Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30 / 101. szám
8 1994. április 30., szombat Kulturális panoráma Ösztönös előzmény alapján Erdélyi vendégek Abonyban Rossz szomszédság, török átok Alom vagy valóság lesz az üdülőfalu (A „Fehér Amur” vendéglő fekete jövője?) Az elmúlt év novemberében lapunk beszámolt a Tiszafüred és Poroszló közötti Tisza-híd szomszédságában megépítendő üdülőfalu építési terveiről. A 15 hektárra tervezett üdülőkomplexum kialakításához legelőször 120 ezer köbméter földet kellene megmozgatni a vállalkozónak, Szalay Sándornak, akinek ez a beruházás jelen árak szerint 250 millió forintjába kerülne. Ö ígérte az említett cikkben, hogy ez év tavaszára látványos előrehaladás lesz a kivitelezésben, és ’95 júniu- ásban már felhúzott épületeket is láthat az arra járó. Ezzel szemben most a terület egy marsbéli tájra hasonlít: lerombolt, belvizes 15 hektár, több száz „farönkmementóval”. A helyszín egyelőre marsbéli tájra hasonlít A napokban Abony vendége volt a^ rétyi (erdélyi) Antos János Általános Iskola küldöttsége, akik 60 gyerekkel és 20 felnőttel érkeztek. Elsősorban pedagógusok és más értelmiségiek alkották a küldöttség tagjait. Székelyföldről jöttek hozzánk nagy-nagy szeretettel. Hol is helyezkedik el - földrajzilag - Székelyföld, ezen belül Réty? A Keleti-Kárpátok tövében égre törő bércek alján, susogó erdőrengeteggel körülvéve. Ahol a Bodzái- és Bodoki-hegyek elő- dombjai találkoznak, ahol folyosóvá szűkül a Három- széki-medence, ahol a völgytorkolat közepén egy Feketeügy nevű folyó által „körülfolyt” kerek domb, a Doboiyka emelkedik, ott van Háromszék Szaharájának északi peremén Réty. A falu déli határában terül el a Há- romszéki-medence természet- védelmi területe, a Rétyi Nyír, amely különleges növény- és állatvilágáról nevezetes. A rétyi küldöttség vezetője Kelemen Antal iskolaigazgató, aki karmester is egyben. Ő állította össze Iskola a Feketeügy partján című könyvecskét, amely 1993-ban látott napvilágot. Beszélgetésünk során e székely katolikus ember csillogó, tiszta tekintettel válaszolt, mikor magáról kérdeztem.- Kézdialmáson születtem, a bukaresti egyetem történelem-filozófia karán szereztem oklevelet. Több háromszéki iskolában tanítottam. Rétyre Zá- gonból jöttem 1979-ben, amikor a család Sepsiszentgyörgyre költözött. Abban, hogy Rétyen „kötöttem ki”, meghatározó szerepe volt a település nagy múltú zenei hagyományának és az akkori vezetők ragaszkodásának. Nemsokára elkezdődött az iskolában a rendszeres zenei oktatás. 1985 októberében Réty ünnepi ruhában tapsolt az átadott zeneterem avatóünnepségének műsorán. 1984-ben - legnagyobb meglepetésemre - a tanfelügyelőség igazgatónak nevezett ki. Elődeim hagyománnyá vált építőkedvét folytatva, a tanulókkal való foglalkozás tartalmi és formai minőségének javulását tűzve ki célul, fejlesztettem az iskola anyagi alapját és esztétikumát. A széAgnieszka Holland, A titkok kertjének rendezője igen jártas gyemnektörténetek filmen való megjelenítésében, mind a képi megfogalmazás gazdagságát, mind finom báját illetően. Nemzetközi elismerést is egy európai ' gyermek második világháborús élményeiről szóló Európa, Európa című filmjével szerzett magának. Most egyik legkedvesebb olvasmányából, F. H. Bumett regényéből készített csodálatos filmet; abból a könyvből, amely nagyon valószerű, óriási energia és intenzitás sugárzik belőle, ugyanakkor költői - vallja Holland. A történetben, amelynek színhelye egy gyönyörű, rejtett kert, ahol virágzik a szerelem és a barátság, s ahol a test és a lélek sebei begyógyulnak - a remény témája vonzotta legjobban a film rendezőjét. Varázsos környezet, amelyben három magányos gyermek köt találkozásukat követően barátságot egymással, s együtt keltenek életre egy lakatra zárt, titokzatos kertet, ami azután az ő szent rejtekhelyükké válik. Nem véletlen, hogy A titkok kertjének világát olyan fantasztikus művészek tervezték, akik a Gandhi és A veszedelmes viszonyok látványvilágát is tervezték, amiért Oscar-díjat kaptak. A film főszereplői gyermekek - de korántsem gyermekfilm A titkok kertje - ebben a történetben a gyerekek a veszteség, a fájdalom, magány és düh érzéseit élik át, de megtanulnak szeretni, becsülni. Ezek az érzések és élmények felnőttnek és gyerekeknek egyaránt alapvekely kapu felállítása a népi hagyományok ízlést parancsoló hatását kelti, hasonló stílusban készültek el a belső udvar kerítései is. A minden tavasszal elültetett sok-sok gyümölcs- és díszfacsemete tanulóinkat természet- és környezet iránti sze- retetre, igényességre neveli.- Mióta tart a rétyi Antos János iskola és az abonyi Gyulai Gaál Miklós általános iskola közötti baráti kapcsolat?- Amikor Romániában megbolydult a világ, akkor kezdtünk kutatni a történelmi múltban és helytörténeti adatainkban, felélesztvén Antos János tevékenységét. Az ő pályája szolgáltatta a kiindulási pontot ehhez a kapcsolathoz. Mikor életpályáját tanulmányoztam, küldtem egy levelet Abonyba, iskolamegjelölés nélkül, és a levél a Gyulaiba jutott. Ez egy ösztönös előzménynek volt a kezdete. A Gyulaiban köztudomású, hogy nagy szeretettel fogadják és ápolják az ilyen irányú kapcsolatokat. Az igazgató úr, Drávay József pár hét múlva válaszolt, és meghívtak bennünket a városavatóra. Eljöttünk, s nagyon jól éreztük magunkat. Majd iskolánk újjáépítése után közeledett névadónk, így természetes volt, hogy az abonyiakkal együtt ünnepeljük meg.- Hol jártak Abonyban, milyenek a benyomásaik?- Öt napot töltünk a városban. Tetszik az emberek közeledése, a közvetlenség, olyan, mintha testvérek lennénk. Abony gazdasági szempontból jóval fejlettebb mint Háromszék bármely falva. Az is öröm számunkra, hogy jómódban élnek az abonyiak, és nem zárkóznak el az elől, hogy segítsék iskolánkat. így a zeneiskola hangszerekkel próbál segíteni, a „somogyisok” könyvajándékkal, a „gyulaisok” pedig labdákkal, magnóval, írásvetítővel, tévével, könyvekkel. Tudják, erre van szükségünk. Mindenütt csak a barátság és a szeretet vett és vesz körül bennünket. A „gyulaisok” révén sikerült megismerkedni a fővárossal is.- Folytatás .. ?- Júniusban nálunk 2 napos fúvószenekari találkozót tartóén fontosak. Azt hiszem, ez az egyik ok, amiért ezt a történetet egész családok szerették sok éven át - mondja a lengyel származású kiváló rendező a filmjének alapjául tunk a rétyi nyírben; egy csodálatos festői környezetben, ahol a székelyföldi zenekarok találkoznak. Minden évben meghívunk két magyarországi zenekart is.- Mi a különbség Réty és Abony között?- Ámi az önkormányzatot illeti, nem lehet összehasonlítani. Itt él egy szervezett közigazgatási forma és ez látszik Abo- nyon, mint településen: a város építkezése, központja, parkosítása, az új középületek „születése” igazolják ezt. Nekünk is van zenetermünk, amely egyedi a környéken. Az iskolát újjáépítettük, a templomot is szépen helyreállították. Abonyban 100 körüli a tantestület létszáma, nálunk ez 14. Itt az iskola jól felszerelt, nálunk sajnos nem, és nincs is sok reményünk arra, hogy a minisztérium anyagiakban támogasson bennünket.- Réty népművészete?- Réty nem tartozik azon települések közé, ahol élő népviselet van. De mostanában a szőtteseket elővarázsolják a régi ládákból és teljesen újjáélesztik e hagyományt is. Réty városok kereszteződésénél terül el, így korán lemorzsolódott a hagyomány; ilyen értelemben picit polgáriasodon.- Milyen lélekszámú és összetételű Réty lakossága?- Az 1300 lakosú település száz százalékig magyar, csak az oda helyezett rendőrök románok.- Hogy visszatérjünk eredeti témánkhoz, az iskolához: nálunk most alakulnak az iskolaszékek. Hogyan van ez Önöknél?- Nálunk ez még nincs kialakulóban. Mi szilárdan a Tanügyi Minisztériumhoz tartozunk, a megyei tanfelügyelőségen keresztül. Sajnos az iskolák nem élveznek autonómiát, egységes tanterv alapján működnek. Az más kérdés, hogy a tanárok adottságától és felkészültségétől sok függ, hogy mennyit és miből adnak a gyerekeknek. Műsorunk is azt igazolja, hogy a zenei nevelés, a népi tánc, népművészet, népi kultúra mind jelen vannak iskolánkban és próbáljuk ápolni a hagyományokat. Bálint Zsuzsa szolgáló olvasmányról. A képünkön az egyik gyermekszereplő, Mary Lennox, akit a tízéves Kate Ma- berley alakít, s aki már nem először áll kamerák elé. Nem véletlenül kezdődtek el a találgatások: „Elfogyott a Szalay pénze..., eladta a kivágott fákat és az érte kapott nagy dohánnyal lelép..., környezetrombolás ez az egész, nem tájba illő építkezés” stb. A legmeredekebb szóbeszéd azonban azt vesézi ki, hogy az üdülőfalu közvetlen szomszédságában lévő Fehér Amur vendéglő vezetője, Mészáros Lajos és Szalay úr között annyira elmérgesedett a viszony, hogy tettleges- ségre is sor került. Pontosabban szólva, Szalay úr feljelentése alapján - erről a Heves megyei újság is beszámolt - Mészáros úr ütött kétszer, és ő védekezett. Távirati stílusban fogalmazva, tehát idáig fajult a nagyberuházás - kontra kisvendéglő ügy. Ezek után természetesnek tűnik, hogy mi is kíváncsiak voltunk az érintettek véleményére. Annál is inkább, mert az említett terület nem csak Poroszló számára fontos, hiszen a Tiszafüred végét jelző táblához alig két kilométerre van, ennélfogva kedvenc kirándulóhelye a füredieknek és a Füredre látogató belföldi, s külföldi turistáknak is. Először Szalay Sándor vállalkozóhoz vezetett utunk. „Jövő júniusra állnak az épületek”- Ón az eredeti elképzelésekhez képest jelentős csúszászban van. Mi ennek az oka?- Én a Térterv Kft.-vel készíttettem el az üdülőfalu tervét. Természetesen a tervezők felkeresték az összes szakhatóságot, kikérve a véleményüket, hogy milyen követelményeknek kell eleget tennünk, hogy elkészüljön ez a megálmodott üdülőfalu. Ez is hosszú időt vett igénybe, de nem is ez volt az igazi probléma. Működik egy regionális tervtanács, mely több megye főépítészéből áll, akiknek a munkáját a Környezetvédelmi Minisztérium miskolci irodájának a vezetője fogja ösz- sze. Mielőtt ez a terv az illetékes önkormányzatok elé kerülhetne, nekik kell véleményezni, jóváhagyni. Az első megbeszélés alkalmával kikötötték, hogy csak úgy lehet megcsinálni a részletes rendezési tervet, ha abban a volt poroszlói Magyar-Szovjet Barátság Tsz - ma Poroszló és Újlőrincfalva Mezőgazdasági Szövetkezet - területe, melyen a Mészáros által bérelt Fehér Amur vendéglő is áll, valamint a 33-as út túloldalán lévő, úgynevezett Appony- háti rész sorsa is tisztázásra kerül. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez olyan szakhatósági döntés, amihez személyemnek semmi köze nincs. Ez volt a legfontosabb dolog, ami miatt én csúsztam. Az én rendezési tervem, mely minden szakhatósági engedélyt tartalmaz, már rég kész. Csak az Amur és az Apponyhát területére nem került még pecsét. Most erre várok, mert addig az erdőgazdaságtól kapott engedély alapján csak a fakitermelést és a tuskózást tudom csinálni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a hiedelmekkel ellentétben, csupán 240 ezer forintot kaptam a fáért.- Térjünk vissza a rendezési tervhez. Kikerülve most az Ap- ponyhát kérdését, bár az is elég nagy port kevert fel, ez a Fehér Amurra kimondta a verdiktet: nem bővíthető,, csak fennmaradási engedélyt kapott. Legjobb tudomásom szerint jövőbeni sorsa a szanálás. Ez már elegendő ok lehet arra, hogy a Fehér Amur vezetője „ összeakasz- sza a bajuszt” önnel. — Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a következő. Januárban, amikor szüleim házába igyekeztem este, Mészáros megtámadott - ő ezt a tényt tagadja -, és kétszer megütött. Látleletet vetettem és feljelentettem a bíróságon. Én, mikor először eszembe jutott ez a nagy terv, azonnal megkerestem, hogy lehetőség szerint működjünk együtt. Ö ezt a közeledésemet határozottan elutasította, azóta már nem is köszön.- Hogyan most tovább?- Nagyon bízom benne, hogy május 15-ig pecsét kerül a rendezési tervre és elkezdhetem a konkrét munkát. Én továbbra is optimista vagyok: jövő júniusban itt már épületek lesznek. A rosszindulatú vélemények ellenére minden előírásnak és szabványnak megfelelően. Annál is inkább így kell lenni, mert minden ingó és ingatlan vagyonomat arra áldoztam fel, hogy dédelgetett álmomból valóság legyen. * Ezek után Mészáros Lajos fogadott, aki „erősítésként” segítőtársat is hívott Orbán Imre hivatásos halász személyében. „Ha harc, akkor működjön a becsületes konkurencia szabályai szerint...”-Mészáros Úr! Ön haragszik Szalay Sándorra? Az ominózus „attakra” gondolok.- Nézze! Én azzal kezdeném, hogy 1990 januárjában szabályos bérleti szerződést kötöttem a téesszel. Ekkor még a Fehér Amur nem zavarta a táj képét. Sőt! Azt kell mondanom, hogy Németországból, de még Zalából is jár ide vendég az itt főzött tiszai halászlé kedvéért. Ez egy szimbólum! Poroszló egyik nevezetessége, annak ellenére, hogy hét kilométerre van a községtől. Nem hiszem, hogy a falu jó szemmel nézné, ha lebontanák. De tételezzük fel, hogy így történik: nekem akkor se lenne károm, mert engem kártalanítani kellene ebben az esetben. Az üdülőfalu léte sem okozhat problémát, mert vendég jön ide. Ezért mondom azt, hogy a becsületes konkurencia harc játék- szabályait vállalom. Ennek ellenére fenntartom a véleményemet: ez környezetrombolás, nem tájba illő építkezés. Volt olyan vendégem, aki miután meglátta a területet, kijelentette: „Ide többet én a lábam be nem teszem!”. Én nem haragszom Szalayra. Az ominózus támadással kapcsolatosan pedig kijelentem, hogy nevetséges rágalom, mert tanúkkal tudom bizonyítani, nem is tartózkodtam a helyszínen.- Orbán úr! Ón a táj jó ismerője. Mi a véleménye erről az építkezésről?- Szalay úrral együtt jártam iskolába, éppen ezért lepett meg az a kijelentése - amikor Pest mellől, ahol erdőmémökként dolgozott, hazatért -, hogy ő ezt Poroszló érdekében teszi. Ha gyerekként itt horgászott, akkor emlékeznie kell a tájra. Ezzel nem lehet ilyen drasztikus beavatkozást elkövetni: 120 ezer köbméter földet kitermelni úgy, hogy mesterséges tó legyen a helyén. Itt hosszú ideig nem lesz zöldövezet. A másik meg az, honnan vesz ő 250 millió forintot? Vagy ha kap is. A Ti- sza-tó évei meg vannak számlálva. Mikor térül meg ez a beruházás? Nagyon félek, hogy ez a vágyálom félbemarad és ittmarad ez a tiszai táj elcsúfítottam Jobb lett volna a zöld turizmust elősegítenie, ha igazán Poroszló érdekében akart volna cselekedni, mert kérdem én, ha felépül boltokkal, kiszolgáló- egységekkel ez az üdülőfalu, ki fog majd Poroszlón megállni? Mi lesz az ott kialakított épületekkel? És még egy. Nagyon furcsálom én azt, hogy az állam utólag nézi meg, hogy van-e a vállalkozónak pénze, nem az engedélyek kiadása előtt. Egy szó mint száz, a poroszlóiakat kellene megkérdezni, hogy mi kell nekik jobban, a Éehér Amur vagy egy vágyálomnak tűnő üdülőfalu! * Valami elkezdődött a Tisza -híd mellett. Kérdés, mi lesz a sorsa. Egy biztos. Aki arra jár, annak „csípi a szemét” a mostani látvány. Jómagam azonban remélem, hogy békés úton rendeződik a konfliktus. Mindenki hasznára. Egyébként az Amurban főzött halászlé valóban finom. Magánvéleményem, hogy kár lenne az épületet lebontani, mert valóban szimbólummá vált az elmúlt húsz évben, ami nemcsak Poroszlóé, hanem egy kicsit Tiszafüredé is. Percze Miklós Májusi moziújdonság: A titkok kertje
