Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-02 / 78. szám

1994. április 2., szombat Jegyzet----riport 5 S zombati jegyzet Hű, de fontos személy lettem! Kérem tisztelettel: eddig engem meg a hites oldalbordámat nem nagyon kedveltek a pártok, mert finoman fogalmazva: figyelemre sem mél­tattak. Valahogy úgy voltam vele, mindez azért annyira nem sértett, hogy kötélért, szögért sza­ladtam volna. Ha nem, hát nem, beletörődtem, mert hosszú a leltár, ki is kedvelt. így sokszor felkerestek az ismerősök, jó szomszédok, ilyen-olyan ügyekkel, máskor csak azért, mert kisült a kalács vagy nézzük meg, milyen az apóstól kapott bor. Bevallom, nem csak néztük, kortyolgattuk is, dehát istenem: nem vagyok mohamedán. Azután én is többször áthívtam a jó szomszédokat hasonló alkalmakra. Szeren­csére van belőlük több is, és ugye a szólásmon­dás szellemében egy efféle ember többet ér há­rom távoli rokonnál. Az elmúlt esztendőkben talán-talán szeretett a családom is, noha anyagi javakkal aligha gya­rapodtunk. Hiába, az infláció keze hozzánk is betette a lábát, és mivel nőnek a gyerekek, ki­sebbfajta családi vész két kamasznak két pár új cipő. Érzem, szerettek az olvasók is, hiszen január­tól decemberig sok száz levél érkezik a cí­memre. Olyanok, amelyek nem a le- és felme­nőimet szapulják, esetleg szellemi képességem felettébb alacsony színvonalát ecsetelik, hanem témákat, megtörtént érdekes eseteket, szemé­lyeket ajánlanak. Olykor segítséget kémek. Kö­szönettel veszem fáradozásukat, hiszen nekem a toll a legnagyobb támaszom, meg az, hogy harmincegy néhány ezerben közhírelhetem, tá­jékoztathatom a nyilvánosságot. Szóval mindezzel csak azt akarom igazolni, hogy köszönöm, megvoltam én a közelmúltban elég jól. Téma is adódott, fogott a toliam, és olykor talán még elfogadható írások is szület­tek, de most új fejlemény ért. Az, hogy én, az átlagember, ha úgy tetszik kisember, fontos lettem a pártoknak, amely je­lenségre az elmúlt években alig akadt példa. Helyesbítek: nem csak én lettem kedves, fontos, hanem a lépcsőház, meg az összes többi, a más­hol élő rokonaim, sőt a falusi keresztanyám is. Jószerével nincsen nap, hogy a postaládámban ne találnék bedobott, begyömöszölt röpiratot, bemutatkozó lapot, valamilyen tájékoztatót, hogy kit, kiket is kellene támogatnom. Mivel a nejemmel ketten vagyunk, a voks máris száz­százalékkal gyarapodik. Elgondolkodtam: iste­nem, de odafigyelnek rám! Sőt tételesen fel is sorolják mennyi jót tettek értem, jobban mondva, ha fogoni a kezüket, majd tesznek. Ar­ról nem beszélve, hogy közel már a szebb jövő. Már mint a kibontakozásé, hiszen ők tudják az oda vezető utat. Erre az ösvényre - bevallom - már én is ráta­láltam. Ezen járok reggelente munkába meg vi­dékre az emberekhez. Nem városokba vagy fal­vakba, az önkormányzathoz, esetleg az önkén­tes tűzoltókhoz. Oda is, de főleg az emberek­hez. Ezek az utak fehéren-feketén megmutatják: hol, mi a baj. Hej, de kár uraim, hogy korábban nem csatlakoztak hozzám, mert most sokkal könnyebb lenne írni efféle röpcédulákat. Szíve­sen megosztottam volna önökkel élményeimet. Bánhalmán a kocsmában, Tiszafüreden a pia­con, Kungyalun egy szántó-vetőnél, Kunhegye­sen az iskolákban, Öcsödön a faluszéli legelte- tőknél, Boldogházán az állomáson, Örménye­sen egy kisboltban, Abádszalókon egy újra­kezdő vállalkozónál. A sort hosszasan lehetne folytatni, hiszen hetvenegynéhány a település, négyszázezernél több a lakos. És itt, ezeken a helyeken engem elősorban nem az érdekelt, hogy 1990-ben ki kire, mire adta a voksát, ha­nem az emberi örömök, jajok, vélemények vol­tak a fontosak. Ezért nem értem önöket régi és új képviselőjelöltek): miért csak most iparkod­nak? Mert, aki ezt korábban megtette, való­színű, ismét befutó lesz. Ennyi előnye van a többiekkel szemben. Aki pedig elmulasztotta, úgy érzem: eső után köpönyeg. Hogy miért? Azért, mert az embereket leszoktatták arról, hogy mondják el a véleményüket. Ugyanis álta­lában nem ezek a vélemények voltak mérvadók. 20 éve, 10 éve sem és sajnos 1 esztendeje sem. Úgy látom, elkéstek a korteskedéssel. Pedig végre ezt a parlamentet mi választottuk! A nép. Mivel jó kun szólásmondás szerint a kutyának sem jó az első kölyke, ezért itt is hamar kibukkantak a hibák. Fájdalom, a hon­atyák úgy bebeto­nozták magukat, hogy kibillenthetet- lenek. Akár jók, akár szürkék, akár hason­lítanak a szagtalan kölnihez. Magyarul: észrevehetetlenek. Ráadásul engem mégsem ez, hanem az bosz- szant, hogy nagyon sokan közülük több helyről is húzzák a fizetést. Miközben szenátoroskod- nak, megmaradt a régi hivatásuk vagy találtak maguknak testhezálló másodállás(oka)t is. Ennyire egyszerű ma képviselőnek lenni, ami­kor látástól Mikulásig üléseznek, hogy mellette szövetkezetei, üzemet, iskolát, kórházat lehet igazgatni, vezetni? Úgy tűnik, ennyire, mert az­tán meg is látszik az üres padsorokon, kit hová szólít a másik bokros teendő. Egyet javaslok Uraim! A következő ciklusra, akit megválasz­tanak, koncentráljon csak arra az egyetlen egyre, amely költségeit mi, adófizetők álljuk! A többi részfoglalkozást meg hagyják, hátha job­ban halad az ország szekere. Mert a pedagógus, az orvos, az újságírói pálya egész embert kíván. Csak a parlamentben lehet úgy ücsörögni, hogy ezen kívül egészen más munkát is végeznek? Ej, ej nincsen ez így jól! Nem lepne meg, ha a választók nyomatékosan kémék a jelölt urakat: nyilatkozzanak már arról, miképpen képzelik el az előttünk lévő négy esztendőt, ha netalántán bejutnak a tornyos házba? Megmarad az igazga­tóságuk, az ilyen-olyan másod-, harmadállá­suk? Elvégre az országról van szó, amelyet le­het másodállásban is dirigálni, de ennek a levét a kisember issza meg. Mint most, mert ő aztán keményen fizet a régebbi és a legújabb adóssá­gokért! Nem csak az APEH-nek, de a nyugati bankoknak is ... Divat lett az ide-oda ülés, átülés is. Az illetőt megválasztotta egy párt vagy megválasztották az emberek, mert egy bizonyos pártot képviselt, és ők rá, meg arra a pártra szavaztak. Mire föl tessék, átül. Erre mondják: kész röhej az efféle voksolás, viccet csinál néhány ezer ember vé­leményéből. Pedig a választás ennél komo­lyabb, hiszen nem egy, két vagy két és félévre szól. Legalább is a közembereknek. És mivel az átlagmagyar 1990 óta sose volt ilyen becsben, csak úgy kapkodja a fejét, annyi párt akarja a voksát meg a kopogtatócéduláját. Kívülük akad több független is, ami egyféle állásfoglalás. A pártoknak meg ibolyaszerényen javaslom: ez a nagy törődés ne hagyja el őket az év második felében, me^ jövőre, majd azután, sőt annak utána sem. Legyen kedvesebb ez a kétmillió nyugdíjas, hétszázezer munkanélküli, néhány tízezer pályakezdő állástalan is. Foglalkozzanak velük, életükkel, mindennapjaikkal többet, fo­lyamatosabban, hallgassák meg őket. Néha ez is segít, mert legalább érzik: számítanak ők is. Va­lakinek, valakiknek akkor is, ha nem a kopogta­tócédulák gyűjtésének idejét éljük. Pedig ezek az emberek nem képviselői járandóságot, ki­váltságokat kapnak, hanem havi nyolc-tízezer­ből élnek. Most fontosak. De hogy mennyire tartják igaznak ezt a törődést, az pár hét múlva, azon a két májusi napon kiderül. Elvégre a tá­volmaradás is egyféle szavazás: ha eddig én nem kellettem, most ti nem kellettek. Sokan vannak, lesznek így, ez az egyik nagy tanulsága a demokrácia néhány évének. Én mégis azt ja­vaslom - ha egyáltalán elfogadják - el kell menni szavazni! Vagy az újakra vagy a régi­ekre, mert minden voks vélemény, ítélet. És hátha ez a második parlament jobb szemű, fülű emberekből verbuválódik. Akik nem csak főleg maguknak kaparnak, szavaznak meg zsíros végkielégítéseket, akkor is, ha halványabbak voltak az ibolyánál. Helyette úgy teszik a dol­gukat, hogy a köznép is érezzen valamit áldásos tevékenységükből. Valami olyasmit: erre az emberre érdemes volt adni a voksom! Mert, ha nem így lesz: félő, hogy csak a töredék választ. Természetesen mind a tíz és félmilliónak, tehát az egésznek. & Q-cM kUk Versek locsolkodóknak Átnyújtunk néhány szerzeményt tisztelt olvasóinknak, leginkább az erősebbik nem képviselőinek. Gondolván arra, közeleg a kölnis ünnep, így nem árt felfrissíteni verstu­dományunkat. KISFIÚKNAK: 1. Újra eltelt egy év, itt van húsvét napja Várták a virágok, szomjasan, sóhajtva Hallottam szavukat, locsolni eljöttem Sok szép virág köziül, ne hervadjon egy sem! Megöntözöm őket, ettől fölélednek Pár csepp kölnivíztől, újra szépek lesznek 2. Egy virágos réten álmodozva járok Név szerint ismerek, minden kis virágot Ibolyák, Hajnalkák virítanak körben Minden évben egyszer megöntözöm ókét Karcsú derekával ez felém integet Kinyíló szirmával az reám tekinget. Egyszer, ha felnövök, s elvesztem az eszem, Szakítok majd egyet, szívemre ölelem! INCSELKEDŐ LEGÉNYEKNEK: Szoknyád alatt „nyuszi" vagyon Meglocsolnám, hogyha hagyod! Meg is női majd egy-kettőre Selymes, göndör lesz a szőre! A verseket írta: Hoffer Károly vőfély „Nem nézek Náhlik tévét, politikai nézeteim nem engedik!” Évi négyszáz körüli a jogtalanul nem fizetők száma Csak Szolnokon évi két millió körüli az az összeg, amit nem fizetnek be a polgárok a magyar televízió műsorszolgáltatásáért, holott feltehető­leg - de nem bizonyíthatóan - több-kevesebb rendszerességgel, de nézik mindkét csatorna programját. Az össznépi, pénztárcakímélő játék egy nyilatkozat kitöltésével legálissá tehető. Ellenőrzés helyi szinten nincs, a lebukás kockázata minimális. Az ügyintéző napi közérzete magánügy. Nagyon sok gondot okoz a rengeteg lemondás - mondja Pápainé Faragó Mária A televízió-előfizetés fel­mondásához egy nyomtatványt kell kitölteni csupán a szolnoki 2. sz. postán, amelyen a név, lakcím feltüntetése mellett meg kell indokolni a felmentés ké­relmét. Az indokok változato­sak, gyakorlatilag bármit elfo­gadnak. Mazsolázzunk az iro­mányokból: „Nem nézek Náhlik tévét, po­litikai nézeteim nem engedik; nem megfelelő a műsor; videóm van; kábeltévét nézek; a televí­ziót számítógéphez használom; alacsony a jövedelmem.”- Minden esetben meg kell indokolni a felmentési kérel­met? - kérdezem Köteles Jó- zsefné tv-ügykezelőt, aki már közel tíz éve végzi ezt a mun­kát, ennél fogva igen megbíz­ható ügyfél- és emberismerettel rendelkezik.- Valamit okvetlenül fel kell írni. Azt is mondták már az ügy­felek, hogy kódoljuk le az egyes, kettes műsort, mert csak a műholdas programokat nézik. Valójában lehetetlen ellen­őrizni, aki más rendszereket is néz, bármikor átkapcsolhatja a készüléket a magyar adásra. Jött egy hölgy, aki egyszerűen be­dobta az ablakon a nyilatkoza­tot, mondván: Nem fizetek! Vi­lágos? Le kell nyelni, haza­menni és másnap újrakezdeni.- Igaz-e, hogy a legutóbbi előfizetési díjemelést követően tömegesen adtak le ilyen nyilat­kozatokat az emberek?- Az előző időszakhoz képest valóban tömegesen - kapcsoló­dik a beszélgetésbe Pápainé Faragó Mária osztályvezető. Az embereknek nagyon kevés pén­zük van, egyre kisebb kiadásra .törekszenek, ezért is mondják le sokan az előfizetéseket... gyakran jogtalanul.- Mennyire tehető a jogtala­nul lemondok száma, akikről feltételezhető, hogy renitens in­gyen kukkolók? - firtatom. Kötelesné tájékoztat, én pe­dig számolok. Havi 30-40-re, évi 400-ra teszi az évek hosszú során át kialakult, különleges szimatára alapozva azoknak a számát, akik bort isznak és vizet prédikálnak, vagyis papíron hűtlenek lesznek Náhlikhoz, de azért suttyomban nézik. Ez a szám beszorozva a kéthavi 920 forintos díjjal, bizony több mint két millióra rúg egy évben. És ez csak égy Szolnok nagyságú város „megtakarítása”. Hány ilyen város van az országban? „Szegény televíziót”, nem elég a maga baja, még a néző is sújtja. Önkéntelenül adódik a - kérdés: hol marad az ellenőrzés, ha a fizetési morál e területen is ennyire romlik? Arról nem is beszélve, ha csökkennek az elő­fizetők, csökken a tévé bevé­tele, ami újabb díjemeléssel jár.- Van-e joga a postának a díjlemondásokat vizsgálni?- Mintegy öt éve, hogy meg­szűnt ez a jogunk - mondja Kö­teles Józsefné. Volt egy tévéel­lenőrző gárdánk, akik közülete- ket, magánszemélyeket ellen­őriztek. Díjat szedhettek be utólag, végrehajthattak.- Es most mi a helyzet?- Állítólag az MTV-nek van egy ellenőrzési osztálya, ami Pesten már megkezdte ezt a munkát. Ezen kívül a tévé díj­nyilvántartó hivatala végez szú­rópróbaszerű ellenőrzéseket a lakónyilvántartó és az előfize­tési törzslista összehasonlításá­val. Az előfizetők november óta számlát kapnak, amit az adóhi­vatal rendelt el. Ez is zavaró do­log, mert a megszűnők is meg­kapják.- Problémás a díjbeszedés is - teszi hozzá Pápainé -, hiszen a 20 ezer szolnoki előfizető mintegy fele a 35 díjbesze­dőnknek fizet, akik viszont ke­vés lakót találnak otthon nap­közben. Volt, hogy nyakon csapták a kézbesítőt, mert tévé-díjat „merészelt” szedni. A legutóbbi, eddigi legna­gyobb mértékű díjemelést bi­zony a közvélemény enyhe morgása követte. A kéthavi díj összege egyre meredekebben ível felfelé. Míg ’86-ban 120; ’89-ben 160; ezt követően év- ről-évre 200; 260; 400; 500; 600, s most ’94 januárjától 920 forintba kerül a mozgókép-do­boz nyújtotta vizuális élvezet. Legalábbis annak, aki hajlandó megfizetni azt. Vannak persze kedvezmények és kedvezmé­nyezettek, de ha... Ha valaki a nyugdíjkorhatár után lesz rokkant, béna, moz­gássérült, akár úgy. hogy fel se tud kelni, nem jár neki az egész­ségkárosodottakat, hadirokkan­takat egyébként megillető teljes díjelengedés. Bizarr dolog le­írni, de ha előbb rokkan meg egy kicsivel az illető, nincs ez a hátrányos megkülönböztetés.- Van, hogy tolókocsiban sírnak itt, láb nélkül, mégsem tudok mit tenni - mondja felin- dultan Kötelesné -, pedig szí­vem szerint járna nekik a men­tesség. Az a réteg, amelyik tudna, meg nem fizet. Egyébként a második rok­kantsági csoportba tartozók vannak a mentességet kérők kö­zött legtöbben - folytatja -, kü­lönösen akkor jönnek tömege­sen, ha elhangzik a rádióban, tévében egy érdekvédelmi mű­sor. A súlyosan látás- és hallás- sérülteknek - ez a legutóbbi kedvezmény - ’92 január 1 -jé- től jár a mentesség. Folyamatos fizetés esetén a díj visszame­nően visszatéríthető.-És a hetven év felettiek?- Ezt is sokan félreértik. Az egyedül élőknek jár a mentes­ség 70 év felett vagy amennyi­ben a házaspár mindkét tagja nyugdíjat kap, abban az eset­ben, ha mindketten betöltötték a 70-et. Ha csak egy nyugdíjból élnek, elég ha az egyik betölti. Köteles Józsefné: - Hiába sír­nak itt tolókocsiban, láb nél­kül, ha a nyugdíjkorhatár után rokkantak le __ S okan elfelejtik, hogy a rá­dió- és tévé-előfizetési díj együtt van. Ez is rendezetlen jogilag. Egy ügyfél jött, hogy lemondja a rádió részét, mert csak tévéje van. Nincs rá lehe­tőség.- A hallottak alapján elég összetett ez a problémakör, pe­dig a Magyar Televízió színvo­naláról még nem is beszéltünk. Ez már egy másik riport, nem kevésbé izgalmas témája le­hetne. Ón fizeti-e az előfizetési díjat, egyáltalán néz-e tévét?- Természetesen fizetek, meg lehet nézni. Kevés időt töltök a tévé előtt, de érdekel az or­szággyűlés, a híradó, pedig azt is megváltoztatták. Ä gyere­keim szívesebben nézik a kábel­tévé csatornáit. Régebben szín­vonalasabb. jobb volt a műsor. Szaporán bólogat a kollé­ganő, Pápainé Faragó Mária:- Nagyon kevés időm van té­vézni, mivel két apró kisgyer­mekem van, de egy szóval jel­lemezve: romlott a magyar tévé műsora. * * * Miközben a nem egyszer több tucatnyi csatorna között „eltévedő” városi tévézők ilyen-olyan trükkös indokokkal megspórolhatnak évi közel hat­ezer forintos kiadást, addig az egyes, kettes csatornát néző fal­vak népe tovább tűnődhet az infrastrukturális és jogi szabá­lyozatlanságból fakadó egyen­lőtlenségeken. Mert egyenleg sem kell hozzá: minél több a nem fizető, annál többet kémek a fizetőktől. Piacgazdaság és morál. A kettő egymásra talált? Simon Cs. József (Fotó: K.É., S.Cs.J.) Rossz tévé-készülékek. Garantált, hogy ezeket már senki sem nézi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom