Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30 / 101. szám
1994. április 30., szombat Nézőpontok 5 Szombati jegyzet én Anyák napjára Kétéves lehettem, és akárhogyan töröm a fejem, ez a legelső emlékem anyukámról. Nyár volt, meleg kunhegyesi nyár, és ő a ház előtt mosott egy pléhteknőben. A magasban repülők tűntek fel, akkortájban bombázták Szolnokot, Szajolt, a Tisza-hidat. Felnéztem az égre, és ijedtemben bebújtam az alá az asztal alá, amelyen feküdt a mosó- teknő. Anyu nyugtatgatott.- Ne félj, kisfiam, ide nem dobnak bombát - nyújtotta a kezét, és én védelmet találtam a szoknyája mellett. Tényleg, eltelt szusszanásnyi idő, és a gépek hamarosan eltűntek a messzeségben. Az utolsó mondatát is cipelem magammal. Már az élet és a halál mezsgyéjére jutott a kórházban. Lekötötték a kezét, mert azt sem tudta, hol van, csak a nevem emlegette, hozzánk szeretett volna jönni. Beóvakodtam hozzá, megcirógattam az arcát, mire kinyitotta melegkék szemeit.- Itt vagyok, anyuci! Rám pillantott, megismert, mosolygott, ezt mondta:- Jól van ... És lehunyta a szemét, talán, mert megnyugodott. így búcsúzott a világtól, az élettől, tőlem, mert több szó már nem hagyta el a száját. A két történet között kevés híján ötven esztendő telt el. Hogy közben mit csinált az én édesanyám? Ha kellett, orvoshoz rohant, sütött, mosott, főzött, libákat, kacsákat tömött, szőlőt kötözött, kapált, adót fizetett, szülői értekezletre járt, harmadikos koromig kikérdezte a leckét, apámat nyugtatgatta, ha baja volt a világgal, majd az unokákat istápolta - és várt, várt, mindig várt. A világon a legtöbbet talán az anyák várnak. A messzire szakadt lányt, a távolra került fiút, a postást, jaj, hozott e levelet. Sokszor úgy fogadott: tudtam, hogy jössz! Pedig se nem írtam, se nem telefonáltam, és mégis érezte. Miből, miért? Lehet, vitték a hírt az alacsonyan szálló fellegek, súgták az alföldi szelek, csicseregték a vándormadarak? Nem tudom. Ezért, kedves olvasóim, legyenek 17 évesek, esetleg annak a duplája, vagy a duplájának a kétszerese: ha él az édesanyjuk, leheljenek puszit fáradt arcára. Talán még a ráncok is kisimulnak. Nyújtsanak át neki pár szál virágot, hiszen az édesanyák kortalanok, mindig olyan szépek, akár a nyíló orgona, a jácint vagy a szolid ibolya. Kívánjanak neki örömet, erőt, boldogságot, egészséget, hogy még sokáig gyönyörködhessen a gyerekek, unokák népes seregében. Mert egy igazi anya mindig anya marad, akárhány éves a fia vagy a lánya. A hatvanéves, deres halántékú „fiúnak” is megigazítja a gallérját, az ötvenöt éves lányát is védi: vigyázz magadra, gyerekem, ne dolgozz annyit! És vigyenek neki azt, amit szeret. Ha császárkörtét, azt, ha tortát, úgy legyen, aki az üdítőt kedveli, kapja meg, aki a csokit - tessék vásárolni. Mert az én anyukám is hej, de sokszor mondta az elmúlt tíz évben:- Ruhafélét ne vegyetek nekem, drága kisfiam, a tizedét sem viselem el! Minek? Hogy ott álljon a sifonban, a polcon? Üljenek le vele, hallgassák meg a mindennapi észrevételeit: szúr a szív, nem jön álom rosszakat olvastam az újságban, képzeljétek, lakodalom lesz az utcában. Ha úgy istenigazából kibeszélik magukat, éveket fiatalodnak, és meglehet még az a francos derék sem sajog annyira. Azután azt is tudom, hogy ezek az édesanyák soha nem fogadják üres kézzel őket köszöntgető, köszöntő gyerekeiket. Ha csak a kezüket fel bírják emelni, mindig akad valahol egy eldugott üveg házi bor, saját sütésű kalács, sütemény, vagy ha már az erejükből erre nem futja: néhány csokoládé, cukrászsütemény, édesség, amit a szomszéddal hozattak a boltból. Mert az igazi édesanyák soha nem magukat szeretik, hanem a gyerekeiket. Másban, másokban élnek tovább, és milyen boldogan mondják: szakasztott olyan, akár én vagyok! Meglássátok, a makacsságát, a szívósságát tőlem örökölte! Én is ilyen voltam fiatalkoromban. Tükrök ezek a gyerekek, régi önmagukat látják az arcukban. Ha mostanira kíváncsiak, arra ott a tükör... Sajnos, sokan vagyunk olyanok, akiknek az édesanyjuk eltávozott minden ember útján. Ilyenkor már nincs szükség tortára, édes likőrre, bonbonra, hiszen a fejfák világába a virág illik. Én is teszek egy csokrot a sírhantra, és eltöprengek azon: ezentúl már mindig így lesz. Tavaly még élt, nevetett, szeretett, és most csendben pihen tőlem néhány méterre, jóapám mellett. Miközben odafenn a légben madarak cikáznak, zöld ruhába bújtak a fák, a lábam mellett harsogva nő a fű, a távolban szekér zörög és rámköszön néhány ismerős: te is hazajöttél? Haza, mert ide hozott a lábam, a szívem, az akaratom. Csendesen eltűnődök azon, mi volt öt, tíz, tizenöt, húsz éve, és az is eszembe jut, aki nem bír elmenni az édesanyja sírja mellé. Mert vagy beteg a gyereke, és nincs kire hagyni, esetleg ő nyavalyás, képtelen a hosszú útra, hiszen más megyében, tájon, országban nyugszik az anyukája. Mert a távolság, a betegség nagy úr. Ilyenkor a képzelet, ez a villámléptű paripa nem ismer lehetetlen. Ha már a fejfa elé állni nem tud valaki: gondolatban, lélekben bizonyára letesz néhány szál virágot a réges-régi hantokra. Én is ezt teszem Lajosmizsén, Tápió- szelén, Tiszagyendán, Tiszaroffon, ahol nagymamáim, dédnagymamáim éltek. Elvégre nekik is köszönhetem, hogy vagyok, éppen most itt vagyok, írok. Róluk, az anyákról, akik soha nem fáradtak, ha a gyerekükről van« szó. Két kézzel szórják a szeretetet, mivel annyi, de any- nyi van bennük, hogy jut még az unokáknak, dédunokáknak is. Bennünk élnek tovább, el- pusztíthatatlanok. Tudta ezt Vajda János is, aki ezt írta: „Elmúlás? Halál? - Mind csalódás Ki szeretett, szeretve volt. Megőrzi létét egy mosoly Mint csillagát az égi bolt.” $>■ -&aJc ítiklJf Gyapjúlakodalomtól a vaslakodalomig Házassági évfordulók - névjegyzékkel és egy kis illemtannal „Ha száz kérelmet adok be, százszor elutasítanak” Nehéz sorsú faluba született a törpe kislány Egy régen tett ígéretemhez hűen, véletlenül egy napon érkeztem Rákócziújfaluba, a Táncsics utca 16.-ba, Kiss Ferenc családjához egy másik nem várt vendéggel: a hivatalos levéllel. Velem még csak-csak elbeszélgettek a háziak, ám az a másik jövevény mindvégig ott lapított a konyha- asztalon, fennen hirdetve a paragrafusok igazát: a beszerzett igazolások alapján megállapítjuk, hogy a családban az egy főre jutó jövedelem, 7499 forint, meghaladja a segély megállapításánál figyelembe vehető nyugdíjminimumot, ezért a módosított ilyen és ilyen számú rendelet alapján a rendkívüli nevelési segélyt meg kell szüntetni. Aláírás, pecsét. Papírforma szerint minden világos. Sötét este érkeztem, sötétben távoztam. Ők, ott, várják a virradatot. Valljuk be, jogos a szemrehányás: minél távolabbi a mézeshetek emléke, annál hátrább kerül a jeles családi ünnepek sorában a házassági évforduló. A „piros betűsek” között csupán három maradt meg: az egybekelés 25., 50. és 60. évfordulója, s az ilyenkor szokásos ezüst-, arany- és gyémántlakodalom. A kultúrtörténészek szerint a múlt század első felében még a nem kerek házassági évfordulók is olyan rangos dátumnak számítottak, hogy jó néhá- nyuknak külön számon tartott és ismert elnevezésük volt. íme, a jubileumok „névjegyzéke”: 1. évforduló: gyapjú-, 2. évforduló: papír-, 5. évforduló: fa-, 7. évforduló: ón-, 10. évforduló: réz-, 15. évforduló: üveg-, 20. évforduló: porcelán-, 25. évforduló: ezüst-, 30. évforduló: gyöngy-, 40. évforduló: rubin-, 50. évforduló: arany-, 60. évforduló: gyémánt-, 70. évforduló: vas-, 80. évforduló briliánslakodalom. A hagyomány szerint a boldogító igen megújításának keretet adó lakodalom neve mintegy útmutatónak is szolgált - elsősorban természetesen a férjnek -, hogy milyen ajándékkal illendő meglepni párját. Eszerint például az első évfordulón a figyelmes férj gyapjú ruhaneművel, a másodikon esetleg díszes emlékkönyvvel, a harmadikon fafaragással, majd ónkupával, porcelánnal, gyöngysorral, ezüst karpereccel stb. kedveskedik asszonyának. Az elnevezések arra utalnak, hogy minél hosszabb az együttélés időtartama, annál értékesebb ajándék dukál a hű feleségeknek. A 60. évfordulós vaslakodalom ennek csak látszólag mond ellen: 150-200 évvel ezelőtt élt eleink szemében ugyanis a vasnak - használati értéke okán - a mainál hasonlíthatatlanul nagyobb becsülete volt. A házasság első évtizedében az 1. és 2 évforduló köszöntése az esküvő még viszonylag friss élményéhez kötődött, a 7.-é pedig ahhoz a régi megfigyeléshez, hogy ez az esztendő az együttélés kritikus éve. A művelődéstörténészek szerint egyébként a házassági évfordulók nagy része igencsak prózai okokból kopott ki a „lakodalmi naptárból”: az elnevezések sugallta ajándékok ugyanis egyre komolyabb érvágást jelentettek a férjeknek. A teremtés koronái tehát jobbnak látták „elfelejteni” az évfordulók nevét - így a gyöngysort vagy a drágaköves ékszert egy-egy virágcsokor is helyettesítheti. -borgó(Ferenczy Europress)- Hányán élnek ebben a komfort nélküli vályogházban? Kiss Ferencné: - Öten vagyunk, a férjem a Tisza Cipőgyárban dolgozott ’78-ig, akkor százalékolták le tüdő- és szívasztmával. Rokkantnyugdíjas jelenleg is. Iszonyatosan pici, ennél is rosszabb szoba-kony- hás lakásban laktunk itt, Újfaluban, egy másik utcában. ’70-ben született Ferenc, a legidősebb fiam, ’73-ban Sándor, majd 1976-ban, sajnos fejlődési rendellenességgel, genetikai ártalommal Ilonka, a kislányom. Hordtuk, hordjuk mai napig is Pestre, a klinikára, nem tudtam belenyugodni, iszonyatosan megviselt. Három hónapos korában megvizsgálták az orvos- tudományi egyetemen, és azt mondták, ne legyek ennyire elkeseredve, mert igaz, hogy kis növésű marad, de nagyon Ügyes, fejlett kislány lesz. Kértem, magyarázzák meg az okát, mert se nem iszom, se nem dohányzóm, se nem gyógyszerezem magam.- A családban korábban volt ilyen probléma?