Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-23 / 69. szám

1994. március 23., szerda Politikai vitafórum 9 Gondolatok a demokráciáról Felhívás a megye cigány lakosságához Ahol a nagy sokaság örök szegénységre van kárhoztatva, ahol sokak mindennapi kenyere bizonytalan és nélkülözésre vannak kényszerítve, akik a gazdaságot, javakat megterem­tették, verejtékes munkájukkal előállították, ahol csak egy kis réteg haszonélvezőnek van jó sora, ott bajban van a társada­lom, ott nincs demokrácia, ott nem jól működik a politika, a pártpolitika! A mi hazánkban ez van ma! Ahol száz választóból csak húsz szavaz, mi várható ott, mi az? Az nem demokrácia! Mi hát akkor a demokrácia? - Én, te, ő — mi vagyunk a demokrácia, helyben egyiknek sincs a má­siknál több joga! A demokrácia az, hogy a ha­zában minden embernek legyen jó sora! Legyen munkája, háza, otthona, tulajdona. A tulajdont nem hozta senki magával és el nem viheti. A tulajdont az em­beri értelem munkával, tevé­kenységgel a közjó megteremté­sére hozza működésbe, minek javából mindenkit köteles oly mértékben részeltetni, hogy em­beri módon élhessen a Földön! A tulajdonnal embertársa ellen vétkezik az, aki elnyomja, ki­használja a másikat! A tulajdon tisztességére épülő demokráci­ákban törvénnyel kell megaka­dályozni az ilyen emberi gyarló­ságok minden lehetőségét. A rendszerváltástól joggal várta a magyarság a társadalmi viszonyok igazságos rendezését. A Szabad Demokraták Szö­vetsége elítéli a Magyar Rádió­ban folyó - az 1956-os forrada­lom leverése óta példátlan - po­litikai indíttatású tisztogatáso­kat. Ez, mint már annyiszor hang­súlyoztuk, a közszolgálati médi­áknak kormánymédiává történő silányítását jelenti. Mi sem bi­zonyítja ezt jobban, mint hogy az érintetteknek jogorvoslatra csak a választások után lesz le­hetőségük, s az, hogy a felmon­dási idő alatt is eltiltják őket a közszerepléstől. A kormány megsérti az alkotmányt, mikor elutasítja azt a kötelezettsgét, de a választás utáni négy esz­tendőben ebből sem lett semmi, vagy nem akarás, vagy tehetet­lenség folytán. Az 1990-es választásokat az akkor uralkodó pártpolitika nagy taktikával még úgy irányí­totta, hogy hatalmi esélyei és későbbi időkre eltolódó esélyei legyenek, maradjanak. Ügyesen kihasználták az akkori idők nyomott félelemérzetét, amitől az emberek megszabadulni még nem tudtak, és a leglényegeseb­bet, népünk torzsalkodó-szét- húzó hajlamát. így a rendszerváltozás nem is sikerült, legfeljebb azoknak, akik ezt a bizonytalan helyzetet a maguk javára alaposan ki­használták! De a „választás” megtörtént, megalakult a parlament, kor­mány, de mintha el is vágták volna: kontaktus, párbeszéd a néppel elmaradt, most jelentek meg újra. A nép pénzén szépen agitálnak, de az egész választási hadjárat gonddal kikerüli a min­dennapi, azonnali megoldást váró kérdéseket, feladatokat. A lóláb kilátszik, mindenki lát­hatja, hogy minden arra megy, hogy hatalmukat, lehetőségeiket megőrizzék, amit nem érdemel­nek meg, mert ennyi a haza ja­vát előmozdító lehetősége még magyar parlamentnek sohasem volt, de ezekkel vagy nem tud­tak, vagy nem akartak élni sem a haza, sem a nép javára! A demokrácia a nép szabad akaratának, elhatározásának hogy a közszolgálati médiák pártatlansága felett őrködjék. Az SZDSZ felszólítja Boross Pé­tert, hogy kezdeményezze a köz- társasági elnöknél Csúcs László rádiós alelnök és Nahlik Gábor televíziós alelnök felmentését, ezzel megtéve az első lépést a médiák körül tarthatatlan hely­zet megszüntetése érdekében. A Magyar Rádióban kialakult helyzet tovább rontja a választá­sok tisztaságának esélyét. Az SZDSZ biztos abban, hogy a közvéleményt nem lehet félre­vezetni azzal, hogy az elbocsá­tásokat szakmai, etikai és gaz­dasági megfontolásokkal indo­megvalósítása a többségi elv alapján, de ez tiszteletet paran­csol minden más véleménynek, ami tisztességes és emberi. A demokráciában a nép kormá­nyoz, maga közül választja kép­viselőit, noha nálunk még fiská­lisán úgy van megalkotva a vá­lasztási törvény, hogy a nép által nem választott képviselők is be­kerülnek a parlamentbe, ami an­tidemokratikus, és a demokrácia védelmében azonnal megváltoz­tatandó! Helytelen még a ko­pogtatócédula, ajánlási szelvé­nyekkel megjátszható visszaélé­sek lehetősége is. Sokkal egy­szerűbb lenne, ha törvényes pár­tok (meghatározott taglétszám­mal) indulnának, és a választók döntik el demokratikusan, hogy kellenek-e képviselőnek vagy nem? Most ismét választhatunk. De valóban válasszunk! Ne hagyjuk rászedni, rábeszélni magunkat senki által. Magunk döntsünk, magunkra hallgatva. Fennkölten, okosan, értelmesen, bölcsen! A történelem kegyes most hozzánk! Éljünk a lehetőséggel! Mi legyünk politikusok! Sze­rencsétlenség, hogy ennyifelé szednék szét népünket - nem mondom, álpróféták, akamo- kok. Óriási megyénkben a je­lentkezés, kínálat, megfontoltan válasszuk ki azt a nyolcat, aki közéleti odaadással, önzetlenül a mi sorsunk jobbrafordulását munkálják. Deák András a Recski Szövetség tagja A KDNP Intézőbizottsága szerint elhibázott volt megszün­tetni a Magyar Rádió és a Ma­gyar Televízió működéséhez szükséges költségvetési hozzá­járulást. A tömegtájékoztatás pártatlanságát ezzel nem lehet elérni. A most anyagi okokból szükségesnek látszó és a rend­szerváltás előtt már tervezett létszámcsökkenést mint szük­séges rossz intézkedést ugyan­úgy ítéljük meg, mint bármely más intézmény hasonló kény­szerű lépéseit, ahol azonban a dolgozóknak nincs módjuk a hazai és nemzetközi sajtóban érdekeiket képviselni. Elutasít­juk azt a feltételezést, hogy az elbocsátások kormányzati indít­tatásúnk. Indokolatlannak és ká­rosnak tartjuk, ha politikai pár­tok közvetlenül próbálnak be­avatkozni a rádió belső ügye­ibe. Egyes sajtóközlemények ugyanis arról szóltak, hogy az MSZP elnöke ez ügyben Csúcs Lászlóhoz fordult. A független tájékoztatás megcsúfolása az MSZP és az SZDSZ azon kije­lentése, hogy választási győ­zelmük esetén visszahelyezik a most elküldött munkatársakat. Akik a törvényesen elküldött, végkielégítésben részesülő köz- alkalmazottakat politikai nyo­másra vissza akarják helyezni, vajon a nagy összegű végkielé­gítések visszafizetéséről is gon­doskodni kívánnak? A keresz­ténydemokraták azt remélik, hogy az intézmények életébe beleszóló, közvetlen pártirányí­tás ideje elmúlt. Ne legyen visz- szarendeződés! kolják: hiszen az elbocsátottak listáján a hallgatók által nagyra- becsült rádiós szakemberek sze­repelnek. A kormány parlamenti színjátéka a médiatörvényről ezzel az intézkedéssel végképp komédiába fulladt. A demokráciának az az elő­nye a diktatúrával szemben, hogy csak ideiglenesen alkal­mazhatók benne diktatórikus eszközök. A jelenlegi kormány is már csak két hónapig teheti ezt. Az SZDSZ kijelenti, hogy kormányra kerülésekor a bizto­sítani fogja a közszolgálati mé­diák függetlenségét és pártatlan­ságát. Kedves Barátaim! Mint a Roma Parlament Vá­lasztási Szövetsége elnöke szó­lok hozzátok. Ezúton tájékoztat­lak benneteket, hogy 1994. feb­ruár 19-én romaparlamenti poli­tikusok, szervezetvezetők vá­lasztási pártba tömörültek, melynek neve Roma Parlament Választási Szövetség. A párt szerte az országban - Szolnok megyében is - cigány képvise­lőjelölteket indít az 1994. május 8-i országgyűlési választáso­kon. A cél az öt százalék elérése, amely azt jelentené, hogy ki- lenc-tíz cigány képviselője lenne a hazai cigányságnak. Olyan képviselők, akikben Ti bíztok, hisztek és akik hisznek benne­Megérkezett a harmadik le­vele is, tisztelt Képviselő úr, hál’ Istennek, nem szeretném, ha egy is hiányozna, be akarom köttetni bőrbe, arany betűkkel, ebből a levélből is látszik, hogy kisujjában van a mezőgazdaság, nemhiába mezőgazdasági mér­nöknek tetszik lenni, hát úgy ért a faluhoz, hogy az már valósá­gos csoda, tisztára igaz, amit tetszik írni, hogy ezek a falusi porták kicsik, egy rendesebb forgolódás nem létezik, vállal­kozni így nem lehet, hát ez öreg hiba, tényleg, ezek a parasztok a bolsevizmus alatt mindenféle nagy házakat építettek, fürdő­szobával, tiszta urizálásból, por­tát meg nem hagytak a buta eszükkel, no, most hová álljon be a cséplőgép, kérdem én, foly­ton csak fürdenek a fürdőszo­bában, abból nem lesz jövede­lem meg demokrácia, pofázhat ezeknek az ember, borzasztóan igaza van a képviselő úrnak, ta­nyára kellene költözni, kár, hogy nincs tanya, ha meg nincs tanya, akkor meg majdnem biz­tos, hogy nincs benne fürdő­szoba, na ezzel aztán gondolat­kör be is zárult, a francba ezzel Válasz „Kefe Tisztelt „Kefe” úr! Engedje meg, hogy levelére a választ egy jó magyar közmon­dásra alapozzam, ami így szól: „Bagoly mondja a verébnek, de nagy szemed van!” A lényegre térve, azt írja, hogy a bratyója a foxi-maxi el­végzése után marha okos lett, így el tudom képzelni, hogy mi­lyen okos lehet Ön, aki hosszú éveken keresztül tanította a foxi-maxit, és az Ön által taní­tott nebulók bratyójához ha­sonló tudást vettek át. Ezért a nagy tanításért a „ha­todik Lenin” utódai olyan ma­gas kitüntetésben részesítették, hogy - mivel annak idején vá­lasztásról nem lehetett beszélni - kinevezték a parlament főbo­hócának. így egy párszor el­mondhatta a Julis nénihez ha­sonló anekdotáját, amivel az akkori pénzügyminisztert is Úgy tűnik, sok múlik azon, hogy hogyan válassza meg a képviselőjelölt a menedzserét, hiszen egy jó ajánlással nagyot lehet lépni a képviselői hely felé. Ám az sem árt néha, ha nem olyan ígéretet kanyarít meg az illető