Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
12 Szatirikus melléklet 1994. április 2., szombat Kint vagyunk a vízből! Bugy-bugy, hurrá! Tudtuk, persze, tudtuk: folyamatosan emelkedik. Mármint az árszínvonal. Ám hogy ennyit, éppen most, ki gondolta volna? Nyakig merültünk. S mentjük, ami menthető tutajjal, lélekvesztővel, szociális hálóval. Pedig igyekeztünk gátat szabni az árnak. Most ülünk a parton, bámuljuk a folyóárakat, és mélyeket merítünk. Emlékeinkből. -w(Vt i'« Á- Nézze, én nem estem kétségbe, amikor elvesztettem a munkahelyemet. Megértettem az idők szavát: vállalkozni kell! A tücsök A tücsök egy zenei általános iskolában tanított, tizenháromezerért. Közeledett a tél, s kisebbik tücskének meleg kabát kellett, azt viszont nem adnak OTP-hitelre. Fogta magát a tücsök és szégyen ide, szégyen oda, elindult, hogy felkeresse a hangyát. Négy napba is beletellett, amíg végre elérte telefonon, hiszen a hangya kora reggeltől napestig lótott-futott, három helyen géemkázott, és ott volt még gondnak a felesége butikja. A tücsök sete-sután, hebegve ha- bogva előadta kérését, de a hangya mérgesen felcsattant:- Méghogy kölcsön?! Mikor az adómat alig tudom kinyögni? - csapta le mérgesen a kagylót. Néhány nap múlva a szitakötő mesélte a tücsöknek, hogy a hangyát elvitte egy ordas-bor- das szívinfarktus. A hangya temetésén a tücsök hegedült, s nagy szomorúan elhúzta néhai barátja legkedvesebb nótáját. -wPénzt vagy életet!- Életet - vágja rá gondolkodás nélkül honfitársaim döntő többsége, ha sokadikán szegezik keblének ezt a marhaságot egy sötét utcasarkon.- Pénzt - rimánkodik mifelénk az életrevaló bankszakember.- Vagy - dülleszti ki mellkasát büszkén az önjelölt reálpolitikus, mivel borongós elméje legmélyén érzi: minden egyes új lehetőség tovább növeli esélyeit parlamenti ellenfeleivel szemben.- ! - tesz alkarjával randa mozdulatot a humorista, majd rohan máris a szerkesztőségbe, hogy leadja legfrissebb kéziratát. Mert ebben a zűrzavaros-ke- serédes, pénztelen életben őtőle már csupáncsak egyvalamit lophatnak el. A poénjait.-walterr Átestünk egypár dolgon Három dolgon is mindjárt: egy rendszerváltáson, a demokrácia tűzkeresztségén és a ló túlsó oldalára. Az utóbbi puffanástól reklámügyben sajdult meg a derekunk - hogy tévedjek ez egyszer én is néhány centit. Ugyanis vala még az előző átkosban a fejebúbjáról a lúdtalpára állított antireklám: Cipőt a cipőboltból! Hála néki, 34-es gyerekcipő után rohangálva sohasem nyitottunk be henteshez, patikába, avagy a körzeti rendőrőrsre. A bolond is tudta: ott keressünk lábbelit, ahol az igazándiból hiánycikk. Ezzel szemben ha manapság félpercenként nem kólintanak bennünket fejbe valami szuper környezetbarát szervókormá- nyos babakocsireklámmal, máris tárcsázzuk a hágai nemzetközi bíróságot: skandalum! Egy szó mint száz, hazánkban a reklámipar lett az igazi húzóágazat. Növekvő infláció? Csökkenő vásárlóerő? Minimális létminimum? A csudába velük! Ne is beszéljünk ezekről... Csitt! A fene sem fogja őket még külön reklámozni. W. Abszurdka Díjbeszedő- Jó napot kívánok.- Jó napot. Tessék parancsolni...- Ha megengedi, leolvasnám a villanyóra állását.- Sajnos az órát két hónapja leplombálták.- Akkor a gázmérőt nézném meg.- Már régen kikapcsolták azt is.- Ugye, azért a lakbérét kiegyenlíti?- Én már nem lakom itt...- Már megbocsásson, de akkor mit keres itt ebben a lakásban?- Az emlékeimet, uram. Az emlékeimet. A nagyember kétszer hal meg. Egyszer mint ember, s egyszer mint nagyság. A sorrend szerencse dolga. Házunk tájáról SÁRDOBÁLÁS. - Esküszöm, az előbb itt még egy mert újságíró állt... isÚJSÁGÍRÓKLUB. - Nem csúsztatni, gurítani!- Ezer éve vagy tévés, de még egy rendes botrányba sem tudsz belekeveredni! v,. --- rt-.- ___- s ........................................................=
