Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-03 / 52. szám

1994. március 3., csütörtök Szolnoki Extra 7 Óvjuk műemlékeinket! Hajómalmos hajléka A Szapáry úti műemlék jellegű épület A mai képet a néhány évvel ezelőtt készült fotóval össze­vetve egyből feltűnik, hogy az épület ablakai nem csak újak, hanem formájuk is más, mint korábban volt. Új a tetőzet, s az ereszcsatorna is. Kézenfekvő, hogy nagy gőzzel láttak felújí­tásához. Vajon miért hagyták abba a munkát? Mivel sem kapu, sem kerítés nem zárja a rendkívül elhanya­golt udvart, könnyen beljebb kerülünk. Az épület lepusztult belseje jól szemlélhető a koszos ablaküvegen át. Az egyik szo­bában íróasztal nagyságúra ki­csinyített parasztszekerek sora­koznak. Vajon milyen célt szol­gálnak? Gyermekjátéknak na­gyok, hasznos célra kicsik. Le­het, hogy pónilovakat kötnek majd eléjük? Meditálásomból az épület hátsó szárnyának egyik lakásá­ból előjött fiatal nő zökkent ki. Érdeklődésemre annyit mond, hogy ő albérlő, s az egész épü­letről csak annyit tud, hogy állí­tólag egy Németországba került magyar nő vette meg a házat, de mivel nem engedték, hogy a sa­ját elképzelése szerint alakítsa át, itt hagyott csapot-papot. - Évek óta így áll ez az épület - fűzte hozzá. Nem akarunk az ítélőbíró szerepében tetszelegni, de talán még ez a jobbik megoldás. Ez a Szapáry úti, késő klasszicista stílusban, 1840 körül épült, mű­emlék jellegű lakóház ugyanis nem egy a sok közül. Ilyen épü­letekben laktak a közeli Tiszán, meg a Zagyván álló hajómal­mok tulajdonosai. S, ha már a hajómalmok mind egy szálig elpusztultak a környéken, akkor legalább a vízimolnárok, mal­mosok emlékét egy eredeti for­májában megőrzött lakóház hir­desse az utókornak. Ennek a háznak előkertje az utcaszélesí­tés következtében jórészt így is megsemmisült már. Egyébként azzal is gazda­godna a város, ha a tiszai hajó­sok, vízimolnárok életét leg­alább egy emlékszoba mutatná be. Ezek a mesterségek ugyanis régen kialakultak Szolnokon, s a város életének nélkülözhetet­len tényezői voltak hosszú időn át. A törökök kiűzése után épí­tették például Szolnok vízi­malmát a Zagyván, a malom­szögi részen. Mivel az a Rá- kóczi-féle szabadságharc idején elpusztult, 1720-ban egy ötke­rekes vízimalmot építettek he­lyébe. Emellett még két szá­razmalom volt abban az időben a városban. A vízimolnároknak télen a fagy, nyáron a folyók apadása okozott gondot. Az imént emlí­tettnél később épült tiszai vízi­malmokat az alacsony vízállás idején át kellett vontatni a város mellől a Sámyakra, meg a szandai nagy itatóra vagy a szandai csárda melletti „Poron- tos”-hoz, ahol mélyebb volt a víz - írja dr. Vörös István. Szemléletesen festi le a régi aszályos éveket: „Az esztendők óta tartó nagy szárazságot ez évben (1866) már nem csak a patakok, s kis folyók, de még az öreg Tisza is megérezte. Környékünk kisebb vizei, mint a Millér, Büge, Ká­kát, Kengyel, Galga, Tama, Zagyva, Berettyó, a Tisza holt­ágai, mocsarai mind kiszárad­tak a nyár elején. Az aszály nagyságát mutatja a Fertő-tó ki­száradása is. Medre ez év júliu­sában teljesen kiapadt... A ha­talmas tó fenekét felszántották, bevetették, sőt gazdasági épüle­teket is emeltek rajta. Három éven át rendesen művelték, mígnem a normális csapadékos időben a felgyülemlett víz újból megtöltötte a kiszáradt medret, kiszorítva onnét a kapzsi embe­reket ... A tiszai vízimolnárokra is rossz világ fordult ekkoriban, annyira rossz világ, hogy ki sem heverhették többé. Nemcsak azért, mert vizük nem lévén, borra sem futotta, úgy mint az­előtt, hanem ekkor (1866) kez­dett üzembe a Scheftsik-féle gőzmalom, ami aztán meghozta a lélekváltságot a régi kis mal­mok felett.” S így volt ez nemcsak a vízi-, hanem a szárazmalom esetében is. Az 1860-as évek elején a szárazság okozta takarmányhi­ány miatt sok állat elpusztult vagy annyira legyengült, hogy nem lehetett igába fogni, ezért több gazda összefogott, s közös erővel húzták a szárazmalom forgókerekét, hogy csekély terményüket megőrölhessék. Szarvason található egy felújí­tott szárazmalom - a szolnoki­aknak sajnos már az emlékeze­tükben sem él. Egyébként a fahajók is eltűn­tek városunk folyópartjáról. Azokról sem tudnánk sokat, ha nem írt volna róluk olyan meg­jelenítő erővel Betkowski Jenő. Vannak, s főleg voltak tehát olyan múltunkat hordozó tár­gyak, épületek, melyeket jó volna, jó lett volna megmente­nünk. S nem úgy „megmen­teni”, mint a jászberényi zsidó­templomot, melyet teljesen le­bontva, átalakítva „újítottak fel” a városi könyvtár számára. Az imént említett példával élve úgy tűnik, hogy ilyen törekvések napjainkban is tapasztalhatók. Simon Béla Fotó: Mészáros János Ülésezett az MDF városi szervezete Lemondott két elnökségi tag Február 25-én, pénteken tartotta a Magyar Demokrata Fórum városi szervezete ülé­sét a demokrata klubban. Be­számolók hangzottak el a VII. országos gyűlésen történtek­ről - tájékoztatta lapunkat Tóth István, az MDF megyei elnöke továbbá a nyolc el­nökségi tag közül kettő le­mondott, mindketten munka­helyi elfoglaltságaik miatt. Kovács Gyula, mint kam­pányfőnök, Teleki József pe­dig mint újságíró nem tudja el­látni elnökségi tevékenységét. Helyükre választották Pintér Lászlót és Kis Tamásnét. A kampányra való felkészülés­ről volt még szó, az MDF le­szögezte, hogy kizárólag pozi­tív kampányt kíván folytatni. A kopogtatócédulák gyűj­tésével kapcsolatban Tóth Ist­ván elmondta, hasonlóan a '90-es megoldáshoz, amikor ládákat helyeztek el a város különböző pontjain, nem fel­tétlenül lakásukban fogják zargatni a választópolgárokat, hanem a cédula ismerősök, barátok révén is eljuthat a párthoz, melynek munkatársai telefonhívásra is lakásra men­nek, vagy személyesen az iro­dába is be lehet hozni. Mindenkit érhet baleset Avagy: nem mindegy, milyen a baleseti sebészet Szívből jövő sajnálattal nézzük az árokba borult gépkocsit; sajnálkozva fordulunk a visító mentő után. Sajnáljuk a balese­tet szenvedőket, s meg is könnyebbülünk - nem mi ültünk a ko­csiban. Sőt, az is átfut az agyunkon: velünk ilyen nem fordulhat elő. Pedig sajnos a balesetek ellen nincs orvosság, nincs bevált megelőzési módja. Mindenkit érhet baleset. A baleset helyszíné­ről pedig általában a baleseti sebészetre kerülünk. A Hetényi Géza Megyei Kórház baleseti sebészeti osztályának vezető főor­vosával, dr. Grúber Károllyal és kollegájával, dr. Bíró Tiborral beszélgettem arról, hogy milyen munkát - milyen körülmények között végeznek az osztályon.- A baleseti sebészetben tu­lajdonképpen nincsenek „kapta­fák” - s ettől fantasztikus ez a szakma - kezdte dr. Grúber Ká­roly. - Minden törésre testre- szabottan, az emberhez mérten kell alkalmazni a műtéti eljá­rást. Teljesen más megoldást alkalmazunk egy 30 éves em­bernél, mint egy 70 évesnél. A 30 évesnél arra kell számítani, hogy legalább még 40 évet ak­tívan, az eredeti funkciókkal dolgozni tudjon. A baleseti sebészetben nem lehet azt mondani, hogy egy tö­rést csak egyfajta módon kell kezelni, hanem a beteg számára legoptimálisabb megoldást kell megkeresni, szigorú szakmai határokon belül. Ebből az kö­vetkezik, hogy számtalan kész­let létezik egyazon típusú töré­sek megoldására.- Változott-e az utóbbi évek­ben az elvégzett műtétek típusa?- A baleseti osztály profilja a tíz évvel ezelőttihez képest ren­geteget változott. Olyan beteg­ségeket lehet ma gyógyítani, amelyeket tíz évvel ezelőtt nem lehetett, hanem adott esetben a végtag amputálásra került. Ehe­lyett most - többszörös és nagy műtétekkel - megmenthető a végtag. Hatalmasat fejlődött a baleseti sebészet, de ezzel a fej­lődéssel az eszközfejlesztés nem tudott lépést tartani pénz­ügyi okok miatt.- Azt mondja, rengeteget fej­lődött a baleseti sebészet. Itt, ezen az osztályon milyen műté­teket végeznek?- A megyei kórház ellátja a várost,és Szolnok vonzáskörze­tébe tartozó területeket, illetve Jászberény és Mezőtúr vonzás- körzetébe tartozó bonyolultabb eseteket. Ezen felül - mivel megyei kórház vagyunk - bizo­nyos speciális feladatoknak is meg kell felelnünk. Ide tartozik például a térdsérültek ellátása (diagnosztika és az operatív el­látás), a kézsérültek, kézbetegek ellátása, gondozása. Az osztály végzi a csípőprotézis-beülteté­seket, a mikro- és plasztikai se­bészeti beavatkozásokat, amely súlyos végtagroncsolódás ese­tében a végtag megmentését te­szi lehetővé. Mi foglalkozunk az égett betegek kezelésével; az égés következtében összezsu­gorodott bőr kozmetikai kor­rekciójával is. A mikrosebészeti tevékenységünk révén lehető­ségünk van arra, hogy végtago­kat ültessünk vissza. Mi bizto­sítjuk a medencesérültek ellá­tást. Az országban 6-10 olyan osztály van, ahol ilyen széles­körű medencerekonstrukciós műtéteket végeznek. Dr. Gruber Károly- Egy beteg teljes gyógyulása mitől függ?- A betegek ellátásában a ki­váló technikával, a legkorsze­rűbben elvégzett műtét - rehabi- litálhatóság szempontjából - maximum 50 százalékot jelent. Nagyon fontos a betegek utóke­zelése, aminek akkor van iga­zán eredménye és értelme, ha rögtön a posztoperatív időszak elején el tudjuk kezdeni. Az eh­hez szükséges eszközök komoly pénzekbe kerülnek, amelyek megvásárlásához a feltételeink nem biztosítottak.- Beszélgetésünk elején emlí­tette, hogy önök olyan műtéti el­járást is alkalmaznak, amely egyedülálló az országban.- Igen, a csípőtáji törések rögzítésére az egyik legkorsze­rűbb műtéti eljárás alkalmazá­sával a beteg műtéti megterhe­lése rendkívül kicsi. Ez annyit jelent, hogy a posztoperatív má­sodik, harmadik naptól kezdve a sérült végtag terhelhető, szemben a korábbi eljárásokkal, amelyek 12 heti szigorú teher­mentesítést írtak elő a beteg számára. Ezt az eljárást gam- maszegezésnek hívják, s jelen pillanatban az országban egye­dül mi tudjuk elvégezni.- Hogyan tudják követni az orvostudomány technikai, mű­szaki fejlődését?- Él kell mondanom, hogy a baleseti sebészet rendkívül di­namikusan fejlődő szakma, gyakorlatilag az utóbbi tíz év­ben az operatív törés kezelésben hatalmas fejlődés következett be, s ez a fejlődés a mai napig tart. Hogy ezzel a fejlődéssel lépést tudjunk tartani, és a me­gyénkben megsérült emberek a lehető legkorszerűbb, a mai kor színvonalának megfelelő ellá­tást kapjanak, ahhoz az eszköz­parkunk folyamatos bővítésére lenne szükség. Azt is meg kell említeni, hogy vannak olyan .műtétek - például egy csípőprotézis-beül­tetés -, amelyeknél a betegek műtét utáni műszerekkel történő megfigyelése szempontjából rendkívül fontos volna az osztá­lyon kialakítani szubintenzív jellegű, őrzőszobákat, amely­nek a helyisége már 5 éve meg­van, de a felszerelése - szintén pénzügyi akadályok miatt - hi­ányzik.- Mindenki tisztában van a magyar egészségügy katasztro­fális anyagi helyzetével. Ho­gyan tudnak pénzt szerezni a fejlesztésekre?- Egy alapítványt hozunk létre a „Korszerű baleseti sebé­szeti ellátásért” névvel az osz­tály színvonalának tartásáért és fejlesztésért. Úgy gondolom, hogy az a vállalkozói réteg, aki anyagi helyzeténél fogva tudna támogatni minket, elég sokat utazik, az utazás pedig potenci­álisan veszélyes dolog. Nem titkolt szándékunk az, hogy ezt a réteget „célozzuk” meg. Azt tudni kell, hogy a megyei kór­háznak van egy alapítványa, amelytől az osztályunk körülbe­lül négy évvel ezelőtt jelentős pénzösszeget kapott, amelyből egy operációs mikroszkópot vá­sároltunk. Ez az alapítvány azonban - mint a megyei kór­ház alapítványa - a kórház egé­szének műszerparkját fejleszti. Az egyes osztályok a számukra legfontosabb eszközöket az ál­taluk létrehozott, „testresza- bott” alapítványokból tudják megvásárolni. Tudni kell, hogy a baleseti sebészet az egyik legpénzigé- nyesebb szakma, tekintettel arra, hogy a műszerezettség - amely napról-napra modernebb - komoly pénzeket emészt föl. A fejekben megvan a továbbfej­lődés potenciális lehetősége, de bizonyos eszközök hiánya gátat szab a fejlődésnek.- Számomra meglehetősen elkeserítő, hogy egy kórházban osztályonként kell alapítványo­kat létrehozni, hogy működni tudjanak.- Valahol súlyosan bánt en­gem - és szerintem minden egészségügyben dolgozót hogy pénzügyekkel kell foglal­koznunk. Az volna a természe­tes, hogy én adom a tudásomat és ehhez biztosítják a pénzügyi feltételeket. Jelenleg a munka­időm jelentős részét különböző pénzügyi dolgok kötik le. Nyu­gaton a biztosítóknak megéri fejleszteni a kórházakat és első­sorban az alapellátással foglal­kozó osztályokat - mint a bal­eseti sebészet -, azért mert ha a beteg alacsonyabb ellátást kap, a biztosító évekig fizetheti neki a rokkantsági járulékot. Nálunk nem ez a helyzet. De ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, akkor pénz kell. Ha ezen az áron, akkor így. Ugyanis mi semmivel sem vagyunk ügyet­lenebbek, mint a nyugati orvo­sok. Ugyanolyan tudással ren­delkezünk - de az anyagi lehe­tőségünk, az eszközeink nem a megfelelőek.- Ha lenn anyagi lehetősé­gük, mivel kezdenék a fejlesz­tést?- Az osztályon évente átlago­san 2000 műtétet végzünk. Eb­ből a különböző térdműtétek száma kb. 400, s ez meglehető­sen magas. A műtét sikere a be­teg gyógyulása szempontjából kb. 50 százalékot jelent. A gyó­gyulás másik fele a beteg poszt­operatív kezeléséből adódik (gyógytorna). A térdműtött be­tegeket (nem csontműtétekről van szó) rögtön a posztoperatív napon el kellene kezdeni moz­gatni. Erre a mozgatásra létezik egy olyan gép, amelyik két óra alatt behajlítja, majd két óra alatt kinyújtja a beteg lábát. Erre egyetlen gyógytornász sem képes. Azt is mondhatnám, hogy e nélkül a gép nélkül fe­lelőtlenség műteni. Ez volna az első, amit ebből a pénzből vennénk. A második beruházásunk a már említett szubintenzív jellegű kórterem műszerekkel történő felszere­Dr. Bíró Tibor lése lenne. A harmadik pedig a fürdőszobánk felújítása. Rend­kívül rossz a képerősítővel való ellátottságunk is; 15 éves, el­avult műszereink vannak, ame­lyek szinte használhatatlanok. Időnként pénzügyi megfonto­lásokból teszünk szakmai kompromisszumotokat - ame­lyek természetesen nem mehet­nek a beteg rovására. Ha nem imádnánk a szakmánkat, nem érdekelne mindez bennünket. Belenyugodva helyzetünkbe vegetáljunk? Mi többet akarunk tenni a betegekért. Cs. Csáti Réka A LIGA-BÁL fórumán a részt vevő politikai pártok képvi­selői elmondták elképzeléseiket az egészségügyi dolgo­zók munkakörülményeinek javításáról. Felvételünkön Fodor György, az SZDSZ képviselőjelöltje tájékoztatja a hallgatóságot pártja elképzeléseiről. Fotó: Barna Diákszabadegyetem Az idén is folytatódnak a diákszabadegyetem előadásai a Vá­rosi Művelődési Központ színháztermében. Március 10-én 17 órától dr. Komoróczy Géza tart előadást „Az ókori Kelet első birodalmai: Mezopotámia” címmel. A folytatás március 24-én szintén 17 órától lesz. Ekkor dr. Poór János előadását hallgat­hatják meg az érdeklődő fiatalok. Az előadás címe: „A Habs­burgok: Egy középeurópai birodalom” Az elmúlt hétvégén a kiskereskedők is hálóztak. A Tisza Szállóban Balázs Mónika és Balázs Imre, a Pelikán Tár­sastáncklub tagjai tüzes műsorukkal teremtettek jó ked­vet a vigadó Kisosz-tagoknak. Fotó: I. L. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom