Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-26 / 72. szám

Azok a pótolhatatlanok Állunk és várunk. A levegő egyre fogy, hatan szorongunk a szűk kis előtérben. Állunk és várunk. Közben csöndesen be­lesülünk a kabátba, de moc­canni sem bírunk, nemhogy nekivetkőzni. Kijjebb vonulni nem merünk, tartjuk a helyün­ket, reméljük, egyszer csak sorra kerülünk. Az üvegfalon túl a hölgy pénztárosi minő­ségben láthatóan ideges. Zak­latottan püföli az elektromos számológépet, matat a papírok között, de nem halad, sehogy sem halad.- Én csak helyettesítek itt. A kolléganőm beteg lett - mondja szabadkozva, mire a mellettem álló postás ingerül­ten megszólal:- Kezitcsókolom átveszi végre ezt a két csomagot, vagy megvárjam, hogy a kolléga­nője felgyógyuljon?- Egy kis türelmet kérek - válaszol a pénztárosnő.- Az már nincs, asszonyom. Itt álldigálok egy fél órája. Ha mindenütt ennyi időt töltenék, hajnalra sem fejezném be - tromfol a másik, és felkapva a pakkokat kipréseli magát kö­zöttünk. A hölgy egy ideig csak néz utána, aztán maga elé mered, ráborul az asztalra, és úgy el­kezd zokogni, hogy rázkódik a válla. Némán hallgatjuk a hüppö- gést, nem is tudjuk, kit sajnál­junk jobban, a sírót vagy ma­gunkat. Neki sem jó, de mit szóljunk mi, akiknek most már a reménye is elveszett, hogy ügyét elintézheti. * * * Felveszem a telefont. So­káig csöngetem a hívott szá­mot, míg bejelentkezik.- Halló! Itt a porta - mondja egy öregecske férfihang.- X. Y.-t kérem.- Majd mingyá. Türelmesen várok, hogy megtörténjen a kapcsolás, de csak azt hallom, hogy a portás jóízű beszélgetésbe elegyedett valakivel. Emelt hangon hal­lózni kezdek, hátha tudomást vesz rólam valaki. Néhány perc kísérletezés után végre eljő a várva várt eredmény:- Halló!- X. Y.-t kérem.- Kicsodát?- X. Y.-t.- Kicsoda ő?- Hogy érti ezt? Hát X. Y. A vonal túlsó végén csönd. Kis idő elteltével újra megszó­lal a cerberusok gyöngye.- Hiába nézem. Nem taná­lom. Itt nincs ilyen.- Márpedig ezt ne mondja! Tegnap beszéltem vele ugyan­ezen a számon.- Hát én nem tudom. Én csak a portás vagyok. A tele­fonközpontos beteg lett. Én csak helyette vagyok. Idegzetem egyre borzol- tabb:- És önöknél ilyenkor meg­áll az élet?- Már mér állna meg? Ércse meg végre! Nem tudhatok mindent! Mongya a melléket, ahova kapcsoljak!- Nem tudom.- Na, látja! Pedig magának is jó lenne, ha tudná!- Jó bizony! De én sem tud­hatok mindent.- No hát akkor. Gyűjjék el személyesen! Ha itt van, meg is tanálja. Ne féjjen, beenge­dem!- Köszönöm - mondom re- zignáltan, és leteszem a kagy­lót. * Az eseteken elmélkedve az a tanulság jut eszembe, hogy téved a szólás: „nincs pótolha­tatlan ember”. De mennyire hogy van! Kis hazánkban mindenképpen. Tepsilesen Aki átírta a Venes-könyvet Ha azt mondom: „mészáros”, van, akinek egy foglalkozás jut róla az eszébe, de olyanok is akadnak szép számmal, itt Szolnokon is, akiknek egy ven­déglő Abonyban. Aki ide egyszer betér, más­szor is visszajár. Vonzóak a mérsékelt árak és az igen ízletes ételek.- Mi a titkuk? - kérdezem a vendéglő tulajdonosát, Mészá­ros Istvánt, aki egyben a kony­hát is igazgatja.- Szeretni kell a szakmát, és jó mesterektől tanulni. Én nem panaszkodhatom. A főváros­ban, a Stadion étteremben sajá­títottam el az alapokat. Tizenkét évig dolgoztam ott, de gyökér- telennek éreztem magam. Vágytam vissza a szülőföldre. ’73-ban visszajöttem. Előbb Szolnokon, majd Nagykőrösön helyezkedtem el. ’81-ben kezd­tem meg itt a vállalkozást Abonyban.- Nehéz volt bevezetni az üz­letet?- Mindenhez idő kell és kitar­tás. Eleinte a feleségemmel dolgoztunk ketten, 1-2 kisegí­tővel. Kemény időszak volt. Akkoriban még reggeliztettünk is. Alig fejeztük be az egyiket, már kezdtük a másikat. Most már a párom az adminisztrációt intézi, jobbára én vagyok az üz­letben. Az étel felkészítésénél és befejezésénél igyekszem ott lenni.- Ekkor dől el, megnyalja-e mind a tíz ujját ebéd után a vendég?- ügy valahogy. Lényeges, hogy milyen minőségű alap­anyaggal dolgozunk, miből mennyit rakunk bele és a fűsze­rekből mekkora mennyiséget.- Ezt nem bízza az alkalma­zottakra?- A Mészáros vendéglőért Mészáros István ízei szavatol­nak. Ezt nemigen lehet másra bízni. Én speciális eljárást dol­goztam ki az ételek elkészítésé­ben. Néhány kollégám azt mondja, átírtam a Venes-köny­vet, a szakácsok bibliáját. Van is benne valami, ha nem is szó szerint.- Elmondana nekünk egy igazi Mészáros-féle receptet?- Nagyon szívesen. Olyat vá­lasztottam, ami vendégeink kö­rében nagy népszerűségnek ör­vend. A háziasszonyok is bizo­nyára sikert aratnak vele a csa­ládban. Gombával töltött csirkemell Egy családnak 2 csirkemell szükséges. Filézzük, bőröz- zük, lesózzuk, és állni hagy­juk. Egy-két óra hosszat, eset­leg tejben áztatva. Közben elkészítjük a tölte­léket. 20 dkg gomba szükséges hozzá, ugyanannyi hagyma. A hagymát kicsit megdinsztel- jük, rátesszük a feldarabolt gombát, és együtt tovább pi­rítjuk. Utána ízlés szerint sóz­zuk, borssal, petrezselyem­mel, egy kicsi delikáttal ízesít­jük, rizsliszttel dúsítjuk. Az elkészült tölteléket a kiklop- folt csirkemellekre kenjük, összetekerjük, bepanírozzuk, és bő olajban, lassú tűzön megsütjük. Felszeleteljük, sült krump­lival vagy krumplipürével tá­laljuk. Az idénynek megfelelő sa­vanyúságot adjuk hozzá. Jogi jo-jó Nem tehető utcára Előző Jogi jo-jónkban Ist­ván esetével kapcsolatosan kértük olvasóink véleményét. Elmondtuk, hogy István, aki rendesen fizette önkormány­zati bérlakásának bérleti díját és közterheit, amikor a jog­erős bírói ítéletnek megfele­lően már több hónapja sza­badságvesztését töltötte, ka­pott egy felmondó határozatot a lakásügyi hatóságtól. Leve­lükben ezt azzal indokolták, hogy István már két hónapot meghaladóan távol van laká­sából, így azt elhagyottnak minősítették, ezért bérleti szerződését megszüntetik. Olvasóink, Abonyi József, Nagy Ferenc, Jándi Attila fel­háborodtak a lakásügyi ható­ság eljárásán, döntését jogel­lenesnek ítélték, nagyon he­lyesen. * * * Olvasóink nagyszerű jog­érzékükről tettek tanúbi­zonyságot akkor, amikor egyöntetűen úgy nyilatkoz­tak, hogy a lakásügyi ható­ság törvénysértően járt el akkor, amikor István sza­badságvesztés büntetése alatt felmondta bérleti szer­ződését. A lakásbérletre vonat­kozó jogszabály ugyanis fel­sorolja azokat az eseteket, amikor a bérlő távolléte in­dokolt, és két hónapot meg­haladó időre is jogszerű le­het a lakást elhagyni. Ezek között az okok között szere­pel az is, hogy ha valaki, ese­tünkben István, szabadság- vesztés büntetését tölti. Istvánnak tehát az erről szóló határozatot meg kell fellebbeznie, ugyanakkor a másodfokon eljáró állami­gazgatási hatóságnak az el­sőfokú határozatot meg kell változtatnia, és István bérlői jogviszonyát helyreállítania. Dr. Mosonyi Csaba Tessék befáradni! Hihetetlen történetek Hogyan tartsuk meg a férjünket? Az előző írásban a nők arról vallottak - hol vidáman, hol ha­lálos komolyan - miképpen szabadulhatnak meg a párjuk­tól. Igen ám, de a szebbik nem tekintélyes hányada nem meg­szabadulni szeretne partnerétől, hanem megtartani. Erre keressük a recepteket - ha egyáltalán adódhat általáno­sítható igazság - olyanoknál, akik évtizedek óta vagy tíz-egynéhány éve, illetve tíz évnél kevesebb ideje tartanak ki egymás mellett jóban, rosszban. Ötvenegy éve házasok Karkus Béláné, született Ko­vács Erzsébet 1943-ban eskü­dött örök hűséget a párjának. Je­lenleg Rákóczifalván élnek. Er­zsi néni 75 lesz, Béla bácsi pe­dig már eggyel túljutott a nyolcvanon.- Emlékszik a lagzira, Erzsi néni?- Hogyne emlékeznék! ’43. október 16-án tartottuk Szent- miklóson, a nagytemplomban. Kocsikkal mentünk be, rezes­banda húzta, és mulattak vagy százan. Szép, napos idő volt.- Ilyen lett az életük is: szép, napos?- Nem, kedves: volt benne derű meg ború is. Egy maradt örök: a sok munka. Két lányunk született, az egyik Szolnokon igazgatóhelyettes a Fiumei úton, a másik beteg, mi ápoljuk.- Mi a hosszú házasság titka?- Nem titok ez: alkalmaz­kodni kell, ennyi az egész. Ma az a divat, hogy a fiatalok szét­szaladnak. Ezért nem érdemes megházasodni, hiszen aki egy fedél alatt él, nincsen kanál csörrenés nélkül.- Mit csinált ez alatt az öt­venegy év alatt?- Az uram gazdálkodott, majd a téeszben dolgozott, én meg itthon. Vezettem a háztar­tást, két-három tehenük, hízónk, aprólékunk volt, azt gondoztam. Sajnos, mára kikoptunk belőle, csak a csirkeféle maradt.- Már ne haragudjon, de csak megkérdezem: nem akar­tak soha elválni?- Mi? Minek? Huszonhárom éves voltam, amikor egybekel­tünk, tehát nem gyerek. Aztán abban a hitben nőttem fel, hogy egy asszonyhoz egy embert adott a jóisten. Más szokását felvenni, megszokni? Azt nem! így maradt ez az egy, a párom. Jaj, de feledékeny vagyok, meg se kérdeztem: nem inna egy ká­vét? Csak afféle forrázottat, de szívesen adom ... Lassan másfél évtizede háza­sok, és hogy nem töltötték az időt tétlenül, bizonyítja a három jól sikerült gyerek. A fiatalasz- szony kérte, ne írjuk ki a nevét.- A házasságunk első har­mada nagyon egyszerűen telt el: mert vagy katonáskodott, vagy tanult. Annyira ritkán találkoz­tunk, hogy azt bizony nem ve­szekedéssel töltöttük. A pénz az kevésnek bizonyult, így kipor- cióztuk. Akadtak „paprikás krumplis”, „zsíros kenyeres” napok. Később, amikor már dolgozott, sajátosan alakult a helyzetünk. Ö az egyik község­ben kereste a kenyerét, én na­ponta a másikba utaztam. Bár­milyen hihetetlen, istenigazából most kezdünk összeszokni.- Mondják, jó a házasságuk. Van titka?- Hatalmas tolerancia, tűrő­képesség kell ma ahhoz, aki tar­tósan egy fedél alatt él valaki­vel. Ezzel inkább én rendelke­zem. Ugyanis sok a bogara, végtelenül precíz, nem bírja a trehányságot.- Hogy lehet ezt elviselni, ahol három gyerek van?- Humorral, kedvesnek lenni, mosolyogni.- Mivel bünteti, ha már betelt a pohár?- Azzal, hogy komoly va­gyok. Ezt nem bírja. Mi van ve­led? Miért nem nevetsz?- Mit szeret benne legjob­ban? Szereti, ha leigázza- Ha leigáz.- Tessék?- Mondom, ha leigáz. El­végre ő a férfi.- Ahogy elnézem, maga egy csinos, erős nő.- Tényleg erősebb vagyok, mint ő, de nem ez számít. He­lyette, mondjuk az, hogy min­denki egészséges, a legkisebb­től a legnagyobbig. Ennivaló van, nevetni tudunk. Nem élünk bőségben, de ezért miért pa­naszkodjam.- Szex?- Mindig és mindenhol. Ki nem állnám, ha csak az ágyban. Hol mosás, hol vasalás közben. Ez az igazi változatosság, izga­lom, csak arra kell vigyáznom, hogy a dugót kihúzzam a falból, mert az elégetett nadrág, ing sokba kerül.- Ezek szerint remek a házas­sága?- Egy dolgot unok, de na­gyon: a sütés-főzést. Szörnyű, hogy órák munkája pillanatok alatt eltűnik. Ugyanakkor tu­dom, a koszt nagyon fontos, és az asztal mellett is el lehet ron­tani egy házasságot. Ezt pedig nem szeretném, így sütök is, fő­zök is .. . A magas, fekete hölgy két éve él tartós házasságban a pár­jával. Miért szólaltatjuk meg? Mert igen őszinte, sajátos, ugyanakkor érdekes gondolato­kat fogalmaz.- Szerintem a jó házasság titka a jó választás. Olyan fér­jet kell keresni, akiben telje­sen megbízik az ember, és akiről tudja, hogy nem megy el.- De hát ez nem mindig derül ki az udvarlás során.- Lehet, ugyanakkor sok apró jel mutat arra, milyen lesz az il­lető. A nők szeme ebben ezer­szer élesebb a férfiakénál. Ná­lunk fontos az, hogy tudjam, a leendő párom a szabad idejét miképpen tölti el. Látom a kör­nyezetemben: a legtöbb férfi akkor csalja meg a feleségét, ha unatkozik, nem tudja lekötni magát. Ezért ha szabad javasolnom, én azt súgom a nőknek, akkor lesz jó a házasságuk, ha a pár­juknak olyan a szakmája, amelyben el tud mélyedni. Té­vedések elkerülése végett a piá- lást, csajozást nem ebbe a kate­góriába sorolom.- Az ágy mennyire jelentős?- Nagyon, de én a vérmérsék­lettel kezdem, mert ha az egyik havonta kétszer akar szeret­kezni, a másik hetente hatszor, akkor ebből előbb-utóbb baj lesz. Az ágy is fontos, és éppen ezért jó nagy legyen. Ha aka­rom, közelebb bújok hozzá, ha akarom, távolabb húzódok.- Mivel tartja meg az em­bert? Ne haragudjon, ha ki­mondom: a micsodájával?- Azt minden nő hordja, de én azt hiszem, ennél sokkal több vagyok neki. Az ágyban, az asztalnál, a munkában, va­sárnap és hétköznap, a barátok előtt és a rokonságban.- Önöknél ki vezet?- Szerintem én. Ugyanakkor az is tény, alkalmazkodni kell. Olykor ez a legnehezebb. Azért nem adom fel magamat, bár egyek vagyunk: én én is mara­dok, ő meg ő.- Félti?- Jóképű, tudom, tetszik a nőknek, de a válaszom mégis az: nem. Ha szereti a focit, men­jen ki a meccsre, és azért se szóljon, ha mi jókat dumálunk a barátnőimmel. Lehet, neki ez pletyka, nekünk meg az éle­tünk: melyikünkkel mi történt. Ennyire egyszerű az egész ... Egyszerű, vagy mégsem? Hát, kérem, ennyire egy­szerű? Nem tudom, ki melyik riportalannyal ért egyet, ad­tunk-e egyáltalán elfogadható tanácsot, mivel azért az igyeke­zet megvolt a cikk írójában. Éppen ezért újabb riportunkban azokat a személyeket szólaltat­juk meg, akiknek a megtartás a legnagyobb jóindulatuk elle­nére sem sikeredett. Magyarul, válás lett a kap­csolatuk vége. Mint ahogyan egyre több házasság, viszony végződik így. Vajon mi lehet az oka: két hét múlva erre is visszatérünk . .. D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom