Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-11 / 84. szám

1994. április 11., hétfő Sportextra 15 Régi idők sportvezetője ■■■■■■■■■■■■■■■■■ Örök optimistaként - medencében és a parton Megyénk vízilabdaéletében valamennyire jártas ember számára nem lehet ismeretlen Bozsó István neve. Fél évszázad pólóssikereinek tanúja és részese ö, játékosként, edzőként, majd vezető­ként szolgálta kedvenc sportágát. Pontosabban sportágait, hiszen az úszás is legalább akkora he­lyet kapott a szívében, mint a vízilabda. Tősgyökeres szolnokiként, sportoló családban született. A sporthoz való kötődése - mint szinte minden fiúnak - a focival kezdődött. Ha éppen nem a lab­dát kergette társaival együtt, akkor a MÁV pályán csodálta az - akkor még valóban - na­gyok játékát. Versenyszerűen viszont atlé- tizálni kezdett. Egy kiváló edző, Németh Gyula keze alá került, akinek bensőséges hangulatú tréningjei nyomban megszeret­tették a sportágak királynőjét az akkor alig tizenkét esztendős fi­úval. Ám egyszer az uszoda terüle­tére tévedt, s ott is ragadt. A MÁV-nál ugyanis úszónapot szerveztek, és minden gyerek, aki leúszott ötven métert, kapott egy jelvényt. Társaihoz hason­lóan ő is büszkén viselte telje­sítménye jutalmát, és végleg „átevickélt” az uszodák vilá­gába. A MÁV úszójaként edzett és versenyzett egészen az érett­ségiig, akkor azonban a kolozs­vári egyetemre került, így az úszást kénytelen-kelletlen szü­neteltette. A diploma megszerzése és néhány éves hadifogság után végül visszakerült Szolnokra, s ezzel együtt a vasutas egyesü­lethez. A pólócsapat tartalékka­pusaként az NB I/B osztályozó- jáig jutott. Ekkor azonban már intézőként dolgozott. Azután a MÁV-ból Barátság SE lett, majd a szakosztály átkerült az MTE-hez. Akkoriban jutott fel a vízilabdacsapat az OB I-be, s a bevált gyakorlatnak megfele­lően átvette az egyesület irányí­Bozsó István fél évszázadot töltött az uszodák világában tását a rendőrség. így született meg a Szolnoki Dózsa, majd Vízügy Dózsa egyesülete, amely hat bajnoki címmel, büszkélkedhetett. Abban az időben még szorosan kötődött egymáshoz az úszás és a vízi­labda. A pólómeccsek előtt úszóversenyeket rendeztek, amelyekre ezrek voltak kiván­csiak. Bozsó István közben már edzőként dolgozott a Szolnoki Honvéd egyesületénél, ahol el­érte, hogy igazán jó játékosokat vonultassanak be Szolnokra. Olyan kvalitású pólósokat edzett, mint a sokszoros váloga­tott Váczi József, vagy a pilla­natnyilag államtitkári posztot betöltő, szintén kitűnő képes­ségű Gallov Rezső. Sajnos őt hiába ajánlotta az első osztályú együttesbe, a később ugyancsak válogatott Gallov nem fért be a bajnokcsapatba. Néhány év múlva a Vízügy Dózsa utánpótlás-edzője lett, legnagyobb sikerének az ifjú­sági csapattal - köztük hetven­hatszoros ifjúsági válogatott Szabolcs fiával és még másik öt válogatottal - elért bajnoki cí­met tartja. A megyei szövetségnek is meghatározó tagja volt, s az ma is. A nemrég megújult elnök­ségben a vízisportok „megre­formálásán” dolgozik. Egyetlen bánata, hogy Szolnoknak nincs igazi megtartó ereje. A kitűnő képességű játékosok sorra men­tek, és mennek el tanulni most is a városból, a főiskola, egye­tem elvégzése után pedig már nem térnek vissza. Á jelenlegi csapatban is csupán ketten van­nak, akik diplomásként vissza­tértek a városba. Bozsó István számára az el­múlt hosszú évtizedek során el­sősorban a sport, a vízilabda és az úszás létezett. Ehhez persze szükséges volt a rendkívül megértő család is. Felesége szintén sportolt, a legendás, bajnoki harmadik helyezett szolnoki csapat tagja volt. Gyermekei is az uszodában nőt­tek fel, mindketten tehetséges vízilabdázók voltak. A számos kitüntetésen kívül számára az jelentette a legna­gyobb elismerést, hogy az 1980-as Moszkvában rendezett olimpián részt vehetett. Örök optimistaként dolgozott és dol­gozik még most is a vízilabdáért és az úszásért. Reméljük, még sokáig így lesz. SZS A tradicionális karate története (5. rész) Részlet a Naifanchin shodan shotokános változatából a Tekki shodanból fotó: Barna 1903-ban Okinawán a karate iskolai tananyag lett! Ez jórészt Itosu mesternek köszönhető, va­lamint annak a ténynek, hogy a sorozásokon vizsgált fiatalok közül kiemelkedtek fizikai ké­pességeikkel, a karatét gyakorló egyének. A modem karate meg­teremtőjének FUN ÁKOS I GI- CHIN-t tartják. 1868-ban szüle­tett Shuriban, egy szamuráj csa­lád sarjaként. A vézna, beteges kisfiú egészsége megóvása ér­dekében ismerősei tanácsára ka- ratézni kezd. A karate titkaiba korának legnagyobb mesterei avatják be. A villámgyors ütése­iről híres YASUTSUNE ITOSU, aki markában szorítá­sával képes volt összemorzsolni a szívós bambuszrudat. YA­SUTSUNE AZATO, akinek leghíresebb tette Okinawa hír­hedt kardforgató mesterének le­győzése puszta kézzel. Ázató nemcsak a karate, hanem a kardforgatás mestere is volt, va­lamint a királyi család oktatója az idős MATSUMURA SHO­KON. Okinawán valamennyi nagy nevű oktató a harcosok kasztjából származott. Nemcsak a fegyveres és pusztakezes harcművészeteket ismerték, ha­nem a kínai, japán irodalomból, filozófiából is széles ismeret- anyaggal rendelkeztek. Ők ugyan hatékony küzdőrend­szernek tekintették a karatét, de inkább egy kifinomult filozófiai útnak. Főként Matsumura-nak köszönhető, hogy a karate ösz- szeforrt a japán ZEN filozófiá­jával. A legfontosabb cél a lel­kierő, az akarat, ajellem fejlesz­tése volt a katák és a meditáció gyakorlásán keresztül. Funa- koshi szorgalmának köszönhe­tően széles ismeretanyaggal rendelkezett az okinawai harci­rendszerekről. Már mester volt, amikor tapasztalatai alapján megalkotta saját rendszerét, mely elsősorban az Itosu féle Shorin-Ryu finomított válto­zata. Ismereteit 1906-tól Oki­nawa szerte bemutatókon ismer­tette az érdeklődőkkel. Egysze­rűsítette a technikákat és változ­tatott a formagyakorlatokon. 1910-ben visszatér Kínából" szülőföldjére UECHI KAN- BUN. Ő a kung-fu tanulmányo­zása után hozta létre rendszerét, mely az UECHI-RYU nevet vi­seli. Az Uechi-Ryu három állat - tigris, sárkány, daru - mozgá­sának az utánzása. A kínai harcművészetekben a tigris a keménységet, a sárkány a légi­ességet, a daru pedig a kecses­séget szimbolizálja. 1915-ben meghal a NAHA küzdőrendszer alapítója HI- GASHIONNA, a SHO- RIN-RYU vezető mestere. 1916-ban pedig a SHURI-ból származó SHORIN RYU nagymestere, ITOSU is. A SHORIN-RYU élére FUNA- KOSHI kerül. Munkássága és szerénysége révén az okinawai mesterek ezután vezetőjükké választják. Funakusi 1922-ben Tokióban egy nagy sikerű be­mutató után Jigoro Kano-nak, a KODOKÁN JUDO megalapító­jának kérésére Japánban marad tanítani. E bemutató után tanít­ványául szegődik a SHINTO YOSHIN rendszerű JU JUTSU irányzat mestere, a 30 éves szamuráj származású OTSUKA HIRONORI. Ez a JU JUTSU irányzat a karatéhoz hasonlóan főként az ütések és rúgások el­sajátítására helyezi a fő hang­súlyt. Egyik őse a kínai eredetű KEMPO. Funakoshinak - sikeres be­mutatói ellenére - a kezdeti idő­szakban nem sok tanítványa volt. Ennek oka, hogy a japánok körében a kínai harcművészete­ket számtalan mítosz övezte. Ezek egyike az úgynevezett késleltetett ütés. Erről az ütés­fajtáról úgy tudták, hogy több óra is beletelik mire belehal, aki kapta, addig azonban semmi baja. Az első japán karatetanu­lók is rettegtek, amikor meg kellett egymást ütniük. Edzésről hazatérve, kétségbe esetten vár­ták, hogy megélik-e a reggelt. A japánok a karatét egyfajta oki­nawai kung-fu-nak tartották. Funakoshi első karate könyve például Ryu-kyu Kempo (a kung-fu japán neve) címmel je­lent meg. Mivel az ütésektől és rúgásoktól a karatékáknak semmi baja nem lett a szokásos foltokon kívül, így egyre többen jelentkeztek tanulónak. (Folytatjuk) Lévai Zsolt Világos: Ke 7, Vg 5, Fa 3, Fh 5 (4) Ke 6, C 5, f 7 (3) Világos indul és a második lépésben mattot ad. A játékfolyamatnak azt a pillanatát, amikor olyan helyzet áll elő, hogy a lépésen lévő fél minden lehetséges lépése saját tábo­rának kifejezett károsodását idézi elő, lépéskényszernek nevez­zük. Pavlov Miklós 1955. évi párbábos versenyen ezzel a művé­vel nyert első díjat. A változat gazdagsága párbábosan ritka látvány. Beküldési határidő: április 27. Cím: Új Néplap szerkesztőség, 5000 Szolnok, Kossuth tér 1. A borítékra kérjük ráírni: „Sakk­rejtvény” A megfejtés csak a szelvénnyel együtt érvényes! Ofdalháló Iliiig Elfuserált szurkológyűlés Hallgattam már néhány szurkológyűlést. Az a meglátásom, hogy amelyiket a HEMO-ban rendeztek csaknem két évvel ez­előtt, eddig az sikerült a legjobban. Maga az előkészítés, a tá­gas helyiség kiválasztása, a színpadi megoldás és egyéb kellé­kek hatása nem maradt el. A múlt péntekié sem, csak éppen me­rőben más érzéseket váltott ki bennem. Kezdem azzal, hogy a tiszaligeti Oázis Panzió, méreteinél fogva nem tölthette be feladatát, már fél órával a kezdés előtt egy söröskupakot sem lehetett leejteni földszinti, jobbára disz­kósoknak fenntartott termében. Esőszünet lévén az üdülő előtti teraszon sikerült gyűrűbe keríteni a tréningről érkező kosárlab­dázókat és vezetőiket. Kékesi szakosztályigazgató úr székben ülős mikrofonhangját azonnal elnyomta a „hangosabban!" be- kiáltás, Balogh elnöké pedig azért volt szakaszos, mert nem mindenki tudta kivárni, amíg kérdezhet a „cérnavékonyan” hangosított mikrofonban. Humoros kedvemben azt mondanám, a „halkítás" mögött szándékosság húzódott meg, nehogy a tá­jékoztatóra összesereglettek követni tudják a mondóka tartal­mát. Eleve másról van szó. Arról, hogy a tiszta szándékkal érkező jó érzésűeket az elenyésző kisebbség egyszerűen „terrorizálta", az alkoholos befolyásoltság külső jeleit kimutatva. És ezzel egy­szersmind (bor vagy sör) gőzzé vált a téma komolysága, már­mint Abeljanov felmentése, a kosárcsapat sorsának családias megvitatása. Akadt, aki a vezetőség távozásának jobban örült volna. Mint például a Sávolyról érkezett Siiller István, aki ugye feltankolt, hiszen háromszáz kilométert utazott. Egy középkorú, magát Olaj-szurkolónak valló úr olyan eleje és vége nélküli előadásba fogott, amit talán maga sem igazán értett, ám ő mondta a magáét. Igaz alig hallhatóan, de háí mikrofont nem minden nap kaphat kezébe a halandó polgár. Hosszú Pista volt a legokosabb, a legügyesebb. Minden segédeszköz nélkül, saját hangon szólott. El is csendesült a környék abban a pillanatban. A rokonszenves csapatkapitány röviden, de velősen elmondta, hogy Abeljanov nem tudott bánni a játékosokkal, senkiben nem bízott, kapkodott az összeállításokkal, mindenkivel szemben volt valami sérelme, egyedül Ivkovicsot nem merte kikezdeni. Vala­mennyien örülnek az edzőváltásnak, egycsapásra megváltozott a csapat hangulata, feldobódott a társaság. Úgy gondolom, mindössze ennyi a lényeg. Kínos magyaráz­kodások helyett ezzel kellett volna kezdeni és akkor talán a hallgatóság is mindjárt megértőbb. (ni) Bécs. A Nemzetközi Sí Szö­vetség (FIS) elnöke, Marc Hod- ler az alpesi Világ Kupa-ver­senynaptár módosítását szor­galmazza.- A Világ Kupa-ver­senyek iránti érdeklődés a vi­lágbajnokságok, illetve az olimpiák után erősen csökken, ezért változtatni kell az időpon­tot - mondta. Ha Hodler javas­latát elfogadják, akkor már a következő idényben február vé­gén, március elején véget érhet a VK-sorozat. Maranello. Az olasz Ni­cola Larini helyettesíti a Forma-i-es autós vb április 17-i, Japánban sorra kerülő fu­tamán a sérült Jean Alesit a Ferrari csapatában. Larini tesztelőpilótaként tevékeny­kedik a Ferrarinál. Lille. A Monte-Carlo rali győztese, Francois Delecour közlekedési balesetet szenve­dett. A francia pilóta bokája eltö­rött, és arca is megsérült. Dele­cour nem vehet rész a május 4. és 8. közötti Korzika ralin sem. Zürich. A svájci az olim­piai bajnok bobversenyző Gustav Weder váratlanul be­jelentette visszavonulását. - Az olimpia után sokáig gon­dolkoztam a jövőről. Az eszem és a szívem is azt dik­tálta, hogy búcsút mondjak az élsportnak - okolta meg dön­tését a 33 éves Weder. Gustav Weder kilencéves bobpálya­futása alatt két olimpiai, öt vi­lág- és hét Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, összesen 37 medál tulajdonosa. A lil- lehammeri téli olimpián ket­tesbobban szerzett arany-, négyesben ezüstérmet. 1992-ben Albertville-ben szintén kettesben szerzett aranyat, négyesben bronzot. Toronto. Wayne Gretzky nem kíván élni a lehetőséggel, hogy az olaszországi jégkorong világbajnokságon Kanada színe­iben lépjen pályára. - 33 éves vagyok, már négy Kanada Ku­pán és egy világbajnokságon részt vettem. A legjobb, amit te­hetek, hogy a szezon végeztével némi pihenőt tartok - nyilat­kozta Gretzky, az észak-ameri­kai profi hokiliga (NHL) legna­gyobb kanadai sztárja, a Los Angeles Kings irányítója. Elha­tározását levélben közölte Ge­orge Kingstonnal, a kanadai vá­logatott trénerével. Gretzky sze­replését az tette volna lehetővé, hogy csapata nem került tovább csoportjából a rájátszásba, ahol az NHL 24 együttese közül már csak a legjobb 16 folytatja. Southampton. Nincs sze­rencséje a Whitbread földkö­rüli vitorlásversenyen a Tokio nevű yacht legénységének. Az új-zélandi Chris Dickson kapitány vezetésével négy szakasz után 14 órás előnyre tett szert a csapat és az ötö­dikben is az élen haladt, ami­kor eltört a vitorlás árboca. Ezért kénytelenek kikötni Brazíliában. Ezért jelentős hátrányba kerülnek, mielőtt folytathatnák útjukat Fort La­uderdale felé. A vezetést má­ris átvette az összetettben má­sodik Intrum Justitia. Helsinki. A helyi tanács jó­váhagyásával megszavazták, hogy szülőfalujában, Mörs- komban emlékművet állítsanak a település hírességének, a most 44 éves Lasse Virennek. A fin­nek aktív versenyzéssel már felhagyott hosszútávfutó kivá­lósága emlékezetes teljesít­ménnyel 1972-ben München­ben és 1976-ban Montreálban is megnyerte az olimpiai bajnok­ságot mind az 5000, mind a 10 000 méteren. Budapest. A Magyar Te­nisz Szövetség vezetői 85. születésnapja alkalmából kö­szöntötték a sportág „minden­tudóját”, Szőke Pált. A sport­történész, tenisz-szakíró Ma­gyarországon páratlan archí­vummal, statisztikával ren­delkezik. Szőke Pál, aki évti­zedeken át a Tenisz Magazin szerkesztője volt, számos könyvet, kiadványt készített a fehér sportról; legismertebb munkája a „100 éves a ma­gyar tenisz”. i «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom