Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

\ 1994. március 25., péntek Hazai tükör Egy bizottság a kapcsolatokért / Megőrzik a régiók arculatát Néha igen nagy bonyodalmakat okoz egy elveszett bőrönd. Szerencsére megtalálták a repülőgépről elkallódott poggyászt, így meglettek dr. Ferenczy Györgynek, a megyei közgyűlés alelnökének azok az iratai, amelyek igen fontos információkat, dokumentumokat tartalmaztak az angliai Winchester­ből hazatérőben. Az Kurópai Régiók Közgyűlésének egyik bizottsági ülésén vett részt az alelnök. Be­szélgetésünk apropóját az adja, hogy a megye vendége mától Peter F. Mason, az Európai Régiók Kul­turális Bizottsága alelnöke, a Hainsphire megyei önkormányzat kulturális, művészeti ügyvivője.- Az Európai Régiók Köz­gyűlésének vannak különböző bizottságai - mondja az alelnök abban, amely kultúrával, sporttal, a humán szférával fog­lalkozik, a winchesteri ülésén két megye - Vas és a miénk - képviseltette magát. Voltak ott spanyolok, lengyelek, belgák s más nációk. Az ülés kifejezet­ten a kulturális csere lehetősé­geivel foglalkozott. Igen fontos hangsúlyt kapott ezen belül az a felvetés, hogy alapvetően meg kell változtatni az Európai Ré­giók munkáját, hiszen a koráb­bival ellentétben, most már sok kelet- és közép-európai tagja van a közgyűlésnek. E változta­tásnak vannak anyagi és szerve­zeti feltételei. Különösen fontos lenne az információk cseréje, a kulturális lehetőségek nyilván­tartása. Ez most nem működik jól - esetlegesek a kapcsolatok. Egy úgynevezett portfoliót kel­lene létrehozni, amely regiszt­rálná a lehetőségeket. Én kapva kaptam az alkalmon, és úgy­mond kiajánlottam három lehe­tőséget, a jászsági csángófeszti­vált - ami a nemzeti kisebbsé­gek fesztiválja -, ez vállalhatná az Európai Régiók folklórfesz­tiválját. Vittem angol nyelvű anyagokat a jászsági együttes­ről; a másik a hagyományőrző és sportjátékok fesztiválja - ez az abádszalóki rendezvény, amelyről írtak önök is lapjuk­ban. A harmadik a Sisa József alkotóművész nevével fémjel­zett tábor, amelyet nemzetkö­zivé lehetne szélesíteni. El­mondtam, hogy Magyarorszá­gon a kulturális rendezvények több nagy horderejű program­hoz kötődnek: így az expóhoz, a honfoglalás 1100., megyénk új­jászületésének 120. évforduló­jához és a redemptióról terve­zett megemlékezésekhez.- Milyen volt a fogadtatás?- Ez a bizottság igen fontos­nak tartja, hogy az európai egyesülési folyamatban ne csu­pán a nemzeti, de még a regio­nális sajátosságok se vesszenek el. Fő cél megmentésük, fenn­tartásuk, bemutatásuk. A külön­leges arculatot adó jegyek ve­szélyben vannak, sokan félnek attól, hogy az egyesülési folya­matok elmossák az ilyenfajta kontúrokat. Működtetnek is egy Ectarc elnevezésű programot - Európai Központ a Hagyomá­nyos Regionális Kultúrákért. Ezt takarja az elnevezés. Az Icon-program feladata pedig: az európai kulturális hálózat kiépí­tése, nyilvántartása. A fogadta­tás? Kissé „elment” a vita, bi­zonyos kultúrfilozófiai kérdé­sek taglalása felé, de például a spanyol képviselő rögtön el­kérte tőlem a népi játékok anyagát. Kaptak a lehetőségen mások is, szép prospektusokat vittem ki a táncosokról, -a-jász*-- sági együttesről, ezeket töb­beknek átadtam. Aztán taglal­tam azt, amiben a megye kiváló, szót váltottunk a kórusainkról, a megye művészeti életéről.- Mit várhatunk az ilyesfajta megbeszélésektől? A bizottsági ülésektől? A mai és a holnapi tárgyalástól?- A dunántúli megyék sokkal jobb pozícióban vannak a kül­honi kapcsolataikat illetően, mint mi, alföldiek. A megyei önkormányzat nagyon komoly kapcsolatokat nyitott nyugat és kelet felé egyaránt. Beszélhet­nénk a nagybányai, a Kijev és a Moszkva megyei, a Tula városi, a Pás de Calais-i, a tiroli kap­csolatokról. Nyilván kontaktus alakulhat ki intézmények, együttesek, települések s ma­gánszemélyek között.- Nem csekély gond ezeknek az anyagi része, hisz a látoga­tást viszonozni kell. Ki bírja? Ki állja ezt pénzzel?- Valóban. A kapcsolatok megteremtése nem elég. Ahhoz, hogy ez élő legyen, kell hozzá a •kölcsönösség. Úgy vélem, ál­dozni kell erre megyénkben is, de föltétlenül sokkal többet kell tenni ezért az európai közösségi szerveződéseknek. H. J. Turistavaluta Noha még messze van az idegenforgalmi főszezon, az év első két hónapjában 23 száza­lékkal több konvertibilis valutát vásároltak a magyar állampol­gárok, mint 1993 hasonló idő­szakában. A Magyar Nemzeti Banknál az MTI érdeklődésére tegnap elmondták, hogy az idén januárban és februárban össze­sen 71 millió dollár értékben ad­tak el konvertibilis fizetőesz­közt az állampolgárok valuta­lapjára, míg tavaly két hónap alatt ez az összeg 57,6 millió dollár volt. Az idén eddig 400 ezren éltek a vásárlás lehetősé­gével, míg tavaly két hónap alatt 300 ezren. Kulturális bizottságok találkozója A magyarországi megyei jogú városok szövetséget alkot­tak, az önkormányzatok kultu­rális bizottságai havonta szer­veznek találkozót, hogy kicse­réljék tapasztalataikat, levonja­nak bizonyos következtetéseket helyzetükről, és megoldási me­tódusokat javasoljanak egy­másnak. Tegnap Szolnok volt a vendéglátó, a megjelenteket M. Román Béla, a polgármester ok­tatási tanácsadója köszöntötte. A napirendek között a költség- vetés, a nyelvvizsgaközponttal kötött együttműködés és felső- oktatási projekt szerepelt, dr. Mazsu János előadásában. ill* Látlelet Tobzódó tavasz A költői kép legfeljebb csak időlegesen feledteti el, hogy má­jus után mindenről másképp kell írni. Mert valami történni fog. Jóslatok dőlnek romba, s válnak érvénytelenné. Közben újabb értelmezések születnek arról, hogy az állampolgárok - ha kellő számban mennek el szavazni - miért döntöttek jól vagy rosszul. Mindez a demokrácia lényegéhez tartozik. Az újonnan létre­jövő hatalom szereplői örülni fognak, akik pedig kimaradnak, vereségüket próbálják igazolni. Ha elfogulatlanul vizsgáljuk a szükségszerűen bekövetkező állapotot, aligha érdemes rémül­dözni. Semmiképp sem jelenthet többet, mint a siker és a bukás egyenlőtlen eloszlását. Más kérdés persze, hogy a siker illúziói­ban élők véletlenül sem gondolnak a bukásra. S mindent meg­tesznek azért, hogy ne következzen be. Csakhogy a kínlódás sokkal több ellenszenvet szül, mint együttérzést. Lehet hivat­kozni bármire (eléggé széles a skála a liberálbolsevista „össze­esküvéstől” a nemzetietlen magatartásig), a lényeg szemernyit sem változik. Még akkor sem, ha az államszocialista diktatúra utáni négy esztendőről van szó. Már az induláskor kellett volna tisztázni, hogy nem száz nap, hanem több évtized kell a meg­újuláshoz. így az annyira áhított gazdasági fellendüléshez is. Évek váltották egymást, s ami tegnap érvényesnek tűnt, mára üres szólam marad. Nem mintha nem tennének meg mindent a szólamok hitelesítéséért, csak éppen a bizonyítékok hiányoznak mindenhez. És anélkül, hogy bárki is megőrizné emlékezetében az elmúlt évek szereplőit, a szomorú valóság késztet kételyre. Az emlékezet rostáján kihull mindenki, aki önmagát próbálta hitelesíteni képviselőként vagy államtitkárként, esetleg fontos közintézmény vezetőjeként. Való igaz, sokan jutottak meg nem érdemelt befolyáshoz, anyagi és egyéb előnyökhöz, s a rend­szerváltozás köznapi gyakorlatában a kliensek száma folytono­san gyarapodott, de ebből mégsem juthatunk arra a következte­tésre, hogy akik jelenleg a hatalom