Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-31 / 76. szám
4 1994. március 31., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ^ Köszönet a segítőkész buszvezetőnek Aki a mikrofont használja! Ezt a levelet a Jászkun Volán Rt. igazgatójának küldték, közvetett módon jutott el szerkesztőségünkhöz. Örülünk neki, hiszen a köszönő soroknak is ebben a rovatban a helyük, ahol az utóbbi időben számtalan, az utazással kapcsolatos, olykor egy-egy buszvezetőt, ellenőrt elmarasztaló esetet tártunk - olvasóink tollából - a nyilvánosság elé. S jó, ha a problémák mellett a kellemes jelenségekre is felfigyelünk, a példa értékű emberi magatartás mellett sem megyünk el szótlanul. Ennyi bevezető után íme a levél: Tisztelt Igazgató Úr! Kérem, tolmácsolja köszönetemet annak a gépkocsivezető úrnak, aki március 27-én a szolnoki 24-es járaton teljesített szolgálatot. Ugyanis a Sarló utcai megállóban, ahol a kocsiban ülő unokámmal várakoztam, kilépett a vezetőfülkéből, és felsegítette a babát. Ilyen is van! (A rsz.: CLU 804.) A buszvezető segítőkészsége nagyon jólesett, s megjegyzem, már máskor is szerettem volna tudtukra adni, ő az, aki haszálja a mikrofont, tájékoztat a megállóhelyekről, ami ugyancsak a kellemes utazásunkhoz tartozik. Túri Lászlóné Mammográfiai vizsgálatra várakozva Nem szokásom levéllel ostromolni az újságokat, de most úgy érzem, a velem történt eset szóra érdemes, helye van a nyilvánosság előtt: Az idén január végén mellpanasszal kerestem meg a He- tényi Géza Kórház Baross úti onkológiai szakrendelését. Február 3-ra szóló beutalót kaptam a kórház röntgenosztályára - mammográfiai vizsgálatra. A megadott időpontban sajnálattal közölték velem, hogy a készülék elromlott, mellesleg Szolnok megyében ez az egyetlen speciális gép áll a vizsgálatra várók rendelkezésére, ezért várni kell. Március elejéig hetente azt a választ kaptam telefonon, hogy a gép még mindig rossz, várjak türelemmel. Aztán az Új Néplap hasábjain, március 11-én megjelent egy hirdetés, miszerint emlőrákszűrést végeznek az említett kórház röntgenosztályán - magánrendelésen. Kíváncsiságtól hajtva, s mert a problémáim miatt is roppant ideges voltam, felkerestem őket, ahol mintegy 25 percen belül megnyugtató lelet került a kezembe - potom 1.200 forintért. A papíron a vizsgálat „iránya”: mammográfia. Ezek után a kisördög motoszkált bennem, és néhány nap múlva felhívtam a röntgenosztályt, hogy vajon megjavították-e már a mammográfkészüléket. A válasz: még mindig rossz, és a további türelmemet kérték. A kérdésem most már annyi: hogyan röntgenezhettek meg vele március 12-én, ha csak egy van belőle? Netán félrevezettek? Uram bocsá’, amire gondolni se merek: lehetséges, hogy betegkártyára nem, pénzért működik a gép? Megvallom őszintén, ha nem féltem volna annyira, s nem akartam volna minél előbb pontosan, tisztán látni az egészségi állapotomat illetően, ma is sorban állnék. Most azonban a mögöttem várakozókat sajnálom, meg aztán a mai világban 1.200 forint nem kis pénz - még ha az egészségünkről meg is nyugtatnak érte. (Levélírónk nevét kérésére nem közöljük, pontos címével a szerkesztőségünkben marad.) Olvasónk észrevételére várjuk az érintettek válaszát, amit e rovatunkban közreadunk. Küldjön egy képet! A jászladányi iskola udvarán Ez a kép a jászladányi Hősök terén lévő iskola udvarán készült - a háború utáni első nyolcadikosok ballagásán, 1949-ben. Az idén már a 45. osztálytalálkozóra készülünk, és ezúton is kérem, akik nem voltak az előzőn, a negyvenediken, adjanak életjelet, közöljék velem a címüket. A kép jobb oldalán, a 3. sorban vagyok - fekete kabátban, kihajtva a fehér ing gallérja. Cseh István - Jászladány (Rákóczi út 35.) A Törökszentmiklósi Fáklya csapata Ez a kép 1959-ben készült, amikor a Törökszentmiklósi Fáklya csapata megyei bajnokságot nyert. Az álló sorban: Rátfai József edző (jobbról balra), Szakái, Muszka, Búzás, Deák, Karakas, Szecsei, Kriston, Ráczi, Ceglédi, Haik, Kiss. A képről hiányzik Zsigmond Ferenc intéző, aki igen lelkes sportember volt. Sajnos korán elhunyt. Rátfai József ny. sportvezető Folyosóról lopták el a kerékpárt Fájdalom, mozgássérült asszonyé volt mmm Bem tábornokot sem képzeljük kétméteres óriásnak Kicsi „nagyemberek”? Mindenki a saját bőrén érezheti, milyen nehéz helyzetben az ország, hogy egyre többen kerülnek az elszegényedettek közé. Sok a munkanélküli, de sajnos köztük akadnak olyanok is, akiket ez egy cseppet sem zavar, akik a begyűjtött, össze- kunyerált segélyen csak úgy „elvannak”. Ezt azért írom, mert én pl. gyerekkori betegségemből eredően mozgáskorlátozott vagyok, ma rokkant- nyugdíjas, de rossz egészségi állapotomban is keresem a lehetőségét, milyen munkával pótolhatnám a kis nyugdíjamat. Ezen fáradoztam március 23-án 18 órakor is, amikor a kengyeli régi általános iskolába mentem meghallgatni egy tájékoztatót. Az iskola folyosóján az asztalhoz zártam a kerékpáromat, de ez semmit sem jelentett, mert mire véget ért az előadás, a hűlt helyét találtam. Elszomorító, hogy a gátlástalan emberekkel szemben szinte tehetetlenek vagyunk. Nincs egy éve, hogy az összespórolga- tott pénzemből meg tudtam venni a 26-os kerékpárt. Szé- gyellje magát, aki képes volt egy mozgáskorlátozott asszonytól ellopni azt a segédeszközt, ami nélkül nagyon nehezen létezik. Ugyanis egyáltalán nem bírok cipekedni, ezenkívül a gyalogolás is nagyon nehezemre esik. Remélem, hogy a soraimat olvasva - ha egyáltalán olvas újságot -, megmozdul a tolvaj lelkiismerete, s visszajuttatja a kerékpáromat. (Olvasónk neve, címe a szerkesztőségben.) Köszönet a támogatóknak Ezúton is köszönöm azoknak a cégeknek, melyek lehetővé tették, hogy tanulóink eljuthassanak a Tátrába. A sítáborok eredményességét bizonyítja, hogy Szolnok város első síbajnokságáról aranyéremmel térhettünk haza. Támogatóink: a Produker Kft., a Spectrum Kft., Kálmán Ferenc - műszaki kereskedő, a Papír Kalmár Kft. és az MSZP. - A Herman Ottó Általános Iskola diákjai nevében: Marik Tamás - tanár A szeretet, a megértés napja volt Találkozás - 25 év után A jászfelsőszentgyörgyi általános iskolában tanítottam 27 évig, jelenleg nyugdíjas vagyok. A közelmúltban megkeresett az egyik kedves tanítványom, aki szóban és levélben az 1968-ban ballagó diákok 25 éves találkozójára hívott. A jeles esemény napján az emeletes iskolában gyülekeztünk, majd rendhagyó osztály- főnöki órát tartottunk. Előttünk állt a régi osztály, s az arcokon látszott, mindannyiukban fel- idéződött az emlék. Mi, tanárok, négyen ültünk a katedrán: Molnár Sándorné igazgatónő, aki ma is tanít, a nyugdíjasok közül pedig Szoleczky Istvánná, Szoleczky István és Kiss D. Gézáné. Drága osztály- főnökük, Kaszab Sándor - mindenki tanár bácsija - sajnos már nem lehetetett közöttünk, elköltözött az élők sorából. (Az osztálykoszorún elhelyezett gyertyát meggyújtva, egyperces néma felállással emlékeztünk rá.) A megemlékezés, az ünnepi köszöntő szavak után a volt tanítványaink mondták el, az általános iskola befejezése után hol folytatták tanulmányaikat, milyen végzettséget szereztek, hogyan alakult a családi életük stb. Kiderült, tanítványaink közül sokan érettségiztek, s mindannyiuknak szakma van a kezében; szép otthonuk, lakásuk van, mire büszkék, és abban reménykednek, hogy gyermekeiket békés körülmények között nevelhetik. Megható volt, amikor virágcsokrokkal köszöntöttek bennünket. Ezt követően az „osztály” felszabadult beszélgetés közepette emlékezett a sok-sok együtt töltött időre, a kirándulásra, táborozásra, az apró-na- gyobb csínytevésre, amit elkövettek stb. Vidám beszélgetés közepette vonultunk az étkezdébe, ahol gyönyörűen megterített asztal várt ránk, s e helyen mindenki kötetlenül beszélgetett egymással - felidézve a múltat, ami az idő távlatából megszépült. Mindenki szeretettel, megértéssel fordult társához, s egymás előtt őszintén kitárulkoztunk. Tanártársaim nevében is büszkén mondhatom: nem hiába éltünk, dolgoztunk tanítványainkért. Úgy éreztük, ez a nap a szeretet, a megértés napja volt, hogy a kis falvak életében az ilyen kis közösségek - a derékhad! - lehetnek az összetartó erő. Ők azok, akik még sokat tehetnek a szüléikért, gyermekeikért, a jövendő nemzedékért, a társadalomért. Kiss D. Gézáné - ny. tanárnő Jászfelsőszentgyörgy Gyermekeinkért A szolnoki Belvárosi Általános Iskola (volt Kohói úti) március 17-én a Tisza Szállóban rendezte meg a „Gyermekünkért - Iskolánkért” Álapítvány második bálját. A bál fővédnöke dr. Boros Lajos, a megyei közgyűlés elnöke volt, s az eseményen részt vett Petronvák László, Halász István országgyűlési képviselő, továbbá Marton Ferenc, Ig- nácz Ervin és Boros Gyula vállalkozó, segítőink. A rendezvény bevételéből az iskola tanulói részére a Heves megyei Bátor községben (Egertől 10 percre) lévő 1400 négyszögöles telkünkön olyan épületet szeretnénk létesíteni, ami erdei iskola működtetésére, valamint táborozásra is alkalmas. Ezenkívül az alapítványból lehetőségünk nyílt a tanulók szociális támogatására, a sportélethez szükséges feltételek megteremtésére. A szép számmal megjelent szülőknek, vendégeknek az iskola tanulói kánkán tánccal kedveskedtek, s a műsorban felléptek: Tombor Zoltán, Kis Judit énekesek, Vígh Bernadette, László Imola és Gábor Attila táncosok. Az iskola vezetősége, kollektívája nevében az Űj Néplap nyilvánosságán keresztül is köszönetét mondunk a kedves szülők és vendégeink támogatásáért. Szrapkó Emília - nevelő Bevallom, némi megdöbbenéssel olvastam a március 22-i „Keddi jegyzetet”, s a következő gondolatokat ébresztette bennem. Abban igaza van a szerzőnek, hogy a műkincsrongálók értelmi szintje, intelligenciája igencsak a negatív tartományban csapong, ám megrökönyödésem a következőkből adódott. A jegyzet egyik mondatában található: „S jöttek az újromantikusok, a történelmileg, de testi valójukban is kicsi „nagyemberek”. A Leninek, Sztálinok, Hitlerek, Rákosik, akik hol hétméteresek, hol csak kétszeresek, háromszorosak.” Na már most, nem fér a fejembe, hogy érti a szerző a „történelmileg is kicsi” jelzőt. Ahhoz nem fér kétség, hogy Lenin, Hitler és Rákosi - testi adottságukat nézve - nem volt gigászi, de Sztálin köztudottan jól megtermett grúz férfi volt. És talán nem többszöröse-e valódi méreteinek pl. a Damjanich- vagy az oly legendássá vált Bem-szobor? Ám ezt senki sem veti fel, hiszen mindenki természetesnek tartja, s az előzőekben említett Bem apót sem képzelem kétméteres óriásnak - a róla készült korabei festmények és képek alapján. De az a lényeg: miként lehet kétségbe vonni ezen személyek köztudottan nagy történelmi szerepét? Talán nem Lenin volt a kulcsfontosságú személye az októberi forradalomnak? Talán nem az ő tanait akarták megvalósítani egész Kelet-Európábán? Sajnos sikertelenül. Egyébként az a véleményem, Lenint nem volna szabad a másik három személlyel egy kalap alá venni. S az említett jegyzet szerzője tudhatja talán a legjobban, hogy Hitler, Sztálin és Rákosi valóban nagy diktátorok voltak, de Lenin egész életében az orosz, majd később a szovjet nép sorsának jobbításáért dolgozott. Az más dolog, hogy tanai egy része utópiának bizonyult, de ezt nem írásai helytelensége, hanem a mai emberiség felkészületlensége eredményezte. Egy országban - ezen művek szerint - nem egyeztethető ösz- sze egymással a két véglet: az éhezés és a nyomor a hatalmas gazdagsággal. Végül a Kossuth-szoborral kapcsolatban megemlítem, hogy a művészetben jártas ismerőseim is Kossuth-gyalázat- nak nevezték az „alkotást”, mivel a nagy hazafi személye és alakja mindig is az erőt szimbolizálta. Remélem, ettől a példától eltekintve, azt is fogja szimbolizálni, mert eme szoborra nézve, az embernek a hazafias, nemzeti érzése nemhogy fellángol, inkább lelohad. B. K. Szolnok Víz- és csatornadíjak - a számok tükrében Az Új Néplap március 22-i számában megjelent, „Megyénk szennyvíztisztító művekben szegény” című cikkel kapcsolatban néhány kérdés merült fel bennem, s az adatok tükrében talán mások tiltakozását is kiváltotta. Először is: mi indokolja, hogy a fővárosban lakókhoz képest mi jóval több víz- és csatornadíját fizetünk? Mint tudjuk, 1993. szeptember 30-án a vízdíj 38,20 Ft/m3, a csatornadíj 22,80, október 1-jétől 46,60, illetve 26,40 Ft, majd az idén április 1-jétől (?) 56, illetve 32 forint. Ezzel szemben Budapesten az idén márciusban 19.80 a vízdíj, a csatornadíj 17 Ft. Április elsejétől emelik 24.60-ra, illetve 20 Ft-ra. És a tévében elhangzott tájékoztatás szerint, a budapesti kertes házaknál - a locsolásra való tekintettel - a csatornadíját a nyári hónapokban várhatóan csökkentik. Szolnokon tehát fél év elteltével a vízdíjat 17.80 Ft-tal, a csatornadíját pedig 9.20 Ft-tal növelnék köbméterenként. A számok alapján úgy vélem, indokolt az ajánlatot tevő részvénytársaság és a jóváhagyó szervek képviselőinek erre vonatkozó magyarázata. S vajon érvényben van-e a céltámogatásra vonatkozó költségvetési törvény, az 1/1992. (I. 6.) KHVM rendelet? Végezetül talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha a kertes házakban lakók nevében is kérem, hogy a csatornadíjból a nyári hónapokban - ahogyan ezt a fővárosban teszik - adjanak némi engedményt. Tóth András - nyugdíjas Szolnok Majd csak szemet szúr az ízléstelenség Az Axis Kft. képünkön látható tábláját engedély nélkül tették ki, s ezért bizony „törvény szabta büntetést” róttak ki rájuk. Azóta a tábla melletti zászlórúdba dugott, jókora plajbász figyelmeztet arra, hogy első az adminisztráció - a városkép tizedrangú. Jól példázza ezt a másik fotónkon látható hirdetőtábla, ami a vasútállomás előtt csúfítja a szolnoki látképet. Úgy tűnik, ez nem izgatja a közterület-felügyelőket, pedig egy-egy ilyen tábla bekerülési költsége annak idején több volt egy Trabant áránál. Sajnos, ütött-kopott, hiányos feliratú vagy helyesírási hibáktól hemzsegő cégtáblát sok helyen láthatunk: elég megállni a Jólét ABC melletti autóalkatrész-kereskedésnél vagy a régi halászcsárdából alakult diszkó előtt. Soroljuk tovább? Felesleges, majd csak szemet szúr előbb-utóbb az ízléstelenség is. - S. B. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
