Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-21 / 67. szám

1994. március 21., hétfő Sportextra íi Női kosárlabda NB I. Kézben még a balta nyele Sz. MÁV MTE-Egis OSC 83-65 (34-36) Szolnok, 300 n., v.: Szamos, Szalontai MÁV MTE: Szavercsenko 16, Czeglédi 7, KRASZNAI 10, GAILOUMA 34/12, Ede- lényi 1. Csere: Tóth 6, SZÁ­LAI 9, Lőcsei, Telepovszki. Edző: Szalay Ferenc. EGIS: Pap Cs. 6, HERC- ZEG 25, REIN 11, Mátrai 8, Papp J. 4. Csere: Budánovics 3/3, Wohner 3/3, Szabó 2, Pa- dányi 3/3. Edző: Varga Ist­ván. A mérkőzés alakulása: 5. p.: 8-7, 12. p.: 19-21, 19. p.: 32-31, 26. p.: 50-42, 30. p.: 60-50. Kipontozódott: Szalai 35 p. Gailouma rossz dobása ve­zette be a mérkőzést, a másik oldalon viszont Herczeg nem hibázott. Már a mérkőzés kez­detén szigorú védekezésre állt be a hazai csapat, és ennek kö­szönhetően, ha minimálisan is, de a szolnokiak vezettek (7. p.: 10-9). Ezt Gailoumának sikerült még megtoldania egy triplával, de elég volt két kihagyás, és máris egyenlő volt az állás. To­vábbiakban letámadással pró­bálkozott a Tisza-parti együttes, de ez nem sok eredményt ho­zott. A 10. percben hazai ügyet­lenkedések borzolták a kedé­lyeket, amit az Egis könnyen megtorolt, 19-23. Edelényi mel­lett már Szavercsenko is három személyi hibával játszott, és még csak a 13. percben járt az idő. Ekkor jött egy újabb Gailo- uma-villanás, és ismét a Szol­nok vezetett, 24-23. Csak Gai­louma tudta tartani csapatát, aki már ekkor a 18. pontjánál járt, de mégis az OSC vonulhatott kétpontos előnnyel az öltözőbe, 34-36. A második játékrész Szalai kosaraival indult, és máris 37-36 a hazaiaknak. Egy Tóth-villanás és Krasznaj-zic- cer, és 5 pontra nőtt a Szolnok előnye, 43-38. A mérkőzés vé­géig mindenki „felvette a kesz­tyűt”, így sikerült megtartani a tetemesnek mondható előnyt. Ezzel a győzelemmel l:2-re Anita Gailouma egyszerűen fantasztikusan játszott módosult a páros mérkőzés ál­lása. Folytatás csütörtökön Bu­dapesten, (az egyesület külön- buszt indít a szurkolók részére) ahol már minden megtörténhet, és remélhetőleg a szimpatizán­sok belehajtják a csapatot egy újabb győzelembe, amely ha megszületik, a végső döntés már a piros-kékek kezében le­het. Reméljük, a vasárnap esti rangadó nem viselte meg a csa­pat tagjait annyira, hogy a kö­vetkező mérkőzésre ne tudná­nak regenerálódni. Kézilabda Férfiak, NB l/B: Mizse KC-Törökszentmiklós 22-22(12-10). Lajosmizse, 300 n. V.: Csatlós, Kómár TSE: Fejes - Zsíros, DANYI 10, Csuti 2, Gu­lyás 7, Horváth 3, Bukta. Csere: Tajthy (kapus), SÍPOS, Búzás, Patocskai, MEDGYESI. Edző: Ko­csis Lajos. Egyenrangú első félidő után a másodikban 14-11-ről fordított a TSE 14-16-ra, ám Csatlós játék­vezető számos vendégjáté­kost „pihentetett”. Fedett pályás gyermekatlétika v Molnár az összetett bajnok Balasi Péter, a városi sport- centrum igazgatója köszöntötte Debrecen, Kecskemét, Török- szentmiklós, Mezőtúr, Kisúj­szállás és a rendező szolnokiak csapatát, valamint megköszönte a versenyt támogatók segítsé­gét. A küzdelmet az 1983-84-ben született fiúk 60 m-es gátfutó versenye vezette be, amelyen a