Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-05 / 79. szám

1994. április 5., kedd Jászsági körkép 7 Falu szélén tüzéptelep Jászalsószentgyörgy legvégén, a Nyár utca 79.-ben árválkodik magában egy új tüzéptelep. Kicsiny kutya napozik a kapujában, farkcsóválva üdvözöl minket. A telep vezetője Kiscsatári István, aki az alattyáni Fehér és Társa Kft. alkalmazásában az év eleje óta viszi itt a boltot. A cég a több lábon állás érdekében létesítette ezt a telepet, mert fő területe a cementfuvarozás. Minthogy ez egy építőanyag, vagyis szezonális áru, hidegben nincs nagy kereslet rá, a vállalkozást más­ból is fenn kell tartani. így esett a választás a tüzéptelepre, ahol télen kelendő anyagokat tudnak árulni: szenet, fát. Tavasszal azonban - egy jó tüzéphez mél­tón -jön a cement, a mész, és másfajta építőanyag. Később fatelepet is ki akarnak még alakítani. Télen nagy kereslet volt a felsőgallai szenükre és a tiszta akác tűzifára. Remélik, nyáron nagy kereslet lesz az aktuális termékekre, hiszen csak így maradhat meg a vállal­kozás. Néha rendezni kell a kupacot mm Kondiklub a jásztelkieknek A fiatalok körében igen népszerűvé vált a kondicionáló torna. Ha nem is bodybuildingbajnokok, de egészséges felnőttek akar­nak lenni. Egy jól felszerelt konditeremhez viszont jó pár millió kell, hisz az eszközök sokba kerülnek. Jászteleken azonban ol­csóbb megoldást találtak. Két Fiatal, Toldi Zoltán és Ivanics Fe­renc otthon kezdtek foglalkozni ezzel. Feri papája ezermester, így jó néhány eszközt maguk elkészítettek. A családi otthont azonban kinőtték, ott a népes baráti társaság nem sportol­hat zavartalanul. A művelődési ház klubter­mébe költöztek, amit az önkor­mányzat jóvoltából ingyen ve­hettek birtokba, tavaly augusz­tusban. A klub vezetője Kladek Csaba, aki egyben a falu körzeti megbízottja. A jó kondíció nála szinte munkaköri kötelesség. Most tizenkilenc tagja van a klubnak. Az önkormányzat 20 ezer fo­rinttal támogatta őket, ebből vették a képen látható háterősítő gépet. A többi eszköz saját gyártmány, de a célnak megfe­lel. Egy másik pályázaton a mi­nap nyertek 30 ezer forintot. Ennek „sorsa” különböző ver­senyeken való részvétel, a kihí­vás napjára való készülés. A klub nyitott. Felnőttek, diákok is igénybe vehetik. Az általános iskolásokkal szervezetten is foglalkoznak. ke Ismét siker volt Helyesírásból versengtek Jánoshidán jászsági helyes­író verseny zajlik az általános iskolában - kaptuk az értesítést. Már nem ez az első ilyen meg­mérettetés, melyre az Al­só-Jászság összes általános iskoláját meghívták a jánoshi- daiak. Tavaly rendeztek ha­sonló, többfordulós versenyt. Akkor 10 iskolából érkeztek 5., 6., valamint 7., 8. osztályos diá­kok a végső „összecsapásra”. A verseny lényege, hogy öt hónapon keresztül feladatlapo­kat postáznak - korcsoporton­ként - a diákoknak, akik legjobb tudásuk szerint kitöltve vissza­küldik a feladványokat (ezeket kijavítva újra visszajuttatják a gyerekeknek). Iskolánként a két legjobb, legtöbb pontot szerző diák kap meghívást a döntőre. Idén 12, illetve 13 iskolát - kor­csoport szerint - képviselt a döntőbe jutott nyolcvan gyer­mek. A levelező fordulókban majdnem négyszázan vettek részt; ez a szám tavaly 270 kö­rüli volt. A gyerekeknek tetszik a vetélkedés, a levelezés - mondja Tóthné Eszes Éva, a verseny egyik szervezője. A döntő során két különböző feladatot kellett megoldani. Előbb tollbamondás, majd egy feladatlap kitöltése várt a ver­senyzőkre. Most lássuk, kik nyertek, előbb az 5-6. osztályo­sok közül: 1. Szabó Zoltán (Jászjákóhalma; felkészítő ta­nára Juhász Judit); 2. Antal Ad­rienn (Alattyán; Molnámé Menyhárt Éva); 3. Turóczi Ad­rienn (Jánoshida; Eszes End- réné). A 7-8. osztályosoknál: I. Parti Csaba (Jászberény, Nagy­boldogasszony Katolikus Álta­lános Iskola; felkészítő tanára Csirke Mária); 2. Gazsi Beáta (Jászapáti, István Király Úti Általános Iskola; Urbán Bé- láné); 3. holtversenyben Molnár Ágnes (Jászapáti, István Ki­rály Úti Általános Iskola; Urbán Béláné) és Tóth Katalin (János­hida; Tóthné Eszes Éva). A verseny nem jöhetett volna létre, ha nincsenek a következő szponzorok: a helyi önkor­mányzat, (ebéden látta vendé­gül a gyerekeket és kísérőiket), a jászboldogházai radiátorgyár (5 ezer forintot utalt át), Bara Sándor helyi vállalkozó (3 ezer forint), a jászapáti polgármes­teri hivatal (2 ezer forint), a já- kóhalmi polgármesteri hivatal (kiadványokat adott) és a jász- ladányi polgármesteri hivatal. A munkát már fiatalon meg kell Két falu, Jászjákóhalma és Jászdózsa falugazdásza Gyurkó Tibor. A 37 éves fiatalember alaposan kép­zettnek mondható, annyi min­dent tanult. Az érettségi után nem jutott be mindjárt a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temre, ezért különböző szak­mákat szerzett. Az egyetem után 11 évig dolgozott a jász­berényi agrárszövetkezetben. Beosztott vezetőként műszaki területen volt, az utolsó öt évet pedig mint műszaki ágazatve­zető húzta le. A rendszerváltás pecsételte meg sorsát. A szövetkezet ugyanis átállt a régi, hagyo­mányos tevékenységről egy vállalkozási formára. Ebben a szövetkezet 7 vál­lalkozásra szakadt, amelyek önálló egységként működtek. Egy ilyennek volt a vezetője Tibor. Az egységek sokkal nyere­ségesebben tudtak gazdál­kodni egyenként, mint a szö­vetkezet egészében. Eljött an­nak az időszaka, amikor lehe­tőség adódott a kiválásra. Ki is vált az építőipari és az ipari melléküzemág. Itt kezdődött el az a folyamat, amikor felbo­rult a „rend”. A leválók bevé­tele hiányzott a költségvetés­ből, ugyanis a mezőgazdaság olyan üzlet, ahol csak betaka­rítás után van pénz. Ezt az idő­szakot segítették át az egykori melléküzemágak. Az átrendeződések, tagsági átcsoportosítások után a lét­szám közel megfeleződött. Mivel fiatal volt, ő is kiesett a foglalkoztatásból. Rövid ideig munkanélküli volt. Ekkor irat­kozott be az oxfordi egyetem magyarországi tagozatára. Ta­nulmányait hamarosan befe­jezi egy szakdolgozattal. En­nek mi más is lehetne a té­mája, mint: hogyan maradha­tott volna egyben és ütőképe­sen a szövetkezet? Időközben megpályázta a falugazdászi állást, amit sike­szerettetni A lelkiismeretes falugazdász rült öt pályázó közül elnyer­nie. Munkájában nem csak ag­rárvégzettségét, hanem az ox­fordi tapasztalatokat is hasz­nosítani tudja. Pályázatát a körzet három gazdaköre is tá­mogatta. Tibor 1981-ben nősült. Neje női fodrász, akinek nagyon sokat köszönhet, hiszen az utóbbi időben rengeteget dol­gozott és dolgozik, valamint tanult, alig van odahaza. Ám ha otthon is van, sokan keresik fel munkaidőn túl is, hiszen Jákóhalmán csak csütörtökön­ként 7.30-15.30 között, míg Dósán kedden ugyanezen idő­közben tartózkodik hivatalá­ban. Roland keresztnevű fia 10 éves. Úgy próbálja már most nevelni, hogy a mező- gazdasághoz minél közelebb kerüljön. Tibor is paraszti csa­ládból származik, úgy nőtt fel, hogy megszokta ezt a munkát. Úgy érzi, azok a fiatalok fog­ják hivatásul választani a me­zőgazdasági tevékenységet, akik ebbe beleszületnek. A 30-40 éves korosztály zömé­ben még idegenkedik ettől a munkától, de egyre többen ér­zik, hogy ez egy megélhetési lehetőség is. És nincs más választás, mert a munkahelyek felszámo­lódnak, a munkanélküli-se­gélynek vége lesz. Sokan nyúlnak tehát ahhoz a formá­hoz, ahol az alapok adottak, hiszen a szülők, nagyszülők nagyrészt kárpótoltak, vagyis van föld. Tiboréknak is van földjük. A felesége édesapja révén levő kárpótlási földön idén fény­magot termesztenek. Tavaly napraforgó volt benne. Szülei, nagyszülei 25-30 hektáros föl­dje bent van a szövetkezetben haszonbérben. Nagyon keves­lik az érte kapott gabonát, ahogy sokan mások. Ezért azon gondolkodnak, hogy in­kább maguk művelik majd te­rületüket. Mióta falugazdász, újra él - munkanélküliként ugyanis na­gyon rosszul érezte magát. Sokan keresték mái fel új munkahelyén, igaz, kezdetben mintha nem is tudtak volna róla. Elhatározta, megismerteti magát a parasztokkal. Jákó­halmán bemutatkozó előadást szervezett, és meghívta dr. Samir Radit, a kiskunhalasi nemesítő és vetőmag-előállító üzem kutatóját is. Ezután Jászdózsán csinálta ugyanezt. A gazdák körében végzett előzetes érdeklődés után a jászsági terület erdőfe­lügyelőfejét, Ceglédi Istvánt hívta meg a tájékoztatóval egybekötött bemutatkozásra. Mivel a napraforgóvetés iránt igen nagy a kedv - mert az aszály sem árt e növénynek annyira, mint a kukoricának, ráadásul jól jövedelmez, mint ipari növény -, a martfűi nö­vényolajgyártól (Cereol), il­letve Budapestről is volt egy szakember az előadáson. Tibor él-hal munkájáért. Érdemes felkeresni őt, ha va­lakinek a mezőgazdaság terén valami gondja adódna, mert biztosan tud rá megoldást. Juhász a faluh Csendes juhnyáj legelészik a ritka füvön Pusztamonostor határában. Terdik Sándor a nyáj gazdája. Juhászvér csörgedez erei­ben, már nagyapja is juhász volt ugyanis. A 42 éves férfi 28-29 éve lakik a faluban, ak­kor jött Nyírmártonfalváról ide. Másodállásban juhászkodik, mert főál­lásban őr a fényszarui Samsung gyárban. Felesége 2 hold legelőjén tereli a juhokal hűséges és barátságos pulijával. Huszonhat juhot számláló nyájában van racka és me­rino is. Harminckét éve juhász Sándor. Ez a szakmája, Balassagyarmaton járt szakkö­zépiskolába. Két öccse is juhászként vég­zett. Hogy felesége nem dolgozik, pénzki- Mindegy, kicsi vagy nagy a nyáj, a „hozadék” kicsi egészítő ez a foglalatosság. A gyapjú alig kell valakinek, ráadásul harmadannyiért veszik át, mint évekkel ezelőtt. Hogy a bárányt meg átve­gyék, korábban még rimánkodni is kellett. No, most már úgy-ahogy, azért megveszik. A helyzet azonban egyre rosszabb. Annyira drága minden, hogy nem érdemes a jószággal foglalkozni. Ha a báránytápot vesszük, 2 ezer forint egy mázsa táp. Ez nem is elég 15-20 báránynak egy hétig sem. A juhtejjel meg végleg nem is törődnek. De ki is törődik a juhászattal? „Egy kicsit jobb jöhetne már” Kézzel, ha gép nincs Igaz, van vetőgép, de a trak­tor felmondta a szolgálatot, így kézzel kell vetnie a zabot Czal- bert Halasi Jánosnak. Összesen 11 hektár földterület birtokosa a 69 éves férfi. Nem csak az egy lóé lesz a zab majdani termése, mert a ta­karmányból jut a hat marhának is. Most kell vetni, az eső előtt, hiszen ha jön a csapadék, nem tud semmit sem csinálni. Bár, ahogy az elődök mondták, tava­szon sárban, ősszel porban ve­tünk. János bácsi soha nem volt tsz-tag. Mindig helyezgették földjét, hol ide, hol oda. Most már úgy tűnik, megállapodott, mert a nevén van a föld. Asszony van-e? - kérdezzük. Most már van megint - feleli. Mert rosszul járt (bizony, így mondta), 8 éve meghalt az első felesége. Aztán újra megháza­sodott. Egy fia van, feleségének viszont öt gyereke. Összesen 12 unokája van. Fia sebész főor­vos, kandidátus Dunakeszin. Bent Pusztamonostoron 1960 óta lakik. Azelőtt tanyán élt. Nem szeret ő vándorolni, itt ismerős minden és mindenki számára. Mindig mezőgazda- sági munkát végzett. Szereti ezt csinálni, nem cserélne senkivel. Csak az időt szeretné visszafor­gatni, de hát azt nem lehet. Öröm ez a munka Jánoshida központi helyén, az ABC előtt mindig összetalál­koznak a népek, mikor többen, mikor kevesebben. Most is két néni tereferél a választási pla­káttal „díszített” fa mellett. Az egyik asszonyság, Nagy Mátyásáé (Pusztai Rozália) hí­gítót vett a vasboltban. Itt a ta­vasz, festeni kell. Egyedül bir­kózik meg az ajtó- és ablakmá­zolással, mert férje már 15 éve meghalt. Mindössze 63 éves volt. A 72 esztendős Rozika néni háztartásbeli volt, férje a tészben dolgozott. Földje műve­lésbe van adva a szövetkezet­nek, de nem sokat, mindössze 8 kiló gabonát kap rá aranykoro­nánként.- Tizenkettőt kapnánk érte, de a többit lefogják adóba - mondja a másik néni, Bállá Pé- terné (Nagy Mária). - Na, most egy ilyen nyugdíjastól mit von­nak le ennyit? így is kevés nyugdíjat kapok, igaz, a tata többet kap, mert még nekem él, 81 éves, de sok elmegy neki gyógyszerre. Én is 24 éve élek pirulákkal - teszi hozzá a 75 éves asszony. - Nekem csak ta­valy óta van nyugdíjam, azelőtt nem is volt. Hogy most lehet, visszakerestünk öt évet, azóta csöppen valami. A cementgyár­ban voltam fent Pesten - mert már mi 14 évesen dolgoztunk akkoriban -, de lebetegedtem. Kaptuk ezt a kis földet, kikerül­tünk tanyára, ott műveltük a te­rületet.- Szavazni elmennek-e? - kérdezzük. - Talán elmegyünk - feleli Marika néni. - Csak azt nem tudjuk, kire kellene vok­solni. Mindenki jónak mondja magát. De mi már egy kicsit jobbat szeretnénk, nem ezt a nagy drágaságot, ami most van. Mert lassan semmit sem kapunk már a nyugdíjért. Az oldalt összeállította: Tóth András Fotók: Mészáros János BABARUHAZATI ÉS BÉBIBOLTOK, FIGYELEM! Bébi-nagykerünkben különleges minőségű, importált bébi- és kisgyer­mekruhák kaphatók, speciális reklámáron, nagy választékban.- Plüss- és pamutrugdalózók- vékony pamutrugdalózók és kombidresszek- vékony pamut rövidujjú kétrészesek- vékony pamut bébinapozók- bébikétrészesek. M &J (CHICCO) Kft., Budapest XIII., Frangepán u. 56. Tel.: 155-8635 (8-tól 16 óráig) (CHICCO-raktár) Nyitvatartási idő: hétfőn, kedden és csütörtökön 8-tól 14 óráig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom