Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
8 Kulturális panoráma 1994. április 9., szombat Gábor Miklós hetvenöt éves Hamletje mércévé vált Ha elkezdjük sorjában fölmérni, hány életet élt vagy - igazabbul szólva - teremtett meg Gábor Miklós színészi élete folyamán, mérhetetlenül szélesre tárulnak előttünk az időhatárok. Mi ehhez képest az a hetvenöt év is, amely a születése óta telt el? A jó színész jussa természetesen az idők és az életek sokfélesége, hiszen ebből építi föl a pályáját, ám teljességük és gazdagságuk birtoklásának oly foka keveseknek adatott meg - az elhivatott színészek közt is -, mint Gábor Miklósnak. Nem könnyen jutott hozzá. Beleadta magából, ami csak beleadható. Gondolkodása útján, belső küzdelmek árán. Ennek igazolására talán elég az ő harminckét évvel ezelőtt bemutatott Hamletjére emlékeztetni. Ez az alakítása sarkalatos pontja nem csupán Gábor Miklós életművének, de a magyar színház két évszázados történetének is. Hamletet e nagy idő alatt sokféle fölfogásban játszották már el, s játsszák máig is, Gábor Miklósé azonban mércévé vált, mint a színészi elemzés, átgondolás és az azonosulási képesség kútjának mélyéből merített alakítás. Hamlet gondolataival és kételyeivel vívódó elme, s ebben a tekintetben rokon lélekre lelt a színészben, a gondolkodóban, a műalkotói lelkiismeretességével figyelő és megküzdő művészben. Énjük találkozott a Madách Színház színpadán. S meglehet, Shakespeare és zseniális fordítója, Arany János vízióival. Hasonlóan csodálatos előadás született Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájából, s ebből a sikerből oroszlánrész jutott a gyilkosság önvádja elől menekülő Sebők Zoltánt megszemélyesítő Gábor Miklós megrendítő játékának. A világ drámairodalmának legáhítottabb szerepeit érdemelte ki sokszínű tehetsége jogán Rómeótól III. Richárdig, Jagótól Prosperóig, a méla Jacques-től Shylockig, a Figarótól Don Jüanig, Hlesztakovtól Ruy Blas-ig, Lucifertől Robes- pierre-ig, a Dauphintől Bicska Maxiig, Higgins professzortól Plata-Ettingen hercegig. S hol van még a szereplistájának vége? Ha klasszikust játszott, ha modemet, a lélek összetettségét és bonyolultságát született ösztönével és elmélyült elméleti tudásával a legtisztábban meg- érthetővé kristályosította. S briliánsán bánt a humorral is. Micsoda életelevenség és egészséges gúny hatotta át Mágnás Miskáját filmen. Mert filmsztár is volt. A mozivászonra költői, világszerte játszott remekműben vonult be, a Valahol Európában csavargó gyerekek kamasz vezéralakjaként. Tudatosabb, egyszersmind nyugtalanabbul önkereső színészt keveset ismerünk. Bízvást választhatta volna alkalmasint az egy helyben maradást egy még töretlenebb pályakép kedvéért. Amikor változtatott, nem pusztán társulatot cserélt, hanem műhelyt is, ahol művészi képességeit és minőségét új próbáknak vethette alá. Emiatt ment dicsőségei színhelyéről, a Madách Színházból Kecskemétre, ezért vándorolt át az akkor még az ő nevéért is nagy közönséget vonzó Nemzeti Színházból a sokkal mostohább körülmények között dolgozó Független Színpadra. Nem elégedett meg azzal, ha a környezete megbecsülte. Az önbecsülés lehetőségét kereste; ezért vívódik magával ma is, amikor értékteremtő élete eredményein megnyugodhatna. Eljutott mára az érett bölcsességig. A Eybukban, ebben a gyönyörű színpadi legendában a miropoli csodarabbit játssza az emberség és nyíltszívűség melegével. S műsoron van mesterrendezése, az Oidipus király. Mindentudóvá nem válhat egy ember, de amit színházról tudhat egy színész, azt Gábor Miklós - hatalmas pályaíve tanúsíthatja - már elsajátította. A kérdés csak az, hogy a színházi élet kellően kamatoztatja-e jelenkorának és jövőjének érdekében. Hogy ez megtörténhessen, ahhoz neki születésnapján hosszú életet és további tevékeny energiát kívánunk. Sas György Ruha, ha magyar ^IMMBIMIIM^ Mit hordtak eleink? Kiállítás az öltözködés hagyományairól az Iparművészeti Múzeumban Férfi díszruha (19. század vége) Alighanem Esterházy Orsolya ruhatárából származik az a valaha sötétkék, mára zöldeskékké fakult, nyírott láncbársony szoknya, amelyet dús ezüst- és aranyozott ezüstfonallal hímeztek, korallgyöngyök- kel díszítettek. Ugyanilyen domború hímzés ékesíti a hozzá illő pompás ingvállat. A hagyomány szerint ebben az öltözékben vezette oltár elé Thököly Évát, második feleségét Esterházy Pál. Náray Krisztina, Esterházy Pál édesanyja 1618-ban menyasszonyként szegfűszínű és királyszínű arannyal átszőtt - vont arany - szoknyát, a hozzá illő gyémántos-rubintos felsőrészszel, gyöngyökkel kivarrt cipellőt és kesztyűt kapott vőlegényétől. Korabeli levelekből, feljegyzésekből, hagyatéki leltárakból, rajzok, festmények alapján lehet fogalmunk, mit hordtak eleink a régi századokban. No meg abból a néhány ritka becses textilemlékből, amely szabvavarrva-hímezve-csipkézve szoknyává, ingvállá, ruhaderékká, férfi- és női mentévé, díszruhává formálva fennmaradt. Például az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Ahol is most Magyar hagyományok az öltözködésben címmel nyílt kiállítás, amely a 17. századtól a 20. század negyvenes éveiig követi nemzeti viseletűnk kialakulását és változásait. A június 17-ig nyitva tartó tárlat harminc női és férfiruhával példázza a keleti és európai divat meg a népi motívumok felhasználásával alakuló-formálódó magyar viselet korszakváltásait. A történelmi anyaghoz szervesen illeszkedik a kiállítás előte17. századi szoknya és vállfűző (valószínűleg Esterházy Orsolya ruhatárából való) rében felállított mustra tizenöt mai tervezőművész munkáiból, akik Modem etnikum néven alkottak csoportot, a magyar motívumok újkori felhasználását szorgalmazva. Káprázatos, a korabeli európai divattól el nem maradó vise- letekben jártak nemes kisasszonyaink és nagyasszonyaink, az ifjú és koros főrangú uraságok. Sőt a Rákóczi-szabadságharc katonáinak sujtásdíszes dolmányát, panyókára vetett mentéjét, zsinóros nadrágját és csákóját sorra átvették az európai fejedelmi udvarok, s a könnyűlovasság, a huszárság egyenruhájává tették. Pompakedvelő főuraink a 16-17. században dolmányt, mentét viseltek, melyek erősen éreztetik a török hatásokat. A női ruhák e századokban - és még tovább is - reneszánsz formákat, díszítettséget hordoztak. Később kiszínesedtek, köny- nyebbé váltak az anyagok, megjelent a rokokó arany-ezüst csillogása, virágdísze. A dolmányt felváltotta a mellény, amelyen feltűnik a magyaros viseletre jellemző zsinórozás, selyem- gombozás, a sujtás. A zsinórozás - női és férfiruhán - egészen századunkig mint jellegzetes magyar motívum kedvelt maradt. A 19. század szülte meg aztán a magyar díszruhát, díszmagyart, amely feleleveníti a korábbi férfiruha-jellegzetessé- geket, s tág lehetőségeket biztosít a divatnak és a hagyománynak a női viseletben is. Pazarul díszesek, mívesek ezek a ruhák. Bármelyik mai, csak egy kicsit romantikus hajlamú kisasszony és ifjú magára ölthetné. S pompázhatna bennük estélyen, bálban, nemzeti ünnepen... kádár II. szolnoki zenei fesztivál A „legkiválóbb trombitás” a megyeszékhelyen Este fél nyolcra a koncertteremmé előlépett Tiszaligeti Sportcsarnok minden egyes ülőhelye gazdára talált; nem egészen alaptalan vélemény szerint csütörtökön Szolnok Mekkájává vált az ország minden részéből idesereglett trombitásának, rézfúvósának, muzsikusának, zenebarátjának. A vonzerőt mindenekelőtt Maurice André fellépése jelentette, de a II. szolnoki zenei fesztivál házigazdája: a Liszt Ferenc Kamarazenekar valamennyi koncertje - így a mostani is - szintén el- mulaszthatatlan eseményt jelent az értékes zene hívei számára. A hangverseny közönségét és a fellépő művészeket Várhegyi Attila, Szolnok megyei jogú város polgármestere köszöntötte. A kamarazenekar előadásában ezúttal három versenymű hangzott el; közülük elsőként Corelli D-dúr concerto grossója (Op. 6. No 4.). A concerto mindössze négy tételből áll, a legrövidebbek közül való. Az első tételt a concertáló virtuóz hegedűszólamok és a mű hangneme teszik fényessé, a második kromatika fűszerezte, gyönyörű chaconne, a harmadik élénk tempójú sarabande, melyben az uralkodó cóhcértálö" hangszer a gordonka, a negyedik szintén táncos karakterű tétel, a végén virtuóz codával. A következő darab - Händel: a-moll concerto grosso (Op. 6. No 4.) - három tétele közül az első lassú bevezető szakasszal indul, majd allegro tempójú fúgával folytatódik. A bensőséges, lassú második tételt gyors tempójú harmadik követi, melynek zenei szövete messze túlmutat a barokk stílus hagyományos építkezési technikáján. A Liszt Frenc Kamarazene- kar harmadikként J. S. Bach három concertáló hegedűre írott versenyművét tűzte műsorára (D-dúr, BWV 1064). A páros ütemű, allegretto tempójú első tételt moll hangnemű, lassú második tétel után a gyors tempójú harmadik tétel virtuozitásánál fogva igencsak próbára teszi a szólisták hangszertudását. Az est várva várt vendégének, Maurice André trombitaművésznek műsorán két darab szerepelt. A. Marcello d-moll versenyművében a szabványos gyors-lassú-gyors tempók követték egymást. A tételek közül kiemelkedik a meditativ hangulatú második, mely alkalmat ad a szólistának muzsikuserényeinek felvonultatására. Telemann műve: a D-dúr szonáta trombitára és vonószenekarra „fiatal” koncertdarab, hiszen a kéziratát 1964-ben találták meg és adták ki azt. A szonáta szintén a gyors-las- sú-gyors tételekből való építkezés sémáját követi. A mű leginkább figyelemre méltó tétele a harmadik, mely éppúgy próbaköve a szólista, mint az őt kísérő zenekar virtuozitásának. A Liszt Ferenc Kamarazene- kar - mely csupán házigazda minőségében lépett először a szolnoki közönség elé - játékát ezúttal is a már korábbi koncertjein is megcsodált kérlelhetetlen stílushűség jellemezte. Jellemezte a barokkos galantéria és emelkedettség, a ritmikai precizitás, a dinamikai fegyelem, a tévedhetetlen tempóérzék. Jellemzi a zenei szövet tökéletes ismerete, a művek minden történésének megélése (kérlelteté- sek, disszonanciák, álzárlatok stb.). Rolla János, aki kivételes tudású művészeti vezetője az együttesnek - ezúttal a műsorválasztás jóvoltából hegedűművész partnereivel: Tfirst Zoltánnal és Kostyál Kálmánnal karöltve szólistaként is elbűvölte közönségét. Az előadott darabok során biztos támasztékul szolgált a concertáló hangszerek „ellenpólusa”: a zenekar kitűnő continuo szólama. Nem lehet továbbá szó nélkül elmenni a mellett a megint csak kivételes együttmuzsikálási készség mellett, mellyel a zenekar a trombitaművészt kísérte. Maurice Andrét - akit már első pódiumra lépésekor szűnni nem akaró taps fogadott - híre-neve éppúgy megelőzte Szolnokon, mint ahogyan világszerte. A művész legnagyobb érdeme talán az, hogy hangszerét a hagyományosan „arisztokrata” szólóinstrumentumokkal egyenértékűvé tette. Hangszerének jellegzetes, gyönyörű hangjáról ismeretes a nagyívű cantilénák mestere - ugyanakkor bravúros, boszorkányos technikájú virtuóz; erről győzte meg hallgatóságát a jó érzékkel választott két versenymű előadása során Maurice André. A koncert közönsége ráadásokat követelt és kapott a trombita királyától és a zenekartól. A feledhetetlen koncert minden szereplőjének szólt a szűnni nem akaró vastaps és az elismerést és köszönetét jelképező gyönyörű virágok. Szathmáry Judit (Fotó: Barna Sándor) Tökéletes világ - Kevin Costnerrel Különös történet, főhőse egy megrögzött bűnöző, aki megszökik a börtönből, aztán egy kisfiút is magával visz túszul. S miközben együtt szüntelen menekülnek egy őket kereső-üldöző rendőr elől - a két ember között, az idősebb férfi és a nyolcéves gyermek között szoros kapcsolat, barátság születik. A kisfiú elrablója olyan környezetet teremt „társának”, amelyben úgyszólván az álmok valósággá válnak - a fiú vágyai féllépésnyire megközelítik a lehetségest. Ők ketten fantáziaéletet élnek, mindaddig, amíg a tökéletlen világ törvényei véget nem vetnek neki. Együtt van ebben a filmben az üldözéssel együtt járó feszültség, izgalom és a gyöngéd érzelmesség. A megrögzött, meg- kérgesedett lelkű bűnöző szerepében Kevin Costner, aki bravúrosan alakítja ezt az antihőst, ezt a bonyolult figurát. Képünkön ők ketten, a film központi szereplői: Costner és a kis Philip megformálója, T. J. Lowther. A Tökéletes világ a nemzedékek közötti viszonyt is vizsgálja, illetve a sors kiszámíthatatlan fordulatait, melyek egy-egy ember életét döntően megváltoztatják. A filmet Clint Eastwood rendezte, aki a magányos rendőrtisztet is alakítja, s ez jól illeszkedik a rendőrszerepeinek hosszú sorába.
