Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-11 / 59. szám

12 Nyugdíjasok fóruma 1994. március 11., péntek Mielőtt csengetne a postás Eldöntötte a parlament: január 1-jei visszamenőleges hatállyal márciusban 10 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Erről az emelésről tudni kell, hogy a februárban már megkapott nyugdíjösszegekre vo­natkozik a 10 százalékos emelés, tehát aki februárban kapott például 12 000 forint nyugdíjat, az márci­usban már 13 400 forintot vehet át a postástól, ráadásul januárra-febru- árra visszamenőlegesen összesen 2400 forintot. Bár a postán még nem tudják, a jövő héten itt lesz-e már a kiegészítés, a visszamenőleg járó emelés, a 2 millió 700 ezer nyugdíjas remélheti, hogy március­ban kétszer csenget pén­zesutalvánnyal a kézbesítő. Sokan nem olvasnak mindennap újságot, s talán a rádióból, tévéből sem figyelhették meg, mennyi lesz az emelés pl. a baleseti, rokkantsági nyugdíjasoknak, lesz-e alsó és felső „plafon”, mennyi emelést kapnak a házastársak, hogyan alakul az öz­vegyi és szülői nyugdíjasok járan­dósága. Ezért készítettünk egy átte- kinthetőnek vélt táblázatot. Tesse­nek jól áttanulmányozni, s ha nem stimmel az emelés, írjanak azonnal a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak vagy a MÁV Nyugdíjintézetének vagy a nyugdíj-biztosítási önkor­mányzatnak. A címek 'megtalálha­tók a naptáron, amelyet a kézbesítő vitt tavaly decemberben mindenki­nek, aki postán, lakcímére kapja já­randóságát. SAJÁT JOGÚ NYUGDÍJAK EMELÉSE | Mérték jg| Maximum Iliiéi Minimum r.í\ mmmm . Liste tun 1992. jan. 1, 13% 2000 Ft 800 Ft 1992. szept. 1. 6,5% 1000 Ft 400 Ft 1993. márc. 1. 10% 2200 Ft 650 Ft 1993. szept. 1. 4% 1000 Ft 300 Ft 1994. jan. 1. 4% 1000 Ft 300 Ft NYUGDÍJEMELÉS, 1994. MÁRCIUS* Folyatás atapja Ernák és mérteke Maximum Minimum Öregségi, rokkantsági teljes baleseti rokkantsági 10% 3000 Ft 680 Ft Öregségi, rokkantsági résznyugdíj, özvegyi és szülői nyugd. 10% 1800 Ft 500 Ft Árvaellátás, balesett járadék, mezógazd. járadék, özvegy! járadék 10% 1200 Ft Politikai nyugdíj- kiegészítés 10% nincs maximálva Házastársi pótlék »00 Ft _ Nyugdíjszerű szoc. ellátás 10% nincs maximálva Gyes 14% nincs maximálva Gyes-jövedelem pótléka 700 Ft­* Január 1-jel hatállyal Volt egyszer - lesz-e még? Nyugdíjaskamara Szolnokon Tavaly márciusban több szolnoki és megyei nyugdíjas- klub, -szervezet vezetője meg­hívást kapott Szolnokra, a szak- szervezeti székházba. A meghí­vón az állt, hogy Szolnokon és a megyében nyugdíjaskamarát szándékoznak alakítani az arra illetékesek. Az első találkozón - ahol körülbelül 20-25 idős em­berjelent meg - elhangzott az is, hogy két szolnoki, szakszerve­zeti nyugdíjas-alapszervezet gondolata volt a kamara meg­alakítása, de nemcsak városi, hanem megyei érdek-képvise­leti szervezet megalakítását ter­vezték el. A jelenlévők szinte mindegyike örömének adott hangot, hiszen úgy vélték, ideje már, hogy az idősödő megye- székhelyen és a megyében le­gyen egy szervezet, amelyik odafigyel a munkából kiörege­dett, igen nehéz körülmények között élőkre. így aztán még az első találkozáson döntöttek is: kidolgozzák a szervezeti sza­bályzatot, bejegyeztetik a ka­marát a cégbíróságnál és - ott helyben, azonnal - választottak is egy öttagú vezetőséget. A legközelebbi találkozó - április idusán lehetett - már alapszabály-tervezetet vitatott, döntött arról is, hogy levelet ír­nak az országos nyugdíjasszer­vezeteknek és mielőbb beje­gyeztetik a testületet a cégbíró­ságnál. Aztán sokáig hosszú csend, volt ugyan próbálkozás az összehívásra, de a nyári hó­napok alatt ez szinte lehetetlen­nek tűnt. Végül szeptemberben ismét találkoztak - volna. Az elnökség tagjai közül azonban mindösszesen ketten - Tímár Béláné és e sorok írója jelent meg a kitűzött időben. Ketten mire mentek volna? Azóta egy szó sem hallatszik, mintha a nagy elhatározás ham­vában hunyt volna el. Ezért ke­restük meg Tímár Bélánét, akit az első összejövetelen elnökéül választott a volt-nincs kamara; - mi most a helyzet?- Nem tudok sok újat mon­dani - nyilatkozott az elnök asz- szony. Arra még biztosan em­lékszel, hogy a cégbíróság adatpótlásra visszaküldte a be­jegyzési kérelmet, az alakulóü­lés jegyzőkönyvét. Akkor úgy határoztunk, hogy a szükséges javítások után újból elküldjük a kérelmünket. A szeptemberi si­kertelen elnökségi ülésről tudsz, azóta senki a világon nem szólt nekem se, mi a helyzet. Annyit még tudok, hogy egy szakszer­vezeti nyugdíjas, az ottani vá­lasztmány tagja - fölutazott Bu­dapestre, s az MSZOSZ-nál kért támogatást a kamara megindítá­sához. Ott azt kérték, írjunk egy levelet, miben, mit tudnának segíteni. Ha jól tudom, ez a le­vél több mint két hete elment, válaszról azonban máig nem tu­dok.- Nem akarok politikát bele­vinni az ügybe, de kicsit fur­csállom, hogy a tavalyi biztosí­tási választások előtt kezdődött a szervezés, s mintha nyert ügy után nem lenne már érdekes az egész. Még azt sem akarom jó­solni, hogy a május 8-i válasz­tások előtt valakinek ismét eszébe jut majd a megye száz­ezernyi nyugdíjasa, s ismét összehívnak bennünket vala­hová valakik... Az azonban bi­zonyos, hogy nyugodt lélekkel föltehetem a költői kérdést (hisz választ rá kitől is várhatnánk): Volt egyszer, lesz-e még nyugdíjaskamara Szolnokon? Találkozások Szedett-vedett Három év - mínusz 27 százalék Hogyan alakult a nyugdíjasok helyzete a rendszerváltás óta? Nyugdíjasoknak is lehetnek szedett-vedett, fésületlen gon­dolatai, még ha fésülni való haja egyre kevesebb is már. Idős emberekkel beszélgetve ezek a gondolatok olykor úgy föltömek, mint a gátját elhagyni készülő folyó vagy a hirtelen kicsapó vulkán. Csokorba gyűjtöttünk néhá­nyat. A munka nélküli fiatal szü­lője: - Szinte az életem két évti­zedét áldoztam rá, hogy a gye­rek először szakmát tanuljon, aztán leérettségizzen s főiskolát végezzen. Most már ötödik hó­napja se pénz, se posztó. Ül, ló­gatja a lábát, olykor megdühö­dik, s tőlem, a nyugdíjastól kér egy sörre valót, megy céltalanul a világba. Azt mondja, rossz lóra tettünk, az olyan üzemmér­nökből. mint ő, Tiszát lehetne rekeszteni... Az elmagányosodott szülő: - Talán én voltam hibás, mert be­segítettem, vegyen csak nagy­városban lakást, ne éljen falun mint én. Én most, hogy elözve- gyültem, itt élek egyedül, már abban sem reménykedhetek, hogy évente egyszer-kétszer, esztendős ünnepeken jönnek a fiamék, az unokák. Drága a vo­nat, a kocsit rég eladták, kellett a nagyobbik unoka taníttatá­sára, én meg már nem is sütök húsvétra beiglit, foszlós üres ka­lácsot. Minek, kinek? A beteg a kórházban: - Biz’ isten, szégyellem magam. Csak jönnek-mennek a látogatók, hozzám meg még a fájós lábú szomszédasszony sem tud be­jönni. Pedig megírtam a lá­nyomnak, műtétem lesz, meglá­togathatna. Igaz, levelet írt rög­tön. Ne vegyem sértésnek, lehe­tetlen, hogy ideutazzon. Az unokák influenzásak voltak, a vejem munkanélküli és átment dühöngőbe, ő meg annyira félti a munkahelyét, hogy egy nap szabadságot, egy csúsztatást nem mer kérni a mesterétől, ne­hogy ő is gyárkapun kívül ta­lálja magát. A kukázó: - Jól megfigyel, nem tagadom. Igen, minden hajnalban felülök a biciklire, s a város széléről a város közepére karikázok. A kormányon szaty­rok, a szatyrokban két vas­kampó is, ezekkel kotrom meg a kukát, aztán sokszor fönnakad olyan, ami jó nekem. Mi, mi? Például száraz kenyér. Igaz, nem annyi már, mint tíz éve, amikor kezdtem, de annak a négy-öt tyúknak elég, ami még kapirgál az udvaromban. Mi­csoda jó dolog, amikor találok pár tojást. Ha tojás van, minden van, elhiszi-e? A részeg vénember: - Elmegy a büdös ...ba! Kértem én magá­tól egy falat kenyeret? Mi köze hozzá, ha nyugdíjfizetés után két-három nap jól leiszom ma­gam? Ennyi miért nem jár ne­kem? Negyven év robot után ezt se? Úgyis les már a kaszás rám régen! Jogi, közgazdasági és sta­tisztikai szakemberek átfogó tanulmányt készítettek arról, hogyan alakultak a rendszer- váltás óta a nyugdíjasok élet- körülményei.- Felemás és meggondolkoz- tató a kép, amely a mögöttünk levő három esztendő adataiból kirajzolódik, s felemás az idős generáció közérzete és hangu­lata is - mondja a munkacsoport vezetője, dr. Mosóczy Róbert gazdaságpolitikus. - Megnyug­vást hozott például, hogy tör­vény biztosítja a járadékok nettó keresetekkel azonos mérvű emelkedését. De az már nem, hogy egyes roppant alacsony nyugdíjakat - a mindenkori leg­kisebb emelés összegének meg­határozásával - az átlagosnál jobban emeltek. A nyugdíj munkával, járadékfizetéssel szerzett jog - a kevés szolgálati idővel rendelkezők, a rokkantak csekély járadékát tehát a szociá­A kitüntetések sokaságából elég néhányat elősorolni: Fe­renc József-díj, Klebelsberg-díj, Kossuth-díj, Erkel Ferenc-díj, Herder-díj, Bartók-Pász- tory-emlékdíj... Ennyiből is ki­olvasható, hogy akit e rangos kitüntetések illettek, korszako­kat átívelő, szép és sikeres élet- utat járt be. Farkas Ferencet, a karnagyot, a konzervatóriumi tanárt, a népdalgyűjtőt, a zeneszerzőt minden korszak elismerte. Most, zenei életünk doyenje­ként - nemrégiben töltötte be 88. életévét - mégis elégedet­len. Neheztel, perel, igaz, nem a maga, hanem a magyar zene ügyéért.- Ha körülnézek, azt látom, hogy a zenét mindig éri valami sérelem..-. Főként azt fájlalom, hogy a kortárs muzsikának alig van becsülete. A Magyar Ze­neművészeti Társaságban most januárban megrendeztük a Mi­nifesztivál XX. századi művek­ből című sorozatunkat - de ér­demi segítséget szinte senkitől nem kaptunk... Kesernyésen sorol más pél­dákat is. A Fesztivál Zenekar fennállása óta talán egyetlen magyar bemutatót sem tartott. Az Állami Hangversenyzenekar tavalyi jubileumi sorozatában nem szerepelt új magyar alko­tás. A világjáró Liszt Ferenc Kamarazenekar nem játszik kortárs magyar műveket...- Azért nem panaszkodhat, müvei eljutnak a közönséghez. lis támogatásra rendelkezésre álló pénzből kellene fedezni. Komoly mérlegelést érde­melnek az életkörülmények ala­kulását érzékeltető adatok is. Az 1989-es évet bázisnak tekintve 3 év alatt a fogyasztói árak 257, a nettó átlagkeresetek 206, a nyugdíjak 188 százalékkal emelkedtek; a reálbérek tehát 20, a reálnyugdíjak 27 százalék­kal csökkentek. Tegyük hozzá: zömmel éppen azok az árucik­kek, szolgáltatások drágultak, amelyek az időseket érintik. A különféle reformok közül első­sorban az egészségügyi, illető­leg az üdüléssel kapcsolatos vál­toztatások érintették hátrányo­son a nyugdíjasokat. A gyógy­szeráremelés, a SZOT-üdülés felszámolása, a vállalati üdülők megszűnése - mind főként az ő helyzetüket rontotta. Áz idős, elesett emberek ko­rábban több csatornán át - volt munkahelyük, a szakszervezet, a tanács révén - juthattak támo­Néha még bekopog hozzám, persze ritkulnak látogatásai- Nem a magam bajait ve­szem zokon... Igen, van, ami el­jut. De például 10 évet vártam arra, hogy a Márai Sándor mű­vére komponált operám, az „Egy úr Velencéből” színpadra kerüljön - aztán 8 előadás után úgy lekerült a dalszínház műso­ráról, mintha meg sem íródott volna... Az vigasztal, hogy az előadásról készült tévéfelvétel hamarosan képernyőre kerül.- A Csínom Palkó ma már ott van $ legismertebb, legnépsze­rűbb daljátékok között...- Most ugyan nem játsszák, de nemrégiben új örömöt hozott nekem. A Zeneműkiadó kará­csonyra megjelentetett egy ope­rett- és daljátékalbumot Hol az a dal? címmel. Ahogy lapozgat­tam, meglepődtem: az album­gatáshoz. Mára e csatornák mi­nimálisra szűkültek; törvény szabályozza, milyen jövedelmi szint fölött lehet segélyért fo­lyamodni. Az idős szegények azonban nem szívesen kémek... A víz, a gáz, a villany, a fűtés központi támogatásának fokoza­tos leépítését nem ellensú- lypzza, hogy a szociális törvény alapján lakásfenntartási támoga­tás igényelhető. A 70-en felüliek kedvezmé­nyei - az ingyenes utazás, a tv-előfizetés alóli mentesség - egyértelműen könnyítik az eg­zisztenciális terheket. A jelen­legi helyzetben úgy látjuk: in­dokolt lenne az e kedvezmé­nyekre jogosító korhatárt 65 évre csökkenteni. Mint dr. Mosóczy Róbert el­mondta, az elemző tanulmányt a Nyugdíjaskamara megküldi az Országgyűlés, a kormány, a népjóléti tárca és a nyugdí­jas-önkormányzat illetékesei­nek. (Ferenczy Europress) nak jóval több mint a felét a Csínom Palkó részletei adják.- Milyennek tartja a fiatal magyar előadógárdát?- Kitűnőnek! Lassan már kö­vetni sem tudom, annyi nagy­szerű hegedűs, zongorista, éne­kes tűnik föl. Sajnálom, hogy az énekesek alig-alig vállalkoznak dalok bemutatására, pedig gyö­nyörű, intim műfaj ez - valaha telt házakat vonzott a Zeneaka­démián.- Közel a 90-hez van-e még elérendő célja, megvalósításra- váró terve?- Néha még bekopog hozzám a múzsa, bár persze ritkulnak lá­togatásai... Az is inspirál, hogy sűrűn kérnek tőlem műveket. De azért gyakran eszembe jut Füst Milán, aki egyszer panasz- kodva-dicsekedve így fordult hozzám: „Nekem 36 betegsé­gem van, fiam...” Itt még nem tartok, de gyöngül a szemem, nehezen mozgok. Persze, ha­csak tehetem, eljárok koncer­tekre, zenei eseményekre. S igen, van egy nagy tervem. Éle­tem során több mint 40 magyar költő versét zenésítettem meg. Szeretnék egy dalestet ezekből a kompozíciókból. Nem köny- nyű, mert akárhogy szelektálok, legalább két előadásra való a zenei anyag. De talán a bőség gondja ellenére fölcsendülhet­nek csokorba szedve ezek a da­lok — esetleg a Bartók-emlék- házban. Fiatalító, nagy öröm lenne számomra... Ferenczy Europress Beszélgetőpartnerünk: a muzsikusok korelnöke Farkas Ferenc a mai zenei életről Február volt, hideg, havas téli délután. Nyugdíjasfórumra hív­tak sokunkat a megyeszékhely patinás intézményébe - hát lehet olyan mostoha az idő, hogy egy nyugdíjas is otthon maradt volna? Bizony, ültünk majd szá­zan a széksorokban, s tapsoltunk, amikor a szervezők bejelentet­ték, a Magyar Nyugdíjasok Egyesülete Országos Szövetsé­gének elnöksége küldött hozzánk egy fiatalos nyugdíjast, beszél­jünk közös dolgainkról, még in­kább közös gondjainkról. Nos, az előadó nem kertelt, nem vesző­dött hosszú bevezetőkkel, a lé­nyegre tért, ahogy szót kapott. Elmondta, az egyesületek szö­vetsége nem politizál, nem áll sem kormánypárti, sem ellenzéki oldalon, nem szidja, ostromolja a kormányt, csak szolidan-szelíden képviselni szeretné a haza idős polgárainak érdekeit. Hangoz­tatta: az idős embernek is joga van megszokott élete viteléhez, anyagi és létbiztonsághoz, s hogy önhibáján kívül senki nem élhet nyomorban. Aztán felszólaltak a résztve­vők: hogy a gyógyszer ára már a csillagos ég, s hogy lassan a lak­bér, a közüzemi számla kifizeté­sére sem futja, s hogy a nyugdí­jas már csak álmodik a tejről, vajról, sajtról. Mosolygó, kedves tekintet fogadta a panaszokat. Mintha biztatott volna is: beszél­jétek csak ki magatokból a bána­tot, azzal is könnyítetek a lelke­teken. Nem bírtam tovább. Szép csendesen kisomfordáltam... *** Kedves arcú, mosolygós het­venéves ül a szerkesztőségi szo­bában. Pusztai Istvánnénak hív­ják, s Tiszaföldvárról buszozott be, hogy bemutassa idős kora szép kedvtelését-szenvedélyét. Igaz, csak fényképeken, de hát nem vonultathat föl hideg tavaszi időben egy egész néptánccsopor­tot, hogy láttassa, ő varrta a sok szép táncoslány ruháját. Mert a varrás a szenvedélye, amit ugyan soha nem tanult, de rengeteget 9 gyakorolt, s így büszke is lehet a keze alól kikerülő ruhákra.- Úgy öt-hat éve lehetett - em­lékszik -, Homokon aratási ün­nepséget rendeztek. Varrtam magamnak egy szép magyar ru­hát meg a férjemnek is, kocsira ültünk, úgy vonultunk az ünnep­lők között. Akkor kerestek meg az emeletes iskolából a tánccso­port tagjai: nekik varmék-e olyan szépet? Mondtam, hogy öröm­mel, de pénzt nem fogadok el, mert sokat varrtam már életem­ben, de pénzt elfogadni, azt nem! Szívesen hagyja, nézegessem a képeket. Jókedvű, csinos, szép, magyar ruhába öltözött lányok láthatók a színes meg fekete-fe­hér fotókon. Mondja, ígérték neki a szerkesztőségben, hogy a Két kezemmel, magam varrtam című pályázat munkatársai fölke­resik, megnézik, lefényképezik munkáit. -S­Kedves Marikám! Látod-e, most csak ilyen rövi­den írok, pedig hajh, gondolat­ban már jártam is Nálad, ahogy legutóbb megígértem. De hát igaz a közmondás: ember tervez, Isten végez. Ahogy elmúlt az inf­luenzajárvány, már minden uno­kám újból iskolába járt - rám akkor szakadt a baj,ts úgy, de úgy megviselt, hogy ágynak dől­tem. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy mostanában egyre több­ször mérgelődöm. Hát egy ma­gunkfajta nyugdíjasnak már az sem adatik meg, hogy jó! ismerje hazája ügyeit, megfelelő kritikai érzékkel figyelhesse a politikát, ami egyre inkább valamennyi­ünk bőrére megy - meg hát mi­ből, ha nem az adófizetők pénzé­ből szórakoznak jó uraink? Már beteg voltam, amikor elkezdő­dött a cirkusz a rádióval. A tévét már be sem kapcsolom, mióta mocskolódnak meg felelmásan adnak hírül mindent. Nekem ed­dig a rádió volt a mindenem. Most meg - miközben nyelem a méregdrága gyógyszereket - hal­lom, hogy az az adó- vagy ille­tékügyi szakember, akit odate­lepítettek a rádió élére - biztos hallod Te is, amikor úgy titulál­ják, hogy „teljes elnöki hatás­körrel felruházott alelnök” -, szóval, hogy az létszámleépí­tésre készül. Először arra gon­doltam, hogy a magunkfajta öregeket elküldi nyugdíjba - van belőlük jó pár, P. Szabó meg Rapcsányi meg a Petress urak, hogy többet ne említsek hirtelen -. szóval, hogy a nyugdíjkorha­tárt betöltötték elmehetnek nyu­galomba, s jöhetnek a fiatalok - aztán elér a radai rosseb, mikor hallom, hogy á, dehogy. Ezek az öreg urak maradnak, a fiatalok vannak útban, ezeknek telt ki az esztendejük. Te, én ismerem a Nagy Matyi nyomdász bácsi lá­nyát, az Izabellát, szolnoki lány, innen az ötvenen, s egész életé­ben rádiós volt. Hát őt is, meg a Szolnokról elkerült Cseh Évát s azt a dolgos kis Gyuricza Pétert - nem sorolom tovább. Marikám, a kisembertől elvették a rádiót, a kisembernek már ez a hírforrás is kiszűr mindent, ami igazság. Elegem van, meg melegem a láz­tól, szombaton már a 168 Órát sem hallgathattam, pedig az egész rendszerváltozásban az a műsor vitte a prímet a rádióban. Marikám, még betegebb lettem, megértesz, utazásra nem is gon­dolok. Csak várom a májust, a virágnyílást, a tiszta napsütést - és a nyolcadikát... Addig lehet, nem írok, nem ol­vasok, rádiót sem hallgatok - de Rád mindig szeretettel gondo­lok: Juliska Az oldalt készítette: Sóskúti Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom