Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-22 / 94. szám
12 A Föld napja 1994. április 22., péntek Nem talajerózió, emberi „munka” következménye a lepusztult homokfal, amely Abádszaiók határában látható. Még - ki tudja meddig - kétségbeesetten kapaszkodik az eperfa. (Fotó: M. J.) Ha a jelenlegi védetté nyilvánítási eljárások befejeződnek, hazánknak mintegy nyolc százalékát fogják a különböző természetvédelmi területek - nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek - alkotni. Napjainkra azok a területek maradtak meg természetes vagy természethez közeli állapotban, melyeket gazdaságosan nehezen vagy egyáltalán nem lehet hasznosítani. Ennek az állításnak ellentmondani látszik, hogy a már említett nyolc százalék 50 százaléka erdő. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy ebbe beletartoznak a hazai őshonos ártéri erdők utolsó hírmondói, valamint felölelik a gazdaságilag jelentéktelen karsztbokorerdőket, pusztai tölgyeseket, kiderül, hogy valódi értéktermelésre alkalmas erdő alig marad. Hasonló a helyzet a 25 százalékot kitevő gyepekkel. A magas jövedelmet biztosító intenzív gyepek természetvédelmi szempontból értéktelenek, ezért ilyenek csak elvétve fordulnak elő védett területeken. Annál inkább fontos a szikes és homokpuszták, a láp- és mocsárrétek védelme. Ám ez sem jelent teljes gazdasági kiesést, hiszen ha egy szikes gyepet nem legel a birka, az elgazosodik. Természeti kincs: védett tájban védett madár Sorrendben a harmadik helyen állnak a 12 százalékot kitevő szántók, melyek rendszerint a volt tsz-ek által különböző állami támogatás elnyerését célzó erőszakos és értelmetlen gyepfeltörések eredményei. A védett területekbe ékelődő, alacsony aranykorona-értékű szántók, ha visszaváltoznak gyeppé, mindenki csak jól jár velük. Negyedik a sorban a 10 százalékot kitevő és aranykoronaértéket nem képviselő, úgynevezett kivett művelési ág: utak, mocsarak, gödrök. Az utak forgalmát a természetvédelem általában nem korlátozza, a többi hasznosíthatatlan terület viszont alkalmas az élőhelyek számának növelésére. A fennmaradó 3 százalék nádas, halastó, kert és gyümölcsös. Még ez az elenyésző kis terület sem vész el a gazdaság számára, hiszen a nádasok és halastavak továbbra is hasznosíthatók, míg a kertek és gyümölcsösök a biotermékek körét bővíthetik. A fentiek bizonyítják, hogy a természetvédelem okozta termeléskiesés esetenként csak helyi érdekeket képes érinteni, az ország gazdasági életére nincs hatással. A Föld jelenti nekem... ... kisgyermekkorom halálfélelmet keltő, ir- tóztató ijedtségét és hetekig tartó elnémulást okozó vízicsíborát a Balaton vizében, amikor hosszas dadogás után kellett újratanulnom az emberi beszédet; ... gyermekkorom mezítlábas futkározását a jászsági királydinnyés homokban, a lócitrom tapasztási alapanyagként való gyűjtögetését a dűlőutakon, az alföldi tanya udvarán az öreg eperfa alá gurított óriási kerek asztal körüli közös ebédeket, ha összegyűlt a sokgenerációs nagycsalád, a fenségesen finom, friss szénaillatot, puttonyos-vidám szőlőszüreteket a Neszűrben; . .. ifjúkorom nagy kalandjait: a száz kilométeres, huszonnégy órás, talpfeltörő, vérhólyag- termelő gyalogtúrát a budapesti Csillaghegytől Tatabánya-alsóig, hegyeken, völgyeken át; a Kemeneshát, Balaton-felvidék. Bakony, a borzas-bozontos Vértes, Gerecse-Gete s a többi hegység bejárt kék túraútvonalát; ... a még tanáremberként vezetett kerékpáros táborokat, a Rákóczit, Radnótit, Az ország közepét, a Tisza gátjaint: az ócsai láperdőben a ginkófát, a békaesőt, a monoki hegyről, a soproni Károly-kilátóból lefelé való „robogást”, a szalafői skanzent az Őrségben, a Fertő tavi hattyúkat, s a Tiszát Dombrádnál, Naménynál és lejjebb Várkonynál, Inokánál; ... az aggódást a vízért, levegőért, növény-, állatvilágért, folyóvizeink zavarosodásáért, a tiszavirág kipusztulásáért, a környezet és természet elleni bűnök szaporodásáért, aggódást az 5 milliárdos emberiség, lányom-fiam jövőjéért. „Félő: a környezeti nevelés sok szép kezdeményezése kútba esik az anyagiak hiánya miatt’’ Három éve szerveződnek a Tisza mentén ÉLET A SZIKEN. Magyarországon 2,3 millió hektár az eróziós hatásnak kitett terület. 100 millió köbméter talaj mosódik le évente, ami 10 év alatt képződik újra. 600 ezer hektáron a magas só- és nátriumtartalom korlátozza a talaj termékenységét. A hibás vízszabályozási és öntözési gyakorlat miatt 200 ezer hektáron következett be másodlagos szikesedés a megemelkedő sós talajvíz hatására. Becslések szerint a szél pusztító hatása is 600 ezer hektárnyi területen érvényesül. Hazánk termőtalaját legnagyobb mértékben a talajsavanyodás veszélyezteti, ami 200 ezer hektáron magnéziumhiánnyal párosul. Az erdőkben jelentkező savasodás is jelentős mértékű. Melyek a legfontosabb teendők? Az eróziónak kitett földterületeken az erdő és gyep részarányát honos fajokkal kell növelni, erdősávokat, bokorsorokat kell telepíteni, a tarlóégetéseket teljes mértékben le kell állítani, gondoskodni kell a szerves trágya, hígtrágya visszajuttatásáról a talajba. A joghézagok felszámolásán túl zajmérő műszerek kellenének Fülsértő a csendrendeletek körüli csend Az ENSZ 1980. évi környezetvédelmi jelentésében a zajt az emberiség egyik legnagyobb ellenségének tekinti idegi és mechanikai terhelő hatásai miatt. Közérzetromlást, alvászavart, vérnyomás-emelkedést okoz, míg a 85 dB-t meghaladó zajszint közvetlen halláskárosodást. A zajos városi lét a lakosság hallásérzékenységét általánosan csökkenti. Emeli a hallásküszöböt. Szolnokon, a Városmajor úti lakótelepen a vasúti vágányokhoz legközelebbi lakóháznál 72 dB a zajszint. Csak itt, közel háromezer embert érint a zajártalom. A megyénk településein élő lakosság zajterhelését több tényező együttesen határozza meg. Egyrészt az ipari, mező- gazdasági üzemek, másrészt a közlekedés a legnagyobb zajkibocsátók. Nem elhanyagolhatók azonban a mikrokömyezetbe, lakásokba, vendéglátóhelyekre telepített zajforrások sem, melyek működésükkel zavarják a szűkebb környezetüket. Az ipari zajkibocsátók aránya csökken. A nagyüzemek, gyárak privatizációjával együtt járt a profilszűkülés, „karcsúsítás”, a három műszakos munkarend megszüntetése. Ugyanakkor az egy telephelyen belüli több tulajdonos miatt nehezebb a hatóság dolga. A megye területén csak néhány olyan jelentős zajkibocsátó üzem van, amely belterületen található. Ezek vagy régebbi létesíté- sűek és a lakóterület körbenőtte, vagy hibás döntés miatt kerültek lakóövezetbe. Privatizációjuk során állami pénzeszközökkel kellene az áttelepítés feltételeit megteremteni, amihez a helyi képviselők támogatása nem nélkülözhető. Jelentős zajkibocsátó a közúti, vasúti közlekedés. A települések belső részeiben mért zajszint az új utaknál előírt érték 5-10-sze- rese. Az országos program megvalósítása, mely a települések útjainak elkerülését célozza, megyénkben is elkezdődött. Elkészült a 4-es fő közlekedési út Szolnokot elkerülő szakaszának első két üteme, a harmadik ütem keretében a holt-tiszai híd megépítése a kapcsolódó új útszakasszal 1995-re fejeződik be. Ezt követi a Szajol-Törökszentmiklós közötti útszakasz négysávosítása, majd a Törökszentmiklóst elkerülő szakasz megépítése. Megindult azonban egy kedvezőtlen folyamat, amely az elkerülő utak mellé történő településfejlesztés irányába hat. Ezt főleg a vállalkozói réteg szorgalmazza. Nincs olyan jogszabály, mely e folyamat hatósági megállítását lehetővé tenné. A vasúti közlekedés zajkibocsátása is jelentős, de nagy forgalmat - napi 230 vasúti szerelvény - megyénk területén csak a 100-as fővonal bonyolít. Több települést érint ugyan, komoly zajterhelést azonban csak Szolnok kap. Állami pénzeszközök felhasználásával zajvédelmi létesítmények építésére lenne szükség az érintett 2-3 kilométeres szakaszon. A szolnoki katonai repülőtér alkalmanként okoz Szandasző- lős, Rákócziújfalu és az alcsi- szigeti üdülőterület térségében jelentősebb zajterhelést. Ezt főleg helikopterek okozzák. A repülőtér a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozik. Zajvédelmi okok miatt a repülőtér további fejlesztésénél meg kellene vizsgálni a repülés irányainak kiválasztását, az éjszakai repülések mérséklésének lehetőségét a környező települések lakosságára való tekintettel. A szolgáltatási tevékenységek döntő részének felügyelete a polgármesteri hivatalok kezébe került az idevonatkozó törvényi és rendeleti szabályozással. Viszont túl azon, hogy a jogszabályok végrehajtását joghézagok nehezítik, a polgármesteri hivatalok nem rendelkeznek a szükséges szakemberekkel és zajmérő műszerekkel. A jelenlegi szabályozás nem teszi lehetővé zajbírság kiszabását a jegyző számára. így az önkormányzatok nem tudnak kellő hatékonysággal eljárni a zajos szolgáltatókkal szemben. Ami előrelépés, több településen megindult a helyi zajrendelet megalkotása, és sok helyen van már a zenét szolgáltató szórakozóhelyek működését szabályozó alaprendelet. Ezek kiegészítését kell szorgalmazni a lakószomszédok, polgárok zajt okozó tevékenységének korlátozásával, az úgynevezett csendrendeletek önkormányzati „törvénybe” iktatásával. Széli Gábor A szolnoki Tisza Klub környezetvédő társadalmi szervezet 1990-ben alakult meg. Töretlen hittel, lendülettel tevékenykednek azóta tagjai és szimpatizánsai a Tiszatáj, a Tisza völgye vizének, élővilágának, szépséges tájainak, kulturális és természeti értéket jelentő kincseinek megőrzése, védelme érdekében. A ma már országos, sőt nemzetközi hírű klub elnökével, dr. Hamar Józseffel beszélgettünk. Ahogy egy családnak, úgy egy kormányzattól, pártoktól független civil szervezetnek is van belső intimitása. Erre a sikereket hozó filozófiára, közismert szóval: kurázsira voltunk kíváncsiak.- Víz napja, Föld napja. Ünnepnapok is lehetnek egy kör- nyezen’édo szervezet életében. Am az év jóval több napból áll.- E napok nem érnének semmit, ha csak kampányfogások lennének. A problémák felszínen tartása legalább ennyire fontos, amihez megvannak azok a társadalmi szerveződések, amelyek egy demokratikus berendezkedésben a civilek, polgárok és a mindenkori hatalom között helyezkednek el. Azt gondoljuk, az emberek közömbösek és érzéketlenek a környezeti és természeti problémák iránt. Nem így van. Ha megkérdezzük őket, véleményt mondanak, sőt tanácsokat adnak.- Mozdíthatók tehát az emberek ebbe az irányba?- Ha érdekeikkel egyeztethető, akkor igen. Sajnos ma nem úgy áll a világ, hogy az emberek - de vonatkozik ez az önkomiányzatokra is - elsődleges érdeke legyen környezetük védelme. Ezért nagyon fontos az információhoz való juttatással és a késztetéssel történő szemléletformálás.- Ezeket a gondolatokat adják tovább tagjaik, aktivistáik. Mennyien is vannak?- 185 tagunk van, de nagyon sok az érdeklődő, szimpatizáns, akik egy-egy konkrét feladatba bevonhatók. A leglelkesebbek, legönállóbbak a fiatalok. Segítjük őket információkkal, tanácsokkal, anyagi támogatással.- Óriási, sokszínű munkát végeztek a három év alatt. Hogyan körvonalazható a tevékenységük?- Az egyik nagy terület a környezeti nevelés. Nagyon sok pedagógus van, aki áldozatosan szolgálja a környezet- és természetvédelem ügyét a gyerekekért, az eszméért. Ilyenek az ökológiai oktatási központok. Félő, hogy anyagi támogatottság hiánya miatt ezek a kezdeményezések kútba esnek majd. A másik nagy terület a Tisza völgy védelmével kapcsolatos hazai és nemzetközi együttműködést igénylő programok. Nemcsak környezet-, hanem természetvédelmet is jelentenek ezek, mint a folyó menti hullámtér védelme. Sikerült elérnünk, hogy a kormányprogram keretében indult Alföld-program gerince a Tisza legyen. Foglalkozunk a kistérségi, regionális együttműködések és a népi diplomácia segítésével. Új, szolgáltató jellegű feladatként jelentkezik számunkra a kistelepüléseken mostanában gomba módra szaporodó természet- és környezetvédő egyesületek segítése.- Miért nem alakulnak szövetséggé, amint ez több egyesületnél gyakorlat?- Az „esemyőegyesületek” megalakítása nem demokratikus út, mivel hatalmi centrum alakul ki általa. A társadalmi szervezetek formációja nem tűri el, hogy vízfejű legyen. Ellentmond ez a teljes önállóságnak és a függetlenségnek. Olyan független állami közalapítvány kellene, ami bárki számára, a kisebb szervezeteknek is adna támogatást.- Egy egyesület munkáját minősíti a kapott anyagi támogatás mértéke is. A Tisza Klub milliókkal gazdálkodhat.- Számunkra az országgyűlési támogatás azért fontos, mert biztos alapot nyújt a működési és fenntartási kiadásaink fedezetéül. A támogatás egyik fele erre kell, míg a másik felét programjainkra költjük. A környezetvédelemnek be kell épülni a gazdaságba. Az is bebizonyosodott, hogy a társadalmi szervezetekre szükség van. A civil társadalom megerősítését szeretnénk szolgálni, és nem pótcselekvéseket végezni mások helyett. S. Cs. J. Az oldalt szerkesztette a Tisza Klub közreműködésével: Simon Cs. József Fotók: Mészáros János és Szilágyi Attila Nyolc százalék nemzeti park, tájvédelmi körzet Nem károsodik a gazdaság a természetvédelemmel
