Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
4 Kultúra — hirdetés 1994. április 16., szombat Nehéz a magyar nyelvű iskolák érdekeit képviselni Beszélgetés Hargita megye tanfelügyelőjével Noha szerény számítások szerint is ma legkevesebb 1,8 millió magyar él Erdélyben, mégis a magyar tanfelügyelő annyira fehér hollónak számít, hogy párját ritkítja. Eggyel közülük a minap sikerült Szolnokon beszélgetni. Bondor Istvánnak hívják, 48 éves, fizika-kémia szakos tanár, és Hargita megye tanfelügyelője. Egyébként Székelyudvarhelyen él.- Bondor úr, milyen érzés ma Erdélyben magyar tanfelügyelőnek lenni?- Romániában nagyon nehéz, Hargita megyében könnyebb, mert a lakosság többsége magyar, és a román kollégákkal is megértjük egymást.-Miképpen lett tanfelügyelő?- Az 1989. decemberi forradalom után, 1990-ben választottak meg. Akkor igent mondtam, és azóta rájöttem, mennyire nehéz ez a hivatás. Elsősorban azért, mert afféle védőszárnyként tesszük a dolgunkat. Védjük a Tanügyi Minisztérium és a kormány nyomását, segítünk az igazgatóknak abban, hogy megfelelően tudjanak dolgozni.- Ki és mi ellen?- Azonnal magyarázom, ugyanis nincs az országban tanügyi törvény. A régit hatálytalanították, újat pedig nem alkottak. így a tanügyet kormányhatározatokkal irányítják, melyeket a napi politika vezérel. Megmaradt a korábbi, túlzott központosítás, hiszen például még egy középiskola igazgatójának a kinevezését is a tanügyi miniszter hagyja jóvá. Vagy említek egyéb fonákságot is. Maros megyében, ahol a lakosságnak több mint a fele magyar, egyetlen magyar tanfelügyelő van, ő az óvónők munkájáért felel. Még a magyar nyelv és irodalom tantárgynak sincs magyar tanfelügyelője, így azután nem véletlen, hogy az iskolák gazdasági alapjai, pénzügyi lehetőségei is a minisztériumtól függenek. Ráadásul köteleztek bennünket arra, hogy a történelmet, a földrajzot meg a szaktárgyakat is románul tanítsuk - még a magyar iskolákban is.- Es így tanítják?- Az megint más, mert mi Székelyföldön az általános iskolákban magyarul tanítunk. A líceumokban, azaz a középiskolákban is, de ott már az alapvető szakkifejezéseket románul is megkapják a gyerekek. Sajnos, a jelenlegi vita alatt lévő tanügyi törvénytervezet sem biztosít jobb kilátásokat. Ez a túlzott központosítás egyébként a román oktatásnak sem használ.- Mindezek ismeretében népszerű ön, Bondor úr a Székelyföldön kívül is?- Ezt nem mondanám, mivel a kollégáimmal együtt a tanügyben mi az ellenzéket képviseljük. Ugyanakkor minden siker egy reménysugár a nemzetiségi oktatásban kollégáink szemében. Főleg, akik szórványterületeken tanítanak. Már pedig az 1,8 milliós magyarságnak több mint a fele nem zárt tömbben él.- Hogyan tovább, Bondor úr, hiszen lassanként letetetik az öt év?- Elmondhatom, hogy az 1990 óta eltelt időszak nem volt hiábavaló, hiszen a korábbi évtizedekhez viszonyítva sok mindent megvalósítottunk. Hogy mást ne mondjak: létrejött a nemzetiségi, oktatási hálózat, amely eddig lesorvasztott állapotban volt. Visszaadtuk kollégáink önbizalmát, hivatástudatát. Azt, hogy a diplomás magyar akkor, és úgy végzi a legjobban feladatát, ha marad a szülőföldjén. Az ott élőkért fáradozik, és teszi a dolgát. Ezt a haladó szellemű román kollégáinkkal is megértettük. Elvégre az anyanyelvi otkatásnak ott van létjogosultsága, ahol több nemzetiség él egymás mellett. Ez jellemző Erdélyre, hiszen egymásra vagyunk utalva. Ha pedig én esztendő teltével esetleg visszamegyek a katedrára, elégedettséggel tölt el, hogy lesz olyan ember, aki ezt az ügyet tovább viszi.- A családjáról valamit.- A feleségem Székelyudvarhelyen textilmérnök, a fiunk, Lehel harmadéves egyetemista Kolozsvárott, a lányunk most érettségizik, és ő is informatika szakra készül.- Miért utazott most hozzánk, Bondor úr?- A Magyar-Román Humanitás Alapítvány munkásaként, ahová 1990-ben dr. Kollár József hívott Szolnokon. Azóta rendszeres csereüdülésekre várjuk a magyarországi csoportokat Székelyföldön. és ezeket a táborokat általában én szervezem. Viszonzásképpen csángó, székely, román, erdélyi, magyar gyerekek üdülhetnek a Balaton körül, illetve Békésben. Az idei nyár is mozgalmasnak ígérkezik, mivel most egyeztetjük, beszéljük meg közös rendezvényeinket. D. Sz. M. Bízom benne Ha azt akarjuk, hogy végre elinduljunk a biztonság és a jólét felé, akkor olyan kormányra van szükségünk, • amely a gazdasápolitikát tekinti a legfontosabbnak, • amely hisz a szakértelemben és bízik az ország népében. Olyan kormányfőre, • aki józansággal és bölcsességgel képes összefogni a jobbító erőket. Beindítjuk Olyan emberekben bízom, akik cselekedeteikkel bizonyítják: létezik tisztességes politika. Olyan politikusok kellenek, mint Fodor Gábor, akiknek az a fontos, ami az embereknek fontos. Hogy meginduljon végre a munkahelyteremtés. Hogy a nyugdíjasok ne maradjanak magukra. Hogy a fiatalok nyugodtan készülhessenek a jövőre. a gazdaságot. Együtt sikerülni fog SZDSZ (Politikai hirdetés) Felvételi a békéscsabai színészképzőbe Országos társastánc-verseny Jászberényben Felvételt hirdetett a három éve működő békéscsabai Regionális Színházművészetért Alapítvány négyéves, felsőfokú színészképző tagozatára. Az alapítványi színiiskola diákjai a harmadik év végén drámapedagógus oklevelet, a negyedik év befejeztével pedig színész végzettséget szereznek. A színészképzőbe pályázók - rövid életrajzzal és felbélyegzett válasz- borítékkal - levélben jelentkezhetnek az alapítvány címén, 5601 Békéscsaba, Pf. 204. A felvételi anyagáról és a vizsga idejéről a jelentkezők postafordultával kapnak értesítést. Gergely László, az alapítvány kuratóriumának a titkára, a Békés Megyei Jókai Színház ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmondta: a békéscsabai színészképző egy-egy évfolyamán 8-16 színészjelölt tanul, s a képzésben részt vesz a Jókai Színház is. (MTI) Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Azt mondtuk: olcsó és tisztességes államra van szükség. Az adófizetők pénzét ne költsék végkielégítésekre, magánalapítványokra, fölösleges tárca nélküli miniszterek autózásaira. Önöknek joguk van végre a tiszta közélethez, az olcsó államhoz. Joguk van olyan kormányhoz, amely kizárólag az emberek és az ország hasznára figyel.” \ SZDSZ ^ (Politikai hirdetés) A jászberényi Lehel Társastáncklub ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, így minden ez évi rendezvényét kiemelten a jubileum jegyében szervezi meg. így került sor az április elején rendezett „Nyuszi Kupa” elnevezésű országos társastánc-versenyre az Ifjúsági Házban. A versenyt E, D és C osztályban, három korcsoportban, a standard és latin-amerikai táncokban hirdették meg. A versenyre a Lehel Táncklub meghívását elfogadta Budapest 7 táncklubja, valamint Debrecen, Eger, Jászárokszál- lás, Kecskemét, Kistelek, Szeged, Szentes, Szolnok táncklubjainak összesen 109 táncospárja. A táncverseny külön érdekessége volt, hogy a házigazdák és az Ifjúsági Ház vendégeként Jászberényben tartózkodó olasz testvérváros, Conselve dzsesszbalettcsoportja is bemutatta műsorát nagy sikerrel. A két táncegyüttes között nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki, melyet egy olaszországi vi- szontlátogatás követ jövő nyáron. A megyénkben immáron 3 táncklub működik, íme a hazai táncosok eredményei az egyes kategóriákban: E. osztályban: 5. hely Csömör László - Novák Edit, 3. hely Kozma Roland - Tóbiás Tilda mindkét pár Lehel TSK - Jászberény. D. osztályban: 3. hely Paksi Gábor - Gulyás Enikő, 5. hely André Tibor - Tóth Enikő, 6. hely Márkus Norbert - André Lilla, mindnyájan a Gold-Sil- ver-TSK Jászárokszállás versenyzői. C.osztályban: 3. helyen a Farkas Attila - Kovács Elvira páros - Pelikán-TSK, Szolnok, 4. helyen a Viszolai Norbert - Gyurkó Rita - Lehel TSK - Jászberény, 6. helyen a Balázs Imre - Balázs Mónika - Pelikán - TSK - Szolnok páros végzett. A versenyen nagy sikerrel mutatta be latin-amerikai versenyprogramját a Lehel Táncklub B osztályos táncpárja, Hof- fer Zsolt és Csík Szilvia. t
