Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-14 / 87. szám

1994. április 14., csütörtök Szolnoki Extra Dunaújváros lesz a következő helyszín Kirándulás a régi római hadi útvonalon Folytatódik a Hol élünk? fesztivál Megismerni, megbecsülni értékeinket Hol elünk? Szolnokon rendezték meg első alkalommal a Hol élünk? fesztivált, mely azóta országos rendezvénysorozattá „nőtte ki magát”. A fesztiválnak Dunaúj­város ad otthont novemberben. Almási Zsolttal, Dunaújváros Megyei Jogú Város polgármes­terével és Knódel Máriával, a Bartók Kamaraszínház és Mű­vészetek Háza igazgatónőjével beszélgettem arról, hogy miért döntöttek úgy, hogy megrende­zik a fesztivált, illetve hogy mi­lyen programok várják majd az érdeklődőket.- Polgármester úr, mi tetszett meg Önöknek a szolnoki ren­dezvénysorozatban, ami miatt Dunaújvárosban <is szeretnék megrendezni?- Ami személy szerint engem megfogott, az az, hogy a város identitástudatát szerették volna erősíteni, ráébreszteni a lakos­ságot, hogy egy városban, kö­zös lakóhelyen élnek; közös a múlt, a jelen és a jövő. Erre sze­rintem rendkívül alkalmas egy ilyen jellegű fesztivál.- Dunaújváros nem régi vá­ros ...- Valóban, hiszen 1950-ben alapították. De annak ellenére, hogy nem rendelkezik olyan történelmi múlttal, mint például Szolnok, sok mindent el lehet mondani az itteni életről. Na­gyon sok ismert művész, köz­életi ember él az országban, akik valamilyen módon kapcso­lódnak Dunaújvároshoz. A má­sik ok pedig, amiért szeretnénk megrendezni ezt a fesztivált az, hogy a máshol élőknek - a nem idevalósiaknak - mesterségesen kialakított városnak tűnik Du­naújváros, s mi ezt a képet sze­retnénk megváltoztatni.- Április utolsó hetében megalakul a fesztiválbizottság - mondta Knódel Mária -, amely a helyi televízió, újság, könyv­tár, művelődési ház, múzeum, zenei egyesület stb. munkatár­saiból fog állni. A fesztivál no­vember 5-én kezdődik majd egy nagyszabású gálaműsorral, amelyre Dunaújvárosból el­származott, a városban hosz- szabb-rövidebb ideig élt művé­szeket hívunk majd meg. A rendezvénysorozat november 20-án fejeződik be.- Milyen rendezvényekkel várják az érdeklődőket?- A már említett „Mit vittem- Mit hoztam?” nyitórendez­vény után dokumentumkiállí­tást rendezünk az 1950-60-as évek Dunaújvárosáról. Lesz fo­tókiállítás, s „Meg nem valósult álmok” címmel építészeti, vá­rosrendezési tervekből kiállítás, képzőművészeti kiállítás, gyermekrajzpályázat, „Csoda­bogarak” címmel riportpályázat és talk-show, szellemi-művé­szeti vetélkedő középiskolá­soknak a város köztéri alkotása­inak ismeretéből és még sok minden. Azt mondhatnám, hogy ez a tervezet már nem módosul, csak bővülhet. -csr­Táncvilágnapi gálaműsor a Szigligeti Színházban Klasszikustól a modernig Április 29. - a tánc világ­napja. A mozgás szerelmesei és lelkes nézői együtt ünnepelhetik ezt a napot április 17-én este 19 órától a Szigligeti Színházban, ahol a tánc napjának alkalmából gálaműsort rendez a Humán Kommunikáció. Bíró Zoltán, a cég ügyveze­tője elmondta, hogy a gálamű­soron elsősorban a térség tánccsoportjainak szeretnének lehetőséget adni a fellépésre, a közös ünneplésre. A kétszer negyvenöt perces műsorban a klasszikus és a modem táncok egyaránt színpadra kerülnek. Fellép a Tallinn Általános Is­kola Tallinnka néptáncegyüt­tese, a Reneszánsz Táncklub, a Pelikán Tánccsoport, a Szol­nok Balett és a Tisza Tánc- együttes. Az est sztárvendége a Sarbo Tánccsoport Buda­pestről, akik országos tűmé előtti programjukat (dzsessz- balett) mutatják be. A műsor fő támogatója Szol­nok Megyei Jogú Város Ön- kormányzata; a további támo­gatók: Omtec Kft. Szolnok, Ga­rancia Consulting Rt., Titász Rt. Szolnoki Üzletigazgató­sága, Kőolajkutató Rt., Kézs- márki Nyomda, Albus Kft. és az Új Néplap. A tánc világnapjának meg­ünneplését hagyománnyá sze­retnék tenni Szolnokon is, hogy minden évben együtt ünnepel­jük a mozgást, a táncot, -csr­Családorvosi akadémia előadás-sorozat a megyében Népbetegség a prosztatamegbetegedés A középkorú és idős férfiaknál rendkívül gyakoriak a prosz­tatamegbetegedések. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mind a háziorvosok, mind a betegek kellően legyenek tájékoztatva erről a betegségről. Tegnap a Hetényi Géza Kórházban közel hat óra hosszás rendezvényt szervezett ebben a témában a Magyar Prosztata Kör, az Országos Háziorvosi Intézet, az orvostudo­mányi egyetemek és a világ egyik legnagyobb gyógyszergyártó vállalata, az MSD. A rendezvényről dr. Samodai László uroló­gus osztályvezető főorvossal beszélgettem.- Miért most vált aktuálissá egy ilyen jellegű rendezvény megszervezése?- A 80-as évek vége felé kezdett elsősorban problémát jelenteni, hogy a prosztatameg- betegedésket nem kezelik egy­ségesen. Az USA-ban a szürke- hályogműtétek után a proszta­taműtétek a leggyakoribbak. Létrejött a Nemzetközi Prosz­tata Kör, majd ennek mintájára két éve megalakult a Magyar Prosztata Kör is, melynek az idén lettem a tagja, s ahol azt a feladatot kaptam, hogy szervez­zem meg a kör JNK-Szolnok megyei tagozatát. Legfontosabb célunk az, hogy minél szélesebb körben ismertté tegyük a prosztata­megbetegedéseket és a vele kapcsolatos teendőket.- Beszélgetésünk elején azt mondta, hogy népbetegségről van szó . ..- így van. Várhatóan emel­kedni fog az átlagéletkor, s az életkor növekedésével nő a prosztatamegbetegedések ará­nya. A 40 éves férfiaknál a prosztatamegnagyobbodás ki- mutathatóságának aránya kö­rülbelül 10 százalék, míg a 80 év fölötti férfiaknál - kórbonc­tani vizsgálatok alapján - ez az arány már szinte 100 százalék. Az összes prosztatamegna­gyobbodásban szenvedő férfiak 30 százalékánál jelentkeznek a tünetek.- A mai rendezvény milyen szerepet játszik a már említett feladatokban?- A mai előadás-sorozat csak az első lépés volt, hiszen április 19-én Karcagon a városi kór­házban, 27-én pedig Jászbe­rényben tartunk ugyanilyen elő­adást. A rendezvényre meghí­vást kaptak a Szolnokon és kör­nyékén dolgozó háziorvosok, ugyanis ez az előadás-sorozat posztgraduális képzés. A reggel kilenc órától délután kettőig tartó rendezvényen a legtöbb előadás a prosztata be­tegségeiről szólt, de hallhattunk előadásokat a reumatológia és nőgyógyászat urológiai határte­rületeiről és új terápiás kezelé­sekről is, mint például a vese­kőzúzásról, az impotencia gyógykezeléséről vagy a hó­lyagdaganatok kezelésénél az életminőséget javító bélhólyag- képzésről.- A szervezők között van az MSD, amely, mint mondta, a vi­lág egyik legnagyobb gyógy­szergyártó cége. Ok hogyan ke­rültek ide?- Ennek az amerikai vállalat­nak körülbelül három éve van irodája Budapesten, sőt ma már Szegeden is - mi hozzájuk tar­tozunk. Nagyon sokat köszön­hetünk ennek a vállalatnak s dr. Lavothynak, hiszen az ő cége nagyon komoly szerepet játszik a magyar orvostovábbképzés­ben. Rendkívül különlegesnek tartom, hogy - noha Magyaror­szágon jelenleg még nincs for­galomban az általuk készített gyógyszer a prosztatamegbete­gedések kezelésére - az MSD mégis szponzorálja ezt az ak­ciót, és más rendezvényeket is. A Magyar Honvédség Repü­lőműszaki és Légvédelmi Szak- középiskolájában tavaly októ­berben harminc diák részvéte­lével alakult meg a művelődés- történeti szakkör, ahol dr. Szani Ferenc hadtörténetet, dr. Ratkainé Dörnyei Piroska iro­dalmat, művészettörténelmet, Szőllösi László mérnök-alezre­des pedig haditechnikát tanít az érdeklődő fiataloknak. A szak­kör tagjai „időutazáson” vettek részt^ április 8-tól 11-ig, hiszen végigjárták a Magyarországon vonuló római hadi útvonalat: a budapesti Aquincumtól Viseg- rádig, Esztergomtól Komáro­mig, Pannonhalmától Tácig jár­Dr. Szani Ferenc ták be a településeket. (A hon­véd középiskolák kollégiumai­ban kaptak szállást.)- A gyerekek nagyon sok irodalmi művet gyűjtöttek ösz- sze, amelyek az adott települé­sekhez kapcsolódtak: aquin­cumi verseket, Gárdonyi Látha­tatlan emberét. Ezeket aztán felolvastuk azon a helyszínen, ahol játszódott vagy íródott - mondta dr. Ratkainé Dörnyei Szenczi Attila, Radócz István, és Dobos Gábor Piroska, aki éppen hogy csak befejezte a honvéd középisko­lák I. nyelvtanári konferenciá­jának szervezését, máris kezdte összeállítani a kirándulás iro­dalmi kalauzát.- Igaz, hogy ez az iskola ka­tonai, technikai irányultságú, de szeretnénk közművelődéssel is bővíteni a képzést, így jött létre ez a kirándulás, amely az ország egykori és a jelenlegi katonai, politikai centrumát célozta meg - vette át a szót dr. Szani Fe­renc. - Nem csak történelmi em­lékeket kerestünk meg, hanem különböző katonai objektumo­kat - a fóti rakétabázist és a szentkirályszabadjai helikop­terbázist, s a hadsereg minden­hol örömmel fogadott bennün­ket.- A legnagyobb élmény talán az volt, hogy itt láttam először rendszerbe állított, működő harci helikoptert - szólt közbe Nagy Gábor.- Számomra a legmegdöb­bentőbb az esztergomi bazilika altemplomában lévő szobor tal- pazáta vésett mondat volt: „Is­Nagy Gábor, Sándor János (Fotó: Korényi) ten segíts meg minket!” ezt ír­ták oda 1956-ban. Furcsa volt látni az ókori köveken ezt a XX. századi szöveget - mondta Do­bos Gábor. Dr. Ratkainé Dörnyei Piroska Az értékek megbecsülését je­lentette ez a kirándulás, s azt is egybehangzóan állították a fiúk, hogy sok olyan dologgal talál­koztak, amiről eddig nem is tud­tak; rengeteg élménnyel tértek haza a „római” útról. A fészek melege - családportrék A kapitány családja Az, hogy az idei év világszerte a családoké lett, megfelelő alkalom arra, hogy bemutassunk néhány családot. Akik - le­gyenek bár átlagosak vagy közismertek - abban mindenképpen kitűnnek, hogy szeretik egymást, hogy összetartanak. Akiknek pozitív példája, az összetartozás titkai - még ha épp oly aprók is - segíthetnek ott, ahol ez nem magától értetődő vagy bárhol, ahol szeretik meghallani a jót a világból. Mert hiszen ez a foga­lom: család, nem különleges szenzáció, csupán az, ami a dolga: a hétköznapok csodája. nyebbség. Délben megjön Gergő az iskolából, együtt ebédelünk. Utána tanulás, le­vegőzés a Tisza-parton. Ez­után Kata is megjön az óvodá­ból, bár csak akkor alszik ott, amikor ő akar. Uzsonnától fürdésig kicsit több idő jut Ádámra, a két nagyobb elfog­lalja magát. Minden este van esti mese, ez nem maradhat el. A Szolnoki Olajbányász ko­sárlabdacsapat kapitányának, Hosszú Istvánnak a neve isme­rősen cseng a fülünkben. Ho­gyan folyik az élet körülötte, amikor otthon, a családjában „kapitány”? Feleségével, Barbarával a felelősségteljes, egymásra utalt, szeretetteljes családi élet szép példáját mutatják, miközben há­rom gyermeküket nevelik. A családi tűzhely őrzőjét, Barbarát kértem - aki 35 cm-rel alacsonyabb Istvánnál, taní­tónő, most éppen gyeden a „leg­rövidebb” családtaggal, a hat és fél hónapos Ádámmal -, hogy mutassa be a családot.- Ez a harmadik évünk Szol­nokon, egyébként tősgyökeres bajaiak vagyunk. Istvánnal gimnazista korunkban ismer­kedtünk meg, én tizenöt éves voltam. Hat év együttjárás után házasodtunk össze.- Tíz éve vagytok házasok, és három gyereketek született. Nem mondhatnám, hogy unat­koztok.- A rokonságban több helyen is van háromnál több gyerek. Ilyenkor már sajátos hangulata van a családnak. Mi ugyan nem terveztük a harmadikat, de akar­tuk. István soha életében nem hitte volna, hogy egyszer három gyereke lesz, Gergő viszont (ő 7 és fél éves) annak idején be­nyújtotta a számlát, hogy két testvért kér.- Hárommal mégis több a gond, nehezebb lehet.- Nem így van. Gergővel, amíg pici volt, az az idő idegfe­szült állapotban telt el, Katinká­val (ő ötéves) már magától ér­tetődő volt minden. Nem azt mondom persze, hogy könnyű volt, de amikor eggyel kínlód­tam, azt tanácsolták, hogy gyorsan szülni kell még egyet. Ma azt kell mondanom, hogy a harmadikkal a legkönnyebb. Bár igen nagy türelemre van szükség. Én sem voltam ilyen türelmes, mint most, de rájöt­tem, hogy idegeskedéssel semmire sem megyek. Meglát­szik a gyerekeken, ha nyugodt, elfogadó légkörben nevelked­nek.- A nagyszülők távol vannak, István elfoglalt. Hogy érhető el, hogy mégis minden „simán" megy?- Az, hogy István elfoglalt, nem új dolog. Mondhatnám, hogy én ebben nőttem fel, ifi vá­logatott volt. Ezt szoktam meg, ilyen a munkája. Amit viszont lényegesnek tartok: minden gyereknek kell apa is. István igazán nagy segít­ség nekem, azért tudom én ezt ilyen nyugodtan csinálni. Ket­ten vagyunk, csak magunkra számíthatunk. Délelőtt 10-re jár edzésre, szép nyugodtan együtt reggelizünk. Ő intézi a bevásár­lásokat, és viszi a gyerekeket iskolába, óvodába.- Hogy telik egy napotok? Adott, hogy mikor mit csi­nálunk. Délelőtt kell elvégez­nem az összes házi munkát. Csak Ádámnak főzök, az ebé­det pedig hozzuk, ez is köny­- Ezek a mindennapok. Egyéb, közös programok?- Hétvégeken van egy-két nap, amikor István nem olyan elfoglalt. A Ligetbe szoktunk kimenni, nemrég ibolyát szed­tünk. Tíz év alatt nemigen men­tünk nyaralni, van Baján egy hétvégi házunk a Duna-parton, onnan járunk a környékre ki­rándulni.- Ahogy elnézem, Adám per­ceken belül megtanul mászni itt a szőnyegen. Hogy állnak a gyerekek a sporttal?- Apukám úszóedző, Gergőt 4 éves korában tanította meg úszni, Katinka is tudja már a há­rom úszásnemet. Gergő futni szeret nagyon. Alapozó idő­szakban az apjával tartott a gá­ton is.- Az első osztályos, magas növésű sport tagozatos fiútól muszáj megkérdeznem: érdekel a kosárlabda is?- Az nem! - feleli határozot­tan, és elégedetten nyújtózko­dik. Ádám már jóllakott, talán nemsokára Katinka és István is hazaér. Együtt lesz a család.-em-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom