Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-11 / 59. szám
12 Nyugdíjasok fóruma 1994. március 11., péntek Mielőtt csengetne a postás Eldöntötte a parlament: január 1-jei visszamenőleges hatállyal márciusban 10 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Erről az emelésről tudni kell, hogy a februárban már megkapott nyugdíjösszegekre vonatkozik a 10 százalékos emelés, tehát aki februárban kapott például 12 000 forint nyugdíjat, az márciusban már 13 400 forintot vehet át a postástól, ráadásul januárra-febru- árra visszamenőlegesen összesen 2400 forintot. Bár a postán még nem tudják, a jövő héten itt lesz-e már a kiegészítés, a visszamenőleg járó emelés, a 2 millió 700 ezer nyugdíjas remélheti, hogy márciusban kétszer csenget pénzesutalvánnyal a kézbesítő. Sokan nem olvasnak mindennap újságot, s talán a rádióból, tévéből sem figyelhették meg, mennyi lesz az emelés pl. a baleseti, rokkantsági nyugdíjasoknak, lesz-e alsó és felső „plafon”, mennyi emelést kapnak a házastársak, hogyan alakul az özvegyi és szülői nyugdíjasok járandósága. Ezért készítettünk egy átte- kinthetőnek vélt táblázatot. Tessenek jól áttanulmányozni, s ha nem stimmel az emelés, írjanak azonnal a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak vagy a MÁV Nyugdíjintézetének vagy a nyugdíj-biztosítási önkormányzatnak. A címek 'megtalálhatók a naptáron, amelyet a kézbesítő vitt tavaly decemberben mindenkinek, aki postán, lakcímére kapja járandóságát. SAJÁT JOGÚ NYUGDÍJAK EMELÉSE | Mérték jg| Maximum Iliiéi Minimum r.í\ mmmm . Liste tun 1992. jan. 1, 13% 2000 Ft 800 Ft 1992. szept. 1. 6,5% 1000 Ft 400 Ft 1993. márc. 1. 10% 2200 Ft 650 Ft 1993. szept. 1. 4% 1000 Ft 300 Ft 1994. jan. 1. 4% 1000 Ft 300 Ft NYUGDÍJEMELÉS, 1994. MÁRCIUS* Folyatás atapja Ernák és mérteke Maximum Minimum Öregségi, rokkantsági teljes baleseti rokkantsági 10% 3000 Ft 680 Ft Öregségi, rokkantsági résznyugdíj, özvegyi és szülői nyugd. 10% 1800 Ft 500 Ft Árvaellátás, balesett járadék, mezógazd. járadék, özvegy! járadék 10% 1200 Ft Politikai nyugdíj- kiegészítés 10% nincs maximálva Házastársi pótlék »00 Ft _ Nyugdíjszerű szoc. ellátás 10% nincs maximálva Gyes 14% nincs maximálva Gyes-jövedelem pótléka 700 Ft* Január 1-jel hatállyal Volt egyszer - lesz-e még? Nyugdíjaskamara Szolnokon Tavaly márciusban több szolnoki és megyei nyugdíjas- klub, -szervezet vezetője meghívást kapott Szolnokra, a szak- szervezeti székházba. A meghívón az állt, hogy Szolnokon és a megyében nyugdíjaskamarát szándékoznak alakítani az arra illetékesek. Az első találkozón - ahol körülbelül 20-25 idős emberjelent meg - elhangzott az is, hogy két szolnoki, szakszervezeti nyugdíjas-alapszervezet gondolata volt a kamara megalakítása, de nemcsak városi, hanem megyei érdek-képviseleti szervezet megalakítását tervezték el. A jelenlévők szinte mindegyike örömének adott hangot, hiszen úgy vélték, ideje már, hogy az idősödő megye- székhelyen és a megyében legyen egy szervezet, amelyik odafigyel a munkából kiöregedett, igen nehéz körülmények között élőkre. így aztán még az első találkozáson döntöttek is: kidolgozzák a szervezeti szabályzatot, bejegyeztetik a kamarát a cégbíróságnál és - ott helyben, azonnal - választottak is egy öttagú vezetőséget. A legközelebbi találkozó - április idusán lehetett - már alapszabály-tervezetet vitatott, döntött arról is, hogy levelet írnak az országos nyugdíjasszervezeteknek és mielőbb bejegyeztetik a testületet a cégbíróságnál. Aztán sokáig hosszú csend, volt ugyan próbálkozás az összehívásra, de a nyári hónapok alatt ez szinte lehetetlennek tűnt. Végül szeptemberben ismét találkoztak - volna. Az elnökség tagjai közül azonban mindösszesen ketten - Tímár Béláné és e sorok írója jelent meg a kitűzött időben. Ketten mire mentek volna? Azóta egy szó sem hallatszik, mintha a nagy elhatározás hamvában hunyt volna el. Ezért kerestük meg Tímár Bélánét, akit az első összejövetelen elnökéül választott a volt-nincs kamara; - mi most a helyzet?- Nem tudok sok újat mondani - nyilatkozott az elnök asz- szony. Arra még biztosan emlékszel, hogy a cégbíróság adatpótlásra visszaküldte a bejegyzési kérelmet, az alakulóülés jegyzőkönyvét. Akkor úgy határoztunk, hogy a szükséges javítások után újból elküldjük a kérelmünket. A szeptemberi sikertelen elnökségi ülésről tudsz, azóta senki a világon nem szólt nekem se, mi a helyzet. Annyit még tudok, hogy egy szakszervezeti nyugdíjas, az ottani választmány tagja - fölutazott Budapestre, s az MSZOSZ-nál kért támogatást a kamara megindításához. Ott azt kérték, írjunk egy levelet, miben, mit tudnának segíteni. Ha jól tudom, ez a levél több mint két hete elment, válaszról azonban máig nem tudok.- Nem akarok politikát belevinni az ügybe, de kicsit furcsállom, hogy a tavalyi biztosítási választások előtt kezdődött a szervezés, s mintha nyert ügy után nem lenne már érdekes az egész. Még azt sem akarom jósolni, hogy a május 8-i választások előtt valakinek ismét eszébe jut majd a megye százezernyi nyugdíjasa, s ismét összehívnak bennünket valahová valakik... Az azonban bizonyos, hogy nyugodt lélekkel föltehetem a költői kérdést (hisz választ rá kitől is várhatnánk): Volt egyszer, lesz-e még nyugdíjaskamara Szolnokon? Találkozások Szedett-vedett Három év - mínusz 27 százalék Hogyan alakult a nyugdíjasok helyzete a rendszerváltás óta? Nyugdíjasoknak is lehetnek szedett-vedett, fésületlen gondolatai, még ha fésülni való haja egyre kevesebb is már. Idős emberekkel beszélgetve ezek a gondolatok olykor úgy föltömek, mint a gátját elhagyni készülő folyó vagy a hirtelen kicsapó vulkán. Csokorba gyűjtöttünk néhányat. A munka nélküli fiatal szülője: - Szinte az életem két évtizedét áldoztam rá, hogy a gyerek először szakmát tanuljon, aztán leérettségizzen s főiskolát végezzen. Most már ötödik hónapja se pénz, se posztó. Ül, lógatja a lábát, olykor megdühödik, s tőlem, a nyugdíjastól kér egy sörre valót, megy céltalanul a világba. Azt mondja, rossz lóra tettünk, az olyan üzemmérnökből. mint ő, Tiszát lehetne rekeszteni... Az elmagányosodott szülő: - Talán én voltam hibás, mert besegítettem, vegyen csak nagyvárosban lakást, ne éljen falun mint én. Én most, hogy elözve- gyültem, itt élek egyedül, már abban sem reménykedhetek, hogy évente egyszer-kétszer, esztendős ünnepeken jönnek a fiamék, az unokák. Drága a vonat, a kocsit rég eladták, kellett a nagyobbik unoka taníttatására, én meg már nem is sütök húsvétra beiglit, foszlós üres kalácsot. Minek, kinek? A beteg a kórházban: - Biz’ isten, szégyellem magam. Csak jönnek-mennek a látogatók, hozzám meg még a fájós lábú szomszédasszony sem tud bejönni. Pedig megírtam a lányomnak, műtétem lesz, meglátogathatna. Igaz, levelet írt rögtön. Ne vegyem sértésnek, lehetetlen, hogy ideutazzon. Az unokák influenzásak voltak, a vejem munkanélküli és átment dühöngőbe, ő meg annyira félti a munkahelyét, hogy egy nap szabadságot, egy csúsztatást nem mer kérni a mesterétől, nehogy ő is gyárkapun kívül találja magát. A kukázó: - Jól megfigyel, nem tagadom. Igen, minden hajnalban felülök a biciklire, s a város széléről a város közepére karikázok. A kormányon szatyrok, a szatyrokban két vaskampó is, ezekkel kotrom meg a kukát, aztán sokszor fönnakad olyan, ami jó nekem. Mi, mi? Például száraz kenyér. Igaz, nem annyi már, mint tíz éve, amikor kezdtem, de annak a négy-öt tyúknak elég, ami még kapirgál az udvaromban. Micsoda jó dolog, amikor találok pár tojást. Ha tojás van, minden van, elhiszi-e? A részeg vénember: - Elmegy a büdös ...ba! Kértem én magától egy falat kenyeret? Mi köze hozzá, ha nyugdíjfizetés után két-három nap jól leiszom magam? Ennyi miért nem jár nekem? Negyven év robot után ezt se? Úgyis les már a kaszás rám régen! Jogi, közgazdasági és statisztikai szakemberek átfogó tanulmányt készítettek arról, hogyan alakultak a rendszer- váltás óta a nyugdíjasok élet- körülményei.- Felemás és meggondolkoz- tató a kép, amely a mögöttünk levő három esztendő adataiból kirajzolódik, s felemás az idős generáció közérzete és hangulata is - mondja a munkacsoport vezetője, dr. Mosóczy Róbert gazdaságpolitikus. - Megnyugvást hozott például, hogy törvény biztosítja a járadékok nettó keresetekkel azonos mérvű emelkedését. De az már nem, hogy egyes roppant alacsony nyugdíjakat - a mindenkori legkisebb emelés összegének meghatározásával - az átlagosnál jobban emeltek. A nyugdíj munkával, járadékfizetéssel szerzett jog - a kevés szolgálati idővel rendelkezők, a rokkantak csekély járadékát tehát a szociáA kitüntetések sokaságából elég néhányat elősorolni: Ferenc József-díj, Klebelsberg-díj, Kossuth-díj, Erkel Ferenc-díj, Herder-díj, Bartók-Pász- tory-emlékdíj... Ennyiből is kiolvasható, hogy akit e rangos kitüntetések illettek, korszakokat átívelő, szép és sikeres élet- utat járt be. Farkas Ferencet, a karnagyot, a konzervatóriumi tanárt, a népdalgyűjtőt, a zeneszerzőt minden korszak elismerte. Most, zenei életünk doyenjeként - nemrégiben töltötte be 88. életévét - mégis elégedetlen. Neheztel, perel, igaz, nem a maga, hanem a magyar zene ügyéért.- Ha körülnézek, azt látom, hogy a zenét mindig éri valami sérelem..-. Főként azt fájlalom, hogy a kortárs muzsikának alig van becsülete. A Magyar Zeneművészeti Társaságban most januárban megrendeztük a Minifesztivál XX. századi művekből című sorozatunkat - de érdemi segítséget szinte senkitől nem kaptunk... Kesernyésen sorol más példákat is. A Fesztivál Zenekar fennállása óta talán egyetlen magyar bemutatót sem tartott. Az Állami Hangversenyzenekar tavalyi jubileumi sorozatában nem szerepelt új magyar alkotás. A világjáró Liszt Ferenc Kamarazenekar nem játszik kortárs magyar műveket...- Azért nem panaszkodhat, müvei eljutnak a közönséghez. lis támogatásra rendelkezésre álló pénzből kellene fedezni. Komoly mérlegelést érdemelnek az életkörülmények alakulását érzékeltető adatok is. Az 1989-es évet bázisnak tekintve 3 év alatt a fogyasztói árak 257, a nettó átlagkeresetek 206, a nyugdíjak 188 százalékkal emelkedtek; a reálbérek tehát 20, a reálnyugdíjak 27 százalékkal csökkentek. Tegyük hozzá: zömmel éppen azok az árucikkek, szolgáltatások drágultak, amelyek az időseket érintik. A különféle reformok közül elsősorban az egészségügyi, illetőleg az üdüléssel kapcsolatos változtatások érintették hátrányoson a nyugdíjasokat. A gyógyszeráremelés, a SZOT-üdülés felszámolása, a vállalati üdülők megszűnése - mind főként az ő helyzetüket rontotta. Áz idős, elesett emberek korábban több csatornán át - volt munkahelyük, a szakszervezet, a tanács révén - juthattak támoNéha még bekopog hozzám, persze ritkulnak látogatásai- Nem a magam bajait veszem zokon... Igen, van, ami eljut. De például 10 évet vártam arra, hogy a Márai Sándor művére komponált operám, az „Egy úr Velencéből” színpadra kerüljön - aztán 8 előadás után úgy lekerült a dalszínház műsoráról, mintha meg sem íródott volna... Az vigasztal, hogy az előadásról készült tévéfelvétel hamarosan képernyőre kerül.- A Csínom Palkó ma már ott van $ legismertebb, legnépszerűbb daljátékok között...- Most ugyan nem játsszák, de nemrégiben új örömöt hozott nekem. A Zeneműkiadó karácsonyra megjelentetett egy operett- és daljátékalbumot Hol az a dal? címmel. Ahogy lapozgattam, meglepődtem: az albumgatáshoz. Mára e csatornák minimálisra szűkültek; törvény szabályozza, milyen jövedelmi szint fölött lehet segélyért folyamodni. Az idős szegények azonban nem szívesen kémek... A víz, a gáz, a villany, a fűtés központi támogatásának fokozatos leépítését nem ellensú- lypzza, hogy a szociális törvény alapján lakásfenntartási támogatás igényelhető. A 70-en felüliek kedvezményei - az ingyenes utazás, a tv-előfizetés alóli mentesség - egyértelműen könnyítik az egzisztenciális terheket. A jelenlegi helyzetben úgy látjuk: indokolt lenne az e kedvezményekre jogosító korhatárt 65 évre csökkenteni. Mint dr. Mosóczy Róbert elmondta, az elemző tanulmányt a Nyugdíjaskamara megküldi az Országgyűlés, a kormány, a népjóléti tárca és a nyugdíjas-önkormányzat illetékeseinek. (Ferenczy Europress) nak jóval több mint a felét a Csínom Palkó részletei adják.- Milyennek tartja a fiatal magyar előadógárdát?- Kitűnőnek! Lassan már követni sem tudom, annyi nagyszerű hegedűs, zongorista, énekes tűnik föl. Sajnálom, hogy az énekesek alig-alig vállalkoznak dalok bemutatására, pedig gyönyörű, intim műfaj ez - valaha telt házakat vonzott a Zeneakadémián.- Közel a 90-hez van-e még elérendő célja, megvalósításra- váró terve?- Néha még bekopog hozzám a múzsa, bár persze ritkulnak látogatásai... Az is inspirál, hogy sűrűn kérnek tőlem műveket. De azért gyakran eszembe jut Füst Milán, aki egyszer panasz- kodva-dicsekedve így fordult hozzám: „Nekem 36 betegségem van, fiam...” Itt még nem tartok, de gyöngül a szemem, nehezen mozgok. Persze, hacsak tehetem, eljárok koncertekre, zenei eseményekre. S igen, van egy nagy tervem. Életem során több mint 40 magyar költő versét zenésítettem meg. Szeretnék egy dalestet ezekből a kompozíciókból. Nem köny- nyű, mert akárhogy szelektálok, legalább két előadásra való a zenei anyag. De talán a bőség gondja ellenére fölcsendülhetnek csokorba szedve ezek a dalok — esetleg a Bartók-emlék- házban. Fiatalító, nagy öröm lenne számomra... Ferenczy Europress Beszélgetőpartnerünk: a muzsikusok korelnöke Farkas Ferenc a mai zenei életről Február volt, hideg, havas téli délután. Nyugdíjasfórumra hívtak sokunkat a megyeszékhely patinás intézményébe - hát lehet olyan mostoha az idő, hogy egy nyugdíjas is otthon maradt volna? Bizony, ültünk majd százan a széksorokban, s tapsoltunk, amikor a szervezők bejelentették, a Magyar Nyugdíjasok Egyesülete Országos Szövetségének elnöksége küldött hozzánk egy fiatalos nyugdíjast, beszéljünk közös dolgainkról, még inkább közös gondjainkról. Nos, az előadó nem kertelt, nem vesződött hosszú bevezetőkkel, a lényegre tért, ahogy szót kapott. Elmondta, az egyesületek szövetsége nem politizál, nem áll sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon, nem szidja, ostromolja a kormányt, csak szolidan-szelíden képviselni szeretné a haza idős polgárainak érdekeit. Hangoztatta: az idős embernek is joga van megszokott élete viteléhez, anyagi és létbiztonsághoz, s hogy önhibáján kívül senki nem élhet nyomorban. Aztán felszólaltak a résztvevők: hogy a gyógyszer ára már a csillagos ég, s hogy lassan a lakbér, a közüzemi számla kifizetésére sem futja, s hogy a nyugdíjas már csak álmodik a tejről, vajról, sajtról. Mosolygó, kedves tekintet fogadta a panaszokat. Mintha biztatott volna is: beszéljétek csak ki magatokból a bánatot, azzal is könnyítetek a lelketeken. Nem bírtam tovább. Szép csendesen kisomfordáltam... *** Kedves arcú, mosolygós hetvenéves ül a szerkesztőségi szobában. Pusztai Istvánnénak hívják, s Tiszaföldvárról buszozott be, hogy bemutassa idős kora szép kedvtelését-szenvedélyét. Igaz, csak fényképeken, de hát nem vonultathat föl hideg tavaszi időben egy egész néptánccsoportot, hogy láttassa, ő varrta a sok szép táncoslány ruháját. Mert a varrás a szenvedélye, amit ugyan soha nem tanult, de rengeteget 9 gyakorolt, s így büszke is lehet a keze alól kikerülő ruhákra.- Úgy öt-hat éve lehetett - emlékszik -, Homokon aratási ünnepséget rendeztek. Varrtam magamnak egy szép magyar ruhát meg a férjemnek is, kocsira ültünk, úgy vonultunk az ünneplők között. Akkor kerestek meg az emeletes iskolából a tánccsoport tagjai: nekik varmék-e olyan szépet? Mondtam, hogy örömmel, de pénzt nem fogadok el, mert sokat varrtam már életemben, de pénzt elfogadni, azt nem! Szívesen hagyja, nézegessem a képeket. Jókedvű, csinos, szép, magyar ruhába öltözött lányok láthatók a színes meg fekete-fehér fotókon. Mondja, ígérték neki a szerkesztőségben, hogy a Két kezemmel, magam varrtam című pályázat munkatársai fölkeresik, megnézik, lefényképezik munkáit. -SKedves Marikám! Látod-e, most csak ilyen röviden írok, pedig hajh, gondolatban már jártam is Nálad, ahogy legutóbb megígértem. De hát igaz a közmondás: ember tervez, Isten végez. Ahogy elmúlt az influenzajárvány, már minden unokám újból iskolába járt - rám akkor szakadt a baj,ts úgy, de úgy megviselt, hogy ágynak dőltem. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy mostanában egyre többször mérgelődöm. Hát egy magunkfajta nyugdíjasnak már az sem adatik meg, hogy jó! ismerje hazája ügyeit, megfelelő kritikai érzékkel figyelhesse a politikát, ami egyre inkább valamennyiünk bőrére megy - meg hát miből, ha nem az adófizetők pénzéből szórakoznak jó uraink? Már beteg voltam, amikor elkezdődött a cirkusz a rádióval. A tévét már be sem kapcsolom, mióta mocskolódnak meg felelmásan adnak hírül mindent. Nekem eddig a rádió volt a mindenem. Most meg - miközben nyelem a méregdrága gyógyszereket - hallom, hogy az az adó- vagy illetékügyi szakember, akit odatelepítettek a rádió élére - biztos hallod Te is, amikor úgy titulálják, hogy „teljes elnöki hatáskörrel felruházott alelnök” -, szóval, hogy az létszámleépítésre készül. Először arra gondoltam, hogy a magunkfajta öregeket elküldi nyugdíjba - van belőlük jó pár, P. Szabó meg Rapcsányi meg a Petress urak, hogy többet ne említsek hirtelen -. szóval, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltötték elmehetnek nyugalomba, s jöhetnek a fiatalok - aztán elér a radai rosseb, mikor hallom, hogy á, dehogy. Ezek az öreg urak maradnak, a fiatalok vannak útban, ezeknek telt ki az esztendejük. Te, én ismerem a Nagy Matyi nyomdász bácsi lányát, az Izabellát, szolnoki lány, innen az ötvenen, s egész életében rádiós volt. Hát őt is, meg a Szolnokról elkerült Cseh Évát s azt a dolgos kis Gyuricza Pétert - nem sorolom tovább. Marikám, a kisembertől elvették a rádiót, a kisembernek már ez a hírforrás is kiszűr mindent, ami igazság. Elegem van, meg melegem a láztól, szombaton már a 168 Órát sem hallgathattam, pedig az egész rendszerváltozásban az a műsor vitte a prímet a rádióban. Marikám, még betegebb lettem, megértesz, utazásra nem is gondolok. Csak várom a májust, a virágnyílást, a tiszta napsütést - és a nyolcadikát... Addig lehet, nem írok, nem olvasok, rádiót sem hallgatok - de Rád mindig szeretettel gondolok: Juliska Az oldalt készítette: Sóskúti Júlia