Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-18 / 90. szám
4 1994. április 18., hétfő------------------------------------------------------1--------------------------------------® A szerkesztőség postájából ® A Szűcs-telepen lakók gondja, kérése A város polgármesteréhez A felvétel a Rába és Sziget út sarkán készült az elmúlt napokban! (Fotó: Korényi Éva) Tisztelt Polgármester Úr! A rendszerváltás előtt 30 évig - az építési tilalom miatt - sajnos senki nem tett semmit a szolnoki Szűcs-telep infrastruktúrájának fejlesztéséért. A tilalom feloldása után is előbb épült meg egy funkcionárius hobbitelkéhez vezető gázvezeték, csatorna és aszfaltút, mint a város belterületéhez tartozó területeken. Az utóbbi években kedvező változásban reménykedtünk, de sajnos minden maradt a régiben, a lakókörzetünkben továbbra is csak magunkra számíthattunk. Jelentős önerővel megépítettük a gáz- és csatornahálózatot, valamint 3 éve az útjaink alapját is. Vállaltuk, mert a szilárd burkolatú út iránti kérelmünket minden esetben azzal utasították el a városházán, hogy a közművek elkészítése előtt nem tudják támogatni. Megjegyzem, más utcákban (vajh milyen nyomós okra tekintettel?) a közművek hiányában is elkészült a szilárd útburkolat, és szinte biztosra vehetjük, hogy a most épülő szolnoki területeken is előbb lesz mint a mi, mindenki által szívesen elfeledett és lassan ismét sártengerbe merülő Szűcs-telepünkön. Tisztában vagyunk azzal, hogy a város kevés pénzzel gazdálkodik és azzal is, hogy közeleg a világkiállítás, amire ugyancsak készülni kell, hiszen várhatóan sok látogató érkezik a megyeszékhelyre. Csak majd arra kell ügyelni, nehogy letérjenek a több millióba került, szobrok által övezett, szépen parkosított főútról - mondjuk a Szűcs-telep felé. A telepen lakók nevében: Hidvégi Péter Számítógépet kapott az óvoda - ajándékban Köszönet a segítségért A szolnoki, 5. számú Óvodai Intézményben folyó nevelési és az ezt segítő feladataink magasabb színvonalú ellátásához felmerült egy komplett számítógép „munkába állításának” igénye.A gépet - szűkös anyagi helyzetünkben - költségvetésünkből csak távolabbi időpontban tudtuk volna megvenni, ezért támogatót kerestünk. Kérésünket a szolnoki SZOLINFOT Információtechnikai Kft. ügyvezető igazgatója, Mátyus Ernő úr megértőén fogadta, és a múlt hónapban - az általa vezetett kft. nevében - egy komplett IBM kompatibilis PC számítógépet adományozott intézményünknek. A kft. ajándékát, Mátyus Ernő úr segítségét - az intézmény óvodás gyermekei és munkatársaim nevében - az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is tisztelettel megköszönöm. Tótáné Tóth Éva intézményvezető Küldjön egy képet! Drága nagymamánk - 90. éves születésnapján Ez a felvétel özv. Molnár Lajosnéról, szeretett nagymamánkról készült az idén, húsvét hétfőjén, amikor mesterszállási otthonában 90. születésnapját ünnepeltük. A mama - kora ellenére - ma is szépen ellátja magát, sőt a ház körüli veteményezést sem bízza másra. De legszívesebben a virágoskertben dolgozgat. A napi meleg ételről - könnyítésére - természetesen ma már az ugyancsak Mesterszálláson, a közelben lakó lánya, Kakuk Józsefné (Molnár Erzsébet) gondoskodik. Két fia, egy lánya született, s ma hat unokával, négy dédunokával büszkélkedhet. (A két fiát sajnos már eltemette.) A születésnapi eseményen készült képet őrzi és beküldte egyik unokája: Kakuk István, Szolnok A tavaszi hadjárat évfordulóján A tavaszi hadjárat 145. évfordulóján, április 3-án ötödik alkalommal vonultak fel - korhű öltözetben - a lovasok Jászjákóhalmánán. A község lakóinak nagy élményt jelentett a látványos felvonulás, melyen ott voltak a mazsorettlányok, a hangulatos zenét pedig a központi tűzoltózenekar szolgáltatta. A Történelmi Lovas Egyesület mellé már számtalan hasonló egyesület felzárkózott, s hol van 1990, amikor csak hét lovas vonult fel? Az idén már 40 körüli a számuk, de a megemlékezés valamennyi helyszínére nem mindegyikük tudott eljutni. A Damjanich téri kopjafáknál Katona Tamás államtitkár - kisfiával volt jelen - beszélt az 1849-es eseményekről, melyekből a jákóhalmiak is kivették részüket, és külön megemlékezett Kossuth Lajos halálának centenáriumáról. Rakó József, a Pro Patria Szövetség országos elnöke a gyermekmozgalom hagyományőrző erejéről beszélt - említve a település múltbeli gyermekhősét: Tóth Imre Andrást. Ezt követően Németh Gabriella és Szűcs András nagykátai hagyományőrzők oklevelet kaptak, mellé a helyi születésű Laki Ida festőművésznő rézkarcát. Az esemény befejezéseképpen a lovasok és a tápiósze- csői honvédelmi szakközépiskola tanulói, akik első akalom- mal vállalkoztak arra, hogy Tiszafüredtől Vácig végigfutják az útvonalat, a kopjafáknál koszorúkat helyeztek el. Fodor István polgármester Halottaink békéjét vigyázzuk A temető nem lehet átjáróház és szeméttelep Az Új Néplap március 30-i, valamint az április 8-i számából is tudomást szerezhettünk az utóbbi idők sajnálatos sírgyalá- zásáról. Arról a minden jóérzésű embert felháborító tényről, hogy a temetőben randalírozók a koszorúkból lakhelyet készítenek ... Köszönet a Megatron Kft. őrző-védő embereinek, akiknek március 28-án sikerült tet- tenémiük azt a személyt, aki 107 szál selyemvirágot lopott el a sírokról, s további intézkedésre átadták a Szolnoki Rendőrkapitányságnak. Az elmúlt évben, de az idén február-március hónapokban is számtalan panaszt lehetett hallani az elhunytak hozzátartozóitól, hogy a drága selyemcsokrok folyamatosan eltűnnek a vázákból stb. Mint sértett, én is felkerestem a kft. vezetőjét, és elmondtam, hogy véleményem szerint az elkövetők - megbízás alapján - a virágokat a piacon értékesítik. Ugyanis többen meggyőződtünk már arról, hogy sírkeresés ürügyén szemelik ki azokat a sírokat, ahonnan aztán virágot lophatnak ... Április 6-án például két fiatal lány Szekeres Anita sírját kereste, majd az egyik sírról tulipánt szakítottak, azzal mentek tovább - a nemlétező sírt keresni. Megszólítottuk őket, s mondtuk, hogy a környéken nincs Anita feliratú sír. Ezek után átmentek a másik oldalba, eldobták a virágot, és elhagyták a temetőt. Úgy látom, a temetőgondnokság mindent elkövet annak érdekében, hogy a halottak nyugvóhelyén rend, tisztaság legyen, és anyagiakban is sokat áldoz azért, hogy szép, kulturált környezet fogadja az elhunytak hozzátartozóit. Padokat helyeztek el, hogy a beteg vagy fáradt, esetleg messziről érkezett emberek is egy kicsit megpihenhessenek. Ezzel szemben szomorúan tapasztalhatjuk, hogy a temető betonkerítésén zsákba rakott hulladékot dobálnak át, s a gyerekkocsitól kezdve, mindenféle szemetet. Végezetül kérem az elhunytak hozzátartozóit, sorstársaimat - legyenek idősek vagy fiatalok -, közösen munkálkodjunk, segítsünk a temető gondnokságának, az őrző-védő szolgálatnak, s nem utolsó sorban a rendőrségnek. Észrevételeinket azonnal jelezzük; és egymással összefogva, ne engedjük, hogy a temető átjáróház és szeméttelep legyen. Halottaink békéjét ne csak az őrszolgálat, hanem mi is - a gyászoló hozzátartozók - vigyázzuk! - írta többek között olvasónk. Id. Olej Zoltán Szolnok Együtt ünnepeltek A kisújszállási Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai április 11-én a ’48-as Társaskörrel együtt meghitt, családias összejövetelt tartottak. Ezen az eseményen adta át dr. Ducza Lajos polgármester úr Máthé Endrénének, a társaskör elnökének a Gaál Kálmán díjat, amit a ’48-as Társaskör mint hagyományőrző és ápoló szervezet kapott. A másik díjat Fekete Józsi bácsi, a Városvédő és Szépítő Egyesület tagja vehette át - a közösség érdekében kifejtett, a városért tett fáradhatatlan munkájáért. Ezt követően a költészet napjára emlékeztünk. Az ünnepség fényét emelte, amikor a gimnazisták, a kisújszállási költő, Csukás István verseit adták elő - nagyon szép összeállításban, Kiss Kálmánná vezetésével. Az Új Néplap nyilvánossága előtt is szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik a jól sikerült összejövetel megszervezésében bármivel támogattak, közreműködtek. Köztük: Máthé Endrénének, Szilágyiné Juliska néninek, valamint az egyesület vezetőinek és nem utolsó sorban a kaszinó tagjainak, akik lelkes hozzáállásukkal mindenben segítséget nyújtanak a társkör működéséhez. Varró Lászlóné könyvtáros Kisújszállás „Kérem, dicsérje meg ezt az embert” Akiről a tolongó utasok is példát vehetnének Az alábbiakban közreadott levelet a kedves utas a Jászkun Volán Részvénytársaság vezetőségének címezte. Béres András titkárságvezető közvetítésével azonban hozzánk is eljutott, és a figyelemre méltó, elismerő sorokat szívesen tárjuk a nyilvánosság elé: Manapság, ebben a rohanó, kíméletlen viágban sajnos egyre ritkábban lehet találkozni emberséggel, udvariassággal, figyelmességgel. Nagyon nehezen mozgó, nyugdíjas vagyok, akit a tömeg könnyedén elsodor a buszmegállókban, főképp a felszálláskor. A közelmúltban, amikor utolsóként próbáltam felkapaszkodni, a buszvezető kiszállt a vezetőülésből, s udvariasan, kedvesen felsegített, majd leszálláskor is fogta a kezem. Kár, hogy nem minden sofőr ilyen! Elhiszem, hogy rohan a világ, türelmetlenek az emberek, de egyszer mindenki lerobbanhat és megöregszik, s olyan jóleső érzés, amikor az ember ilyen segítőkész, türelmes, aranyos emberrel találkozik. A buszvezető neve: Vörös József. Tisztelt Főnök Úr! Kérem, dicsérje meg ezt az embert, mert a magatartásáról minden tolongó utasnak, kíméletlen fiatalnak példát lehetne venni. Tormási Sándorné nyugdíjas Szolnok Expressz - ajánlva Adsz és közben kapsz? Egy .játékos kedvű” olvasónk figyelemre méltó levéllel kereste meg szerkesztőségünket. Az alapítványok helyzetével foglalkozott, azok közül is kiemelve a „Hét törzs” Alapítványt, amely megyénkből indult az országot meghódító kőrútjára. Ennek az alapítványnak röviden az a lényege, hogy bárki pénzzel úgy támogathatja a honfoglalás 1100. évfordulójához méltó megünneplést, hogy közben - új tagok beszervezésével - maga is nyerhet. És olvasónknak itt van a legnagyobb gondja. „ . .. Mivel a magyar ember játékos kedvű, és inkább az legyen, mint elkeseredett, hagyjuk játszani! Miért kell ezt a nemes célú kezdeményezést megzavarni? - kérdezi, abból az aspektusból, hogy tudomása szerint az APEH tervezi a játékban pénzhez jutók megadóztatását. Mondhatom, bizony az adóhatóság kemény sarcai több éve már az én tekintetemet is komorrá tették. Ebben az alapítványban ugyan még nem játszottam, de magam is játékos kedvű vagyok: totózom, lottózom, s néha sorsjegyeket is kapargatok - az átlag magyar ember mohóságával, ezért van véleményem is: Kedves Olvasónk! Az előzőekben említett játékformáknál még valahogy értem is az adóztatást, a nyereményalap levonását, vagy jobb ha úgy mondom: megszoktam. A világ csaknem minden országában így van ez. Hogy jól van így vagy sem, ezen órákat lehetne vitatkozni. De gyanítom, hogy ettől még marad a jól bevált rendszer, játékos kedvünkkel hosszú távon biztosítva - ha csak nem emelik tovább a szelvények árát - egy tartós állami bevételt. Mi a helyzet azonban az alapítványokkal? Ez véleményem szerint egészen más kérdés. Igazat kell adnom Önnek, amikor ezt írta: „Egymást szerveztük, győzködtük, hogy adsz és közben úgy kapsz. Saját megadózott fizetésünkből támogattuk az alapítványt. Ha valaki pénzhez jutott, az a boltban költötte el, tehát az állam így is hozzájutott a 25 százalékos adóhoz. Hol károsul akkor az APEH?” - Logikusnak tűnik a feltevése, hogy ezek után még egyszer adót fizetni kettős tehertétel. Jogosnak tartom azon felháborodását is, amikor arról ír, hogy a legális játék beindításakor kellett volna közölni a játékszabályokat, nem pedig utólag. Ha most azt írom, hogy adóhatáságunktól több hasonló lépést megszoktunk már, túl banálisnak tűnhet a válaszom. Éppen ezért inkább így fejezem be: Remélem, hogy az APEH még engedi játszani az embereket úgy, hogy közben ő is betartja az „adsz és közben kapsz” elvét. Üdvözlettel: Az előőrs felderítése után A májusi diáknapra készülődve ■■■■■■ A Jászdózsai Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon több éves hagyományként szervezi és rendezi meg diáknapjait, melyeken tanulóink és tanáraink a legkülönfélébb versenyeken, vetélkedőkön mérik össze felkészültségüket, tudásukat, s közben megismerkednek a táj természeti-gazdasági-kulturális értékeivel. Hogy is kezdődött? Három évvel ezelőtt még falunkban tartottuk meg e napot, melynek során községünk múltjával és jövőjével ismerkedtünk, majd 1992-ben Nagyvisnyóra mentünk - az iskola 240 tanulója közül 180-an és 20 nevelő - háromnapos táborozásra. Tavaly pedig Mátrafüreden tartottuk a diáknapot. Az előzetes feladatokról iskolaújságunk, a „Sulidumák” hasábjain adtunk tájékoztatást. A program során, a három nap alatt szemmel láthatóan erősödött a közösségi szellem, végig remek hangulat uralkodott. Az idén Salgótarjánba megyünk, és a sikeres táborozás érdekében a diáksport egyesület március 25-27 között „terepfelderítő előőrsöt” küldött, akiknek az volt a feladatuk, hogy a helyszínnel ismerkedve, konkrét javaslatot tegyenek a program kialakítására. Mint felderítők (harmincán), a három nap alatt szinte az egész környéket bebarangoltuk, s mintegy 80 km-t tettünk meg. Megmásztuk a Salgó várhoz vezető meredek utat, még a Boszorkány-kőre is felkapaszkodtunk (felvételünk e kemény próba előtt készült). Végül ellátogattunk a tarjáni öblösüveggyárba, ahol az üvegfúvás tudományával ismerkedtünk. Az idő rövidsége miatt Szécsénybe és Hollókőre már nem jutottunk el, de a diáknapok során ezekre a helyekre is feltétlenül ellátogatunk. Reméljük, a május 5-7-e között rendezendő diáknapjaink jól sikerülnek, s gazdag élményről számolhatunk be. Kosa Ferenc - tanár, Jászdózsa Engedtessék meg ... Fekete lyuk címmel, b. gy. aláírással jelent meg az április 6-i számukban az a kis írás (képpel), amihez engedtessék meg néhány gondolat. Igaz, hogy valakinek sáros lett a keze, vagy elhasznált kb. 100 Ft értékű festéket a szóban forgó poszter bemocskolására, a „parazita” feliratra, de vajon b. gy. tudja-e, kinek a pénzéből jutott ilyen hírverésre, sok-sok, hatalmas méretű poszterre? No meg a postaládánkba naponta dobált szórólap, propagandaanyag kinek a zsebére megy - miközben nagyon sokan napi megélhetési gondokkal küszködnek? Lovas Ernő Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
