Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-03 / 52. szám
4 1994. március 3., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ® Lám, a kútkezelőnek is van főnöke Válaszoltak - intézkedtek „Nehogy azt higgye, hogy majd hasra esek maga előtt!” cím alatt adtuk közre február 14-én azt a levelet, melyben a tiszaföldvári Q8-as benzinkútnál történteket tette szóvá egyik olvasónk. A kút tulajdonosa, üzemeltetője válaszolt rá, s intézkedéséről az alábbiakban tájékoztat: A Kuwait-Áfor Kereskedelmi Kft., mint a tiszaföldvári Q8-as benzinkút tulajdonosa és üzemeltetője, sajnálattal értesült arról az udvariatlan bánásmódról, ami az állomásunkon az egyik vásárlónkat érte. Cégünk egész tevékenysége során a vásárlók figyelmes, udvarias kiszolgálására törekszik, s amint azt az eddigi tapasztalatok mutatják, nem hiába. Fő céljaink között szerepel, hogy vásárlóink igényeit - úgy a termékminőség, mind a környezet, a kiszolgálás tekintetében - magas színvonalon elégítsük ki. Éppen ezért a „Nincs főnöke?” című olvasói levélben említett alkalmazottunk viselkedését - akinek a vállalat központjában természetesen van főnöke - elfogadhatatlannak tartjuk, és vele szemben, hibájának súlyossága szerint, eljártunk. A jövőben is mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az ehhez hasonló egyedi eset sem Tiszaföldváron, sem az ország más területén lévő töltőállomásainkon ne fordulhasson elő. Hornai Gábor marketing-igazgató Budapest Ma hol vannak az úri emberek? Mondjuk azt, hogy „mindent bele”!? Az utóbbi időben csak úgy röpködnek a hírek a rádióban, tévében, újságokban azokról a milliókról, milliárdokról amelyeknek az útja előttünk ismeretlen. Például, hogy 25 millió forint úszott el valamilyen csatornán az eddig be nem mutatott, talán el sem készült kárpótlási oktatófilmre; hogy több millió forint a brókercégnél, s ki ne hallott volna az ÁVU-nél kifizetett nagy összegű végkielégítésről, az egyéb, privatizációval kapcsolatos ügyekről, amelyre a Számvevőszék vizsgálata derített fényt. Az egészben az a szomorú, hogy a visszaélésekről olyan hangnemben beszélnek, tájékoztatják a közvéleményt, mintha a vétkesek bocsánatos bűnéről, egyfajta ejnye-bejnye cselekedetéről lenne szó. Vajon megtudjuk-e valaha, hogy a manipulálok hogyan fizetik vissza a zsebre vágott milliókat? Felelnek-e érte a vagyonukkal? A régi világban az úri emberek mindig kényesen vigyáztak a jó hírnevükre, nehogy társadalmi rétegük megvesse őket. Ma hol vannak a hozzájuk hasonló úri emberek? Miközben elképedve-hallgatjuk az elúszott milliókról szóló híreket, arra gondolunk istenem, csak egyetlen milliócska milyen nagy segítség lenne a családunknak, hogy megvehetnénk a legegyszerűbb kis lakást. S rajtunk kívül sokan gondolkozhatnak, sóvároghatnak így, hiszen a családalapítás előtt álló fiataloknak - kevés kivétellel - halvány reményük sincs arra, hogy belátható időn belül lakáshoz jutnak, saját otthonuk lesz. A híradásokból már azt is megtudhattuk, hogy a külföldiek és üzlettársaik nálunk mossák tisztára a kétes forrásból származó pénzüket. Ehhez aztán mit tehet az ember? Mondjuk azt, hogy „mindent bele”!? Miért ne, hiszen a magamfajta úri ember véleménye úgysem zavarja az említettek köreit... „Pártatlan hűséges olvasó” Jászboldogháza Egyetlen hívó szóra... Köszönet a véradóknak és segítőinknek Községünkben évente kétszer szervezünk véradást. Az idén febuár 21-én rendeztük meg, és legnagyobb örömünkre, egyetlen hívó szóra hatvannégy donor jelent meg. Közülük - egészségi állapotukat figyelembe véve -, hatvanan adhattak vért. (Összesen 24 l.-rel gyarapították a rászorultak készletét.) Áldozatkész segítségükért a nyivánosság előtt is köszönetünket fejezzük ki. A véradóállomás, a vöröskeresztes aktívák lelkiismeretes munkájáról is csak elismeréssel szólhatunk. Köszönetét mondunk a község képviselő-testületének az anyagi támogatásért, melynek révén minden évben egy kis ünnepségen, kitüntetéssel ismerhetjük el a többszörös véradók segítségét. Hamar Lajosné lakóhelyi vörösk. titkár Szajol Kivágták a szép fákat Előzzék meg a tetvesedést! A szolnoki Ságvári krt. 27-29 sz. házak által határolt park arculatát az ott lakók alakították ki, évek óta gondozzák. S miután az időjárás némi kárt tett a fákban, a kommunális üzem parkfenntartási részlegéhez fordultunk. Embereik hozzá is fogtak a fák gallyazásához, de amikor tövig kivágtak egy vadszil- vafát, felháborodásunknak adtunk hangot. Eredményeképpen megjelent a főkertész, aki megállapította, hogy a fa pajzstetves volt. Véleményét elfogadtuk, ám ennél a fánál nem álltak meg, sorban következett a többi: a szép kanadai nyárfa, s még kettő. Talán nem ártana elgondolkozni azon: ha már a fákat megtámadta a tetű - bár egészségesnek tűntek - nem az lenne a megoldás, hogy permetezzék? S természetesen idejében! Ma, amikor világszerte arra törekednek az emberek, hogy minél több zöldterületet alakítsanak ki, a betonrengetegben legyen minél több fa, az egyszerűbb, haszontalanabb megoldást választják? - A társasház harminc lakója nevében: Lakos István Keserves élethelyzetben Ha már az Isten nem segít . . . Harminchét év és 277 nap munkaviszonnyal a hátam mögött, rossz egészségi állapotom miatt korengedménnyel mentem nyugdíjba. Havi 6100 forintból tengetem az életem, mert ebből élelemre alig telik. Mire kifizetem a lakásrezsit - villanyra 650 Ft, vízdíjra 140.-, éves átlagban tüzelőre havi 800 Ft, gázpalackra 200.-, újságba 135.- (a Szabad Földet és néha egy-ket megyei lapot veszek), gyógyszerre kb. 200 Ft-ot költők. Bár közgyógyellátásban részesülök, de erre a kedvezményre nem kapok meg mindent, amire szükségem van. No és a rossz közbiztonsági helyzet miatt kénytelen az ember valamilyen biztosítást kötni, erre 321 Ft-ot fizetek. Sajnos az előttem lévő ház lakatlan, romhalmaz, onnan bárki könnyen bejuthat az ingatlanomra. Emiatt nem tartok jószágot, hiszen úgyis ellopnák. Ha bárki összeadja a kiadásaimat, láthatja, hogy a nyugdíjamból mennyi marad ennivalóra. Ja, még nem említettem a kéményseprési díjat, s azt sem, hogy évente 2-3 könyvet veszek A hagyományőrzők életéből (de ez már luxus!), és kb. 12 elemet a kis rádiómba, hiszen ez az egyetlen összeköttetésem a világgal. A régi tévém már nem javítható, de ha működőképes lenne, nem is vállalhatnám a havi díját. Az egyéb apróbb kiadásokat még sorolhatnám, de felesleges. Én nem engedhetek meg magamnak egy kis édességet, üdítőt, s tciTpészetesep egy pyelet szeszes italt sem, mert nem telik rá. Hogyan gazdálkodjam ki ebből a kis pénzből, hogy néha ruhát, cipőt is tudjak venni? Az ágyneműről és az egyéb dolgokról már nem is beszélek. Megmondom őszintén, elvált emberként élek, van egy gyermekem, aki iskolás, és ha elutazom hozzá, csak az útiköltség 540 forint. Ugye érthető, hogy 22 éve képtelen vagyok arra, hogy a házamat kőporoztassam? Ha már az Isten nem segít rajtam - hiába fohászkodom -, most a tisztelt honatyákhoz fordulok, s kérdezem: mit tudnak tenni értem? (Teljes nevem, címem a szerk.-ben.) Cs. I. Jászladány A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában február 19-én az alsósok hálóztak. Az esemény a negyedikesek country táncával kezdődött (Molnár Péter tánctanár tanította), majd a nyplcadikosok fergeteges tánca (tvist és kánkán - Buncsekné Tóth Éva tanárnő munkáját dicséri) színesítette a programot. Fáradságot nem kímélve, nagyon sokan dolgoztak a program sikeréért. Köszönet érte, és a szolnoki kenyérgyár, valamint a Centrum áruház segítségéért is ezúton mondunk köszönetét. Egyben beharangozzuk: március 13-án alapítványi bált rendezünk, melyre szeretettel hívjuk a szülőket, a nevelőket. A szülői munkaközösség nevében: Huri Ferencné Diszkós lehet Halljuk a fiataloktól, hogy egyes helyeken a disc-jockey önkényének vannak kitéve, holott a közönség igényének megfelelő zene a hely vonzereje lehetne. A szolnoki Campari Club most új kezdeményezéssel lepi meg a „csalódottakat”.Bárki diszkós lehet, próbára teheti képességeit, s ha a kezdeményezésünk sikeres lesz, esetleg szunnyadó tehetséget is felszínre hoz, az illető egy-egy esten akár állandó blokkot is kaphat. Pénteken és szombaton 20 órától várjuk az érdeklődőket az Aranyiakat felső szintjén. Szalay József Küldjön egy képet! Ez a családi kép megjárta az orosz hadifogságot Ezt a kissé megrepedezett, de mindig féltve őrzött képet a családi albumunkból választottam ki, és nagyon örülnénk, ha az Új Néplapban, az emlékképek között helyet kapna. Ugyanis azokban a nehéz és kegyetlen időkben, az orosz hadifogságban végig a bátyámmal volt, egy kis otthoni melegséget árasztva a szíve körül. A felvételen édesanyám, édesapám - sajnos már nem élnek a feleségem, mögötte jómagam és az öcsém. Egyébként mi március 3-án leszünk 47 éves házasok. Ambrus József - Újszász Csodálatos élmény részesei lehettünk A szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatósága lehetővé tette, hogy a Kodály-, a Reneszánsz-kórus és több szólista a közelmúltban kőtelki iskolánkban vendégszerepeljen, amiért a szülők nevében is köszönetét mondok. Európa-hírű kórusok nem ismeretlen számunkra, hisz a község 600. éves jubileumán gyönyörködhettünk műsorukban. Vendégszereplésük azért is nagy öröm volt számomra, mert valamikor én is az említett gimnázium diákjai közé tartoztam. Gyermekeink és minden jelenlévő nevében még egyszer köszönjük a csodálatos élményt, melynek általuk részesei lehettünk. Bozsó Ferencné - Kőtelek Információk özönében Amikor egy 24 éves egyetemista vezet... cím alatt olvastam a jászkiséri Dévai Lajosné észrevételét (II. 24.), és azt az interjút is, amit dr. Teszlár Lászlóval készítettek. (II. 17.). Engedtessék meg, hogy ehhez a témához néhány gondolatot fűzzek. A jogász úr azt mondta, hogy a tárgyi tudást, gyorsaságot, taktikát és szerencsét kívánó vetélkedő nem a tinédzserek, huszonévesek játéka; az óriási témakör legalább tíz év felkészülést igényel, s ehhez 40-50 éves kora között érik be az ember - feltéve, ha addig sokat olvas, művelődik. Osztom a véleményét, és bizony kedves Dévai Lajosné, az a két fiatalember, akiket Ön ellenkező példaként említ, ritka kivétel. És olyan családokból kerülhetnek ki, ahol rendezett anyagi körülmények között, az információk özönében élhetnek; ahol a szülők a sokat utazó, a kultúrát megfizetni tudók táborához tartoznak. A fiatalemberek agyi adatbázisáról csak elismerően szólhatok, s talán számukra további lehetőséget kellene adni egy másik vetélkedőben, ahol az újat alkotó képességüket tehetnék próbára. K. S. A hagyományőrző tanulók a Pro Patria Szövetség országos székházának rendszeres vendégei, ahol különböző események és játékos programok részesei lehetnek. így volt ez február 26-án is, amikor a képen látható jászjákóhalmi Bóna Attila (balról jobbra) és Tajti Gábor, továbbá két jászberényi lány: Fülöp Katalin és Polgár Réka szerezte meg a játékmesteri oklevelet. Az esemény résztvevőit, a hagyományőrző vendégeket Rakó József országos elnök köszöntötte. Mögötte, a falon az ötödik évébe lépő mozgalom fotódokumentumaiból rendezett kiállítás tablói láthatók. (F, I.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