közelében élnek, mindig is ott kell maradniuk. Erre semmi sem jogosítja fel őket. Annak el­lenére sem, hogy az elmúlt négy évben voltak olyan politiku­sok, akik vitathatatlanul megérdemelték a tiszteletet. De ha másképp fordulnak a dolgok, erre az erényre sem érdemes túl­ságosan hivatkozni. Dacosan elszenvedett kívülállás miatt sem, s még kevésbé amiatt, hogy talán néhányan felismerték: más­ként kellett volna csinálni mindent. Az újrakezdés magasztos képzetei amúgy is attól függnek, hogy mi történik május 8-a után. A vágyakozás nyugalmat parancsolhat, de csak akkor, ha minden előre kiszámítható lenne. Kerékgyártó T. István Könyvelői tanfolyam diákoknak Felnőttek is jelentkeztek KEDVEZMÉNYES RÉSZVÉNYVÁSÁRLÁSI Néppapír Mit bír még a mezőgazdaság? • Mikor érnek be a zöldek? Bosnyák béke svájci módra? Új fájdalomcsillapító módszerek? Ing .. .egyszerűen minden Eredmény A szolnoki vállalkozói inku­bátorház - mely összességében mintegy 150 milliós beruházás - kivitelezési és engedélyezési tervek készítésére kiírt pályáza­tára 8 érdeklődőből négy jelent­kező volt, közülük a szakértők­ből álló zsűri az Univex Kft.-nek adta a megbízást az első ütemre. A II. és III. ütemre újabb pályázatot írnak ki - tud­tuk meg a megyei Vállalkozás- fejlesztési Irodától. A karcagi Szentannai Sá­muel Mezőgazdasági Szak- középiskola és Gimnázium folyamatosan keresi a lehető­ségét annak, hogy minél többoldalú, képzettséget ad­jon tanulóinak. A különböző kategóriájú jogosítvány, a technikusi képzettség s nyel­vek mellett a leendő vállalko­zóknak szeretnének képesített könyvelői bizonyítványt is adni. Ezért vették fel a kap­csolatot a szolnoki Perfekt Pénzügyi Szórakoztató és Ki­adó Rt.-vel, amely a felnőt­teknek már tart az iskolában mérlegképes könyvelői tanfo­lyamot. A tegnap indított tanfo­lyamra az iskola negyed- és ötödéves hallgatói mellett a városból is érkeztek jelentke­zők, összesen tizenkilencen. A százhúsz órás képzés vé­gén a gazdálkodási, pénzügyi, könyvvezetési alapismeretek­ből, a beszámolókészítés alap­jaiból és könyvelési techni­kákból tesznek majd vizsgát. A megszerzett bizonyít­vány képesít az egyes sza­koknak megfelelő főkönyvi és folyószámla-könyvelési té­telek kontírozására, a könyv- vezetés ellenőrzésére, analiti­kus feladások készítésére és ellenőrzésére, tervezési, közgazdasági, üzemgazdasági feladatok végzésére, pénz­ügyi, banktechnikai feladatok ellátására, ügyviteli folyama­tok szervezésében való rész­vételre. Mivel a képesítés megszer­zésének feltétele a középisko­lai végzettség, a szakvizsgák letételét meg kell előznie a si­keres szakközépiskolai érett­séginek. Az előadókat, a jegyzeteket, a vizsgákat is a Perfekt szervezi. Aki szeretne még részt venni ezen a tanfolyamon, az az iskola igazgatójánál jelent­kezhet. - de ­Könyvvizsgálók találkoztak Megalakították a megyei csoportot Tegnap délután a Technika Házában találkozott megyénk mintegy'ötven--könyvvizsgáló­jának képviseletében huszonhét szakember. A megbeszélés tár­gya a Jász-Nagykun-Szolnok megyei csoport megalakítása volt. A megbeszélésen dr. Rieb László, a Magyar Könyvvizsgá­lói Kamara elnöke tájékoztatta a jelenlévőket az időszerű kérdé­sekről. Ezt követően megalakult a megyei csoport háromtagú előkészítő bizottsága. A falugazdász Saját földjén maga is gazdálkodik Karcag város és Berekfürdő község falugazdásza Molnár Pál lett, aki hat pályázó közül kapta meg ezt az állást. Magáról elmondta, hogy 1967-ben született Karcagon, itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait, majd öntözéses növénytermesztői diplomát szerzett. S miért ment erre a pályára? A mezőgazdasághoz úgy ke­rült közelebb, hogy másodikos gimnazista korában bekerült egy karcagi lovasklubba a kar­cagi tsz méntelepén. Ekkor tet­szett meg neki a mezőgazdasági pálya, de miután elvégezte a fő­iskolát, nem tudott a szakmájá­ban elhelyezkedni, így egy évig nevelőtanárként dolgozott, majd az önkormányzathoz ment mezőgazdasági ügyintézőnek, vagyis a végzettségének megfe­lelő munkakörbe került. Ott mezőgazdasági ügyekkel, különböző, vissza nem térí­tendő állami támogatásokkal, bérletekkel, kárpótlási ügyekkel foglalkozott, s részt vett a föld­árveréseken, olyannyira, hogy maga is közel 20 hektár termő­földön gazdálkodik. Nagyszülei is gazdálkodó emberek voltak, s miután a lehetőség megvolt, élt a visszaigényléssel ő is. A falugazdász állásra azért pályázott, mert úgy érezte, meg tud felelni a kihívásoknak. A helyi gazdaszövetségekkel ed­dig is jó volt a kapcsolata, hi­Molnár Pál szén ő maga szintén gazda. Megkapta pályázatához az ön- kormányzat támogatását is. Körzete Karcag és Berek­fürdő. A megye legnagyobb te­rülete, 38 ezer hektár tartozik hozzá a nagyüzemekkel együtt. Pályázatába az előző mun­kája során szerzett tapasztalatait is beépítette, hiszen akkor is ha­sonlót csinált. Ezt kiegészítette elképzeléseivel. Feladatai közé tartozik a két­ezer forint/hektáros vetési tá- ' mogatás, az üzemanyag-vissza­igénylés, különböző pályázatok útján elnyerhető támogatások (például reorganizációs kamat- támogatási hitelek), a kárpótlás, a gazdaképzés, a piacszerzés. Mint falugazdász, helyi szinten véleményezi az üzleti pályáza­tokat, melyeket a gazdák bead­nak hiteligényeikhez. Ehhez szakmai tanácsot is ad. A saját gazdálkodásában is csak azt tudja elintézni, amire a törvények lehetőséget biztosí­tanak minden gazdának, csak nagyobb rálátása van a dol­gokra. Terveiben szerepel, hogy összeállítsa a gazdakatasztert, melyet számítógépre vinne, s így rögtön lehívható lenne, ki a vállalkozó, mekkora volumen­nel foglalkozik, emellett napra­kész nyilvántartást tudna ve­zetni arról, kinek milyen növé­nyi kultúrája van, ki milyen ál­latok tenyésztésével foglalko­zik, s kinek mekkora földterület van a birtokában. Ennek alapvető ’ feltétele lenne egy számítógép, mely még nem áll a rendelkezésére. Úgy véli, hogy mint falugaz­dász, szondaként működhetne, s így első kézből juttathatná el az információt a megfelelő helyre. Kunhegyesen Nem „barbatrükk” 1993 novemberében hatá­rozta el a polgármesteri hiva­tal, hogy lehetőségeihez mér­ten enyhít a szorongató mun­kanélküliségen. Létrehozta a Barbatus Kft.-t, melynek célja a már munkanélküli-ellátásban nem részesülő és az önkormányzat terheit növelő munkaerő fog­lalkoztatása. Partnerre talált a Kunhe­gyes és vonzáskörzetét valaha foglalkoztató BHG Híradás- technikai Vállalat gyárban. Üzemcsarnokot bérel, ahol je­lenleg 70 alkalmazottal folyik a termelés, Kinder-tojást sze­relnek bérmunkában. A nonprofit vállalkozás lé­nyege, hogy mindkét fél jól jár. A munkaadó mentesül a havi 5.600 forintos kiadástól, a munkavállaló pedig az ed­digi szociális támogatás he­lyett a 10.500 forint minimál­bért kapja. A dolgozók többsége a munkaügyi ellátásból kikerülő nő, de jelentős hányad az isko­lapadot elhagyó pályakezdő fiatal. Fluktuáció nincs, hisz a munkaadó és a munkavállaló érdekei találkoznak. Az üzemcsarnokot bérbe adó BHG részéről - a teljes komfortot biztosító szociális létesítmények mellett - jelen­tős segítség, hogy olyan veze­tőt — koordinálót — biztosított az induláshoz és a folyamatos üzemeltetéshez, mint Richter Sándor. A munkaügyi köz­pont és az ő tevőleges hozzá­járulása nélkül aligha képzel­hető el a jelenlegi és még to­vábbfejlesztésre váró „beru­házás”. Rézsó i

Next

/
Oldalképek
Tartalom