- Senkinél... A professzor úr azt mondta, hogy a kromoszómák okozták, ami a legegészségesebb családban is előfordulhat. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy mi lesz.- Ez érthető, hisz a kislánya jövőjéért aggódott.- Hároméves koráig szinte meg se tudott mozdulni, csak hason feküdt, kiterülve. Ötéves korában kezdett el járni - sóhajt mélyet az anyuka. - Amikor letelt a gyes, nekem el kellett számolni a cipőgyárban - én is ott dolgoztam -, senki nem világosított fel, hogy nekem járna tovább a kislányom után. így maradtam itthon. Iszonyatos nehéz volt. A fiúk tanultak, a férjem rokkantnyugdíjas. ’83-ban hallottam azt is, hogy kapnom kellett volna a nevelési-ápolási díjat. Ezt se mondta senki, pedig állandóan hordtam a kislányt. Megvannak az oltási, terheskiskönyvek is. Vassal mért évek- Amikor elérte Ilonka az iskolaköteles kort, mi történt?- Nagy köszönet illeti Nagy Lajosné és Gömöri Erzsiké óvónőket, mert jöttek, hogy engedjem az óvodába. A lelkűket kitették érte. Egy gúny, egy rossz szó nem volt, a gyerekek teljesen befogadták. Kaptunk egy év halasztást, s mivel késői születésű, nyolc évesen kezdte az iskolát. Egészséges gyerekek között fejezte be mind a nyolc osztályt. Kerékpárral hordtuk be, tíz órakor mindig bementem, hogy ellássam a szünetben. Fél egykor már a férjem állt az iskola előtt, hogy hozza haza. Soha nem volt vele semmi probléma. Ha véletlenül elejtettek felé egy rossz szót, az csak addig tartott. Utána azt se tudták, hogy dédelgessék. A gondok a nyolcadik után kezdődtek. Hová menjen tanulni? Pszichológus is megvizsgálta, javasolta, taníttassuk varrónak. Nem tudta kitanulni, mert állandóan hordtuk Pestre. Ma is vizsgálják, mert sajnos gyengék a lábai. Meg kellene műteni a térdét. Nehezen mondták el, hogy úgy tudnák segíteni a növését, ha eltörnék a kis karját, és vasat tennének be. Utána a kis térdét. Ahány centi vas, annyi év. Vagyis annyival lenne magasabb, de addig kellene hordani a vasat. Kérdeztem, mi az esély a javulásra? Egy százalék - mondták. Úgy döntöttünk, inkább maradjon így, mint hogy szenvedjen, és ágyhoz legyen kötve. Egy homoki gyógypedagógus is azt mondta, ha bele is mennék, lebeszélne róla.- Megbeszélték ezt a ma már tizennyolc éves lányukkal?- Vele mindig mindent megbeszéltünk. Ő is azt mondta, mint a testvérei: inkább maradjon így, mint hogy szenvedjen.- Két éve fejezte be az iskolát Ilonka. Azóta idehaza van?- Igen. Kijárta a nyolcat, és feledésbe ment. Mintha nem is létezne.- Beszéljünk egy kicsit az életkörülményeikről. Öreg kre- denc mellett sparheltet látok. Mivel fútenek?- Szénnel. A gázcsonkot tudtuk csak bevezetni, azt is részletre.- A tüzelőt meg tudták venni?- A jövő évi tüzelőutalványt, amit a nyugdíjunkra kaptunk, már el is használtuk.^ Egy zsák szén ötszáz forint. És mi az? Másfél napra elég. Szerencsére a Tisza Cipőgyár, a férjem régi munkahelye még segít. ’89 óta csípőízületi sorvadással én is le vagyok százalékolva.- Rokkantnyugdíjasok a férjével mindketten. Az idősebbik fiú munkanélküli. Sándor se sokat keres a Mezőgépnél, és itt van a beteg gyerek. Milyen anyagi segítséget kapnak az ön- kormányzattól?- Kaptuk a rendszeres nevelési segélyt egy éve, amit épp most szüntettek meg. A köztársasági megbízotthoz kellett mennem, hogy megkapjam, aki iszonyatosan meg volt döbbenve, hogy nem akarják megadni. Az ő biztatására adtam be a kérelmet újra, de neki is mondtam, el fogja utasítani az önkormányzat. Ha száz kérelmet adok be, százszor elutasítanak. így is történt. Végül nagyon nagy tortúrával, Kecskés János önkormányzati képviselő közbenjárásával megkaptam az 1875 forintot. Az fáj a legjobban, hogy ha egy egészséges gyerek kaphatja, miért nem jár egy ilyen beteg gyereknek.- Bármiféle egyéb segélyt kaptak-e kérés nélkül?- Semmit, semmit... Sőt, a közgyógyellátást is megvonták tőlem, amit alanyi jogon kaptam eddig. Mivel mind a két csípőmmel probléma van, a bal lábam el van sorvadva, kaptam az évi tizenkétezer forint közlekedési támogatást. Most már ezt is megvonták. A kislány kapja, én nem.- Ezt miért vonták meg?- Műtét előtt vagyok, ha betöltőm az 55 évet, protézist tesznek a csípőmbe. Ezt a körzeti orvos mondta, van egy újabb határozat, szigorítani kell. Pedig az állapotom tartós, végleges. Hogy hogy van ez, nem tudom. Rejtélyes levél- Összegezzük, ha megengedi. Most miből élnek?- Az én és a férjem rokkantnyugdíjából, Ilonka kiemelt családi pótlékából, Ferenc fiam munkanélküli-ellátásából és Sándor fiam, a család egyetlen keresője jövedelméből, aki 10 ezer körül hoz haza.- Állandó kiadásaik?- A gázcsonk és ház OTP-részlete 3700; kislányunknak a számítógéprészlet - ugyanis beírattuk egy tanfolyamra Martfűn, és az itthoni gyakorlás miatt kell ez, ír vele, egyetlen hasznos időtöltés ez neki - 4 ezer forint. Ezek a nagyobb kiadások. De mondhatom még tovább a sérelmeket?- Tessék, hallgatom.- Tudomásomra jutott, hogy a Lakiteleki Alapítvány segíti a rászorulókat, ezért megírtam a sorsomat. Kaptam egy válaszlevelet, amin megdöbbentem. Azt írták, hogy kapom az ön- kormányzattól évente három- szor-négyszer a szociális segélyt - amiről én nem tudok - a rendszeres nevelési segélyt, ami akkor még igaz volt. De amin legjobban megdöbbentem, azt írták, hogy ki van utalva nekem gázfejlesztésre 270 ezer forint, ami nem igaz, hisz se a levél előtt, se utána nem kaptam meg.- Láthatnám ezt a levelet?- Nem, mert átadtam a mozgássérültek megyei elnökének.- Mi lehet az oka Kiss Ferencné bizalmatlanságának, ami az Ön személye és az ön- kormányzat ellen irányul? - ezt a kérdést Rákócziújfalu polgármesterének, Kiss Jánosnak tettem fel, akit hivatalában kerestem meg.- Amikor Kissné megszülte a harmadik gyermekét, akiről kiderült, hogy fogyatékos, bár szellemileg semmi baja, csak genetikai okok miatt törpe növésű, megkeresett engem, hogy segítsek neki helyben elhelyezkedni. Az utasításomra vette fel takarítónak az iskolaigazgató. Ettől kezdve nagyon sok dologban kért segítséget, amit részben meg is kapott. A komolyabb konfliktus akkor kezdődött, amikor másik lakást szeretett volna, és ebben nem tudtuk anyagilag támogatni. Később megkeresett azzal, hogy mi lesz vele, ha elvesztené a férjét - aki ekkor már súlyos beteg volt, szerencsére ma is él -, és ottmaradna a három gyerekkel úgy, hogy nem tudná eltartani őket. Mondtam, annyit tudok segíteni, hogy gyerekei olyan bentlakásos intézménybe kerülhetnek, ahol további nevelésük garantálva lesz. Leginkább a kislányára gondolva javasoltam ezt. Az asszonyka félreértett, és elkezdte terjeszteni, hogy el akarom venni tőle a gyerekét. A haragot, ellenszenvet azóta tartja. Égy biztos: nagyon meg van keseredve. Tele gondokkal, a körülményeik borzasztó rosz- szak voltak.- Biztosan tudja, most is nehezen élnek. Öreg, komfort nélküli vályogház. . .- Az az igazság, hogy olyan házban nagyon sokan laknak a községben. Ott azért lehet élni. A külső segítség rendkívül nehéz, ennek ellenére különböző társadalmi szervek sokat tettek értük. De az asszony mindenkire haragszik, mindenkiben rosszat lát. Hasonló helyzetben száz család- Azt mondja Kissné, ha száz kérelmet ír, százszor elutasítják. Elvették tőle a nevelési segélyt.- A segélyezési ügyekbe én már három éve nem szólok bele. Egy héttagú szociális bizottság dönt a beszerzett jövedelemigazolások alapján. Vannak családok, ahol 3-4 ezer forint az egy személyre jutó jövedelem, nyilván ők kapnak először. A nevelési segély egyébként az iskolába járó gyerekeknek adható, ez a kislány már két éve otthon van.- Úgy gondolom, a család anyagi helyzetét fokozottabban nehezíti az a körülmény, hogy fogyatékos gyereket nevelnek, akivel gyakran kell orvoshoz utazni. Kapnak-e szociális segélyt?- Tessék, meg lehet nézni - teszi elém a kézzel írt kérelemre készült határozatot a polgármester a ’91 decemberi és ’92 októberi 2-2 ezer forint kiutalt ösz- szegről. Sajnos, nem tudunk többet segíteni. Nem ritka a 7-8-10 gyereket nevelő család a községben. 600 család él Újfaluban, de legalább 100-hoz el tudnám vinni, akik hasonló nehéz helyzetben élnek, mint ők.- Egy levelet említett Kissné - megmutatni nem tudta amit a Lakiteleki Alapítványtól kapott, amelyben azt írták, hogy kiutaltak Önök neki gázfejlesztésre 270 ezer forintot, ám ő nem kapta meg ezt az összeget.- Mi nem adtuk ezt az információt az alapítványnak, de nem is tudunk senkinek sem ilyen támogatást adni. Tudomásom szerint gázbekötéshez a társadalombiztosító adhat támogatást, maximum 150 ezer forintot, ezt is a mozgáskorlátozottak egyesületén keresztül. Simon Cs. József Jogvédelem a szoftvereknek A hazánkban használt számítógépes programoknak az optimista becslések szerint is csupán az egynegyede legális. így több milliárd forintos bevételtől esnek el a gyártók és a forgalmazók. Mindezt Oberrecht Gabriella, az InterCode Szoftver Ügynökség ügyvezetője mondta el az MTI-nek annak kapcsán, hogy a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság legutóbbi közgyűlésén ez a téma a szakmai figyelem középpontjába került. A jogtiszta szoftverek használata érdekében az utóbbi időben az érdekelt programozók és cégek világszerte rendkívüli erőfeszítéseket tesznek. A számítástechnikai programok felhasználói közül viszonylag kevesen tudják, hogy hazánkban akár 2-től 5 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetők azok, akik nem jogtiszta szoftverterméket használnak. A szoftverek szerzői jogi védelmét több mint tíz évvel ezelőtt vezették be Magyarországon, amely akkor úttörő jogszabálynak minősült egész Európában. A jogtiszta szoftverek használata nemcsak a programot írók és forgalmazók érdeke, hanem a felhasználóké is. Fennáll a veszélye ugyanis, hogy a kalózprogramokkal esetleg vírusokat is kap a vevő, amelyek nemcsak más programokat, illetőleg adatállományokat tehetnek tönkre, hanem magát a számítógépet is.