menedzser, melynek megvalósításához nem sok köze lehet a leendő szenátornak. Tör­tént pedig, hogy Jászapáti és környéke havilapjában akkép­pen ajánlotta jelöltjét a város nagy szülötte: „Arra fog töre­kedni, hogy a régóta vajúdó gázvezeték-építést és a telefon- hálózat bővítését megoldja.” Szép és nemes gesztus, de nem hiszem, hogy a jelölt is egyetért ezzel, mert gondolom ő tudja, hogy mindkettő megol­dódik magától is hamarosan. Igaz, hogy Jászapáti és Jász- kisér nem lépett be a 15 telepü­lést magába foglaló gázvezetési akcióba, majd amikor az illető települések vezetőit emiatt meg akarta lépni a lakosság, akkor gyorsan elhíresztelték, hogy tek, és képesek kiharcolni joga­inkat - összhangban a magyar társadalom érdekeivel - egy harmonikus, közös jövő érde­kében. Kedves Roma Testvéreim! A roma párt több egyéni kör­zetben állít jelölteket a megyé­ben. Ahhoz, hogy képviselője­löltek legyenek, 750 érvényes jelölő - „kopogtató” - cédulát kell összegyűjteni. Amennyiben támogatjátok jelöltjeinket, a Ti jelöltjeiteket, úgy arra kérünk benneteket, hogy a romaparla­menti megbízólevéllel rendel­kező jelöltek és munkatársaik részére adjátok át a kopogtató­cédulákat, és órájuk szavazza­tok május 8-án. Tudnotok kell, hogy a mi pár­az állandó pocskolással, drága a szappan is, a mélymosó Pered­ről már ne is beszéljek, nagyon jól tetszik írni, hogy legalább részben teremtsük meg azokat a körülményeket, amiket koráb­ban megszoktak, a fene tudja, engem nem dobna fel annyira, hogy egy részét kapjam annak, ami már korábban megvolt, de lehet, hogy bennem van a hiba, persze ezek nem értékelik, hogy tulajdonosok lettek, meg hogy a mezőgazdaság így fellendült, hiába, nem könnyű a jóhoz hoz­zászokni, most eszembe jut, hogy kilencvenben, a múlt vá­lasztáskor volt egy kisgazda­plakát, piros tetős, limbes-lom- bos kis tanya volt rajta, ez a jövő felirattal, ahogy nézeget­jük, kérdi az asszony, hát az a hosszú ottan mi a tanya mögött, meglátszik, hogy városi lány vagy, hát gémeskút, te tyúk- eszű, izmos gazdalegény húzza fel a vizet a gödörből, biztosan így tetszik gondolni a vízellátást a képviselő úrnak is, ha téved­nék, javítson ki, igaz, hogy eb­ből a vízből nem ihat a cse­csemő, mert meghal, de a mar­hák úgy odavannak érte, hogy mosolyra gerjesztette. Volt is min mosolyogni. Akkor még nem a lekvárfőző tanfolyam, hanem a foxi-maxi tanításánál is menőbb követelmény, a ku­bikosmúlt volt. Össze is kubikoltak egy léte­sítményt pár száz milliárdért, amelyet egy hajókiránduláson is megpecsételtek. Ön is, kedves „Kefe” úr, boldogan és helyes­lőén nyilatkozott a tévériporter­nek. Én viszont nem vagyok egyedül azzal a véleményem­mel, hogy azokkal kubikoltat- nám el, akik megszavazták, és az Ön által említett szociális se­gélyen, de nem azon az össze­gen, amit Ön bezsebel havonta. Tisztelt „Kefe” úr! Nem hi­szem, hogy csak a mások leta- posása és kigúnyolása árán le­het csak felemelkedni. Ön vi­szont ezt teszi, ezért választja a „kaméleonpolitikát”, így azon­azért nem, mert ők tudnak egy olcsóbb megoldást. Ez gondo­lom vagy az lenne, hogy építe­nek külön egy 50 km-es gázve­zetéket, vagy feltárnak egy gáz­kutat a városháza hátsó udvará­ban. Mindenesetre ezzel a manő­verrel megnehezítették a dolgát a többi településnek is, saját magukról nem is beszélve, hi­szen a jákóhalmi határban már hegesztik a középnyomású csö­veket - ők meg még várják az olcsóbb megoldást. Kíváncsi lennék, hogy ez ügyben milyen megoldást tud nyújtani a leendő képviselő? A telefonnal kapcsolatban Schamschula miniszter úr sze­mélyesen volt lent Jászberény­ben aláírni a dokumentumokat ­tunk nem rendelkezik semmi­lyen pénzeszközzel, saját erőnkből kell megszerveznünk önmagunkat. Meggyőződésem, hogy a demokráciára érett cigányság üres ígérgetésekért, morzsákért nem fogja eladni szavazatát. A döntés a Ti kezetekben van! Eljött az idő, hogy felnőtt fej­jel döntsünk saját sorsunk felől. Nincs más választásunk, most vagy soha. Jelszavunk: emberi méltóságot, biztos megélhetést, félelem nélküli jövőt, politikai képviseletet. Horváth Aladár a Roma Parlament Választási Szövetsége elnöke országgyűlési képviselő elballagnak ezért a világ végére is, na, de hát akkor lábadt könnybe a szemem, amikor azt tetszett írni, hogy kimódolta: az új tulajdonosok kapjanak ötszá­zezer forint támogatást, hát nem kicsiség, mindjárt megvan a traktor egyharmada, a többit már könnyen összeadják a ro­konok, szép, piros traktor, amíg összeszedik a hozzá való szer­számokat is, el lehet menni vele gyufáért a boltba, nagy köny- nyebbség az embernek, mon­dom a szomszéd Jóskának, be­veted azt a három hektárt búzá­val, lesz abból neked akár két­százezer forintod is évente, úgy élsz a két gyerekeddel, mint egy vicispán, csak feszelegsz, mint két cső kukorica egy zsákban, fehér, vitézkötéses frakkot csi­náltatsz és abban mész báró Eckheim Holzkner Eulália és herceg Wenckeim Koburg Adalbert esküvőjére a Má­tyás-templomba, tisztára, mint Torgyán tekintetes úr, te képvi­seled a bolsiktól megszabadított magyar parasztot ottan, s ha túl­éled a bazi nagy kaját meg piát, az esküvő után is csak len­dülsz állandóan felfelé. kefe ban már nem sok hitele van a szavának. Jelen esetben sze­gény szociális segélyen élőnek adja ki magát, hogy „kritikája” jobban érvényesüljön. Apropó! A rangokról érdek­lődik? Áz Ön és társai által taní­tott foxi-maxi végzős növendé­keiből „Kegyelmes” egy sem került ki, kegyetlen viszont szép számmal. Ma viszont, ha javaslatomat meghallgatja, és szakmáját ma­gas szinten műveli a gúnyoló­dások helyett, talán még a kan­didátusi rangot is elérheti. Most pedig engedje meg, hogy ugyancsak egy jó magyar közmondással fejezzem be vá­laszomat. „Aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Egy jóakarója (Tiszaföldvár) (Pontos név és cím a szerkesztőségben.) tehát ez is sínen van, nem sok teendője lesz vele a képviselő­nek. Vagy csak nem úgy tesz, hogy valaki elveti a búzát, gon­dozza, learatja, kicsépeli - az­után jön egy új gazda, és meg­ígéri, hogy ő majd zsákba fogja rakni. Remélhetőleg az előző gaz­dának is csak ez volt már hátra az egészből. Mondhatnám úgy is, hogy az új ember learatja azt a babért, amit elültetett, felne­velt az elődje! Még annyit: ajelölt a megyei lapban azt írta magáról, hogy Szolnokon született, a mene­dzser meg azt, hogy Jászapátin. Most melyik emlékszik jobban? Különben a többi stimmel: a fotó tényleg a jelöltet ábrázolja.-doris­A Nyílt térben megjelent anyagokat olvasóink küldték be, azokat változtatás nélkül adjuk közre, ezért a megjelent írások tartalmáért felelősséget nem vállalunk. Levél haza Immár 35, illetve 45 éve írunk innen leveleket haza. A legelső időkben nagyobbrészt elvesztek leveleink, vagy csonkítással kapták meg, vagy éppen csak a borítékot kézbesítették. A levelek felbontása, durva újra leragasztása óvatosságra intett, és ezért úgy írtunk haza, mintha idegenbe írnánk, és olyan leveleket kaptunk, mintha idegenek írták volna nekünk. Segíteni nem tud­tunk. bajt okozni nem akartunk, hisz abból úgyis bőven kijutott. Közben volt 1956. Az ideérkező olimpikonokkal könnyezve éne­keltük együtt a Himnuszt, és utána megint jobban kellett vigyáz­nunk leveleink tartalmára. Otthon a gonosz uralkodott. Ezekre az elmúlt évtizedekre gondoltunk, amikor elhatároz­tuk, hogy újra levelet írunk haza, bár aggodalommal, de most félelem nélkül. Együtt fogalmaztuk, hogy elküldhessük barát­nak, rokonnak, ismerősnek . . . és hogy minden otthoni honfi­társunknak szóljon. Fontos ügyben írunk. Mi legalábbis annak gondoljuk. Reméljük, hogy Ti is érzitek a közelgő döntés fontos­ságát, hisz ez nemcsak a jelenre, hanem elsősorban a jövőre le­het döntő, és az is lesz. Ez a jövőt meghatározó döntés pedig a szavazóhelyeken, a Ti kézvonásotokkal dől el. Mi itt már évtize­dek óta gyakoroljuk ezt a jogot, a szavazást, amely kötelesség is. Megtanultuk, hogy aki nem él ezen jogával, felelős a jövő eseményeiért. A felelősséget nem lehet többé másra hárítani. Most nincs megszálló katonaság, nincs diktatúra, mindenki szabadon választhat. Ne légy közömbös vagy kiábrándult, ami­ért az elmúlt négy esztendő demokráciája nem hozta meg az el­vártakat. Ismerd fel inkább, hogy a tönkretett haza újjáépítésé­hez ennél sokkal több időre lesz szükség. A kádári évek úgyne­vezett jóléte csak abból a hatalmas adósságtömegből volt fe­dezhető, amelynek súlya alatt csak nehezen tudhat talpra állni a demokratikus, szabad nemzet. Ehhez a talpra álláshoz létfontosságú most, hogy menj el szavazni, és olyan pártra szavazzál, amely nemzeti és keresz­tény alapon indulva igyekszik az országot vezetni és újraépíteni. Csak uz ujjonghat tiszta lelkiismerettel a választások után, aki mindent átgondolva: múltat, jelent és remélhető jövőt, megy el szavazni. Lassan javulni fog a helyzet. Ne engedd, hogy legalább gyermekeidnek, unokáidnak ne legyen biztos helyük ebben jobbra változott világban. Ne engedd, hogy egy letűnt rendszer még egyszer - bármilyen enyhének hitt formában - feltűnhes­sen. Ne kerüljön semmiféle szélsőség - jobb- vagy baloldal - uralomra. Úgy érezzük, ezzel az üzenettel tartozunk népünknek, melynek mi is messze élő tagjai vagyunk. Melbourne, Ausztrália Honfitársi üdvözlettel Ausztráliai Baráti Kör a KDNP Intézőbizottsága SZDSZ-tiltakozás a rádiós elbocsátások ellen Megérkezett a harmadik levél is ” úrnak a második hírlevélre S lön gázláng Jászapátin!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom