Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-21 / 93. szám

Parlamenti képviselőjelöltek — 3. sz. választási kerület Szabó Attila Zsolt - FKGP Iváncsik Imre - MSZP Mentsük meg hazánkat! 1967. december 19-én szület­tem Szolnokon. Azóta is itt élek. Nőtlen vagyok, nyugdíjas szüleimmel lakom. Végzettsé­gem autóvillamossági műsze­rész. Ebben a szakmában dol­goztam a Kőolajkutató és a KÉV-Metró Vállalatnál Szol­nokon. A kétkezi fizikai mun­kások közt vagyok, ismerem és szenvedem a velem azonos ko­rúak sorsát, életkezdési re­ménytelenségüket. De ismerem a mezőgazdasági munkából élők nehéz helyzetét is. Apai és anyai ágon őseim, nagyszüleim saját földjükön gazdálkodó pa­rasztemberek voltak. Ők el­szenvedték az elmúlt rendszer kényszerítő intézkedéseinek a hatását. Sosem voltam sem KISZ-, sem párttag az elmúlt rendszer­ben. 1990 január óta tagja va­gyok a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt­nak. 1993-ban a Független Ma­gyar Ifjúság nagygyűlésén or­szágos főtitkárhelyettesnek vá­lasztottak meg. Célom: a valódi nemzeti népérdekeket képvi­selő rendszerváltás megvalósí­tása, ahol az emberek békében, biztonságban élhetnek. Programom zöme a fiatalok problémáinak a megoldására és létfenntartásuk biztosítására irányul. A fiataloknak helyben első munkahelyet kell biztosí­tani és a fiatal házasoknak az első lakáshoz jutás jogát. És mindenben esélyegyenlőséget kell számukra teremteni. Elvi­selhetetlen, hogy a nemzet ge­rincét, az aktív munkásokat, a mezőgazdasági termelőket, kisvállalkozókat, értelmiségie­ket tudatosan kiszorítsák az or­szág építéséből, csak azért, hogy a magyar nemzeti értéke­ink elpusztuljanak. A szépen hangzó privatizáció alatt pedig néhány átmentett vezető a kül­földiekkel közösen tulajdonos lett. Ezért kellett először töme­gesen elküldeni a munkásokat a gyárakból, üzemekből, terme­lőszövetkezetekből, intézmé­nyekből, hogy a közösen meg­termelt javakból az emberek ne részesüljenek, ne legyen sok kis tulajdonos, ne legyen sok kis gazda. így a munkásság, a pa­rasztság, az értelmiség a priva­tizáció áldozata lett. A munka- nélküliséget mint szociális problémát napirenden kell tar­tani, felszámolásáért küzdeni kell. Felelősségre kell vonni és meg kell akadályozni a nemzeti értékeink, vagyonaink átmenté­sét, kimentését, saját kft.-be való vitelüket. Fennmaradásunk alapvető biztosítéka, hogy az ország le­gyen a magyaroké. Felemelke­désünk feltétele, a műveltsé­günk, oktatásunk, nevelésünk minősége, értelmiségünk meg­becsülése. A rokkantakkal, sé­rültekkel való törődés nagyon fontos. Éppen úgy fontos a ki­sebbségek, nemzetiségek joga­inak a megjelenítése, a korrekt tájékoztatás. Továbbá fontos a hazai termelők védelme a kül­földivel szemben. A termelők és a fogyasztók között kereske­delmi kapcsolatot kell kialakí­tani. A legfontosabb a bizton­ságos emberi lét megteremtése, az élet és az értékek védelme. Május 8-án itt az ideje, hogy évszázados történelmi múltunk tanulságaival megmentsük és eldöntsük végveszélyben lévő hazánk sorsát. A sorsfordulót a 86 éves Független Kisgazda- párt, a magyar nép pártja, a kis­emberek pártja biztosítja ré­szünkre. Döntenünk kell! Vagy mások döntsenek helyettünk? Vagy beletörődünk helyze­tünkbe? Merjünk kilépni a kö­zömbösségből. Bízom körze­tem lakosságának, a magyar népnek a nemzetmegmentő ere­jében. Bízom az ifjúságban! Szeretném megnyerni a válasz­tópolgárok bizalmát. Nagy Gábor - MDF Elsősorban a piacot kell élénkíteni Nagy Gábor - a választók számára legalábbis - elgon­dolkodtató személyiség. Az egyéni képviselőjelölt eseté­ben ugyanis elsősorban azon kell a választópolgárnak el­gondolkodnia, ki az az ember, akire szavaz. Csak másodlagos kérdés, melyik párt tagja. E so­rok írója elgondolkodott azon, milyen Isten adta talentum, ki­tartás és következetesség kell ahhoz, hogy egy ember oda ér­jen el, ahová Nagy Gábor mára elért. Életpályája Nagykátán kez­dődött 1950-ben. Paraszt szü­lők gyermekeként látta meg a napvilágot. Nyolc-kilenc éves korában már „két lóval” - mondja különös hangsúllyal - tud szántani, némi apai vagy nagy apai segítséggel. Azután sorsforduló következik életé­ben. Tsz-tagosítás ... A „ku- lák” nagyapát - makkegészsé­gesen 56 éves korában - agy­vérzés viszi el. Apja közli az agitátorokkal, hogy nem haj­landó „más lovát hajtani”. Se­gédmunkás, majd tanul és kő­műves lesz. (Nagykáta és kör­nyéke egyik legelismertebb szakembereként ment nyug­díjba tíz-egynéhány évvel ez­előtt. Ma kisnyugdíjas.) Fia - a mára képviselőjelölt - is tanul. Mégpedig kiválóan. Nagykátán érettségizik 1969-ben. Jelentkezik a Mű­szaki Egyetemre. Nem kis részt a szülők biztatására: „Föld nélkül csak bérmunkás lehetsz, fiam.” KISZ-jellemzés hiányában elutasítják. Apai tanácsra el­megy ipari tanulónak. Elekt­roműszerész és gyári munkás lesz. Mint „munkást” már fel­veszik a Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolára. 1974-től - jó államvizsga-eredményének köszönhetően - az ország ak­kori legnagyobb számítástech­nikai intézetébe kerül dol­gozni. A Rózsadomb tetejére. Látványos és gyors szakmai karrier veszi kezdetét. A ’70-es évek végén már szakmai folyó­iratokban jelennek meg írásai. Szakmai előadásokat tart Bu­dapesten. Azután elérkezik 1981. Újabb fordulat az életé­ben. Az intézet igazgatója - akit ő maga is nagyon tisztel, tanítómesterének tart - kínke­servek között mondja el neki, hogy „nem megy tovább ... Megkerestek a pártbizottság­ról. Nem tudom tovább kivé­deni - túl ismert lettél. Be kel­lene lépned először a Munkás­őrségbe, utána a pártba . . .” Nagy Gábor tudta, hogy vagy belép, vagy menni kell. Buda­pestet nem volt nehéz ott­hagyni, hiszen csak ingázóként járt oda, Nagykátáról. Zagyvarékason állást — és szolgálati lakást - ajánlott a tsz elnöke az akkor már országos hírű számítástechnikai szak­embernek. így költözött 1982-ben Zagyvarékasra a négyfős Nagy család. A szol­gálati lakás - „máséban lakni”, mondja ő - nem hagyta nyu­godni. ’83-ban már építkezik - apja, a kőműves segítségével - Rékason. Lehet, hogy megérzés? 1985 elején távozik a tsz-ből. „Nem adom a nevemet ahhoz, amit itt akarnak. Ez egy feneketlen pénznyelő kút lesz még akkor is, ha Önök szerint ilyen egy szocialista beruházás” - közli a tsz elnökével. Másodmagával gmk-t alapít 30 ezer forinttal. Ma is ennek a „gmk-nak” az elnöke. Csak­hogy mára úgy hívják, hogy Eiektrosoft Részvénytársaság. Vagy 200 millió forintos va­gyonnal, legalább 200 ember­nek munkahelyet biztosítva. Erre nagyon büszke a képvise­lőjelölt. Azt szokta mondani mostanában, „ .. .büszke va­gyok magunkra, mert ezt mi termeltük meg, nem spontán privatizáció révén szereztük.” Országosan ismert gazda­sági szakember, nagyvállal­kozó. A Szolnoki Rádió és Tv sokszor őt kérdezte, ha a gaz­dasággal kapcsolatban merült fel kérdés. Most azt mondja: „A vállal­kozókat nem adócsökkentéssel kell elsősorban támogatni. Nem hiszek az ilyen jellegű támogatás sikerében. Azt csak más emberek és rétegek ter­hére lehet megtenni. A piacot kell élénkíteni! Ehhez meg fi­zetőképes kereslet kell. Ahhoz tehát, hogy a vállalkozókat tá­mogassuk, mások életszínvo­nalán kell javítani. Ezt kívánja tőlünk a keresztény erkölcsi ér­tékrend is.” T. I. Szolnok Szerencsekosár nyereményakció sorsolása április 21-én 15 órakor az ÉLKER Kft. SAROK ABC-jében (Szolnok, Ady és Szapáry u. sarok) A rendezvényen vásárlási utalványok és a Solami Rt., Szolnoktej Rt., Szobi Szörp Rt., Duna Füszért, ATAFÉSZ Kft., Chio Magyarország Kft. termékeiből összeállított ajándékcsomagok kerülnek kisorsolásra. Aki a sorsolás napján az üzletben vásárol, külön ajándékot nyerhet! rSOLAMI Ch/o h&jngjjjgi' Kiegyensúlyozott stílusban Az országgyűlési képviselő elsősorban törvényhozó, mind- emellet köteles foglalkozni a vá­lasztókerület szavazóinak érde­keivel. Ez másabb, mint a ko­rábbi alkotmány által a képvise­lőt megillető, kötelező feladat. Nincs kijáró szerepe a képvise­lőnek. Iváncsik Imre, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje előbbi nézetei­hez azonban hozzáteszi: nem le­het az önkormányzatok feje föl­ött politizálni. A képviselőnek választóival szoros kacsolatot kell tartania, ismernie kell a vá­lasztókerületben élő emberek problémáit - jegyzi meg a har­mincnyolc éves politikus. A Szolnok városi szervezet el­nöke, a harmadik válaszói kerü­letjelöltje az MSZP megyei listá­ján az előkelő második helyen szerepel. A háromgyermekes családapa a szolnoki közélet ak­tív részese. Élelmiszeripari üzemmérnök, 1982-ben költözött a megyeszékhelyre. Alulról épít­kező: a napi politikai szóhaszná­latban elcsépelt, ám a gyakorlat­ban ritkán megvalósuló kifejezés egyúttal céloz az MSZP szemlé­letére is. A 3. választói kerület képviselőjelöltje ezzel a szolnoki önkormányzati frakció munká­jára is utal. A megye településein több ezer választópolgár jelent meg a párt fórumain. A képviselő a választókkal rendszeres kapcsolatot tart, és ismeri helyzetüket; a helyzet je­len esetben gondot is jelenthet; az ismeretek alapján az életkö­rülményeket ismerve vesz részt a törvényhozás munkájában - mondja Iváncsik Imre. Hozzáte­szi, a helyi sajátosságokat figye­lembe kell venni, nem lehet azo­nos módon orvosolni az ország sebeit. Szakértelem; szolidaritás, másképp fogalmazva esélye­gyenlőség; nyílt, kötetlen stílus, párbeszédkészség: ez az a hár­mas, amely megítélése szerint vonzó támogatóik számára. Ezút­tal sem szabad megkerülni a megoldási módokat. Kezelni kell a mély gazdasági válságot, vi­gyázva az ország működőképes­ségére. Nem csak ezek lehetnek közérzetjavító intézkedések. A mezőgazdaság talpra állítása, az oktatási intézmények önállósá­gának biztosítása legalább ilyen fontos feladat. Iváncsik Imre hangsúlyozza, a munkahelyek védelme, új mun­kahelyek teremtése az egyik leg­fontosabb tannivaló. S honnan az erő? Látták az emberek, milyen a parlamenti frakció munkája. Visszafogott, kiegyensúlyozott. A parlament­ben lényegi kérdésekkel foglal­koztak. Nem hagyták magukra a rendszerváltás veszteseit. Más­részt az emberek elégedetlenek a kormány eddigi tevékenységével. Mikor lesz lehetőség az ígéretek megvalósítására? Ha kormányté­nyező lesz a szocialista párt - jegyzi meg a képviselőjelölt. Sz. Z. Marjas Kornél - Vállalkozók Pártja „Központi támogatást régiónknak” 1950-ben születtem Ózdon. Édesapám a kohászati üzemek­ben dolgozott. Édesanyám az otthon mindennapjait biztosította a család számára. Egy bátyám van. Nős vagyok, feleségem ügy­intéző, három gyerekünk van. Általános iskolát szülővárosom­ban, középiskolai és egyetemi tanulmányaimat Miskolcon, il­letve Budapesten végeztem el és szereztem mérnök-közgazdász diplomát. 1973-ban pályakezdő gázmémökként helyezkedtem el a gáziparban, ahol műszaki ügy­intéző, osztályvezető, majd üzemvezetői munkaköröket tö- löttem be. 1987-től pályázat eredményeként kerültem a Tigáz szolnoki üzemigazgatói munka­körébe. Az elmúlt hét év alatt közreműködtem abban, hogy a megyében a gázzal ellátott tele­pülések száma 11-ről 28-ra, a gázfogyasztók száma 25 ezerről 75 ezerre növekedett. Olyan parlamenti munkában szeretnék részt venni, ahol a képviselők a választóinak, a te­lepüléseinek és a régióinak érde­keit képviselik az egész társada­lomban való beilleszkedés mel­lett. A törvényalkotási folya­matba ne a politikai-ideológiai pártcsatározások, hanem a gaz­daságépítés feltételeinek megha­tározása legyen a fő szempont. Szükségesnek ítélem meg a múlt tévedéseinek, hibáinak, fájdal­mainak lezárását „társadalmi közmegbékéléssel”, a kárpótlási és igazságtételi folyamat gyors befejezését. Azt kívánom képviselni, hogy a választópolgárokat érintő tör­vények közérthetőek, egyértel­műek és végrehajthatóak, a gaz­dasági életet, a vállalkozókat érintő rendelkezések időtállóak, hosszú távú érvényűek és kiszá­míthatóak legyenek. Meggyőző­désem, hogy egy csökkentett adózási rendszerrel, a költségve­tési kiadások csökkentésével, vállalkozásfejlesztő és munka­helyteremtő befektetés ösztön­zéssel nagyobb társadalmi ter­méket tudunk előállítani. Meg kell állítani az agrárágazat to­vábbi összeomlását, a mezőgaz­daság szétzilálását, a termelőka­pacitások csökkentését, biztosí­tani kell a jövedelemteremtő ké­pességet és a finanszírozhatósá­got. Mindehhez elengedhetetlen a pénzügypolitika átalakítása, az infláció és a hitelkamatok mér­séklése. A gazdasági növekedés, az ál­lamháztartás indokolatlan és pa­zarló költségeinek csökkentése lehet alapja a szociális ellátás biztosításának. Meg kell állítani a. tömeges elszegényedést, bizto­sítani kell az egészségmegőrzés növekvő színvonalát, az egész­ségügyi ellátás és járulékfizetés összhangját. Rövid időn belül vissza kell állítani a nyugdíjak reálértékét. Ha ezek az országot lendítő ügyek mozgásba jönnek, hatással lesznek választókerületemre is. A költségvetés és az önkormány­zat támogatásával, a lakosság hozzájárulásával megvalósulhat a települések közműellátása, fej­lődhet közellátása. Képviselni kívánom, hogy a gáz-, víz-, csa­torna-, út- és telefonhálózatok megvalósításához az állami tá­mogatás, az áfa-mentesség és a hitelkamat-támogatás biztosított legyen a családok számára. Köz­ponti támogatást kell biztosítani Kelet-Magyarország munka- és életkörülményeinek javítására. Túróczi János - Agrárszövetség „Az ország sorsának kulcsa a gazdaság” Számomra az a szerencse ada­tott meg, hogy az életem eddigi, 20 évi munkával töltött évéből szinte ugyananyit a foglalkozhat­tam a gazdaság kérdéseivel. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola mezőgazdasági szakán szereztem diplomát, így logikus, hogy munkámat a mezőgazdasághoz rendeztem és végzem a mai na­pig. Teszem ezt annak ellenére, hogy roppant nehéz időket kellett végigküszködni, s meg kellett élni egy világszínvonalú mező- gazdaság teljes szétzilálását. Mára az agrárvertikum teljes vál­ságba került. A szövetkezetek nehéz helyzete súlyosan érinti a vidéki embereket, hiszen a fal­vak lakosságának többsége eddig a szövetkezetekben dolgozott, ebből élt. Látni kell, hogy a fal­vak lakóinak nincs más lehetősé­gük, csak a mezőgazdaság. En­gem - aki megszállottan szeretek a mezőgazdaság kérdéseivel fog­lalkozni - ez késztetett, hogy in­duljak a választásokon. Mára már mindenki látja, s a „tettesek” is kénytelenek elis­merni: borzasztó bűnt követtek el a mezőgazdasággal, a vidéken élőkkel szemben. A képviselője­löltséget az Agrárszövetség fel­kérésére, mint a vidékért, a gaz­daságért (elsősorban a mezőgaz­daságért) felelősséget érző em­ber vállaltam. Gyakorló gazdasági szakem­ber vagyok, s remélem, 1994-ben ez már előnyt jelent. Felemelkedésünk záloga a gaz­daság rendbe tétele. Olyan vi­szonyokat kell teremtenünk, melyben a megalapozott gazda­sági növekedés beindulhat. Le kell szorítani a már-már elvisel­hetetlen mértékű munkanélküli­séget, meg kell őrizni mindenki számára a már elért életszínvo­nalat. Kiszámítható gyarapodást kell biztosítani. Nem szabad megengedni, hogy a nyugdíja­sok megszolgált juttatása leért­ékelődjön, mint ahogyan azt sem, hogy a jövőt megalapozó humán értelmiség ne nyugodt körülmények között dolgozzék. Olyan társadalmat kell építeni, amelyben van perspektívája, ér­telme a munkának, ahol nem a letargia, a kilátástalanság a je- lemző. Miért az Agrárszövetséget vá­lasztottam? Elsősorban azért, mert programja közel áll az enyémhez. Annak kialakítása során az én véleményemet is fi­gyelembe vették. Az Agrárszö­vetség pragmatikus, gyakorla­tias, tenni akaró - nem ideologi- zálgató szervezet. Tagjai nem a múlthoz való viszonyuk tisztá­zására tesznek újra és újra szána- las kísérletet, nem akarják a tör­ténelem kerekét visszaforgatni, nem akarnak faekével szántani, hanem az építés, a felemelkedés megvalósítására készülnek. E szervezet a józan szakérte­lem pártja; kidolgozott gazda­sági programmal rendelkezik. E programot azok a gyakorló szakemberek alkották, akik vi­lágszínvonalú mezőgazdaságot hoztak létre, s azt működtették. Ez a program megjelöli a kitörés irányát: mezőgazdaság és élel­miszeripar. Tudomásul kell venni: ez az ország agrárország volt, az ma is, és nincs más útja, mint hogy ez legyen a jövőben is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom