Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-22 / 68. szám

1994. március 22., kedd Hazai tükör 3 Százhuszonöt esztendős örökifjú Egykoron Bárány úti iskola volt, most II. Rákóczi Ferenc nevét viseli Áll a megyeszékhelyen, a Rákóczi út derekán egy sokab­lakos épület. Üvegszemei az ut­cára néznek, és kíváncsian für­készik a múló idők világát. Olykor talán még csodálkoznak is: te jó ég, ennyire rohannak az esztendők? Újabb és újabb ge­nerációk kerülnek ki ezen falak közül, csak a termek maradnak örökifjúak, hiszen a zsivaj, a lárma, a kacaj, a drukk, az izga­lom, a diákcsíny ismétlődik. Évről évre, évtizedről évtizedre. Most a II. Rákóczi Ferenc Álta­lános Iskola nevét viseli, és a kedves érdeklődőt, ha valaki, valami odaköti, vagy csak sze­reti az efféle létesítményeket, kérjük, olvassa végig ezt a rövid ismertetést. Az iskola 1869-ben alakult „nagyvárosi elemi fiú tanoda” néven. A város az akkori terüle­tet, házat 500 koronáért vásá­rolta meg, majd 1877-ben két szobát ragasztottak az épület­hez. így már három helyiségben tanítottak, és ugyanebben az évben vezették be a tanrendet, ahol fiúk és lányok elemi okta­tása folyt. 1898-ban államosí­tották a létesítményt, így lett népiskola. Az épület mai formá­ját 1910-ben kapta. A rendre az iskolaszolga vagy pedellus vi­gyázott, és a rektor úr is itt la­kott. Több neve volt az intéz­ménynek: elsőként Bárány úti, majd Nagyvárosi, Czakókerti iskolának nevezték. A század- forduló táján errefelé még gyü­mölcsösök és szőlőskertek nyúj­tóztak, innen lehet az elnevezés. Az út Rákóczi nevét 1906-ban, a nagy fejedelem hamvainak hazahozatalakor kapta, így lett a Bárány úti iskolából Rákóczi. Az intézmény hatosztályos elemi népiskolaként tette a dol­gát. A két világháború között az elemi és az óvodai oktatáson kívül tanoncképzés is folyt, de csak lányoknak. Fodrászokat és varrónőket képeztek. A harmin­cas években még esti oktatást is tartottak. A két világháború ide­jén hadikórháznak alakították át a helyiségeket. A II. világhá­ború éveiben az angol-amerikai bombázások elől itt találtak menedéket a környék lakói. Hadikórháznak rendezték be, és az iskola pincéjében, a világhá­ború után emberi testrészeket találtak, ezért aztán a pincét be­temették. 1945-ig az oktatásért fizetni kellett: a tanévet pedig nem fe­lezték, hanem harmadolták. Olykor a nagy zimankók idején fagyszünetet is tartottak. Hogy milyen tárgyak voltak jó nyolc­van éve? A teljesség igénye nélkül hit- és erkölcstan; be­széd- és értelemgyakorlat; ma­gyar írás és olvasás; magyar nyelvtan; helyesírás; fogalma­zás; számolás meg mérés; föld­rajz, történelem; polgári jog ést,< kötelesség; természetrajz; ter­mészettart; vegytan; Szépírás; éneklés; rajzolás; testgyakorlás; gazdasági ismeretek; kézi­munka. A legjobb jegy az egyes volt, az ötös bukásnak számí­tott. A nebulók bizony féltek a tanítóktól, mert sűrűn csattogott a mogyorópálca vagy a vo­nalzó. Divat volt a tenyeres, a kormos, de a fenekest is bőven mérték. Mégis szerettek ide járni, mert ezek az évek a gond­talanságot, a felhőtlen eszten­dőket jelentették. Azután alapos ismereteket adtak a diákoknak. 1945 előtt az alábbi nevelők voltak nevezetesek: Bemáth La­jos igazgató, Tóth Piroska, Panka Margit, Schmidt Irén, Sztripics Boldogné és Szűcs Mária. A háború után az intézmény 1960-ig fiúiskolaként tevé­kenykedett, majd 1961-től ve­gyes iskola lett. A termek pad­lója olajos volt, vaskályhákkal fűtöttek, és 1984-ig váltott taní­tás volt. A nyolcvanas években megépült a tornaterem, és bőví­tették a létesítményt osztályok­kal, könyvtárszobával, orvosi szobával. Az úttörőcsapat az itt ápolt Szemjanov kapitány nevét viselte, és rendszeres vízi túrá­kat szerveztek a hatvanas évek elejétől. Hogy a legújabb változások­ról is essék szó: 1985-ben első­ként a megyében német tagoza­tos lett. Jelenleg tizenhat osz­tályban 320 diák koptatja a pad­jait. Harminchét nevelője közül öt tartozik az erősebbik nemhez - szóval van még változtatni való. Zongoraoktatást is foly­tatnak, de az ügyesebbek rajz-, kerámiai, szövő-, képzőművé­szeti jártasságaikat is fejleszthe­tik. Rendszeresen járnak a diá­kok kiállításokra, hangverse­nyekre, színházakba - Szolno­kon és Pesten is. A megyeszék­hely iskolái közül sportban a második legeredményesebbek, és különösen a kézilabdában je­leskednek!' Vízilabdázni is ta­nulnak a diákok, sőt a harmadi- ’kosök cselgárfcsoznak. Ügyel­nek a hagyományok ápolására, évente ellátogatnak Szlováki­ába, a Rákóczi-birtok valame­lyik egykori területére. Leg­újabban emelt szintű a mate­matikaoktatás, illetve informa­tikát, videózást is tanítanak. A diákok színe-java rendsze­rint a Vargában, a Verseghyben folytatja tanulmányait, és hogy ez a kis dolgozat elkészülhetett, köszönet az iskolatörténeti szakkör hét diákjának. Százhuszonöt év nem nagy idő, mégis, ugye, mennyi min­den belefér! Ezért ha március 22. és 25. között arra jársz, ked­ves olvasó, és a szívedben régi emlékeket őrzői, mert vagy ide jártál, vagy az édesapád, édes­anyád, nagyszüleid tanultak itt, esetleg a gyerekeid vagy az unokáid ülnek a padjaimban, kérlek, el ne kerülj! Nyisd meg az ajtóm, és gyere be! Nézd meg a folyosókat, a kiállított pá­lyamunkákat, régi tárgyakat, és hidd el egy pillanatra, hogy a csengőszó megint néked szól. Úgy, mint húsz, negyven vagy ki tudja, hány éve. D. Szabó Miklós Az ünnepi rendezvénysorozat programjából Az iskola alapításának 125. évfordulója alkalmából ün­nepi rendezvénysorozatot szerveznek az iskola diákjai és tanárai. Március 22-én, tehát ma reggel 9 órától „Pro patria et libertate” címmel megyei tör­ténelmi vetélkedőn mérik össze tudásukat a diákok. A vetélkedőt dr. Lengyel Györgyi alpolgármester, az ünnepségsorozat fővédnöke nyitja meg. A zsűri elnöke Fe- renczy György, a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Köz­gyűlés alelnöke lesz, a ver­seny védnöke pedig dr. Skul- téty Sándor címzetes állam­titkár, köztársasági megbízott. Március 23-án rendhagyó tanítási napot tartanak ven­dégtanárokkal. A nap 8 óra­kor iskolagyűléssel és II. Rá­kóczi Ferenc domborművé­nek megkoszorúzásával kez­dődik, s megnyitják az iskola­történeti kiállítást is. 9 órakor Veresegyházi Béla, a buda­örsi Illyés Gyula Gimnázium tanára tart földrajzórát Ame­rika felfedezése címmel. Az osztályfőnöki órát (csoport­kohéziós gestalt gyakorlatok) Lovász Sándor pszichológus, a Magyar Pszichológus Ka­mara tagja tartja. A politoló­giatudomány iránt érdeklő­dőknek Sziráki András polito­lógus, az iskola volt tanulója tart „pályaválasztási tájékoz­tatót”. A magyar közigazga­tási rendszerről dr. Skultéty Sándor tart előadást. 10.15 órakor a történelem- órán R. Várkonyi Ágnes tör­ténészprofesszor a Rá- kóczi-szabadságharc hazánk és Európa életére gyakorolt hatásáról beszél. Magyar nyelv- és irodalomórán nyelvi játékokat „játszanak” a diákok Hernádi Sándor nyel­vészprofesszor irányításával. Marék Veronika író ismert mesékről vezet beszélgetést a kisdiákoknak szóló iroda­lomórán. Művészetkul­túra-órát Csapó Károly nép- zenekutató tart a kuruc nép- költészetről. 11.30 órakor a pályaválasz­tási tájékoztatón Pósa Zoltán, a BM különleges szolgálatá­nak munkatársa, az iskola volt tanulója a kommandósszak­máról beszél. Pósa Tibor, a Magyar Nemzet újságírója - szintén az iskola volt tanulója - az újságírásról és a külpoli­tikáról beszél. Serfőző Simon költő beszél élményéről, pá­lyafutásáról és műveiről. 14.30 órakor a tanulók talál­kozhatnak az iskola volt diák­jaiból lett pedagógusokkal. Március 24-én 13 órakor kézilabdatorna lesz a Rákóczi Kupáért. 25-én este 19 órakor alapítványi bál kezdődik az Integrál együttes közreműkö­désével, melynek bevételét az iskolai könyvtár fejlesztésére fordítják. Március 29-én 8-12 óráig nyílt napot tartanak az iskolaválasztás előtt álló le­endő kisdiákoknak. Keddi jegyzet Kossuth apánk a szolnoki Kossuth téren Az Új Néplaptól kapott asztali naptárom Klaudia-napot és március 20-át mutat. Sándor-, József- és Benedek-nap közé esik, s vasárnap van. Borús, hideg, esős idő ver be a kertemből a múzeumba, hogy ha nem ott, akkor a számító­gép mellett dolgozzam kicsikét. Igaz, vasárnap délután nem illene, de nekem a munkám szóra­kozás is. Útba ejtem az új Kossuth-szobrot. Hí­rek, fanyalgások töltik meg a levegőt vele kap­csolatban. Ezekre nem adok. A magam vélemé­nyére vagyok kíváncsi. Gúnyosan nevető diákok állnak a kollégium előtt, s lesik, amint körüljárom. Rájuk sem hederítek. De mikor a szobor háta mögé lépek, döbbenten lá­tom: a kardja hegyét letörték. Tengerésztőméi alig hosszabb a csonka kard. Megtapogatom a friss sebet, s elborzadok. Hol élünk? Igen. Hol élünk? Részese magam is a jó hó­napig tartó fesztiválnak, meg­döbbenek. Itt? Ez Szolnok? Ez a mai város? Az, amely har­minc-negyven napon át érté­keket mutatott fel, s nemcsak a múltból, de a jelenből is? S van mit felmutatnia, hisz a szoboravatás napján európai rangú kórusa jubilált. Az egy hónapig tartó fesztivál után zenei nagyságok látogatnak ide, folytatódik, sőt emelkedik a színvonal. Nem tudom, kik tették, de tettük szellemi színvonalukra vall. Azokkal áll egy nívón, akik lekicsinylik, gyalázzák a várost, akik szétverik a Tisza-parti új lámpákat, akik többször is lelök­ték talapzatáról egyik legszebb szobrunkat, Damjanichot, akik letörték a „Fehér Ház” mel­letti kútfigura fejét, akik felfeszegették jó két évtizede a Marx parki óvoda előtti játékos, ked­ves és artisztikus Laborc-szobrot a talapzatáról, s sorolhatnók. Nemcsak a kultúra folyamatos, a barbárság is. Éppen ezért nem sok a remény arra, hogy a címzettek elolvassák cikkemet, de mégis közreadom. Lehet, hogy néhányan visz- szariadnak, mások el sem indulnak! Remény­kedjünk! Köztéri szobrainkat a világnak ebben a szög­letében máig a romantika határozta meg. Má­tyás kolozsvári. Rákóczi pesti lovas szobra, a Kossuth-szobrok egész sora mind-mind mére­teiben is nagyok, csakúgy, mint nagyobb váro­sokban az első világháborús emlékművek.'A nemzeti lélek tágulását fejezték ki a méret nyel­vén is. Nagyobb nemzetek megengedhették maguknak az emberibb léptéket is, de nálunk és környékünkön ez volt a nyelve a köztéri szobrá­szatnak (Stefan Celmare, Avram Jancu, Bozeva Nemcova, Borkanuk Aleksz). S jöttek az újro­mantikusok, a történelmileg, de testi valójukban is kicsi „nagyemberek”. A Leninek, Sztálinok, Hitlerek, Rákosik, akik hol hétméteresek, hol csak kétszeresek, háromszorosak. Akiknek portréi felvonulások útszegélyein Csontváry vásznait közelítették, s az eszmét hordozó egy­szerű munkásaik is óriások. Valljuk be, ehhez vagyunk szokva, szoktatva. S íme, itt van a Szolnokról régóta hiányzó Kossuth-szobor. Nem régi „köznapi hérosz” méretében, hanem emberi valójában. Rendes magasságában, de nem óriás vádlikkal, dagadó keblekkel, „nagybetűvel írt hősi lépéssel”. A szobor saját, valóságos méreténél is kisebbnek hat. Zárt térben talán na­gyobbnak tűnne, de a szabad­ban, a város főterén kicsinek hat. Kicsinek, mert valóságos, mert reális, mert igazi Kos­suth. Nézzük meg a szobrot! Vékony, esendő. Valójában ilyen volt Kossuth, a nemzet hérosza. A kisnemes, aki da­colni mert a főurakkal, a hata­lommal, sőt a királlyal, akit a nemzet megfosztott trónjától. Olvassuk el Wesselényinek, az erdélyi főútnak a naplóját, s látjuk, hogy Széchenyi mellett mi volt ő angliai útjuk során. Mit érezhetett a nálánál ala­csonyabb társadalmi sorú Kos­suth e körben? A test reális véznasága kifejezi ezt. A szívre tett kéz eresen dagadva markol esküre, hitre, s elkötelezi ma­gát, legyőzve a test esendőségét a lélek és aka­rat erejével. Az arc, a száj kissé kínzottan nyílik szóra, esküre, de a tekintet nyílt, a fő emelt. Bi­zonyos archaikus görög szobrok időtlenségét is visszhangozza, s megsejteti az öröklétet. A kissé hajló, de egyenes gerincű test, a levett ka­lap a szolgálatot, a felajánlkozást, a nemzet iránti odaadást, a kissé félrecsúszó kardöv s a kard a harcot szimbolizálja számomra. A test és a kard ellentétes: a végsőkig vállalt, alkatához nem illő, de a lélek nagyságától táplált feladat. A vezérség, a száműzetés, az ott való kitartás. Nézzük meg a hónaljban nem nagy mozdulatra feszülő atillát, amely nekem még a száműzetés keserű kenyeréről és sorsa nehézségéről is szól. Kossuth az esendő, de esendőségét legyőző ember. Nem hérosz, nem szónok, de véznán is Kossuth apánk. S végül a térbeli elhelyezés. Nem akarja a Kossuth teret uralni, mint kissé arrébb állt elődje, de szerénységében is formálja a i teret, Átalakítja. Emberibb léptékűvé' teszi. Emberi nyelven szól hozzánk. Lesz talán idő, amikor ezt vesszük már ter­mészetesnek! Megértjük, hogy más idők követ­keznek, s mások a léptékek is. Vajha mielőbb megértenénk jelbeszéddel hozzánk intézett szavait! Szabó László Zrínyi Ilona megyei matematikaverseny Huszonketten jutottak az országos döntőbe Tiszafüreden, a 636. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet aulá­jában tartották meg a Zrínyi Ilona matematikaverseny me­gyei döntőjének eredményhir­detését. Az előzményekhez tar­tozik, hogy 1994. március 4-én a megye nyolc iskolájában meg­rendezett selejtezőkön 1976 kisdiák mérte össze tudását. Közülük szombaton nyolcva- nan vehettek át értékes díjakat, a megye több településének hu­szonhárom szponzora jóvoltá­ból, hiszen harmadik osztálytól a nyolcadikosokig, kategórián­ként a legjobb tizenöt tanulót dí­jazták a szervezők. Takáts Béláné, a helyi Szé­chenyi Általános Iskola peda­gógusa - aki évek óta lelkes szervezője az általános iskolai tanulmányi versenynek - meg­nyitója után Bódi György, a ti­szafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola igazgatója és az önkor­mányzat kulturális-oktatási bi­zottságának vezetője köszön­tötte a diákokat, nevelőket, szü­lőket, akik a megye több mint húsz településéről érkeztek Ti­szafüredre. A kategóriák győz­tesei, akik természetesen a Kecskeméten merendezendő országos döntő résztvevői is lesznek, a következő tanulók voltak: 3. osztály: Szatmári Zsolt (Gyakorló Á. I. Jászbe­rény), 4. osztály: Takáts Katalin (Széchenyi Á. I. Tiszafüred), 5. osztály: Kuczora Gergely (Fiu­mei Úti Á. I. Szolnok), 6. osz­tály: Hercegh Géza (Mátyás Ki­rály Á. I. Szolnok), 7. osztály: Paulovits Ottó (Á. I. Jászfény- szaru), 8. osztály: Zombori Norbert (Mátyás Király Á. I. Szolnok) A külön meghirdetett csapat- versenyben jászberényi és szol­noki sikerek születtek: 3. osz­tály: Gyakorló Á. I. Jászberény, 4. osztály: Bajcsy-Zs. Á. I. Jászberény, 5. osztály: Fiumei Úti Á. I. Szolnok, 6. osztály: Mátyás Király Á. I. Szolnok, 7. osztály: Kassai Úti Á. I. Szol­nok, 8. osztály: Mátyás Király Á. I. Szolnok. Értékes tárgyju­talmat vehetett át a három leg­jobb felkészítő pedagógus: Berta Mihályné, dr. Láncziné Szakács Irén és dr. Kollár Jó- zsefné. Ők mindhárman szol­nokiak. A kategóriagyőzteseken kí­vül az alábbi diákok vehetnek részt még a tavaszi szünetben megrendezendő, kecskeméti or­szágos döntőn: Lajkó Péter, Horváth Gábor, Gulyás Ger­gely, Nagy László, Kovács Miklós, Farkas Viktor, Németh Viktor, Vass Gábor, Balogh Pé­ter, Farkas Irén, Balaton Attila, Nagy Győző, Csornán Gábor, Csuka Bemát, Szemán Péter és Néveri Richárd. A színvonalas díjkiosztó ün­nepség jól sikerült fogadással zárult, ahol a rendezők vendé­gül látták a megyéből Tiszafü­redre látogató vendégeket, diá­kokat, tanárokat, szülőket, szponzorokat, akik nagyon jól érezték magukat ezen a tavaszi délelőttön. -p­Huszonnégy tagú izraeli leánykar adott koncertet a múlt hét végén Szolnokon, a Tisza- parti Gimnázium aulájában. A fiatalok Kaposváron vesznek részt egy kórustalálkozón.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom