Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

1994. április 26., kedd Hazai tükör 3 Komplex verseny Karcagon Karcagon, a Speciális Szak­iskolában rendezték meg a mi­nap az enyhe értelmi fogyatékos tanulók komplex tanulmányi versenyét. A résztvevőket Balajti Jó- zsefné igazgatónő köszöntötte, majd a karcagi, homoki, kisúj­szállási, tiszabői, tiszafüredi csapatok megkezdték a ver­senyt, melynek témaköreit az országos közoktatási szolgál­tató iroda állította össze. A csa­patok számot adtak történelmi ismereteikről.^ Az „Utazás Eu­rópában és Ázsiában” állomá­son a térképen való tájékozó­dást, a tájegységek ismeretét, a társadalmi, gazdasági jellegze­tességeket kérték számon Ja­pántól Oroszországig. Nagy témakör volt a „Hazánk az eu­rópai kultúrában” is, hiszen ha­zánk természeti szépségeinek az összefüggése mellett az iro­dalmi, a zenei és képzőművé­szeti alkotások keletkezését is megkérdezték. Itt Petőfi-verse- ket kellett felismerni, csoporto­sítani az elhangzott irodalmi al­kotásokat s a hozzá kapcsolódó képeket. S hogy oldódjon a fe­szültsége a gyerekeknek, két szituációs feladatot is kaptak a „Mikrofonnal az iskolában” ál­lomáson. Az elképzelt farsangi mulatságra megérkezik egy ri­porter, aki arról érdeklődött, mi­lyen is a farsang az adott isko­lában. Az utolsó feladat egy születésnapi zsúr megrendezése volt, ügyelve az ajándékkészí­tésre, az ünnepi terítésre is. A verseny végén - igaz, hogy volt közben is zenefelismerés - a résztvevők felszabadultan táncoltak a zenére, míg a zsűri értékelt. A végeredmény: 1. Kisújszál­lás, ők jutottak tovább az orszá­gos versenyre. 2. Karcag és Homok. 3. Tiszafüred. 4. Ti­szabő.-de­„Narancsos” délután Berekfürdőn Vasárnap délután vidám dél­utánra várta a berekfürdői lako­sokat Varga Mihály, a 8. válasz­tókerület Fidesz képviselője­löltje, mert mint bevezetőjében elmondta, azt szeretné, ha vi­dám hangulatban búcsúztatnánk a leköszönő kormányt. A vidámságról Anselmo bű­vész gondoskodott, aki a kötél- trükkökbe a jelenlévőket is bevonta. A nagymamák is jog­gal csodálkoztak a Pom-pom-os trükkön. A bűvész hitvallása szerint cselekedett, vagyis a kel­lékekből kihozta a maximumot. Ezután Varga Mihály a na­rancshámozó példáján illuszt­rálta, hogy hova is tűnik el a jelképesen 1 (X) egységbe kerülő hámozó árának fele. A Fidesz azt szeretné, ha a gazdaságpoli­tikánk olyan lenne az elkövet­kező években, hogy több pénz maradna a vállalkozónál, azt vissza tudná forgatni a vállalko­zásába, s kevesebbet kellene adóba, járulékokba befektetni az államkasszába. S miután a puding próbája az evés, bemutatta, hogy hogyan is működik a narancshámozó, s elmondta, miért is van szüksége az országnak, az egyénnek erre a gyümölcsre: az ország előtt álló problémák megoldásához is erőre, egészségre van szükség. A jelenlévőkkel végül ismer­tette programját, mely a regio­nális fejlesztésre épül. Példa­ként említette a nagykunsági te­lepülések bekapcsolódását a gázprogramokba, s ellenpélda­ként a Közép-Tisza-Vidék ez irányú lemaradását. A mezőgazdaságról el­mondta, hogy mielőbb be kell fejezni a kárpótlást, új szövet­kezeti törvény kell, valamint el kell törölni a kárpótlási törvény azon rendelkezéseit, amelyek adóztatják és akadályozzák a kárpótlásokért szerzett föld el­adását. A jövő kulcsa az oktatás, eh­hez meg kell őriznünk a 8 osztá­lyos iskolarendszert, s bővíteni a középfokú képzést. Nem utolsósorban ügyelnünk kell a táj épségére is, ezért meg : kívánja oldatna szeftiét környe­zetkímélő elhelyezését is - hangsúlyozta a Fidesz képvise­lője. -de­KANCSALRENDELES. Két éve, hogy Jászberényben is beindult a kancsalrendelés. Dr. Fazekas Zsuzsa, a MÁV Kórház szemész főorvosa minden héten kedden és minden második szombaton látja el a kancsal gye­rekek kezelését. -nzs­Pócs Péter grafikus, plakátkészítő A Fidesznek hármas, az MDF-nek egyes Pócs Péter elsősorban kul­turális plakátokat tervez és készít, így a szolnoki Szigligeti Színháznak is dolgozott, ö al­kotta a Hol élünk? fesztivál emblémáját is. A minap elő­adást tartott a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán a hallgatóknak. Vitatkozott azokkal, akik vi­tatják ma a plakát létjogosultsá­gát, mint mondta, addig szükség lesz a plakátra, amíg gyalog já­runk az utcán. Nem muszáj, hogy a plakátnak üzenete le­gyen, de vizuálisan mindenkép­pen legyen megkapó. Művészi értéket csak akkor hordoz, ha az aktualitáson túl­mutat. Az Új Néplap kérdésére a művész szólt néhány párt hir­detési plakátjairól. Megemlítette a Fidesz ’90-es, igen népszerű plakátját, amely­nek felső felében Honecker és Brezsnyev csókolózik, amely meglehetősen undorító volt, míg a plakát alsó felében két ismeretlen fiatal, akik nagyon szépek. A plakát szövege a kö­vetkező volt: „Tessék válasz­tani!” Ez, ugye, egyértelmű. Mindazonáltal a Fidesz ’90-ben a legszegényebb pártok közé tartozott, s kis méretben, ala­csony technikai színvonalon ké­szített olyat, amire az emberek nagyon sokáig emlékezni fog­nak. A „Ha unod a banánt, válaszd a narancsot!” című plakátot már nem tartotta ennyire jónak. Ugyan a szöveg mint szleng is él a magyar nyelvben, ezért zseniális, a plakát képi része azonban túl steril, látszik rajta, hogy számítógéppel rajzolták, és vizuális tartalma nagyon ke­vés - mondta. Az MDF választási plakátjá­ról szólva elég szűkszavú volt a művész. Amint Boross Péter sem amerikai, sem premier plánban valahol megfoghatatlan helyen üldögél, és arcán ott a joviális mosoly, amelyről lerí, hogy hamis. S a kis figurának semmi szerepe nincs a plakáton, valahogy összeegyeztethetetlen a miniszterelnökkel, együttjele- nésüknek nincs semmiféle dra­maturgiai indoka. Az egész úgy rossz, ahogy van - fogalmazott Pócs Péter. Blahó G. Hiányoznak a láncszemek, és tájékozatlanok az együttműkö­dés lehetőségeiben a román és a magyar gazdasági szakemberek - ennek javítása érdekében tar­tottak a hét végén Szolnokon az SZDSZ szervezésében tanács­kozást neves szakemberekkel. A találkozó a Tisza Klub kap­csolatai révén jött létre. Mint Fodor György képvise­lőjelölt, házigazda a tanácsko­zás után lapunknak kifejtette, sajnos nagyon alacsony a két ország közötti együttműködés, mind felső, mind alsó szinten. A tanácskozásnak ezért két célja volt: erősíteni a két ország kap­csolatait, valamint a gazdasági partnereket megismertetni egymással, és tájékoztatót adni a két országban meglevő gazda­sági törvényekről, szabályzók­ról, a bankrendszerről. Fodor György elmondta, ezek a be­szélgetések alaplépések, úgy­mond alulról jövő kezdeménye­zések. Ha ezek megfelelő össz­hangban vannak a kormány­szintű tárgyalásokkal, akkor így meggyorsulhat a két ország kö­zötti kapcsolatbővülés. Ezután Nicolae Tárán pro­fesszor nyilatkozott lapunknak. Elmondta, azt tapasztalja, hogy Magyarország a reformok irá­nyába lép mindig és mindig előre, miközben Romániában sokkal lassabban mozdulnak efelé. Azért jöttek el most, hogy megpróbálják a maguk módján ezt a különbséget csökkenteni. Bizakodó a jövőt illetően, mert Romániában már nem igazán probléma a „magyarkérdés”, ráadásul az emberekben eltűnt a félelem annak a két szónak a hallatán, hogy kapitalizmus és piac. A kapcsolatok Magyaror­szág és Románia között már csak azért is ajánlatosak, mert hazánknak kulcsszerepe van abban, hogy Románia Európába integrálódjon. Ezért minél gyorsabban sikerül a gazdasági integrációt biztosítani, annál gyorsabban válnak valóra a cél­kitűzések - minden téren. A gazdaságot érintő tanács­kozás után a felek a kulturális és kisebbségi kapcsolatok távlatai­ról váltottak szót. Bretter Zol­tán, az SZDSZ oktatási szóvi­vője örömmel állapította meg, hogy egy nagy közeledési pon­tot fedeztek fel a beszélgetések során. Mégpedig azt, közös ér­dekük van abban, hogy a ke­let-európai országokban a köz­pontosított, terjeszkedő államot valamilyen módon le kell bon­tani. Felfedezték ugyanis, az egyik nagy akadálya a közele­désnek, hogy az állam rajta tartja kezét - többek között - a kultúrán. Smaranda Enache - aki a Pro Európa Ligát képviselte - el­mondta, hogy még mindig van­nak olyan politikusok Románi­ában és Magyarországon, akik a nacionalizmust helyezik elő­térbe, de a nagy kibékülések - svéd-finn, franca-német - pél­dát mutathatnak nekik és népe­inknek is. Tóth András Keddi jegyzet Mennyi a betű kilója? Az már természetes, szinte hozzátartozik a városképhez, az újságok hátsó oldalához, hogy: import kilós ruhavásár itt meg ott. Hiszen van, aki csak így tudja családját felruházni, más pe­dig oda se dugja az orrát, mondván, azt már hordta valaki, s ő csak nem fog más levetett holmijában járni. És mi van a könyvekkel? Megnézzük-e ezután, van-e ujjle­nyomat rajtuk, s ha van, kié? Határozottan mellbevágott az „IMPORT KILÓS KÖNYVVÁSÁR!” felirat, mely egy budapesti antikvárium kirakatára ragasztva borzolta a járókelők idegeit. Mellettem sétáló kollegám első reakciója az import szóra vo­natkozott: mi az, hogy import? Már nem WC-papírt csinálnak a Bibliákból, hanem eladják? Műszaki értelmiségi ismerősöm azonban - bölcs racionali­tással — számolgatni kezdett: egy keményfedeles, öt-hatszáz ol­dalas műszaki könyv egy kiló, egy kiló húsz deka, száz forintért vagy százhúszért nem is sok - mondotta- A boltokban úgyis megfizethetetlen a jó műszaki könyv. Szóval ott csüng, illetve ragaszkodik a kirakat üvegén a pla­kát: Import kilós könywásár! Alatta kisebb betűvel: kilója száz forint. És én még mindig nem értem. Azt az első megrázó pillanat után elfogadom, hogy valaki megpróbált - szerintem nem sike­rült neki - humort csempészni a dupla vével a szövegbe, amely egyébként meglehetősen elkeserítő. Amolyan: „se köpni, se nyelni nem tudunk tőle” felirat ez. Én legalábbis azóta rágódom rajta. Nem nehéz észrevenni, hogy a gombamód megszaporodott, fél áron áruló könyvesstandok előtt mindig „telt ház” van, a normál árúaknái pedig alig-alig lézengenek. Luxuscikk lett a könyv. Aki évekkel (tegyük hozzá: sok-sok évvel) ezelőtt nem tette meg, hogy „könyvtárat” gyűjtsön, az ma már nem tudja megtenni. A reneszánsz időkben Mátyás ki­rályunknak messze földön híres könyvtára volt. Manapság is csak a királyian gazdagok engedhetik meg maguknak ezt a ki­váltságot. Engem úgy neveltek, hogy a könyv - tudás, a könyv - „szent” dolog, ha nem is vallási értelemben. A hirdetést látva úgy éreztem, bemocskolták ezt a gondolatot. Ledobták a földre, amely igencsak sáros volt, s még bele is törölték a lábukat. Kilóra adni a jó szót, az ismereteket, a varázslatot, melyet mióta az ember ember, s írni tud, leír, s megoszt másokkal; ki­lóra adni a mesei hangulatot, amibe egy-egy könyv tud rin­gatni? Hiába, nem tudom elfelejteni azt a képet, amelyet egy régi-régi vicc(!)lapban láttam: a könyvesbolt eladója mérlegen méri a könyvet, s mivel többet mutat a mutató, mint amit vevő pénztárcája enged - letépi az első néhány oldalt. Cs. Csáti Réka Az SZDSZ a gazdaságpolitikáról A földet unokáinktól kaptuk kölcsön Román-magyar kapcsolatbővítés Röntgen és altatógép A nagy kibékülések példát mutathatnak népeinknek a mezőtúri kórháznak A már üzembe helyezettek mellett - még az idén - újabb korszerű orvosi műszerekkel bővül a mezőtúri kórház „gép­parkja”. A város képviselő-testülete támogatta az egészségügyi in­tézmény röntgen- és altató­gép-beszerzésére vonatkozó igényét. A tizennégy és fél mil­lió forintos beruházás pénzügyi hátterének előteremtésére a polgármesteri hivatal állami cél- támogatást igényelt, illetve pá­lyázatot nyújtott be. Mindkét kezdeményezésüket siker koro­názta. A héten teszik közzé azt a pályázati kiírást, amelyre orvosi műszereket forgalmazó cégek jelentkezését várják. A benyúj­tási határidő letelte után, június 30-án döntenek a kivitelező személyéről. C. A. Pénteken este a kunmadarasi művelődési házba várta a vá­lasztópolgárokat dr. Balogh Sándor, az SZDSZ 8. sz. válasz­tókerület képviselőjelöltje, aki először levetítette a Éarkas- házi-kabarét, melyben láthatták a jelenlévők még Horváth Já­nost, Nagy Bandó Andrást is, majd ismertette programját. Szólt a mezőgazdaság hely­zetéről, mely szerinte most „mélyrepülésben” van. Ezt azonban nem csak az elmúlt négy év alatt érte el. A legnagyobb baj az, hogy félmillió hektár vetetlen, 6,5 millió tonnával kevesebb ga­bona, kukorica terem. S nem le­het nyugodtan elmenni az állat­létszám drasztikus csökkenése mellett sem. Pártja agrárprogramjának legfőbb célkitűzése az, hogy a falun ne csak dolgozni lehessen, hanem emberhez méltóan meg­élni. Nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a földet nagyapáinktól örököltük, mert ezt unokáinktól kaptuk kölcsön - mondta -, ezért úgy kell bánni vele, hogy ne tegyük tönkre az állandó műtrágyázással. Miután több évig Kanadában is dolgozott Balogh Sándor, így a jelenlévőkkel ismertette ottani tapasztalatait. Megítélése szerint éppen ezért lenne fontos tisztázni az állatbiztosítások kérdéseit ná­lunk is, mert akkor a gazda is biztonságban lenne, s ez a ter­melésre is hatással lenne. Pél­dául a tej dotációját az átvételi árba kellene beépíteni, úgy, mint az útalapot az üzemanya­gok árába. A gazdaság felpezsdítésére biztos, kiszámítható viszonyo­kat kell kialakítani. Az SZDSZ erre törekszik majd - mondta -, majd ismertette a párt elképze­léseit az adópolitikáról. Ezután bejelentette, hogy Ti­szafüredről többen megkeres­ték, hogy a település Heves me­gyéhez kíván csatlakozni. Ezt ő fölvállalta, s a választókerület településein is megkérdezi er­ről, ha ők is ezt mondják, akkor kezdeményezni fogja a népsza­vazást ebben a kérdésben.-de­Mennyi adósságom van Tiszamenti Gyermekszínjátszók Találkozója Hagyományteremtők a Tiszazugban Az idén immár második alkalommal kerül megrendezésre Tiszasason és Lakiteleken a Ti­szamenti Gyermekszínjátszók Találkozója. A háromnapos rendezvényt - amely április 29-től május 1-ig tart - a „Pitypang” Humán Szolgál­tató Egyesület, Alapítvány, a Lakitelek Alapít­vány, a Lakiteleki Népfőiskola, a Lakiteleki Ál­talános Iskola, Tiszasas Község Önkormány­zata, valamint az Anyanyelvi Konferencia szer­vezi. A háromnapos rendezvényre az előzetes zsű­rizés alapján több mint 500 gyermekszínjátszó kapott meghívást. A fesztivál vendégül látott résztvevői között lesznek erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai és honi gyermekszínját­szók. A rendezvényt - a nagy létszámra való tekin­tettel - két helyszínen bonyolítják le: Lakitele­ken és Tiszasason. Mindkét helyszínen a telepü­lések közművelődési intézményei adnak otthont a jeles eseménynek. Az ünnepélyes megnyitó - mindkét helyszínen - április 29-én, délután 14 órakor lesz, a zárórendezvényt pedig Lakitele­ken tartják május 1-jén 13 órakor. Szombat este mindkét településen táncházat tartanak, ahol az érdeklődőket neves táncosok tanítják meg a nép­táncok különböző fajtáinak és stílusainak alap­lépéseire. A rendezők szívesen fogadnak magyar nyelvű könyvajándékokat a határon túl élő ma­gyar gyermekszínjátszók számára. Remélhetőleg a most megrendezésre kerülő Tiszamenti Gyermekszínjátszók II. Találkozója hasonlóképpen sikeres lesz, mint a tavalyi, más­részt pedig sikerül tovább erősíteni azt a két éve született „facsemetét”, amely mosolygó gyermekarcokat gyümölcsözik, s a szeretet és a nemzeti együvétartozás vizéből táplálkozik. Tardos Márton válaszol: Mint mindenkinek ebben az országban, legalább 350 ezer forint. Pedig ezt a kölcsönt nem én vettem fel, hanem az állam: ebből kb. a felét az MDF-kormány. Az államadósságból ennyi jut ránk és gyermekeinkre is. Az SZDSZ-kormány nem költi el könnyebben a pénzt, mint ahogy a polgárok megkeresik. Szabad Demokraták Szövetsége (Politikai hirdetés)

Next

/
Oldalképek
Tartalom