törökszentmiklósiak kiváló­sága, Molnár Attila diadalmas­kodott 12.62 mp-es eredmény­nyel. Attila egyébként az egyéni összetett pontversenyt is meg­nyerte korcsoportjában, így számára lehető legjobban sike­rült az első tavaszi erőpróba. Ugyanebben a korosztályban már szolnoki győzelemnek is örülhettek a rendezők, Óvári Zita magabiztos gátazással uta­sított maga mögé mindenkit. A lányoknál már több bukás is előfordult, ezért néha eltörött a „mécses” is. Az 1982-ben szü­letett fiúk 60 m-es versenyén megszületett az egész viadal ta­lán legjobb eredménye. A deb­receni Péter Szabolcs, 7.78-as igen jónak mondható idővel fu­tott át a célvonalon. Megtörtént a találkozó első duplázása is, ami Váradi Gergő nevéhez fű­ződik. Szintén a cívisvárosból érkező fiú a fiatalabbik korosz­tály 60 méteres versenye után a távolugrást is megnyerte 416 cm-rel. Fájó volt, hogy a szol­nokiak, ha csak egy hajszállal is - egy esetet kivéve -, de mindig lemaradtak a dobogó legmaga­sabb fokáról. A remekül meg­szervezett atlétikai viadalt 10x60 méteres vegyes váltófu­tás zárta. Ebben óriási küzde­lem alakult ki a szolnokiak és a debreceniek között. Végül az utolsó emberek közötti különb­ség döntött a hajdúságiak ja­vára. Az összetett pontverseny vége is ez lett: 1. Debrecen, 2. Szolnok, 3. Törökszentmiklós, 4. Kecskemét, 5. Kisújszállás, 6. Mezőtúr csapata. A profi módon megszervezett versenyen - ahol maguk a szponzorok adták át a díjakat - színvonalas küzdelmek zajlot­tak, voltak győztesek és veszte­sek, de hát ez így van rendjén. Azonban mindenki egyetértett abban, hogy egyre több ilyen és hasonló versenyre lenne szük­ség, hogy a sportok királynője minél csinosabb legyen Ma­gyarországon is. Várjuk tehát a folytatást, és bízunk abban, hogy a támoga­tók száma éppen úgy emelkedni fog, mint a versenyzőké. S. L. Gátazás után nem árt némi pihenő a következő szám előtt Női röplabda NB I. mmmmmmmmmmmmmmmmmm Nem sok babér termett Jászberényi RK- Tungsram SC 0:3 M2, “2, -8) Jászberény, 50 néző. Vezette: Máté, Kerék. Jászberényi RK: PESTI. HALLGAT, PETLIAK, Tóth, Szórád, Agócs. Csere: Le­gény. Edző: Litkei Gábor. Tungsram SC: BÓTA, Bo- rovinszkaja, KASTNER, Fé­sűs, Benőfi, Polgár. Csere: Mátrai, Messzinger, Nagy Battlay. Edző: Forman József. Az első játszma kezdetén a Tungsram elhúzott, gyorsan 1-8 lett az állás. Bár a hazaiak lelke­sen küzdöttek, csak forgásig ju­tottak. Aztán olyan fordulat kö­vetkezett be, amilyenre a legel- vakultabb jászberényi szurko­lók sem gondoltak. Sorozatban szerezte pontjait a lend.ületbe jött JRK, s elsősorban a Pet- liak-Pesti kettős remek összjá- tékának köszönhetően 10-8-ra fordítottak Litkei Gábor tanít­ványai. Nem véletlenül kért időt a másik oldalon Forman edző. A kiélezett végjátékban aztán 10-13-ra már a Tungsram veze­tett s nyerte a szettet. A folyta­tásban Bóta remek adogatásai és Kastner bombaerős, jól he­lyezett ütése ellen nem volt el­lenszere a jászberényieknek. Csupán 2 pontot engedélyeztek a vendégek ellenfelüknek, és 12 perc alatt a második szettet is begyűjtötték. A nagy különbség ellenére a hazaiak nem roppan­tak össze, sőt 4-1-re ők vezettek a harmadik játszma elején, in­nen fordítottak a vendégek. A fővárosiaknál több cserejátékos is lehetőséget kapott, de a jász­berényiek hiába küzdöttek, vé­gül meg kellett hajolniuk a na­gyobb tudás előtt. Szántai Sz. Vegyimüvek - Miskolci VSC 0:3 (-10, -8, -9) Szolnok, 100 n„ v.: ifj. Kiss, Pelikán Szolnoki Vegyiművek: Pá­dár, Kovácsné, Ärisena, Wolf, Csertán, Vasicsek. Csere: Gergelyfí. Edző: Vasicsek Já­nos MVSC: Cifra, Benke, Bol­dizsár, Sztyepanok, Jánosik, Ur banco va. Csere: Kovács. Edző: Novák Gyula Szolnoki pontokkal indult a mérkőzés, ám gyorsan magukra találtak a miskolci lányok. A hazaiak ütései sorra pattantak le a Vasutas-sáncról, így az MVSC kiegyenlített, majd 10-10-ig együtt haladtak a csa­patok, Ezután azonban a vendé­gek nem engedélyeztek több pontot ellenfelüknek. A második játszma elején a Vegyiművek bemutatót tartott abból, hogyan nem szabad szerválni. A másik oldalon el­lenben nemcsak nyitásokban, de a mezőnymunkában is jeles­kedtek a játékosok, s pillanatok alatt 3-8-ra alakították az állást. Innen ugyan még felkapaszko­dott a Vegyi, ám a miskolci szurkolótábor óriási örömére sokkal jobban játszó kedven­ceik biztosan hozták a szettet. Úgy tűnt, a folytatás hasonló lesz az előzményekhez. Mire a vendéglátók észbe kaptak, öt­pontos hátrányba kerültek. Ek­kor Csertán végre „megtalálta” az ütőkezét, és elvétve már a sánc is összeállt. Kiegyenlített a Vegyi, a fordításhoz ez sem volt elég. Nem egészen egy óra alatt, megérdemelten nyert az MVSC. SZS A tehetség Önmagában kevés az érvényesüléshez A Sporttal Karcagért Egyesü­let meghívására Karcagra érke­zett Grosics Gyula, Gyarmati Dezső - a magyar sport halhatat­lanja - és Karcag szülötte, Szendrei József, volt válogatott labdarúgó. A megjelenteket dr. Horváth József, a sportegyesület elnöke köszöntötte, majd Szabados László ügyvezető elnök ismer­tette a karcagi szakosztályok gondjait, eredményeit. Ahhoz, hogy a városi sport eredményesebb legyen, jelentős szemléletváltásra van szükség. Be kell látni, hogy a labdarúgók magasabb osztályba tornászása meghaladja a város erejét. Vá­lasztani kell egy olyan sport­ágat, ahol sok a tehetséges he­lyi diák s kevesebb a konkuren­ciaharc - vélekedett dr. Horváth József. - Ennek az elvárásnak a női kézilabda felelne meg. Az innen elindult Tóthné Szabó Melinda (Vasas-Dreher), BEK-szereplése miatt nem tu­dott eljönni, felajánlotta segít­ségét. S mit kaptak a vendégek a sporttól? Gyarmati Dezső arról szólt, hogyan tett ígéretet And­rea lányának a mexikói olimpia előtt: mondván, ha bekerül a döntőbe, leszokik a dohányzás­ról, s egy ország előtt is meg­erősítette fogadalmát. Emellett nagyon fontosnak tartja saját és tanítványai eredményeit is, hi­szen ez mind bizonyíték arra, hogy milyen fontos a sportban a pedagógus szerepe is. Szendrei Józsefnek életet, megélhetést adott a sport. Kar­cagról, igaz, 14 évesen „lelé­pett”, de itteni tanárai, dr. Sántha Józsefné és Nyolcas Ist­ván volt az, aki beléoltotta a sport szeretetét, mely végigkí­sérte eddigi életét. Grosics Gyula gyermekévei­ről beszélt. Arról, hogyan fedez­ték fel az utcán, hogyan került be az első csapatba. Mint mondta, a sikerért meg kellett dolgozni, miközben szenvedett, érezte azt a megtiszteltetést, hogy a nemzetet képviselte. Ezért is hívta fel a jelen lévő gyerekek figyelmét arra, hogy hiába a legnagyobb tehetség, ha az nem párosul olyan morális feltételekkel, amely a sikerhez vezet. ' , 4 A kérdezők az angol-magyar­ról, az edzői munkáról, további terveikről érdeklődtek a vendé­gektől. de Következhet a második felvonás Bízzunk benne, hogy lesz folytatása, második és még több „felvonása” a múlt heti nagybányai műlesikló versenynek, melyről a napokban tudósítottunk. Sportrendezvényt szervez­tek, ám ennek van egy másik oldala is. Mégpedig az emberi té­nyező, amely nélkül nem jöhetett volna létre. Megvolt a szándék a szolnokiakban, a városi sportcentrum vezetőiben; a fogadó- készség a testvérváros üzletembereiben, sportolóiban. Nyitva van egy aranykapu. Ez a kerülés ezúttal „csak” ezüstöt ér. Az idei tél, a verseny amo­lyan bemutatkozás volt a nagy­bányaiak és a megyeszékhelyen élő fiatalok részéről egyaránt. A vendéglátók mindent megtettek, hogy bebizonyítsák: érdemes több mint háromszáz kilométert utazni. Mivel a határok már ott is régen „átjárhatók”, tisztában vannak azzal, hogy vendégeik már síeltek alpesi, tátrai pályá­kon, esetleg még messzebb. Természetesen azzal is számol­nak, léteznek jobb adottságú te­repek. És azzal is, hogy a spor­tolni vágyók egy része nem biz­tos, hogy meg tudja fizetni a nyugati árakat. Az előkészületek, az alapo­zás alkalmával utazó 10 hazai síelőcsoport elégedett volt a le­hetőségekkel. A tanulás első napjaiban nem okozhatott a fel­vonón való utazás nagy gondot, hisz éppen azért mentek ki, hogy legalább az alapelemeket megtanulják. Arra pedig jó volt a lenti lejtő. A pálya a verseny napján is hullámos volt. De lehet, épp azért szerzett több ízben is ro­mán bajnoki címet a huszonöt éves Görög Áron, mert a Mogo- sán tanult. Ő is oktatta a fiatalo­kat.- Nem is tudják, hogy milyen ügyesek - jegyezte meg március 15-én. Lehet, hogy a házigazda tapintatával szólt, de megje­gyezte, figyelemre méltó a ki­tartásuk, ahogy araszoltak a he­gyen, majd egy-két esés után leértek az edzés napján. A fiatalember nem csak a műlesiklás nagymestere. Speci­alitása a szikláról történő síug­rás. Végigkísért minden csopor­ton édespja. Görög András. A Mogosán síelők közül szinte mindenki ismeri őt, hiszen a tá­borok résztvevőinek ő volt a házigazdája, a hegyen az egyik oktató. A utak romániai szervezője, irányítója Varga József vállal­kozó volt. A diákok a magyarul kiválóan beszélő Mocan Ale­xandra Sport Hoteljában száll­tak meg. Érthető, ők is kíváncsiak vol­tak a versenyre. Ez számukra egyfajta bemutatkozó volt, „re­ferenciamunka”. Az első szolnoki síverseny a testvérvárosi, baráti kapcsola­tok, egy jó ötlet nélkül nem jö­hetett volna létre. Már az siker, hogy minderre sor kerülhetett. A részvétel volt a fontos. Szurmay Zoltán Százból az első három fiú A biztos kapcsolat A Düsseldorf készülék taka­rékoskodásra int. (Részletes . információk az 5. oldalon) Nincs abban semmi kivetni­való, ha valaki futballistából lesz kosárszurkoló, fgy történt ez Sájer Istvánnal is. Ä ma már negyvenes fiatalember még húsz évvel ezelőtt a Szolnoki MTE-ben bontogatta szép re­ményekre jogosító szárnyait egészen hetvennégyig, amikor válaszút előtt állt: kereskedő­szakma vagy futball? Előbbinél maradt, és már csak azért sem bánta meg, mert abban az idő­ben az MTE számos NB I-es képességű játékossal büszkél­kedhetett, s bizony a napi egyet­len tréninggel nemigen lehetett, csak a tartalékok között helyet követelni. Sájer István friss diplomával a zsebében a Jólét ABC-ben kezdte munkásságát, egészen nyolcvanháromig ott dolgozott, majd az áfészhez „igazolt” nyolcvankilencig. Ekkor alakí­tották meg a Fortunato Peli- cano Kereskedelmi Kft.-t,' amelynek ügyvezető igazgató­jává lépett elő. A 60-40 száza­lékig német-magyar érdekelt­ségű cég résztulajdonosa is egyben. A fociérdekeltség mind a mai napig tart, ám a tizenhét esztendős Gábor még kisisko­lásként „becsempészte” a kosár­labdát Sájerékhez.- A fiam a „piros” iskolába járt, ahol köztudottan Tapodi László volt a testnevelő, ezért a „fertőzés” veszélye testközelbe került. Amely végül abban nyilvánult meg, hogy három­éves bérletet vásároltunk csa­ládom tagjainak, de nem egy helyre. Én a kijárónál ülök, fe­leségem, Hajnalka lányom meg a fiam pedig a palánk kör­nyékét szeretik. Mióta NB I-es a csapat, rendszeresen figye­lemmel kísérjük szereplését, és meg kell mondjam, eddig nem ért csalódás. Persze vannak gyengébb teljesítőiének is, de azt hiszem, én inkább a játéko­sokon keresztül szerettem meg a sportágat. Közelebbi kapcso­latom Tóth Attilával volt - egy­ütt másoddiplomáztunk -, de most már szinte mindegyik ko­sarassal barátságban vagyok.- Olyannyira, hogy már fel­ajánlást is tett részükre.- Igen. Cégem nevében egy-egy negyvenmemóriás, kulccsal lezárható díjkijelzős te­lefont ígértem a fiúknak, ha a legjobb négy közé kerülnek. Úgy vélem, az a teljesítmény benne van az együttesben, de a legjobban az aranyéremnek örülnék. Ahhoz is segítséget nyújthat a telefon, hiszen taka­rékoskodásra késztet, és ha vic­celődni akarok, akkor azt mon­dom, ha kevesebbet beszélnek a srácok, több idő marad a tet­tekre.- Azt hiszem nem túlzás, ha azt állítom: a készülékkel be­lophatja magát a kosarascsalá­dokba. Bízom benne. No meg abban is, hogy mindenki szívesen fo­gadja a felajánlást, és az sem baj, ha a biztos kapcsolás köz­ben némelyikük helyettem in­kább a cégünkre is gondol. Mert bizton állítom: évek alatt sok-sok forintot megspórolhat­nak adózott jövedelmükből. Igazi kereskedőszemléletre vall a megállapítás. És persze arra, hogy az igazi pártolók az Olajbányász váltakozó szerep­lése ellenére sem vetnek követ Ivkovicsékra. Való igaz, a győ­zelmek közé vereségek csúsz­nak az utóbbi hetekben, de attól még az érzelmek nem változ­nak. Legalábbis azoknál, akik­nél a vonzalom mélyről eredez­tethető. Hol a tolerancia és megértés a realitással párosul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom