evést mondok, ha­nem étkezést, e nélkül az ember miniszterelnök nemigen lehet, díszebéd, állófogadás meg min­den, meséli bratyóm, Dunántú­lon lakik és nagyon okos, benne van mit tudom én valami taka­rékszövetkezeti elnökségben, meghívták őket közgyűlésre egy bankba Pestre, előadja a főban­kos, hogy ennyi meg ennyi, negyvenkétmillió a nyereség, négymillió prémium a bankel­nökségnek, kérem szavazni, kö­szönöm, de már mindenki villog kifelé, egy még nagyobb terem­ben megterítve, húsz pincér pi­ros kabátban, te, te olyat még nem láttál, mondja a bratyóm, rohannak, mint a malacok, úgy tömi magát mindenki, hogy gú­vad a szeme, jön a főbankos, po­hárköszöntőt mond, jó étvágyat kívánok, ajánlom figyelmükbe a libamájjal töltött homárt, kiegé­szíteném néhány aprósággal az iménti beszámolót, nem negy­venkétmillió, hanem negyven­négy és nem nyereség, hanem veszteség, így az elnökség pré­miumát felemeljük ötmillióra, további jó étvágyat kívánok, mondom a múltkor az asszony­nak, te Mari, egyik nap grízes tészta, a másik nap krumplis tészta, nem létezik, hogy így fel lehessen készülni a miniszterel­nökségre, a büdös életbe, holnap libamájjal töltött homár legyen, te tudod legjobban, mennyire oda vagyok érte, a nagyanyám is mondta mindig kukoricamorzso- láskor, hogy ez a gyerek meny­nyire odavan a libamájjal töltött homárért Rossini-mártással, en­nek a gyereknek valami baja le­het, szóval, holnap ez legyen, hozzá kell szoknom a rendes ét­kezéshez, e nélkül még külpoli­tikai szakértő se lehetek, nem­hogy miniszterelnök, hát most tessék megmondani képviselő úr, teljes őszintén, nincs igazam? kefe A Nyílt térben megjelent írások tartalmáért a szerkesztőség felelősséget nem vállal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom