Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-21 / 93. szám
1994. április 21., csütörtök Körkép-----hirdetés 5 E gészségügyi verseny Karcagon Az infúzió szerelékének összeállítása Tegnap Karcagon, a Gábor Áron Gimnáziumban és Egészségügyi Szakközépiskolában rendezték meg az egészségügyi szakmai regionális versenyt, melyre Nyíregyházáról, Debrecenből, Mátészalkáról, Berety- tyóújfaluból és Karcagról érkeztek a versenyzők. Löki Lászlómé igazgatónő köszöntése után a tanulók megkezdték írásbeli vizsgájukat, a felkészítő tanároknak pedig dr. Vígh Gyula anasthesiologus adjunktus, a Debreceni Orvostudományi Egyetem traumatológiai tanszékének tanára tartott előadást a fájdalomcsillapításról. Mint mondta, a fájdalomról alig tud valamit az autonómia, valamivel többet a filozófia, a klinikus, de a legtöbbet mégis a beteg tudja. Éppen ezért kell komolyan venni a betegek információit a kezelések megállapításához. Szólt arról, hogy hazánkban még nem terjedt el a fájdalomterápia, s fájdalomambulancia még meg sem jelenhetett. Ezek pedig nagyon fontosak lennének ahhoz, hogy a krónikus, tumoros betegeknek elviselhetőbbé tegyék a fájdalom érzetét. Megemlítette, hogy Debrecenben létrehozta a fájdalomambulancia alapítványt, melynek céljáról elmondta, hogy szeretnének egy komplett képzést adni a szakembereknek is. Az előadás után a 18 versenyző megkezdte a szóbeli vizsgát, ahol három feladat volt: össze kellett állítani egy infúziós palackot, végteleníteni. felszerelni. Fel kellett ismerni a szondázás eszközeit, s fel kellett készíteni a beteget. A harmadik: a műtét előtti injekciót kellett felszívni. Itt a megadott mennyiségre kellett figyelni. A zsűri a megadott szempontrendszer szerint értékelte a versenyzőket, akik közül 1. Csuka Rita (Debrecen) - Adi Annamária (Nyíregyháza), 2. Barócsi Krisztina (Debrecen), 3. Katona Beáta (Debrecen).- de Száz kilón felül - nem először Teknősbékacsempész Nagylakon A nagylaki határátkelő vámosai egy macedón férfi személykocsijában 214 darab görögteknőst találtak kedden. A Lengyelországban élő férfi, elmondása szerint, saját fogyasztásra vitte volna hazájába a nagy eszmei értékű, védett állatokat. A teknősök két napot töltöttek zsákokba varrva. A férfi 84 kilogramm teknőst jelentett a vámosoknak, ám amikor azok megnézték a zsákokat, kiderült, hogy sokkal többről van szó, az állatok összsúlya 171 kilogramm. Szállítójuk nem először utazott át ilyen szállítmánnyal Magyarországon keresztül, más határátkelőknél korábban többször lépett be, s ment tovább a teknősökkel. Az állatokat kedden este a szegedi Vadasparkba szállították. Egyházi István igazgató a Magyar Távirati Irodának elmondta, valószínűleg elegáns éttermek asztalára szánták a teknősöket, hiszen nyolcvan százalékuk idős példány, hobbiállatnak nem alkalmas. A Görögországban szigorú védelem alatt álló teknősök eszmei értékét nehéz meghatározni, de milliós nagyságrendre tehető. A Vadaspark vendégeinek további sorsáról a napokban döntenek. Addig Szeged vendégszeretetét élvezik. (MTI) Méhek napja A Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére ez év április 30-án először, a következőkben pedig minden esztendőben megtartják hazánkban a méhek napját. Mindezt szerdán, a Földművelésügyi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón jelentették be. A szakemberek szerint hazánkban a mézfogyasztás igen alacsony: az egy főre jutó évi fogyasztás csak mintegy 30 dekagramm. A méhészek sérelmezik, hogy a méz nagybani felvásárlási ára többször is csökkent. Jelenleg az akácméz kilójáért 130 forintot kínálnak. (MTI) Országos bajnokságra készülnek avagy művészet? A fiatalok a helyőrségi művelődési otthonban készülnek fel az április 30-i versenyre Krizmanics Ferenc vezetésével Sport, PELIKÁN TÁNC-SPORT EGYESÜLET x SZOLNOK ^ Szeretem a táncot, ám egy-egv áttáncolt éjszaka után elő-előfordult, hogy kemény izomlázzal küszködtem napokig. Úgy hiszem, így van ezzel mindenki, aki nem versenyszerűen űzi e szép szórakozást. Nem is tudom, szórakozás-e vagy művészet, avagy sport. A kérdés eldőltnek látszik. 1994. január elseje óta a versenytánc önálló sportággá vált - kezdte bevezetőjében Pásztor Ferenc, a Repülőtiszti Műszaki Főiskola Pelikán Tánc-Sport Egyesületének menedzsere. Azt, hogy a világon a versenytáncot sportként próbálták elfogadtatni, bizonyítja, hogy 1976-ban a németek a müncheni olimpia idején szerették volna, ha a versenytánc önálló olimpiai számmá válik, akkor a bemutatóig jutottak. Ez nagyon jó jel, mert néhány olimpiával ezelőtt szintén bemutató jelleggel jelentkezett a tenisz is, és a legutóbbi olimpián már önálló versenyágként rendezték meg ezt a versenyt. így reményeink biztatóak. Alátámasztva, hogy menynyire sport a tánc, csak egy számadat. Mivel a tánc páros sportág, ezért összhasonlítható a páros tenisszel. Míg a teniszezők hasonló idő alatt 170 kalóriát égetnek el, addig a roki versenytánc változatában a páros 250 kalóriát képes elfogyasztani. Ez úgy hiszem, magáért beszél. Az viszont köztudott, hogy a teniszezőket mindenki elismeri, hogy igen kemény sportágat űznek, míg a táncosok még küzdenek a sportként történő elismerésért. A versenytáncban is vannak kategóriák, mint minden sportban. És minél feljebb kerül a páros, annál nehezebb a lépcsőfokokon ugrani. Klubunkban Bre- zovai Ildikó és Krizmanics Ferenc már „A” kategóriában szerepelhet, de ők a klubunk alapítótagjai, és mivel ez évben lettünk 5 évesek, ők tudnák csak igazán megmondani, hogy mennyi munka, kín és gyötrődés van egy-egy sikkes mozdulatban, ami a versenyen oly egyszerűnek tűnik. Ők az utánpótlás tanítói. Hogy egyesületünk idáig és ilyen szintre jutott, oroszlán- része van Molnár Anna művészeti vezetőnek, akinek jelentős szerepe volt abban is, hogy április 30-án az Olajbányász Sportcsarnokban megrendezhetjük a „B” osztályos országos társastánc-bajnokságot. Reméljük, hogy szponzoraink jelentős segítségével, a Ge- oinform Kft. nyomdai kapacitásával és a Kaiser sörgyár támogatásával sikeres és színvonalas versenyt láthat Szolnok város közönsége, és a következő években hagyománnyá válhat a pályázaton megnyert rendezvény. Még annyit a versenyről, hogy a közönségnek meglepetéseket tartogatunk, de erről majd később számolunk be.-Barna Sándor-
